Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

test utr. kJCvtíop 1974. MÁRCIUS 31.. VASÁRNAP Kiosztották az idei Ybl Miklós-díjakat Bondor József építésügyi városfejlesztési miniszter szombaton a Magyar Építő­művészek Szövetségének szék­házéban a kiváló építészeti alkotások elismeréseként Ybl Miklós-díjjal jutalmazott nyolc építészt. Az Ybl-díj első fokozatát kapta: Lőrinc József, a Győ­ri Tervező Vállalat építésze, a Győri Vagon- és Gépgyár acél- és szürkevas öntödéjé­nek és szociális épületének megtervezéséért: Tillai Ernő, a Pécsi Tervező Vállalat épí- té^-'e. a pécsi paneles lakó­épületek tervezéséért. Az Ybl-díj második foko­zatát kapta: Mészáros Géza, az Inari Épülettervező Válla­lat építésze. az MTA Mező- gazdasági Kutató Intézet fi- totron laboratóriumának meg­tervezéséért; Molnár Attila, a Városépítési Tudományos es Tervező Intézet építésze, a Velencei-tó környéki üdülő­terület rendezési tervéért; Szekeres József, az Ipari Épülettervező Vállalat építé­sze, a Salgótarjáni Vegyipari Gép- és Acélszerkezeti Gyár tervezéséért. Az Ybl-díj harmadik foko­zatát kapta: Kovács Balázs, a Budapesti Városépítési Ter­vező Vállalat építésze, a bu- danesti városrendezési terve­zésben végzett tevékenysé­géért; Mátis Lajos, a Vas megyei Tanácsi Tervező Iro­da építésze, a szombathelyi Savaria Filmszínház terve­zéséért; Mónus János, az Ál­talános Éoülettervező Válla­lat énítésze, a budapesti OKISZ-székház tervezéséért. TV-FIGYELŐ Henrik után Erzsébet. A nemrég oeíejezoaóit angol filmsorozat, a Vili. Henrin hat jelesege mindenképpen a sikeres televíziós vállalkozá­sok közé sorolható. A film pontosan és hűségesen idézte fel a történelem eseményeit. Talán csak egyetlen hibája volt, magát a királyt, a tudó­sokkal partnerként vitázó, könyvet író VIII. Henriket nem olyan jelentékeny alak­nak, nagy embernek ábrázol­ta, amilyen a valóságban volt. És már itt is, a folytátás, a Henrik és Boleyn Anna há­zasságából született Erzsébet uralkodásáról szóló sorozat: úgy látszik, szakértők le­szünk az angol történelem bonyodalmaiban. Az új fil­met ugyan más rendezte — Claude Whatman —, mint az előbbit, a folyamatosságot azonban nemcsak maga a tör­ténelem jelenti. Erzsébet királynő legalább annyira izgalmas alakja az angol történelemnek, mint Henrik. A, róla, szóló filmnek is nyilvánvalóan nagyon sok nézője lesz. Reméljük — s er­re a reményre az első rész alapot ad —, a végén sem kell majd csalódnunk a nagy érdeklődéssel várt, új soro­zatban. Megújult sorozat. Csütörtö­kön este megújult formával és tartalommal jelentkezett, Családi kör címmel, a Szülök, nevelők egymás közt tizenöt éves, és egy kissé megfáradt adássorozata. A bemutatko­zás kitűnően sikerült. Tény­leg megújult sorozatról van szó. Az első adás minden részletén-mozzanatán érző­dött, hogy szerkesztőjének- rendezőjének, Horgas Bélá­nak és Palásthy Györgynek valóban van közölnivalójuk, mondanivalójuk a néző szá­mára. Nincs szükség itt az adás tartalomjegyzékének át­tekintésére, néhány részletet azonban feltétlenül ki kell emelnünk. Mindenekelőtt az orvosi tanácsokat. Az illeté­keseken, szülőkön és nevelő­kön kívül ki tudta például, hogy létezik gyermek-nőgyó­gyászat? Mindebből az tetszik ki, hogy a sorozat legfőbb törek­vése: a tudomány eredmé­nyeit összekapcsolni a min­dennapok praktikumával. Jó dolog ez, sikert kívánunk hoz­zá. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Váilallat Gödöllői építésvezetősége felvételre keres- kőműves,- ács,- vasbetonszerelő,- vízvezetékszerelő,- villanyszerelő szakmunkásokat:- kubikosokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: Gödöllő Kobzi J. utca 2., vagy Vác, Bartók Béla u. 14. Ötszemközt. Vitray Tamás, a népszerű ötszemközt házi­gazdája ismét meglepte né­zőit. Eddig úgy véltük, inter­júsorozatának az a titka, hogy olyan népszerű, érde­kes embereket választ part­nerül — művészeket, írókat, sportolókat —, akikre a kö­zönség kíváncsi. Pénteken kiderült, rosszul tudtuk és rosszul írtuk ezt. Az új adásban Vitray nem színésszel, nem íróval, nem sportolóval találkozott. Az öt- szemköztben egy munkás be­szélt egy órán át. S ez az in­terjú legalább olyan érdekes volt, mint a korábbiak. Igaz, Pioker Ignác, a mostani in­terjúalany, a hajdani munka­versenyek legendás hőse, sztahanovista — annak ide­jén többet írtak róla az újsá­gok, mint ma a legdivatosabb színésznőkről —, kivételes ember. Sorsa-élete, amely a Parlamentig is elvezetett, tör­ténelmet idéz. Az Ötszemközt pénteki adását éppen ez a megidézett történelem tette izgalmassá és . tanulságossá, idősebbeknek és fiataloknak eairaránt. Vitray interjúsorozatának beskatulyázását tehát kissé elsiettük. Az ötszemköztnek nagyobb tartalékai vannak, mint gondoltuk. Várjuk hát ki a végét. Ökrös László A Mimi c. olajfestmény vászonra, a nagykőrösi tárlatról. A mű­vész 1971 telén alkotta toelenhegyl műtermében, s eddig csak a Galerie Drouet-ban állították ki Párizsban. „Piros mintájú fali- szőnyeg előtt női alak ül lila ruhában, zöld kendőbe burkolva. Sejtelmes, mélytüzű szlnvilágú, melankolikus, mégis szelíd csen­det árasztó kép” — Írja róla KratochwiU Mimi műtörténész. hatatlanul. Példája emberileg és művészileg is felemelő, a jó energiák társadalmi hasznosí­tására sürget mindannyiunkat, hiszen Czóbel Béla nem korlá­tozható egyetlen irány képvi­selőjének. Festészettel kötelez minket az emberség és szelle­mi szabadság teljes és tökéle­tes kibontakoztatására. Nagykőrösi tárlatán kö­szöntjük őt, a magyar festé­szet európai tágasságú meste­rét, képzőművészetünk fiatal­nak maradt nagy öregét. Losonci Miklós Egymás fejét tartjuk... Lemeznyomda, éjjel Újíts — motyog maga elé a piakát, felkiáltójelét lóbál­ja az éjszakai szél, rosszul függesztették föl a valamikor mészfehér falra. Újíts... Mi­nek és kinek, ilyenkor, ebben a szürkésfekfete estében, ki­nek jut eszébe újítani? Meg­unja a szél is a járkálást a neonfényben, a falnak ütődik, kioldalog, a felkiáltójel elbó­biskol. — Enyhe lesz az idő hol­nap — néz a csillagokra az udvaron a műszakvezető. Az enyhe időben nehezebb aludni. Aki éjszaka dolgozik, nappal nem alszik többet négy-öt óránál. — Kifordítja az embert az éjjeliség — mondja Bárkai Mihály műszakvezető. — Ki­fordítja, mint egy kabátot Fordítva kell élnie... o Nincs még szezon a Nagy­kőrösi Konzervgyárban. Nincs még szezon, amikor megin­dulnak a szalagok, fölfalva a vagonnyi gyümölcsöt, zöldsé­get, üvegbe, dobozokba szo­rítva teszik őket újra teher­autókra: nincs még szezon, így végre megmutathatja ne­künk a kombinát az eddig in­kább eltakart részletét — a dobozüzem lemeznyomdáját, ahová ritkábban toppan új­ságíró. hiszen nem ez a jel­lemző a gyárra, nem „ezt várják” innen, hanem az élel­miszert. A dobozt kinyitjuk, és el­dobjuk.! A lemez minőségére ügyet sem vetünk. így csodálkozva állhatunk meg a dobozüzem bejáratá­nál: hogyan van az, hogy sze­zon nincs, de ebben a rész­legben éjszakai műszakot tar­tanak. — Egy-egy gép hatvan perc alatt nyolcvanezer forint ér­tékben termel. Ez az egyik ok. — Föltöltjük a raktárakat dobozokkal. Mikor itt az ide­je, nehogy ne bírjuk az ira­mot. A dobozt könnyű tárol­ni. A nyersanyagot — sokáig — katasztrófa. Ez a másik ok. A műszakvezető nemcsak az okokat sorolja, hozzáteszi; aki vállalja a harmadik mű­szakot — mert a kisgyerme­kes anyáknak nem kötelező —, húsz százalék pótlékot kap. Nemcsak ezért vállalják. Azért is, mert, ha nem, kény­telenek lennének brigádjuk­tól különválni. A szakszerve­zethez fordultak — járnak ők a harmadik műszakba, csak ne tépjék őket ki a kö­zösség kötelékéből, marad­hassanak brigádjukban. így itt vannak az asszonyok most is. az envhe estében, a gé­peik mellett. © A műszakvezető tizenkilen­cedik éve konzervgyári dol­gozó. Tanulóként jött ide, télre a lakatosok közé került, megszerette a szakmát, két tanfolyamot végzett — he­gesztőt, lakatosit —, a lesze­relés után géplakatos lett, majd elvégezte a gépipari technikumot. Sorra vesszük a műszako­kat: — A délelőtti fizikailag a legfárasztóbb, akkor van a legnagyobb hajtás. Akkor kell előkészíteni a nyersanyago­kat, a segédanyagokat, sok az ügyintézés, az adminiszt­ráció. Minden más egyéb a délelőtt mellett szól, hiszen a délután és az este a családé. Az ember elfoglalatoskodik a kertjében, tartok nyulat, ba­romfit, építkezem, ez meríti ki az időmet. Én megnyug­vással jövök ide be, de mi­kor hazamegyek, azontúl kez­dődik csak nekem a pihenés, elnézem a veteményt, én ab­ban nagyon föltalálom ma­gam, este a tv-nézés, és be van fejezve. — Délután a házimunka ugyanaz, csak későbben ke­lek. A gyárban ebédelek, de tízórait vagy uzsonnát hozok magammal. Én nem abban a környezetben nőttem föl, hogy a büfébe szaladgáljak, két sertést vágok, egyet novem­berben, egyet februárban, jut belőle szalámi, meg kolbász. Apám parasztember volt, lo­va, tehene, disznaja, de jött egv vészes éve, hogy hat tyúkja, ha maradt. Nem volt pénze taníttatni. No, a dél­után az ugyanolyan. mint a délelőtt. Én szívesebben dol­gozom ebéd után, de annyi­ra hozzászoktunk a televízió­záshoz, hogyha jó műsor van, hát azt sajnálom nem látni, íev. ha lehet, mégis a dél- előttösséget kedvelem. A fele­ségem elkészíti a rekamiét. alva találom őt, ő meg en­gem, mikor elmegy. — A harmadik műszakot valamikor én föl se vettem. Most meg nagyon idegesít. Fáradt is leszek. Délelőtt, dél­tájt nehéz az alvás, süt a nap, elég, ha egy srác végighúzza botját a kerítésen, kimegy minden álom a szememből. Mikorra hazaérek, odateszem a zsebrádiót a fülem mellé, egészen halkra teszem és ki­kapcsolom a gondolataimat, így szundítok el. Éjszaka nin­csenek raktározási dolgok, ügy­intézés, több idő jut az em­berekre. A munkásoknak egy helyben kell ülniük hosszú ideig, odamegyek, tartom bennük a lelket, még szeren­cse, hogy nincsenek annyira a géppel összekötve, s van az a védőrács, mert hajnal felé már egymás fejét tartjuk. e Éjszaka a lemeznyomdában tizenegyen dolgoznak. Tíz óra: kezdődik a kávéfőzés. Ez ha­gyomány, ebbe csöppentek bele. Részletekben főzik, ki­nek, mikor van ideje, kedve. Tart 11-ig. Éjféltől kettőig — szintén ki, mikor — esznek. A gépeket ekkor sem állítják le. (Emlékezzünk — egy gép, egy óra: nyolcvanezer forint. Haj­nali háromkor kezdődik az ál­mossági szakasz, ilyenkor már nincs kávé, mert ha hazamen­nek, akkor sem nyugszanak tő­le. Az ólomnehéz mozdula­tok csak virradatkor köny- nyebbednek. Egy tábla lemez ára hu­szonnyolc forint. Importle­mez. A gép percenként het- ven-űyolcvan táblát készít el. Egy perc figyelmetlenség, el- alvás: esetleg hetven-nyolc- vanszor huszonnyolc forint kár. koktélt kérne, de nem, egy üvegablakon át nézi a véget nem érő lemezsort, amin visz- szafénylik a neon. Az asszony nyolc órán keresztül ül a ma­gas, háromlábú széken és fi­gyeli a lemezeket, ha vala­melyik hibás, szól, ha föl akar állni, szól; fénylenek, vakíta­nak a lemezek, el-eltekintget, aztán vissza, a gyakorlat te­szi, hogy egymilliméteres el­térést is észrevesz. Palócz Mihályné havi fize­tése kétezer forint. _ Szemüve­get hord, műszak végeztével egyre gyakrabban pislog, öt éve, hogy napi nyolc órát a lemezek előtt tölt. — Szaladgálnak az ember orra előtt a lemezek, nem mondom, főként éjjel zavar, de hát csak figyelgetem. Nem tudnám megmondani, milyen érzés leszállni a székről a nyolc óra után, de nem olyan egy­hangú ez a munka, ahogy így látja az ember, van benne változatosság, szeretem csinál­ni. Nekem is a legrosszabb a hajnal, keserves, küszködik az alvással a szemem, de fölso­rolom magamban a napi ten­nivalókat, mindjárt könnyeb­ben vagyok. Palócz Mihályné az éjszakai műszak után a piacra megy vásárolni, megfőzni az ebédet, utána lefekszik, egytől ötig, hatig alszik. Tegnap krumpli- gombóclevest csinált, tejbe- grízzel. © o A gépet egy asszony figyeli. Magas, háromlábú széken ül, olyan, mintha a bárpult előtt — Az embernek szüksége van a pénzre. Máskülönben gyilkos dolog az éjszakázás. Dehát építkezem, építkezésben vagyok, apránként jön össze a pénz, s a délelőttel, délután­nal meg tudok mit kezdeni... — Bodor Pál gépmester okol­ja így magának-másnak, miért előnyös számára a harmadik műszak. 1964 óta dolgozik a Nagy­kőrösi Konzervgyárban, 1968­4l Magyarországon először Nagykőrösön Czóbel új alkotásainak tárlata Ma, vasárnap délelőtt 11 óra­kor Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központban ünnepélyesen nyílik meg Czó­bel BéLa tárlata, jórészt az 1972-ben, 1973-ban készült al­kotásaiból, amelyeket első íz­ben itt állítanak ki. A kiállí­tást S. Hegedűs László Pest megyei országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitja meg, majd Kratoch- w i 11 Mimi, a Műcsarnok művészettörténésze tárlatveze­tésével tekinthető meg a nagy jelentőségű kiállítás, amely április 21-ig tart nyitva. finomságokban fokozódó mi­nőség és az élmény mély őszintesége. Maga a nyár tes­tesül képein: minden érett, egészséges és beteljesült, a vö­rös pad is, a szőke lány is, a cserepes virág is, zöldkalapos Karola, lila növények, Mimi, kerti ház, erdélyi blúzos lány, tükör, nyakláncos fej, kendő, akt minden és mindenki. Amit kiválaszt az élet áradatából, az fiatalságának pompájával érvel és tetőzik műveiben. Va­lóban képes arra, hogy színek­kel leheljen festői életet a tár­gyakba, színekkel szőtt ünne­pet varázsol tiszta törvények­kel. Nyárral felöltöztetett asz- szomyok néznek ránk, teljes évszak minden portréja, aki­ket hallatlan érzékenységgel, szinte lehelve a színeket, örö­kít meg, Mimit Saskia-billen- téssel, de gyöngyökkel és zsen- dülő lila-zöld-vörös tavaszi családdal gazdagítva. Az ember jS virágzik, e művészetben, az az ember, aki nem más. mint az értelmes lé­tezés színes földje. A termé­szet nemcsak beteljesül, ha­nem újjászületik festőileg hu­manizált világában, az évsza­kok színes történetének egye­temességét kottázza ízekkel bőségesen telített színárnya­lataiban. Magabiztosan igazol­ja, hogy minden rózsa, dália piros pamaccsá olvadó szegfű az élet egy-egy irányító szeme, mely kötelező érvénnyel pil­lant ránk kiküszöbölhetetle- nül. Ezt a soha időszerűtlenné nem váló alapvető felfedezést közli velünk a meleg áramla­tokkal zsúfolt tónusok közve­títő csatornáin Czóbel Béla, jelezve, hogy századunk egyik legtisztább nyelve, beszéde a kép, a megőrzött látomások végeláthatatlan sorozata, mely lelkületűnk észrevehetetlenül makacs tisztításával válik maradéktalan ünneppé. Hűséges a fiatalsághoz Czóbel Béla, kilencvenegy esz­tendejével sem öregszik, mert alkot, mert a teremtődő szép­ség árasztásával szolgálja a létezés törvényeit, a lassan földrészeket betöltő emberi harmóniát, melyért annyian küzdöttek és fáradtak fárad­Kiemelkedő eseménye < nagykőrösi Arany János Mű­velődési Központ idei gazdag kiállítási programjának Czóbel Béla hazánkban még be nerr mutatott festményeinek kiál­lítása. Köszönet és elismeréí az öregedni példásan nem tu­dó szentendrei mesternek hogy vállalkozott a nagykőrösi misszióra. Egy város utazik azzal Párizsba, hogy Czóbel Béla személyesen is, műveivel is delegálva megjelent Arani János kedvelt alföldi emlék­helyén. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy Szentendrére is utazik, hiszen Czóbel Bélé hosszú évtizedek óta inner meríti forrásait. Esemény ez £ javából: Nagykőrös e tárlat­tal olyan mágnessé növeke­dett, mely gazdag Európái vonzott magához, hiszen £ hajdani Nyolcak egyik kiváló­sága, Picasso magyar barátjá­nak művészetét fogadta. Mini ismeretes ugyanis, az 1883-bar született Czóbel Béla, Kos- suth-díjas kiváló művészünk­nek Nagybánya, a Nyolcak és Picasso köre határozta meg szellemi fejlődését, Szentend­re és Párizs vált művészet« két lényeges forrásává. Fest­ményeit az élmúlt évtizedek­ben bemutatták Párizsban New Yorkban, Hollandiában Chicagóban, Berlinben, Moszk­vában és Budapesten. A megújult állandóság friss közvetlenséggel sugárzik képein fáradhatatlan hőm- pölygéssel. A főjel asszony kert, virág. Ezt a századfordu­lón felfedezett kincset variáljc azóta is kifogyhatatlan válto­zatokkal, örök időszerűsége biztosítva számukra. Ez a biz­tosíték a nem fogyatkozó, ső'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom