Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

1974. JANUAR 9., SZERDA PEST MEG scfdrlap Az ÉDOSZ ünnepi ülése Négy nagy múltú szakmai szakszervezet — az élelmezé­si, az édesipari, a húsipari és 1 molnár — egyesülésének 25. évfordulója alkalmából ked­den ünnepi ülést tartott az Élelmiszeripari Dolgozóit Szakszervezetének Központi Vezetősége. Az ülés előtt a szakszervezet elnöksége meg­koszorúzta a szakszervezet székházában a mártírok em­léktábláját. Az ünne.pi központi vezető­ségi ülést — amelyen részt vett Karakas László munka­ügy' miniszter — dr. Dabró­naki Gyula, a szakszerveze­tek elnöke nyitotta meg, majd dr. Tamás László főtitkár ün­nepi beszédében emlékezett a négy szakszervezet harcos munkájáról, az ÉDOSZ ne­gyedszázados tevékenységéről. Növekszik a belső ellenőrzés hatékonyság® A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ü ése A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa a termelőszö­vetkezetek területi szövetsé­gei elnökeinek és titkárainak bevonásával kedden kétnapos tanácskozásra ült össze a Gél- lért Szállóban. Az ülésen részit vett dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumi államtit­kár is. Szabó István, a TOT elnöke beszámolt az elnökség elmúlt évi munkájáról és a szövet­kezetek belső ellenőrzésének helyzetéről. Mint mondotta, Elnökök e;zm cseréje Termelési koncentráció - Kertészen és takarmánytermesztési teendők Továbbképzésen a megyei tsz-ek első emberei A budapesti Kertészeti ígyetemen jöttek össze Pest negye termelőszövetkezetei­nk elnökei, a megyei tanács nezőgazdasági és élelmezés- igyi osztályának meghívásá- B. Négynapos eszmecsere só­én megvitatják a gazdálkodás ilőszerű kérdéseit. A közös pzdaságok elnökeinek tan­folyamát dr. Bíró Ferenc elő- alása nyitotta meg. Az JiSZMP Pest megyei titkára sövetkezetpolitikai kérdé- skről adott tájékoztatást, ízólt arról, hogy a mezőgaz- oságban foglalkoztatottak sáma az elmúlt években fe­lre csökkent, ugyanakkor a trmelés megkétszereződött. » fejlődés további útja: ate- ületi és termelési koncent- áció, ami nélkül a korszerű echnika és technológia haté­kony alkalmazása nem kép- lelhető el. Ez indokolja szá­mos kisebb termelőszövetke­zet egyesülését, termelőerejük összegezését, amire megyénk­ben is több példa akad. Egyeztetve az érdekeket E termelés fejlesztését szol­gáló lépést szubjektív ténye­zők nem akadályozhatják — mondotta a pártbizottság tit­kára, majd a továbbiakban beszélt a termelőszövetkeze­tek kiegészítő tevékenységé­ről. A megye gazdaságai 25 ezer embert foglalkoztatnak melléküzemágaikban. Az ipari tevékenység részben megfele­lő jövedelmet nyújt a tsz-ek- nek, segíti a mezőgazdaság fejlesztését, részben pedig munkalehetőséget teremt a vidéki lakosságnak. Lényeges azonban, hogy a gazdaságok vezetői betartsák a jogszabá­lyok előírásait; a megye ve­zetői minden esetben megvé­dik a termelőszövetkezeti el­nököket az alaptalan rágal­maktól, ha tevékenységük so­rán helyesen egyeztetik a tár­sadalmi, a csoport- és az egyé­ni érdekeket, de a társada­lom érdekei ellen vétők nem várhatnak segítséget. Lakatos Tibor, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese számolt be a megye közös gazdaságainak 1973. évi ered­ményeiről, ismertette az idei feladatokat. Szólt arról, hogy az elmúlt év kiemelkedő eredményt hozott a kalászosok termesztésében, a vártnál ala­csonyabb viszont a kapások, különösen a cukorrépa és a burgonya hozama. A zöldség­es gyümölcstermesztés elma­radt a fogyasztók igényeitől, csupán a már jól gépesített kertészeti kultúrák — paradi­csom, zöldborsó és zöldbab — hozamával lehetünk elégedet­tek. Kiemelkedő termést adott a szőlő, jól fizettek a bogyósgyümölcsök. Tejre: feketetarka Eredményes esztendőt zárt a megye állattenyésztése, a gaz­daságokban emelkedett a ser­tés- és szarvasmarhalétszám, több tehenet tartanak, mint a korábbi években. Beszélt az előadó a szarvasmarha-te­nyésztés szakosodásának kér­déseiről, hangsúlyozva, hogy az eredetileg célul tűzött 80:20 százalékos tej, illetve húshasz­nosítási arányt, módosítani szükséges 70:30 százalékra. A tejtermelésre berendezkedett tehenészetekben a kanadai származású fekete-tarka hol- stein-friz fajta tenyésztését kell szorgalmazni a magyar­tarka helyett, míg a kedve­zőtlen körülmények között gazdálkodó szövetkezetekben egyértelműen a húshasznú magyartarka tenyésztése gaz­daságos. Az elnökhelyettes ezután szólt á szőlő- és gyü­mölcsültetvények felújításá­nak terveiről és feladatairól, a takarmánytermesztés sürge­tő teendőiről. Az első nap délutáni prog­ramja: a korszerű üzem- és munkaszervezésről tartott elő­adást dr. Udvari László egyetemi tanár, a Mezőgazda- sági Munkavédelmi és Mun­kaszervezési Intézet igazgató­ja, majd a résztvevők konzul­táción vitatták meg a hallot­takat A. Z. a szövetkezetekben az ön- kormányzat erősödése nyomán szigorúbbá vál­tak a belső ellenőrzés iránti követelmények. Az ellenőrző bizottságok te­vékenységében mindinkább szervezeti és működési kérdé­sek átfogó, a szövetkezet egé­szére kiterjedő vizsgálat ke­rül előtérbe és határozottan lépnek fel a visszásságokkal szemben. Számos helyen azonban még nem látják el megfele­lően feladataikat az ellenőrző bizottságok — hangsúlyozta a TOT elnöke. Helyenként a közgyűlés ellenőrző munkája sem elég hatékony. Ezért a mostani ülésen elhangzó hoz­zászólások, javaslatok alap­ján a TOT elnöksége ajánlást ad ki a mezőgazdasági szövetkezeteknek és tár­sulásaiknak a belső ellenőrzés továbbfej­lesztésével kapcsolatos fel­adatokról. Szabó István után Moha­ros József, a TOT elnökhe­lyettese beszélt a területi szö­vetségek tevékenységének és munkamódszereinek tapasz­talatairól és a feladatokról. A 2379 mezőgazdasági és halá­szati termelőszövetkezet és szakszövetkezet 50 területi szövetséget tart fenn — közü­lük hármat Pest megyében —, a szövetségek fő feladata, hogy előmozdítsák a szövet­kezetek önálló, demokratikus működését és az ered'mSnyés Vállalati gtóaálkoaá^t;".-*^? A szövetségek segítik a szövetkezetek közötti gazdasági együttműködés kialakulását, a termékértékesítési szerző­dések feltételeinek meghatá­rozását, a korszerű termelési eljárások megismerését és az üzemszervezési tapasztalatok hasznosítását. A TOT elnökségének beszá­molóit vita követte. A tanács­kozás ma, szerdán folytató­dik. Termelékenyebben dolgoztak A bérfejlesztés hatása a PÁÉV-nál Erőteljesen növelték a bére­ket az elmúlt esztendőben a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Vajon érezhető-e a béremelés hatása? — erről beszélgettünk Novák László Vállalatgazdálkodási főosztály- vezetővel. Márciusitól az év végéig szakmunkásaink bérét 12,8, segédmunkásainkét 6,1 száza­lékkal emeltük. Ily módon si­került az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumhoz tartozó vállalatok átlagbér­színvonalát megközelíteni. Ko­rábban ugyanis jelentősen el­maradtunk attól. Most a tárca dolgozóinak átlagfizetése 2570 forint, a mi vállalatunknál pe­dig 2511, ennél, persze, vannak alacsonyabb és jóval maga­sabb bérek is. November, de­cember hónapban például nem volt ritka a hétezer forintos kereset'sem, amelyet a túlórá­zó szakmunkások kaptak. — A vállalatnál tavaly ve­zették be a bértömeg-gazdál­kodást. Nem lépték túl a bér­fejlesztési lehetőségeket? — Végleges adatokat egye­lőre nem tudok mondani, de a háromnegyed évi számok is­meretében úgy tűnik, kissé túlméreteztük a fejlesztést. Emiatt az amúgy sem nagy nyereségünkből kell büntető­adót fizetnünk. — Befolyásolta-e a termelé­kenység alakulását a bérfej­lesztés? — 1973-ra 7,6 százalékos termelékenységnövekedést ter­veztünk. A gyakorlatban si­került ezt egy-két százalékkal túlteljesíteni, ugyanis egy la­kóház átadása híján elkészí­tettük a tervezett épületeket, pedig 120 építőipari munká­sunk hiányzott. De hogy a bérfejlesztésnek milyen ösz­tönző hatása volt a termelé­kenység emelkedésére, azt ne­héz volna kiszámítani. — A vállalat közel három­ezer dolgozót foglalkoztat, "húsz százalékuk alkalmazott, a ■ többi fizikai munkás. Javult-e _ _ ' .. ' __ . „ -.71_7_H - — bő i kiderült tehát, hogy a vál­lalat erején felül növelte a béreket. Tudomásom szerint mégis változatlanul nagy a munkaerő-vándorlás, sokan ki­lépnek, új munkahelyet ke­resnek ... — Sajnos, nálunk még ma­gas a ki- és belépők száma. A vállalat összlétszámához vi­szonyítva tavaly elérte a 80 százalékot. Változások tapasz­talhatók — ami ugyan ben­nünket nem vigasztal — ab­ban, hova mennek el a dolgo­zóink. Két-három évvel ezelőtt sokuknak a 43-as Építőipari Vállalat adott munkát. Tavaly egy-két kivétellel senki sem ment a lakásépítőkhöz. Fő­képp a megerősödött Pestkör­nyéki TÖVÁLL-ok foglalkoz­tatják egykori dolgozóinkat. Cz. V. / az arány az alkalmazottak és a munkások keresetében? — Az év elején hatszázezer forintot kaptak az alkalmazot­tak előző évi prémiumként, és a túlórákkal együtt az év el­ső kilenc hónapjában így tíz százalékkal többet kerestek, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a munkások (szak- és betanított munkások együttesen) bére 11,6 száza­lékkal nőtt. A IV. negyedév­ben várhatóan javul az arány, mert a szakmunkások között jelentős prémiumot oltottunk, míg az alkalmazottak nem kaptak mozgóbért. — Eddigi beszélgetésünk­„Ldtták, hogy dolgozunk” Brígádvezetö, zöld overallhan Már legelőször is felfigyel­tem Ádám Józsefre, a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Borzas fej­jel, olajos overallban elszán­tan harcolt két sakk-készle­tért, amelyekre az aznap dél­után megrendezendő házibaj­nokságon volt szüksége. Lát­szott rajta, hogy sok baja­gondja van, odalent várja az éppen sorra kerülő munkada­rab és persze, a brigád. Nem is csoda, hogy elfelejtett va­lamit. Később visszajött a sakkóráért. Ádám József 1963-ban ke­rült a gyárba, ipari tanuló volt, géplakatosnak tanult. — Szilárd elhatározásom volt, hogy cukrász leszek. De így jár az, aki mindent egy lapra tesz fel, ugyanis nem sikerült bejutnom a megfelelő iskolába. Érden laktunk ak­koriban, én pedig ipari tanuló lettem első évben Budapestén a 27-es Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben, a második esz­tendőben itt, Diósdon, ebben a gyárban. Méghozzá az üzemfenntartási és felújító­műhelyben, ahol most is dol­gozom. Gépek és alkatrészek felújításával foglalkozunk. Ahogy mondja, a géplaka- tosság ugyan messze esik a cukrász mesterségtől, de utóbb mégis nagyon megbarátkozott új, véletlen adta szakmájával. 1966-ban szakmunkás lett ki­tűnő bizonyítvánnyal, aztán pedig megérkezett a katonai behívó... A leszerelésig még fél év volt hátra, s nem is sejtettem, milyen változások történtek a műhelyben. Amikor mint ka­tonaviselt férfi visszatértem, odajött hozzám Csenki János bácsi, az egyik munkatársam, és elmondta, hogy akkor már ötödik hónapja megszerveztek egy ifjúsági brigádot: ő már nyugdíjjogosult lassan, ám az én leszerelésemig, ideiglene­sen, elvállalta a brigád veze­tését. Arra kért, vegyem át a helyét. Boldogan meg is tet­tem ezt, bár eleinte tartottam attól, hogy nem lesz jó bri­gádvezető belőlem. Most ha­tan vagyunk, öten 25 éven alu­liak, s a hatodik Csenki Já­nos, aki nem akart elhagyni bennünket, pedig két, törzs- gárdatagokból alakult brigád is dolgoíik a műhelyben. A gyár első — mondhatnánk úttörő, mert azóta már több is alakult — ifjúsági brigádja elnyerte a szocialista címet, továbbá a zöld és az ezüstko­szorút. Ebben pedig része volt Ádám Józsefnek is, aki ko­rábban alapszervezeti KISZ- titkár volt, jelenleg a gyári csúcsvezetőség tagja ... Az. if­júsági szövetség ajánlására vették fel a pártba. — A brigádtagak közül egy még segéd koromban, három pedig később mellettem volt ipari tanuló, a szemem láttá­ra, a kezem alatt tanulta meg a szakmáját. Nem túlzás azt mondanom, hogy baráti a vi­szony közöttünk, ez pedig ala­posan megkönnyíti a minden­napi munkát. A különböző brigádprogramokon kívül is sokszor összejövünk, sok szál köt egymáshoz bennünket. Szót ejtünk még a munka szeretetéről meg arról a bri­gádtagról, aki egyszer kilé­pett, aztán visszajött. Ádám József nagy eredménynek tart­ja, hogy így együtt vannak, hogy senki nem akar elmenni. Ez a kollektívának is köszön­hető. — Nem könnyű brigádot ve­zetni, annak ellenére, hogy barátok között vagyok. Nehéz volt például betömi az élvo­nalba, hogy elismerjenek ben­nünket mint ifjúsági brigádot. Sokszor beszéltünk már a fiúkkal arról, hogy elhisszük, milyen nagy gond máshol a fiataloknak ezt a fajta tekin­télyét megteremteni. Mert eleinte minket is idegenkedve fogadtak: lám, a fiatalok már megint mozgolódnak, mit akar­nak vajon? Az idősebb szak­munkások is bíráló szemmel figyelték, mit csinálunk. Az­tán látták, hogy dolgozunk. Fehér Béla J I el, vajon a kooperáció koc­kázatát ellensúlyozzák-e az előnyök, megteremthetők-e a kooperáció kívánta szer­vezettség kölcsönös feltéte­lei? Általában a modem ipari termelést nagyfokú munkamegosztás, a válla­latközi kapcsolatok kiter­jedtsége, a gyárak közötti együttműködés sűrű szöve­vénye jellemzi. Bizonyos fokig tehát elkerülhetetlen a kooperáció bővítése, enél- kül egész egyszerűen nem lehet növelni a termelés hatékonyságát, az egyes termékek gazdaságosságát, versenyképességét. Ugyan­akkor az általában meglévő előnyökből hiba valameny- nyi esetre érvényes követ­keztetéseket levonni, külö­nösen akkor, ha a kooperá­ció feltételei sem átlago­sak. M a az ipar tapasztalatai elsősorban még csak arra korlátozódnak, hogy mit nem sikerült jól megoldani kooperációban, mi az, amivel megégették a szájukat. Nem véletlen, hogy több megyei nagy­üzemben tavaly felülvizs­gálták a kooperációs kap­csolatokat, azokból sokat fölszámoltak, az egyes al­katrészek, félkészáruk elő­állítására maguk rendez­kedtek be. Kényszerű dön­tés ez, mert társadalmilag kétségtelenül hasznosabb az ésszerű munkamegosztás, de a rossz tapasztalatok mégis rávették erre az üze­meket. Ez azonban nem megoldása, csupán enyhíté­se a gondnak. A megoldást a szervezett­ség növelése, a vállalatközi kapcsolatok tökéletesítése, az értő — azaz a tények elemzésére képes — piac­kutatás kínálja. Vannak esetek, amikor egy-egy gyá­ron, vállalaton belül a tel­jes vertikalitás ígéri a si­kert, tehát az, hogy min­dent maguk végezzenek, semmit ne bízzanak mások­ra. Vannak ilyen esetek, de kétségbevonhatatlanul más­milyenek úgyszintén. Ép­pen a kettősség, az adott tényéktől elvonatkoztatott döntések veszélyessége nö­veli meg a vállalatok fe­lelősségét, s nem elsősorban a legfőbb vállalati vezetők felelősségét — bár a dön­tést ők hozzák —, hanem azokét, akik előkészítik az ügyet, elvégzik a vizsgála­tokat, számításokat, javas­latokat tesznek. Javaslato­kat, s itt a többes számot nem lehet eléggé hangsú­lyossá tenni. A legnagyóbb bajok származnak ugyanis abból, hogy nincsenek vá­lasztási lehetőségek, egyet­len javaslat kerül tárgya­láskor terítékre, nem nyí­lik mód a különböző variá­ciók előnyeinek, hátrányai­nak összevetésére, azaz a szó igaz értelmében vett döntésre. Nagy lépés lenne, ha a gyárak, a vállalatok eljut­nának azoknak a pontok­nak a föltárásáig, ahol ket­téválik a kooperációs kap­csolatok . kínálta előny és hátrány, ahol ütköznek ezek, tehát mérhetővé vál­nak. Mert belemenni egy kooperációba pusztán elha­tározás kérdése. Megszaba­dulni azonban egy rossz kooperációtól, keserves mű­velet, s a tandíj vállalat­nak, társadalomnak egya­ránt drága. Mészáros Ottó Á B onyolultabb terméket előállító vállalatok­nál, de nemegyszer ott is, ahol a termék vi- . szonylag egyszerű, elkerül­hetetlen a más gyárakkal való együttműködés, ahogy a szakmai szóhasználat je­löli, a kooperáció. A mun­kamegosztás hasznos, de kétségtelen, ’Veszélyek is rejlenek benne. Az ipari gyakorlat ma még inkább csak a veszélyeket érzi, s kevésbé ismeri fel, szorgal­mazza a hasznot, az elő­nyöket. Nem azért, mert az érintett vezetők maradi gondolkodásúak, mert azt tartják, az a legjobb, ha mindent a saját hatáskö­rükben oldanak meg. Ma­gatartásukat sokkal inkább az befolyásolja, hogy a koo­peráció jó szervezettséget, pontos élővéjelzéseket, egyenletes szállításokat kö­vetel meg, s ezek a tulaj­donságok még nem általá­nos jellemzői a vállalati te­vékenységnek. Amit eddig elsoroltunk, az csupán néhány ^ alkotó­eleme a termelés összetett képének, hiszen abba bele­tartoznak például a külföl­di kooperációs kapcsolatok is, vagy olyan mindennapi ügyletek, mint az alap- anyagellátás. Maradjunk ez utóbbinál. A világpiacon — más hasonló termékekkel együtt — rohamosan növe­kedett annak az alapanyag­nak az ára, amelyből a Pest megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat gyömröi gyáregységében különféle gyantákat készítenek. Az áremelkedés érzékenyen érintette a gyáregységet, kénytelen volt a termelést csökkenteni, s a tervezettel szemben végül is 16—18 millió forinttal kevesebb árút állított elő. Egy más­fajta eset. Az Egyesült Izzó Tv-Képcső és Alkatrész- gyárában Vácott jelentős gondokat okozott az alkat­részgyártás bővítésében a gépek, berendezések ere­detileg tervezettnél későbbi leszállítása, a beállításuk, próbajáratuk Idején föl­merülő minőségi kifogás, s a problémák forrása épp­úgy fellelhető a nagyválla­latnál, mint a váci gyáregy­ségben; a közös mulasztá­sokért közösen fizetnek. K ét példa a mérleg egyik serpenyőjében, helyezzünk tehát a másikba is legalább egyet. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár megállapodást kö­tött a svéd Saab Scania Nordarmatur céggel, s en­nék alapján megvásárolta az Uniball elnevezésű gömbcsap gyártási eljárá­sát. Ez a szerelvény csőből készíthető — elődje önt­vényből formálódott, s az öntvénygondok közismer­tek — élettartama jóval nagyobb, érzéketlen a szennyeződésekre, s az áram­lási veszteség mintegy nyolcvan százalékkal ki­sebb aZ eddig használt, ha­gyományos szerelvények­nél. Most már három eset is­meretében föltehetjük a kérdést: végülis előnyök és hátrányok egyenlege mit mutat a kooperációs kap­csolatokban? Éppen ez az, hogy általában nehéz meg­vonni előnyök és hátrányok határát, mert egy-egy eset­ben, alapos — és előzetes! — elemzéssel dönthető csak Pontok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom