Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-23 / 45. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XVIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1974. FEBRUÁR 23., SZOMBAT Szellemi és politikai erő Az egészségügyi dolgozók szerepe a városban Vác nemcsak ipari, kereskedelmi, kulturális, de egyik egészségügyi központja is Pest megyének. Az immár negyedik évébe lépő dr. Szőinyi Tibor kórház minőségi változást eredményezett a város és a vonzáskörébe tartozó települések ellátásában. Emelkedett a kórházi ágyak száma, mely jelenleg 559, s átadás előtt áll a 174 ágyas elmepavilon, valamint az új véradóállomás is. Hendszeres továbbképzés A párt váci városi végrehajtó bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a város kilenc- százhatvannyolc egészségügyi dolgozójának — hétszázhat- vanegy nőnek és kétszázhét férfinak — helyzetét. Közülük száztizenegy egyetemi, két- száznyolcvankettő középiskolai, háromszáznyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A körükben végzett folyamatos politikai nevelőmunka hatékonyságát vizsgálva, egyértelmű a megállapítás: az egészségügyi dolgozók felkészültségükkel jelentős szellemi és politikai erőt képviselnek a városban, s mint ilyenek, alkalmasak a párt egészségügyi politikájának megvalósítására. Ezt bizonyítja színvonalas gyógyító- és megelőző tevékenységük, a demokratikus légkör, amely a régi és az új dolgozók együttműködését harmonikussá teszi, valamint a város közéletébe a korábbinál lényegesen aktívabb bekapcsolódásuk. A hatékony gyógyítómunka elengedhetetlen feltétele a rendszeres orvostovábbképzés. Vácott különösen magasra helyezték a mércét: céljuk, hogy valamennyi körzeti orvos belgyógyász vagy körzeti szakorvosi képesítéssel rendelkezzék. Ennek érdekében az ösz- szevont járási és városi egészségügyi apparátus vezetői felvették a kapcsolatot az Orvos- továbbképző Intézettel és az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályával. Ugyaniakkor lehetővé tették, hogy egyes körzeti orvosok a kórházban egy-, esetleg kéthónapos rendkívüli továbbképzésen vehessenek részt. Ez alatt természetesen bekapcsolódnak a szakmai munkán túl a kórház közéleti tevékenységébe is. A hosszútávú képzésen kívül azonban polgárjogot pyert, s igen eredményesnek bizonyult a körzeti orvosok havi egynapos felkészítése is. Hivatásszeretet Nem kevésbé fontos a kórházi ápolónők folyamatos szakmai és politikai képzése, annál is inkább, mivel az ápolónők tartják a legintenzívebb kapcsolatot a betegekkel; A középkáder-ellátas javítására asszisztensnői, s ezzel egyidőben nővértamfolya- mot szerveznek folyamatosan a kórház égisze alatt. Szorosan ide tartozik: tavaly decemberben fejeződött be a bölcsődei gondozónők kétéves továbbképzése. Közismert, hogy Vácott működik a megye egyetlen egészségügyi szakközépiskolája. A szakmai oktatást a mindennapi megterhelő munka ellenére a kórház orvosai vállalták. Az egészségügyi hivatás megszerettetésében azonban még akad tennivaló, hiszen a tavaly végzett hetvenhét hallgató közül mindössze harminchét helyezkedett el újonnan szerzett szakmájában. A Szőnyi Tibor kórházban a gyógyító munkán túl gondot fordítanak a tudományos tevékenységre is. A kórház tudományos bizottsága folyamatosan szervez üléseket, melyeknek látogatottsága, azt lehet mondanunk, ülésről ülésre emelkedik — nagyrészt a pártszervezetek felvilágosító munkájának hatására. Több mint százra becsülhető az elmúlt időszakban azoknak az orvosi szaklapokban napvilágot látott cikkeknek, értekezéseknek a száma, amelyeket Vácott gyógyító orvosok vetettek papírra. Magasabb marxista műveltséget Az utóbbi három évben jelentősen emelkedett az orvosok politikai iskolai végzettsége. A marxizmus—leninizmus esti egyetemen eddig tizenhármán szereztek újabb diplomát. Külön örvendetes, hogy a pártonkívüliek közül is egyre többen igyekeznek elsajátítani a magasabb marxista műveltséget. Nem sikerült viszont ez ideig kellő mértékben az egészségügyi középkáderek politikai iskolázottságának megalapozása. Ezt pótlandó, a következő tanévben már kihelyezett esti marxista—leninista középiskola lesz a kórházban. „Nem megnyugtató a segédszemélyzet és a segédmunkások szervezett politikai oktatásba való bevonása — állapította meg az MSZMP váci végrehajtó bizottsága —. részükre a jövőben politikai vitaköröket kívánunk szervezni.” Az egészségügyi pártszervezet decentralizálása óta fokozatosan növekszik a pártoktatásban részt vevők száma. A párttagok 85 százaléka jár politikai oktatásra. A szervezettség és az oktatás színvonala kielégítő. A szabad oár+nanok rendszeresen „telt házat” vonPiaci jelentés Pénteken a váci piacon a burgonya 3,50—6, a vöröshagyma 5,50—7, a lila csemegehagyma 10—12, a fokhagyma 28—32 forintért volt kapható. A tarka bab kilóját 24— 27, a fehérét 16—18, a színes babokét 15—16 forintért kínálták. A fejes káposzta 5—6, a kelkáposzta 7, a savanyított 7—10 forintos áron kelt el. A zöldséget 12, a sárgarépát 5,50 —7, a céklát 5,50—6, a fekete retket 5. a zellergyökeret 7 —8 forintért mérték kilónként. A spenót kilóra 18—20, az újhagyma csomója 2, a spenót csomója 2, a retek csomója 2.20 és a zöldpaprika darabja 2 forintért kelt el. Láttunk savanyított paprikát, kilóját 15, kukoricalisztet, literjét 8 forintért kínálták. A dióbél 50, a héjas dió 22 —24, a mák 5C forintba került kilónként. Az alma ára 5,50-től 10 forintig, a körtéé 7 és 14 forint között változott. Láttunk szőlőt, kilóját 20 forintért kínálták. Ugyancsak 20 forintot kértek a szilvalekvár kilójáért. A halászok 8 és 12 forintért mérték az apró halat. Sok volt a tojás, darabját 1,20-ért lehetett venni. A termelőszövetkezeti árusok 28 és 32 forintért mérték az élő csirke kilóját. — Felvételre keresünk a Vác Városi Tanács VB. Pénzügyi Osztályára gyakorlattal rendelkező építészmérnököt és építésztechnikusokat műszaki ellenőrzési feladatra. önéletrajzos jelentkezéseket az osztály címére kérjük elküldeni: 2601 Vác, Pf. 101. (X) zanak, ugyanakkor megháromszorozódott az egészség- ügyi dolgozók körében eladott Kossuth-kiadványok példányszáma. Az egészségügyi dolgozók megnövekedett politikai potenciáljának legékesebb bizonyítéka, a közéletben való egyre aktívabb részvételük, azt lehet mondani, a várospolitika minden területén. Nyolcvankilencen töltenek be valamilyen társadalmi funkciót. K. P. Figyelmesebben, óvatosabban Néhány napja veszélyes véletlen adódott a váci alsóvárosa vasútátkelőhelyen. A vásárról hazafelé, Csővárra igyekezett egy termelőszövetkezeti pótkocsis ixmtfltó. A vezető nem a vonat közeledtét jelző lámpa felváltva villogó, piros fényeit figyelte, hanem a még le nem záródott sorompókat. A vágányok előtt lassított, s eközben a félsorompó a vontató és a pótkocsi Jcozé csukódott. Veszélyes véletlen! A beláthatatlan következményekkel járó balesetet csak a gyors helyzetfelismerés akadályozta meg: az ott dolgozó pályaműn kasok segítségével, a vontatót és a pótkocsit gyorsan szétkapcsoltálk és a traktor hátra tolatott. A KRESZ által előírt figyelem és óvatosság megtartásával elkerülhető lett volna a veszélyes helyzet bekövetkezése. (f. z.) Érmek és oklevelek /r a r Az első díj: egy pár tornacipő JEGYZET (gyakran álltam már va- '-rv lamely váci üzletben sokáig, félszegen és feleslegesnek érezve magamat, mert az eladók nem sok ügyet vetettek rám: beszélgettek egymással, magánéletük számtalan epizódját terítették ki elém, csak éppen szándékomat nein firtatták. Hivatalban, postán is előfordult már, hogy levegőnek néztek. Mehettem délelőtt vagy munkaidő után, egyforma elbánásban részesültem. A pult s az íróasztal, úgy látszik, átalakítja az embert, megváltozik, és elfelejti, hogy ese- tenkint ő is ott áll az innenső oldalon. Igen, az innenső oldalon. Elismerem, mi sem vagyunk egyformák. Ingerült és ok nélküli türelmetlen akad közöttünk is, mert nem vagyunk angyalok. Van, akit hamar megvisel a várakozással töltött Pénzes Gyuláné tornatanárnő érdekes pályázatot kezdeményezett Vácott, a Gábor József utcai általános iskolában: arra kérie a tanulókat, mutassák be eddigi sportsikereik eredményét, készítsenek tablót a közelmúltban kapott érmekből. oklevelekből. A felhívás jó visszhangra talált, előkerültek a féltve őrzött emlékek, s házi kiállításon mutatták be őket. Zsűri értékelte a dicsőség- tablókat. Legmagasabb pont- számmal első lett ifj. Góts Károly VIII. osztályos tanuló, aki örömmel vette át az első dijat jelentő tornacipőt. Utána következett Végvári AranI'orte Foto klub felvétele ka és Rácskai Zsuzsa VIII., illetve Fajdán Mária VII. osztályos tanuló: az ő jutalmuk egy-egy tábla csokoládé volt. Ifj. Góts Károly (képünkön) 2. lett síelésben a IX. téli úttörő-olimpián, két első é? egy második helyet szerzett a megyei ifjúsági versenyen. Télen síel, nyáron a Váci Hajógyár színeiben evez, s jó tanuló is, a sportolás nem megy a tanulás rovására. Pénzes Gyuláné tájékoztatása szerint máris újabb verseny kezdődött az alsóvárosi iskolában. A legjobbak a patronáló Forte gyár mikrobu- szával a Mátrába kirándulnak. (papp) SAKK Felszabadulási Kupa A Felszabadulási Kupa sakkverseny Ötödik-hatodik fordulójában az alábbi eredmények születtek: Dunakeszi Konzerv—Esze T. II 4:0, Báthori—Híradás 11:3, Városi Tanács I—Esze T. I. 2,5:1,5, Árpád—Híradás II 0:4, Izzó—Városi Tanács II 4:0, Sztáron—Városgazdálkodás 2:2, Esze T. II—Városgazdálkodás 1:3, Városi Tanács II— Sztáron 0:4, Híradástechnika II—Izzó 1:3, Esze T. I—Árpád 2:2, Híradás I—Városi Tanács I 3,5:0,5, Dunakeszi—Báthori 4:0. Február 25-én pihenőnap lesz, de a sportfelügyelőség helyiségében (Április 4. tér 26.) akkor bonyolítják le a Városi Tanács 11 elmaradt mérkőzéseit. Ujj ficam, kibicsaklott térd Messzi környéken ismerik Amikor bementem a berne- cebaráti élelmiszerboltba, amely az öregfaluban van, az üzletvezetőn kívül két idős ember támasztotta a pultot. Az egyik citromszörpöt szopogatott, legalábbis annak néztem, a másik kétkilós veknit szorongatott a hóna alatt. Beszélgettek. Üveg nélküli keretek Busái Béláné üzletvezetőtől a forgalom iránt érdeklődtem, o viszont az üzlethelyiség jobb kihasználásának lehetőségeiről beszélt. — Nagy ez a hodály ennek az árukészletnek — mondotta. — Le kellene választani belőle. mert a göngyölegraktár jelenlegi helye nem megfelelő: messze van az utcától, a rakodók nem szívesen cipelik onnan az üres üvegekkel telt rekeszeket. De attól tartok, ez a javaslatom is úgy járna, mint a másik. — Melyik? — Egy éve vagyok a boltban, azóta kérem, hogy a pulton lévő két üres keretet üvegezzék be. Nem tudom, hányszor. de nagyon sokszor kijött egv ember Szobról. az ÁFÉSZ-központból. mindig lemérte a keretek oldalait, felírta az adatokat, azután elment. Üveg még a mai naoig sem került a keretekbe. Utóbb már több mint két hőnanja nem jött az illető. Beüz°n+em csak nem, bn*on? N°m tudom, a sok k!mállást hogyan számolta el? Egyetlen húzással Közben a két idős ember is komolyra fordította a szót. — Te, Pista, két hete, hogy kibicsaklott a nagyujjam. Nem néznéd meg? — Megnézhetem, de ezt még hallgasd meg... — Hallod-e, nézd meg az ujjamat, mert nagyon fáj. Alig tudom mozdítani. — Mutasd. Megfogta az ujját, végigtapogatta, majd egyetlen erélyes húzással helyére tette. Onnan tudom, hogy a helyére, mert a szerencsétlenül járt szisszent egyet, de utána egyre bátrabban mozgatta a hüvelykujját. — Köszönöm, István — mondta a „páciens”, a társa meg hóna alá vágta a kenyeret, és ment volna. Ahogy elkezdődött — Foglalkozik ilyesmivel? — kérdeztem. Ügy nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Hogy ő? Hogy foglalkozik-e? Hát ki lehetek én. hogy nem hallottam még róla? — Ha megkérnek rá. Márpedig ez elég gyakran megesik, öjzse Pistát messzi környéken ismerik. — Öjzse István. Különös név. — öjzse. az olyan ragadványnév. amilyen itt, Berne- cén. mindenkinek van. Gáspár István a rendes nevem, de csak öjzse Pistának ismernek. A komám Pálinkás Mátyás. őt meg Sándor Matyis- nak hívják. — Aztán hogyan boldogul a ficamhelyreigazítással ? — Nagy sora van ennek, kérem. Azt mondhatom, családi örökség. Már a nagyapám is, apám is híres volt róla. Tőlük tanultam, lestem el. — Mikor próbálta először? — Tizenhat, tizenhét éves legény lehettem, amikor apá- mék Drégelypalánkon résziből elpártolták a lucerna kaszálását. Vágtuk a rendet, egyszer csak csúnya, fekete felhők gyülekeztek az égen. Azt mondta az apám, törjünk a fűzfákról ágakat, nehogy nagyon megázzunk. Leestem a fáról, s a jobb lábfejem úgy kifordult, hogy nem előre, hanem oldalra nézett. Helyretettem magamnak. Az volt az első. — Azután? — Csinálgattam. Jöttek hozzám az emberek, vagy engem vittek valamelyik uradalomba, ha valamelyik drága lónak kicsukott a lába. Voltam a miskolci főispánnál, vittek Lévára, Balassagyarmatra. Egyszer egy orvos térdét tettem helyre, emlékszem jól, mert nem sokkal később 250 pengőt kaptam postán. Nagy pénz volt az 1940-ben. 1968- ban Ipolyságra is átvittek, mert egy cseh ezredesnek kificamodott a válla. Segítettem rajta. tanulta a szakmát, de ugyanúgy ért a lábbelihez, mint a mesterek. Legényember, mert a szülei nem engedték megnősülni. — Mindig olyan rettentő sovány, rossz bőrben voltam. A szüleim azt mondták, nem tudom majd eltartani a családomat. így maradtam legényember. Tanúságtevők Mondom, hittem is, nem is különös képességében, mígnem később, a község általános iskolájában is szóba került öjzse Pista bácsi, és Hídvégi Sándor tanár elmesélte, hogy megemelt egy olajoshordót, közben úgy megroppant a dereka, hogy alig tudott menni, Gáspár István igazította a helyére. Elmondta még, hogy egyik kollégájának az öccse, aki első osztályú röplabdás, és köztudott, hogy ebben a sportban gyakori az ujjficam, mindig az öreghez jön el Budapestről. Azt még megkérdeztem Gáspár Istvántól, mivel honorálják a segítségét. — Rendszerint egy-két fröccsöt fizetnek — válaszolta. Bognár János Cipész is volt Beszélgettünk sok mindenről. Annak ellenére, hogy egy kisebbfajta „produkció” szemtanúja voltam, hittem is, meg nem is a szavait öjzse Pista bácsi egyébként 66 éves, éjjeliőr a termelőszövetkezetben. Egy időben a falu cipésze is volt. Igaz, nem Központunkba felveszünk adminisztratív munkaerőt. Jelentkezés: Vóc és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Vác, Április 4. tér 12., munkaügy. idő, mert abban a reményben ült le, hogy ügyét egykettőre elintézik. A Váci Üjság 1917-es évfolyamában lapozgattam, s az egyik szám utolsó lapján Holcer Dezső vaskereskedő hirdetése ragadott meg. Kínálva mindenféle vasárukat és gazdasági gépeket, ajánlatát így fejezte be: „... elsőrangú kiszolgálás, szolid árak. A vevőkkel szemben előzékeny bánásmód!” Gondolom, a „bánásmód” figyelmet és valóban udvariasságot jelentett, és nemcsak ígéret volt, de kijárt mindenkinek. Amit Holcer Dezső meg- z l tett, a mai kereskedők is megtehetnék, s akkor az élelmiszerbolt eladója is figyelmes, udvarias kiszolgálásban részesülne mondjuk a vas- vagy a háztartási boltban. (cs. 1.)
