Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

1974. FEBRUÁR 19., KEDD PISI UEG ^Mirlaio Van még tennivaló! Nem nőkérdés — társadalmi ügy Tegnap, február 18-án volt négy esztendeje, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a dolgozó nők élet- és munka- körülményeinek, szociális és kulturális helyzetének javításáról. Mind a párthatározat, mind pedig az ezt követő kormányrendelet arra az alapigazságba épült, hogy hazánkban a nők helyzetének javítása, egyenjo­gúságuk gyakorlati megvalósítása nem egyszerűen nő­probléma, hanem az egész társadalom ügye. Négy esztendő nemcsak tör­ténelmi, hanem emberi mércé­vel mérve sem nagy idő. Még­is érdemes — legalább nagy vonásokban — áttekinteni, mit végeztünk ezalatt, hogy az eredmények fényénél világo­sabban lássuk a további ten­nivalókat. Pest megyében: jobb az országosnál Kezdjük a nők politikai jo­gának gyakorlásával, közéleti aktivitásuk növekedésével. Ha­zánkban az országgyűlési kép­viselők száma 352; köztük 84 a nő, vagyis 23,9 százalék, több, mint bármikor azelőtt. Pest megyében ennél is jobb az arány: o lakosság bizalmá­ból a parlamentbe jutott 29 képviselő közül 10 a nő, tehát 34,4 százalék! Emelkedett me­gyénkben a nők aránya a „he­lyi parlamentek”, a tanácsok választott testületéiben is: 120 megyei tanácstag közül 36 — vagyis 30 százalék —, 413 vá­rosi tanácstagból 110 — több mint 26 százalék —, 2781 nagyközségi tanácstag közül 763 —• 27,4 százalék —, és vé­gül 3329 községi tanácstagból 866 — 26 százalék — a nő. Mit mutatnak az államigaz­gatásban részt vevő nőik ará­nyára utaló számadatok? Egy­részt a nők közéleti aktivitá­sában elért fejlődést — a ko­rábbiakhoz képest —, más­részt a politikai egyenjogúság gyakorlattá válásának bizo­nyos fokú elmaradását — a nőknek a társadalomban s a termelésben betöltött szerepé­hez képest. Az országos átlagot megha­ladó arányokkal találkozunk Pest megyében, ha a nők rész­vételét vizsgáljuk a közigaz­gatás vezetésében. Igaz, hogy hat városunk közül egyben nem találunk nőt a tanácsel­nöki székben, de országosan is csupán egyet, ez pedig a vá­rosi tanácselnökök 1,3 száza­lékát jelenti; 48 nagyközségi tanácselnökünk közül csupán 5 a nő, ám ez így is 10,4 szá­zalékot jelent az országos ér. vényű 4,5 százalékkal szem-, ben! A függetlenített községi tanácselnökök száma a megyé­ben 87, az országban 1270; nők töltik be e tisztséget Pest megyében tizenhármán — 14,9 százalék —, országosan 91-en, ami csupán 7,2 százalé­kot tesz ki. „Egy kalap az árokparton” Elgondolkoztató a nők.hát­térbe szorítása az úgynevezett „elnőiesedett" pályák vezető beosztásaiban. Ez tapasztalha­tó a kereskedelemben s ez az oktatásban is. Pest megyében például összesen 236 általános iskolai igazgató működik, köz­tük mindössze 53 nő. Ennél is rosszabb az arány a termelő- szövetkezetek vezetésében — holott a tagságnak legalább a felét az asszonyok teszik ki — s ennek oka az alkalmasság problémája, illetve a felelős­ségtől való húzódozás mellett elsősorban a társadalmi elő­ítéletekben keresendő! Tartozunk az igazságnak az­zal, hogy leszögezzük: ha a függetlenített, illetve a szak­vezetésben nem is, annál na­gyobbat lépett előre a falu a termelőszövetkezeti választott bizottságokban dolgozó nők arányának növelésében. Ma már nemcsak a szociális-kul­turális -bizottságokban ' talál­juk meg a tsz-asszonyok kép­viselőit, mint pár esztendeje — mondván, hogy ilyen kér­désekhez a nőknek több az érzékük —, hanem ,a „férfias kiállást” igénylő fegyelmi, ve­zetőségi és. háztáji bizottsá­gokban is. Több nőt lehet ta­lálni a termelést közvetlenül irányító posztokon — munka­csapat-, brigádvezetői tisztség­ben — is. Joggal remélhetjük, hogy idővel végképp érvényét veszti az a tréfásan hangzó, de a valóságot tükröző találós kérdés, amelyet a gödöllői já­rás egyik tsz-ében tettek fel néhány évvel ezelőtt az asz- szonyok: „Húsz fejkendő a paradicsomtáblában, egy ka. lap az árokparton, mi az?’’ A választ maguk adták meg, ke­sernyés nevetéssel: „A kerté­szeti brigád és a vezetője." Jelezve, hogy a csupa nőkből álló brigád parancsnoka — természetesen: férfi. r Újabb és újabb juttatások A párthatározat nyomán ki­bontakozott politikai nevelő munka, s a kormányrendelet végrehajtását elősegítő nőpo­litikái intézkedési tervek pozi­tív eredményeit még felsorolni is sok lenne. Hiszen a gyer­mekintézmények bővítésére, fejlésztésére kialakult társa­dalmi összefogás éppúgy ide sorolható, mint a textilüze­mekben dolgozó kisgyermekes anyák mentesítése az éjszakai műszak alól — amire egyre több példa akad Pest megyé­ben is —, a bevásárlás meg­könnyítését szolgáló élelmi­szerboltok megnyitása a sok nőt foglalkoztató üzemek mel­lett éppúgy, mint a családos üdültetés lehetőségeinek bőví­tése, a szolgáltatások fejlesz­tése éppúgy, mint az üzemi nőgyógyászati szakrendelés bevezetése. • A gyakran beruházást, na­gyobb anyagi ráfordítást nem igénylő helyi intézkedéseket az állam újabb és újabb szo­ciális juttatásokkal, kedvez­ményekkel támogatja, bátorít­ja. Hogy csak egy esztendő legfontosabb intézkedéseit idézzük: második éve lépett életbe a nyugdíjkorkedvez­ményről szóló rendelet; január elsejétől az anyasági és a gyer­mekgondozási segély emelésé­ről szóló rendelkezés; ápri­listól, illetve az év második felétől csökkentik a kereske­delmi dolgozók munkaidejét, s ez a kedvezmény olyan réte­get érint, amelynek többségét — tudvalevő — a nők teszik ki; június 1-től emelkedik a családi pótlék összege. Négy év igazán nem nagy idő, s lám, mégis mennyit könnyített a nők terhein! Ez persze, nem azt jelenti, hogy nincs már tennivalónk, hogy az 1970. február 18-i pártha­tározatot irattárba rakhatjuk. Szolgáltatás, szabad idő Szó sincs erről. A Magyar Nők Országos Tanácsa épp most készüi felmérni a nők szerepét a közéletben és egyenjogúságuk alakulását a családban Már most biztosak lehetünk: mindkét kérdésben van még tennivaló! A családi Termékcsere Hétfőn befejeződött Buda­pesten a vaskohászati termé­kek és ipari rendeltetésű má­sodtermékek cseréjével foglal­kozó 36. értekezlet, amelyen az lnterrpetall vaskohászati együttműködési szervezethez tartozó tagországok delegációi, valamint a Jugoszláv Vasko­hászati Üzemek Egyesülésének és a román Metallimport-ex- port külkereskedelmi vállalat képviselői vettek részt. Az öt­napos értekezleten a küldött­ségek tájékoztatták egymást a kölcsönös vaskohászati ter­mékcsere elmúlt évi eredmé­nyeiről. Megállapították, hogy 1973-ban kétmillió 578 ezer tonna vaskohászati terméket cseréltek a tagországok, a másodtermékcsere értéke elér­te az 5,6 millió rubelt. terhek — a gyermeknevelés és a második műszak feladatai­nak — igazságosabb megosz­tásában éppúgy, mint a köz­életi aktivitás előfeltételeinek — a jobb szolgáltatás: több szabad idő, a nők általános, szakmai és politikai művelt­sége gyarapításának elősegíté­se stb — megteremtésében. De van még tennivaló a ke­reskedelmi ellátás javítása, a lakóhelyhez közeli foglalkoz­tatás megoldása, a szakmata­nulás megkönnyítése terén is. Még mindig vannak kisközsé­gek, amelyekből az alapvető élelmicikkeken kívül szinte minden egyébért a szomszé­dos nagyközségbe vagy a já­rási székhelyre kell beutazni. Még város is akad, nemhogy község, ahol a nők munkába állítása megoldatlan, kényte­lenek a bejárást, az „ingázást” vállalni. Szakmunkástanuló otthonainkban a lányok szá­mára fenntartott helyek csak töredékét teszik ki a fiúké­nak. Pedig mindannyian tud­juk, hogy amelyik leány az általános iskola után nem ta­nulhat szakmát, az asszony­fővel — tisztelet a kivételnek — már npm is fog: munka után várja a bevásárlás, a házi munka, a gyerek. Még jobban, mint eddig Megoldásra várnak országos gondok is. Gondolunk itt az állandóan munkahelyet vál­toztató apa és a behajthatat­lan tartásdíj problémájára, a válás után jogcím nélkül visszamaradt, volt házastárs — többnyire a volt férj — kiköl­töztetésének jogi és gyakorlati megoldatlanságára, a családok ezreinek életét megnyomorító alkoholizmus elleni társadalmi harc csekély eredményére, az anyai hivatás társadalmi meg­becsülésének írott és íratlan törvények általi erősítésére. Biztosak lehetünk, hogy az állam — anyagi lehetőségeitől függően — továbbra is meg­teszi a magáét a nők, az anyák helyzetének javításáért, egyenjogúságuk teljes gyakor­lati megvalósulásáért. Csak mi is tegyük meg a magunkét úgy — vagy még jobban —, mint eddig. Nyíri Éva Barátsági a szovjet—magyar Nyugdíjasok a körzetben A lakókörzeti pártalapszervezeteknek a várospolitikában egyre növekszik a szerepük. Az adott körzetnek, város­kerületnek egyre inkább politikai centrumaivá várnak. A ................ > minden párialapszervezetre kötelező tennivalók mellett kölcsönös segítségnyújtási ■, növekvő szerepet adnak a városfejlesztéssel, a társadalmi munkára mozgósítással, a körzetben működő társadalmi és tömegszervezeti egységek összefogásával, irányításával kap­csolatos feladatok. Mindez arra mutat, hogy a lakóterületi, a körzeti (vagy néhol kerületnek nevezett) pártmunka jelentő­sége, fontossága egyre nagyobb. E megnövekedett feladatat viszont csak erős, ütőképes, politizálóképes pártalapszerveze- tek tudják ellátni. Sok az idős ember is a körzeti pártszervezetek tagjai kö­zött. Ez természetes, hiszen egyre többen mennek nyugdíjba azok közül, akik annak idején — ahogy mondják — „a ne­héz években” léptek be a pártba. A párt szervezeti szabály­zata szerint minden párttagot, amikor nyugdíjba lép, át kell jelenteni a körzeti (kerületi) pártszervezetbe. Ezzel azonban nem feltétlenül szűnik meg a kapcsolata a régi munkahelyé­vel, gyárával, üzemével, szövetkezetével. A további kapcso­latnak egyéb formái is vannak, mint a pártszervezeti együvé- tartozás. Ezekre a nyugdíjas párttagokra viszont a körzeti alapszervezetekben nagy a szükség, hiszen magukkal hozzák ide rendkívül gazdag mozgalmi-politikai tapasztalataikat, amelyek ma már nem nélkülözhetők, a területi pártmunká­ban. Másrészt azt is számba kell venni, hogy utánpótlásra van szükségük a körzeti pártszervezeteknek. ­Sok helyről érkezik jelzés: egyes nyugdíjas párttagok el­lenzik, hogy őket átjelentsék a körzetbe. Még olyan kirívó példa is akad, hogy valaki a pártból való kilépés gondolatá­val foglalkozik, ha mégis átjelentik. Pedig esetleg évtizede­ken át volt hűséges katonája, fáradhatatlan politikai mun­kása a pártnak, s most mégis, amikor tapasztalatai közre­adását kéri tőle a körzet, akkor nem akarja vállalni. Bizony erősek az érzelmi kötődések! Ám érzelmi törés maga a nyug­díjazás is, amikor egy nap ott kell hagyni a régi munkatár­sakat, abba kell hagyni az évtizedek óta megszokott életrit­must; mert elérkezett a nyugalom ideje. Mindezt bizonyos mértékig figyelembe is kell venni. Ez­zel szemben viszont a kommunista soha sincs „nyugdíjban". Nyugdíjas^ember sok van, de nyugdíjas kommunista — a szó politikai értelmében — egy se lehet Természetesen mégis megkülönböztetett gonddal kell törődnünk, hogy a körzeti pártszervezetekben is megkapják az ott tevékenykedő kom­munisták azt a rendszeres politikai-gazdasági információt, azokat a rendszeres feladatokat, amelyeket megszoktak régi munkahelyükön. S valamennyien kapjanak pártmegbizatást azok közül a sokrétű feladatok közül, amelyek egy-egy város­kerületben a pártalapszervezetek előtt állnak. így a nyugdíjasok szívesen lépnek majd át a körzetbe, mert érezni, tudni fogják, hogy ott mégsem nyugdíjasok. Rácz Lajos szerződés évfordulóján Huszonhat évvel ezelőtt. 1948. február 18-án írták alá a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A történelmi évfordulóról hétfőn barátsági gyűlésen emélkeztek meg az Alumíniumgyár kul­túrtermében. Az ünnepi nagygyűlés el­nökségében foglalt helyet Iíól­lal Imre külügyminiszter­helyettes, Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság titkára. Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, to­vábbá a zuglói párt-, tanácsi- és tömegszervezeti vezetők, a kerületi vállalatok képviselői, szocialista brigádvezetők, munkások. Ugyancsak az el­nökség tagja volt B. D. Sevi- kin, a budapesti szovjet nagy- követség követtanácsosa, vala­mint a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. A magyar és a szovjet him­nusz hangjai után Regős Gá­bor, az MSZBT titkára mon­dott ünnepi beszédet, majd B. D. Sevikin, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa lépett a mikro­fonhoz. Az ünnepi nagygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. A szocialista törvényességet erősítik a bíróságok döntései A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának hlírom esztendei tevékenysége Teljes ülésen tárgyalta meg a Legfelsőbb Bíróság, polgá­ri kollégiumának háromévi tevékenységét. Az ülésen meg­jelent és felszólalt dr. Szénási Géza legfőbb ügyész, dr. Mar- kolya Imre igazságügy-mi­nisztériumi államtitkár és dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész első helyettese. Dr. Szakács Ödön, a Leg­felsőbb Bíróság és a teljes ülés elnöke adott tájékoztatót a polgári kollégium tevékeny­ségéről. Hangsúlyozta, hogy a kollégium munkája igen sok jogterületet érint a polgári ügyekben. A találmányokkal, az újítá­sokkal és a szerzqi jogi kér­A termelési rendszerek hoznak dinamikus fejlődést Módszerek, tapasztalatok a cukorrépa hozam növelésére korrépát. Az említett időjárási viszontagságok miatt több mint két és fél ezer vagonnal kevesebbet • — összesen 8136 vagont — takarítottak be, mint egy esztendővel koráb­ban. S hasonlóan az országos helyzetképhez, a megyében fölvásárló ácsi, ercsi, hatvani és szolnoki cukorgyárak kép­viselői arról számolhattak be a minap, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályán rendezett megbeszé­lésen, hogy máris nagyobb területre — 3532 hektárra — szer­ződtek a gazdaságok az idén, mint tavaly, s a tervezett termőterület 99 százalékára megkötötték a szerződéseket Különösen az állattenyésztő gazdaságok között találnak jó partnerre a gyárak, hiszen a gyártási melléktermékből ké­szített Urebetin,1 illetve Neo- betin tápok — melyeket a cu­korrépa ellenében a termelő- szövetkezeteknek juttatnak — a tejtermelésben is, az állo­mány súlygyarapodásában is éreztetik hatásukat. A gyárak és a gazdaságok.több társulást alapítottak a cukorgyártás melléktermékeinek hasznosí­tására: a kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz, a szolnoki gyárral, a tápiógyörgyei, üllői, vérségi és kartali trz a Hatvani Cukor­gyárral, a zsámbéki Űj Élet Tsz pedig az Ácsi Cukorgyár­ral működik együtt. Az említett tanácskozáson fölvetették a cukoripar illeté­kesei, hogy Abony környékén is szívesen közreműködnének egy ilyen társulás létrehozá­sában, hiszen a vidék jó ter­mőterülete a cukorrépának. A gyárak növényvédő szer­rel, vetőmaggal folyama­tosan ellátják a gazdasá­gokat, megfontolandó azonban: nem lenne-e érdemes bevezetni egy korábbi gyakorlatot is. Jó né­hány esztendeje a cukorgyár úgynevezett művelési előleget adott a termelőnek, azaz meg­előlegezte a ráfordítás egy ré­szét. Ilyen Ösztönzéssel nyil­ván ma is lelkesebben vágná­nak bele a gazdaságok a cu­korrépa-termesztésbe. Dinamikus fejlődést valójá­ban csak a termelési rendsze­rek hozhatnak. A nádudvari termelőszövetkezet cukorrépa­termesztési rendszerének sike­rét jelzi, hogy tavaly — öntözött terü­letről — több mint hat­száz mázsa termést ta­karítottak be. Összehasonlításul csupán any- nyit, hogy az országos' átlag 291,7 mázsa, á megyei 250 má­zsa volt, s tíz esztendő átlaga s csupán 306 mázsa. A nád­udvari rendszerhez Pest me­gyéből a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz, az új- szilvási Kossuth, a szentmár- tonkátai Kossuth és a tápió­györgyei Zöldmeződ szövetke­zetek csatlakoztak. Iparsze- rűen s kiváló eredménnyel termeszt cukorrépát a tököli Petőfi Szakszövetkezet. A. Z. désekkel kapcsolatban igye­keztek olyan gyakorlatot ki­alakítani, amelyben az egész társadalom érdekében érvé­nyesül az anyagi ösztönzés ha­tása. A szerződések viszonylatá­ban mindig az a szempont, hogy az ítéletek előmozdítsák az áru- és pénzviszonyok funk­ciójának gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit, s egyben támogas­sák az állam gazdasági szerve­ző munkáját. A lakásbérletekből eredő pe­reknél figyelembe veszik a la­káshelyzet realitásait és az ál­talános lakáspolitikai irányel­veket. A környezetvédelemmel kapcsolatos döntések minden­kor a károsítások megelőzé­sére, a természet hatékonyabb védelmére irányulnak. A kisajátítási perekben szá­mos iránymutató határozatot hozott a Legfelsőbb Bíróság Vigyáznak arra, hogy a tulaj­donosok megfelelő kártalaní­tást kapjanak, bár a jogsza­bályban meghatározott irány­árak a forgalmi viszonyok ala­kulása következtében már gyakran irreálisak. Rugalmas döntéseket kell hozni. A családjogi pereket illetően a családjogi törvény alapel­veit igyekeznek az ítéletekkel is következetesen megvalósí­tani. A termelőszövetkezeti pe­rekben a Legfelsőbb Bíróság törekvése, hogy hatékony vé­delemben részesítse a tsz-ta- gok jogait és törvényes érde­keit, de ezek az ítéletek min­denkor szilárdítsák a tsz-ek belső helyzetét ' A Legfelsőbb Bíróság — s ezt számos felszólaló is nyo­matékosan hangsúlyozta —, az elmúlt három év alatt mun­kája minden területén azt tar­totta szem előtt, hogy a jogi és erkölcsi normák szerinti magatartást állampolgároktól és szervektől egyaránt megkö­vetelje. A normák megsértése esetében a megfelelő szankciót mindenkivel szemben alkal­mazni kell. A bírói ítéleteknek mindenkor, és elsősorban a szocialista törvényességet kell szolgálniuk. Dr. Gellért György, a Leg­felsőbb Bíróság elnökének ál­talános helyettese foglalta ösz- sze a véleménvcserét. majd a faná^ckozés elfogadta a nol- gári kollégium munkájáról szóló beszámolót. I Egyre többször kerül szóba a mezőgazdasági szakemberek különböző tanácskozásain a cukorrépa-termesztés. Jóllehet a két esztendeje alkotott kor­mányhatározat célul tűzte e szántóföldi kultúra művelésé­nek föllendítését, s a negye­dik ötéves terv végére előirá­nyozta, hogy ismét önellátók legyünk cukorból — korábban exportáltunk is —, a cukor­répa-termesztést mégis a sű­rűsödő gondok jellemzik. A helyzet érzékeltetésére említ­jük meg, hogy míg tíz eszten­deje 133 ezer hektáron ter­mesztettek cukorrépát az or­szágban — ez volt az egyik eddigi legnagyobb termőterü­let — tavaly csupán 95 ezer 200 hektáron volt répavetés. S már az utóbbi szám is fejlő­dést mutat az 1971-es mély­ponthoz képest, köszönhetően az említett kormányhatározat­nak, amely magasabb árat ga­rantált a termelődnek, s het­venszázalékos állami támoga­tással megteremtette a gépesítés pénzügyi feltételeit. Tavaly a kedvezőtlen időjárás ellenére — előfordult, hogy egyetlen nap alatt 24 ezer hektáron tette tönkre a vetést a homokverés, sok helyütt há­romszor is újra vetettek — a gazdaságokban erősödött a termelői kedv. Ezt jelzi, hogy az idén várhatóan 105 ezer hektár tesz a cukorrépatermő terület ^ Pest megyében tavaly 3365 hektáron termesztettek cu-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom