Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-13 / 60. szám
I 1974. MÁRCIUS 13., SZERDA rest Nccr» kJCMop Ácsa—Csővár társközség Ha megvan az összhang Népfrontbizottság a közös érdekért Az egyik tanácskozáson, a közelmúltban, amelyen a váci járás községeinek vezetői beszélték meg közös, egymást is érdeklő dolgaikat, Béri János- né, Ácsa és Csővár községi közös tanácsának elnöke elmondotta; kész Ácsán a vízvezeték, a társulat jövőre befejezi működését. Most azon gondolkodnak, illetve hát kérdezi, miként alakulhatna át a vízműtársulás csatornatársulássá, mert az acsaiak szeretnék, ha a kis hegyi községet hamarosan a csatorna is behálózná. Bérinét megmosolyogták. Hogyan, a járás nem egy sokkal nagyobb községe még csak most gondolkodik azon, miként lehetne vízműve, az acsaiak meg már csatornát is akarnak! Abban a mosolyban azonban nem volt semmi rosszindulat, inkább afféle bámulásféle. A merészségen, a lendületen. Nevelő munka kell ide — Az emberek sorra építik a fürdőszobát — mondja Bériné. — Csatorna kellene. Azon töprengünk; milyen módon lehetne a belvízelvezető hálózat kiépítésével együtt mindjárt szennyvízelvezető hálózatot is építeni. LAhet, hogy a mérnökök majd azt mondják: állj, ez így nem megy, de mi azért tájékozódunk. Meg aztán érvelni is kellene, mert bizony a lakosság egy részének nem. kis anyagi megterhelést is jelentene. Előbb a vízért fizetni, aztán meg a csatornáért? Jó segítségre számíthatnánk viszont: a népfrontbizottságéra. Tegyük hozzá: a székhelyközség, Ácsa népfrontbizattsá- gána. — Ha más természetű is, de ugyanakkora gond a társközség, Csővár helyzete. Ott még vízvezeték sincs. Milliók kellenének ahhoz, hogy Ácsáról átvezessük, ugyanakkor a két község egész évi fejlesztési alapja száznegyvenezer forint. Ebből ma egy fél családi házat sem lehet felépíteni. A lakosságra és a lakosságot jól szervező népfrontbizottságokra szerencsére számíthatunk. — A korábbi években százhetvenezer, tavaly már háromszázhúszezer forint értékű társadalmi munkát végzett a két község lakossága. Régi épületeket bontottak le, segítettek a buszmegálló- és az iskolabővítésnél a járdák terítésében. A most épülő csővári olaj- és gázcseretelepnél a lakosság társadalmi munkában a terepet egyengette Nyugodt szívvel mondhatom, a két község immáron negyedik éve harmonikusan él egymás mellett. Közösek az eredményeink és a gondjaink is és emellett mindkét község megőrzi sajátságos arculatát. Többet is tehetnénk Kedvező feltételek között dolgozhat az acsai népfrontbizottság. Titkára a tanácsháza dolgozója, elnöke pedig, Pé- terffy László, gyógyszerész. — Naponta sokan megfordulnak a gyógyszertárban — mondja a népfrontelnők —, így hát ismerem a lakosság közhangulatát, ismerem a kívánságokat, igényeket Ugyanakkor szinte ki sem kell mozdulnom, ha valamire meg kell mozgatni az embereket. Próbálunk tenni, hogy ez a kis község előremozduljon, előbbrelépjen. Ügy érzem, a fejlődés jó úton halad. A népfront azonban még többet tehetne, és nemcsak a társadalmi munkára gondolok. A lakosság életkörülményeit nem csupán az határozza meg, hogy van-e csatorna és hogy sáros-e a járda. Ezek lényeges feltételek, s a lakosság sokat is tesz ezek javításáért. Együttműködési megállapodásunk van a tanáccsal és a tanács jól használja fel a lakosság tenni akarását — Az életkörülményekhez tartozik azonban az is, hogy a fiatalok, az asszonyok, a szakemberek — hogy csupán példát említsek — miként tölthetik el szabad idejüket. Látogatottak a TIT-tel közösen szervezett egészségügyi felvilágosító előadások, a mezőgazdasági akadémia előadásai és a közelmúltban szervezték meg a népfrontklubot. Ez jó keretet adhat ahhoz, hogy még szorosabbá váljon a kapcsolat a népfrontbizottsági és a tanácstagok között s természetesen szívesen látunk majd a megbeszéléseinken, programjainkon minden érdeklődőt. Az asszonyok éppen a napokban mondogatták, lehetnének amolyan szabad esték, eljönnének, elhoznák a kötést, varrást, a horgolást is, és közben beszélgetnénk. Programjainkra meghívnánk a csőváriakat is. Jó velük a kapcsolatunk, látogatjuk egymás összejöveteleit, ismerjük egymás életét. De azért van még tennivalónk. Ahogy éppen tudunk A csővári népfrontósok a közelmúltban kiírták az anyakönyvből azoknak a házaspároknak a nevét, akik az ötvenedik házassági évfordulóhoz közelednek és a szép napon a vöröskeresztes aktívákkal közösen meglepték az ünneplőket. Valami szerény, jelképes ajándékot vittek és egy díszoklevelet. Erről a kis figyelmességről azóta és sokat beszél a falu. Immáron a negyedik éve, hogy a nőnapon felköszöntik azokat az asszonyokat, lányokat, akiket helyzetüknél fogva egyébként senki nem köszöntött volna fel. A népfrontklub első összejövetelén a párt szövetségi politikájáról, második összejövetelén az értelmiség helyzetéről, szerepéről vitatkoztak a résztvevők. A harmadik este a farsangi vidámság jegyében telt el. Most, néhány napon belül az asztal két oldalán egymással szembe ülnek majd az idősek és a fiatalok: tessék, most mondjátok el, szemtől szembe, milyen problémáitok, fenntartásaitok vannak a másik féllel szemben, s hogy az ellentmondások valóban feloldhatatlan Ok-e ? Kevés, saját tanáccsal is rendelkező község van Pest megyében, ahol olyan élénk lenne a népfrontmunka, mint a társközségben, Csőváron. Kell hozzá a lakóhelyét szerető lakosság és néhány olyan ember, aki az érdeklődést, az igényt összefogja és a tenni akarást eredményessebbé tudja változtatni. Halász Zoltán népfronttitkár, a Galgavölgye Tsz gépesítési előadója egyike ezeknek. Tíz éve aktív népfrontos, hat éve titkár. Tanácstag. Eleven összekötő kapocs tehát a társközség és a közös tanács között. Példaként említhetnénk Kálmán Béla iskolaigazgatóhelyettest is, aki a társközségben a tanácstagi csoport vezetője. — A tanácstagi csoport is az egyik olyan csatorna — mondja Halász Zoltán —, amelyen áramlik az információ a két község között. Akkor ülünk össze megbeszélni valamit, ha van saját mondanivalónk, ha valamit hozzá tudunk adni a közös tanács terveihez. Máskülönben dolgozunk a mindennapok egyéb apró munkáin. — Együttműködési megállapodásunk van a tanáccsal, a KISZ-szel és a vöröskereszttel. Minden, ami Csőváron történik, a társadalmi munkától kezdve a népesedéspolitikai határozat megvitatásáig, közös erőfeszítés eredménye. Jelenleg az olvasókör megalakításán fáradozunk, őszre pedig a környezetvédelem érdekében szeretnénk helyi mozgalmat indítani: ültessen mindenki tíz facsemetét! jelszóvaL Ha az erdészettől megkapjuk a fát, sikerül is az akció. — Eredményeinkben nincs szerepe a két község közötti rivalizációnak, mert ilyen rivalizálás nem létezik. Nem volt a múltban sem. Őszintén azt akarjuk, hogy a közös tanács irányítása alatt egyformán szépüljön, gazdagodjon mindkét község, s ehhez mi úgy járulunk hozzá, ahogyan éppen tudunk. Igaz, állandóan keressük ennek az újabb és újabb módjait. A két község együttműködésére hadd mondjak egy példát. Most, hogy Ácsán is létrejött a népfront- klub, az a tervünk, hogy egyik alkalommal itt, másik alkalommal ott rendezünk közös programot. Elég jó a közlekedés a két község között, az a néhány kilométer nem távolság... D. G. Műdsrn téglagyár épül Solymáron júniusban kezdődik a próbagyártás Bánya 18 hektáron A Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat Il-es számú solymári téglagyárának építését csaknem öt éve, 1969 augusztusában kezdte meg a generálkivitelező, a Vegyiműveket Építő- és Szerelő Vállalat. Azóta elkészült az üzem legfontosabb egysége, a 13 ezer 228 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok; hatalmas betonszerkezetét a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában készítették. Ez a csarnok önmagában is megfelel egy egész hagyományos téglagyárnak. Itt végzik majd a tégla- és a cserépgyártást, az -égetést, továbbá az úgynevezett műszárítást — a régi gyárakban ezt a tárolószínek helyettesítik, s a száradási idő az időjárástól függ. A csarnok ugyanis magában foglalja a két gázfűtéses alagútkemencét és a húsz műszárító kamrát is, amelyekbe teljesen automatikus úton jut el a gyártósoroktól a nyers tégla és a cserép. A kemencék berendezései, a tolómű, a hidraulikus kocsimozgató, az elektromos kapcsolószekrények, a speciális gázégők, és a kémény szerepét betöltő ventillátorok olasz tervek alapján hazánkban készültek. A téglagyártó sor magyar, NDK- és NSZK- gyártmányú berendezései, valamint az Olaszországban készült cserépgyártó egység már megérkezett, javarészt már be is szerelték őket. Jelenleg a befejezésnél tartanak a tégla- és műszárító kamrák építészeti munkáiban, s az alvállalkozók, a Villanyszerelőipari Vállalat és a Hőtechnika Vállalat dogozói szerelik a kemencék vezérlőegységeit, valamint a kocsimozgató berendezéseket. A téglagyártó soron hamarosan elhelyezik a nehéz fizikai munkát pótló automatikus elszedőket, s kialakítják a kemencékhez vezető vágányhálózatot. Rövidesen befejeződik a csarnok gáz-, gőz-, és villanyellátását szolgáló vezetékhálózat szerelése is. A tervek szerint május végére minden a helyén lesz, és június elején elkezdődhet a próbagyártás. Balogh Lajos üzemvezetőtől az új téglagyár kapacitásáról érdeklődtünk. — Várhatóan a jövő esztendő második felére érjük el a teljes termelési ütemet, s aztán a gyár egy év alatt képes lesz előállítani 33 millió darab cserepet és 34 millió darab téglát. De egyelőre még csak az idei tervvél foglalkozunk, az év végéig 10 millió cserepet és 12 millió téglát kell gyártanunk, elsősorban Budapest környékének ellátására. Az úgynevezett teljes üzemhez 240 dolgozóra van szükség, s azt hiszem nem kell majd számolnunk munkaerő- hiánnyal, sokan jönnek a fővárosból, a Bécsi úton megszűnt két téglagyárból. Mivel az üzem háromműszakos lesz, a vállalat lakással is segíti a dolgozókat. Már most 12 lakás áll készen. A 357 millió forintért épülő gyárnak természetesen sok nyersanyagra, vagyis agyagra van szüksége. A csarnoktól alJg 150 méterre mélyművelésű bányát tártak fel, a néhol hatméteres meddőréteg eltávolítása után 20 méter mélységben vár kitermelésre az agyag. A jelenleg 18 hektár nagyságú bányaterület 60 esztendőre elegendő agyagot rejt magában. A nagy gyártócsarnok masszaelőkészítő és agyagraktárába szállító- szalagon jut el a nyersanyag a bányából. A solymári nagyüzem hazánk egyik legmodernebb téglagyára lesz. F. B. ÚT VISZ MAJD ERRE Fokozódott az alapszervezetek politikai tevékenysége Ülésezett a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa Az új felépítésű középiskolai KISZ-szervezetek tevékenységének tapasztalatai feltétlenül pozitívak, a kibontakozó közösségi formák a korábbinál természetesebbek, így a közösségi élet normái is valóságosabbak — állapította meg keddi ülésén a KISZ Központi Bizottságának középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa, megvitatva az új szervezeti formában dolgozó ifjúkommunisták iskolai, mozgalmi munkáját. A KISZ Központi Bizottsága még 1972-ben határozott úgy, hogy a KlSZ-alapszerve- zetek ezentúl nem egy-egy évfolyam azonos életkorú diákjainak közösségei, hanem az első osztálytól a negyedik osztályig, a 14—18 évesek kommunista kollektívái. Ahol már új felépítésű KlSZ-szer- vezetek működnek — kísérleti jelleggel — ott máris megállapítható, hogy az új szervezeti forma adta munkamegosztás és nagyobb önállóság következtében fokozódott az alapszervezetek politikai tevékenysége. A középiskolai és szakmunkástanulótanács a tapasztalatokat elemezve úgy döntött, hogy az új szervezeti formával kapcsolatos további teendőkre javaslatot tesz a KISZ KB intéző bizottságának. A tanács végezetül javaslatokat dolgozott ki a tanulmányi és kollégiumi versenyek új rendszerének alapelveire is. Az irányelveket eljuttatják a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium illetékeseihez. Bag határában munkálkodnak a KPM Közúti Igazgatósásának dolgozói. A hamarosan kezdődő útépítés előtt három helyen is talajmintát vesznék lő méter mélységből. Ekés János felvétel* A számszerű eredmények az agitáció minőségéről nem tájékoztatnak megfelelően. Például mennyire terjesztik gazdaságpolitikánk elveit és gyakorlatát az üzemi demokrácia fórumai? E fórumok szemléletformáló ereje n.agy lehet, különösen a gazdaságpolitikai agitá- cióban. Az ipari üzemek munkásai igénylik, hogy a különféle üzemi tanácskozásokon a mondanivalót közérthetőbben és konkrétabban adják elő, ami a vitakészség növelését is eredményezheti. E gondolattal elérkeztünk a gazdaságpolitikai agitáció egyik legfontosabb kérdéséhez: a miértekre csak konkrét, érthető válaszokat érdemes adni, különben elvész a meggyőző erő. A hibás gyakorlatot jól látja a nagykőrösi városi pártbizottság is, megállapítva, hogy a határozótok eljutnak a szervezetekhez, de a téma helyi sajátosságokra való alkalmazása már nem megfelelő, túlságosan általános, s a kellő mozgósító hatást nem éri eL A z előbbi levezetésből egyenesen következik egy másik ellentmondás is: a dolgozók gyakran jobban tájékozottak az országos dolgokban, mint a saját üzemük, műhelyük feladatairól, problémáiról. Természetesen ez a tapasztalat nem általános érvényű, nem vonatkozik minden cégre: a belső tájékoztatás szervezettsége és rendszere kielégítőnek mutatkozik például a Nagykőrösi Konzervgyárban, a DÉMÁSZ- nál, vagy a 21-es Volán helyi telepén. A létező ellentmondás így is elemzést, s megoldást követel. Most a problematikának csak egyetlen összefüggéséről szólnék: a felelősségvállalás hiányáról. Könnyebb és tetszetősebb általánosságokban beszélni, az igaz elvek megcáfolhatatlanok, csakhogy gyakorlat nélkül aligha érnek valamit. Országos gondokat is kényelmesebb citálni, mint a helyi feladatokkal szembenézni. Könnyebb, tetszetősebb, kényelmesebb — csak éppen eredménytelen: a gondok nem oldódnak meg feltárásuk nélkül, elhallgatásukkal sem tehetjük meg nem történtté, a munkások ismerik azokat, felvetésük hiányában elvesztik bizalmukat az agitáció hitelességében, summa-summá- nim, elvész a meggyőző, a mozgósító erő. A jó gazdaságpolitikai agitációra pedig nagy szükségük van, enélkül elképzelhetetlen a tudatos munka, az aktivizálás, a munkásság tudatának formálása, s végül is a gazdaság- politikai célok is nehezebben érhetők el. A mai és a holnapi feladatok megoldásához pedig még több tudatosság és meggyőződés szükséges! F. P. G azdaságpolitikánkat érteni annyit jelent, hogy a dolgozók tudatosan alkalmazkodhatnak az új helyzetekhez, maguk is igénylik a változtatásokat, s aktívan kiveszik részüket a feladatok megoldásából. Aki például ismeri a munka- és üzem- szervezési határozatokat, nem lepődik meg az átszervezésen, gyorsabban megérti ennek szükségességét, tudatosan elviseli a kisebb-nagyobb hátrányokat is, sőt sürgeti, munkájával támogatja az okos ésszerűsítéseket. Gazdaság- politikánk ismerete tehát nem jelent kevesebbet, mint a munkásság tudatosulását, s ez újabb gazdasági sikerekben kamatozik. Gazdaságpolitikánk lényegének elterjesztése elképzelhetetlen folyamatos tájékoztatás, agitáció és propaganda nélkül.-Mi mindenről kell tájékoztatni a munkásokat? A X. pártkongresszuson meghatározott gazdaságpolitikai feladatok megoldásáról, az üzem- és munkaszervezési határozatok végrehajtásáról, a gazdasági vezetés színvonalának javításáról, a termelési szerkezet átalakításáról, a termelékenység fokozásáról, a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny fejlesztéséről, az életszínvonal alakulásáról — hogy csak a leg lényegesebb kérdéseket sorakoztassuk fel. Méghozzá úgy kell tájékoztatni e témakörökről, hogy ne csak a tényeket sorolják fel, hanem választ adjanak a miértekre is: miért kell átalakítani a termékszerkezetet, miért szükséges a termelékenység fokozása. A miértekre adott válaszok határozzák meg az agitáció minőségét, e minőség javítására pedig Politikai Bizottsági határozait van. H ogyan tájékoztatják a munkásokat Nagykőrösön? Az alföldi városban a nagyobb tömegekhez szóló agitáció egyik formája a szabad pártnap. Nagykőrösön évente két- három alkalommal hat-tíz helyen szerveznek pártnapokat, amelyeken nyolcszá- zan-ezren ismerik meg a belpolitikái eseményeken belül a főbb gazdaságpoli- tikaá kérdéseket. Néhány üzemben hagyománya van a saját szervezésű pártnapoknak is, így például a Városgazdálkodási Vállalatnál, a DÉMÁSZ-nál, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat, illetve a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat nagykőrösi telepein. Az agitáció legfontosabb formája a politikai vitakör, az eddigi tapasztalatok szerint jelentősen növelték a szóbeli agitáció lehetőségeit. Nagykőrösön tíz helyen szerveztek politikai vitakört, s e foglalkozások 50—60 résztvevője főleg gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Válaszolni - csak pontosan
