Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
2 *9Kíriap 1974. Április 4., csütörtök A tóke és a szocializmus szolgálatában Irta: Marjai József küliigyminisztériumi államtitkár M indennapi életünk sodró lendületében észrevétlenül velünk van az alkotó munka láthatatlan építőköve: a béke. Már ember- öltőnyire távolodtunk a második világháború szörnyű megpróbáltatásaitól. Békénk órákból évekké, s az évekből a hétköznapok természetességévé növekedett. Értékét mi már nem a barbár pusztulás emlékeivé} mérjük, hanem mindinkább népünk maga-magának teremtett új alkotásaival, szocialista társadalmunk szüntelen gazdagodásával. A háború borzalmai nem csupán a túlélők emlékeiben élnek; a súlyos megpróbáltatásokra emlékeztetnek még itt-ott az üszkös falak, a béke csendjét évtizedek múltán is megtörő földbebújt aknák robbanásai. A háború még nem került végérvényesen a történelemkönyve« lapjaira, a népek életéből még nem törölte ki a feledés. A XX. században végre felnőtt korába érett az emberiség. Az ember ember általi kizsákmányolását megszüntető első győztes szocialista forradalom szülte Szovjetunió létrejöttével az emberi nem megkezdte valódi történelmét írni. Megszületett az a társadalmi rendszer, a szocializmus, amelynek természetétől mélységesen idegen a háború, a hódítás, más népek leigázása. az agresszió. Űj korszak köszöntött be a háború és béke viszonyában. A szocializmus sikeres építéséhez, a nép életszínvonalának állandó emeléséhez nélkülözhetetlen, attól elválaszthatatlan és elképzelhetetlen a bélre. A Szovjetunió születésével először jelentkezett a nemzetközi porondon olyan állam, amely természeténél és a szocializmus történelmi küldetésénél fogva mindenkor biztos támasza a békének, amely erejével és erkölcsi súlyával határozottan fellép az imperialista agresz- sziók, a kolonializmus, a nemzetközi elnyomás valamennyi formája ellen, amely önzetlen segítője, természetes szövetségese a nemzeti szuverenitásért, a népek önrendelkezési jogáért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért küzdő nemzeti és nemzetközi erőknek. A z imperialista rablóháborút folytató fasiszta Németország támadása a Szovjetunió, a szocializmus állama ellen döntő fordulatot hozott a második világháború osztályjellegében. Ebben a háborúban a Szovjetunió nemcsak megvédte a szocializmus eszméjét, Október vívmányait, nemcsak kiűzte területéről a fasiszta támadót, és visszaadta Európa sok elnyomott népének nemzeti függetlenségét, hanem alapjaiban megingatta a kapitalizmus nemzetközi pozícióit, kedvező lehetőséget teremtett a népek társadalmi felszabadulásához is. Az, hogy a, fasizmus leverésében a döntő szerep a Szovjetunióra, a szocialista nagyhatalomra hárult, meghatározta a győzelem jellegét és a háborút követő nemzetközi viszonyok fejlődését, amelyeknek alapvető vonása lett a szocialista világrendszer kialakulása, megszilárdulása, a haladás, a béke erőinek előretörése az egyik oldalon, s az imperializmus rendszerének hanyatlása, a gyarmatbirodalmak felbomlása, a reakció tórtvesztése a másik oldalon. A második világháborúval azonban nem ért véget, csak új feltételek közepette folyik a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi összecsapás. A szocializmus országai politikai, gazdasági, katonai erejének szakadatlan növekedése és megszilárdulása, a Varsói Szerződés szervezete^ és annak fő erejét képező Szovjetunió megakadályozta a szocializmussal való katonai „leszámolást”, azt. hogy egyik vagy másik országot kiszakítsák a szocialista társadalmat építő népek családjából Az erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozása eredményeként a szocialista államok közösségének egységes és összehangolt tevékenysége fordulatot hozott a hidegháború jellemezte időszakból a feszültség csökkenésének irányába. Fokozott lehetőségek nyílnak a szocializmus és a társadalmi haladás nemzeti és nemzetközi pozícióinak továbbfejlesztésére. S bár a nemzetközi politikai kapcsolatok javulásának mégcsalt a kezdeténél vagyunk — ez ellen továbbra is számos jelentős erő hat — mind jobban szilárdulnak, a mindennapi gyakorlat részeivé válnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. Az enyhülés közepette, a békés egymás mellett élés elvének fokozódó térhódítása során sem változnak a szocializmus, a munkásosztály alapvető céljai, de nem módosulnak a burzsoázia osztálycéljai sem. A két rendszer harcának feltételei az egész emberiség, a haladás erői számára kedvezően alakulnak, mindjobban előtérbe kerülnek a gazdaság, a politika, a diplomácia, az ideológia kérdései. A szocialista építés eddigi eredményed szilárd alapot nyújtanak a további sikeres harchoz. A fejlődés ereje a tőkés országokat politikájuk vál. toztatására, harci módszereik és eszközeik, eddigi takti. kájuk módosítására kényszeríti. A marxizmus—leninizmus korunk vezető eszmerendszere, az a tudományos alap, amelyre a Szovjetunió és közös harcunkat együtt folytató szocialista országok politikája — így a bel- és külpolitikája — épül. A munkásosztály nemzetközi ideológiája egységünk és cselekvésünk bázisa, szövetségi politikánk és szolida. ritásunk iránytűje. A szocializmus, a szocialista világ- rendszer kialakulásával és fejlődésével új típusú nemzetközi kapcsolatok jöttek létre. A szocialista országok együttműködésének gazdagodó tapasztalatai bizonyítják, hogy a szocialista internacionalizmus elvének érvényesülése nemcsak tényleges tartalommal tölti meg a függetlenség, a szuverenitás, valamennyi állam egyenjogúsága hagyományos elveit, hanem — és ez a legfontosabb — a testvéri kölcsönös segítségnyújtás gyakorlatával tovább gazdagítja, elősegíti a népek sokoldalú közeledését, barátságuk megszilárdítását. A szocialista országokkal a nemzetközi politikai síkon folytatott együttműködésünk számtalan példával igazolta és naponta igazolja: ösz- szehangolt elvi együtthaladá- sunk megsokszorozza erőnket, céljaink a szocializmus nemzeti és nemzetközi érdekeinek alapvető azonosságán alapuló egyeztetett fellépéssel érhetők el és védhetők meg. E gyeztetett politikánk és gyakorlatunk sikerei között tarthatjuk számon a nemzetközi viszonyok különböző kérdéseit, problémáit szabályozó fontos egyezményeket, megállanodásókat is: a nukleáris világháború kitörésének megakadályozását szolgáló nemzetközi egyezmények rendszerét, s az ehhez kapcsolódó megállapodásokat a szocialista világ legerősebb hatalma, a Szovjetunió és az USA között, a négyoldalú nyugatberlini egyezményt, a Szovjetuniónak, a Lengyel Népköztársaságnak, az NDK-nak és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak az NSZK-val kötött egyezményeit, amelyek megerősítik a második világháború és az azt követő fejlődés eredményeit. Ebbe a körbe tartozik az államközi kapcsolatok normalizálódása és a kölcsönösen előnyös együttműködés bővülése a két világ- rendszer államai között; a fegyverkezési hajsza korlátozására, és a leszerelés problémáira vonatkozó tárgyalások; az amerikai agresszió megszüntetése és a politikai rendezés Vietnamban, az igazságos béke megteremtése, feltételeinek létrehozása egész Indokínában: az NDK nemzetközi jogi elismerése. Kuba nemzetközi oozícióinak erősödése, stb. Aligha vonható kétségbe, hogy mindez a szocialista országok közös fellépésének, a Szovjetunió aktív békeszerető politikájának, erőfeszítéseinek kézzelfogható bizonyítéka. A nemzetközi viszonyokra még nehezedő konfliktusok alapját képező okok és meg nem oldott válságok megszüntetése továbbra is nagy feladatokat ró a békeszerető erőkre, a szocialista országok külpolitikájára. Az enyhülés elmélyítését, a béke megszilárdítását, az újabb imperialista háborúk megakadályozását szolgálná a még kiújuló fegyveres konfliktusok felszámolásának elősegítése, az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása és hasonló rendszer kialakítása Ázsiában is. Ilyen politika elvezetne a világ katonai-politikai tömbökre való jelenlegi felosztottságának fokozatos megszüntetéséhez, a fegyverkezési hajsza megállításához, a gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés fejlesztése általános gyakorlatának kialakulásához az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. C selekvő módon és szorosan együttműködünk az emberiség valódi érdekeit kifejező, az SZKP XXIV. kongresszusán megfogalmazott békeprogramot sikeresen megvalósító Szovjetunióval és a többi szövetséges szocialista országgal, sokoldalú tárgyalásokkal és megállapodásokkal igyekszünk növelni, szilárdítani egységünket; határozottan elítéljük és következetesen fellépünk minden egységbontó törekvéssel szemben, bárhonnan jöjjön is az. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk a szocialista országok külpolitikai együttműködésének, tapasztalataink rendszeres kicserélésének. Együttműködésünkben kiemelkedő szerepet töltenek be a testvérpártok első titkárainak rendszeres megbeszélései, többoldalú konzultációi. Ezek sorában megkülönböztetett fontossága van a krím-félszigeti tálálkozóknak, amelyek a Varsói Szerződés szervezete politikai tanácskozó testületével együtt legfontosabb fórumai a közös tevékenységünk összehangolását célzó tapasztalat- és véleménycserének. A szocialista internacionalizmus alapján mi a külpolitikai tevékenységünk során is abból indulunk ki, hogy csak az lehet jó és hasznos számunkra is, ami hasznos és kedvező az egész szocialista közösség számára is, és fordítva. Valljuk — mert ez a meggyőződésünk —, hogy tovább kell fejleszteni" a szövetséges szocialista országok egüttműködését a már kialakult szervezeti formák továbbfejlesztésével, de további rugalmas és hatékony formák kialakítása révén is. Népünk alapvető nemzeti érdekei, a társadalmi haladás nemzetközi érdekei is azt diktálják : minden erőnkkel küzdj ünk a haladó erők egységéért és nemzetközi összefogásáért. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése megvalósításáért folytatott harcunk összeköt bennünket a kapitalista országokban élő minden, a társadalmi felemelkedésért küzdő erővel, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, azokkal, akik szembenáll- nak a gyarmatosítással és agresszióval. A felszabadult, függetlenné vált országokhoz fűződő kapcsolataink állandó fejlesztéséért dolgozunk. Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi, 1974. március 19—20-i ülése kijelölte belső építésünk és külpolitikai tevékenységünk soron- lévő feladatait. Ezek következetes végrehajtása tovább erősíti a szocializmus pozícióit hazánkban — biztosítva egyben külpolitikánknak, a szocializmus befolyásának, tekintélyének növekedését. M a ünnepeljük felszabadulásunk 29. évfordulóját, nemzeti függetlenségünk visszanyerésének, a magyar nép szabadságának és társadalmi felemelkedésének születésnapját. Egyben köszöntjük felszabadítónkat és igaz barátunkat, a Szovjetuniót; vele együtt köszöntjük a békét, amely Magyarországon egyidős a szocializmussal. Szovjet és magyar vezetők táviratváltása hazánk felszabadulnának évfordulója alkalmából Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Fock Jenő elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Budapest Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép, és a magunk nevében a legszívélye- sebb' üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek Magyarország nemzeti ünnepe, a fasiszta iga alól való felszabadulás 29. évfordulója alkalmából. Csaknem három évtized választ el bennünket attól a naptól, amikor a szovjet hadsereg győzedelmes előrenyomulása eredményeképpen Magyarország felszabadult a fasizmus alól, és magyar földön megkezdődött az új, valóban demokratikus népi_ állam építése. Ezen idő alatt a magyar dolgozók, szoros szövetségben a szocialista közösség országaival, kipróbált élcsapatuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével lerakták a szocializmus alapjait és magabiztosan haladnak a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A mai Magyarországot a szocialista demokrácia és a népgazdaság töretlen fejlődése, a dolgozó tömegek jólétének és kulturális színvonalának emelkedése jellemzi. Egyre nagyobb nemzetközi elismerésben részesül a Magyar Népköztársaság következetes külpolitikája, az az aktív harc, amelyet a többi testvéri országgal együtt folytat az általános békéért, az európai biztonságért és az együttműködésért, a népek nemzeti függetlenségéért és társadalmi haladásért, a szocialista közösség össze- íorrottságának erősítéséért, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért, a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség alapján. A szovjet emberek nagyra értékelik azt a szilárd egységet, amely a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, az SZKP és az MSZMP között a kommunizmus és a szocializmus építésének minden alapvető kérdésében, korunk fő kérdéseinek megítélésében fennáll. Pártjaink és népeink megbonthatatlan barátsága jut kifejezésre az országaink közötti gyümölcsöző kétoldalú gazdasági, kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok állandó szélesedésében és elmélyítésében, a testvéri szocialista országok közötti sokoldalú együttműködés formáinak tökéletesítésére irányuló közös törekvésekben. A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén újabb sikereket kívánunk, kedves barátaink, önöknek és minden magyar dolgozónak, a szocialista társadalom teljes felépítésében és gyönyörű hazájuk felvirágoztatásában. Erősödjék a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek megbonthatatlan barátsága. L. I. Brczsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja KözpowtS Bizottsága főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökség® elnökének. A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dolgozó népünk és a magunk nevében szívből köszönjük hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából hozzánk intézett üdvözletüket és jókívánságaikat. A szovjet hadsereg történelmi jelentőségű győzelme eredményeként 29 évvel ezelőtt hazánk felszabadult a hitleri fasiszta megszállás és a Horthy-rendszer negyedszázados uralma alól. A magyar nép előtt megnyílt a lehetőség, hogy saját kezébe vegye sorsának intézését, s a munkásosztály pártjának vezetésével elinduljon a szocializmus építésének útján. Népünk jelenleg a párt X. kongresszusán megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodik. E tevékenységünk során szüntelenül érezzük a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítségét; ez egyik legfontosabb tényezője a népgazdaság fejlesztésében, a dolgozók anyagi és kulturális felemelkedésében, szocialista vívmányaink védelmében, a nemzetközi színtéren elért sikereinknek. Hazánk függetlenségének, országunk további szocialista fejlődésének záloga népeink barátságának és együttműködésének állandó erősítése. Pártjaink és országaink kapcsolata, sokoldalú együttműködése a szocialista internacionalizmus elvén alapszik. Eszméink és céljaink alapján az együttműködés állandó erősítésére és szélesítésére törekszünk a szocialista közösség országaival. Alapvető feladatnak tekintjük a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival összehangolt, tevékeny részvételünket a szocialista országok szorosabb együttműködéséért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sorainak tömörítéséért, a világbéke fenntartásáért, a nemzetközi enyhülési folyamat tartóssá tételéért folyó harcban. A népünk számára oly nagy jelentőségű évforduló alkalmából a tisztelet és testvéri barátság érzésével köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát és Minisztertanácsát, az egész szovjet népet. Kívánjuk önöknek, és önökön keresztül a testvéri szovjet népnek, hogy újabb nagy sikereket érjenek el az SZKP XXIV. hongresszusa határozatainak végrehajtásában, a kommunizmus építésében, a békéért és a nemzetek biztonságáért, a haladásért folyó nemzetközi harcban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Franciaország gyásza A francia minisztertanács szerdán délelőtt Messmer miniszterelnök elnökletével rövid ülést tartott. Ezt követően közölték, hogy Pompidou elnököt — végakaratának megfelelően — csütörtökön Orvilliers-ben temetik el, és hogy a temetésen csak családtagjai vesznek részt. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Alain Pohernek, a francia szenátus elnökének Georges Pompidou francia köztársasági elnök elhunyta alkalmából. Váratlanul, szomorú meglepetésként érte a gyász Franciaországot. A 62 éves korában kedd este elhunyt Georges Pompidou köztársasági elnök betegeskedett ugyan — egészségi állapota az utóbbi hónapokban többször is találgatás tárgya volt —, de hirtelen halála nyilvánvalóan megdöbbentette a francia közvéleményt éppúgy, mint az egész világot. Személyében nagy formátumú politikus, ízig-vérig francia államférfi távozott a közélet porondjáról. Tulajdonképpen ott folytatta, ahol a tábornok abbahagyta — csak másként. De Gaulle örökségéből átvette mindazt, amit a francia szuverenitás, a nemzet; büszkeség és a gazdasági önállóság szempontjából értékesnek talált, s ezzel továbbvezette az országot azon a szűk és veszélyekkel terhes ösvényen, amelyet a tábornok taposott ki számára az Atlanti Szövetségben éppúgy, mint a francia—amerikai kapcsolatok tekintetében. Külön említést érdemelnek azok a fáradozásai, amelyek a szovjet—francia kapcsolatok elmélyítésére, a nemzetközi együttműködés erősítésére irányultak. Nem olyan rég, ez év március 12-én zajlott le a Picunda-foki fenyvesekben levő rezidencián az újabb szovjet—francia csúcstalálkozó. Pompidou ezúttal 14 hónapon belül harmadszor cserélte ki nézeteit Leonyid Brezsnyevvel. A találkozó után rendezett sajtóértekezleten a francia elnök a többi között annak a véleményének adott kifejezést, hogy együttműködésük nemcsak a két ország javát szolgálja, hanem egész Európa stabilitásának, a nemzetközi enyhülésnek is fontos tényezője. Franciaország 35 napon belül új elnököt választ. Nem kétséges, hogy Pompidou váratlan halála után — a súlyos gyász óráiból ocsúdva — rendkívül heves vP*kra ad majd alkalmat az utódlás eldöntése. Annál is inkább, mert az ország gazdasági helyzete — miként arra Georges Marchais, az FKP főtitkára keddi televíziós interjújában rámutatott — tovább romlik, 800 ezerre nőtt a munkanélküliek száma, az áremelkedések mértéke pedig az idén eléri a 15 százalékot. Ilyen körülmények között a francia baloldali szövetség nyilvánvalóan a gazdasági bajok orvoslásának programjával lép majd színre az elnökválasztási küzdelemben. A gaul- leisták — most már Pompidou szellemi örökségével is gazdagodva — minden bizonnyal az eddigi politika folytatást várják az Elysée-palota új lakójától.
