Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-13 / 60. szám
I WW*. NAGYKATA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KÁTAI ÁRUHÁZA NAGYKÁTA MS f NEcrei kúrián 1974. MÁRCIUS 13.. SZERDA FÓKUSZ Találkozó a „szovjet riviérán” A VILÁG szinte valameny- nyi hírügynöksége gyorshírben jelentette, hogy Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke, a szovjet Riviéra, a festői fekete-tengeri üdülővidék központjába, Szo- csiba érkezett. A magas rangú vendég innen már vendéglátója, Leonyid Brezsnyev kíséretében utazott Picunda üdülőhelyre — ez a színhelye a legmagasabb szintű szovjet—francia csúcstalálkozó előreláthatólag kétszer négyórás fordulójának. A SZOVJETUNIÓBAN mindig is különleges fontosságot tulajdonítottak a Franciaországgal fenntartott viszonynak. 1974 a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok immár fél évszázados évfordulója. Az SZKP KB főtitkára éppen francia újságírókkal folytatott beszélgetés során emlékezett arra, hogy az ötven esztendő alatt különböző előjelű tapasztalatokra lehetett szert tenni. Az azonban soha, egy pillanatra nem vált kéit? eégessé, hogy a két nép kölcsönös rokonszenve a nehéz időkben is diadalmaskodott. A HIDEGHÁBORÚ korszaka után a szovjet—francia viszony pozitív változása jelentette az első langyosabb, fuvallatokat a világpolitikában. Azóta rendszeressé váltak a két ország politikai kapcsolatai, vezető személyiségeinek konzultációi. Amikor az ismert előzmények után lényegesen javult a szovjet—amerikai viszony, ezt egyes atlanti körökben arra akarták kihasználni, hogy eltávolítsák Párizst Moszkvától. Nem sikerült, nem sikerülhetett nekik. A Szovjetunió minden eszközzel — például Brezsnyev emlékezetes, Washingtont követő párizssi útjával — világossá tette, hogy a Franciaországhoz fűződő jó viszony ápolása továbbra is alapvető céljai közé tartozik. Azóta, a közelmúltban, Gro- miko külügyminiszter is járt Párizsban, részben már a mostani Pompidou-út elkészítésének jegyében. A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK egyenletesen fejlődnek, rendszeresen összeülő szovjet—francia „nagybizottság” igyekszik növelni az ütemet. Erre szükség is van, bőven akad még kihasználatlan lehetőség. VALAMENNYI MEGFIGYELŐ egyetért abban, hogy a szovjet—francia csúcstalálkozó jelentősége messze túlnő a két ország még oly tágas határain is. Erre utal az egyik olyan téma, amely Pi- cundában nyilvánvalóan terítékre kerül: szovjet—francia közös erőfeszítéssel meggyorsíthatnák az európai biztonsági értekezlet jelenleg nem éppen hétmérföldas csizmákkal haladó munkáját. (KS) NIXON ELNÖK Kissinger külügyminiszter társaságában kedden hivatalában fogadta a „magánlátogatásra” ideérkezett Husszein jordániai királyt. MEGKEZDŐDTEK a kormányalakítási tárgyalások Belgiumban a vasárnapi parlamenti választásokat követően. MEGGYILKOLTÁK Billy Foxot, az ír parlament protestáns tagját. Brezsnyev rögtönzött sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) szem, hogy ilyen nagyfontosságú és ilyen korszakos jellegű dokumentumot a lehető legmagasabb szinten kell aláírni. Természetesen, ha miniszterek írják alá az ilyen okmányokat, akkor is kormányaik akaratából cselekednek. Így azonban felmerül a kérdés, miért nem akarják maguk a vezetők aláírni. Én itt a népek szempontjából hatalmas jelentőségű erkölcsi tényezőt látok. Az aláírás szintjével az okmányok jogi jelentősége nem változik, de a történelem és a jövő, érzésem szerint, azt kívánja, hogy az európai biztonsági értekezlet dokumentumait a lehető legmagasabb szinten hitelesítsék”. Kérdést tették fel az újságírók a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások helyzetére vonatkozólag is. Ezzel összefüggésben Brezsnyev utalt arra, hogy a SALT-tárgyalások résztvevőinek igen sok apró részletet, technikai sajátosságot, számos variációs lehetőséget kell figyelembe venniük, ezért nem tartja időszerűnek, hogy a jelenlegi szakaszban véleményt nyilvánítson a tárgyalások állásáróL „Mi szeretnénk közös nyelvet találni a napirenden lévő kérdésekben — hangsúlyozta Brezsnyev. — Az a véleményünk, hogy a SALT-tárgyalások értelme és céljai nemcsak az amerikai és a szovjet nép érdekeibe vágó kérdések, éppen ezért mindent el kell követni e tárgyalások sikerre vitele érdekében”. Végezetül az SZKP főtitkára kifejezte Egon Bahr nyugatnémet tárcanélküli miniszter szovjetunióbeli látogatásának eredményeivel való elégedettségét. Utalt arra, hogy a nyugatnémet államférfit szovjetunióbeid látogatása idején Gromiko és számos szovjet gazdasági vezető is fogadta, s ő maga is igyekezett érdemben figyelmet fordítani a szovjet—nyugatnémet kapcsolatoknak azokra a területeire, amelyek szemrevételezése érdekében Bahr a Szovjetunióba érkezett, s ezzel kapcsolatban két alkalommal is tárgyalt a minisaterreL CSAK RÖVIDEN... A LENGYELORSZÁGBAN hivatalos látogatáson tartózkodó csehszlovák párt- és állami vezetők megtekintették Gdanskban az északi kikötő építését. Ez a létesítmény a mostani lengyel ötéves terv egyik legnagyobb beruházása. KEDDEN HANOIBA INDULT az amerikai légierő két repülőgépe, hogy onnan hazaszállítsa a háborúban elhunyt további 11 amerikai katona földi maradványait A VDK hatóságai a múlt héten 12 amerikai katona földi maradványait adták át az Egyesült Államok megbízottainak. VÁLASZTÁSI manifesztu- mának ígéreteit leszűkítve, a bizalmi szavazás kiprovo- kálására alkalmas kérdések megkerülésével mutatkozott be kedden az újonnan választott angol alsóházban Harold Wilson kisebbségi kormánya. HARAVGHI Littlejohnok Hétfőn a dublini Mountjoy börtönből megszöktek a Littlejohn fivérek. Kenneth és Keith Littlejohn angol állampolgárokat egy ír bíróság tavaly augusztusban ítélte börtönre egy dublini bank kirablása miatt. A bírósági tárgyaláson .azonban kiderült, hogy a Littlejohnok az angol hírszerzés fizetett ügynökeiként tevékenykedtek, feladatuk volt szabotázsakciók és fegyveres merényletek szervezése az írországi választások előestéjén. A két Littlejohn séta közben szökött meg a börtönudvarból, a 29 éves Keith Little- johnt néhány perccel később lefogták a börtöntől talán 100 méternyire levő kiskocsmában, ahová a szökevény egy korsó sörre ugrott be. A 31 éves Kennethet még nem sikerült kézre keríteni. Mint a Reuter hírügynökség megjegyzi, Little- johnék szökésének megszervezésében benne volt az angol hírszerzés „keze”. ETIÓPIA Repülősztrájk — a földön Etiópiában még mindig nem állt helyre a nyugalom. Képünkön: rendőrroham Addistz Abebában tető diákjai ellen. Kedden Etiópiában folytatódott a repülőtéri földi személyzet sztrájkja, amely teljesen megbénította a helyi légiforgalmat Az irányítótorony személyzetének munkabeszüntetése miatt nem tudott gépeket fogadni az Ad- disz Abeba-i nemzetközi repülőtér sem. A sztrájkolok új bérbesorolást, társadalombiztosítási törvényt és a szervezkedési jog biztosítását követelik a kormány megbízottaia császárról etLnevezett egysem tünr val folytatott tárgyalásokon, A vasárnap véget ért négynapos általános munkabeszüntetés óta először kedden jelentek meg a napilapok Etiópiában. Noha valamennyi újságot — akárcsak korábban — most is a kormány adja ki és cenzúrázza, hangnemük mégis érezhetően oldottabb és merészebb: néhány lap óvatosan érintette a politikai reformok és a demokrácia ki- szélesítésének kérdéseit is. Kissinger kontra Európa Washington. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter hétfőn, kongresszusi tagok feleségei előtt tartott előadásában élesen bírálta az Egyesült Államok európai szövetségeseit és gazdasági partnereit. Kissinger elsősorban azt kifogásolta, hogy az EGK tagországai saját szakállukra, külön megállapodásokat próbálnák kötni az energiaválság megoldására. Szerinte e válság az összes iparilag fejlett országoknak problémát okoz, s ha Nyugat-Európa „rivalizálása gondolatoktól” hagyja magát vezérelni, akikor e versenyt el fogja veszíteni, mert az Egyesült Államok összehasonlíthatatlanul több erőforrással rendelkezik. „Az Egyesült Államoknak nincs kifogása a független európai politika, ellen — állította az amerikai külügyminiszter —, helyteleníti azonban, ha e függetlenségi törekvések az Egyesült Államokkal szemben megnyilvánuló alapvető ellenségeskedés formáját ölük ...” Az amerikai külügyminiszter az EGK-tagállamok és Japán eljárását a görög városállamok Macedóniával és Rómával szemben követett politikájához, széthúzásához hasonlította. Részben Nyugat- Európát és Japánt tette felelőssé azért a „rendkívüli ellenséges légkörért”, amellyel az 1973. októberi izraeli— arab háború után a konfliktus rendezését célzó amerikai erőfeszítéseket fogadták. Az amerikai külügyminiszter végül válaszolt azoknak is, akik kifogásolták Washington és Moszkva együttműködését Ez az együttműködés szükség- szerű követelmény, mert mindkét nagyhatalom rendelkezik a másik, sőt az egész emberiség elpusztítására alkalmas eszközökkel. Bordeaux. Michel Jobert francia külügyminiszter egy bordeaux-i napilap keddi számában közölt interjújában úgy vélekedett, hogy Henry Kissinger amerikai külügyminiszter „nem tud bánni Európával’. Szerinte Kissinger az elmúlt esztendőben azért nem tudott boldogulni az Egyesült Államok nyugat-európai partnereivel,' mert „nincs megfelelő érzéke Európához, nem tudja, hogyan kell bánni Európával, hogyan kell vele harmonikus és hasznos kapcsolatokat kiépíteni”. megteremtését szorgalmazzák. Mint a ciprusi sajtó megjegyzi, az összeesküvés szálai az athéni katonai juntához vezetnek. Hiteles forrásokra utalva, a Haravghi című ciprusi lap azt írja, hogy Athénben és Ankarában „elvben létrejött a ciprusi problémával kapcsolatos alku”. A Pentagon közvetlen támogatásával kidolgozott „megállapodás” veszélyezteti a Ciprusi Köztársaság függetlenségét és szuverenitását, s közvetlen kapcsolatban van a Makariosz elnök megdöntésére irányuló újabb tervekkel, amelyekbe „bevonták a befolyásos athéni katonai köröket”. A ciprusi haladó közvélemény határozottan elítéli a belső és a külső reakció ösz- szeesküvését, amelynek célja az, hogy Ciprus NATO-tá- maszpont legyen. A NATO érdekeit képviselő [ r imperialista körök Makariosz 1 elnöknek és kormányának a | 2 hatalomból való elmozdítását í és egy reakciós ciprusi rezsim 2 Újabb összeesküvés Makariosz ellen Wilson és csapata kai való szembekerülése, méltányos fizetésemelési javaslataik merev elutasítása, az egyszerű emberek problémáinak figyelmen kívül hagyása, a nagytőkések érdekeinek egyoldalú képviselete okozta. Harold Wilson és legközvetlenebb tanácsadói — legalább újbóli hatalomrajutásuk első heti mérlegéből ítélve — úgy látszik, tanultak korábbi tapasztalataiból és kudarcaiból, s ezúttal sokkal rugalmasabbnak, nagyvonalúbbnak mutatkoznak a szakszervezetekkel folytatott megbeszéléseken, mint az az 1970-es választások előtt. A lory-korniáiiy népszerűtlen intézkedései közül a háromnapos munkahét bevezetése volt a legkirívóbb, s a munkáspárti kabinet beiktatása után úgy határozott, hogy az ország gazdasági életét normalizálja, a bányászsztrájk feloldását követően e hét elejétől fogva ismét helyreállította az ötnapos termelést. Míg a dolgozók körében egyöntetű támogatásra találtak ezek a döntések, addig a tőkések, vállalkozók, tőzsdések, spekulánsok, a különböző üzleti körök meglehetősen vegyes, sokszor kifejezetten ellenséges fogadtatásban részesítették a labourisat kormány első, komoly próbálkozásait a súlyos gazdasági válság felszámolására. A fenntartások hirdetői főként azzal érvelnek, hogy Wilson és szakminiszterei a béremelésekkel még inkább szabadjára engedik az inflációt, amely már eddig is soha nem tapasztalt gyorsaságú pénzromláshoz, a takarékbetétek fokozatos elértéktelenedéséhez vezetett. Természetesen a nemzetközi megfigyelők várakozó állásponton vannak, nem óhajtanak véleményt nyilvánítani néhány lépés alapján, hanem legalább egy esztendei türelmi idő után elemzik csak az összefüggéseket. Kérdés azonban, hogy a Wilson-kabinet — alsóházi kisebbségi helyzetét tekintve — megérhet-e tizenkét hónapot? Ha adott esetben a konzervatívok, egy bizalmatlansági indítvány beterjesztésekor, összefognak a liberálisokkal, s megnyerik néhány kisebb párt „honatyáit” is, akkor köny- nyűszerrel leszavazhatják a kormányt. Edward Heath megígérte ugyan, hogy pártja „konstruktív ellenzéki szerepet kíván betölteni”, de senki sem tudja, mit ért e homályos megfogalmazáson. Wilson minden taktikai érzékére, ügyességére szükség van ahhoz, hogy a meghirdetett államosítások, más reformok végrehajtása, a közös piaci tagság feltételeinek újratárgyalása során megtalálja ä korlátozott lehetőségek közepette is az ország egyetemes érdekeinek legkedvezőbb megoldási módozatokat. Matolcsy Károly Aagy-Brilannia történelmének egyik legnehezebb órájában vette át csaknem három és háromnegyed esztendei kényszerű pihenés, az „ellenzéki vadonban” töltött keserű száműzetés után ismét az ország ügyeinek irányítását Harold Wilson, a Munkáspárt vezére. Az általános választásokon a Labour Party nem szerezte ugyan meg a nyugodt és magabiztos kormányzáshoz szükséges abszolút többséget: a 635 parlamenti mandátumból csupán 301 törvényhozói helyet mondhat magáénak, de az alsóház relatív értelemben vett legerősebb pártjának vezetője mégis vállalta a kabinetalakítást, s villámgyorsan létrehozta az új „Wilson-csapatot”, amely felöleli valamennyi munkáspárti szárny, csoport és árnyalat képviselőjét. A miniszterelnököt az a megfontolás és hideg számítás ösztönözte az egyébként hagyományosan széthúzó la- b^jrista hadsorok egyesítésére, a nézeteltérések félretételével az összefogás pillanatnyi látszatának megteremtésére, hogy az adott bonyolult belpolitikai erőviszonyok közepette legalább hátvédjét igyekezzék biztosítani a küszöbönálló, s várhatóan igen heves alsóházi csatározásokra. Kormányában a kulcstárcák többségét a középhez tartozó, előszeretettel „mérsékeltnek” nevezett, kipróbált wilsonista politikusok kapták: Callaghan a brit diplomácia új főnöke, Healey feladata a megrendült pénzügyek rendbehozásának megkísérlése. Feltűnő, hogy a hivatalos munkáspárti programtól eltérően a Közös Piacot támogató Roy Jenkins, a belső ellenzék ismert személyisége is tárcához jutott, csak éppen nem saját szakterületét, az államkincstár irányítását vette ismét kezébe, hanem belügyminiszter lett. A dolgozó tömegeket, a szakszervezeteket hivatott megnyugtatni Wilsonnak az az intézkedése, amellyel a baloldali Tribune-csoport jelentős vezetőjét: Michael Foot képviselőt bízta meg a munkaügyi minisztérium vezetésével. A* ország közvéleménye általános helyesléssel fogadta, hogy Foot nyomban hivatalba lépése után lendületesen hozzálátott az alapvető kérdések megoldásához, fogadta a bányász szakszervezet vezérkarát, s megállapodott velük a több mint egy hónapja tartó, immár katasztrofális következményekkel járó sztrájk befejezésében, teljesítve jogos követeléseik zömét. Meg kell jegyeznünk, hogy Edward Heath konzervatív kormányfő bukását, távozását a Downing Street 10- ből, a miniszterelnöki rezidenciából elsősorban a bányászok-
