Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

Méltó köszöntése a 30. szabad májusnak Ünnepségek a kiváló vállalatoknál és szövetkezeteknél Országszerte méltóan emlé­kének meg május 1-ről, a fflmzetközi proletariátus nagy ünnepéről. Az eseménysorozat tulajdonképpen már tegnap megkezdődött, Budapesten az idei SZOT-díjak átadásával, Pest megyében pedig azzal az ünnepséggel, amelynek kere­tében Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak, tag ja, a Minisztertanács elnökhelyettese átadta a ki­váló vállalat kitüntetést a Nagykőrösi Konzervgyár dol­gozóinak. Hasonló kitüntetésit vett át több más közösség mellett Simon Jenőtől, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezető­helyettesétől a Pest megyei Beruházási Vállalat kollektí­vája. (Tudósításaink a 2—3. oldalon.) Délután előbb a Gellérthe­gyen, a felszabadulási emlék­műnél volt zászlófelvonási ün­nepség, majd 18 órakor a Par­lament előtt, a Kossuth Lajos téren vonták fel az állami zászlót ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás­sal. Bste Duschek Lajosné, a SZOT titkára mondott ünnepi beszédet a rádióban és a tele­vízióban, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a kormány és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa köszöntő szavait tolmácsolva az ünnep alkalmából az or­szág dolgozó népének. Ma reggel zeneszó ébreszti a főváros lakóit, majd pontban 10 órakor megkezdődili a 30. szabad május elsejei ünnepi felvonulás, amelyre az idén 250 ezer részvevőt várnak. Délben a Parlament előtt, az állami zászlónál zenés őrség­váltás lesz, majd a katonaze­nekar térzenével szórakoztatja az ünnepi esemény részve­vőit. Zenés ébresztővel kezdődik a program Pest megye köz­ponti ünnepségének színhe­lyén, Cegléden is. A 10 órakor kezdődő május elsejei ünnep­ségen dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának vezető titkára mond ünnepi köszöntőt. Az ezt kö­vető, hagyományos felvonu­lásban részt vesznek a város valamennyi, üzemének, intéz­ményének, termelőszövetkeze­tének, vállalatának dolgozói, a KISZ-esek és a sportolók. ^fSSS//s/sssssssss*sss*sssss*s//fsssss/^ssy,*ArssfYssssss//yss7sssssyssysyy^ssyrss//**ssssssssssssssssssss//ssssssssssssssssssssss//sss^ Éljen májusi!) I § >SSSSSffS/SSSf///SSS/SS//S/SSSS/S/SSS///SfSSSSSSSS/SSSfS/SSSS////SSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS///SS/SS///SSSS*/SSSS/iS PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA, EGYESÜLETEK! AZ MSZMP P EST M E GYTI BIZÖTTSÄG A'TSí A MEG YE I: TAN ÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1974. MÄJUS 1., SZERDA Hasznost a széppel egyesíteni A magát '„proletár-demokratáinak” titu­láló Táncsics Mihály 1846-ban, bő­röndjét cipelve Németalföldön, a mai Hollandiában, vándorol. Itt lát telepí­tett erdőket, melyek „bámulatra gerjesz­tik”, mert hisz’ a nyílegyenes sorba ülte­tett, szakszerűen metszett fák a gazdálko­dás új, addig nem ismert lehetőségeit tár­ták a vándor elé. Joggal írja tehát: „Kevés tárgy lepett meg annyira, mint az ily mes­terségesen tenyésztett fiatal erdő. Az or­szágúiról majd jobbra, majd balra letérve, gyönyörködve vizsgáltam, mennyire értik az emberek a hasznost a széppel egyesí­teni.” Hasznosát a széppel egyesíteni... Min­dent, mit múltunk emlékeként őrzőnk, a munka hagyott ránk. Obszidián ököl­kövek, agy agitállak, bronz lándzsahegyek, a földművelés első eszközei; bármit nézzünk a múlt s mai világ darabjaként, a munka tekint ránk. Az, ami emberré tette az em­bert, elválasztotta az állatvilágtól. Tan­anyag. Meg múzeumok zsúfolt termei. Tágra nyílt szemű kisiskolások. Alapfogal­mak tanítási órákon, szemináriumokon: termelési mód, termelőerő, termelési vi­szonyok. ősi mesterségek:»kovács, pék, ács, szabó, kőműves. Mai szakmák: he­gesztő, műszerész, rep üilőgéptechnikus. Munka, munka, munka. Születésünktől halálunkig ez fog körül bennünket. Lábunkra cipőt, a cipő alá utait, fejünk fölé fedelet, gyomrunkba ét­ket a magunk és a mások munkája teremt. Dolgozni keli, mert élni kell. Csak ennyi lenne? Volt, van, amikor csiak ennyi. Roboto­lás, gürcölés, a kenyér diktálta kényszer. S mégis, még akkor is a veríték patakjá­ban megbúvik az öröm néhány cseppje. Az egyenesre és alacsonyra vágott tarló, a függőónnal összesímuló fal, a hibátlan kelme. Nem minden munka szép, de min­den dolgot csinálhatunk jól, szépen. S az ember teremtő erejének ez a legfőbb ösz­tönzője. Ha akarja a jót, a szépet, ha a munka szülte javakat többé teszi az öröm­mel. Öröm? Az! Ez szólítja az aratókat táncba, ez rakat zöld lombú gallyakat a fölhúzott fal tete­jére, ez enyhíti az izmok, idegek fáradt­ságát. Van, hogy egy pillantás csupáh, az alkatrészre, a fölszántott földre, a terv­rajzra. Csak perc, de a szív néhány rit­musa hangosabb, a szem fényesebb, s talán még mosolyra is nyílik az összezárt ajak, simogatásra a tenyér. Elvégeztetett. S a kő, a fém, a rost, a termés vagy ter­mék kerüljön másakhoz, legyen idegeneké, már a mienk is. Mert míg dolgoztunk vele, birtokoltuk, s mert birtokoltuk, úrrá let­tünk rajta. Formáltuk, értéket gyúrtunk bele, adtunk hozzá; életünk egy-egy szik­ráját Olvassuk csali, a ráckevei molnármes­terek 1728. évi céhszabályzata mit köve­telt az inastól, hogy fölszabadulhasson, mesterlegény lehessen. „Kis korongot or­sóival együtt helyesen megcsinálja, és azt helyére felállítsa. Az keresztvasat a ma­lomkőbe helyesen belé vágja és az malom­követ feltéve lisztnek eressze, és azon egy mérő búzát kenyérnek emberül megőröl­jön.” Emberül... Lehet-e dolgozni öröm nélkül emberül? M inden második megyei lakos aktív kereső, azaz fizetett munkája van, napról napra ismétlődő kötelezett­sége. És öröme mennyinek, vala­mennyinek? Jó lenne! A szép munka örö­mét még sokain nem kutatják, ám sokan már meglelték, meglelik. Elég hozzá a tár­sak bólintása, egy erős kézszorítás, néhány mondat műszak után az öltözőben. Olykor még ez sem kell, pusztán annyi, hogy ma­gunk tudjuk: jól csináltuk azt, ami elvég­zésre várt. Olykor meg az gyarapítja az örömöt, minit most, a legutóbbi napokban megyeszerte, hogy a nevünket mondják, a brigádot említik, kitüntetést, oklevelet, ju­talmat, jelvényt nyújtanak át. Társadal­munkban az ember rangját a munka adja, s az kell, hogy csak ez adhassa. A jó mun­ka. Ami szép is, mart a kstto egy. Jól dol­gozni, „hasznost a széppel egyesíteni” az tud, aki szereti azt, amit csinál. S ha sze­reti, akkor örömét leli benne. Ennyire egyszerű ez? A gondolatok zsi­nórja egyenesebb, mint az ismétlődő na­poké. Az nemegyszer összekuszálódik, cso­mók hurkolódnak rajta, körömszakasztó bogok. Mert elveheti, s el is veszi az öröm hevét a silány anyag, a rossz szervezés, a szentségeléssel ösztökélt kapkodás. A felü­letesség, a gorombaság, a munka látszatát a munkánál többre tartó ügyeskedés. Jó lenne úgy dolgozni, hogy minden rendben legyen, a percek, az órák csak az örömöt kovácsolják keményebbre. Jó lenne ez, de mesék világát nem húzhatjuk rá minden­napjainkra. A társadalom egészének ve­zérlő elve nem egyszerre, egyformán ül- tetődik el a koponyacsontok mögött. Küz­delem ez is, munka, az emberebb ember formálásáé. Lenin a sízocialista társadalom építésé­nek alapelveit határozta meg, amikor így jelölte ki a pilléreket: „Általános munka­kötelezettség, az öntudatos viszony a tár­sadalom javára végzett munkához; a szo­cializmus egész időszakában kényszerítő módszerek alkalmazása a fegyelem meg­sértőivel szemben; az alkotómunka felté­teleinek következetes kiterjesztése; az er­kölcsi és az anyagi ösztönzők szerves ösz- szekapcsolása.” Ezt próbáljuk. Sikerekkel és átmeneti kudarcokkal, termékenyítő vitákkal és idegőrlő félreértésekkel. V an, hogy a legszebb munka is teher. Órákra, napokra. Az ember nem gép, képtelen arra, hogy munka közben kirekessze magából mindazt, amit a világ, a nagy Vagy a kisebb világ, rázúdí­tott. Akadnak, akik belefáradnak a min­dig újrakezdésbe, akiknek nincs erejük le­győzni az anyagot, a körülmények hatal­mát, az ismétlődés egyhangúságát. Akik járjanak gyárba, földre, hivatalba, csak azt érzik: dolgozni kell, ment éfltni kell. Szegényebbek, mint sokan mások. S talán éppen, ez, az azonosból kivett kevesebb miatti elégedetlenség vezeti él őket azok­hoz, akik tudják a módját a többnek, akik ismerik a szép munka fortélyát. A mai ünnep előtt heteken át verseny- válflialásoktól volt hangos az ország, a megye is, sok-sok kisebb közösség. A párt XI. kongresszusa, felszabadulásunk har­mincadik évfordulója tiszteletére ... így kezdődtek a hol tartózkodó egyszerűséggel, hol célratörő magabiztossággal megfogal­mazott mondatok. A Dunamenti Hőerő­műnél, a Cement- és Mészművekben, a Nagykőrösi Konzervgyárban; mélyek a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Haza- zafias Népfront Országos Tanácsa, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága közös felhívásában a me­gyét képviselik, s azokban az üzemekben, szövetkezetekben is, amelyekben visszhan­got vert a társak szava, a többre, jobbra való biztatás. Világszerte ünnep ez a mai nap, még ha sok országban tiltott, üldözött ünnep is. Múltunk a forrása annak, hogy nemcsak értjük, hanem támogatjuk is a proletariá­tus nemzetközi harcát, mert tudjuk, hogy emberül élni, dolgozni csők a szocialista társadalomban lehet. Mi harmincadik esz­tendejét éljük az újkornak, mélynek min­den gondja, baja, sikere, boldogsága a mienk. Van tehát tapasztalatunk, gyakor­latunk abban, miként birkózzunk meg a többel, hogyan öntsük egy formába, ko­vácsoljuk egy alakba közösség és egyén érdekét, célját, akaratát, mi módon lehet a hasznost a széppel egyesíteni. Nem minden munka szép, de minden dolgunkat csinálhatjuk jól, szépen. S a legtöbbet, a legnagyobb fizetséget akkor szerezzük .meg magunknak, ha munka köz-, ben, munka végeztével, csak egy pilla­natra is, átfuthat rajtunk a furcsa meleg­ség, a tett üllőjén fölszikrázó öröm. mészáros ottö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom