Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-30 / 75. szám
rtsi UtCY 1974. MÁRCIUS 30.. SZOMBAT xJdrhap Politikai vonalunk fő iránya változatlan Kádár János beszéde a nyíregyházi pártaktívagyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — mint jelentettük — Szabolcs-Szatmár megyei látogatása során csütörtökön Nyíregyházán részt vett és felszólalt a megyei pártaktíván. Kádár János beszéde elején köszönetét mondott az aktíva részvevőinek, a megye dolgozó népének a szívélyes, meleg fogadtatásért, amelyben — mint mondotta — a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság kormánya, rendszerünk politikája iránti bizalom és egyetértés fejeződött ki. Átadta a megye munkásosztályának, szövetkezeti parasztságának, értelmiségének, egész lakosságának a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait. — A megyei párt- és társadalmi szervezetek, dolgozó kollektívák tevékenységéről itt-tartózkodásunk idején, egyebek közt itt, az aktíván is, ahol a rövid felszólalások lényeges kérdéseket érintettek, sokoldalú és pontos tájékoztatást kaptunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 19— 20-i ülésének napirendjéből kiindulva, általánosabb közös dolgainkról szeretnék szólni — mondotta bevezetőként, majd így folytatta: A békés egymás mellett élés harcban valósul meg — A Központi Bizottság ülésének napirendjén szeretjeit a nemzetközi helyzet elemzése. Szinte nincs olyan központi bizottsági ülés, ahol ez ne lenne napirenden. A nemzetközi helyzet nagy figyelmet, gondos elemzést', sok munkát és cselekvést követel pártunktól, kormányunktól és minden intézményünktől, szervezetünktől, amely nemzetköri síkon tevékenykedik. Legutóbbi ülésén a Központi Bizottság úgy ítélte meg a nemzetközi helyzetet, hogy az a magyar nép számára a szocializmus építésének eredményes folytatásához kedvező. A mostani nemzetközi helyzet fő jellemzője, legfontosabb meghatározó tényezője az, hogy a szocialista világrendszer országai évről évre erősödnek, gyarapítják gazdasági erőiket, növelik népük kultúráját és műveltségét. Erejük az új világháború megakadályozásának és a béke fenntartásának legfőbb biztosítéka. —• Ugyanakkor a kapitalista országok, köztük a legfejlettebb országok mély válságban vannak. Helyzetüket a rohamosan gyorsuló pénzromlás, az infláció jellemzi; a kapitalista világ energia- és nyersanyagkrízissel küzd — és a vezető kapitalista országokban mélyül a politikai és a kormányzati válság. Mind erőteljesebb és hatékonyabb az úgynevezett harmadik világ országainak törekvése, hogy gazdasági tekintetben is függetlenítsék magukat az imperialistáktól, saz önálló fejlődés útjára lépjenek. A világ fejlődésére nagy hatással van a szocialista országok és a fejlődő országok együttes harca az imperializmus ellen, a gyarmati uralom maradványainak felszámolásáért. A nemzetközi politikában alapvető irányzat, hogy a békéért és a szabadságért küzdő erők előretörnek, a szocialista és a kapitalista államok viszonyában pedig tért hódít a békés egymás mellett élés. A szocialista országok azért küzdenek, hogy az elért eredményeket megszilárdítsák, s e történelmi folyamatot visszafordíthatatlanná tegyék. A nemzetközi helyzetet azonban az is jellemzi, hogy miközben a történelmet formáló erők a népek számára kedvező irányzatok kibontakozását segítik elő, a legszélsőségesebb imperialista és reakciós körök támadást szerveznek az enyhülés irányzata, a békés egymás mellett élés politikája ellen. Ezek a nemzetközi helyzet alapvető jellemzői. A békés egymás mellett élés politikája harcban valósul meg. A nemzetközi enyhülés folyamatában lehet átmeneti megtorpanás és visz- szaesés, a fejlődés alapvető irányzata azonban megmásíthatatlan. Nincs olyan erő a világon, amely a szocializmus, a haladás, a béke erőinek előretörését feltartóztathatja, a világ fejlődésének irányát megváltoztathatja. A különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élése sem valósul meg azonban automatikusan. A szocializmus, a haladás, a béke erőinek, a marxista forradalmi pártoknak, a szocialista országok kormányainak, a haladás minden erejének cselekednie kell. Központi Bizottságunk múlt heti ülésének határozata a nemzetközi helyzet értékelését azzal összegezte, hogy rendületlenül megyünk tovább történelmi utunkon, a nemzetközi munkásmozgalom és a külpolitika területén egyaránt. Külpolitikánk fő jellemzője, kiinduló pontja és célja, hogy a magyar nép nemzeti érdekeit szolgálja és biztosítsa a békét. Külpolitikai tevékenységünk másik sarkalatos elve az internacionalizmus, a népek közötti barátság és együttműködés eszméje. Rendületlenül kitartunk tehát nemzeti érdékeink és érzelmeink — jelképesen szólva — a piros- fehér-zöld zászló mellett és egyidejűleg hűek vagyunk a nemzetközi szolidaritást kifejező vörös zászlóhoz. Mindig nyílton és egyértelműen Politikánkat mindig a nyíltság, az egyértelműség jellemezte. Senkiben sem hagytunk soha kétséget politikánk alapvető kérdéseiben. Mindenkor őszintén és nyíltan megmondtuk, mit kíván, mire törekszik pártunk és népünk, így volt, van és lesz ez a kül- és a belpolitika alapvető kérdéseiben egyaránt. Mi azt tartjuk, hogy szociálisa ország kélkulacsos politikát nem folytathat; marxista—leninista, kommunista párt kétértelmű politikát nem képviselhet, sem saját osztálya, saját népe, sem mások előtt. Mi azt valljuk, az emberek akkor hallgatnak ránk és bíznak bennünk, ha egyazon kérdésről Budapesten, New Yorkban és Moszkvában ugyanazt mondjuk és nem a helynek megfelelően variálunk. Önök emlékezhetnek rá, a külpolitikában még a legnehezebb időben is mi mindig nyíltan a Szovjetunió mellett léptünk fel. Megmondtuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban élenjárónak, zászlóvivőnek, s úttörőnek a Szovjetunió Kommunista Pártját tekintjük. A Szovjetunió Kommunista Pártjával, s természetesen vala mennyi kommunista és munkáspárttal a testvéri egység szelleműben, közös elvek alapján harcolunk a nemzetközi küzdőtéren. A magyar nép becsületes és tisztességes szolgálata, a magyar nép érdekeinek képviselete nem képzelhető el másként, csak a Szovjetunióval való testvéri barátság és együttműködés szilárd, határozott fenntartásával és szüntelen továbbfejlesztésével. Ez az elvi szilárdság az alapja annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságnak becsülete és tekintélye van a nemzetközi életben. Barátaink biztosra vehetik, mi valóban igazi barátaik vagyunk. Kapitalista partnereink is tudják: a Magyar Népköztársaság szolid partner, lehet vele tárgyalni, sok kérdésben meg lehet vele egyezni. De azt is tudják, hogy hazánk a Szov jetunióval testvéri barátságban és összeforrottságban él és harcol, hű a Varsói Szerző, déshez. Pártunk kötelességének tartja, hogy ezt a •tekintélyt, megbecsülést megőrizze és a jövőben mérj tovább gyarapítsa. A munkásosztállyal való törődésnek az egész politikát át kell katnia Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt — A Központi Bizottság ülésének napirendjén szerepelt a munkásosztály helyzetének elemzése, értékelése. Önök minden bizonnyal tudják, hogy az utóbbi években nemegyszer szerepelt ez a téma a Központi Bizottság üléseinek napirendjén. Ezen a mostani tárgyaláson a párt tisztázott néhány fogalmat, alapvető kérdést a munkásosztállyal kapcsolatosan. A dolog lényegét azonban nem abban látjuk, hogy a munkásosztály helyzetéről minél gyakrabban, önálló napirendi pontként tárgyaljunk. A munkásosztállyal való törődésnek az egész politikát át kell hatnia. A Központi Bizottság a munkásosztály helyzetét a politikai vezető szerepének érvényesülésétől kezdve az anyagi körülményekig, a lakásviszonyokig, a műveltség, iskolázottság témaköréig sokoldalúan elemezte. Olyan határozat született, amely biztosítja az említett kérdések megfelelő kezelését a jövőben is. De amikor a munkásosztály helyzetéről szólunk, akkor az első és a legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkásosztály van hatalmon, a munkásosztály a magyar társadalom vezető osztálya, s hazánkban eredményesen épül a szocializmus. Ez munkás- osztályunk helyzetének fő jellemzője, s ha a munkásosztály ügyeit rendben akarjuk tartani, először mindig erre gondoljunk. Ez a döntő és meghatározó a munkásosztály helyzetének megítélésében. A legfontosabb az. hogy a munkáshatalom szilárd legyen, a munkásosztály szerepe érvényesüljön társadalmunk életének minden területén, s hogy. a munkásosztály történelmi célja, a szocialista társadalom felépítése megvalósuljon. Aki ebből indul ki s ezt követi, az törődik a legjobban és a legmegfelelőbben a munkásosztály helyzetével.Belpolitikánk alapvető törekvése a szocialista demok rácia továbbfejlesztése. Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dolgozó emberek beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a parasztemberek, az értelmiségiek, általában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseibe. Rendszerünk sajátossága, fontos vonása, hogy minél több eszmeileg tisztán látó, a szocializmus célját vállaló, érte tenni képes és tenni akaró ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. Arra törekszünk, hogy politikánkba, a kormányzat kérdéseibe, az üzemek, a termelő- szövetkezetek belső életébe, a tanácsok tevékenységébe minél több embernek legyen módja beleszólni. Ezen az általános törekvésen belül most jobban előtérbe kell helyeznünk — és a kongresszusig a központi szerveknek is vizsgálniuk kell — azt a kérdést, hogy az üzemek belső életében, az üzemi demokrácia terén hogyan tudnánk előbbre lépni. Ügy véljük, a különböző fórumokon nagyobb lehetőséget kell biztosítani a dolgozóknak ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb mértékben és még több kérdés eldöntésében vehessenek részt, talán még úgy is, hogy bizonyos rendelkezésre álló anyagi eszközök felett diszponáljanak, és személyi kérdésekben is kifejezhessék véleményüket. Tehát azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul: a dolgozók elmondják ugyan a véleményüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden marad a régiben. Ezen változtatni kell, hogy e területen is határozottabban léphessünk előre. Ezt meg is tehetjük, hiszen a feltételek — mind a dolgozók szemléletének fejlődését, mind társadalmi viszonyainkat tekintve — adottak. Azt hiszem, minden párt(Folytatás a 4. oldalon) Együttes erővel * gy hisszük, mindenki előtt, aki áttanulmányozta az I MSZMP X. kongresszusa után megjelent dokumentump- ! kát, már 1970 őszén nyilvánvaló volt, hogy a benne felvetett megannyi feladat teljesítése csupán egy hosz- szú folyamat eredménye lehet. A kongresszusi határozat nem mindennapi, konkrét kérdéseket boncolgat, nem operatív teendőket sorakoztat, hanem sommázott áttekintést ad kül- és belpolitikai helyzetről, kiemeli a legfőbb kérdéseket, irányt jelöl a további munkának, bátorít a konkrét kérdések kimunkálására, megoldására. Az MSZMP Központi Bizottsága 1972 őszétől mostanáig, alig másfél év leforgása alatt, háromszor, kibővített ülésen vetette össze a gyakorlati munkát a X. kongresszuson megfogalmazott elvekkel. A mérleg kedvező: politikánk irányvonala töretlen, a X. kongresszus határozatai áthatják mindennapi munkánkat, ezek szellemében készülünk az MSZMP következő, 1975 márciusára meghirdetett kongresszusára. Természetesen ez a politika nem dogma, részleteiben, a konkrét helyzettől függően szüntelenül változik. Pártunk mindenkor megkülönböztetett gondossággal tanulmányozta a munkásosztály véleményét, javaslatait, igényeit. Ezt tette a Központi Bizottság legutóbbi, 1974. március 19—20-i ülésén is. Természetes ez a megkülönböztetett gondosság, hiszen a mi pártunk a munkásosztály pártja, marxista—leninista párt. Pártunk osztályütközetekben megvívott harca, történelmi tapasztalata azt bizonyítja, hogy újból és újból, a társadalmigazdasági haladás minden egyes szakaszában világossá kell tennünk a politikai és gazdasági döntések osztálytartalmát. Ez hatalmi érdek, gazdasági érdek, erkölcsi érdek. Ebből az alapelvből indult ki pártunk Központi Bizottsága most is, amikor ismételten elkészítette a X. kongresszus óta végzett munkánk mérlegét. Az elmúlt hónapok társadalmi tapasztalatai méginkább megerősítik, hogy a pártnak állandóan elemeznie kell a munkásosztály összetételében végbemenő változásokat; az osztály belső rétegeződését; a munkásosztály különböző rétegeinek gazdasági, szociális helyzetét, és politikai aktivitását. Rendszeresen elemeznünk kell, hogyan változik a munkásosztály helye szocialista társadalmi struktúránk egészében, hogyan alakul a munkásosztály viszonya a társadalom többi osztályához és rétegéhez, figyelembe véve azt is, hogy milyen változások mennek végbe a többi osztály és réteg helyzetében, összetételében. A munkásosztály nem zárt, mozdulatlan tömb. Számszerű növekedése, politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapodása, társadalmi befolyásának és tekintélyének növekedése szüntelen változó folyamat. Egész társadalmunkban fokozatosan szélesedik a tudatos és tettrekész aktív munkástömegek köre, erősödik ezek hangja, közéleti tevékenysége. Ezzel együtt társadalmi méretekben erősödött meg az a felismerés, hogy a szocialista fejlődésnek abban a magasabb szakaszában vagyunk, amikor céljaink megvalósulását az eddiginél is elsődlegesebben határozza mzg a munkásosztály tevékenysége, a társadalomban elfoglalt vezető szerepének érvényesülése, az osztály tagjainak politikai tudatossága, felelősségérzete, hangulata és tettrekészsége. Az elmúlt időszak kiemelkedő társadalompolitikai eseménye: a munkástömegek nagyarányú aktivizálódása. Ez éppúgy kifejeződik a munkában, a munkahelyi kezdeményezésekben, mint a közéleti tevékenységben. A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése óta szembetűnően növekszik a párt és a munkásosztály megbecsülése és tekintélye társadalmunkban. A szövetkezeti parasztság, de űz egyes társadalmi rétegek is megértették és alapvetően pozitívan fogadták a párt 1972. évi álláspontját, hogy minden területen növelni kell a munkásosztály politikai súlyát, befolyását, valamint a munkásbérek emelésével és a munkások szociális — elsősorban lakásviszonyainak — javításával kapcsolatos intézkedések megvalósítása révén javítani kell gazdasági helyzetüket. 1973 januárjában anyagi lehetőségeinkhez mérten emeltük egyes dolgozó rétegek, főként a nagyipari munkásság bérét. Sikeresen bevezettük és újabb dolgozó rétegekre terjesztettük ki a 44 órás munkahetet. Több fontos intézkedést hoztunk az anyák és a nagycsaládosok fokozottabb támogatására, életkörülményeik javítására. Lakosságunk áruellátása kielégítő. Tovább gyorsul a nagymérvű lakásépítkezés. A munkásosztály szép üzenettel, tettekkel felel pártjának: Bízunk az MSZMP politikájában, igent mondunk a kormány intézkedéseire, amelyek felemelkedésünk biztosítékai. A munkásosztály vezető szerepét oly módon kell erősíteni, hogy az szilárdítsa szövetségi politikánk hatékonyságát is. A szövetségi politika erősítése — ezen belül elsősorban a munkás-paraszt szövetség erősítése — mind a két osztály alapvető érdeke. Ennek felismerése, érvényesülése azonban nem megy végbe valamifajta automatizmus útján. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára írja A szocializmus teljes győzelméért című könyvében: „Világosan meg kell különböztetnünk az érdekazonosságot a véleményazonosságtól, mert ezek — társadalmi osztályok esetében — nem mindig esnek egybe... A parasztság jó része korábban nem értette meg, hogy a szocializmus elégíti ki a legteljesebben az ő igényeit is, s véleménye a szocializmusról nem .egyezett teljesen a munkásosztály véleményével. Ezért az alapvető érdekazonosság ellenére eddig fennállott bizonyos véleményeltérés is. A szocialista átszervezés befejezése arról tanúskodik, hogy a munkásosztály és a parasztság között most már nemcsak érdekazonosság, hanem véleményazonosság is van a szocializmust illetően.” Pártunk vezető testületé ismételten leszögezte: a munkás- osztály és a parasztság testvéri szövetsége — a munkásosztály vezetésével — változatlanul a társadalom legjelentősebb ereje. Népünk helyesli és támogatja azt a következetes, szilárd és elvhű marxista—leninista politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt másfél évtizede lankadatlan erővel folytat. Amelyből jottányit sem enged, s amely megszabja a követendő utat. Folytatjuk azt a politikát, amelyet nálunk munkások, parasztok és más rétegek már jól ismernek, helyeselnek, támogatnak. rtelmiségünk döntő többsége is látja, érzékeli, hogy a ■ i' Központi Bizottság állásfoglalása az egész nép ügyét ■1 szolgálja. A magyar értelmiség nem külső szemlélője M-J a korszakalkotó társadalmi, gazdasági változásoknak. Elfogadva a munkásosztály vezető szerepét, az értelmiség is gazdája országunknak, alkotó, anyagi és szellemi értékelt gyarapító, újat kereső, tervező gazdája. Tervei, elképzelései csak úgy lehetnek hatékonyak, ha gondolatait egyezteti a párt, a munkásosztály céljaival. A munkások közegében élő értelmiségi — lett légyen az mérnökember vagy tisztviselő — kézzelfogható jelét tapasztalja, hogy a kétkezi munka az egész ország — közötte az értelmiség — anyagi és erkölcsi gyarapodását szolgálja. Az MSZMP hagyományt vállal és folytat, amikor arra kéri és ösztönzi az értelmiséget, hogy gazdag tapasztalatát ötvözze a munkások kiapadhatatlan leleményességével, áldozatvállalásával, tenniakarásával. Pártunk hagyományt vállal és folytat akkor is, amikor kéri, hogy kommunisták és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmiségiek, továbbá a városi kispolgári rétegek is fogjanak össze annak a felismerésnek a jegyében: a nemzet boldogulását szolgáló szocialista céljainkat csak együttes erővel érhetjük el.
