Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

1974. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Mii MEG »K» K^Cirlap Ä magyar szabadság évfordulóján j a névtelen Tegnap megyeszerte tovább folytatódtak a hazánk felszabadulásának 29. évfordulóját köszöntő ünnepsé­gek. A járásokban gyűléseken emlékeztek meg a ma­gyar szabadság megszületéséről, az emlékezés virágait helyezték el a harcokban hősi halált haltak emlékmű­veinél. A forradalmi ifjúsági napok keretében KISZ- tagok fogadalomtételére is sor került. Budaörs Budaörs dolgozói a művelő­dési házban tartott ünnepsé­gen emlékeztek a felszabadu­lás évfordulójára, amelyet Karlik András, a nagyközségi tanács elnöke nyitott meg, majd dr. Békési László, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese mondott ün­nepi beszédet. Ezt kővetően a Fővárosi Operettszínház tag­jai — Kovács Zsuzsa, Bujdosó Mária, Farkas Bálint — nagy sikerű műsorral léptek a mű­velődési ház nagytermét zsú­folásig megtöltő közönség elé. Ezután az ünnepség résztvevői a hősi emlékműhöz vonultak, hogy a hazánk felszabadítá­sáért életüket áldozó szovjet katonák emlékművén elhe­lyezzék a kegyelet és az em­lékezés virágait. A község pártszervezete, tanácsa, gaz­dasági és társadalmi szervei, s intézményei 22 vörös rózsa­koszorút helyeztek az emlék­mű talapzatára. Cegléd Cegléden az üzemek, válla­latok, a termelőszövetkezetek dolgozói, szocialista brigádjai munkahelyükön is ünnepsé­geken emlékeztek meg az év­fordulóról. A város gazdasági, politikai, s társadalmi vezetői délután lerótták kegyeletü­ket a felszabadítási harcok során életüket vesztett román katonák sírjánál, majd a vá­ros központjában a szovjet hősi emlékműveknél tiszte­legtek. A koszorúzási ünnep­séget követően a Kossuth Művelődési Központ színház- termében Gyigor József, az MSZMP ceglédi városi bizott­ságának első titkára nyitotta meg az ünnepséget, melynek szónoka, dr. Szabó Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak alosztályvezetője volt. Az ünnepségen felszólalt és a szovjet hadsereg üdvözletét adta át az ünneplőknek az ideiglenesen hazánkban állo­másozó alakulatok nevében í. M. Gyenyiszov. Beszéde után, nagy taps közepette ad­ta át a városi pártbizottság el­ső titkárának az emlékünnep­ségre készített ajándékot, egy miniatűr faragást. Az ünnepi gyűlést a KISZ Központi Mű­vészegyüttese rajkózenekará­nak műsora követte. Diósd Hegyesi László, az intézet tu­dományos munkatársa mél­tatta. Ezt követően dr. Bán­házi Gyula igazgató kitünte­téseket adott át és értékelte az intézet elmúlt évi munká­ját. Az MGI minden évben meghirdeti a kutatók pályá­zatát, s a legjobban kidolgo­zott témákat jutalmazták. Egyre több az MGI-ben a törzsgárdatag, akiknek az ün­nepség keretében adták át a jelvényeket. Közülük legré­gebben Balázs Mihály műve­zető dolgozik itt, aki az in­tézet újjászervezésének évé­ben került az MGI-hez. Első­ként lett 25 éves törzsgárda­tag és; így az intézetben elő­ször kapott elismerésként arany pecsétgyűrűt. Százhalombatta Százhalombatta 1970. április 4-én lett város, a felszabadu­lás évfordulója egyben a vá­ros születésnapja is. A kettős ünnepen tegnap délelőtt párt­ós tömegszervezeti vezetők, valamint a nagyüzemek, in­tézmények képviselői jelenlé­tében helyezték el a hála és megemlékezés koszorúit a szovjet katonák hősi emlék­művénél. Délután a városi ta­nács dísztermében került sor a városi ünnepségre, amelyen részt vett dr. Ádám Mihály, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezetője, Komáromi János, a városi pártbizottság első titkára és Szekeres József, a városi ta­nács elnöke. A meghívottak között üdvözölhették a Dunai Kőolajipari Vállalatnál dolgo­zó szovjet szakértői csoport ve­zetőjét is. Ünnepi beszédet dr. Kránitz József, a városi tanács vb-titkára mondott. Ezután a Barátság Művelődési Ház Francois Villon irodalmi színpada Simor András költő Küzdelem című pódiumjátékát adta elő, majd a kamarakó­HNM Fogadalomtétel. rus forradalmi dalaival zárult az ünnepség. Tököl Zászlódíszt öltöttek tegnapra a tököli utcák, így fogadták a járás többi községéből ideér­kezett küldöttségeket. A járás lakossága lerótta tiszteletét a szovjet hősök emlékművénél, a felszabadító harcokban életü­ket áldozó mártírok előtt. Áp­rilis 4. jelentőségéről Farkas András, az MSZMP tököli nagyközségi bizottságának tit­kára tartott megemlékezést, majd a helyi és a járásbeli párt-, állami és társadalmi szervek és gazdasági egységek képviselői megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Az ünnepség résztvevői ezután a művelődési házba vonultak, ahol Szusics Péter, a nagyköz­ségi tanács elnöke köszöntötte az ünnepi gyűlés vendégeit, köztük Kovács Antalnét, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának tagját, a Hazafias Nép­front megyei Bizottságnak titkárát, Jónás Zoltánt, a já­rási pártbizottság első titkárát, Raffay Bélát, a ráckevei já­rási hivatal elnökét és az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport egyik magasabb egy­ségének parancsnokát, D. V. Bobrov ezredest. Jónás Zoltán ünnepi beszédben méltatta a felszabadulás óta megtett út eredményeit, majd D. V. Bob­rov köszöntötte a járás lakos­ságát. Ezt követően a Délszláv Nemzetiségi Együttes ének- és A budai járás kiemelt fel- szabadulási ünnepségét a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában rendezték meg. Az ünnepségen megje­lent Magyar Sándor ország- gyűlési képviselő, valamint a vállalat debreceni vezérigaz­gatóságának több képviselője. Dr. Benussi Silvio, a diósdi gyár gazdasági vezetője nyi­totta meg az ünnepséget, majd Karsai Judit és Fratilla Kata­lin, az érdi gimnázium har­madik osztályos tanulói Illyés Gyula: Az új nemzetgyűlés­hez, s Benjámin László: Ta­vasz Magyarországon című versét szavalták. Ezt követően Mógor Béla, a budai járási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Masszi Tibor gyárigazgató kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Minisz­teri elismerő oklevelet kapott Bognár Gyula művezető. Ki­váló dolgozó elismerésben ré­szesült húsz munkás és kilenc alkalmazott. A szocialista bri­gádok és munkások összesen több mint 200 ezer forint pénzjutalmat kaptak. Az ün­nepségen irodalmi műsorral köszöntötték a gyár dolgozóit a diósdi általános iskola úttö­rői. Gödöllő Ünnepi megemlékezést tar­tottak Gödöllőn, a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézetben is. Az évforduló jelentőségét yssssssss/sssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssj \ f | Viros betűs hétköznapok \ Felszabadulás. Aligha­nem a leggazdagabb, s szinte napról napra gya­rapodó • értelmű szavunk. Őrzője és hirdetője mind­annak, ami a szirénák hall­gatásának pillanatától a mai évfordulóig megtör­tént, de őrzője, hirdetője, krónikása, hiteles tanúja lesz a holnapnak, a hol- naputánnak, egész előttünk álló történelmünknek. Ké­pi megfogalmazása, rögzí­tése így jóformán lehetet­len, legfeljebb mozaikjait gyűjthetjük, tárolhatjuk emlékezetünkben. A rette­gés, a megaláztatás utáni változást öregeink baráz­dált arcán, s mindenek­előtt a gyermekeinket él- tető-szépítö mosolyt. A gyermekmosolyt, amely pi­rosbetűssé varázsolja hét­köznapjainkat. O Az utóbbi idóbcn a* IpaT Igyekszik alkalmazkodni a legfiatalabb állampolgárok Ízléséhez. Évről évre gyara­podik a Dunakeszi Konzervgyár kínálata is. Ebben az évben csaknem háromszáz vagon főzelékpiiré hagyja el üstjeiket, s újabb fózelékpéppel, valamint ötféle gyümölcskészítménnyel jelentkeznek a piacon. tánckara műsorral szórakoz­tatta a megjelenteket. Vác A Dunai Cement- és Mész­művek váci gyáregységében a helyi üzemek és inU-.nények dolgozóinak több száz képvi­selője délelőtt ünnepi nagy­gyűlésen emlékezett az évfor­dulóra. Az elnökségben he­lyet foglalt dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának titkára, Papp Jó­zsef, a váci városi pártbizott­ság eiső titkára, dr. Olajos Mihály, a városi tanács elnö­ke és Grigorij Ptica őrnagy, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó déli hadseregcsoport egyik alakulatának parancsno­ka. Furák Jánosnak, a DCAÍ pártbizottsága titkárának meg­nyitója után Hrozina József, a gyár lakatosa, a párt váro­si végrehajtó bizottságának tagja mondott ünnepi beszé­det. Az ünnepség a fiatalok kórushangversenyével zárult: a Madách Imre művelődési központ úttörőkórusa, a Vác városi KIŰZ-kórus és a váci középiskolai kollégiumok egye­sített vegyeskara A mozgalmi dal története címmel műsort adott Bogányi Tibornak, a váci zeneiskola igazgatóhe­lyettesének vezényletével. Délután a Konstantin téri szovjet emlékműnél több ezer váci lakos jelent meg a KISZ- fiatalok fogadalomtételén. A megjelenteket Nagy Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte, majd Csillag Má­riának, a Sztáron Sándor gim­názium tanulójának szavai után a fogadalomtétel követ­kezett. Ezután a város politi­kai és társadalmi szerveinek, valamint a fegyveres erők és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg parancsnoksága képviselői megkoszorúzták a szovjet hő­si emlékművet. A váci ünnep­ségsorozat az alsóvárosi teme­tőben nyugvó szovjet hősök sírjainál fejeződött be, ahol Ágh Bíró Béla, a Pest megyei tanács tagja, a váci egészség- ügyi szakközépiskola igazgató­ja, majd Grigorij Ptica őr­nagy emlékezett meg azokról a hősökről, akik Vácott és környékén életüket áldozták hazánk felszabadításáért. Tudósítók: Fóti Péter, Hor­váth Anita, Nyíri Éva, Ökrös László, Pacsay Vilmos és Ta­mási Tamás. Foto: Ékes János. L akatot nézegetek, hat kiló körül lehet a súlya. Kovácsolta, szegecselte, forrasztotta készítője. Ki volt? Nem tudjuk. A lakaton az 1479-es év­szám áll, akkor került ki a mester kezéből. Ki volt? Nem tudjuk. A lakaton egy címer díszeleg. Ez tudatja, hogy a holmi Pyber Benedek visegrádi vár­nagyé. Csináltatta, vásárolta? Mit rejtett el a világ szeme elől a lakatot nyitó, záró két különböző kulccsal? Nézem az öreg, ma kezdetlegesnek ható jószágot, s nem Pyber Benedek várnagy uram alakját szeretném ma­gam elé idézni, hanem a másikét, aki majd’ ötszáz esz­tendeje minden bizonnyal nemcsak lakatokat, hanem sok más hasznos alkalmatosságot bocsátott ki a keze alól. Ki volt? Kik voltak azok, akik ránkhagyták a Duna medréből néhány hónapja Visegrádnál előkerült közép­kori aranytálat, a budai Várhegy szenzációit, a kő­szobrokat? És kik lehettek azok, akik sok évszázada fölhúzták a zsámbéki templom most romos falait? Ma azt mondanánk, dolgozók voltak. Az embert a munka tette emberré, ez választotta el az állatvilágtól. Az ember, amióta ember, dolgozik. S mégis, húzódik valahol egy éles határvonal, mely munkát és munkát kettéoszt. Ahhoz, hogy a tisztes igyekezet egyéni öröme közös örömmé válhasson, sza­badság kell. A munkáért minden rendszerben fizet­nek. A munka erkölcsi fizetségét, a névtelenek sere­gének, a dolgozók hadának fölemelését, nemzetfenn­tartó erejének tiszteletét csak a szocialista társadalom adja meg. S meg kell adnia, mert ez az alapja léte­zésének. Akinek csak a nevesek az értékesek, az nem szocialista. Mégha minden mondatában ott szerepel is a szó: szocializmus. Huszonkilenc esztendeje kezdtünk eszmélni erre. S eszmélésünk tart ma is, a hátunk mögött lévő út tele buktatókkal és sima szakaszokkal, lelkünk sebek­kel és örömökkel. Nehéz a tanulás, életünk a tandíj! Magunknak tanulunk, kudarcunk, örömünk az ország­építésben szintén a magunké. Ennyi lenne a szabad­ság? Egy nép nem attól szabad, hogy azt kinyilatkoz­tatja. Hanem ha megtanulja, kínokkal, keservekkel, áldozatossággal, tiszta hittel, hogy szabadsaga soha be nem fejezhető építményben, egy országban ölt testet. Ha nemcsak hallja, hanem tudja, hogy ez az ország az övé. Mert a világ sok táján lobogtatják politikai kal­márok a szabadság szavak festette zászlait, ám a név­telenek tudják, ahogy történelmünk évszázadain át magunk ugyancsak tudtuk, hogy a zászlót fogó kéz hamis irányba mutat. E fölismerés volt az első lépés az igazi szabadságért vívott küzdelemben. A másodi­kat, a harmadikat már tudatosan tehették, teszik meg a népek. Ki volt a visegrádi lakat készítője? Nem tudjuk. Ám tudjuk, mert tudnunk kell, soha nem szabad fe­lednünk, hogy bár névtelen, de v ol t, élt, munkál­kodott a többi hasonló seregében; dolgozott. Ahogy ma teszik százezrek és milliók, hírt, fönnmaradó nevet nem is akarva vagy nem remélve, ám örökségül a leg­többet hagyva: egy folytonosan változó országot, mely éppen az ő munkájuk nyomán változik. Sok ez? A legtöbb! Mert a hír, a kiemelkedő tel­jesítmény, az emlék fönnmaradásának letéteményese sem más, mint a nép. A történelem csak azt őrzi meg, amit a népek megőriznek. Ünnep van. Köszöntő szavak hangzanak el, itt-ott talán már kopottabban, mint negyedszázada. A hall­gatóságban az akkori kölykök deresedé fejjel, s sokan olyanok, akik úgy hiszik, nem több ez, mint lecke, a történelem vastag könyvéből néhány lap, igaz, egy új fejezet élén. Tízen- meg huszonévesek. Rójuk meg érte őket? Ne szavakkal bizonykodjunk. Mutassunk körbe. Házakra, hol emberként élhet az ember. Gyárakra, hol bárki, aki akar, kenyeret talál. A határnyi föld­táblákra, hol a mezsgyék vékony árkát, bokrát föl­falta a természet, összekötve a földet, ahogy embert emberrel kötött össze a szövetkezés. Ne szavakkal bi­zonykodjunk. Tartsuk eléjük e megváltozott s ma is változó világ képét, hogy fölfedezhessék benne a névtelenek kezenyomát, verítékét, szentségelését és ka­cagását. Mindazt, ami beleépült és épül az ország tes­tébe, ami határokon át testvérekkel fűz egybe. Ami e bonyolult világnak ezt a pontját olyanná tette, amilyen. Lehetne szebb, gazdagabb, tökéletesebb? Lehetne, s legyen! De ehhez megint az kell, hogy elsősorban a magunk lába alá nézzünk, merre igyekszünk, arra-e, amerre a közös, a társadalmi célok hívnak?! A ma­gunk kezére ügyeljünk, úgy s annyiszor mozdul-e, ahogy és ahányszor a becsület diktálja?! Mert így nö­vünk fel szabadságunkhoz, így lesz igazán a mienk. Ki volt a visegrádi lakat készítője? Egy névtelen. S mégis, bár ötszáz esztendő múlott el, tudom, tud­juk, hogy volt, s kézbe vehetjük pici darabkáját az életének, a szeme sugarát, az esze okosságát, a karja erejét őrző vasat. Ezért és így élnek örökké a névtelenek. MÉSZÁROS OTTÓ Kitüntetések — elismerések A Magyar Népköztársaság Elnöki T anácsa az állam és az egyházak közötti egyezmények aláírásának 25. évfordulója al­kalmából az állam és az egy­ház közötti jóviszony kialakí­tásában és fejlődésében kifej­tett tevékenységük elismeré­séül tizenöt egyházi személyi­ségnek a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje I., II. és III. fokozatát, illetve a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát adományozta. A kitünte­téseket az Onszágház Munká- csy-termében tegnap Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Ünnepséget rendeztek a TOT Akadémia utcai székhá­zában is, ahol Szabó István, a TOT elnöke a mezőgazdasági szövetkezetek százhetvennyolc tagjának adta át az Elnöki Tanács által adományozott ki­tüntetéseket, a Munka Érdem­rend arany, ezüst és bronz fo­kozatait. Az Igazságügyi Miniszté­rium megemlékezésén dr. Ko­rom Mihály miniszter kor­mánykitüntetéseket és mi­niszteri elismeréseket nyújtott át, a minisztérium, a bírósá­gok és a büntetésvégrehajtás terén kiemelkedő munkát vég­ző dolgozóknak. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban Bon- dor József miniszter adta át az Eötvös Loránd-díjat négy kiemelkedően jó munkát vég­zett dolgozónak. Az Országos Tervhivatal­ban dr. Hetyényi István, a hivatal államtitkára nyújtotta át az elismeréseket. A Pest megyei Tanácson rendezett ünnepségen a me­gye kitüntetettjei egy csoport­jának az Elnöki Tanács meg­bízásából dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke adta át a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokoza­tát. Az ünnepséget követő fo­gadáson Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára mondott po­hárköszöntőt, tolmácsolva a megyei pártbizottság elisme­rését és köszönetét. Pest megye 21 kisiparosa a megyei tanács és a KIOSZ megyei bizottságának legma­gasabb elismerését — az ipar kiváló mestere címet és okle­velet vette át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom