Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
8 mi «rem yfirldP 1974. MÄRCIUS 24., VASÄRNAP „Népek hazája, nagyvilág...” A magyar költészet internacionalizmusáról T ermészetesen Adyva-l kell kezdeni ezt a rövid eszmefuttatást arról, hogy mit jelentett és mit jelent a magyar költő számára az emberiség, az emberi közösségben otthon lenni, azaz internacionalistaként élni. Tehát nem a nemzetek fölött élni, s nem is közöttük, vagy alattuk, hanem a nemzetek mellett, velük együtt, öntudatos magyarként cselekedni. Adyval kell kezdeni, aki az első világháború vér- gozos uszító programja helyett azt a követelményt állította fel, hogy maradjunk meg „emoernek az embertelenségben”. Az az Ady a példaképünk, aki 1915. november 7-én ezt írta: „Mindenki tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb internacionalista”. Adynak volt joga, hogy 1915. január 24- én a nagy román költőnek, Octavian Goyának megüzenje: a nacionalizmus nem lehet orvosság a népek bajaira, hanem előbb- utóbb a nemzet szégyene lesz, amiért a történelmi fizetség sem maradhat el. Adynak volt joga erre, hiszen, amikor a magyar hatóságok 1912-ben bebörtönözték Gogát gáládul, és jogtalanul — ő tiltakozott ez ellen. Tehát fel kellett emelnie tiltó szavát akkor is, amikor Goga tévedt meg, amikor a román poéta szennyezte be magát az ember és a nemzetgyűlölet vétkével. Ezt írta Ady és ezt is a háború idején: „Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyitó helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyar magyarsága... Egy nemzet, aki súlyos, shakespea- re-i helyzetben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben, teli magyarságával a legszigorúbb napokban is, hisz a legfölsé- gesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövő nemzet. Amelyik nemzet ma internacionalista fényűzéseket engedhet meg magának. nyert ügyű. Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higyje el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele.” Ez a tiszta emberi hang nem maradt, nem maradhatott visszhang nélkül. A szlovák nép nagy költője, Pavel Országh Hviezdos- lav „virradó idők herőld- jának” nevezte Adyt; a nagyváradi ismerős, a szerb poéta, Todor Manojlovic pedig Apollinaire-hez hasonlította Adyt: „Guillaume! Endre! — röviddel azelőtt, hogy földördültek az ágyúk / Ti a legforróbb nászdalt zengtétek el a világnak!”; és a kolozsvári román poéta, Emil Isac is ezt írta Adynak — az internacionalizmus nevében: „Áldja meg a Természet önt, Ády Endre, amiért himnuszba szedte egy új kor álmát — amiért latrok és kalmárok ezrei ellen pálmát nyújt az én szegény havasi népemnek ...” iri s Ady hangja nem le- r, hetett előzménvek nélküli Hiszen Kölcsey, a Himnusz szerzője nem véletlenül szövegez- te meg, hogy „szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen előfeltétele”. Kölcsey, ez a felvilágosult szellem tudta, hogy ameny- nyiben a haza és a haladás ügyét mindörökre ösz- szekötve kívánja látni — s márpedig nem volt hőbb óhaja ennél —, altkor a haladás nemzetközi frontját is figyelemmel kell kísérnie. Tehát például szövetséget kell vállalni a francia forradalommal — a magyar táblabírák, a maradi nemesség zsíros butasága ellenében. Ugyanúgy, ahogyan Batsányi cselekedett, aki nemcsak megírta: „vigyázó szemetek Párizsra vessétek”, hanem például a polgári haladás szellemében megfogalmazta Napóleon kiáltványát a magyarsághoz. Tudta, hogy nem a győri csata az igazi hazafiság jelképe — ahol mellesleg a fölkészületlen és handa- bandázó nemesi bandériumok megfutottak —, hanem az a cselekvő patriotizmus, amely nemzetközi síkon érzékeli hazája érdekeit. A Kortárs idei márciusi számában Pándi Pál részletesen bizonyítja a világszabadság költőjének, Petőfinek a cselekvő és felelős nemzetköziségét. Felelős volt ez a nemzetköziség, mert Petőfi a jelenért és a jövőért felelős magyarnak érezte magát, Petőfi lelkesen üdvözölte az olaszországi szabadság- mozgalmat. A Habsburgokat következetesen a „népek” elnyomójaként emlegeti és Pándi filológiailag is bizonyítja, hogy Petőfi számára a népek nem elvont fogalom volt, hanem földrajzilag is meghatározó nemzeteket jelentett. És Petőfi egyik legközelebbi barátja, Vasvári Pál éppen 1848. március 15-én határozta meg a cselekvő hazafiság és internacionalizmus szerves kapcsolatát. Ezt mondotta: „Ha a magyar, olasz, cseh, lengyel és ausztriai nép egyesül, és egyszerre mozog, szeretném tudni, kit küld ellene Metternich?” Ez pedig nemcsak elvi deklaráció volt, hanem a politikai bölcsesség legmagasabb fokozata is. És Ady hangja nem maradhatott folytatás nélkül sem. József Attila már marxista tudatossággal vállalta a magyarság és az internacionalizmus szerves kapcsolatát. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk...” — vallotta és ő volt oly gazdag magyar műfordítás-irodalomban az első, aki figyelmét a szomszéd népek költészetének szentelte. Mert rendezni kívánta „közös dolgainkat”, s tudni kellett, hogy ennék egyik első feltétele: jobban, mélyebben, őszintébben kell megismernünk egymást. L átszólag kitérő csupán, ha egy szovjet szociológus, Igor Kon kísérletét itt említem. A szovjet szociológus azt kutatta, hogy egyes népekről milyen előítéletek élnek egyes emberekben. Különböző embereket kérdezett meg: mi a véleményük tíz nemzetről. A tíz nemzet közül kilenc valóságos volt, a tizedik pedig kitalált nép. És a megkérdezettek véleménye megoszlott: a kilenc valóságos, létező nemzet közül mindenki mást-mást talált rokonszenvesnek, illetve ellenszenvesnek. De abban szinte mindenki, egyetértett, hogy a tizedik, a nem létező nép fiai ellenszenvesek. Holott soha nem hallhattak róluk, fiaikkal, leányaikkal sohasem találkozhattak. De éppen ez az ok: az ismeretlenség, a homály aljas indulatokat szülhet. Ezért kell megismernünk egymást, ezért kell tudnunk a szomszédos népekről is, a világról is többet Ez a leghatásosabb ellenszere a nacionalizmusnak. József Attila így érezte meg ezt, s nyomában szinte az ggész magyar költészet vállalta ezt a történelmi leckét. Megismerni, közösséget vállalni természetesen nemcsak szomszédainkkal szükséges, hanem a Kelet- Európában való otthonosság erkölcsi parancsa abból is következik, hogy a haladás világfrontján helytállunk. József Attilánál ez úgy is kifejeződik, hogy cseh, román, és szovjet költők fordítása közben a polgárháborús Spanyol- országról írt verset Radnóti Miklós a francia népfront hősi pillanatait örökíti meg verseiben, Federico García Lorcát, a Fran- co-banditák által megölt spanyol költőt gyászolja el. Van Illyés Gyulának egy verse, A faj védői a címe, amely e rövid jegyzet befejezéséül kínálkozik: Idézem a verset: Ady dúlt örmény-arca, Babits és Zrínyi honját koponyája, Petőfi szlovákos fekete s Péterffy és Tömörkény németes kék szeme s a bulyba-tárász Móricz s a Cyrano nagy orrát hordó Vitéz Mihály (s Mátyás király) s o hajdú vagyis — hajjaj! — balkáni Arany János, Veres Peter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Lőrinc, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajkú; s a janicsár Szabó Pál, a szép-finn Kosztolányi (a szép-olasz Széchenyi és a szép-kurd királyfi: nagy Rákóczi Ferenc!) s a fél-kun, fél-román Attila (meg Erdélyi) s én, a fél-besenyő — — Belül épp ettől oly más s pompás a gyuromány, mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő! Illyés a fajelméletet tagadja meg: arra figyelmeztet, hogy egy nemzet hatást szív fel magába, menynyi tapasztalatot gyűjt össze, hogy lényege kifejeződhessék. A nemzetnek otthon kell lennie a nemzetek családjában. A költőnek tehát — mint nemzete hű fiának — otthon kell lennie, nemcsak a nemzet, hanem a nagyvilág érzéseiben, gondolati áramkörében is. A magyar költő tehát attól is magyar, hogy sohasem magára zárva az ajtókat, sohasem provinciális gőggel, hanem a világra való teljes kitárulkozással tudott internacionalista lenni. A magyar költő úgy fejezte ki a magyar nép érdekeit, hogy a népekért, a népek nagy családjáért is felelősséget érzett E. FEHÉR PÁL Telki táj Hűti T*J T. Tóth Tibor rajza Szent Péter rám nézett, megvakarta szakállát és így szólt: — Tudod-e, hogy a bűnösök nem juthatnak be a paradicsomba? — Bűntelen vagyok! — jaj- dultam fel panaszosan. — Engedj be, kérlek! — Előbb ellenőriznem kell, hogyan csöppentél ide. — Kizuhantam a harmadik emeletről. — öngyilkosság, mi? Takarodj innen! Ilyeneket nem engedünk be. — Dehogyis! Véletlenül estem ki. De ezzel én boldoggá tettem jó néhány embert. A jövőt nézve még talán többet is. — Mondd el, hogyan történt a dolog. De csak az igazat! — Természetesen! Szóval az úgy volt, hogy sok-sok várakozás után hozzájutottam egy háromszoba összkomforthoz. Zalivajko, egyik ismerősöm majd beíeőrült, amikor ezt megtudta. — Neki nem volt lakása? — Volt. Kétszobás. Központi fűtéssel, de ugye ez egy szobával kevesebb az enyémnél. — És neki a háromszobás kellett? — De még mennyire! Haragudott rám, nem is köszönt. Mindenkinek azt híresztelte, ki akarom túrni a házából. Nos, az biztos, hogy ő ki is szekál engem a három szobámból, ha nem kell tartania Gzsibektől, aki ugyanott lakott, ahol ő. — Mit akart ez a Gzsibek? — Zalivajko két szobáját! — Miért, neki nem volt lakása? — Volt. De csak egyszobás. Azt mondta, az nagyon szűk neki és a feleségének. Nos, ki is túrja Zalivajkót, ha nem kell résen lennie Obrabjalsz- kijjal szemben. — Ennek a Gzsibek lakása kellett, mi? — Pontosan! Látom, már egészen jól érted a földi problémák összefüggéseit. Hát figyelj: Obrab jalszkijnak is volt lakása, de hát csak félADAM OHOCKIJ: Hogyan jutottam a paradicsomba? komfortos. És Obrabjalszkij minden bizonnyal ki is túrja Gzsibeket, ha nem kell Bljuc- jaktól tartania. — És ennek mi volt? — érdeklődött Szent Péter. — Hát ennek semmije. Egy öreg asszonytól vett ki egy kis szobasarkot. — Ahá! — simogatta elégedetten szakállát Szent Péter. — Azt hiszem, értem... Te azért ugrottál ki az ablakon, hogy segíts ezeken az embereken. — Nem egészen — vallottam be őszintén. — Én ugyanis lakásszentelőt tartottam, és a vendégek érkezését az ablakon át lestem. Az ablak nyitva volt, mélyen kihajoltam és zutty... De hát ezzel én az embereknek segítettem! Most mindnek beteljesedett az álma: Bljucják elhagyhatja azt a sötét odút, beköltözik Obrabjalszkij helyére. Obrabjalszkij megkapja Gzsibek lakását, Gzsibek a Zalivajkóét, Zalivajko pedig az enyémet... Szent Péter figyelmesen rézéit rám. — Engedj be a paradicsomba — kérleltem újra. A szent intett a kezével. Megjelent a lakásfelelős angyal. — Adjon ki neki lakrészt a 78. felhőn. Nos, mit mondjak? Királyion élek. Van négy szobám, két balkonnal, saját garázsom, telefonom, színes televízióm. Mindenem van, de azért valami, illetve valaki nyugtalanít: Zalivajko. Bizony, mert mi lesz, ha tudomást szerez minderről és elkezd engem szekálni? Kitúr innen. Zalivajkót persze meg Gzsibek, Gzsibeket Obrabjalszkij. Öt viszont Bljucják. Mit csinálok akkor? A paradicsom nem háromemeletes ház, innen nem zuhanhatok ki... Fenti nagy töprengéseim közepette fülembe jutott, hogy a szomszédomban ötszobás paradicsomi lakás van, amelyben egy magányos szent lakik. Azt hiszem, a biztonság kedvéért megkérvényezem ezt a lakást a paradicsomi lakás- ügyosztályon ... Fordította: Baraté Rozália LAZAR TIBOR: A hozzad vezető ösvényen Megállítani és sorsom fogaskerekei közt rövidre zárni a suhogó emberarcú időt, azt akarom, hogy ne csikorogjon talpam alatt álmatagon a tőrhegyű kavics, és ne vigye el nap mint nap mosolyod egy-egy darabját a íeketeköpenyes este, hogy megmaradjak a hozzád vezető ösvények valamelyikén örökre. / ‘ / AKACZ LÁSZLÓ: A jogosítvány JÓskfl bátyám, ha volna egy Fecskére való ideje, most egy akkora nagy nemet mondanék arra, amit a múltkor annyira bizonygattam, mint ez a aaru. Miről is ment a szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e maradni az ember abból, amit nagyon-nagyon szeretne. Maga azt mondta: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az egyszer már elszaladt időt; én meg- azt, hogy igenis lehet: ha valaki igazán megszorítja magát, hát az mindenkor megszerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP, ami meg tudná fizetni a Jurcsek-majori kapálást, törekhor- dást — azokat a sötéttől-sötétig végigdolgozott napokat, éveket; én meg azt: akinek pótolni valója van, az pótolhatja, csak szorítsa meg magát rendesen. Jósika bátyám, magának, van igaza: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az időt. Kapkodhatunk utána, de megmarkolni nem tudjuk, ami egyszer elszaladt... Tudja, hogy most jártam ki az autós tanfolyamot. Nem azért, hogy lerakjam ezt a simítófát, és odaüljek egy kormánykerék mögé, hanem, mert apámék eladták szegény nagyanyám tanyáját, aminek az árábó' éppen tudtunk venni egy .ölújított, újragumizott állami Volgát; hát e. ' fogom majd én hajtani, vinni, rajta szombaton, vasárnap Visegrádra fürdeni a famíliát. De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az, hogy járt velünk a tanfolyamra egy olyan maga korabeli ember. Még a haja is úgy őszült meg egy csíkban elől, mint a magáé; valami bombázáskor ment el a színe negyvennégyben, Fehérvár alatt Hát ez a maga formájú ember mindjárt az első órán az oktató elé ült. Kirakott maga elé egy csomó könyvet — régi KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta bele az inkáiba, amit az oktató mondott. Tudja mi- lyen egy ilyen tanfolyami csoport: egyik tag-
