Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

PEST «ccm 1974. április 3., szerda ^/CírSap Pest megye kitüntetettjei A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa hazánk felszabadulásá­nak 29. évfordulója alkalmából eredményes munkája elismeré­séül a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatával tünte­tett ki *71 Pest megyei dolgozót. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozta: Bohács Mihálynak, a Dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem asztalo­sának; Czeróczki Andrásnak, a Dabasi Nagyközségi Közös Tanács elnö­kének; Dezsőfi Lászlónknak, a Pamut­fonóipari Vállalat Váci Gyára cér- názójának; Dékány Istvánnak, az érdi Ben- ta-völgye Tsz elnökének; id. Hegedűs Józsefnek, a gombai Egyesült Fáy András Tsz kombáj- nosának; Horváth Ferencnek, a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalat igaz­gatójának; Lengyel Lászlónénak, a Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyára minőségellenőrének; dr. Szinna Ferencnek, a Pest megyei SZTK Szakorvosi Rendelő- intézet igazgató-főorvosának; Tóth Rózának, a kocséri Petőfi Tsz elnökének; . Ungvári Imrének, a ceglédi Vö­rös Csillag Tsz növendékmarha- gondozójának; Werner Jánosáénak, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Kistar- csai Gyára igazgatójának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT adományozta: Bata Jánosnak, a Gyömrői Ru­haipari Szövetkezet elnökének; dr. Bánfalvy Barnabásnak, a Pest megyei Tanács VB osztály­vezetőjének; Bencsik Gyulának, a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregy­sége lakatos csoportvezetőjének; dr. Boros Jánosnak, a Pest me­gyei Bíróság tanácselnökének; Czinege Imrének, a ceglédi MŰM 203. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatójának; Fekete Józsefnek, a nagykőrösi Szabadság Tsz elnökének; Ferencz Bélának, a Cement- és Mészművek osztályvezetőjének; Gádor Jánosnak, a dányi Mag­vető Tsz elnökének; Hrotkó Károlynénak, a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyára művezetői ének; Kelemen Józsefnek, a túrái Gal­gamenti Tsz ágazatvezetőjének; Kovács Ferencnek, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat lakatos csoport- vezetőjének ; Magyaróvár! Pálnak, a gödöllői ÁFÉSZ igazgatósága elnökének; Merész Mátyásnak, a Forte Foto­kémiai Ipar igazgatójának: Mészáros Lajosnénak, Nagytar- csa községi tanácselnökének; dr. Mikecz Istvánnak, a gödötlői Agrártudományi Egyetem dékán­jának, egyetemi tanárnak; Mohos Imrének, a ceglédi Tán­csics Mihály Általános Iskola igaz­gatójának; Papp Mihálynak, a Pilisi Park­erdőgazdaság erdészetvezetőjének; dr. Preisich Péternek, a Pesl megyei Tanács Semmelweis Kór­háza osztályvezető főorvosának; Prétyi Józsefnénak, Zebegény községi tanácselnökének; Raffay Bélának, a Ráckevei Já­rási Hivatal elnökének; Ribánszky Istvánnak, a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammé­rőgyára gépbeállítóiának; Somogyi Jánosaién alt, a pilisi Aranykalász Tsz növénytermesz­tőiének; Szendrődi Tibornak, a Pest me­gyei Pincegazdaság pince- és sző­lőgazdaság- vezetői ének ; Tonka Istvánnak, a Mechanikai Művek előadójának; Tóth Dezsőnének, a Dunabogdá- nyi Községi Tanács vb-titkárának; Túri Gáboménak, a Május 1. Ruhagyár Ceglédi Gyáregysége géoészének; Varró Imrének, a monori posta­hivatal hivatali belső helyettesé­nek ; Végh Jánosnénak, a Nagykőrösi Konzervgyár üzemi csoportvezető­jének: Zagyva Lajosnak, a Volán 20 Vállalat gazdasági-politikai tanács- adóiának; Zsigniond Istvánnak, a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetkezel elnökhelyettesének. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT adományozta: Aiiiaiics Jánosnak, az Országos Éi.e- es Ásványbányák vájárának; Bakonyi Ferencnek, a Dunai Kőolajipari Vállalat géplakatosá­nak; csíki Árpádnak, a Pest megyei Tanács vo főelőadójának; Főzete Tóth Lajosnak, a Csepel Autógyár betanított edzojeno.;; Geney Csabánknak, a Mechani­kai Laboratórium 1-iíradástecnm- kai Kísérleti Vállalat Dunakeszi Gyáregysége elektroműszerész szo­ciális uí br igádvezetöj ének; Grósz Sándornak, a Szobi Nagy­községi Közös Tanács vb-tit»kárá- nak; Horváth Mihálynak, a Váchar- tyáni ÁFÉSZ igazgatósági tagjá­nak, tsz-nyugdij ásnák; lakéi Istvánnak, a Nagykőrösi Városi Tanács vb főelőadójának; Kánai Lajosnénak, a Gödöllő és Környéke HISZÖV ruhaipari üzemágvezetőj ének; dr. Kecskeméti Lajosnak, a Bu- dapest-környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége titkárá­nak; Király Ernőnek, a hernádi Már­cius 15. Tsz főmérnökének; Kiss Kálmánnak, az Ikladi Ipa­ri Muszergyár gyáregység vezetőjé­nek; Kovács Vilmosnak, a perőcsényi Petőfi Tsz elnökének; Krammer Jánosnénak, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet tech­nikusának ; Lévák Józsefnek, a sződi Egye­sült Virágzó Tsz elnökének; Mészáros Gyulának, az abonyi Üj Világ Tsz elnökének; Páiífy Károlynaik, a Budapest- környéki TÜZÉP Vállalat sze­mélyzeti vezetőjének; Pelyhes Istvánnénak, a Pest— Nógrád megyei Húsipari Vállalal Váci Gyáregysége betanított mun­kásának; Seres Istvánnak, a Solymári Nagyközségi Tanács vb-titkárá- nak; Sipos Mihálynénaik, a Pest me­gyei Tanács III. sz. Sütőipari Vál­lalata raktárosának; Stollmayer Ákosnak, a Közép­magyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat osztályvezetőjének; dr. Schmidt Gézának, a Pesi megyei Tanács vb csoportvezető­jének; Szadeczky Bélának, a Kéziszer­számgyár Ipari Láncgyáregysége telepvezetőj ének; Szatmári Gyulának, a bugyi Tes- sedik Sámuel Tsz elnökének; Száraz Józsefnek, a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Tangazda­sága kerületi igazgatójának; Tóth Józsefnek, a Klíma Ipari Szövetkezet V. sz. Szentmártonká- tai Üzemegysége lakatos csoport- vezetőjének ; Tóth Károlynak, a Mezőgazda­sági Gépgyártó és Szolgáltató Vál­lalat marósának; dr. Tóth Péternek, a Pest me­gyei Állategészségügyi Állomás igazgatóhelyettesének; Veres Mihálynak, a tápi ászöli ősi Üj Barázda Tsz elnökének; Walter Ferencnek, a piliscsabai Haladás Tsz elnökének. A Pest megyei Hírlapot is elő­állító Szikra Lapnyomda dolgozói közül az Elnöki Tanács A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁVAL tüntette ki: Róder Imrét, a nyomda igazga­tóját; A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁVAL: Sándor Józsefet, á nyomda fő­mérnökét és Fél Kálmánt, a nyomda főgép­mesterét. Az ugyancsak a lapunkat is ki­adó Hírlapkiadó Vállalat dolgozói közül A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁVAL tüntették ki: Tornyai Miklóst, a Hírlapkiadó Vállalat főrevizorát és Barta Lajosnét, a Hírlapkiadó Vállalat főelőadóját. ★ A felszabadulás 29. évfordulója alkalmából A nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést öt, A kohó- és gépipar kiváló dolgozója ki­tüntetést öt, A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést tíz, A mező- gazdaság kiváló dolgozója minisz­teri kitüntetést kilencvenöt Pest megyei dolgozó kapta meg. Falugyűlések Átadták a Rózsa Fcrenc-díjakat A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 29. évforduló­ja alkalmából a sajtó-, a tö­megtájékoztatás területén ki­fejtett eredményes munkássá­guk elismeréséül 38 személyt részesített kitüntetésben. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke — kiemelkedő újságírói tevé­kenységük elismeréséül a Ró­zsa Ferenc-díj I. fokozatát ado­mányozta Sugár Andrásnak, a Magyar Rádió és Televízió fő­munkatársának. A díj II. fo­kozatában részesült Mátrai- Betegh Béla, a Magyar Nemzet rovatvezetője, Vajda Péter, a Népszabadság rovatvezető-he­lyettese, Zsigmondi Mária, a I Együttgondolkodás, együttcselekvés A községek társadalompolitikai életének jelentős eseményei a falugyűlések. A tanácsok élnek a tanács- törvényben is biztosított lehetőségükkel, évente leg­alább egyszer közvetlenül is számot adnak a lakos­ságnak munkájukról, gondjaikról, a népfrontbizottsá­gok pedig igazi gazdái ezeknek a találkozóknak. Pest megyében még néhány falugyűlés hátra van, a zöm azonban lezajlott. Még korai lenne teljes részletes­ségű és érvényű tapasztalatokról beszélni, á népfront járási bizottságai, illetve megyei bizottsága a jövőben alapos elemzést, elemzéseket készít a hogyan tovább, a hogyan még jobban szándékával, néhány megállapí­tást azonban már le lehet vonni. Kereskedelem, szolgáltatás Nők Lapja rovatvezetője. A III. fokozatot kapta Czirfusz János, a „Csepel” szerkesztő­je, Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője és Soltész István, a Magyar Hírlap rovatvezetője A kitüntetéseket Ar <i Ró­zsa Ferenc-díjakat dr. Várko- nyi Péter államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke kedden az Országház delegációs termé­ben adta át. Az ünnepségen jelen volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Katona István, a Központi Bizottság osztály- vezetője, a KB tagjai és Fo­dor László, a Központi Bizott­ság osztályvezető-helyettese. Az idei, februári-márciusi falugyűlések egyik jellemző sajátossága az volt, hogy min­denütt egyik tárgyalandó, megvitatandó témaként na­pirendre tűzték a kereske­delmi-szolgáltatási ellátást. (Azt, hogy a falugyűlésekre meghívták a kerület ország- gyűlési képviselőjét, megyei tanácstagját és természetesen a körzeti tanácstagokat, ez semmiképpen sem volt újdon­ság, legfeljebb azt mondhat­juk: ez már általános jelen­ség. Figyelemre méltó azon­ban, hogy a vitákban a kör­zeti tanácstagok rendre fel­szólaltak és ha úgy adódott, egyaránt képviselték a taná­csi testület és választóik ál­láspontját. Ismeretek birto­kában, két oldalról közelítet­ték meg a témát, magya­ráztak, érveltek.) De ami a kereskedelmi-szol­gáltatási helyzetet illeti; Ko­vács Antalné, a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottságá­nak titkára a napokban, egy beszélgetés alkalmával, jó néhány falugyűlési tapaszta­lat birtokában nagyon pon­tosan és találóan fogalmazta meg: a megjelent kereskedel­mi vezetőket az emberek bi­zony itt-ott alaposan megfor­gatták. Mert megnyugvással és elismeréssel fogadták a hallgatók a beszámolókat a forgalom növekedéséről, a boltépítésekről, boltfelújítá­sokról, még azt is meg lehe­tett érteni, hogy egy ÁFÉSZ- nek nem feneketlen a pénz­tárcája, a hálózatfejlesztési igényeket csak módjával tud­ja kielégíteni, de ugyancsak fogós kérdések voltak az el­adók udvariasságáról, a néha indokolatlan hiánycikkekről, a még előforduló szállítási gondokról, nyitva tartási időkről elhangzottak. Minden­esetre. ha a kereskedelmi vál­lalatok vezetői eddig nem tel­jesen ismerték volna, most, a falugyűléseken megismerhet­ték a falvak lakosságának ke­reskedelmi igényeit, amelyek az esetek többségében reáli­sak, nem a fellegekben já­rók, és gyakran nagyobb pénz­összegek befektetése nélkül is teljesíthetők. Tárgyilagos légkörben Lényegében ez a téma is szerves része annak az egysé­ges égésznek, amit életkörül­mények címszó alatt szoktunk emlegetni, szerves része a köz­ség fejlődésének, a községpo­litikának. Hagyományos ér­telemben azonban ilyenkor mégis a tanács saját erőfeszí­téseit, saját anyagi eszközei­vel való .gazdálkodását értjük ezalatt. Mondani Is fölösle­ges: nem volt olyan falugyű­lés, ahol ne ez a témakör tette volrfa ki az idő javát. Közismert, hogy a tanácsok a maguk pár százezer, netán egy-két millió forintjaival pém építtethetnek fel néhány év alatt egyszerre bölcsődét, óvodát, iskolát, művelődési házat, vízvezetéket, csatorna- hálózatot, utakat, járdákat, korlátlan mértékben villany- vezetéket, nem kerülhet min­den oszlopra villanykörte, minden megállóba fedett vá­róhelyiség és a sort a végte­lenségig lehetne folytatni. Nem is panaszfórumok voltak a fa­lugyűlések, nem a kérelmek hangzottak el vég nélkül, reá­lis, tárgyilagos légkör jelle­mezte a falugyűléseket. Azt vitatták meg a falu lakói és vezetői együtt, közösen, hogy az adott lehetőségeken belül hogyan próbáltak a legsür­gősebb, legégetőbb gondok­ból minél többet lefaragni, mennyiben sikerült ez és mi­ként kellene a jövőben ezt a nagyon komoly és felelősség- teljes társasjátékot még kö­rültekintőbben, még ügyeseb­ben folytatni. Törökbálinton például hosszú negyedórákig folyt a hangos együttgondol­kodás a vízprobléma megol­dásáról (Taksonyban a falu­gyűlésen alakult meg a víztár­sulat), Ráckevén elsősorban a közlekedés, Isaszegen a mű­velődési lehetőségek tárgyi fel­tételei volt a téma. Jellem­ző felszólalás hangzott el Isa- szegen ezzel kapcsolatban; va­laki felvetette: mindig csak a milliókba kerülő művelődési házról beszélünk (ami külön­ben persze kell), de miért nem lehet a községben nyitni egy — könyvesboltot!? Jólesik a köszönő szó A népfront megyei bizott­ságán az eddig beérkezett írásbeli és személyes tapaszta­latok alapján áttekintették: melyek voltak a községfej­lesztése« belül azok a főbb csomópontok, amelyek a leg­többször kerültek szóba. Még mindig az út, a járda, a csa­torna, azután az iskola, az óvoda, a művelődési otthon és harmadsorban a közvilágítás fejlesztésének igénye. A leg­több községben a kell, mielőbb mellé a felszólalók nyomban hozzátették: segítünk. Nem csupán az együttgondolkodás, hanem az együttcselekvés szándéka is jellemzője volt a falugyűléseknek. Együttcse­lekvés az elmúlt években és ennék a szándéka a jövőben, akár már holnap. Több he­lyen azonban azt is szóvá tet­ték, hogy a társadalmi mun­kában élenjárók nevét is em­lítsék meg néha-néha, vala­hol, a köszönő szó is jólesik, de lenületet is ad a továb­biakhoz. Ugyancsak Kovács Antalné szavait idézném a már em­lített beszélgetésből: a ta­valyi, tavalyelőtti falugyűlé­sekről is elmondhattuk, de a februári-márciusi falugyűlé­sekre még inkább jellemző Kábelcsatlakozókhoz volt, hogy a lakosság közsé­géről gondolkozva, szólva a kérdést nem szűkíti le a köz­ségfejlesztésre. Szinte kivétel nélkül minden falugyűlésen hangot kapott a közös fárado­zás nyomán megalkotott ered­mények megőrzésének, megvé­désének igénye. Közvetlenül és közvetve megnyilvánult megyeszerte a gondolat, szavakba formáló­dott: törekedjünk a legap­róbb dolgokban is arra, hogy kultúráltabbá tegyük környe­zetünket, mert lehet a falvak­ban is okosan, szépen élni. D. G. Ülést tartott a tanácsi koordinációs bizottság A tanácsi koordinációs bi­zottság kedden ülést tartott a Parlamentben. Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala elnö­kének vezetésével megtárgyal­ta a Vas megyei tanács végre­hajtó bizottságának tevékeny­ségéről szóló beszámolóját, va­lamint a Minisztertanács Ta- t nácsi Hivatalának a beszámo­lóhoz készített ellenőrző jelen­tését. A koordinációs bizottság — elismerve a megyei végre­hajtó bizottság eredményes tevékenységét — javaslatokat tett munkájának további fej­lesztésére. Fogadási képesség A taksonyi Egyetértés Termelőszövetkezet lakatos mel­léküzemágában készülnek a különböző elektromos és postai kábelcsatlakozó védőtestek. Koppány György felvétele E zzel a fülsértő kifeje­zéssel jelölik a szak­emberek az idegen- forgalom egyik fontos fel­tételét, az adott terület be­fogadóképességét. Kicsit bővebben: a szállodák, kempingek helyeit, az ét­termek, az üzletek stb. ki­szolgálási erejét, s persze, mindazokat a kulturális, sport-, szórakozási lehető­ségeket, amelyek elválaszt­hatatlanok a pihenéstől, az idegen kellemes közérzeté­től. Tavaszt mutat nemcsak a naptár, de az időjárás szin­tén. Fürge kezek szorgos- kodnak a szentendrei Pap­szigeten, Visegrádon meg, a Fellegvárnál állványokat látok, mint hallom, végre- valahára megkezdődik e kivételes értékű rom meg­mentésének bonyolult mű­velete, idén kétmillió fo­rintot költenek rá. Két ap­ró mozzanat a vendégvárás, a szezon előkészületeiből. Dobogókőn, a Nimród Szálló előtt, bár hétköznap van, népes csorda a ben­zinfaló lovakból. Az 1972 augusztusában megnyitott intézmény népszerűsége erősödik, ismertsége terjed. Barangolásom során mindössze három külföldi rendszámú gépkocsival ta­lálkoztam az „exponált” megyei idegenforgalmi he­lyeken. Persze, hol van még a szezon ... Ám való­ban az lenne a jellemző a szezonban, hogy a külföl­diek árasztják el a Duna­kanyart? ök lennének a súlypont? Tavaly a megye szállodáiban és egyéb szál­láshelyein legalább egy éj­szakát eltöltő idegenek kö­zül a külföldiek aránya mindössze húsz százalékra rúgott. Száz vendég közül tehát nyolcvan magyar, belföldi, hazánkfia. Meg­győző szám. Csak az a nagy kérdés, kit és miről győz meg? N em vonom kétségbe, hogy a más országból ide látogatót illőt mó­don kell fogadni. Udvaria­san, megfelelő elhelyezést kínálva, színes programok­kal csábítva. Ám töpren­gésem végeredménye alig­ha csupán bennem fogal­mazódott meg, minden bi­zonnyal jó néhány állam­polgár társamban ugyan- fcsak. A töprengés végered­ménye pedig ez, vajon a külföldi turistára kell be­rendezkednie az idegenfor­galomnak? ök tartják el ezt a szolgáltatóipart? Sűrűn úgy érzi, tapasz­talja az ember, hogy vala­miféle ostoba szembekö- tősdit játszanak idegenfor­galmi irányítók és pincé­rek, szállodai takarítóasz- szonyolc és sátortáborgond­nokok. Nem akarják meg­látni azt, ami szembeszökő: az idegenforgalom gerincét a hazai turizmus adja! A Dunakanyarban sincs ez másként.. de mégis, Szentendre legelegánsabb- nak tartott éttermében a fiatal pincérfiú attól a há­rom olasztól veszi fel a rendelést, aki jóval később érkezett, mint jómagam, s még négy „bennszülött” __ Apró bosszúság, észre sem kell venni? De kérem, ilyesfajta apró inzultusok sorozatban érik az embert! Mert a szálloda portáján szájtátva lesik, mit mél- tóztatik majd kinyögnie a francia úrnak és • feleségé­nek, s harmadszorra sem akarják meghallani, amit „csak” magyar nyelven is­mételget a vendég, sürgős telefonkapcsolást kérve... Egyéni tapasztalatok, nem jellemzők? Örömmel fogadnám, ha így lenne, de sajnos, jellemzőek. Mintha kettéválaszthatónak tűnne az, ami egy, az idegenfor­galom. Hívjuk ismét segít­ségül a számokat. 1966-ban Pest megyében a szállo­dákban és más szálláshe­lyeken összesen 129 ezer vendég fordult meg, közü­lük 31 ezer volt a külföldi. Tavaly, azaz 1973-ban 202 ezerre rúgott a vendégek tábora, ebből az idegen ál­lampolgároké 41 ezret tett ki. Nem kell különösebben elemezni ezeket az adato­kat, mert az irányzat nyil­vánvaló. Ugyan a külföl­dieknél tapasztalható tíz­ezres gyarapodás nem le­becsülhető, a hangsúly mégiscsak azon van, hogy egyre inkább a hazai turiz­mus fejlődése — a gépko­csik tömeges használatától ez nem választható el — élteti, tartja el a szálloda- és vendéglátóipart. T alán még többet mond az olvasónak, ha azt is hozzátesszük, hogy ugyan javult a szállodák­ban a helykihasználás, de még mindig messze van az országos átlagtól! Azaz a megyében levő szállodák sűrűn félig üresek, nincs elég vendég; remélhető, hogy külföldiekkel lehet majd megtölteni ezeket a szobákat? Vagy inkább a hazai országjárókkal? Akik ésszerűbb árpolitika, udva­riasabb kiszolgálás láttán, hallatán esetleg a mainál többen vállalkoznának a szállodák fölkeresésére? Illik tehát értőbb módon bánni a fogadási képesség fogalmával; azaz elemezni kell azt. Nem vonjuk két­ségbe a fejlesztési tervek indokoltságát, a beruházási összegek növelésének szük­ségességét, de súlyos téve­désnek tartjuk, ha bárki csakis ezekben látja a meg­oldást. Mert semmiféle be­ruházás nem javít azon, hogy a megyei kereskedel­mi felügyelőség tavaly má­sodik félévi vizsgálatai sze­rint a vendéglátóiparban fölszolgált ételek egyhar- mada -alatta maradt a mi- ! nőségi előírásoknak... S j ez csak egy példa. Mennyi 1 hasonlót sorakoztathatnánk! j Ezért, hogy bár örömmel látjuk, nyugtázzuk a készü- i lődés jeleit a megyében, nyugtalanságunk okait sem látjuk, láthatjuk kisebbnek. A fogadási képesség meny- nyiségi erősítése fontos, de ennél is fontosabb, hogy végre az érintettek fölfe­dezzék a tényleges súly­pontokat, s a fogadási ké­pesség minőségi jellemzői­nek javításában e tényleges súlypontokhoz igazodva cselekedjenek. Mészáros Ottó J A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom