Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XVIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1974. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Szellemi és politikai erő Az egészségügyi dolgozók szerepe a városban Vác nemcsak ipari, keres­kedelmi, kulturális, de egyik egészségügyi központja is Pest megyének. Az immár negye­dik évébe lépő dr. Szőinyi Ti­bor kórház minőségi válto­zást eredményezett a város és a vonzáskörébe tartozó te­lepülések ellátásában. Emel­kedett a kórházi ágyak szá­ma, mely jelenleg 559, s át­adás előtt áll a 174 ágyas el­mepavilon, valamint az új véradóállomás is. Hendszeres továbbképzés A párt váci városi végrehaj­tó bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a város kilenc- százhatvannyolc egészségügyi dolgozójának — hétszázhat- vanegy nőnek és kétszázhét férfinak — helyzetét. Közülük száztizenegy egyetemi, két- száznyolcvankettő középisko­lai, háromszáznyolc általános iskolai végzettséggel rendel­kezik. A körükben végzett fo­lyamatos politikai nevelő­munka hatékonyságát vizs­gálva, egyértelmű a megálla­pítás: az egészségügyi dolgo­zók felkészültségükkel jelen­tős szellemi és politikai erőt képviselnek a városban, s mint ilyenek, alkalmasak a párt egészségügyi politikájá­nak megvalósítására. Ezt bi­zonyítja színvonalas gyógyí­tó- és megelőző tevékenysé­gük, a demokratikus légkör, amely a régi és az új dolgo­zók együttműködését harmo­nikussá teszi, valamint a vá­ros közéletébe a korábbinál lényegesen aktívabb bekap­csolódásuk. A hatékony gyógyítómunka elengedhetetlen feltétele a rendszeres orvostovábbképzés. Vácott különösen magasra he­lyezték a mércét: céljuk, hogy valamennyi körzeti orvos bel­gyógyász vagy körzeti szak­orvosi képesítéssel rendelkez­zék. Ennek érdekében az ösz- szevont járási és városi egész­ségügyi apparátus vezetői fel­vették a kapcsolatot az Orvos- továbbképző Intézettel és az Egészségügyi Minisztérium il­letékes főosztályával. Ugyani­akkor lehetővé tették, hogy egyes körzeti orvosok a kór­házban egy-, esetleg kéthó­napos rendkívüli továbbkép­zésen vehessenek részt. Ez alatt természetesen bekapcso­lódnak a szakmai munkán túl a kórház közéleti tevékenysé­gébe is. A hosszútávú képzé­sen kívül azonban polgárjo­got pyert, s igen eredményes­nek bizonyult a körzeti orvo­sok havi egynapos felkészítése is. Hivatásszeretet Nem kevésbé fontos a kór­házi ápolónők folyamatos szakmai és politikai képzé­se, annál is inkább, mivel az ápolónők tartják a legintenzí­vebb kapcsolatot a betegek­kel; A középkáder-ellátas ja­vítására asszisztensnői, s ez­zel egyidőben nővértamfolya- mot szerveznek folyamatosan a kórház égisze alatt. Szorosan ide tartozik: tavaly decem­berben fejeződött be a bölcső­dei gondozónők kétéves to­vábbképzése. Közismert, hogy Vácott mű­ködik a megye egyetlen egész­ségügyi szakközépiskolája. A szakmai oktatást a mindenna­pi megterhelő munka ellené­re a kórház orvosai vállalták. Az egészségügyi hivatás meg­szerettetésében azonban még akad tennivaló, hiszen a ta­valy végzett hetvenhét hallga­tó közül mindössze harminc­hét helyezkedett el újonnan szerzett szakmájában. A Szőnyi Tibor kórházban a gyógyító munkán túl gon­dot fordítanak a tudományos tevékenységre is. A kórház tu­dományos bizottsága folyama­tosan szervez üléseket, me­lyeknek látogatottsága, azt le­het mondanunk, ülésről ülés­re emelkedik — nagyrészt a pártszervezetek felvilágosító munkájának hatására. Több mint százra becsülhető az el­múlt időszakban azoknak az orvosi szaklapokban napvilá­got látott cikkeknek, érteke­zéseknek a száma, amelyeket Vácott gyógyító orvosok vetet­tek papírra. Magasabb marxista műveltséget Az utóbbi három évben je­lentősen emelkedett az orvo­sok politikai iskolai végzett­sége. A marxizmus—leninizmus esti egyetemen eddig tizen­hármán szereztek újabb dip­lomát. Külön örvendetes, hogy a pártonkívüliek közül is egy­re többen igyekeznek elsajá­títani a magasabb marxista műveltséget. Nem sikerült vi­szont ez ideig kellő mérték­ben az egészségügyi közép­káderek politikai iskolázott­ságának megalapozása. Ezt pótlandó, a következő tanév­ben már kihelyezett esti mar­xista—leninista középiskola lesz a kórházban. „Nem meg­nyugtató a segédszemélyzet és a segédmunkások szervezett politikai oktatásba való bevo­nása — állapította meg az MSZMP váci végrehajtó bi­zottsága —. részükre a jövő­ben politikai vitaköröket kí­vánunk szervezni.” Az egészségügyi pártszerve­zet decentralizálása óta foko­zatosan növekszik a pártokta­tásban részt vevők száma. A párttagok 85 százaléka jár po­litikai oktatásra. A szervezett­ség és az oktatás színvonala kielégítő. A szabad oár+nanok rendszeresen „telt házat” von­Piaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya 3,50—6, a vörös­hagyma 5,50—7, a lila cseme­gehagyma 10—12, a fokhagy­ma 28—32 forintért volt kap­ható. A tarka bab kilóját 24— 27, a fehérét 16—18, a színes babokét 15—16 forintért kí­nálták. A fejes káposzta 5—6, a kelkáposzta 7, a savanyított 7—10 forintos áron kelt el. A zöldséget 12, a sárgarépát 5,50 —7, a céklát 5,50—6, a feke­te retket 5. a zellergyökeret 7 —8 forintért mérték kilón­ként. A spenót kilóra 18—20, az újhagyma csomója 2, a spenót csomója 2, a retek cso­mója 2.20 és a zöldpaprika da­rabja 2 forintért kelt el. Lát­tunk savanyított paprikát, ki­lóját 15, kukoricalisztet, liter­jét 8 forintért kínálták. A dióbél 50, a héjas dió 22 —24, a mák 5C forintba ke­rült kilónként. Az alma ára 5,50-től 10 forintig, a körtéé 7 és 14 forint között változott. Láttunk szőlőt, kilóját 20 fo­rintért kínálták. Ugyancsak 20 forintot kértek a szilvalekvár kilójáért. A halászok 8 és 12 forintért mérték az apró halat. Sok volt a tojás, darabját 1,20-ért lehetett venni. A ter­melőszövetkezeti árusok 28 és 32 forintért mérték az élő csirke kilóját. — Felvételre keresünk a Vác Városi Tanács VB. Pénzügyi Osz­tályára gyakorlattal rendelkező építészmérnököt és építésztechni­kusokat műszaki ellenőrzési fel­adatra. önéletrajzos jelentkezése­ket az osztály címére kérjük el­küldeni: 2601 Vác, Pf. 101. (X) zanak, ugyanakkor meghá­romszorozódott az egészség- ügyi dolgozók körében eladott Kossuth-kiadványok példány­száma. Az egészségügyi dolgozók megnövekedett politikai po­tenciáljának legékesebb bizo­nyítéka, a közéletben való egy­re aktívabb részvételük, azt lehet mondani, a várospoliti­ka minden területén. Nyolc­vankilencen töltenek be vala­milyen társadalmi funkciót. K. P. Figyelmesebben, óvatosabban Néhány napja veszélyes véletlen adódott a váci alsó­városa vasútátkelőhelyen. A vásárról hazafelé, Csővárra igyekezett egy termelőszövet­kezeti pótkocsis ixmtfltó. A vezető nem a vonat közeled­tét jelző lámpa felváltva vil­logó, piros fényeit figyelte, hanem a még le nem záró­dott sorompókat. A vágányok előtt lassított, s eközben a fél­sorompó a vontató és a pót­kocsi Jcozé csukódott. Veszé­lyes véletlen! A beláthatatlan következ­ményekkel járó balesetet csak a gyors helyzetfelismerés aka­dályozta meg: az ott dolgozó pályaműn kasok segítségével, a vontatót és a pótkocsit gyor­san szétkapcsoltálk és a trak­tor hátra tolatott. A KRESZ által előírt figye­lem és óvatosság megtartásá­val elkerülhető lett volna a veszélyes helyzet bekövetke­zése. (f. z.) Érmek és oklevelek /r a r Az első díj: egy pár tornacipő JEGYZET (gyakran álltam már va- '-rv lamely váci üzletben sokáig, félszegen és feles­legesnek érezve magamat, mert az eladók nem sok ügyet vetettek rám: beszél­gettek egymással, magán­életük számtalan epizód­ját terítették ki elém, csak éppen szándékomat nein firtatták. Hivatalban, postán is elő­fordult már, hogy levegő­nek néztek. Mehettem dél­előtt vagy munkaidő után, egyforma elbánásban ré­szesültem. A pult s az író­asztal, úgy látszik, átala­kítja az embert, megválto­zik, és elfelejti, hogy ese- tenkint ő is ott áll az in­nenső oldalon. Igen, az innenső oldalon. Elismerem, mi sem va­gyunk egyformák. Inge­rült és ok nélküli türelmet­len akad közöttünk is, mert nem vagyunk angya­lok. Van, akit hamar meg­visel a várakozással töltött Pénzes Gyuláné tornatanár­nő érdekes pályázatot kezde­ményezett Vácott, a Gábor Jó­zsef utcai általános iskolában: arra kérie a tanulókat, mu­tassák be eddigi sportsikereik eredményét, készítsenek tab­lót a közelmúltban kapott ér­mekből. oklevelekből. A fel­hívás jó visszhangra talált, előkerültek a féltve őrzött em­lékek, s házi kiállításon mu­tatták be őket. Zsűri értékelte a dicsőség- tablókat. Legmagasabb pont- számmal első lett ifj. Góts Károly VIII. osztályos tanuló, aki örömmel vette át az első dijat jelentő tornacipőt. Utá­na következett Végvári Aran­I'orte Foto klub felvétele ka és Rácskai Zsuzsa VIII., illetve Fajdán Mária VII. osz­tályos tanuló: az ő jutalmuk egy-egy tábla csokoládé volt. Ifj. Góts Károly (képünkön) 2. lett síelésben a IX. téli úttö­rő-olimpián, két első é? egy második helyet szerzett a me­gyei ifjúsági versenyen. Té­len síel, nyáron a Váci Hajó­gyár színeiben evez, s jó ta­nuló is, a sportolás nem megy a tanulás rovására. Pénzes Gyuláné tájékoztatá­sa szerint máris újabb ver­seny kezdődött az alsóvárosi iskolában. A legjobbak a pat­ronáló Forte gyár mikrobu- szával a Mátrába kirándul­nak. (papp) SAKK Felszabadulási Kupa A Felszabadulási Kupa sakkverseny Ötödik-hatodik fordulójában az alábbi ered­mények születtek: Dunakeszi Konzerv—Esze T. II 4:0, Báthori—Híradás 11:3, Városi Tanács I—Esze T. I. 2,5:1,5, Árpád—Híradás II 0:4, Izzó—Városi Tanács II 4:0, Sztáron—Városgazdálkodás 2:2, Esze T. II—Városgazdál­kodás 1:3, Városi Tanács II— Sztáron 0:4, Híradástechnika II—Izzó 1:3, Esze T. I—Árpád 2:2, Híradás I—Városi Tanács I 3,5:0,5, Dunakeszi—Báthori 4:0. Február 25-én pihenőnap lesz, de a sportfelügyelőség helyiségében (Április 4. tér 26.) akkor bonyolítják le a Városi Tanács 11 elmaradt mérkőzéseit. Ujj ficam, kibicsaklott térd Messzi környéken ismerik Amikor bementem a berne- cebaráti élelmiszerboltba, amely az öregfaluban van, az üzletvezetőn kívül két idős ember támasztotta a pultot. Az egyik citromszörpöt szopoga­tott, legalábbis annak néztem, a másik kétkilós veknit szo­rongatott a hóna alatt. Be­szélgettek. Üveg nélküli keretek Busái Béláné üzletvezetőtől a forgalom iránt érdeklőd­tem, o viszont az üzlethelyi­ség jobb kihasználásának le­hetőségeiről beszélt. — Nagy ez a hodály ennek az árukészletnek — mondot­ta. — Le kellene választani be­lőle. mert a göngyölegraktár jelenlegi helye nem megfele­lő: messze van az utcától, a rakodók nem szívesen cipelik onnan az üres üvegekkel telt rekeszeket. De attól tartok, ez a javaslatom is úgy járna, mint a másik. — Melyik? — Egy éve vagyok a bolt­ban, azóta kérem, hogy a pul­ton lévő két üres keretet üve­gezzék be. Nem tudom, hány­szor. de nagyon sokszor ki­jött egv ember Szobról. az ÁFÉSZ-központból. mindig le­mérte a keretek oldalait, fel­írta az adatokat, azután el­ment. Üveg még a mai naoig sem került a keretekbe. Utóbb már több mint két hőnanja nem jött az illető. Beüz°n+em csak nem, bn*on? N°m tudom, a sok k!mállást ho­gyan számolta el? Egyetlen húzással Közben a két idős ember is komolyra fordította a szót. — Te, Pista, két hete, hogy kibicsaklott a nagyujjam. Nem néznéd meg? — Megnézhetem, de ezt még hallgasd meg... — Hallod-e, nézd meg az uj­jamat, mert nagyon fáj. Alig tudom mozdítani. — Mutasd. Megfogta az ujját, végig­tapogatta, majd egyetlen eré­lyes húzással helyére tette. Onnan tudom, hogy a helyé­re, mert a szerencsétlenül járt szisszent egyet, de utána egy­re bátrabban mozgatta a hü­velykujját. — Köszönöm, István — mondta a „páciens”, a társa meg hóna alá vágta a kenye­ret, és ment volna. Ahogy elkezdődött — Foglalkozik ilyesmivel? — kérdeztem. Ügy nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Hogy ő? Hogy foglalkozik-e? Hát ki lehetek én. hogy nem hallot­tam még róla? — Ha megkérnek rá. Már­pedig ez elég gyakran megesik, öjzse Pistát messzi környé­ken ismerik. — Öjzse István. Különös név. — öjzse. az olyan ragad­ványnév. amilyen itt, Berne- cén. mindenkinek van. Gás­pár István a rendes nevem, de csak öjzse Pistának ismer­nek. A komám Pálinkás Má­tyás. őt meg Sándor Matyis- nak hívják. — Aztán hogyan boldogul a ficamhelyreigazítással ? — Nagy sora van ennek, kérem. Azt mondhatom, csa­ládi örökség. Már a nagyapám is, apám is híres volt róla. Tőlük tanultam, lestem el. — Mikor próbálta először? — Tizenhat, tizenhét éves legény lehettem, amikor apá- mék Drégelypalánkon résziből elpártolták a lucerna kaszálá­sát. Vágtuk a rendet, egyszer csak csúnya, fekete felhők gyülekeztek az égen. Azt mondta az apám, törjünk a fűzfákról ágakat, nehogy na­gyon megázzunk. Leestem a fáról, s a jobb lábfejem úgy kifordult, hogy nem előre, ha­nem oldalra nézett. Helyre­tettem magamnak. Az volt az első. — Azután? — Csinálgattam. Jöttek hoz­zám az emberek, vagy engem vittek valamelyik uradalom­ba, ha valamelyik drága ló­nak kicsukott a lába. Voltam a miskolci főispánnál, vittek Lévára, Balassagyarmatra. Egyszer egy orvos térdét tet­tem helyre, emlékszem jól, mert nem sokkal később 250 pengőt kaptam postán. Nagy pénz volt az 1940-ben. 1968- ban Ipolyságra is átvittek, mert egy cseh ezredesnek ki­ficamodott a válla. Segítettem rajta. tanulta a szakmát, de ugyan­úgy ért a lábbelihez, mint a mesterek. Legényember, mert a szülei nem engedték meg­nősülni. — Mindig olyan rettentő sovány, rossz bőrben voltam. A szüleim azt mondták, nem tudom majd eltartani a csalá­domat. így maradtam legény­ember. Tanúságtevők Mondom, hittem is, nem is különös képességében, míg­nem később, a község általá­nos iskolájában is szóba ke­rült öjzse Pista bácsi, és Híd­végi Sándor tanár elmesélte, hogy megemelt egy olajos­hordót, közben úgy megrop­pant a dereka, hogy alig tu­dott menni, Gáspár István igazította a helyére. Elmond­ta még, hogy egyik kollégájá­nak az öccse, aki első osztá­lyú röplabdás, és köztudott, hogy ebben a sportban gya­kori az ujjficam, mindig az öreghez jön el Budapestről. Azt még megkérdeztem Gáspár Istvántól, mivel hono­rálják a segítségét. — Rendszerint egy-két fröccsöt fizetnek — válaszol­ta. Bognár János Cipész is volt Beszélgettünk sok minden­ről. Annak ellenére, hogy egy kisebbfajta „produkció” szem­tanúja voltam, hittem is, meg nem is a szavait öjzse Pista bácsi egyébként 66 éves, éjjeliőr a termelőszö­vetkezetben. Egy időben a fa­lu cipésze is volt. Igaz, nem Központunkba felveszünk adminisztratív munkaerőt. Jelentkezés: Vóc és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Vác, Április 4. tér 12., munkaügy. idő, mert abban a remény­ben ült le, hogy ügyét egy­kettőre elintézik. A Váci Üjság 1917-es évfolyamában lapozgattam, s az egyik szám utolsó lapján Holcer Dezső vaske­reskedő hirdetése ragadott meg. Kínálva mindenféle vasárukat és gazdasági gé­peket, ajánlatát így fejezte be: „... elsőrangú kiszolgá­lás, szolid árak. A vevőkkel szemben előzékeny bánás­mód!” Gondolom, a „bánásmód” figyelmet és valóban udva­riasságot jelentett, és nem­csak ígéret volt, de kijárt mindenkinek. Amit Holcer Dezső meg- z l tett, a mai kereskedők is megtehetnék, s akkor az élelmiszerbolt eladója is figyelmes, udvarias kiszol­gálásban részesülne mond­juk a vas- vagy a háztar­tási boltban. (cs. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom