Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

A jövő hét elején Átadják a véradóállomást December elején a hirtelen jött hideg meghiúsította a váci véradóállomás új épületének műszaki átadását: szétfagytak a fűtőtestek és a vízvezeték csövei. Azóta kijavították a hibákat, s a kivitelező vállalat úgy tervezi, hogy március 4-én, 5-én, hétfőn, illetve kedden átadja a Szőnyi Tibor Kórház vezetőinek az állomás épüle­tét, majd sor kerülhet a fel­vonulási épületekben tárolt, beépíthető bútorok elhelyezé­sére. amelyeket a váci Faipari Ktsz munkásai készítettek. A" Koldator Hűtőgép Szövet­kezet dolgozói megígérték, hogy egy nap alatt üzemképes állapotba hozzák a hűtőkam­rát. Ebben a hónanban, illet­ve áprilisban települ át a vér­adóállomás a réei kórház épü­letéből, de működését csak akkor kezdi meg úi helyén, ha valamennyi berendezés folya­matosán, hibátlanul működik. Több mint tizenhatmillió forint értékű társadalmi munka Tizenhatmillió-nyolcszáz- , ötvenháromezer forint értékű társadalmi munkát végeztek községük fejlesztése, szépítése érdekében a járás lakói: min­den lakosra 174 forint értékű társadalmi munka jut. Délutánonként Az erdei bedolgozó Zebegényben állt az út szé­lén, és nagyon szégyenlősen intett. Megálltam, beült a ko­csiba. Erős, csontos férfi volt, munkaruhában. — Honnan és hová? — kér­deztem. — Itt voltam. Zebegényben, és Nagymarosra megyek. Ott lakom. — Zebegényben dolgozik? — Csak délutánonként. — Csak? — Igen. A másodállásom az erdőben van. — Ne haragudjék, nem ér­tem. — A gépgyárban dolgozom, Nagymaroson. Három éve vettem egy motorfűrészt, s azóta az erdőgazdaságnak se­gítek. Egy hektár területen 600 forintért vágom ki a fát. — Ha nem érné meg, nem csinálná. — így van. A kidöntött fát letisztítom, feldarabolom. A törzsön kívüli rész köbméterét 120 forintért megkapom, én viszont ötszáz forintért el­adom. — Mennyit keres így egy évben? — Tavaly 20 ezer forintot vittem haza — Miért állt rá? — Nagyon kell a pénz, mert az egyik gyermekem család- alapítás előtt áll, a másik vi­szont továbbtanul, aztán meg az erdőt is nagyon szeretem. Kimondhatatlanul. — A gyárban mennyit ke­res? — Segédmunkás vagyok, ha­vi 2200 forintot. — Még egyet nem árult el. — Mit’ — A nevét. ^ — Rittman József vagyok. (bognár) VÁCI NAPLÓ XVIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1974. MÁRCIUS 2., SZOMBAT Felnőttoktatás, szakmunkásképzés Érezzék fontosnak a továbbtanulást Az MSZMP váci járási bizottsága rendszeresen figyelem­mel kíséri a felnőtt munkások szakmai képzését és tovább­képzését a járás üzemeiben. Legutóbb is a munkások képzé­séről informálódtak a járási pártbizottság, illetve az agitációs bizottság tagjai a járás kilenc nagyüzemében, a többi ipari és mezőgazdasági üzemben pedig az üzemvezetők készítettek je­lentést az MSZMP KB 1972 júniusában hozott közoktatás­politikai határozata felnőttoktatásról szóló részének végrehaj­tásáról. A pártbizottság munkatár­sai és az üzemek vezetői ál­tal készített jelentések alap­ján a járási pártbizottság tit­kára, Bánfalvi Jenőné terjesz­tett vitaanyagot a párt járási végrehajtó bizottsága elé. A vitaanyag megállapítja, hogy noha egy, a múlt évben megjelent rendelet öt gyorsí­tott szakmunkásképzési for­mára ad lehetőséget, az álta­lános tapasztalat szerint az üzemek nem eléggé vették igénybe a lehetőségeket. — A munkások továbbta­nulására, a szakmai után­pótlás tervszerű biztosí­tására a Dunakeszi Jár­műjavító vezetői tették a leghatékonyabb intézke­déseket — állapította meg a járási tit­kár, dr. Barna Lajosnak, a fó­ti Gyermekváros igazgatójá­nak, a járási pártbizottság tag­jának a gyárban szerzett ta­pasztalatai alapján. A Járműjavító munkásál­lománya évek óta nem teljes, az idén ugyan csak ötszáza­lékos a szakmunkáshiány, amh annak köszönhetnek, hogy 1971-ben, amikor a jelenlegi­nél sokkal nehezebb helyzet­ben voltak, az üzemi pártbi­zottság határozatot hozott a szakmunkás-utánpótlás bizto­sítására, felismerve, hogy a környező községekből a követ­kező években már nem vár­hatnak elegendő szakmunkás- tanulót. Országos toborzóútra mentek, s körülbelül száz­ötven általános, illetve középiskolával teremtet­tek kapcsolatot. A messziről jött tanulóknak szállás kellett. Előbb egy fő­épületet alakítottak át tanu­lószállássá, majd hozzáláttak egy kétszáz személyes tanuló- otthon építéséhez is, az idén pedig, augusztus 20-án, egy ugyancsak kétszáz személy el­helyezésére alkalmas munkás­szállást adnak át. A követke­ző évben a jelenlegi munkás- szállóból garzonházat ' alakí­tanak, melyben 1975-ben már huszonegy fiatal házaspár iut átmeneti otthonhoz. Szakmun­kásaik végleges letelepítésé­ről is gondoskodnak: tavaly 26, az év elején 21 lakást ad­tak át, áprilisban újabb tizen­kilenc munkás jut otthonhoz. 1976-ig oediv további 90 lakás épül a járműjavító szakmun­kásainak Ugyancsak kedvező ta­pasztalatokat szereztek a Mechanikai Laboratórium­ban, mely más vállalatok, szövetkezetek, külső in­tézmények által szervezett tanfolyamokra küldött munkásokat,«, de akadtak olyan üzemek is, így az őrbottyáni téglagv.ar a nagymarosi léüzem és a Pest megyei 6-os számú Szövetke­zeti Építőipari Vállalat, ahol semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni a vezetők. Másutt, például a kemencei er­dészetben és a nagymarosi Háziipari Szövetkezetben az a vezetők véleménye, hogy nem szükséges és nem is lehet javítani a jelenlegi helyzeten, j Bánfalvi Jenőné vitaanyagá­ban megállapította, a szat- munkásképzést és a tovább­képzést szolgáló tevékenység a lehetőségek ellenére nem eléggé szervezett és rendsze­res a járásban. Biztosítani kell tervszerűségét és folvamatos- ságát. hosszú távú elképzelé­sekkel is. Az utca túlolda­lán játékos csa- holással megjele­nik egy kutya, pó­rázon. szájkosár nélkül. Méretei ijesztőek. Fehér bundája erős, iz­mos testet takar. Gazdája fiatal le­pény. Simlis sap­kája eltakarja homlokát, és be- árviékníin, szemét. A közért kira­katüvege előtt húsz év körüli lány áll. Észreve­szépen! szí, és tekintetével kíséri a kutyát. Látja, hogy a fiú átjön az ország­úton. és szembe­néz vele. A távolság rövi­dül. Egyszercsak a játékos jószág „ki­szabadul” gazdája kezéből, és meg­iramodik a lány télé, majd annak közelébe érve, megtorpan, két lábra áll, és udva­riasan „köszön”. A fiú körülnéz, elismerésre vár. De műsorát a -zemtanúk nem értékelik. Még a lány sem. mert nem jön ki hang a száján, ijedté­ben. (nyári) Különösen kedvezőtlennek ítéli a vitaanyag a segéd- és betanított munkásnők helyzetet. Több, túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzemben, mint amilyen a verőcei porcelán- gyár, a MÜFÄ Ktsz gombüze­me, a kismarosi toliüzem és a kemencei ktsz, olyan mun­kát végeznek a lányok és asz- szonyok, amelyek nem igé­nyelnek szakképzettséget. S mivel meglehetősen jók a ke­reseti lehetőségek, nincs is a nők körében igény a tovább­tanulásra. Jó tapasztalatokat szereztek viszont a szakmunkásképzés­ben és továbbképzésben részt vevő dolgozók buzdításáról: szinte általános a munkaidő­kedvezmény és az elvesző munkaidőre az átlagbér-elszá­molás, az útiköltség-térítés, valamint a tanulással kapcso­latos kiadások átvállalása, mind gyakoribb, hogy a maga­sabb szakmai végzettséget az üzemek béremeléssel ismerik el, továbbá egyszeri jutalom­mal vagy az alapkereset 20 százalékának pótlékként való kifizetésével is kifejeződik a továbbtanulók megbecsülése. A továbblépést az üzemek jellegének legjobban meg­felelő ösztönzőrendszer ki­alakítása jelentené. A Mechanikai Laboratórium és a kemencei erdészet tanu­lásra ösztönzése a legmeg­felelőbb. A vitaanyagból kitűnik, hogy a szakmunkások képzé­sének és továbbképzésének anyagi feltételei mindenütt biztosíthatók, sőt, főleg a me­zőgazdaságban akadnak olyan üzemek, melyekben a dolgo­zók jelenlegi igényeit megha­ladó összeg áll rendelkezésre. A Központi Bizottság közok­tatáspolitikai határozatának megjelenése óta, két kivétel­től eltekintve — kemencei ter­melőszövetkezet, Nagymarosi Műszeripari Ktsz —, minden üzemben foglalkoztak a felnőtt dolgozók továbbképzésével. A Mechanikai Laborató­riumban például oktatási bizottságot alakítottak, a hűtőházban és a 'konzerv­gyárban oktatási terveket i készítettek, és a feladato­kat a nő- és ifjúságpoliti­kai intézkedési tervekbe is felvették. Egyébként az is tapasztalható, hogy a sok határozat és meg­beszélés a vártnál kevesebb eredményt hozott, csak tervez- getés és nem végrehajtható program származott belőle. A határozatok sem vették eléggé figyelembe az üzemek beruhá­zási, műszaki fejlesztési ter­veit, a munkásösszetételt, az üzem szükségletét. A járási pártbizottság tit­kára hangsúlyozta: el kell .ér­ni, hogy a munkások fontos­nak érezzék a továbbtanulást, amihez természetesen a vezetők szemléletének megváltoztatására is szük­ség van azokban az üze­mekben, amelyekben ed­dig egyáltalán nem, vagy csak formálisan foglalkoz­tak a Központi Bizottság határozatának végrehajtá­sával. A párt-végrehajtóbizottság indítványozta, hogy a felnőtt szakmunkások képzéséről és továbbképzéséről hozott hatá­rozatokat dolgozzák egybe a járási pártbizottság 1972-ben hozott, a felnőttoktatásról szó­ló határozatával. A végrehajtást a jövőben is rendszeresen figyelemmel kí­sérik. B. H. Riport és barátság 73 - Berlin Líra, színes fotókon tott át gépem lencséjén — mondotta Korcsmáros László. — Abból körülbelül ötven, különböző méretű színes ké­pet rendeztem tárlattá, mely a KISZ KB agitációs és pro­pagandaosztályának rendezé­sében, bejárja majd az ország tíz nagyvárosát, eljut például Szegedre, Pécsre, Miskolcra, Győrbe, Debrecenbe és Szé­kesfehérvárra is. Korcsmáros László, aki a Forte-gyár budapesti színes kidolgozó laboratóriumának alkalmazottja, elmondotta, hogy a színes felvételekhez Forte TYP—3-as papírt hasz­nált fel, mely hitelesebben ad­ja vissza a színeket, mint a külföldiek, például az Agfa- papír. A kiállításon látható fotók a VIT sok lírai és bensőséges pillanatát örökítik meg. s a tárlat váci aktualitással is szolgál: az egyik képen Szabó Károly, az Egyesült Izzó vád gyárának KISZ-titkára egy csinos küldött VIT-kendőjére ad autogramot. A fotoriporter: ros László. Korcsma­Megnyílt a Forte ifjúsági klubjában Korcsmáros László fotoriporter, Riport és barát­ság ’73 — Berlin című kiál­lítása. — A tavalyi VIT esemé­nyeinek csak kis töredéke ju­A kiállítás egy részlete, a megnyitás után. Piaci jelentés A pénteki piacon a burgo­nya 3,50—6, a vöröshagyma 7 —8, a lila csemegehagyma 10 —12, a fokhagyma 32 forintba került kilónként. A tarkabab 26, a fehér 18, a színes bab 16—18 forintért kelt el. A zöldséget 14—16, a sárgarépát 5,50—7, a zellergyökeret 9, a karalábét 7, a céklát 4,50— 5, a fekete retket 5—6 forin­tért mérték. A kelkáposzta 7, a fejes 4,50, a lila 9, a sava­nyított káposzta 7 és 10 forint volt kilónként. A spenót ki­lója 15, csomója 2, a retek csomója 5, a zöldhagymáé 2, a petrezselyemé 1,50-be ke­rült. A magáneladók 12—14 forintért mérték a házi sava­nyú uborka kilóját. Láttunk szilvalekvárt, kilóját 20 fo­rintért kínálták. A kukorica­liszt literjét 8 forintért mér­ték. A sóska kilóra 60, csomó­ra 3 forint volt, a sampinyon­gomba kilója 60 forint. Az alma ára 6,50—14, a körtéé 8—14 forint között vál­tozott fajtától és nagyságtól függően. Az aszalt szőlő kiló­ját 18 forintra tartották. A dióbél 50, a héjas dió 22—24, a mák 55 forintos áron kelt el. Tejfelt és túrót 30 forintos áron adták, sajnos, kevés volt belőle. Ugyancsak kevés halat hoztak a halászok, 8 órára már minden portékájuk el­kelt. Az élő csirke kilóját a tsz- árusok 32 forintért mérték. Tojást 1,10—1,30-ért lehetett venni. Honvédelmi verseny A Dunakeszi Járműjavító MHSZ-szervezete és munkás­őr egysége, a 201. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet be­vonásával nagyszabású ösz- szetett honvédelmi versenyt REGI IDŐK TANKJA Hűsen tartja a vizet wzodon meg mindig besze- tik, s a legfiatalabbak is túdnak róla, hogy a falu mel­lett lévő, régi kutat a törökök építették. Kétségtelen, a kút századokon át oltotta a mezőn dolgozók szomját, forrása kris­tálytiszta, s a faragott kövek­ből rakott fal húsén tartja a vizet, nehezen lehetne azonban ma már azt állítanunk, hogy a török kút valóban az egy­kori megszállók emlékét őrzi. A falu legősibb a járás te­lepülései között. A Gyula— Zsombor nemzetség falujaként tűnik fel, mint „Sceuden”, az 1225-ből származó oklevélben. Szerepel az 1332. évi pápai ti­zed jegyzékben, de a történé­szek azt is megállapították, hogy az 1241. márciusában Pest fala alá érő mongol por- tyázók ellen Vgrin, kalocsai érsek e faluig rontott ki süve­gével, és itt, az akkori sződi mocsarakban pusztult el a ma­gyar csapat. Ez volt különben előcsatája Vác másnapi, 1241. március 17-i felégetésének. Szód a Széchy család birto­nakeszi) helységgel együtt. A család kihalása után a falu Thurzóéknak jutott, s őket űz­te el innen a török. 1559-ben 47 adóköteles házat mutat ki a budai liva fejadó jegyzéke, s 16 ezer akcse adó­val terheli meg (száz szarvas- marha ára). Ebben az időben kezdődik meg Sződ elnépte­lenedése, 1663-ban már csak 8 házból áll. A hódoltsági ré­szekhez hasonló volt a sorsa: az ozmán harácsszedőket gyakran váltotta fel a végvá­ri magyarok zaklatása, a falu lakóinak nemcsak megélheté­sét. de puszta életét is állandó veszedelmek fenyegették. A pusztulás majdnem teljes, mert 1690-ben, a török kiűzése után, csupán „lakott hely”-nek említik az összeírásban. A feleszmélés lassú volt, a nép alig-alig gyarapodott. 1720-ba.n már 19 adóköteles házat írtak össze, de a növeke­dő falut 1744-ben elpusztítja egy tűzvész. Am a népet a ter­mészeti katasztrófa sem tör­ka volt. I. Károly 1317-ben hette meg: Szód újjáépült, új adományozta neki, Kesző (Du- falak nőttek ki a hamuból. A jól termő földeket a Ma­dách család, majd Grassalko- vich herceg birtokolta más, hatalmas kiterjedésű terüle­tekkel együtt, 1848-ig. A szabadságharc idején ne­vezetes események színtere volt Sződ környéke: az 1849. áprilisi váci csata a falu ha­táráig terjedt, és a császári csapatok itt szenvedtek vere­séget. A július 17-i harcokban az orosz cári sereg, Bebutov vezetésével, a csörögi szőlők­ben táborozott és ritkult meg a váci ágyúk tüzében. Az ősi és sok szenvedést megélt Sződ az utóbbi huszon­öt évben olyan nagy utat tett meg, amelyre sok század alatt nem volt képes: az elesett job­bágytelepülés modern faluvá változott, jó módú termelőszö­vetkezeti község lett, munka­szerető népe joggal vette át ősei örökét. A török kút tiszta forrása jelkép is: a tiszta érte­lem s a holnapot idéző friss tervek jelképe. Csankó Lajos rendezett, melynek útvonala a Járműjavító lőteréről in­dult, majd a lövészet után, a Mechnaikai Labor melletti terepen, gránátdobással foly­tatódott, s rajonkénti terep­versennyel, a fóti vasútállo­más mellett fejeződött be. A győzelmet csapatban az első raj, egyéniben az ipari- tanuló intézet versenyzője, Sándor Károly szerezte meg, klubtársa, Szabó Endre előtt. \ Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és * Értékesítő Szövetkezet 1- es számú váci részközgyűlését a Mártírok útja 37-ben ((tisztiklub), 2- es számú váci részközgyűlését a Kossuth tér 8-ban (Szpartakusz helyiség) március 4-én du. 5 órakor tartja, amelyre a tagokat meghívja az Igazgatóság. A meghívót és a tombolajegyét mindenki hozza magával!

Next

/
Oldalképek
Tartalom