Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
1974. FEBRUÁR 17., VASÁRNAP 3 “"KJCirkw Jubileumi zárszámadások Tervelmaradásról — reálisan Miért felelősek a megyei építők? (Folytatás az 1. oldalról) 266 tehenet, 133 borjút és 139 hízómarhát tartottak számon. Az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés 3728 liter. Az elmúlt évben a gazdaság közös vagyona elérte az 58 millió forintot, a tiszta nyereség 7,6 milliót tesz ki. A zárszámadó közgyűlés hozzászólásait követően dr. Gaál Lajos, a megyei tanács osztályvezetője átnyújtotta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Virág Gyulának, aki tizedmagával megalapította a tszt-t. Jubileumi emléklapot kaptak: Berta Mihály, Magyar Béla és Virág Béla alapító tagok. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri dicséretben részesült Vágó János. Több pénzt vittek haza A nagykőrösi Dózsa György Termelőszövetkezet zárszámadásán — melynek vendégei között megjelent Arany István, a megyei tanács vb-tit- kára és Szűcs Zoltán, a városi tanács elnöke is —, elsőként Kalló József, a közgyűlés ügyvezető elnöke szólt az elMint ismeretes, az érdekelt magyar, jugoszláv és csehszlovák vállalatok vezetői február 12-én szerződést írtak alá az Adria 'kőolajvezeték építéséről és használatáról. A megállapodás részleteiről Vdvar- di Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes tájékoztatta Somogyi Lajost, az MTI munkatársát. Elmondotta, hogy kőolaj - szükségletünk túlnyomó részét, csakúgy, mint a múltban, a jövőben is a Szovjetunió biztosítja, emellett azonban más országokból, főleg a Közel-Keletről származó olajat sem nélkülözhetjük. Jugoszlávia és Csehszlovákia ugyancsak importálni kíván közel-keleti olajat, s az Adria- vezeték alkalmas lesz arra, hogy a szállításit a leggazdaI Pest megyében több mint hatezren laknak munkás [szállásokon. Gödöllő A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállóját Gödöllőn az elővárosi vasút és az autóbusz végállomásánál építették, így — reggel négy órától este tízig — be- hallatszanak a hangszórók recsegő tájékoztatásai, időnként a vonatok zakatolásától kísérve. — Meg lehet szokni — mondja Serfőző István gondnok, akivel együtt járjuk a két- és háromágyas, szépen berendezett szobákat. Minden emeleten van egy modem melegítő konyha, villanyfőzők- kel és valamennyi lakó számára külön ételszekrénnyel. — A szállót 1972. augusztus végén nyitottuk meg, de a konyhákban csak idén januártól lehet melegíteni, mert az áram bekötése sokáig húzódott. Egyébként 192 helyünk van, 51 ipari tanuló is lakik nálunk. Nyolcvanan a Középmagyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat munkásai. Olcsó vacsorát is adunk, .3,70- től 4,50 forintig. Van elegendő szórakozási lehetőség is, tévé, filmvetítések, ismeret- terjesztő előadások. Most azonban harminc üres helyünk vám. A szállóhoz még építésekor múlt 25 év eseményeiről, majd Papp István tsz-elnök ismertette a vezetőség beszámolóját. Megállapította, hogy tavaly javult a munka termelékenysége, gyarapodott a közösség vagyona. A növénytermesztésből származó nyereség 4 millió 370 ezer forint, 5,9 százalékkal magasabb, mint az előző évi. A szövetkezet árbevételének 37 százalékát az állattenyésztés adta. A szarvasmarha-tenyésztésben az intenzív legelőgazdálkodásra alapozott húshasznú állattartást kívánják fejleszteni a HSZV termelőszövetkezeti közös vállalkozás technológiája szerint. A gazdaság elnöke elmondotta, hogy 1973-ban a megelőző évi 19 728 forintról 21 450 forintra nőtt a tagok jövedelme. A közgyűlésen számos hozzászólás hangzott el. Arany István, a megyei tanács vb- titkára elismeréssel szólt a tagság igyekvő, szorgalmas munkájáról, majd átnyújtotta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát idősebb Mészáros ságceabb módon bonyolítsuk le. Az Adria kőolajvezeték a Rijekához közel fekvő Krk- sziget Omisalji-öbléből indul majd ki; a teljes vezeték hossza 735 kilométer lesz. A kőolajvezeték a magyar— jugoszláv határtól a magyar— csehszlovák határig 340 kilométeres szakaszon húzódik. Ebből csak a magyar—jugoszláv határtól Százhalombattáig terjedő 210 kilométeres részt kell újonnan megépíteni, mert felhasználhatjuk a korábban már megépített Barátság I. kőolajvezetéket. A Barátság-vezetékrendszert tehát összekapcsoljuk az AdriávalA kőolajvezeték a szerződés aláírásától számított 36 hónap alatt készül el. Az üzembe helyezés tehát 1977 elejére várható. felszereltek egy kaputelefont, nem tudni milyen meggondolásból a portásfülkébe, de kezdettől fogva nem működik. Két méterre tőle áll a hangosbeszélő erősítő berendezése és a kettő egyidőben nem üzemelhet— A központtól már többször vizsgálták, hogy mit lehetne tenni, de eredménytelenül — mondja a gondnok. — így aztán bárkit keresnek, minden szobában harsog, hogy jöttek valakihez. Aztán ritka eseteket sorol. Egy fiú összeverekedett az édesapjával. A gondnok szétválasztotta őket. Nemrégiben meg a közművesek egy brigádját áthelyezték Budapestre. Nem akartak menni, ezért egy napig egyáltalán nem dolgoztaik. Tizenhatan. — Mit tesz ilyen esetben a szállásbizottság? Vagy hogyan segítette az árambekötés intézését, a kaputelefon bekapcsolását? Hogyan foglalkoznak munkatársaikkal? — Nincs szállásbizottságunk és nem is volt — feleli Serfőző István. Vác A cementmüvek helyi központjában Szilágyi Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára és Keszi Károly munkásellátási vezető tájékoztat — Bégen két régi szállónk Lászlónak, a gazdaság alapító tagjának. A szövetkezet alapítói közül Godó Jánosné és Mészáros Károly jubileumi emléklapot kapott Az iparszerű növénytermesztés útján Zsámbékon az Űj Élet Termelőszövetkezet zárszámadásán Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese adta át idősebb Szűcs Ká- rolynak, a gazdaság alapító tagjának a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. A közgyűlésen Szín Béla, a gazdaság elnöke elevenítette föl a termelőszövetkezet történetét az időtől, amikor 1949-ben a dunántúli községben tizennégy parasztember kicsiny termelőszövetkezeti csoportot alakított. Az elnök ezután arról számolt be, hogy negyed század múltán, a legutóbbi esztendőben milyen eredményt mutatott föl a tagok és alkalmazottak immár három és fél száz főnyi gárdája s a munkában gyakorta részt vállaló 84 nyugdíjas. A másfél ezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetben az elmúlt esztendő során a kenyérgabona, a cukorrépa és a napraforgó komplex gépesítése után a kukorica- termesztést is gépesítették, csatlakozván a nádudvari rendszerű iparszerű kukoricatermesztési programhoz. Az állattenyésztésben még észrevehető a korábbi száj- és körömfájás járvány okozta megtorpanás. Nyolc százalékkal apadt a szarvasmarha létszám, ami azonban a fejlődésre vall: három százalékkal gyarapodott a tehénállomány. A zsámbéki Üj Élet Termelőszövetkezet 15 millió 441 ezer forintos bruttó jövedelemmel zárta az 1973-as évet, dolgozó tagjaik és alkalmazottaik egy napra jutó átlagkeresete eléri a 112 forintot. Az ünnepi zárszámadó közgyűlésen a gazdaság tíz dolgozója — Gyurics Simon, Hajdú János, Jankovics József, Kecskés Miklós, Kovács József, Pethő László, Seprényi Kálmán, Torma Ferencné, Torocz- kai Lajos és Tugyi Pál — vette át a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, negy- venketten tönzsgárdajelvényt és pénzjutalmat kaptak. volt, tavaly április óta már azokból csak az egyik, és az új, kétszáz személyes szálló működik. A legtöbb szobájában más vállalatok nálunk dolgozó munkásad laknak. Az új szállóban egyébként jelenleg ötvenegy hely üres. A régi, úgynevezett műszaki szállóban huszonötén vannak— Miért nem költöztetik át a műszaki szállás lakóit az új szálló üres helyeire? — Ez a tervünk, de csak július elsejétől szándékozunk megvalósítani — veszi át a szót Keszi Károly. — Utána a műszaki szállót negyvenszemélyes női szállóvá alakítjuk át. Vácott ugyanis nincs ilyen és például a ml vállalatunk is havi 150 forint albérleti hozzájárulást fizet munkásnőinknek. A munkásszállodában Becsei Sándorné helyettes gondnoknő kalauzol. Nem kis büszkeséggel mutatja a ekay- fotelokat, a rekamiékat. Csak a bútorok több mint egymillió kétszázezer forintba kerültek. — Minden emeleten klubszoba, saját könyvtár, két tévé-készülék. Filmvetítések és ismeretterjesztő előadások — sorolja Becseiné és büszkén mutatja a túlzás nélküli nemzetközi színvonalú helyiségeket. Előzőleg az szb-titkár és munkásellátási vezető a lakók érdektelenségéről is tájékoztatott A tavalyi 13 TIT- előadáson például mindössze A Pest megyei építőipar sajnos tavaly sem teljesítette tervét lemaradásuk veszélyezteti a negyedik ötéves terv céljainak megvalósulását — mondotta év eleji nyilatkozatában dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára. Ez az egyetlen mondat sokféle gondot foglal össze; a hibák gyökerei évekre nyúlnak visz- sza, a változtatás nehéz, s nem megy túl gyorsan, s a tervelmaradás sem kicsi. E tények akadnak feltárására Molnár Józsefet, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját kértük feL A nyereség fele Köztudott, hogy a hibák gyökerei valóban évekre nyúlnak vissza: a termelékenység mélypontja 1971-ben volt, az eredménytervtől 1972-ben maradtak el a leginkább. Üj gazdasági vezetőknek kellett szembenézniük a vállalat reálisan gyenge helyzetével. A tavalyi terv meghatározásakor nem tekinthettek el a PÁÉV „adottsó,gaitól”- Elöljáróban leírhatjuk, hogy a vállalat minden tavalyi mutatója jobb az 1972-eseknél, csak a növekedés üteme nem kielégítő. Nézzük, mit mutatnak a számok? Saját termelési értékük a tervezett 490 millió forint helyett csak 471 millió, munkáslétszámuk az elképzelt 2450- nel szemben 2334; nem tudták átadni a 730 lakást, csak 705-öt hoztak tető alá — és a pozitív oldal: a termelékenység javult, az egy munkásra jutó építés-szerelés értéke 199 ezer forintról 201 ezerre nőtt, az átlagbérek pedig 30 ezer 343 forintról 30 ezer 576-ra. A pozitív és a negatív tendenciák arányait viszont pontosain tükrözi a nyereség alakulása, s a PÁÉV a tervezett 14,2 millió forintos nyereséget nem tudta eLémi, csak 7,5 milliót írhattak a főkönyvbe — s ez a féleredmény akkor válik még inkább megragadhatóvá, ha leírjuk: a kitűzött tizennégy milliós nyereség is csak töredéke az országos szintnek. Az előbbi hosszú mondatban leírt számok döbbenthetik rá az olvasókat, hogy a tervelmaradás valóban nem kicsi, s nem megy túlzottan gyorsan a változás. Az 133-an, a 21 filmvetítésen csak 245-en vettek részt. Látogatásunk elején a gondnbknő maga is mutatta a melegítő konyha szép új műanyagpadlóját, amelyet szeplősre csúfítottak az eltaposott cigarettavégek. Meghirdették ugyan, hogy szállásbizottságot választó gyűlést rendeznek, de mindkét alkalommal elmaradt, mert jóformán senki nem jelent meg. — De már kijelölték aszál- lásbizottságot és március elsejétől dolgozni kezdenek — mondja a gondnoknő. — És egy szocialista brigádunk karácsonyfát is felállított és az emberek már az első szóra leteszik a portán a magukkal hozott italt. Tudomásul veszik, hogy csak akkor kapják vissza, ha hazautaznak vagy a rokonaikhoz mennek. Jó ez a bizakodás és van is némi alapja. Az igazi bizonyítékok azonban — a szállásbizottság működését, a tisztaság megóvását vagy a műveltségnek belső igényű fejlesztését illetően — jövőidejűek. Dunakeszi A járműjavító 120 személyes szállását Sződi Györgyné munkásellátási felelős és Sa- hin Kálmánná gondnoknő mutatja be. A régi veretű házba stílszerűen illeszkedik a drága buklészőnyegekkel, ízléses függönyökkel, kényelmes fotelekkel berendezett társalgó. — Ide csak papucsban lépnek be a lakók. De ezt már megszokták, mint azt is, hogy ha valamelyik fiatal hangosan rádiózva, vagy magnózva érkezük, csak ránézünk, és alacsonyra tervezett nyereség felének (!) az elkönyvelése ugyanis nem lebecsülhető gazdálkodási, szervezési problémák létére hívja fel a figyelmet! Háromszázötven lakás „Lemaradásuk veszélyezteti a negyedik ötéves terv céljainak megvalósulását” — az előbb leírtak egy sor gondot szemléltettek, de ilyen súlyossá talán nem tették a helyzetet? Nézzünk két adatot: 730 lakás átadását tervezték, s 705-öt hoztak tető alá. Huszonöt lakás hiánya csak nem veszélyezteti a megyei programot? Valóban, ennyi nem, csakhogy most a statisztika nem mutat pontos képet A terven kívül is ígéretet tettek lakások megépítésére, s a tető alá hozott házakba — így például Vácott, Szentendrén — tömbfűtési, közművesítési problémák miatt (nem mindegyikben csak a PÁÉV a hibás!) nem költözhettek be a lakók. Ha a realitásnak megfelelően számolunk, 350 lakás átadása maradt él — s ez bizony már nagy szám, A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkájának csak felét teszi ki a lakásépítés, a többi 50 százalék kommunális, művelődési és ipari objektumokban ölt testet. E területen nagyobb problémák nem voltak, éven belül csúsztak néhány határidővel. Szervezés és költségek Mi lehetett az oka, hogy a ki- sebb-nagyobb tervelmaradás ilyen nagy nyereségcsökkenéssel járt együtt? Molnár József igazgató szerint a munkák átfutási ideje — a kellő szervezés hiánya miatt — nem rövidült megfelelően, s a növekvő költségek nem térültek meg az árakban. A tavalyi bérfejlesztést a vállalat nem tudta kigazdálkodni úgy, hogy nyereségtervét hozza. A harmadik ok: nagyon sok olyan feladatot vállaltak még 1969—70-ben, amelyet nem teljesítettek, s a korábbi szerződések megvalósításakor a később begyűrűző árváltozásokat nem számlázhatják. Nézzük az okokat kissé részletesebben. A szervezés vagy a szervezetlenség jól tükrözőmáris lehalkítja a készülékét — mondja Salünné. Kisebb rendetlenkedők persze itt is akadtak, de csak rövid időre, mert a régóta működő öttagú szállásbizottság hamar „gondozásba veszi” az illetőt. Így történt például egy régi, kiváló szakmunkással, akinek nagy egyéni válsága volt, elvált, inni kezdett és egy alkalommal, amikor az ágyában cigarettázott, felgyújtotta az ágyneműjét. A szigorú, de emberséges határozat nyomán elvonókúrára került. A járműjavítónál már befejező szakaszában van egy modem, 200 személyes szálló építése. A régi szállót fiatal házasok üzemi albérleteivé szándékoznak átépíteni. A járműjavítónál mindent összhangban szervernek. Mivel az új építmény befejezése késik, az üzem gazdasági vezetése, pártszervezete és szakszervezeti bizottsága a szocialista brigádokhoz fordult segítségért. Ezúttal sem csalódtak. A Décsi László vezette Népek barárátsága brigád felhívással fordult az üzem többi, sőt az építőipari alvállalkozók szocialista brigádjaihoz is, hogy_ tegyenek vállalásokat az új munkásszállás augusztus 20-ra történő befejezése érdekében. — Gondolja, hogy a még hátralevő nagyon sok feladathoz lesz elegendő önként jelentkező? — kérdeztem Révai Sándor szb-titkártól, aki az előbbiekről tájékoztatott. — Biztos vagyok benne. Egyrészt, mert máris sok felajánlás született, másrészt meg minden téren tapasztaljuk, hogy az emberek jó ügy érdekében hajlandók áldozat- vállalásra. dik a gépek s a munkások teljesítményében. A földmunkagépek, a daruk kihasználtsága 60—70 százalékos volt, az egyéb gépeké 80—90. Többségük csak nyújtott műszakban dolgozott. Igaz, az országos átlag egy műszakra kb. olyan, mint a PÁÉV-é, csakhogy másutt két műszakban használják a gépeket, s nem kell közgazdásznak lenni, hogy érzékeljük a különbséget. Miért ez a helyzet? Nem volt elég dolgozójuk, s a meglevők is idegenkedtek a két műszaktól. Persze — mint az igazgató is mondta —, ez nem meggyőző magyarázat A korszerű technológia sem vezet sikerekhez? — adódik a kérdés, hiszen lapunk is többször beszámolt a PÁÉV Stem- alagútzsalus technológiájáról. A válasz ellentmondásos, de jól tükrözi a valóságot: az új technológiával nem érték el azt a felfutást, amire számítani lehetett, viszont a tavalyi eredményt e módszer nélkül nem lehetett volna elérni. A technológia tehát bevált, de még sokat, kell tenni azért, hogy sikeresebb legyen. Munkahelyi légkör Szintén korábban leírt adat ismétlésével kell folytatni az elemzést: 2450 dolgozóra számítottak, de csak 2334 jelentette a PÁÉV munkásgárdáját. Kevesebb munkással valóban nehéz a többre számított tervet teljesíteni. De miért nem tudják megtartani az építőket a PÁÉV-nál? — ez a kérdés. S hogy a kérdés fontosságát érzékeltessük, felidézünk még egy adatot: tavaly minden második munkás kilépett a vállalattól, előfordult, hogy egyik napról a másakra egész brigádok hagyták cserben a céget De vajon miért? A bérek miatt nem, hiszen elérték az ágazati szintet A munkahelyi légkör miatt már többen. Az eddig leírtakból adódik, hogy közepes gépki- használás, szervezetlenség, kapkodás mellett az emberek nehezen érezhetik jól magukat a cég építkezésein. Ehhez járul még a műszaki középvezetők — építésvezetők, művezetők — többségének nem megfelelő szakmai, irányítói hozzáértése. Sokan nehezen értik meg, hogy nem elég utasítást adni, de meg is kell értetni az emberekkel, hogy mit, miért csinálnak. Tudatossá tenni a feladatot — ez a leggyengébb pontja a gyakorlati vezetésnek. A megoldást csak a körültekintőbb káderutánpótlás eredményezheti. A bizakodás tartalma Szerencsére ezeket az adatokat, összefüggéseket nem az újságíró „fedezte fel”, hanem mindet önkritikusan maga a PÁÉV igazgatója. Ez a valóságlátás lehet az egyik biztosítéka az idei változtatásnak. S erre mindenképpen szükség van, mert 1974-ben még nagyobb feladatokkal kell megbirkózniuk. Azt tervezik, hogy saját termelésüket 526 millió forintra fokozzák, munkáslétszámukat emelik, idén 970 lakást adnak át, a termelékenységnek is nőnie kell, s az átlagbér meghaladja a 31 ezer forintot, méghozzá úgy, hogy az év végén 22,3 millió forint nyereséget könyvelhessenek el. Mi a biztosítéka annak, hogy az idei tervek nemcsak szép számok maradnak, de valósággá is válnak? Az igazgató biztos garanciát nem tud nyújtani, csupán azt, hogy a pozitív tendenciákat erősítik, s próbálják megfordítani a negatívokat. Az üzemi demokráciát szeretnék javítani, valóban versennyé tenni a munkaversenyt, elérni, hogy 02 emberek sajátjuknak érezzék a feladatokat, a pontos forgatókönyvnek megfelelően építsenek, fokozzák a munkahelyi vezetés színvonalát, az átfutási időket tovább rövidítik, a szervezés korszerűsítése, a költségcsökkentés állandó feladat marad. Hogyan? Az igazgató csak annyit mondhat: reméli, már fél év múlva az adatok, az eredmények igazolják, hogy bizakodása nem volt alaptalan. Százhalombattáig 210 kilométer Harminchat hónap alatt készül el az Adria kőolajvezeték Udvardi Sándor miniszterhelyettes nyilatkozata Második otthon? Munkásszállásokon Pacsay Vilmos Fóti Péter
