Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

í-üj •I EGY El xMírlap 1974. FEBRUAR 19., KEDD FÓKUSZ A Rio Grandétól délre Van egy folyó a tágas ame­rikai kontinensen, ami nem­csak két ország — az Egye­sült Államok és Mexikó — ha­tára, hanem két világé is. Mind az USA-ban, mind a spanyolul és portugálul beszélő úgynevezett latin-amerikai ál­lamokban fogalom ez a kife- jerzés: a Rio Grandától délre... a folyö északi olda­lán a tőkés világ legfejlet­tebb, legerősebb országa terül el, a déli parton pedig, irdat­lan földdarabon olyan orszá­goknak a patagóniai Tűzföl- dig lenyúló sora húzódik, amelyek 1974-ben is csaknem afroázsiai nagyságrendű gon­dokkal küszködnek: éhséggel, nyomorral, írástudatlansággal. És ahogy az úgynevezett „harmadik világ” afrikai és ázsiai tagországaiban a dilem­mák jórészt a gyarmati múlt örökségéből származnak, ha­sonló a helyzet a Rio Grandé- tól délre is. HASONLÓ, DE NEM AZO. NOS. Hivatalosan egyetler^ la­tin-amerikai ország sem volt a hatalmas északi kolosszus gyarmata. Nem hivatalosan azonban annál inkább. Ami­kor annak idején Monroe el­nök meghirdette a róla elne­vezett elvet, az így hangzott: „Amerika az amerikaiaké.” Elméletben ez arra vonatko­zott, hogy a spanyol és más európai gyarmatosítóknak tá­vozniuk kell a kontinensről. De gyakorlatilag már akkor azt jelentette, hogy .Amerika — az Egyesült Álamoké ... ÍGY VOLT EZ KATONAI­LAG: az amerikai tengerész­gyalogság akkor szállt partra egy-egy latin-amerikai ország­ban, amikor akart — és sok­szor akart. Legutóbbi Domini­kában, amikor baloldali for­dulat volt várható, előtte Guatemalában űzték el Jaco­po Arbenz megválasztott de­mokratikus kormányát. így vólt — és jórészt így van — gazdaságilag, hiszen az ameri­kai óriás monopóliumok — a hírhedt United Fruit és a töb­biek — vágták és vágják zseb­re a Rio Grandétól délre fek­vő országok nemzeti kincsei­nek hasznát. És így volt ez politikailag: Washington egy­szerűen nem tűrt meg olyan rendszert a féltekén, amely ne teljesítette volna minden parancsát. A Szovjetunió, a szocialista tábor léte, a nemzetközi erő­viszonyok változása azonban Lat in-Am erikára is rányomta a bélyegét. Chilében ideiglene­sen vérbe fojtották a megújho­dási kísérletet, de Perutól Mexikóig új szelek fújdogál- nak. Az a követelés, hogy he­lyezzék új alapokra az Egye­sült Alllamok és a többi ame­rikai ország kapcsolatait, le- bírhatatlajinak bizonyult. ENNEK A KÖVETELÉS­NEK a jegyében ült össze Mexikóvárosban 25 latin-ame­rikai ország külügyminisztere, hogy először egymással, majd csütörtöktől Kissingerrel „új­fajta kapcsolatokról” tanács­kozzék. Gyors eredményekre, persze, nem lehet számítani. De maga a konferencia olyan tünet,« amely jól érzékelteti, hogy az idő a Rio Grandétól délre sem állt meg. BVT-uIéssznk Szófiában Bizottsági ülések, szakmai és rétegtalálkozók Módosítások a tanács felépítésében Irodák New Yorkban, Párizsban és Géniben A Monori Mezőgép Vállalat Ceglédi Gyáregysége felvesz: hegesztő, lakatos, esztergályos és motorszerelő szakmunkásokat. //////✓/////>7/////JK7 Jelentkezés: Cegléd, Külső Kátai út. A Béke-világtanács szófiai ülésszaka bizonyos módosítá­sokat eszközölt a tanács fel­építésében. Határozat született arról, hogy a BVT eddigi ve­zető szervei — az elnökség és a titkárság — mellett megala­kítják az elnökség irodáját is. Az iroda, amely évente há­rom négy alkalommal tartja üléseit, de sürgős esetben rendkívüli ülésre is összehív­ható, az elnökségi határozatok végrehajtásáért lesz felelős; választott tagjai között helyet foglal a BVT főtitkára is. A küldöttek határozatot hoz­tak arról is, hogy a BVT elnöksége és az egyes nemzeti békemoz­galmak vezetői között rendszeresebben, évente két-három alkalommal tartanak találkozót. Az ülés négyes számú, a Közel-Kelet és Indokína kér­déseivel foglalkozó bizottságá­ban Romesh Chandra főtitkár bejelentette, hogy a BVT ak­tívan részt vesz a Stockholm­ban március végén megrende­zésre kerülő nemzetközi Viet- nam-konferencia és az ugyan­csak márciusban tartandó kambodzsai szolidaritási hét lebonyolításában. A BVT és a némzfetközi szervezetek kap­csolatait elemző bizottság dön­tése értelmében Az Egyesült Nemzetek Szervezetével és az UNES- CO-val való együttműkö­dés koordinálása céljából a Világtanács irodát nyit New Yorkban, Párizsban és Genfben. A nemzetközi biztonság, a békés egymás mellett élés és a leszerelés összefüggéseit vizs­gáló hármas számú bizottság, amelynek munkájában a részt vevő magyar küldött­séget Pethő Tibor, a Országos Béketanács elnökhelyettese vezeti, rendkívül konstruktív­nak minősítette a szovjet kor­mánynak azt a javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács ál­landó tagjai katonai költség­vetésüket csökkentsék tíz szá­zalékkal, s az ily módon meg­takarított • összeg egy részét a fejlődő országok megsegítésére fordítsák. Hétfőn megkezdték munká­jukat az ülésszak regionális bizottságai is, amelyek az egyes kontinensek békéjével és biztonságával összefüggő kér­déseket vitatják meg. A bizottsági ülésekkel pár­huzamosan folytatódnak a szakmai és rétegtalálkozók. SzuezS-csaforna Az utolsó fahíd Egy Tel Aviv-i katonai szó­vivő közlése szerint a Szuezi csatorna nyugati partjáról visszahúzódó izraeli egységek vasárnap lebontatták a csa­tornán emelt legutolsó fahidat is. Az előző két pontonhidat már korábban szétszerelték. Az izraeli utászok hétfőn, a kivonulás utolsó befejező ak­tusaként levegőbe röpítették a Fajid-repülőtér katonai be­rendezéseit, majd az utolsó iz­raeli katona is elhagyta a csa­torna nyugati partját. A Keserű-tavaktól keletre vonuló izraeli erők a január 18-án aláírt csapatszétválasz- tási megállapodás értelmében március 5-ig a csatornától húsz kilométerre keletre levő vonalon új állásokba húzód­nak vissza. Fogolycsere JÓINDULATTAL KÉSÉSSEL A saigoni kormányzat nem teljesítette az ütemtervet Hétfőn folytatódott a dél­vietnami fogolycsere: a saigo­ni hatóságok 100 polgári fog­lyot adtak át a DIFK ellenőr­zése alatt álló Loc Ninhben a felszabadító * erők képviselői­nek. Ez a száz ember még a kö- 4 zé az 1200 közé tartozik, akit múlt péntekig, a most folyó fogolycsere első szakaszának végéig kellett volna a saigo- niaknak szabadon engedniük. A saigoni kormányzat nem teljesítette a február 8-tól már­cius 1-ig tartó dél-vietnami fo­golycsere első szakaszára vo­natkozó ütemterv számos pont­ját — közölte vasárnap a fel- szabadulás hírügynökség. A két dél-vietnami fél meg­állapodása értelmében a Thieu-rezsim hatóságainak a február 8-tól 15-ig terjedő el­ső szakaszban 1200 polgári és katonai foglyot kellett volna átadináok a DIFK hatóságai­nak, helyette azonban csak 843-at bocsátottak szabadon. Ezzel szemben a forradalmi kormány, jóindulatának jeléül. a megállapodásban előirány­zott 190 fogoly helyett 204-et adott át a jelenlegi akció első szakaszában a saigoni ható-v Ságoknak. Á'lamügyészi nyilatkozat A Szolzsenyicin-iigy Mihail Maljarov, a Szov­jetunió legfőbb ügyészének el- 60 helyettese nyilatkozatot adott az APN sajtóügynökség munkatársainak a Szolzsenyi- cin ellen lefolytatott eljárás­ról. Maljarov elmondotta, hogy Szolzsenyicint február 8-án ki_ hallgatásra idézték be az ügyészségre. Miután nem je­lent meg, február 11-én meg­kapta a rftásodik idézést. Szol- zsenyicin a második idézőcé­dula hátlapjára írógéppel ráír­ta, hogy semmiféle áüami in­tézmény előtt nem hajlandó ki­hallgatásra megjelenni. Ezért az oroszországi föderáció bün­tető törvénykönyvének 73. cik­kelye alapján ügyészi határo­zatra elrendelték az előveze­tést. Február 12-én előzetes letartóztatásba helyezték. A legfőbb ügyész első helyettese közölte Szolzsenyicinnel, hogy büntető eljárást indítottak el­lene, és ezzel kapcsolatban előzetes letartóztatásba helye­zik. Mihail Maljarov a továb­biakban ismertette a Szolzse- nyicin-ügy iratait, amelyek szerint az őrizetes folytatóla­gos bűncselekményeket köve­tett el a szovjet rendszer el­len, aktívan együttműködött a legreakciósabb erőkkel annak érdekében, hogy meghiúsítsa a l Pakisztán—Bangladesh Lahorei taktikázás... All Bhutto pakisztáni mi­niszterelnök felajánlotta, hogy országa elismeri Bangladesi, ha Dacca biztosítékot ad ar­ra, hogy nem állítja háborús bűnök elkövetésének vádjával bíróság elé az 1971-es háború óta fogva tartott 195 pakisz­tánit — jelenítette a Masawat, Bhutto néppártjának hivata­los lapja. Mudzsibur Rahman sejk, Banglades miniszterelnöke válaszképpen / kijelentette, hogy országa nem érdekelt ilyen feltételekhez kötött elis­mertetésben. Banglades békés kapcsolatokat kíván fenntarta­ni minden országgal, köztük Pakisztánnal is, de nem járul­nemzetközi feszültség enyhü­lését, és életre keltse a hideg­háború szellemét. A, Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szov­jet állampolgárságról szóló 1938. augusztus 19-i törvény 7. cikkelye értelmében az ez­zel a státusszal össze nem egyeztethető folytatólagosan elkövetett cselekményekért, amelyek károkat okoztak a Szovjetuniónak, rendeletileg megfosztotta állampolgárságá­tól, és február 13-án kiutasí­totta az országból Szolzsenyi­cint. Amikor a legfőbb ügyész el­ső helyettese felolvasta a ren­delet szövegét, Szolzsenyicin meglehetősen közömbösen vi­selkedett, majd több kívánsá­ga között előadta, hogy sze­retné magával vinni jegyze­teit, és kéri, hogy családja is követhesse őt. Maljarov kö­zölte vele, hogy családja ki­utazhat hozzá abban az idő­pontban, amikor azt Szolzse­nyicin szükségesnek tartja. Szolzsenyicin ekkor papíron is felsorolta kívánságait, és megnevezte családjának tag­jait. Végezetül pedig, miután az elővezetéshez feltehetően szándékosan rendkívül kopot­tas ruhát öltött magára, kérte, tegyék lehetővé, hogy ne így kelljen külföldön megjelennie. Ennek a kérésének termé­szetesen. eleget tettek. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök, aki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására nem hivatalos látogatáson tar­tózkodott a Szovjetunióban, hétfőn hazautazott Moszkvá­ból. KÜLFÖLDI LAPOK és hír­ügynökségek közlése szerint Kínában továbbra is feszült a légkör. Az AFP francia hír- ügynökség jelentette, hogy Pe­king kivételével az ország minden nagyvárosát elzárták a külföldiek elől. CHULLASZAPAJA thaiföl­di hadügyminiszter kínai láto­gatásáról hazatérve kijelentet­te: Csou En-laj miniszterelnök Pekingben tudomására hozta, hogy a KNK beszünteti a thaiföldi felkelőknek nyújtott támogatást. Úti beszámoló - emberekről Őszinte barátok között fSét hét nagyon rövid. idő arra, hogy az ember megismerje egy ország művészeti életét. S szinte lehetetlen, ha olyan soknemzetiségű országról van szó, mint amilyen Jugo­szlávia. Szerb és horvát, szlovén és macedón, magyar és ro­mán él egyetértésben e sokszínű világban, s bár közös a cél, e sokarcúság nyomon követhető a művészetekben és a köz- művelődésben egyaránt. Igyekeztem jól hasznosítani a ren­delkezésemre álló rövidke időt, találkoztam írókkal, képző­művészekkel, kritikusokkal, filmesekkel, művelődési közpon­tok vezetőivel s természetesen újságíró kollégákkal is, mégis csak a bepillantás erejéig kerülhettem közel szomszédaink művészetéhez, közművelődést gyarapító törekvéséhez. A régi Belgrad központ­jában, egy néhány esztendeje épült ház második emeletén lakik Grozdana Olujic, a fia­tal szerb írónemzedék egyik legtehetségesebb, nálunk is is-» mert tagja. Éppen tíz eszten­deje robbant be a jugoszláv irodalmi közéletbe Szerelem­re szavazok című regényével, amelyet azóta több mint ti­zenöt nyelvre — magyarra is — lefordítottak. Fehér szín dolgozószobájában, a falakat díszítő tucatnyi naív művész festményének -•társaságában beszélgetünk jelenlegi mun­kásságáról — ismét csak a fiatalokról ír regényt —, a jugoszláv irodalom jelenlegi helyzetéről, vitákról és gon­dokról, amelyek lényege az ő megfogalmazásában: — Közelebb kerülni a ma emberéhez; az ő életüket, gondjaikat feltáró, elemző művek kellenek. Ami a for- má* illeti: a kisregényre sza­vazok. ez áll a legközelebb a mr emberéhez, aki mindig rohan, akinek ezernyi elfoa- laltsáea van. aki egyre inkább rés: kér és vállal a saját éle- +ér»PT" nlaVí+ácqfoól. A zágrábi kulturális központban ehhez, a saját élet alakításához adnak na­gyon sok^ segítséget bárkineK, aki igényli ezt. Dragomir Pri- jic igazgató készségesen kísér végig a hatalmas épület kü­lönböző helyiségein. Az olva­sóteremben kezdjük, ahol ju­goszláv és külföldi folyóiratok sokasága között válogathatnak az érdeklődők. S miközben nézzük az ízlésesen s az igé­nyeknek leginkább megfele­lően berendezett kisebb-na- gyobb termeket, a fiatal igaz­gató elmagyarázza, hogy a legsikeresebb programjuk a Tribün, amelynek keretében irodalomról, filmművészetről, zenéről s aktuális kérdésekről rendeznek előadásokat, poli­tikusok, írók, zeneszerzők, filmművészek részvételével, s amely előadásokat minden al­kalommal igen aktív viták kö­vetik. Közben megérkezünk a kultúrközpont kiállítóterméi- be. amelyekben ezúttal Josip Diminic szobrászművész al­kotásaiból rendeztek tárlatot. Szerencsém van. helyben a művész is. nyomban véle-' f *- ’ cserélhetünk alkotá­sairól. amelyek leginkább ha­talmas. amorf kövekhez ha­sonlatosak.- - Néhány esztendeje csak nonfiguratív műveket készí­tek — közli. — Elsősorban szállodáknak, nagyobb köz­épületeknek dolgozom, afféle térelválasztó elemekként, vagy éppen a merev építésze­ti formák feloldásáért alkal­mazzák szívesen ezeket a szí­nes szobrokat. A festészetben is —nem­csak a szobrászatban érvénye­sül nagyon erőteljesen a nonfi- gurativizmus. Dragomir Prijic igazgató szíves közreműködé­sével személyesen is meggyő­ződhettem erről az egyik ne­ves horvát festőművész, Edo Murtic műtermében. A ma öt­venhárom éves művész szá­mos országban bemutatkozott alkotásaival, elismerően mél­tatták műveit New Yorkban, Milánóban, Párizsban, ’Brüsz- szelben, Zürichi zn, Athénban. Képei elsősorban élénk szín­hatásukkal lepik meg a szem­lélőt, s ez a U-ka sokszínű­séf' a derű nyugodtságával ajándékozza meg a mai kor emberét. Edo Murtic nyolc-tíz esztendeje járja ezt a maga választotta utat, korábban tiszta, lehiggadt figutatív mű­vek egész sorát alkotta, ame­lyek közül — mintegy a vál­tozás szemléltetéseként — szí­vesen bemutat néhányat, egy kicsit bizonyságként is: a ko­rábbi alkotásokat éppúgy a magáénak vallja, mint a leg­újabbakat. Edo Murticót nemcsak fes­tőként és grafikusként isme­ri: és elismerik. Kitűnő dísz­lettervező is: Shakespeare-tői Lcrcáig terjedő skálán. S ha már díszletekről kerül szó, nem mehet el az ember úgy a zágrábi filmstúdió mel­lett, hogy be ne pillantana az Oscar-díjas alkotóműhelybe, ahol Vukotic híres rajzfilmjei készülnek. A filmstúdióban — 1956 óta — évente nyolcszáz percnyi filmet készítenek, ame­lyek közül kilenc-tíz a mű­vészfilm, a többi kisfilm és dokumentumfilm. Jugoszláviá­ban egyébként mintegy tizen­öt filmstúdió működik. Milivoj Pogrmilovic igazgató egyike azoknak a filmszakemberek­nek, akik jól látják e szétap­rózottság buktatóit s keresik az utat a jugoszláv filmgyár­tás összefogására. Az összefogás a legfőbb gondolata — ha más értelem­ben is — Gustav Krklec hor­vát költő most készülő antoló­giájának, amellyel azt kívánja bemutatni, hogy a világ leg­jelesebb költőinek mindig volt mondanivalója a gyermekek­nek. A kötetben minden or­szág három költője kap helyet egy-egy- versével. Hazánkat Illyés Gyula: Madár, Csuka Zoltán: Egyszerű ének a béké­ről s valószínűleg egy Ady- vers képviseli majd. Mindezt zágrábi lakásán tu­dom meg a költőtől, aki az idén ünnepli hetvenötödik szü­letésnapját. S akinek legköze­lebbi tervei között egy Ady- kötet horvát nyelvű előkészí­tése szerepel. Hosszan, jóízűen beszélge­tünk — tolmács közvetítésével. Munkásságáról, a két nép iro­dalmáról, mindenről, amikor felfedezem íróasztalán a Ju­goszláviában nagy port felka­vart Az utolsó tangó Párizs­ban című kötetet, amely a ha­sonló című sexfilm nyomán készült Marion Brandóval a főszerepben. Hogy rákérdezek a könyvre, furcsa dolog törté­nik. — Azt a kutyafáját! — mondja magyarul, aztán kérés né'kül is hozzáteszi: — Gyer­mekkorom minden szünidejét a nagyanyámnál töltöttem, Bu­dapesten. Két esztendeje jár­tam utoljára anyám Budapes­ten élő testvérénél s szeret­ném mielőbb újra megláto­gatni ... Aztán, bizonyítva, hogy nemcsak ő jár szívesen Buda­pestre, hanem a Magyaror­szágról érkezők is mindig szí­vesen látott vendégek a házá­ban, a másik szobába invitál s ott egy festményre mutat: — Nézze meg jól, aztán el­mesélem a történetét __ A portré, semmi kétség, Franz Kafkát ábrázolja. Újra a dolgozószobában, egy pohárka Zrínyi konyak mellett, kezd a történetbe. — Az első világháborút kö­vetően Prágában tanultam fes­tőbarátommal, Milivoj Uzelac- kal. Volt ott egy kávéház, amelyet Karel Capek is gyak­ran látogatott. Néhány alka­lommal elhozta magával Kaf­kát is. A barátom Prágából Párizsba utazott tovább, ott is maradt mind a mai napig. Há­rom esztendeje jött haza elő­ször s sorra végigjárta a még meglevő barátokat. Hozzám is eljött, egy kis csomaggal, amit ide, az íróasztalomra tett, az- .zal a megkötéssel, hogy csak távozása után bonthatom fel. Franz, Kafkáról készült olajké­pe volt a kis csomagban. Mint később megtudtam: az egyet­len festmény a világon, amely a nagy íróról készült. Az an­gol televízió egyik vezetője — idejöttek, hogy lefilmezzék a képet — egy legújabb évjára­tú Mercedest aiánlott fel érte, de én nem adnám soha sem­miért. Az igaz barátságnak azt a nemes gesztusát, amelyel Uzelac barátom tanúsított irántam, nem lehet megfizetni semmivel. Azokat az őszinte barátságo­kat sem, amelyeket rövid ju- onsvtáviai utazá-o'nn során kö­töttem. Prukner Pál hat hozzá hogy ezeket a kap­csolatokat a vak véletlen igazgassa — mondotta. Mint ismeretes, február 22- én nyílik meg a pakisztáni j Lahoreban az iszlám országok } csúcsértekezlete és ezen j Bangladesnek mint 80 száza­lékban muzulmán országnak szintén részt kellene vennie. A két ország közötti diplomá­ciai kapcsolatok hiányában azonban erre aligha kerülhet • sor. Pakisztán most ezt a ; kényszerhelyzetet szerette j volna kihasználni annak aré- ! gi követelésének az elfogadta- j tására, hogy Bangladesben ne állítsák bíróság elé a 195 pa- I kisztáná foglyot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom