Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

rest UEcr siMiriap 1974. FEBRUÁR 17., VASÁRNAP TV P I § I 1 p 11 »- Saljapin hangja A február 18—24 között tör­ténelmi évfordulókról való megemlékezés és színvonalas kulturális események színhe­lye lesz a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A hét min­den napján 13 órai kezdettel a szovjet fegyveres erők meg­alapításának 56. évfordulója alkalmából dokumentumfil­meket vetítenek. Többek kö­zött bemutatják a szovjet had­sereg, a légierő és a flotta harcosainak mindennapi életét, a kiemelkedő szovjet hadvezé­rek és parancsnokok tevé­kenységét; a nézők megis­merkedhetnek a szovjet kato­nai főiskola hallgatóinak munkájával, a szovjet határ­őrökkel és pilótákkal, és film- riportok peregnek a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregeinek közös hadgya­korlatairól. Szerdán délután a zene­szalonban Saljapinra, a nagy orosz énekesre és színészre emlékeznek, egyebek között több Saljapin- lemezt lejátszanak. Magyar és szovjet katonák baráti találkozójának színhe­lye lesz pénteken a kultúr- centrum: a részvevők megem­lékeznek a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta napjáról. Ugyancsak ezen a napon nyílik meg „A Szovjet­unió fegyveres erői” című könyvillusztráció-kiállítás, va­lamint „A szovjet fegyveres erők október vívmányainak védelméért” című szovjet fo­tókiállítás. Festői otthona Szentendre Gráber Margit kiállítása a Műcsarnokban TV-FIGYELŐ Jó varázslók. Sanyi manó­nak vagy Huhu varázslóinak lesz-e igaza? Ez már nem csu­pán egy mese világát fölleb- bentő kérdés, hanem közügy, jellemez minket is, embereket Egy televíziós mesesorozat ter­ve és fölvázolt díszletterve ad­ta az ötletet ahhoz, hogy a Já- nos-hegyen megvalósuljon, fölépüljön az álom, a mesék álma, Sanyi manónak és tár­sainak birodalma. Ehhez azon­ban már nem elegendő a cso­datevő mesealakok varázspál­cája — a valósághoz kellett fordulni. Sanyi manó barátai, az emberek tehát vándorútra keltek: a kerületi tanácstól, a KISZ-szervezetekig mentek és sorolták a háromnál is több kívánságot. Körülbelül ötven fiatal látott hozzá a tervek részletes kidolgozásához, hogy ne a gonosz Huhu varázsló szavai teljesüljenek, hanem azé a kis manóé, Sanyié. Ken­de Márta dokumentumfilmje ritka szépséggel és mélységben úsztatja össze a mese és való­ság elemeit. Az összevágott je­lenetek, a'befejező kép „kime­revítése”, a gombolyagjelenet szimbolikus jelentéssel bírnak, azaz a filmnek nem csupán egy gondolat körbenjárása, ki­fejtése, hanem allegorikus, in­direkt tartalma ad különös hangsúlyt. Vértessy Sándor és Zolnay Pál riporteri kérdései, Berek Katalin mint mesélő és a szereplők — a tervezés mun­kájából a legnagyobb részt vállalók — segítségével az író- rendező Kende Márta olyan filmet készíthetett, amelyet nyugodtan — s nem felleng­zősen — nevezhetünk a társa­dalmi munka szimfóniáiénak. T. E. Vízimalom. Ballada a szép vízimolnáráéról és az uraság­ról. Lehet vitatkozni azon, hogy a most hetvenöt éves Sásdi Sándor regényei, novel­lái közül szerencsésen válasz­tott-e a rendező Horváth Ti­bor, Az azonban bizonyos, hogy a péntek este sugárzott regényadaptáció mérföldekkel maradt el irodalmi elődje előtt, úgy látszik, lassan tétel­ként kell elfogadnunk: ez az adaptációk sorsa. A művet ol­vasói jó érzésekkel őrzik em­lékezetükben. A hét éve öz­vegy. szép molnárné szerelmé­nek ébredését, beteljesedését, majd az újra magára maradt asszony tiszta erényéért való küzdelmét a környék részeg nobilitásával, s kiúttalanságá­ban gyilkossá válását megle­hetősen szentimentálisán kö­veti Mezei István kamerája. Aligha akadt olyan néző, aki pontosain ne tudta volna, hogy a következő pillanatban mi­lyen képet fog látni kis vagy nagy képernyőjén. Ez a sablo­nosság jellemezte a dialógokat is, különösen a vándorlegény Timót szájában voltak éterien cukrozottak a szavak. Pedig a Baranya vidékén élő emberek ajkán versben, dalban ma is élő történet legfőbb erénye éppen az egyszerűsége — Sás­di hőseit sem jellemzi más. A pénteki filmben a valóban szép molnárné elvarázsolt, úgy is mondhatnánk, kedvtelésből dolgozgató, hercegnő volt, s szintúgy elvarázsolt herceg át­utazó kedvese. A duhaj urak — az egy földesúr kivételével — nedig borgőzös kocsislegé­nyek. A negédesre sikeredett ren­dezői felfogás mellett dicsérő- leg kell megemlíteni mégis a molnáraiét alakító, szépen be­szélő Szakács Esztert, valamint a csillagimádó Timótot meg­elevenítő Cserhalmi Györgyöt. K. P. Túra képviselte a megyét ízlésnevelés, népművészet kai berendezve. Hónap végén: busójárás Látványosnak ígérkezik idén is a busófarsang Mohácson, amelyet február 24-én tarta­nak. A több nemzetiségű, nép­szokásait híven ápoló Duna- parti városban javában ké­szülnek a hazai és külföldi vendégek ezreit vonzó karne­válra, amikor lármás, famasz­kos busók télűző babonák va­rázslatos emlékét idézik vidám mulatság közepette. Ez a nap egyúttal a nem­zetiségek barátságát is jel­képezi. Különböző népi, nemzetiségi műkedvelő csoportok mutat­ják be viseletűket, táncaikat, dalaikat, farsangi szokásaikat, mai arcukat utcai felvonulá­son és színpadi műsor kereté­ben. A szomszédos Jugoszlá­viából három vendégegyüttest várnak, több mint száz sze­replővel, s ott lesznek Baranya legis­mertebb délszláv, német AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK építőgép-szerelőt, építőgép- és daru-villanyszerelőt, szakképzett panther autódaru-vezetőt és -kezelőt, kiskotrógép-kezelőt (BH-0,15-ös, illetve E-1514-es gépekre, vezetői jogosítvánnyal), továbbá szerkezeti technikust (gépipari technikumi végzettséggel), épületlakatost, gyors- gépírónőt, bérelszámolót, adminisztrátort, munkahelyi összekötőt, portást (nyugdíjast is). Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS" KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. és magyar művészeti cso­portjai. A busójárás kiemelt népmű­velési rendezvénnyé gazdago­dott az utóbbi évek folyamán, így most is gazdag kulturális programról gondoskodnak a rendező szervek. Három évvel ez. előtt a Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezeti Vál­lalat újszerű kí­sérlethez kezdett: nemcsak a bolt­jaiban árusította a néprajzi tájegy­ségek művészi termékeit, hanem egy-egy központ­ban sokoldalú ki­állítást is rende­zett népi iparmű­vészeti darabok­ból. Tavaly már pél­dául arra is fu­totta az erejükből, hogy különböző vidékek művésze­tét cserekiállítá­son mutassák be. így Hódmezővá­sárhelyen a palóc hímzésekkel — Pest megyét Túra képviselte —, Győrben a béké­siekkel ismerked­hettek meg az érdeklődők. Amint Kiss Ivor Sándor művészeti igazgató elmondot­ta, az idén ismét tovább lép­nek: országos kiállításaikon nemcsak hímzést, fafaragást, cserépárut, a vidék’ népmű­vészetére jellemző tárgyakat mutatnak be, hanem teljes szobabelsőket, -berendezéseket is. Az első bemutatón a Fővá­rosi Művelődési Otthonban azt bizonyították, miképpen lehet a mai lakásban népi iparmű­vészetünk és a művészi házi­ipar alkotásait felhasználni. Észak-Magyarország nép­művészetét Miskolcon lehet majd megtekinteni. Itt állít­ják ki a palóc bútorokat és textíliákat. Tudvalevőleg eh­hez a tájegységhez tartoznak a Galga mente fehér és szí­nes hímzései. Bemutatják Miskolcon, miképpen lehet a háziipari termékekből ven- déglőt-közintézményt beren­dezni. Közismert, hogy a ta­valy átalakított váci Kőkapu vendéglő faragott bútorait, ké­zimunkáit és teljes berende­zését a Hevesi Hsz készítette, akárcsak a dunafüredi halász- csárdáét. Debrecenben két berende­zett szoba fogadja a látoga­tókat, ahol az Alföld, Horto­bágy pásztorművészete adja a berendezési tárgyakat Hangulatos lakásbelső, népművészeti tárgyak­Végül Somogy, Baranya, Tolna mutatkozik be Szek- szárdon. A kiállítás jelentősé­gét fokozza majd, hogy ugyan­ebben az időpontban kerül megrendezésre Szekszárdon a nemzetközi néprajzi filmfesz­tivál, amelyre már eddig har­minc ország küldte be jelent­kezését. k. m. Mátyás korabeli aranypénz A Somogy megyei Siójut határában, az úgynevezett Ba­rátdombon, a régi, elpusztult középkori kolostor helyén, földmunkák során Mátyás korabeli aranypénzt talált Ma­gyar Kálmán, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régésze. A lelőhelyen korábban már előkerültek faragott kövek, valamint középkori cserép­edény-maradványok, ugyan­csak itt találták meg a mint­egy kétszáz méter hosszúság­ban különböző irányba veze­tő falrendszert és annak tég­lalappadozatát is. A közeljövő­ben sorra kerülő régészeti ku­tatás feladata lesz tisztázni a kolostorépület nagyságát. Jegyesek az orvos előtt A kötelező tanácsadás első tapasztalatairól Az év eleje óta kötelező a házasság előtti orvosi tanács­adás. Ha erről az igazolást a menyasszony és a vőlegény nem mutatja fel, akkor nem mondhatja ki az anyákönyv- vezető hivatalos személye je­lenlétében a boldogító igent. Hogyan fogadták ezt a rendel­kezést a tanácsadáson megje­lenni kötelezettek? Nehéz és körülményes lenne minden egyes esetről beszámolni még Pest megyei vonatkozásban is. Szúrópróbaszerűen azért két orvost kértünk meg, számol­janak be eddigi tapasztala­taikról. A szakorvos Ahol szakorvosi rendelőin­tézet van, vagy családvédelmi tanácsadás eddig is volt, ott szülész-nőgyógyász szakorvos, illetve a családvédelmi ta­nácsadó orvos fogadja a je­gyeseket. Aszódon dr. Czirják László látja el mind a három funkciót. Eddig öt mátkapár kereste fel és ebből arra lehet következ­tetni, hogy az idén sem köt­nek Aszódon kevesebb házas­ságot, mint az előző években. A házasságkötések száma ál­talában évi 50—60, de ebből — mert élnek még régi ha­gyományok — a legtöbb a szü­ret utáni időre esik kará­csonyig, aztán elég sok far­sangra is. Az év többi részé­ben lényegesen kevesebb. — A védőnő fogadja a je­lentkezőket, felveszi adatai­kat, és aztán megkérdezi, együttesen vagy külön-külön akarnak-e bejönni hozzám? — beszél a tanácsadás előz­ményeiről dr- Czirják főorvos. Egyáltalán nem lepődünk meg, amikor elmondja, a vé­dőnő kérdésére adott válaszo­kat: — Mostanáig még mind­egyikük külön kívánt velem beszélni. Igaz, hogy a meny­asszonyok csaknem mind egé­szen fiatalok voltak. Csupán egyetlen harmincévesnél vala­mivel idősebb elvált asszony jött, neki, koránál fogva, még meg kellett jelenni a tanács­adáson. Gyermeke is van. Is­mertem jól, páciensem volt már. Minden elfogódottság nélkül hallgatott meg. Piruló asszonyok — A többi menyasszony, a legfiatalabb, éppen hogy be­töltötte a tizennyolcadik évét, de a legidősebb sem érte még el a huszonötödiket, az első percekben pirulva, zavartan válaszolt kérdéseimre. Pedig mind a négy jól ismer, hiszen tizenkét éve vagyok Aszódon, nem vagyok hát előttük isme­retlen idegen. Sőt, orvos is, mégsem ért­hetetlen a kis mátkák zavara. Hiszen a tanácsadáson a há­zastársak együttélésének leg­intimebb kérdéseiről is szó es­het. Olyasmiről, amiről ezek a lányok csak hallomásból tud­nak és talán szégyenkezés nélkül még gondolatukban sem fordul meg. Mire azon­ban néhány perc múlva a fo­gamzásgátlás módszereinek tüzetes ismertetésére kerül sor, zavaruk többnyire felol­dódik. Az orvos beszédmodora, szavainak őszintesége és a felsorakoztatott ésszerű érvek, megnyugtatják a lányokat. Vé­gül egyik-másik már kérdez­ni is mer. — És a vőlegények? — Öröm megfigyelni, meny­nyi megértéssel hallgattak meg ezek a fiúk. Csak dicsér­hetem őket- A legfiatalabb mindössze tizenkilenc éves, de viselkedéséből következtetni lehet, hogy máris érett a csa­ládalapításra. És még egy! A vőlegények már az első perc­ben is elfogulatlanok, s mint­ha a menyasszonyoknál job­ban érdekelné őket a családi élet előttük még ismeretlen sok vonatkozása. Mindegyik több kérdést is tett fel, ezzel is kinyilvánították, hogy majd vigyáznak a feleségükre, jö­vendő gyermekeik anyjára. A körzeti tanácsadók Ahány ház, annyi szokás, a kötelező tanácsadás külsőségei sem mindenütt azonosak. Aszódtól alig húsz kilométer­re és nem a gödöllői, hanem a monori járásban fekszik Süly­sáp. Ott viszont a tanácsadá­son eddig megjelent jegyesek, mind együtt akarták meghall­gatni dr. Gáspár István kör­Gräber Margit önarcképe (1363). tött rezignáció az, mellyel mű­veiben tetten éri az idő meg- köthetetlen vonulását. Erős mezőnyben dolgozott egész életében Gráber Margit, s ez kötelezte arra, hogy alko­tásai mindig teljesítmények legyenek, soha kompromisszu­mok. Nem váltások és a fejlő­dés gyors állomásai jellemzik életútját, hanem az a formai­etikai szilárdság, mely életét és művészetét biztos alapokon őrizte és kormányozta. Losonci Miklós találkozunk hevenyészettség- gel még egy gesztus erejéig sem, művészetének minden részlete lelkiismeretes munka eredménye. Ady „beteg ró- zsák”-ról beszél, Gráber Mar­git öreg virágokat láttat, ben­nük pergeti le az eltűnt időt, a hajdani ifjúságot. Mindezt bölcs nosztalgiával teszi, a napraforgók csapzottsága, a sárga tulipán éppen elillant frissesége izgatja képi meg­oldásaiban. A romló szépség pompája érdekli, ezt a nyers­anyagot forgatja csendéletei­ben, ez a sűrű élet hántolódik színekké. Mindez persze olyan áramlás, ahol a kukoricacsu- héban az emberi élet állomá­sai is felderengenek, nemcsak a növényé. Érzékeny és alapos művész. Mindig emlékezik, csak úgy tud felejteni. Valakit nem le­het sohasem elfelejteni, az Édesanyát, akiről életművének legdrámaibb, kathartikusan felemelő sorozatát készítette. Nő vall itt a nőről, élete első asszonyáról, az anyáról, s a meghittség, a tárgyakhoz kap­csolt érezelemkifejtés az, mely a képnézőket megdöbbenti. Szívós megfigyelésekkel érez­teti, ahogy nehézkesebbé vá­lik a mozgása, ahogy ágya hí­vogatja, ahogy lassan kiürül a szoba az anyai mozdulatoktól, s ez a mindenki anyjához kö­A szentendrei festészet hazai képzőművészetünknek olyan fontos műhelye, mely korosz­tályokra tagolt feladataival európai hivatást is betölt. Grá­ber Margit a második nemze­dékhez tartozik, egyszerre vál­lalja a nemzeti hagyományo­kat és a Párizshoz kapcsolódó újítók használható eszközeit. Megalapozott egyéniségének minőségi rendje e megbízható mérlegelésen alapul, azon az állandó egyeztetésen, mely egyaránt számbaveszi élmény- forrásainak ajánlatait, lelküle- tének rezdüléseit s a műfaj minden festőre kiosztott esz­mei, formai ajánlatait. A kép Gráber Margit hite szerint egyszerre o legnagyobb szabadság és kötelesség, sze­mélyhez, tájhoz, néphez, er­kölcsi normákhoz igazodik. Ennek az „európai orientáció­jú magyar művészetnek” lét­rehozásán fáradozott úgy, hogy festői otthonának választotta Párizst, Nagybányát, szinte az egész világot, de leginkább Szentendrét. Ez a város számá­ra nem elsősorban a vízpart, nem a romantikusan kanyargó költői utcák és házak tetőhor­padásaikkal, hanem a kert, ahol él, virág, melyet ebben a környezetben pillant meg visz- szavonhataüanul. Szentendre az ő értelmezé­sében piaci nyüzsgés, az öreg­ség szép fáradtságának moz­dulatai, melyet emberben, de virágban is megfigyel. Csupa látvány, lim-lom, mellyel ked­vesen gazdálkodik és az érték­rendet illetően nagyon szigo­rúan. Ez azt jelenti, hogy nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom