Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

1974. FEBRUÁR 24., VASÁRNAP 3 "kJCíHop Pannon hagyományok Kalandozás a szőlőtörténetben Téténytől Dunabogdányig Változó, fejlődő járások ' Tapasztalatok, új módszerek a hatékonyabb járási pártirányításban — Hol vannak azok az iga­zi csikorgó telek, amikor még februárban kötésig ért a hó, akármerre utazott az ember, falvakban, városszélen, ta­nyák mentén viliódzó tüzek pirkadását figyelhette meg fa­gyos hajnalokon. Bús röfögés, sertésvisítás, áldozati szalma­lángok, stampedli papramorgó, orjaleves, torosikáposzta, citro­mos kolbász, szűzpecsenye, hi­deg, karcos borok... — tűnő­dött kibámulva a kocsi abla­kán barátom, a botanikus, akit a cimborák Pintesnek nevez­nek. őseitől, akik mind vin­cellérek, borkereskedő kocs- márosok voltak, rátestálódott a pincejáró nyughatatlanság, s noha távol áll tőle minden korhelykedés. a zsurlók, mo­hák, vadfüvek mellett nagy figyelmet szentelt a szőlőnek s a belőle sajtolt nedűnek is. A szikár természetbúvárt min­denfelé ismerik, ahol négy­kézláb végigcsúszta-mászta már a cserjék alját, lápvilá- got, szikeseket, s amikor ősz utolján forrni kezdenek az új borok, sorra befutnak a meg­hívások Hegyaljáról, Villány­ból, Sopronból. Pintes inkább a könnyű homoki borokat ré­szesíti előnyben, ezért inkább az alföldi pincesorokat láto­gatja. Diskurzus gyertyafénynél Ügy adódott: egyfelé visz az utunk. Nagy kosár gyümöl­csöt hozott vendéglátóinak: a kertjében termett téli almá­kat, élénksárga, piros csíkos aranyparment, piros Jona- thánt, hamvas viaszos Sóvárit, fűszeres Starkingot meg kör­téket, ai szép nevű, kissé fa­nyar, illatos Avranchesi jó Lujzát, rozsdamázas, bő levű Bőse kobakot, mogorvazöld, bő levű és édes Téli Esperest. A kocsiban olyan illat terjen­gett, mint hajdan a nagyma­ma szobájában, útitársam meg azt kérdi: — Tudod-e, hogy régente csak a télire eltart­ható gyümölcsök fogyasztását tartották kívánatosnak? Az el­ső táplálkozástani munka szerzője, a pozsonyi Mátyus István így ír az „egészséggel rosszul egyező” eledelekről: „Nagyobbára vízből állnak, és mind a gyomorban, mind azon kívül könnyen rohadnak, minéműjek az elejinérő gyü­mölcsök, dinnyék, uborkák, tökök, parék, fejeskáposzták, gombák.. Mi tagadás, erről nem hal­lottam semmit, meg is je­gyeztem magamban: fene a régiek dolgát, bezzeg a bor- ivástól soha nem óckodtak. De erre a megállapításra már ké­sőbb került sor, idős Nagy Mózes pincéjében, Nagykátán túl, a jászsági határ szegélyé­ben meghúzódó tanyán, hol körös-körül szőlőtőkék légiója őrzi a portát. Egy-egy fölfor­dított puttonyon üldögéltünk, gyertyafénynél diskurálva, riz- linget kortyolva, igen roman­tikus volt az egész. Akkor hallottam szőlőtudor cimborámtól némely történe­teket e nemes növény histó­riájából s a borissza ősökről. Helyénvalónak tartam leg­alább dióhéjban elmondani ezt a történetet, még mielőtt befejeződnék a borivók hosz- szas ünnepe, a farsang amely köztudomásúan vízkeresztkor kezdődik, húsvét előtt negy­ven nappal — az idén már­cius 5-én — marad abba. Szüret — 8 ezer éve Az első szüreteket — így a krónikás — föltehetően a Nílus vidékén tartották, úgy nyolcezer évvel ezelőtt, min- ceríesetre az akkortájt elhalá­lozott Menas fáraó sírjában már szőlőmagvakat találtak. Négy évezrede bontakozott ki a szőlőkultúra Mezopotámiá­ban, szőlészkedtek a hinduk, görögök, Judea népei, majd a karthagóiak, asszírok, kelták, rómaiak. Homérosztól tudjuk, hogy Trója osromlói 1160-ban 11 féle borral erősítették ma­gukat. Az ős-antialkoholisták már intő mondát is kieszeltek a részegeskedés megfékezésé­re. Eszerint Dionüzos Hella- szon átutazóban ' lelt atyja, Zeusz ajándékára, a szőlővesz- szőre. A növényt előbb egy madárcsonttartóban, majd egy oroszlán medencecsontjában, utóbb egy hatalmas szamár­koponyában nevelte. Világos: nem kell amfóraszám vedelni a hegy levét, mert kezdetben még könnyűnek érzi magát az ember, mint a madár, ké­sőbb bátornak, mint az orosz­lán, ám a mértéktelenség leg­ott szamarat csinál belőle. S hogy az intő szó már sok év­század előtt sem mindig hasz­nált, arra is találhatunk ékes példát! A nagy bölcselő, Arisztotelész így okította idő­számításunk előtt tanítványát, a macedón Nagy Sándort: „Az első pohár bor, melyet meg­ittál, az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bá­naté, a negyedik a gyalázaté.” Mi foganatja volt az okos szó­nak? A hadvezér egy fékte­len tivornya után s föltehe­tően következtében lehelte ki Jelkét Babilonban. Hogy mi úton kerültek a szőlővesszők Európába, talány. Ami azonban csaknem bizo­nyos, Pannóniába Próbus csá­szár hozatta időszámításunk előtt 280 körül az itáliai vesz- szőket. A szőlők túlélték a népvándorlás viharait, s nem egyszer a bor hódította meg a hódítókat. Egy csatát vesztett avar vezér így panaszkodott Nagy Kárőlynak a frank győ­zőnek: „Kérded mi okozta bi­rodalmunk hanyatlását? Asz- szonyaink fényűzései és a bor”. Honfoglaló eleink a szláv parasztoktól lesték el a szőlészkedés, borkészítés tu­dományát, s szereztek ezzel világraszóló hírnevet már az Árpádok korában, amint azt oklevelek is bizonyítják. Visegrádon Mátyás várának márvány kútjából vörös és fe­hér bor patakzott ünnepeken. Megkímélte a szőlőt a törők — a próféta csak a bor élve­zetét tiltja, a gyümölcs fo­gyasztását nem — tokajit iszik a pápa, a cár, a napki­rály. Borókacsokor a kapu felett Az első nagyobb megráz­kódtatást ami a magyar szőlő­kultúrát érte, a Habsburg vámrendelkezések okozták, a második, a valóságos kataszt­rófa egy természeti csapás: 1870-ben betört a filoxéra- járvány. Húsz év alatt az or­szág bortermése 800 ezer hek­toliterre esett vissza a koráb­bi hatmillióról. Már az 1600-as években föl­jegyezték, hogy Szentendrén kitűnő vörös bor termett, eb­ből készült a rácürmös. A hegy bevájt pincék mélyén még aszubor is érett. A régi krónikák emlegetik Tólfalu és Bogdány hegyi sző­lőit. Buda környékén s Nagy­téténytől Szentendréig szaka­datlanul szőlők közt haladt az utazó, s ha megszomjazott csak körül kellett nézni az út­baeső falvakban, jó pár tucat ház kapuja fölé függesztett borókacsokor hirdette, hogy beljebb a füstös, alacsony hajlékokban bort mérnek. Ezt mind elvitte a járvány! Eltelt egy évszázad, az idén isimét több mint hatmillió hektoliter borunk termett. Rekord! Igaz ami igaz, Ma­gyarország a világ kisebb bor­termelői közé tartozik, bo­raink azonban a nemes italok versenyein a legjobb olasz, francia, portugál, kis-ázsiai, észak-afrikai, kaliforniai, dél­amerikai nedűkkel veteked­nek. S ekkor még nem szól­tunk a csekélyebb hírű, de nem kevésbé kedvelt és kere­sett könnyű homoki borokról. S itt hadd Idézzem sró sze­rint az én pincejáró útitársa­mat, aki ezt tartja: — Igaz. hogy a ropogós malacpecse­nyéhez például óbor való — szakkifejezéssel olyan itóka, amelynek intenzív ászokolási bukéja van —, például Som­lói Furmint, Badacsonyi Kék­nyelű, vagy éppen Egri Bika­vér, de a sertéssülthöz már, ami mégis csak gyakoribb étel, már igen jól illik a ceg­lédi Ezerjó, vagy a Nyársapáti fehér, netán a fűszeres Kadar­ka. A homokvidék dicsérete Befejezvén szőlőtörténeti kalandozásunkat, azért említ- síüík meg: a homoki szőlők be­csületét éppen a filoxéríajár- vány hozta meg, akkor fedez­ték föl e talajok kiváló tulaj­donságát: ellenállnak a fer­tőzésnek. Azért még hosszú ideig csalafintasággal kellett eladni az alföldi bort, szőlő­hegynek nevezték a síkvidéki parcellákat is s eszerint a bo­rokat például hosszúhegyi jel­zővel illették. Mindenesetre a vevő nem csapódott be, jó italt kapott. Emlékszem a ma­gyar borászat első embere, Dömötör József tröszt-vezér­igazgató mondta egy szakmai eszmecserén: „Az alföldi bor­vidék lehetőségei szinte belát- hatatlanok. Nemcsak a hiva­talos minősítésék, hanem ma­ga a fogyasztó közönség is re­habilitálta a régente aláérté­kelt homoki borokat... Ver­senyképesek már most is, de igazi dicsőségüket csak ez- utánra tartogatják”. Ez a dicsőség persze, re­kordtermés ide, rekordtermés oda, még egy kicsit távoli óhaj. Vendéglátó házigazdánk idős Nagy Mózes szomorúan mutatott körül a vidéken, mi­kor elökeveredtünk a pince mélyéből. „Még pár esztende­je is erre csupa, csupa szőlők voltak. Kivágták”. Ám ez­úttal szőlőink históriájáról esett szó. jelen állapotjáról, jövendőjéről majd legköze­lebb, midőn — tán hamaro­san — az igazi kitavaszodás­ról adhatunk hírt. A- Z. Katona István cikke a Pravdában A Pravda szombati számá­ban közli Katona Istvánnak., az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya vezetőjé­nek cikkét, amely a szocialis­ta országok ideológiai együtt­működésének, megszilárdítá­sával foglalkozik. Az élelmiszer-gazdaságban tevékenykedők Pest megyében tavaly számos tapasztalatcse­rén, szakmai bemutatón, tan­folyamon és klubrendezvé­nyen gyarapíthatták ismere­teiket az elmúlt esztendő so­rán. A megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, a tsz-sróvetségek és a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete által összehívott százegy rendezvényen ösz- szesen huszonegy és fél ezer termelőszövetkezeti, állami gazdasági és élelmi- szeripari szakember vett részt. Az országos zöldségtermesz­tési bemutató érdekes témái voltak: a paradicsom gépi be­takarítása és a fólia alatti zöldségtermesztés technoló­giája. A programban szerepelt két Pest megyei gazdaság, a kocséri tjj Élet Tsz és a nagy­kőrösi Szabadság Tsz kerté­szetének megtekintése is. Sikeres volt a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztési lehetősé­geivel foglalkozó tanácskozás, amelyen A JÁRÁSOK gazdasági és társadalmi struktúrájában az elmúlt években döntő változást jelentett a termelő­szövetkezetek gyorsütemű fej­lődése, gazdálkodásukban az önállóság, a döntési jogkör szélesedése, amely hozzájárult a mezőgazdasági termelés je­lentős mértékű előrehaladá­sához. Jelenleg az optimális üzemnagyság kialakítása, a hatékonyabb nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése érde­kében a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek egyesülése jelent továbbhaladást. E fo­lyamatnak szép példái tapasz­talhatók a gödöllői, a monori járásban. A dabasi járásban — amint a pénteki pártbizottsági ülés is megállapította — a tsz- ek szakosításában értek el je­lentősebb eredményeket. Az iparosítás eredményeként a járások gazdasági szerkezete is tovább módosult. Űj üzemek telepítésével, telephelyek lé­tesítésével és részben a meg­lévők fejlesztésével erősödött az ipari tevékenység. Nőtt a községekben dolgozók, illet­ve ott élők foglalkoztatottsá­ga. Ez különösen a dolgozó nőknek jelentett könnyebbsé­get. Több ezer munkahely ala­kult, főleg a nagykátai, a mo­nori, a dabasi járásban. Az államigazgatás korsze­rűsítésének eredményeként az elmúlt években változások mentek végbe a tanácsi rend­szerben is. Jelentős számban alakultak nagy- és közös ta­nácsú községek. Pest megyé­ben 48 nagyközségi és 27 kö­zös tanácsú község működik. Megalakultak a járási taná­csok helyett a megyei tanács járási hivatalai és lényegében a járások területén valameny- nyi intézmény, szervezet mun­káját érintették különböző tartalmi és szervezeti válto­zások. Megnőtt és tovább erő­södött a helyi tanácsok önál­lósága, feladatköre és fgy az ügyek érdemi intézésének he­lyi szerveivé váltak. A VÁLTOZÁSOK új helyze­tet teremtettek a pártbi­zottságok és pártszerveze­tek irányítását illetően is. A vállalatokhoz igazodott a járási pártbizottságok munkája, en­nek eredményeként Pest me­gyében 42 községi pártbizott­ság és 47 községi csúcsvezető­ség alakult, melyhez az össz- pártalapszervezetek és a párt­tagság csaknem fele tartozik. Űj igényeket is támasztot­tak a változások a járási párt- bizottságok munkájával szem­ben és az új körülményeknek megfelelő munkastílust köve­telték meg. Ennek érdeké­ben a Politikai Bizottság 1972. márciusában határozatot ho­zott a járási pártbizottságok munkájáról és irányító muv- kájvk továbbfejlesztésének fő feladatairól. A határozat az alnnvetö föladatukat ahv,nri fo- croirnazta metf howv hizt'',eO_ sák a rárt politikájának, a fel­a gazdaságok háromszáz- negyven állattenyésztője volt jelen. A tavaly szeptemberben ren­dezett AGROMASEXPO nem­zetközi gépkiállítást több mint háromezer Pest megyei mező­gazdász tekintette meg, s lá­togatott el a szakosított szarvasmarha- és sertéstele­pekre. Ez alkalommal a töki Egyetértés Tsz-ben az ipar­szerű kukoricatermesztés ba­jai módszerét mutatták be. A szakmunkásképző és be­tanított munkósképró tanfo­lyamokon több mint hétszázan sze­reztek bizonyítványt­Továbbképző előadássoroza­tokat rendeztek a tsz-elnö- köknek, állattenyésztőknek, erdészeknek, kertészeknek, műszaki vezetőknek, munka- védelmi megbízottaknak, az élelmiszer-feldolgozó üzemek vezetőinek, az üzemgazdá­szoknak és közgazdászoknak, a főkönyvelőknek. A megyé­ből külföldi tanulmányi útra száznegyvenhárom szakem­bert küldtek a gazdaságokból. sőbb pártszervek határozatai­nak végrehajtását; munká­jukban a fő figyelmet a terü­letükön működő alapszerveze­tek, községi, intézményi, hiva­tali csúcsvezetőségek és párt- bizottságok tevékenységének fejlesztésére, s e szervezetek önállóságának, felelősségének, kezdeményezőkészségének nö­velésére, valamint a párthatá­rozatok következetes helyi megvalósítására fordítsák. A Pest megyei párt-végre­hajtó bizottság — a Politikai Bizottság határozatával össz­hangban — feladatul adta a járási pártbizottságoknak, hogy gyakrabban számoltassák be a pártszerveket és- szervezeteket választott testületek ülésein, egy-egy határozat végrehajtá­sáról. Igényli, hogy a megyei politikai célkitűzések kialakí­tásában az éves, a középtávú és a távlati fejlesztési tervek kidolgozásában vegyenek részt, s a járási fejlesztési elképze­lések legyenek összhangban a megyei célkitűzésekkel. A já­rási pártbizottságoknak a me­gyei célkitűzésekkel összehan­golt járási fejlesztési, gazdaság­politikai feladatok végrehajtá­sát minden esetben a helyi nártszervek útján kell elérni. M indezeknek a céloknak elérése érdekében a me­gyei pártbizottság — fej­lesztve munkamódszerét — a választott testületének tagjai és az apparátus révén az el­múlt két évben tervszerűen és gyakrabban látogatta a járási végrehajtó bizottságok, vala­mint a községi pártbizottsá­gok, csúcsvezetőségek üléseit, pártalapszervezetek taggyű­léseit. Ez lehetőséget nyújtott arra, hogy a helyszínen adja­nak módszertani segítséget a pártpolitika végrehajtásában. Fejlődött a munka szervezése, s ennek eredménye, hogy a testületi üléseken nőtt a külső előadók és a szóbeli előter­jesztések száma. Ezzel együtt — ha még nem is a kívánt mértékben — csökkent az ap­parátusok írásbeli munkája, megterhelése. A feladatok egy­séges értelmezése érdekében — fenntartva az első titkárok révén az irányítást — a me­gyei pártbizottság osztályai negyedévenként rendszeresen összehívják a járási reszort- vezetők értekezletét. Ezeken a feladatok meghatározása mellett módszertani segítsé­get is adnak, másrészt lehe­tőség nyílik a hasznos tapasz­talatok kicserélésére. A községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek titkárainak értekezletét a járási pártbi­zottságok rendszeresen, ha­vonta megtartják, és külön megszervezik a járás irányí­tása alá tartozó alapszervezeti titkárok értekezletét. Ez a dif­ferenciáltabb munkát segíti elő. Egyre inkább betöltik be­számoltató, feladatmeghatá­rozó, tapasztalatcsere és a vi­tafórum jellegüket ezek az értekezletek. Hasznosnak bi­zonyul meghatározott időkö­zönként a jelleg szerinti tit­kári tanácskozás is, amikor külön hívják össze az üzemi, tsz, hivatali, intézményi párt­szervek titkárait és speciális feladatokat beszélnek meg. Helyes kezdeményezések' ta­pasztalhatók a reszortvezetők képzése érdekében is. Ezek a pártvezetés kollektivitásának erősítését szolgálják, mint pél­dául a monori és a ceglédi já­rásban. Negyedévenként meg is kell tartani a községi párt- bizottságok, csúcsvezetőségek reszortosainak módszertani tanácskozását A Z ELMÚLT KÉT ÉV a Politikai Bizottság hatá­rozatának és a megyei pártbizottság intézkedési ter­vének helyességét igazolja az­zal, hogy a járási pártbizott­ságok a féléves munkatervek készítésénél nagyobb gon­dot fordítanak a testületek — pártbizottság, végrehajtó bi­zottság — elé kerülő jelenté­sek színvonalára, s hű képet is Igyekeznek adni a járások éle­téről, eredményeiről, gond­jairól, a pártpolitika végre­hajtásáról. Esetenként ta­pasztalható. hogy a munkater- vek zsúfoltak és nem mindig vannak összhangban a reszort- vezetők munkaterveivel. Ered­ményes fejlődést mutat vi­szont a pártbizottságok melr lett működő munkabizottsá­gok tevékenysége; tapaszta­lataikkal, javaslataikkal ha­tékonyan segítik az irányi tű pártszervek munkáját. Az irányító munka eredmé.- nyességét gátolja, hogy több községi pártbizottságnál és alapszervezetnél az érvényben levő párthatározatok isme­rete felületes és ebből adó­dóan végrehajtásuk nem is le­het következetes. Jó gyakor­lat, ha a járási pártbizottsá­gok rendszeresen felhívják a figyelmet a megjelenő új ha­tározatokra, szükség szerint ismertetik azokat, sőt titkári értekezleten. felolvassák. A munkastílus, a munkamódszer áttekintése is kívánatos a já­rási pártmunka hatékonysá­gának növelése érdekében. A járási pártbizottságok — két évvel a határozat megjelenése után — helyesen teszik, ha testületi ülésen vizsgálják meg ezt és a megyei párt-végre- hajtóbizottság intézkedési ter­ve alapján kontrollálják ed­digi munkájukat. Az eddigi kedvező tapasztalatokat hasz­nosítva érdemes továbbfej­leszteni a járási pártbizott­ságok függetlenített appará­tusának munkaértekezletét, hogy még inkább az appará­tus tapasztalatcsere-értekez­letévé váljon. E JELZÉSEKET, informá­ciókat mindig figye­lemmel kell fogad­ni és a hatáskörüknek megfelelően kell reagálniok — a szükséges intézkedé­sek megtételével — a járási pártbizottságoknak. Ez is egyike a most soron levő fel­adatoknak, mint különösen a káderpolitikái elvek követke­zetesebb alkalmazása, az ál­lami és a gazdasági szervek vezetőinek politikai képzése, a tömegszervek pártirányításá­nak rendszeresebbé tétele. Az eddig kialakult módszereket továbbfejlesztve valósulhat meg rendszeresebb, követke­zetesebb ellenőrző munka a járásokban az üzemi, községi pártbizottságokkal és csúcs­vezetőségekkel kapcsolatban, s a közbeeső pártszervek ré­vén az alapszervezeteknél is. Ez elengedhetetlen ahhoz a megfelelő munkához, amelyet a járások változó élete meg­kíván. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Végrehajtó Bizottságának tagja Hűtőcsatornák Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a hárommillió tonnás új lepárló mellett épül a második beruházási szakasz kereté­ben az új benzinreformáló üzemrész, amely az idén kapcsolódik be a termelésbe. A képen: a már működő hárommillió tonnás lepárló hütő- rendszerének, egy részlete. Eredményes bemutatók és tapasztalatcserék Huszonegyezer szakember százegy rendezvényen i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom