Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

1974. FEBRUAR 17., VASÁRNAP Utol t/űHop Ha jön a belvíz Évszázados gondok végén - pont Békében háborúról beszélni? Beszéltem öregekkel; állítólag régebben voltak ilyen telek, mint a mostam, hó nélküliek, csapadék nélkü­liek, napsütésesek. Meleg februárral indult a tavasz és egy szál ingben mentek március 15-én koszorúzni. No, ilyen márciusokra már én is emlékszem. — De a február — mondja Török Mária tanácselnök —, pédául a négy évvel ezelőt­ti. Vagy hatvannyolcban. Ol­vadt a nagy hó, a 4-esen nem lehetett átmenni. A hegyekből lezúdult a víz. A „hegyekből“ így mondja Török Mária: a hegyekből. Hol vannak itt he­gyek, Pilisen, az alföldnek szinte-szinte a közepén?! — Persze — mosolyodik el —, az itteni nyelv nevezi így egyik oldalról a bényei, kávai, gombai, a másik oldalról pe­dig a nyáregyházi dombokat. A téesz területén van egy ma­gassági pont, onnan lenézve oiyan a község, mint egy tek­nő. A központ van a legmé­lyén. Tavaszi olvadáskor, nagy nyári esőzésekkor ide zúdult minden víz. Hogy mibe került már az elvezetése! Hatvan­nyolc táján ahogy emlékszem, vagy nyolcszázezer forintot költöttek vízelvezető árkokra. Szakemberek felmérték a leg­veszélyeztetettebb részeket, belvízrendezési tervet készít­tettünk. A negyedik ötéves terv időszakára a költségvetés­ből komoly összegeket kaptunk, 1971-ben egymillió-százhúsz­ezer, 1972-ben egymillió forin­tot, az idén pedig egymillió­nyolcszázezer forint áll a ren­delkezésünkre. — Hetvenegy-hetvenkettő­ben két szakaszon indult meg a munka: a 4-es állomás felőli oldalán épült csatorna, amely kapcsolódott a meglevőhöz és érinti a Petőfi, a Bocskai és az Akácfa utcát. A Káva felőli oldalon a legmélyebb pontok­ról egy részben nyitott, rész­ben zárt csatorna vezeti el a vizeket. Az úttest alatt húzó­dik egy része, ez a munka pár­huzamosan ment az útépítés­sel. A kertek alatti rész csa­tornázása még hátravan, de ez nem veszélyeztet embere­ket, házaikat. — Az idei pénzt már három éve lekötöttük. A 4-es műút mentén a KPM — mintegy nyolcszáz méteres szakaszon — nyílt csatornát akart építe­ni. Kértük, legyen zárt, legyen a község központjának ezáltal is városiasabb képe, adjuk az egymillió-nyolcszázezret, sőt kétszázezerrel a fejlesztési alapból ki is egészítjük. Meg­lett az egyezség. — A belvízgond nyolcvan százalékig megszűnt Pilisen, a csatornák a Cerjébe vezetik el a vizeket. Csalogatta a vasút — A Gerje a község köze­pén, a malom mellett, a téesz portáján ered. A forrás most is állandóan bugyog — mond­ja Haluszka Mihály nyugdíjas gépész, a tanács végrehajtó bizottságának tagja, a község történetének jó ismerője. — Egykori feljegyzések szerint Pilis a török időkben a hegye- ki részen, a Káva felőli dom­bokon terült el. A község mos­tani területe régen mocsaras, vizenyős legelő volt. Nyilván a völgyben húzódó út, majd ké­sőbb a vasút csalogatta maga köré az embereket. — A legnagyobb pusztítást a víz 1941-ben okozta, akkor hetvenkét ház dőlt össze. Sár­házak persze. Hogy építkeztek: akácfákat fektettek le komo­lyabb alap helyett és ráhúzták az egy méter vastag sárfala­kat. (Egy sárguló fényképet mutat Haluszka Mihály.) Negyvenegy februárjában majd a fejünkre omlott az iparosok székháza is, tessék, így nézett ki... — Az elmúlt években a Ger- jét kimélyítették, szabályoz­ták. De amíg nem épült ki a községben a csatornahálózat, évente ellepte hóolvadáskor, záporkor az utakat a víz, be­szaladt a házakba is. Összedőlt — Február 12-én, vagy 13- án volt, már nem is emlék­szem, hetven vagy hetvenegy­ben. Délelőtt. Az én emberem éppen a szőlőbe ment, a fiam meg a téeszben volt — mond­ja Berinszkij Jánosné. — Elő­ször az ablak repedt meg ... Férje, a Fűtőberendezések Gyárának nyugdíjas munkása folytatja, az emlékektől bor­zongás fut át a konyhán. zeti orvost. Róla pedig él kell mondani, hogy az egész me­gyében, vagy talán az or­szágban sincs még egy kör­zeti orvos, aki a családvédel­mi tanácsadást is eilátná. 1971-ben vállalta és azóta is az egész manori járásban csak Sülysápon van családvédelmi tanácsadás. — A családvédelemhez hoz­zátartozik a jó egészség, mert anélkül nincs boldogság a csa­ládon belül — mondja — és ezért én minden hónap máso­dik péntekén különböző be­tegségek elleni védekezésről tartok ismertetést a családvé­delmi előadáson. Mindig eljön 30—40 asszony, férfi és azután sorra kérdezgetnek mindenfé­lét. Akinek azonban bizalmas a mondanivalója, négyszem­közt is beszélhet vélem. — Családi bajokról, egye­netlenségekről ? — Arról is. Még a válási szándékukat is elmondják. Az ilyenekkel többször foglalko­zom, meghívom a házastársat, vele is beszélek, annyiszor, míg össze nem békítem őket- Az én békítési kísérletem job­ban sikerül mint a válóperes bíróé- A hozzám fordulók kö­zül még senki sem vált el, és remélem, hogy a nálam most járt jegyeseket is csak ásó­kapa választja majd el egy­mástól. A mátkapár együttesen Egész januárban senki sem kért a sülysápi orvostól há­zasság előtt tanácsot. Február 8-án azután egyszerre két és fél jegyespár jelentkezett ná­la. Egyik menyasszonyjelölt egyedül jött, mert a vőlegé­nye máshol lakik és ott veszi igénybe a tanácsadást. Mind A sziget végén MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK a két másik menyasszony 21 esztendős, az egyik vőlegénye huszonhárom, a másiké hu­szonnégy éves. A védőnő kér­désére ezek a jegyesek azt fe­lelték, hogy ki-ki a párjával együtt akar beszédni az or­vossal. — Aztán a lányok irultak- pirultak? — Nem. Előttem nem szé­gyenkeztek. Harminckét éve vagyok Sápon orvos, jóformán egyszerre ismertek meg a szü­leikkel, hiszen már amikor az első hascsikarásuk volt, én kezeltem őket, és azután is minden bajukban. Nem volt tehát zavarban egyiklük sem és elfogódottnak sem látszot­tak- Komoly figyelemmel hall­gattak és a végén, amikor megkérdeztem tőlük, érdemes volt-e eljönni a tanácsadásra mind a négyen szinte szóról szóra azt mondták: nagyon is, mert bár általában mindennel tisztában voltak, de így ÖS2- szefoglalva és részletesen megmagyarázva másképp te­kintenek a jövő elé. Mindebből az következik, hogy az érdekeltek legnagyobb része megérti, hogy szükséges a kötelező tanácsadás és szí­vesen fogadja. Hogy azután a kapott jó tanácsokat be is tartják-e, az csak a jövőben derülhet ki. De ha mindenütt, mint ahogyan Aszódon és Sülysápon, illő komolysággal vesznek részt a tanácsadáson, akkor biztosan egészségesebb, boldogabb és időállóbb házas­ságok keletkeznek. S boldogabb lesz az általuk tervezett időben érkező áldás: a gyerek. Szokoly Endre — Tizenegy óra tájban sza­lad a gyerek értem, apu, jöj­jön, összedőlt a ház! Jövök, nézem: összedőlt. Cserép tetős, nyolc méter hosszú, szoba- konyhás volt, rakott falból. Próbáltuk már előbb megvé­deni, téglával aláfalaztuk, összedőlt. Még az a jó, hogy nem volt benn senki. Örököl­tük. Harmincnyolc évig lak­tuk, öt gyerek nőtt fel benne. Ezek a sárházak könnyen ösz- szedőlnek. Az új ház masszív, derűs. — Hetvenkettő novemberé­ben költöztünk be. Egy dara­big a lányomnál, aztán bér­ben laktunk. Egy szoba, kony­ha, spejz. Stramm kis ház. Kölcsönnel épült, másképpen nem is bírtuk volna. Huszonöt évre kamatmentesen hetven- kétezret kaptunk, kétszázhat­vanöt forint a havi törlesztés. Nem sok, bírjuk a nyugdíjból. Kikísérnek. — Sok csatorna épült — mondja Berinszkij János és körbe mutat. — Ebbe az utcá­ba azonban még egy elkelne. Háromból harmincmillió Szepezdi Árpád — vízügyi csoportvezető a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályán — a megye térképén mutatja a veszélyez­tetett gócokat, körzeteket: Érd és a környező községek; Gö­döllő és környéke; Vác; Fát, Monor—Pilis—Albertirsa; Abony. — A belsőségi vizek a legna­gyobb károkat 1963-ban okoz­ták — mondja. — Aztán is­métlődtek a pusztítások ké­sőbb is. A megyei szintű el­határozás nyomán, jelentős költségvetési összegek felhasz­nálásával a vízkáros gócok túlnyomó többségét sikerült felszámolni. Községi-városi belsőségi vízrendezésre a ne­gyedik ötéves tervre eredeti­leg százhárom és fél millió fo­rintot terveztek, ennél azon­ban jóval nagyobb összeget költünk erre a célra. — Az elmúlt években ren­deztük Érden a Sulák-árok vízrendszerét, elkészült a mo- nori és a váci övcsatorna. Fót ebben a tervidőszakban több mint négy és fél milliót ka­pott a Szilaspatakra. Hasonló összeget kapott Gödöllő belső­ségi vízrendezésre és kétmillió forint gyorssegélyt az 1972-es nagy zápor nyomainak eltün­tetésére és a hasonló károk megelőzésére. Elkészült Abony belsőségi vízrendezési terve, megvalósítása tízmillió forin­tot igényel. Az idén elkezdő­dik a munka és remélhetőleg négy éven belül nem lesz probléma a vízzel... — Tíz éve három és fél mil­lió forint jutott erre a célra az egész megyére, egy évre. Ta­valy ez az összeg megközelí­tette a harmincmillió forin­tot. Mind több az olyan tele­pülés, ahol az évtizedes, év­százados gondok végére oda­kerül a pont Deregán Gábor ■■----;-----------y—f-----, eszten­I Huszegynehany j dővei------------- ezelőtt, eg y szombat délután, sovány, kopaszra nyírt gyerekember szólított meg a híradótiszti is­kola udvarán, ahol hallgató voltam: — Nem tudod, hun van a népi táncosok próbája? — Mán hogyne tudnám, mikor ippen ott, ahun az énekkaré. Gyere velem, födi! Pillanatok alatt tisztáztuk, hogy mindkettőnk bölcsője az Alföldön ringott, az övé Kar­cagon, az enyém meg Debre­cenben. A rend kedvéért mindjárt be is mutatkozott: Bráda Eleknek hívják, a rá- diótechnikus tiszti század ve­zetékes technikusi rajának el­ső éves növendéke, s megkér­dezte, hogy mi az az arany- csík a zubbonyom bal felső zsebén. A másodévesek le­ereszkedő fölényével felvilá­gosítottam, hogy az a csík a kiváló tanulmányi eredmény megkülönböztető jele, s egy­ben a soron kívüli kimaradá­sok, eltávozások záloga. Egy hónap múlva összefu­tottunk a laktanya kapujá­nál. Már nem volt olyan ko­pasz, kimenőruhája sem lö­työgött úgy rajta, mint a gya- korlóancug, és zubbonyzsebe fölött sárgán ragyogott az aranycsík... Csaknem egy évtized múl­tán Ráckevén hozott össze ve­le ismét a véletlen. — Hát te hol jársz erre? — csodálkoztam. — Itt lakom — mutatott egy közeli utcára —, és ott dolgozom — intett fejével a járási tanács épületére. Egy­szóval : benősültem Ráckevé- re — tette hozzá nevetve. másfél mertem meg a feleségemet. Két év múlva összeházasod­tunk, lakás híján az anyóso- mékhoz költöztünk, s rövide­sen megszületett az „első kö­zös szerzeményünk”: a gye­rek. A fiam most 18 éves, a Tisza-parti Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola har­madéves tanulója Szegeden. Néhány évi szolgálat után le­szereltem, s visszamentem a szakmámba. Előbb Pesten dol­goztam — minden éjjel fél háromkor keltem —, aztán Ráckevén lettem körzeti vil­lanyszerelő. Rövidesen meg­választottak a járási KISZ- végrehajtóbizottság tagjának, majd — 1958-ban — felvettek a pártba. Ezzel csaknem egy időben a járási tanács vb iparügyi előadója lettem. Et­től kezdve az életem össze­forrt a közigazgatással. Kü­lönböző beosztásokban — fel- vásárlási, majd igazgatási cso­portvezetőként — tizenkét évig dolgoztam a járási ta­nács mezőgazdasági és élel­miszer-gazdasági osztályán. Közben elvégeztem a marxis­ta—leninista esti középiskolát, öt évig magam is ott tanítot­tam, majd beiratkoztam az állam- és jogtudományi egye­tem levelező szakára. 1970- ben jöttem Makádra, előbb gazdasági vezetőnek, 1973 áp­rilisa óta pedig tanácselnök­nek. Két éve lakást is kap­tunk a községben, leteleped­tünk. A feleségem a termelő- szövetkezet művelődési ottho­nának művészeti vezetője. az egye­temmel? - öszin­Ismét elszaladt évtized.---------------------------- A na­pokban a Csepel-sziget déli csücskére, Makád felé vitt az utam. A tanácsháza mögötti, jókora sártenger — afféle ven­dégmarasztaló dágvány — megállást parancsolt a gépko­csinak. Ha már itt vagyok, beugróm a tanácsházára — határoztam el hirtelen. Az elnöki irodából ismerősnek tű­nő hang felelt a kopogtatás­ra: Bráda Eleké, Makád köz­ség tanácselnökéé. — Híradótiszt, járási ipar­ügyi előadó, falusi tanácsel­nök — nem éppen rokonszak­mák: hogy csináltad? — Elmondhatom, ha van hozzá türelmed — s máris belekezdett a történetbe. [értelmiségi ] “------------------------- miatt — ap ám gimnáziumi tanár volt, anyám tanítónő — érettségi után nem vettek fel a mű­egyetemre. Kitanultam hát a villanyszerelő szakmát, s már két éve dolgoztam, amikor behívtak tényleges katonai szolgálatra. Innen irányítottak át a híradótiszti iskolára. 1953- ban felavattak, a ráckevei já­rásba kerültem. Volt egy kö­zös néptánccsoportunk a rác­kevei gimnazistákkal, ott is­Kétszer olyan szélesre szelt, rozzant házaival, kopjafán temetőjével és a XVI. században épült templomával. Az ősközség mai napig megőrzött, egyedül­álló jeUegzetességét a legmese- szebbmenőkig védeni kell a to­vábbiakban is..." Ha bennszülött makádi le»* ne, akkor sem nézhetne rám büszkébben: „Ehhez mit szólsz? Valóságos élő skan­--------- , ■ ami iro­Az t szolom, hány ol­dallal né. — Hol tartasz Mivel a hó nem esik, a KPM Közúti Igazgatóságának ve­resegyházi útmesterségéről kigördültek a munkagépek az or­szágutakra. Két hete kezdték el a Szada és Mogyoród közötti útszakasz szélesítését. Az eddig háromméteres út helyett ha­marosan hat méter széles aszfaltburkolat fogadja a gépjár­műveket. Gárdos Katalin felvétele tén szólva, attól tartok, hogy a válasz így hangzik: „Abba­hagytam”. — Három napja abszolvál­tam, s most dolgozom a dok­tori disszertációmon. Február végén kell megvédenem, a címe: „A szövetkezetek álla­mi felügyeletében bekövetke­zett változások”. Legkésőbb májusban leteszem az állam­vizsgát is. — Kell ez ide? Ebbe a kis­községbe? — próbálom pro­vokálni. Sikerrel. Felugrik, s a szekrényből vaskos iratcso­mót vesz elő: — Azt hiszed, egy kisköz­ségben nincsenek igények?! Ahol emberek élnek, ott a fejlődés sem állhat meg. Ide nézz! Elém teszi a dossziét, amely­nek fedőlapján ezt olvasom: „Makád község összevont ren­dezési terve. Vizsgálatok — Program.” —— Az — Tudod, mi ez? | első hely­zetelemző, távlatokat nyitó program a hatszáz éves tele­pülés történetében! Igaz, hogy a lélekszám az elmúlt tíz évben csökkent — a lakosság jelenleg 1391 főnyi —, de van jövője, perspektívája! És olyan értékei, amelyeket ér­demes megőrizni, s másokkal is megismertetni. Olvasd! „Makád a Csepel-sziget legdé­libb községe, országúti végpont, a Nagy-Duna és a Ráckevei- Duna által körülzárt területen fekszik ... A Duna partját mind­két oldalon erdősáv szegélyezi, legdélibb pontját pedig zsombé- kos, nádas borítja ... Külterüle­tén található egy — a MOHOSZ kezelésében levő — halastó, s környékének gazdag madárvilá­ga, és eredeti terinészetességé- ben megmaradt növényvilága természetvédelmi területté nyil­vánítását indokolja ... A maká­di nagyerdő a regionális tervben üdülőterületté lett nyilvánít­va . . — A hullámtéri területen, a nagyerdőben és az úgyneve­zett Szilvásban összesen kö­rülbelül 320 víkendtelket tu­dunk parcellázni. Tudod, hány igénylő jelentkezett eddig? Nyolcszáz! Kisebb részt helyi lakosok, nagyobb részt fővá­rosi dolgozók... De lapozz tovább, oda, ahol a községről van szó. Továbblapozok, és ezt talá­lom: „A mai Kossuth Lajos utca két oldalán alakult ki a község mag­ja — az ősközség — a XV. szá­zadban. Azóta — hála a területi adottságoknak —, szinte háborí­tatlanul megmaradt eredeti szer­kezetében, a templom körül ki­terjedt fésűs beépítéssel... Az ősközség képe ma is őrzi hajda­ni jellegét, nádtetős, fehérre me­odébb olvasható: „A község közlekedési helyze­tét meghatározza, hogy a Cse­pel-sziget legdélibb fekvésű te­lepülése, ahonnan mind az al­földi, mind a dunántúli városok megközelítése csak a Dunán való átkeléssel lehetséges. A legköze­lebbi közúti híd Ráckevén van, Makádtól kb. IS kilométerre. A községnek vasúti kapcsolat« nincs; egyetlen út, az SÍ Uí sz. bekötő út kapcsolja be az or­szág közúthálózatába ... Mivel as út sem a vonalvezetés, sem a burkolat állapota és szélessége szempontjából nem megfelelő, korszerűsítése feltétlenül szüksé­ges ...” — Ez mind igaz — sajnos. De azért vagyunk itt, hogy ne nyugodjunk bele. Hogy meg­értessük mindenkivel: a kis­községek is élni akarnak, nem elnéptelenedni! Ami hatszáz évig jó volt, ma már nem az. Hát akkor — tegyünk ellene! Hatszáz évig házaktól temet­ték a halottakat Makádon; most ravatalozót építünk meg köztemetőt, mert az egyházi betelt. Azelőtt máshonnan járt át az orvos, vagy a be­teg ment Ráckevére; ma jól felszerelt orvosi rendelőnk van háromszobás orvosi lakás­sal. Most építettünk hozzá anya- és csecsemővédő ta­nácsadót. Mert már arra is volt igény. A postát úgy em­legettük magunk között, hogy „a falu szégyene”. Helyette már épül az új, korszerű pos­tahivatal. Az üdülőtelek nagy kincs, kevés helyen találják meg a pihenni vágyók egy helyen a vizet meg az erdőt; nos, mi úgy akarunk gazdál­kodni ezzel a kinccsel, hogy az egész község hasznát lás­sa: a magánszemélyek mellett olyan vállalatokat, intézmé­nyeket részesítünk előnyben, amelyek majd illő részt vál­lalnak a település kommunális fejlesztési feladataibóL [ Felkapja I az iratcsomót, ------------------ belelapoz: — E zt a programot nem el­fogult makádi lokálpatrióták, hanem pártatlan szakemberek, a Pest megyei Tanácsi Ter­vező Vállalat munkatársai ké­szítették. Mégis ezt írták: — „Makád község kihalásra ítélt település — legalábbis a számadatok és a rideg statisz­tikák szerint. A község népe viszont élni akar, és itt, Ma­kádon. Ebben kell a tervnek segítségükre lenni.” Nekünk meg abban, hogy ez a terv — valóra váljon. Nyíri Éva Felvételre keresünk géplakatosokat, szerkezetlakatosokat, hegesztőket, férfi es női segédmunkásokat, továbbá anyaggazdálkodót, anyagkönyvelőt, raktárost Jelentkezés: a VIZEP Központi Gépjavító üzemében Vecsés, Dózsa György út t FELVESZÜNK gépirónót, esztergályos szakmunkásokat központi üzemünkbe; női és férfi betanított és segédmunkásokat sződligeti telephelyünkre. Jelentkezés: VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VALLALAT Vác, Dózsa György út 53.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom