Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

1974. FEBRUÁR 24., VASÁRNAP ms r UEC VEI 'zfCirlap KÖZELEDIK A TAVASZ — EGYRE HANGOSABB A HA­TÁR. ÉRTHETŐ, HA E HE­TI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK TÉMÁ­JA mezőgazdaság. A LEGÚJABB KUTATÁSOK ÉS MÓDSZEREK KÖZÜL KÍVÁNUNK MOST BEMU­TATNI NÉHÁNYAT. Kert a futóhomokon A Mangislak-félsziget futó- h?mok borította sziklás tala­jún, dacolva a Kaszpi-tenger táján gyakori vad szelekkel, több mint 160 féle ja, bokor és virág honosodott meg. Ez a Kazah Tudományos Aka­démia Botanikus Kertje szak­embereinek sokéves, kitartó kísérleteit dicséri. A növénye­ket, amelyeket korábban a tengervízből nyert vízzel ön­töztek, most atomenergiával működő édesítő berendezés látja el vízzel. Hogy az em­ber „zöld barátait” megóvják a nap izzó sugaraitól, amelyek a talajt betonkemény kő­tömbbé szárítják, a tudósok tengeri moszatokkal borítják be a fák törzs körüli részét. A félszigeten lévő Sevcsenlcó- ban munkájuk nyomán 230 hektárnyi zöldterület virít. Egész parkövezet alakult ki, amelyben olyan vizet kedvelő növények is jól érzik magu­kat, mint a fűzfa, a tiszafa, a kőrisfa, a fehérakác és a vadrózsabokron a nemes ró­zsa hamvas virága illatozik. KEZDETI SIKEREK A zöldségtermesztés gépesítése BMG-SOR TÁRNOKON ÉS DÁNYBAN A zöldségnövények fogyasztása világszerte emel­kedik, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók szá­ma évről évre csökken. Ezelőtt másfél évtizeddel a zöldségféléket szinte teljesen kézierővel művelték és takarították be. Ma ez már lehetetlen és erősen ráfi­zetéses volna. Egyetlen járható út kínálkozik: a mun­kák minél teljesebb gépesítése. A gépesítés ezen a te­rületen azonban még csak gyerekcipőben jár, különö­sen a termésbetakarítás vonatkozásában. A nehézsé­gek abból adódnak, hogy viszonylag kevés a tapasz­talat a hagyományos mezőgazdasági műveletektől me­rőben eltérő munkák gépesítéséhez. A követelmények pedig — különösen az élelmiszeripar, a konzervipar támaszt a betakarítógépekkel szemben — rendkívül nagyok. A talaj-előkészítés, a vetés és palántázás, a gyomtalanítás, a növényvédelem csak kevés olyan gépet igényel, amelyek ne lennének kéznél a legtöbb mezőgazdasági üzemben. A zöldségnövények öntözésének gépei és eszközei már valame­lyest specializáltabbak, a ter­mésbetakarító gépek pedig ki­fejezetten egy-egy zöldségnö­vényfajtához készülnek. Hármas alapkövetelmény A nagyüzemi gépesített zöldségtermesztésnek három alapkövetelménye van. Az egyik a termények egyenletes és egyidejű érésének a bizto­sítása. A másik a nagy hoza­mú, betegség-ellenálló fajták termesztése (gépesíteni ugyan­is csak megfelelő hozamszin­ten érdemes). A harmadik az, hogy a termesztett növények­nek lehetővé kell tenniük a gazdaságos technológiát, vagy­is a gépeknek és a fajtáknak kölcsönösen alkalmazkodniuk kell egymáshoz. A borsó volt az első zöld­ségnövény, amelyet megpró­báltak géppel betakarítani. A tényleges gépesítés kezdetét a stabil zöldborsócséplő gép megjelenésétől számíthatjuk. Manapság először borsóarató géppel rendre levágják a bor­sót, majd közvetlenül a ter­mőterületen elvégzik az erre a célra készített vagy átala­kított kombájnnal a hüvelyek leválasztását és a ■szemek ki­fejtését — amire egyebek kö­zött a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban találhatunk pél­dát. Más esetben a levágott borsótöveket összegyűjtik, és beszállítják a központi telep­Világrekorder juhfajta Annak ellenére, hogy a szintetikus szálak az utóbbi két évtized során alaposan „betörtek” a textiliparba, a gyapjú iránti kereslet sem­mit sem csökkent. A műszá­lak látványos sikerüket ré­szint a pamutáruk rovására érték el, részint az egyre nö­vekvő mennyiségi igények te­remtettek számukra piacot. A gyapjú — különösen az élő állatról lenyírt ún. élő gyapjú — kiváló tulajdonságait mind­eddig nem sikerült utolérni. Szovjet szakemberek a me­rino juhok keresztezésével olyan keveréket tenyésztettek ki, amelyről évenként egyet­len nyírással 32 kg gyapjú nyerhető. Ez a hozam „világ­rekordnak” számít. A meny- nyiség mellett az is figyelem­re méltó, hogy a gyapjú vé­kony szálú, és világos színű, az elemi szálak hossza eléri a 10—11 centimétert. A jó mi­nőségű gyapjút adó állat sú­lya 120—130 kg. A „sokolda­lú” juhfajtát főként Sztavro- pol, a Kaukázus, a Volga vi­de' és Orenburg környékének legelőin tenyésztik. helyen felállított borsófejtő géphez. A magajáró arató-fej- tő gépek minden követel­ménynek megfelelő típusa még nem alakult 'ki. A „jól fésült" zöldbab A jelenleg ismert zöldbab­leszedő gépek közös műkö­dési elve rendszerint az, hogy hosszú, rugalmas fogazatú sze­dő hengerpárral mintegy lefé­sülik a hüvelyeket a babtö­vekről. Mialatt a lefésült hü­velyeket a gép felhordó szer­kezete a tisztító rostahenger felé viszi, erős ventillátor lég­árama fújja ki a hüvelyek kö­zül a szárdarabokat, levélma­radványokat. A hüvelyek ez­után 'gyűjtőtartályba - vagy zsákba kerülnek. Ä korszerű. gépek teljesítménye 1,5—2 hek_ tár/óra, és a megtermett hü­velyek 90—93 százalékát sé­rülésmentesen betakarítják. Paradicsomkombájn alkal­mazásával nagyon -meggyor­sítható és megkönnyíthető a termés leszedése. A gép vágó­szerkezete a föld felett elvág­ja a paradicsomtöveket, és azok a kombájn felhordósza­lagjára esnek. A kezdetlege­sebb géptípusoknál a gépen ülő emberek kézzel szedik le a szárról a bogyókat, az újabb gépeknél viszont már rázószer­kezet választja le őket, és hullajtja a szállítószalagra. Ám az ember közreműködése még nem küszöbölhető ki teljesen, a szállítószalag mellett ülő dolgozóknak ki kell emelniük a sérült és éretlen példányo­kat, hogy azok ne kerülhesse­nek a gyűjtőtartályokba vagy a rekeszekbe. A budapesti Vörös Október Tsz, a tompái Kossuth, a dá- nyi Magvető és a tárnoki ter­melőszövetkezet együttműkö­dést kötött a konzervparadi- csom-termesztésre magyar gyártmányú gépek alkalmazá­sával. A külföldi tapasztala­tokra alapozott termesztés­technológia beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket. A ME- FI által tervezett és a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár által gyártott paradicsombeta­karító géprendszer elemei: egy vezetőbarázdás gépsor, be­takarító- és előfeldolgozó gép. A paradicsom-, a paprika- és az uborkabetakarítást úgy is meg lehet könnyíteni, hogy a szedők a közvetlenül előt­tük haladó traktoron (pótko­csin) levő gyűjtőedénybe rak­ják a leszakított termést. A saláta, a káposztafélék, de még a spenót szedése is meg­oldható egy állítható vágó­szerkezetből és felhordó sza­lagból álló géppel, amely a közepes teljesítményű traktor oldalára szerelhető, és a trak­tor erőleadó tengelyével mű­ködtethető. A káposztabetaka­rítás gépesítésével Vecsésen is kísérleteznek. A kényes gyökérzöldségek A gyökérzöldségek betaka­rítása különleges követelmé­nyeket ró a gépre. A nem azonnali felhasználásra kerü- rülő répák ugyanis nagyon kényesek: az ütések helyén el­halások. a fej sérülésekor rot­hadás, esetleg kihajtás a nem- kívánatos következmény. A legnagyobb problémát mégis a zöld levelek eltávolítása okoz­za. Egyes konstrukciók egy lé­pésben végzik el a fejelést és a kiemelést, mások két vagy három művelettel látják el a feladatot. Minden tekintetben kiforrott megoldás ez ideig még nem született a gyökér­zöldségek betakarítására. Az utóbbi években a hagy­ma szedését is sikerült telje­sen gépesíteni. A traktor orrá­ra szerelt négytárcsás szerke­zet egyszerre négy sort forgat ki a földből. A kiforgatott hagymasorokat a traktor után kapcsolt — erre a célra átala­kított — burgonyatisztító egy rendre teríti. Ugyanez a gép egyszer még meg is forgatja a hagymát, hogy száradását elő­segítse. Gépesítés — találékonysággal Sokféle törekvés tapasztal­ható arra vonatkozóan, hogy a zöldségfélék számára valami­féle univerzális termésbetaka­rító gépet hozzanak létre. A növények sokfélesége, a talaj­ban vagy a talaj fölötti más­más elhelyezkedésük azonban kilátástalanná teszi, hogy egy ilyen „mindentudó” konstruk­ció megszülethessen. Az elmondottakból kitűnik, hogy a zöldségtermesztés gé­pesítése nem mindig az anyagi eszközökön múlik: kis találé­konysággal, a meglevő gépek valamelyes átalakításával is szép kezdeti eredményeket le­het elérni. Értékes halfajták kísérleti medencében Észtországban, a Virtszjarv-tó partján fontos cél érdeké­ben létrehozott kutatóintézet kezdte meg működését- Felada­tai közé tartozik az észt tavak limnológiai osztályozása — a limnológia a hidrológiának az édesvizű állóvizeket tanulmá­nyozó ága —, a tavakban végbemenő biológia] folyamatok fi­gyelemmel kísérése, a halászat rendjének megállapítása, va­lamint tanácsadás a haltenyésztéssel és a halászattal kapcso­latban. Az intézet munkatársai haltenyésztési kísérleteket is folytatnak, a legmodernebb felszereléssel. A képen látható kí­sérleti medencében a halak életének összes tényezőit szabá­lyozni tudják: a víz hőfokát, összetételét, oxigéntartalmát, a fénysugárzás intenzitását és színösszetételét stb. A legérté­kesebb halfajtákat e kísérleti medencékben tenyésztik, majd kihelyezik őket a tavakba- Észtország területén több mint ezer haltcnyésztásre alkalmas természetes tó van, így érthető­vé válik a kutatóintézet létrehozásának nagy gazdasági je­lentősége. Összehasonlító kísérletek, fajtakutatás Gödöllőn ÚJ NÖVÉNYEK A MEZŐGAZDASÁGBAN zánkban, ugyanakkor tekinté­lyes magyar fajtákat termesz­tenek a baráti országokban. A hazai mezőgazdaság ki­emelkedő jelentőségű ágazata az almatermesztés, ami a há­ború előttinek tizennégyszere- sére emelkedett, s ennek mint­egy fele exportra kerül. Ki­emelkedő fajta a jonatán, de a jövőben a starkingot is nagy­mértékben kívánjuk szaporíta­ni. A nyári időszakban hiány­zik az alma a hazai piacokon, s ami van, az is gyenge minő­ségű és drága. Másfél évtized kísérleti eredménye a leg­jobb külföldi fajta, a Close meghonosítása, ezenkívül a Méla, valamint a magyar ne- mesítésű Éva, amely a jona­tán egyik változata, s az ex­portigényeknek is megfelel. Az utóbbi évekre jellemző, hogy hazánkban a zöldség- termő terület csökken, tavaly Pest megyében 2 százalékkal. Ennek egyik oka a zöldségter­mesztés ismert nagy munka­szükséglete, amit csak a foko­zottabb gépesítéssel lehet meg­oldani. Ezen a téren a korsze­rű fajtaválaszték kiválasztásá­nak egyik fő követelménye a gépesített termelésre való al­kalmasság. Pest megyei paradicsomrekordok Dányban, a Galga vidékén is. S végezetül megemlítjük a magyar paprikát. Jelenleg 15 minősített étkezési paprikafaj­ta van, ebből 9 minősített faj­ta biztosítja a nyers és kon­zervipari ellátást. A Soroksári paprika elsősorban az export­termesztést segítette elő, azon­ban hiányzik a köztermeszté­sünkből a nagy bogyójú, zöld színű paprikafajta, ami ex­portra és szárítmány készíté­sére egyaránt alkalmas lenne. A paradicsompaprikánk az egyik legkeresettebb export­cikkünk. A növénynemesítés és fajtakísérlet további ered­ményei változatosabbá teszik mind a hazai, mind a külföldi igények kielégítését. Várady Anikó Hazánkban a zöldségfélék közül a legjelentősebb a para­dicsom, melynek termelőterü­lete kisebb ingadozásokkal évenként 15—16 ezer hektár, ennek egyötöde megyénkben terül el. A termésátlagok azonban jelentősen elmarad­nak a fejlett országokétól, mindössze 170—180 mázsa — Pest megyében 250 mázsa — hektáronként. Az alacsony ter­mésátlag az agrotechnikai és növényvédelmi hiányosságokra vezethető vissza. Ezt bizonyít­ják az országos fajtakísérleti hálózatban elért termésátla­gok — évjárattól függően 400 —500 mázsa hektáronként — ugyanezt egyes fajtákból el­érik a fejlettebb termelőszö­T-» A1 rí *5111 T’ó nn.n.lrr»n lyezésével ezen a termő táj on jelentősen nő az öntözhető te­rület. A magyar Éva Megemlítjük még a Csa- kinszkij—269 új szovjet nap­raforgófajta, valamint a len­gyel Vipol erukasav tartalmú őszi káposztarepce szaporítá­sát, amely az eddiginél jobb minőségű étkezési olajat biz­tosít. A mezőgazdasági terme­lés fejlesztése szempontjából — amit a felsorolt példákból is láthatunk — nagy jelentő­ségű a nemzetközi együttmű­ködés a KGST-országok kö­zött. Az utóbbi években több növénynemesítési közösségek alakultak, amelyek munkája alapján számos új közös fajta köztermesztésbe vételt válik lehetővé az érdekelt országok­ban. így számos értékes kül- küldi fajta termeszthető ha­ügyelőséggel együttműködve végzi a mezőgazdasági nagy­üzemeink számára a korszerű, nagy termőképességű, kiváló biológiai és beltartalmi értékű fajták felkutatását. A mezőgazdasági termelés gyors műszaki fejlődésével igyekszik lépést tartani a nö­vénynemesítés és a fajtakísér­letezés. Az Országos Mezőgaz­dasági Faitakísérleti Intézet az Országos Szaporítóanyag Fel­Az őszi búzából jelenleg 15 állami minősített fajtával ren­delkezünk, így a világhírű Be- zosztája—1 szovjet őszi búza­fajta, az Avróra, Kavkáz, Ju- bilejnaja—50 is a szovjet bú­zanemesítés legújabb eredmé­nyei. Néhány korszerű hazai fajta jel ölt köztermesztésbe vé­tele is várható a közeljövőben. Az új fajták adottságait össze­hasonlító kísérletek során vizsgálják a Gödöllői Tangaz­daságban is. Az elmúlt évtizedben legdi­namikusabban a kukorica fajtaválaszték fejlődött, 1986. évi 11-gyel szemben jelenleg 35 a minősített fajták száma. A hazai fajták termőképessé­gé eléri a legjobb külföldi fajtákat, a hibridek többségé­nek szilárdsága azonban el­marad a követelményektől. Az intézet mintegy 130—150 hazai és külföldi fajtát vizsgál, így a fajtaválaszték bővülésére le­het számítani. A burgonyatermesztés fajta­problémái tudvalévőén sok gondot okoznak, annak ellené­re, hogy 1966 óta a minősített fajták száma szintén emelke­dett. A régi hazai fajták kor­szerűtlenné váltak, az újabb fajták nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Több külföldi fajta — a holland Jaerla, Ostara, Desiree, az NDK-ból származó Astilla és Axilia — minősítésével és köz­termesztésbe vételével burgo­nyatermesztő gazdaságok már­is kiemelkedő eredményeket értek el, például a pilisi Űj Élet Tsz-ben. A hazai rizstermesztés fej­lesztését nagyban elősegíti hazánk északi- és északkeleti termőtáján az Unggi—9 koreai fajta köztermesztésbe vétele. Ez azért jelentős, mert a Tisza II. öntözőrendszer üzembe he­Desiree és Asfilla Pilisen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom