Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-13 / 36. szám

PES1 MEG »El 1974. FEBRUAR 13., SZERDA K/Círiap Verseny az idővel, az igényekkel A követelmény: gazdaságosan termelni „Gyorsuló időben élünk" — szoktuk mondogatni, szinte a közhely gyakoriságával, s magunk sem gondoljuk végig, mennyire igazat szóltunk. Pe­dig, ha másból nem, a társa­dalmi szükségletek, az igények rohamos növekedéséből rá kel­lene jönnünk. Abból az egy­szerű tényből, hogy ami tíz éve jó volt — ma már nem az; ahogy öt éve csináltuk — ma már nem lehet Intenzív beruházás­szervezés Mit csinált — például — egy gyárigazgató öt-tíz esztendeje, ha növelni akarta a termelést? Felvett hatvan új munkást, s két műszakról háromra szer­vezte át az üzemet Ugyan­azokkal a régi gépekkel, „be- verklizett" technológiával, kü­lönösebb anyagi-szellemi in­vesztíció nélkül. Vagy felhú- zatott egy toldaléképületet, vagy felfogadott negyven be­dolgozót, vagy könyvjóváírás­sal átvett néhány kimustrált gépet valamelyik üzemtől, vagy — ha minden part sza­kadt, fekete túlórát rendelt el. A toldaléképítkezést beruhá­zásnak nevezte, a kimustrált masinák átvételét gépbeszer­zésnek, a tmk-ban házilag bütykölt, anyagszállító kéziko­csit saját erejű fejlesztésnek. Csakhogy, ami jó volt öt­tíz évvel ezelőtt, az ma már nem jó. Túlhaladta az idő. Túlhaladták az igények. A piac igényei. A munkaerőforrás nem karsztvíz, ami hol albú- vik, hol meg előbukkan, ez a forrás nem kimeríthetetlen, előbb-utóbb kiapad. A „told­juk meg egy sufnival” csak ideig-óráig megoldás, attól még a termelékenység nem nő, a termelés nem lesz gaz­daságosabb, se a termék kor­szerűbb, versenyképesebb. Termelékenységnövekedés, gazdaságosság, termékszerke­zet-korszerűsítés, versenyké­pesség: a felgyorsult idő leg­alapvetőbb velejárói, követel­ményei. E követelményeknek eleget tenni pedig a fejlesztés régi módszereivel, extenzív be­ruházással — egyszerűen lehe­tetlen. Üj korszak kezdetét éljük: a minőségi fejlesztés, az inten­zív beruházásszervezés kor­szakáét Minél előbb isme­rik fel ezt a gazdasági veze­tők, annál jobb szolgálatot tesznek gyáruknak, dolgozóik­nak, s a népgazdaságnak. Hadd illusztráljuk ezt néhány váci nagyüzem példájával. Képcső helyett fénycső Az Egyesült Izzó Váci Kép­csőgyárában több mint tíz éven' át gyártottak tévé-kép­csöveket. A képcső az első perctől kezdve gazdaságtalan terméknek bizonyult, e több mint tíz év mégis két szakasz­ra osztható: arra a — rövidebb időszakra —, amikor a termék nem volt nyereséges, majd a másodikra, amikor mór kife­jezetten veszteségessé vált. Az utóbbiban a tévé-készülékek árának leszállítása, a piac te­lítődése következtében a szé­rianagyság csökkenése és az import alapanyagárak emelke­dése játszotta a főszerepet. A veszteség 1970-ben már akko­rára nőtt, hogy gazdaságosabb termék után kellett nézni. Te­kintettel a gyár munkásgár­dájának a vákuumtechnikában szerzett jártasságára, a minisz­tériumi kollégium úgy dön­tött, hogy Vácra vigyék le a nagyvállalat profiljába tartozó fénycsőgyártást. A profilváltás egy időre esett a IV. ötéves terv kezdetével, s így lehető­ség nyílt arra, hogy a terve­zett beruházásokat a fénycső­gyártás feladataihoz igazítsák. A tervciklus első három évé­ben több mint 90 millió forin­tot invesztáltak be a gyárban építkezésre és új gépberende­zésekre. A beruházás intenzív voltára jellemző, hogy a pro- filváltozással egy időben ter­melésbővítést hajtottak végre, s ennek érdekében a hagyo­mányos termékek — árambe­vezető elektródák, s különböző alkatrészek — gyártását is korszerűsítették. A váciak is tudták, persze, hogy a korsze­rű automata gépsor többe ke­rül, mint a hagyományos, régi. Ám azt is tudják, hogy a ter­melés, a termelékenység növe­kedése a nyereségtömeg növe­kedésével jár együtt, tehát mégis ez a megoldás a gazda­ságosabb. Profilszalag és melegpadló Hasonlóan érvényesült a gazdaságosság kényszere a Taurus Gumigyárban. Ez a gyáregység hosszú ideig építő­ipari termékeket — tetőszige­telőt, parketta alátétet, stb. — gyártott, hulladék alapanyag­ból. Egyik terméke sem volt nyereséges, megpróbálta hát a termelés mennyiségét emelni. Sikerült: 1972-ben — az előző évihez képest — 18,4, tavaly pedig az 1972. évihez képest 19,3 százalékkal nőtt a terme­lés. Mivel a gyár létszáma vál­tozatlan maradt, a mennyiségi emelkedést kizárólag a terme­lékenység növekedése fedezte. Csakhogy a termelékenység — változatlan technológiával — a végtelenségig nem fokozható, más utat kellett választani. A gyár a termékszerkezet átala­kításának útját választotta. Az egyre nehezebben értékesíthe­tő parketta alátét helyett olyan, gazdaságos termék gyártásába kezdett, amely kapcsolódva a közúti jármű­programhoz — hosszú távra nyereségesnek ígérkezik: 1971- ben bevezették az úgynevezett profilszalagok gyártását, az autóbuszok ablakszigetelésé­hez. Abban az évben 20 mil­lió forintos megrendelést kap­tak rá, az idén már 45 millió forint értékben készítik. Ugyancsak új termék — és külföldön egyre keresettebb — a gumialapú melegpadló lap, amelyet mezőgazdasági épüle­tek, istállók padlózására hasz­nálnak, betonba ágyazva. Import helyett hazai A Híradástechnikai Anyagok Gyárának (HAGY) nem voltak értékesítési nehézségei. A 12 éve gyártott nyomtatott áram­körök, és a ferrit-vasmagok világszerte keresett termékek. Hogy mégis, ez a gyár is rá­lépett a termékszerkezet kor­szerűsítésének — s ezzel az in­tenzív fejlesztés, beruházás — útjára, annak a számítógép- ipar rohamos fejlődése, más szóval: a piac új igénye volt az oka. Kétoldalon fóliázott, és furat-átfémezett, nyomtatott áramköröket kezdtek gyártani, ami régi berendezéseken, régi technológiával lehetetlen. Tel­jesen új üzemet kellett építe­ni, amelynek magas termelé­kenységű, automatizált gal- vánsora kevés létszámot köt le. Az üzem felépült, s ma a régivel azonos területen, mindössze kétszeres létszám­mal, tízszeres termelési érté­ket fog előállítani. Ugyancsak a versenyképes­ség igénye késztette arra a HAGY gazdasági vezetőit, hogy megoldást keressenek a színes tévé-program következ­tében háromszorosára nőtt fer- ritvasmag-igények korszerű, gazdaságos kielégítésére. A ferritvasmag egyik fontos alapanyagát, a vasoxidot ed­dig Franciaországból impor­tálták. Szállítása rendkívül ne­hézkes, s ráadásul költséges. A gyár az alapanyagigény kielé­gítésére vasoxidüzemet létesí­tett Miskolcon, közös beruhá­zásban a December 4-e Drót­művekkel. Az egyébként költ­séges beruházás iskolapéldája lehet az átgondolt, intenzív fejlesztésnek: azonkívül, hogy a dróthúzás közben keletkezett páclé regenerálásával nyert vasoxid fedezi a HAGY egész évi szükségletét — tehát im­portanyagot pótol —, az új üzem környezetvédelmi szem­pontból is jelentős, hiszen ezentúl nem kerül vasoxid tartalmú szennyvíz a környék élővizeibe. Kevesebb munkás — több termék A sort folytathatnánk a Pamutfonóipari Vállalat váci gyárával, ahol az eredeti ha­táridő — 1974 vége — helyett már 1973 októberében befeje­ződött az a 36 millió forintos rekonstrukció, amely egyszer­re két célt szolgált: áttérést a tiszta pamutfonalak gyártásá­ról a korszerűbb, piacképe­sebb szintetikus kevertfona- lakra, és a termelékenység lé­nyeges növelését. Másfél év alatt a gyár évi termelése 560- ról 800 tonnára nőtt, holott a létszám öt százalékkal csök­kent; ugyanez idő alatt a ter­melékenység 32 százalékkal emelkedett; a minőség tartós javulása következtében az ed­dig importált szintetikus bal­lon- és batisztanyagokiat ha­zai fonálból készítjük, sőt, mi exportálunk belőlük; a gyár az 1973-ra tervezett 5,5 millió fo­rintos nyereség helyett 10 mil­liós nyereségre számíthat. A gazdasági szabályozók ha­tását, a piac törvényeit előbb-utóbb minden gazdasá­gi vezető megtanulja tisztelni. Az is, aki ma még lebecsüli a műszaki fejlesztés, a technoló­giai korszerűsítés, az üzem- és munkaszervezés, a DH munka- rendszer értékeit, s az is, aki korlátozott anyagi lehetősé­gekre hivatkozva, nem lát to­vább az esztendő végénél. Csak nehogy késő legyen! Nyíri Éva A HALADÁS NEGYEDSZÁZADA Egy év - kétszeres tehénállomány • • Ünnepi zárszámadás Csömörön Az évforduló mindig oly stáció, ahonnan visszatekin­teni szokás. Föleleveníteni a múltat, törekvést sikert, ku­darcot. Számos gazdaságban gyűlnek össze e szándékkal ezekben a napokban a tsz-ta- gok. Közös gazdálkodásuk ne­gyedszázadának történetét a csömöri Haladás Termelőszö­vetkezet tagjai is ünnepi zár­számadó közgyűlésen idézték föl kedden. Az eseményen megjelent dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára, és Kovács Zoltán, az Észak Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára is. A hallgatóságot Fábián Ferenc, a gazdaság elnökhelyettese kö­szöntötte, majd Bagyánszki Istvánná tsz-elnök mondta el a vezetőség beszámolóját, is­mertette az elmúlt esztendő gazdálkodásának eredményeit. Az 1376 hektáros termelőszö­vetkezetben a kedvezőtlen aszályos idő­járás ellenére is jó ter­mést takaríthattak be, a területük gyenge adottsá­gaihoz képest. A homokos vidéken húsz és fél mázsa búza, csaknem hu­szonkilenc mázsa árpa termett hektáronként. Az állattenyész­tés fejlesztése érdekében a szö­vetkezet évről évre növeli a lucerna vetéste­rületét — a betakarítást gépesítették —, s hektá­ronként 66,5 mázsa fehér­jedús takarmányt hord­tak be. A gazdaság viszonylag nagy területen termeszt paradicso­mot — 255,5 mázsás hektá­ronkénti eredménnyel — ex­portra paradicsommagot is. Hagyományos növényeik kö­zé tartozik a zöldborsó, jöve­delmező vállalkozásuk a kony­hakerti magtermesztés. A termelőszövetkezet elnö­ké éltnóhdotta; hógy erőtelje­sen fejlesztik a szarvasmarha­tenyésztésüket: 90 darabos te­hénállományukat megkétsze­rezték az elmúlt esztendőben. 1973. december 31-re a terve­zett 335 darab helyett 402 szarvasmarhát — tehenet, üszőt, hízóbikát, borjút — ve­hettek leltárba. Az egy fejős­tehénre jutó évi tejhozam az 1972-ben mért átlagos 2887 literről 3140 literre nőtt. A Ha­ladás Tsz-ben két éve meg­szüntették a közös sertéstar­tást, de a tagok a háztájiban továbbra is nevelnek hízót, s az állatokat a közös gazda­ság révén ériékesítik. A termelőszövetkezet hal­mozott termelési értéke tavaly 40 millió 167 ezer forint volt. árbevétele csaknem 35 millió forint, s a mérleg szerinti tiszta jövedelme 8 millió 462 ezer forint, melynek csaknem kétharmad része az alaptevékenységből származott. I Az elnök-asszony beszámo­lóját követően az ellenőrző bi­zottság, a nőbizottság, a döm- tőbizottság és a munkav-er- seny-bizottság vezetői álltak a tagság színe elé, hogy számot adjanak, mint tettek eleget megbízatásuknak. Ezután dr. Biró Ferenc, a megyei pártbi- , zottság titkára a Munka Ér- j demrend arany fokozatát nyúj- 1 tóttá át Kusnyár Istváiménak, . a gazdaság alapító tagjának. ! Dicsérő oklevelet kapott a , Haladás Termelőszövetkezet ! három nyugdíjasa, valameny- ! nyien alapító tagok, s kivétel ' nélkül részt vállalnak még ma is a közös munkából: elsőként Petrovics Jánosné vette át az oklevelet, aki hét esztendeig volt elnöke a gazdaságnak, s nagy érdeme volt abban, hogy 1 1956-ban nem zilálódott szét a , kis termelőszövetkezet. A má­sik két kitüntetett: Jagyugya Pálné és Baczkó Mihály. A. Z. Pro Űrbe, Pro Arte Kiosztották a Fővárosi Tanács aranyérmeit Budapest felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából kedden a Városházán ünnepi külsőségek között adták át a Fővárosi Tanács aranyérmeit Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, s ott volt a főváros társadalmi, politikai és kulturális életé­nek sok jeles személyisége. A Fővárosi Tanács végre­hajtó bizottsága a Pro Űrbe aranyérmet adományozta: NÉMETH KÄROLYNAK, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának, a főváros szocialista fejlődése érdekében végzett kimagas­lóan eredményes tevékenysé­géért. A főváros feladatai megoldásához mindenkor eredményes segítséget nyúj­tott, kezdeményezője volt an­nak a széles körű társadalmi összefogásnak és mozgalom­nak, amely a centenáriumi ünnepségekkel kapcsolatban Budapest-szerte kibontakozott, s amelynek eredményeként a város sok új alkotással gazda­godott; BARABÁS DÉNESNEK, a Fővárosi Vízművek kútépí- tő-hegesztő szerelőjének, a főváros vízellátásának javítá­sa érdekében évtizedeken át végzett kimagasló tevékeny­ségéért. Sok évtizedes példa­mutató, kiemelkedő munkás­sága során számos újítással járult hozzá a főváros fokozó­dó vízigényének kielégítésé­hez. Élete példamutató, szor­galmas és tevékeny munkás­élet; GULYÁS MIHÁLYNAK, a Fővárosi 1. számú Építő­ipari Vállalat szocialista bri­gádvezetőjének, a fővárosi építkezéseken, a lakóházak és közintézmények felújításán végzett példamutató és ered­ményes munkájáért. Keze- nyomát magán viseli számos budapesti középület, múzeum, egészségügyi és gyermekin­tézmény, s a szocialista bri­gádok versenyében is ered­ményes és úttörő munkát végzett; VIRÁGH ILONÁNAK, a Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola igazgatójá­nak, kiváló és eredményes pedagógiai munkájáért. Vi- rágh Ilona mindenkor arra törekedett, hogy tanítványait becsületes, szorgalmas, hazá­jukat és hivatásukat szerető szocialista emberré nevelje. ★ A Fővárosi Tanács végre­hajtó bizottsága Pro Arte aranyérmet adományozott: VÁRKONYI ZOLTÁNNAK, a Vígszínház igazgató-főren­dezőjének, kétszeres Kossuth- díjas kiváló művésznek, a szocialista színházkultúra fej­lesztése érdekében több évti­zeden át végzett kiemelkedő tevékenységéért. Egyike azok­nak' a budapesti művészeknek, akik közvetlenül a felszaba­dulás után fáradhatatlanul és eredményesen szervezték, se­gítettéi? a szocialista színház­kultúra kialakítását Mi a legkevesebb? K öznapjaink sűrűn nasznált szólásai közül emeltük ki a címül választottat, hogy se­gítségével megpróbáljuk tüzetesen szemügyre venni azt a gondolkodásmódot, amely széles körben föllel­hető, s amely a haladás té- nyeinek lebecsülésében, az erőfeszítések fitymálásá- ban ölt testet. Mindezen akkor kezdtem el töpren­geni, amikor Abonyban, a Bethlen Gábor utca egyik lakója — aki előzőleg pa­naszosként keresett meg levelével — úgy kezdte mondandóját: „az a legke­vesebb, hogy a tanács vég­re megcsináltatta az úttes­tet, de...” S a de szócskát igények, igazabban szólva követelések kusza halma követte, mi mindent kelle­ne még a tanácsnak ahhoz megtennie, hogy a levélíró elégedett legyen. Az a „legkevesebb”, hogy tavaly Abonyban, a már említett utca mellett két másikban is kiépítették az új úttestet, hogy tovább gyarapodott — mintegy két kilométer hosszúságban — a járdák hálózata, elkészült a vízmű... a közvilágítás is jobbá vált... az éveken át bírált, szidott, valóban képtelen állapot között mű­ködő téglagyár rekonst­rukciója is megkezdődött... Álljon meg a menet! Hi­szen sokak gondolkodásá­ban mindaz, amit egy köz­ség elér, „a legkevesebb”, mert a városban nincs sár — de még mennyi van a fővárosban is! —, ott köz­ponti fűtéses lakások épül­nek, az üzletek modernek... Tényleg, ml az, hogy a leg­kevesebb? Ezekre a sokak szemében legkevesebbnek tűnő fel­adatokra ugyanis Abony Nagyközség Tanácsa idén költségvetési kiadásként több mint 18 millió forin­tot fordít, a fejlesztési alap pedig 7,4 millióra rúg; majd’ huszonhatmillió egyetlen, igaz, népes és nagy község esetében. Mi a legkevesebb? M int Cegléden hallom, úgy tervezik, hogy 1978-ra' minden ut­ca legalább egyik oldalán ott húzódik a szilárd bur­kolatú járda. Azaz még négy-öt esztendő kell hoz­zá. Holott nem az a legke­vesebb, hogy- az emberek tiszta cipővel jussanak el céljukhoz, ne dagasszák a sarat? Persze, ez a legke­vesebb. De ugyanúgy a bű­vösnek hangzó kifejezés körébe /tartozik az is, hogy — Ceglédnél maradva — az úgynevezett Fáy-lakótele- pan rendezettebbé vált a környezet, a gyerekek, ahogy megérkezik a ta­vasz, játszótéren ugrálhat­nak ... Ne folytassuk, mert fölsorolhatjuk akár Abony, akár Cegléd valamennyi te­lepülésfejlesztési teendő­jét, s ha máshová vitt vol­na íz újságíró útja, ugyan­ezt tehetné azokkal a tele­pülésekkel kapcsolatban is. Mert ma már népes tábort alkotnak azok, akik pusz­tán saját igényeikkel mérik a közös haladást, azaz ab­ból indulnak ki, hogyha gyermekük van, akkor le­gyen bölcsőde, óvoda, ha autójuk, akkor benzinkút és szilárd úttest, ha ház­építéshez kezdenek, akkor legyen ott már a villany és a víz, s ha a rokonék gyer­meke zeneiskolába jár, ak­kor hamar megszületik a gondolat, itt miért nincs ilyen oktatás? Túlzott én-központúság lenne e gondolkodásmód? Olykor akad ilyen. Én azonban inkább afelé haj­lom, hogy egyéni gyarapo­dásunkat vetítjük rá kör­nyezetünkre, azaz elté­vesztjük az arányokat, nem fedezzük föl az arány­különbségeket, a mögöttük álló lehetőség- és költség­eltéréseket. Az automata mosógép ugyan drága hol­mi, de nyolc-kilencezer fo­rintból azért megúszható a vásárlása. Ehhez a mosó­géphez azonban vízveze­ték kell... Folytassam? A vízvezetékhez mélyfú­rású kutak, kiemelőberen­dezések. S ha már vezeté­kes víz van, akkor rövide­sen fölmerül, mi lesz a csatornával... A Zsiguli nyolcvanezer forint. Egy kilométer közepes út ki­alakítása legkevesebb egy­millió. A rról van szó, hogy egyéni jobb életünk­höz szeretnénk azon­nal hozzáigazítani a min­ket körülvevő világot, s ez nem megy. Nem mehet. Egész egyszerűen azért nem, mert vagy látványo­san növeljük a beruházá­sokat, de akkor változat­lan marad, esetleg csökken az egy főre jutó reáljöve­delem — a fordítottja is ugyanilyen következmé­nyekkel jár —, vagy az életszínvonal-politika cél­kitűzéseinek elérése mel­lett kiegyensúlyozottan, a fokozatosságot betartva változtatjuk környezetün­ket. Ezt a fokozatosságot, a kiegyensúlyozottság kere­sését vélik, ítélik a közvé­lemény bizonyos rétegei­ben lassúságnak, az elma­radottság csigatempójú fölszámolásának s mivel irreális célokkal mérics­kélnek, minden eredményt, minden haladást úgy köny­velnek el, hogy az a leg-, kevesebb. Érdekes módon a közvéleménynek e cso­portjai sokszor hangosab­bak, mint azok a csopor­tok, amelyek őszintén ké­pesek örülni az eredmé­nyeknek, amelyek okosan összeillesztik a haladás té­nyeit, s a folyamatot látva az ésszerű korlátokat is tu­domásul veszik. Miért ez a hangerőkülönbség ? Föltehetően azért, mert anyagi erősödésünk nyo­mában nem jár ott a tuda­ti gyarapodás. Forintok­kal gazdagabbak vagyunk, de közösségi gondolatok­kal, szemlélettel még ke­vésbé megrakott tarso­lyunk. Nehezen fedezzük föl a kapcsot aközött, aho­vá én jutottam, s ahová mi jutottunk. Igényeinket tesz- szük mércévé, s nem lehe­tőségeinket. Türelmetlen­kedésünk, fitymálgaitásunk tudatunkról állít ki bizo­nyítványt. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom