Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

I'íljl HEGYEI '^Mirlap 1974. JANUÁR 9., SZERDA KUS2 Faulkner Brian Faulkner — mint arról már hírt adtunk — hétfőn le­mondott az észak-írországi unionista pártvezéri tisztségről. Az ötvenkét éves politikus kö­zölte, hogy nem maradhat to­vább annak a pártnak a veze­tője, amely elutasította politi­káját. Bejelentette azonb vn, hogy megőrzi a helyi önkor­mányzat élén betöltött vezetői posztját. FAULKNER lemondását az angol kormány semmitmondó nyilatkozattal fogadta. A Whi­tehall körei szerint Faulkner elhatározása „személyes jelle­gű”. Az Ír Köztársaság kor­mányának szóvivője szerint a lemondás sajnálatos, de re­mélhetőleg nem veszélyezteti a közelmúltban elfogadott megállapodásokat. AZ EGYKORI tartományi miniszterelnök — Faulkner állt az észak-írországi protes­táns kormány élén, amíg 1972- ben meg nem szüntették ezt a kormányzati rendszert — egyelőre nem közölte hivata­losan, hogy új pártot alapít. Környezetében azonban el­mondották, hogy a tapasztalt politikus, akit az össz-íror- szági tanácshoz és a fél évszá­zad óta első katolikus-protes­táns koalícióhoz vezető sun- ningdale-d egyezmény kulcs­emberének tartanak — „újjá­építi pártját, s a helyi párt- szervezetekben levő híveire támaszkodik”. Faulkner lemondásának közvetlen oka az, hogy pénte­ken az unionista tanács — a frakciókba bomlott párt ré­szeit idejét múlt módon még mindig „ernyőként” befedő, 900 helybeli notabiiitásból ál­ló testület —, 80 szavazatkü­lönbséggel leszavazta politi­káját. Ez a politika az angol kormány terveivel való együttműködésen, a két Íror­szág közötti gazdasági és köz­jogi kapcsolatok megteremté­sén, a koalíciós jellegű önkor­mányzatban való részvételen alapul. ? ~ AZ MTI londoni tudósító­jának adott nyilatkozatban az észak-írországi polgárjogi szövetség szóvivője a szava­zást jobbra tolódásnak minő­sítette, s megállapította, hogy a fejlemények előidézhetik az önkormányzati szerkezet bukását. A TÖRTÉNTEK UTÁN Faulknemek csak „kormánya” van, kormánypártja nincs. Megfigyelők szerint azonban számíthat London és Dublin, valamint a helyi önkormány­zatban részt vevő kisebbségi partner, a katolikus SDLP- párt támogatására, s a kom­mentátorok lehetségesnek tartják, hogy közmondásos politikai ügyessége átvezeti a válságon. Minthogy azonban a helyi önkormányzat a tartományi gyűlésre támaszkodik, megfi­gyelők szerint Faulkner, s raj­ta keresztül a Sünningdale-i egyezmény-„csomag” sorsát saját képviselői csoportjának megtartása, döntően befolyá­solhatja. A hivatalos unionis­ta párt törvényhozási frak­ciója eredetileg 19 tagú volt, de ketten elpártoltak Faulk- nertől. A volt vezér kénytelen számolni azzal, hogy a frak­cióból mások is átállnak a ri­vális unionista egyesülések­hez, s ebben az esetben Faulknemek kevesebb kép­viselőié -lesz, mint akár az egyesült. Faulkner-ellenes Union istáknak, akár kisebb­ségi partnerének, az SDLP- -nek. AZ UNIONISTA TÁBOR­BAN hétfőn megindult a ha­talmi harc Faulkner öröksé­géért. Az utódjelöltek között emlegetik John Taylor volt tartományi belügyminisztert — az „el nem kötelezett” unionisták vezéralakját —, aki a műit héten bizalmatlansági indítványt szövegezett Faulk ner ellen ... A RENDKÍVÜLI ÁLLA­POT bevezetéséről tárgyalt kedden Lesotho kormánya, mivel az elmúlt napokban „lázadóknak” minősített sze­mélyek több helyütt rendőr­őrsöket támadtak meg, és megölték öt embert. Kambodzsa A Phnom Penh-i csata f A LELANCOLT KACSA-----Má ve i attól tart, hogy a khmer hazafiak nagyszabású táma­dást indítanak a főváros sitra­MEXIKO VAROS Jelek szerint döntő szakaszába érkezett a kambodzsai háború, rendkívül intenzív harcok természetesen sok szenvedést okoznak polgári lakosságnak. Képünk a fővárostól 10 kilométerre készült. A jelek szerint egyre ke­vésbé érzi biztosítva hatalmát a kambodzsai Amerika-b arát Lón Nol-rezsim: a Phnom Penh-i rendszer elnöke hét­főn ötperces rádióbeszédében szólította fel a főváros kör­nyékének hivatalos személyi­ségeit, alakítsanak „félkatonai szervezeteket” a főváros vé­delmében a felszabadító erők támadásainak visszaverésére, a reguláris alakulatok megsegí­tésére. Lón Nol tábornok azután mondta rádióbeszédét, hogy Phnom Penh legfontosabb re­pülőterét a khmer felszabadí­tók ismét aknavetőkkel és ra­kétákkal lőtték. A UPI érte­sülése szerint a hazafiak 122 milliméteres aknavetőikkel löt- 1 ték a főváros egyes stratégiai pontjait is. Hevés harcok foly­nak Phnom Penh Pochen- tong repülőterének környékén is: Phnom, Pe.nh-1 közlés sze­rint a rezsim 1750 katonáját vetették be a támadók visz- szaszorításáért. tégiai fontosságú pontjainak megszerzéséért. A Phnom Penhből érkezett hírügynökségi jelentések sze­rint a Lón Nol-rezsim csapa­tait északról, délről és kelet­ről vonták a főváros köré. A Phnom Penh-i katonai parancsnokság azután adta ki az erre vonatkozó parancsot, hogy a felszabadító erők hét­fő óta fokozottan támadják a Pochentong repülőteret és környékét, rakétákkal, vala­mint aknavetőkkel lövik a főváros egyes pontjait. De­cember 23-a óta kilencedszer támadták aknavetőkkel és ra­kétákkal Phnom Penht. KURT WALDHEIM február folyamán háromhetes hivata­los látogatókörutat tesz Afri­kában. A FÜLÖP-SZIGETEK fővá­rosában, Manilában kedden rftegkezdte hivatalos tanácsko­zását Tanaka Kakűei japán miniszterelnök és Ferdinand Marcos Fülöp-szigeti elnök. PÁRIZSBAN hivatalosan még nem erősítették meg — de nem is cáfolták — a sza- úd-arábiai olajszállításokról kötött megállapodás hírét Jól­értesült források szerint egye­lőre még csak egy előzetes jellegű, rövidlejáratú megál­lapodást kötöttek meg a két ország olajtársaságainak kép­viselői. Ugyanakkor tárgyalá­sok folynak egy nagy jelentő­ségű hosszúlejáratú megálla­podásról is. Párizs „Watergate"-je Búcsú Siqueirostól Nyilván a legújabb katonai események is befolyásolhatták Lón Nőit abban, hogy külön- jutalmat ajánlott fel mind­azoknak, akik élve vagy hal­va „kommunista terroristákat” adnak át a hadseregnek, vagy fegyvereket zsákmányolnak tőlük. Több mint háromezer kato­nát és csaknem száz páncélo­zott gépjárművet, illetve tan­kot vont össze a főváros köz­vetlen környékén az Ameri- ka-barát Lón Nol-rezsim, mi­I.uis Kcheverria Alvarez mexikói elnók (balszélen), Carlos Chavez zeneszerző (balről a második), Rufino Tamayo festőművész (jobbról a második) és Eugerio Guerrero, a legfelsőbb bíróság főbírája (jobb­szélen) áll diszőrséget David Alfaro Siqueiros, a nagy mexikói festő ravatalánál. A mexikóiak búcsút vettek David Alfaro Siqueirostód, a nagy festőművésztől. A szép- művészeti palotában felállí­tott ravatalnál lerótták tisz­teletüket a dolgozók, az ér­telmiség, az ifjúság képvise­lői. Luis Echeverria köztár­sasági elnök és a kormány tagjai díszőrséget álltak a ravatalnál. Az elnöki dekrétumnak megfelelően — amely máltatja Siqueiros hazájának és a mexikói forradalomnak tett szolgálatait, valamint hozzá j árulását a nemzeti művé­szethez és a világkultúrához — a művészt a Dolores teme­tőben levő panteonban he­lyezték örök nyugalomra. A Le Point című francia he­tilap hétfőd számában diadal­masan jelentette be.: megálla­pította, méghozzá hitelt ér­demlő módon, szemtanúval, a hírhedt Canard Enchainé-ügy egyik tettesének személyazo­nosságát. A Canard Enchainé magyarul leláncolt kacsát je­lent, és egy francia szatirikus lap címe. Ez több mint újság, afféle nemzeti intézmény, amely évtizedek óta sok bor­sót tör a hivatalos Párizs or­ra alá. Informáltsága egysze­rűen fantasztikus. Alighanem éppen azért vált a lap háza Franciaország „Wa- tergate”-jévé. Körülbelül ugyanaz történt kicsiben, mint Washingtonban nagyban: va­lakik mikrofonokat akartak elhelyezni a szerkesztőségben. Eddig is mindenki sejtette, hogy kik, de hétfőn a Le Point nevet is mondott: az egyik mikrofonszerelő maga Laborde felügyelő, a DST ne­vű francia kémelhárító szer­vezet tisztje volt... Ez csaknem biztossá teszi, hogy az akcióról Marcellin belügyminiszter is tudott. Csaknem biztossá, de nem egészen biztossá — és ezzel már közelebb jutottunk ah­hoz, ami a különös ügy igazi érdekessége. Ha ugyanis a belügyminiszter esetleg még­sem tudott volna az ügyről, akkor valamilyen más gaul- leista csoporthoz tartozó no- tabilitás irányító kezét kell keresni az akció mögött. Egy eltört üvegcserépen is fontos dolgok tükröződhet­nek. A Leláncolt Kacsa bot­ránya újra érzékelteti, hogy a De Gaulle életében „gránit­egységűnek” kikiáltott gaul- leista párt, az UD&, a tábor­nok utódai alatt klikkharcok kerete. A tábornok életében az UDR még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy nem is pártnak, hanem mozgalomnak nevezte magát és hangsúlyozottan nem hir­detett kötelezőnek tekinthető platformot. Néhány hónappal ezelőtt Provinben már kény­telen volt megtenni ezt — minden jel szerint hiába. A szervezet, amely elmé­letben változatlanul a Fran­ciaországot kormányzó több­ség legfontosabb eleme, maga is mintegy nyolc csoportra ta­golódott, amely elkeseredet­ten küzd egymás ellen. Több mint valószínű, hogy Laborde felügyelő mikrofonakciójának sokkal több köze volt ehhez a klikkharchoz, mint a fran­cia állambiztonság vélt vagy valóságos érdekeihez. A PÁRIZSI HUMANITS kedden közli a Chilei Kommu­nista Párt nyilatkozatát, mely arra szólítja fel a chilei népet, hogy valamennyi demokra­tikus erő széles körű egységé­nek megvalósításával küzdjön a fasiszta junta diktatúrája el­len, a demokratikus szabad­ságjogok helyreállításáért. Gallup — Roper — Harris Nixon és n közvélemény Köves Tibor, az MTI tudó. sítója jelentette Washingtoni, ból: Vasárnap és hétfőn három amerikai közvélemény-kutató tette közzé Nixon elnök „nép­szerűségi mutatóit” elemző legfrissebb felmérését. A Gal­lup szerint az elnök népsze­rűségi mutatója 4 pontos át­meneti emelkedés után de­cemberben ismét a korábbi mélypont felé süllyedt: 60:29 arányú többség jelentette ki, hogy elégedetlen az el nök kor­mányzásával. 1972 folyamán összesen 39 százalékkal csök­kent az elnök támogatóinak aránya, ami a leemeredekebb zuhanás a Gallup-közvéle- mény-kutatás történetében. A Roper közvélemény-kuta­tó „mélységben” végzett fel­mérése szerint az amerikaiak 79 százaiéira vétkesnek tartja az elnököt a Watergate-bot- rányhalmazat kapcsán ellene felhozott egy vagy több vád­pontban. Mindazonáltal haj­szálnyi többség — 45:44 arány­ban — ellenzi az elnök elleni alkotmányos vádemelési eljá­rás megindítását. A vádeme­lés ellenzőinek azonban csu­pán 11 százaléka hisz az ^1­nők ártatlanságában, csaknem 90 százalékuk az elnökválság „romboló kihatásaitól” félti az országot. Ebből a felmérésből egyébként az is kitűnik, hogy a megkérdezettek többsége nem tud különbséget tenni a vádemelés (impeachment) és az elnök tényleges elmozdítá­sa között, ami alkotmányjogi­lag csak akkor következne be, ha a képviselőház egyszerű szótöbbséggel megszavazott vádemelése alapján az esküdt­szék szerepét betöltő szenátus kétharmados minősített több­ségének szavazatával elma­rasztalná az elnököt. A Harris közvélemény-ku­tató új oldalról közelítve meg a vezetési bizalmi válság meg­oldási lehetőségeit, így tette fel kérdését: „Egyetért-e a következő megfogalmazással: minthogy a közbizalom oly­annyira megrendült a Fehér Házban, az idő előtti elnök- választás megtisztítaná-e a légkört, és új kezdés lehető­ségét adná-e az országnak?” Ezt az elgondolást a megkér­dezettek 53:37 arányú többsé­ge helyeselte. A három felmérés részlete­zéséből az tűnik ki, hogy gya­korlatilag összeomlott az az „új amerikai többség”, amély 1972 novemberében elsöprő arányú választási győzelméhez és újabb 4 éves mandátumhoz juttatta Nixon elnököt. A Fehér Házból sugalma­zott értesülések szerint Nixon elnök már „beletörődött” ab­ba. hogy népszerűségét többé nem tudja helyreállítani, s ezért a továbbiakban a Water- gate-ügy kezelését ügyvédeire bízza, s ő maga a kormány­zásra, elsősorban a külpoliti­kára és az energiaválság meg­oldására összpontosítja min­den figyelmét, a „történelem­re hagyva” elnökségének végső megítélését. A konzervatív washingtoni Star-News fehér házi tudósí­tója szerint Nixon külpolitikai téren „újabb drámai lépések­kel kívánja demonstrálni, hogy képes ellátni tisztségét, amelyre megválasztották”. A News American című szélsőjobboldali Hearst-lap aláhúzza: „Nixon elnök ha­marosan kezdeményezést tesz a világméretű energiaválság megoldására, világossá téve a kongresszus előtt: a vádeme­lési eljárással csak elgáncsol­nák azt az erőfeszítést, hogy megmentse a nyugati világ aazdasdgi életét a szétrombo- lást.ól. és hoay elejét vegye a harmadik világháború kirob­banásának”. Együttműködés az energia kiaknázására Moszkvai telexjelentésünk „Minden alapot nélkülöz az olyan megállapítás, hogy a világ energiaválság elé néz, a ma már ismert energiaforrások több évtizedre elegendők, s néhány ország jelentős tartalékkal is rendelkezik” — mondotta Ivan Szemicsasztnov, a szovjet külkereskedelmi miniszter első helyettese. Az ismert külkeres­kedelmi szakember hangsúlyozta: az egyik leggazdagabb energiatartalékkal a Szovjetunió rendelkezik. Az eddig feltárt szén-, kőolaj-, földgáz- és vízienergia-készletek, a maihoz ha­sonló fejlődési ütemet feltételezve, a következő évszázad vé­géig fedezik a szovjet népgazdaság szükségletét. Lényeges megállapítás az is, hogy ma még orezágrésznyi területek energiakincse vár pontos meghatározásra az Uraitól keletre fekvő területeken. Itt. a becslések szerint, minden szá­mítást felülmúló energiakészletek vannak. Így a szovjet ener­gia és energiahordozók exportja előreláthatóan a jövőben is dinamikusan fejlődik. A kivitel jelentős része továbbra is a szocialista országokba irányul, hiszen a komplex program megvalósításával a gazdasági élet újabb és újabb területein kerül sor sokoldalú együttműködésre. Az európai szocialista országok arra törekednek, hogy a földgáziparban kiszélesítsék és elmélyítsék a kapcsolatokat. A Moszkvában tartott megbeszélésen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Magyarország. Románia és a Szovjet­unió szakemberei áttekintették annak az új, közös erőfeszítés­sel építendő földgázvezetéknek a tervét, amely a dél-urali földgázmezőktől a Szovjetunió nyugati határáig húzódik majd s lehetővé teszi, hogy a szocialista országok növeljék földgáz­importjukat a Szovjetunióból. A most véget ért tanácskozáson több fontos műszaki kér­dést tisztáztak. A mintegy háromezer kilométeres fővonal ki- indulóáilomása Orenburg lesz, amely a szovjet földgáztaria- lékok egyik legjelentősebb forrása. A szovjet szakaszon az utolsó állomás Ungvár, itt kapcsolódik be a csehszlovák tran­zitvezetékbe. A hatalmas rendszer átszeli majd a Szovjetunió európai területeit, s keresztülhalad olyan nagy víziutakon, mint a Don, a Volga, Dnyeper és a Dnyeszter. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország aktívan részt vesz a vezeték megépítésében. Románia az Oren- burgban tervezett két, nagy teljesítményű gáztisztító kombi­náthoz szállít majd komplett berendezéseket, gépeket. A szocialista országok a következő években előrelépnek a villamosenergia-ipari együttműködésben is. A Bulgáriát, Csehszlovákiát, az NDK-1, Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és a Szovjetuniót összekapcsoló Béke-távvezeték­rendszeren üzembe helyezése óta több százmilliárd kilowattóra villamos áramot továbbítottak. A vezeték nagy előnye, hogy a csúcsterheléseknél a részt vevő országok egymást segítik. Az ötéves tervidőszak végéig előreláthatóan bekapcsolják az egye­sített rendszerbe a Szovjetunió dél-európai részeit is. Így to­vább bővül a prágai elosztóközpont rendelkezésére álló villa- mosenergia-mennyiség, s továbbra is magas szinten elégíthető ki* valamennyi részt vevő ország villamosenergia-szükséglete. Az együttműködéshez szükséges újabb nagyfeszültségű táv­vezetékrendszer építését az érdekelt országok közös erőfeszí­téssel oldják meg. Az európai KGST-országok gazdasági életében rendkívül fontos szerepet tölt be a Barátság-kőolajvezeték. A szovjet nyersanyagszállításokra alapozva Csehszlovákiában, az NDK- ban, Lengyelországban és Magyarországon fejlett vegyipari központok születtek. Az iparág továbbfejlődéséhez biztos ala­pot nyújt a bővülő olajszállítás. A Szovjetunió 1964-ben még csak 8 millió tonna kőolajat exportált, 1975-ben pedig már 50 millió tonna az előirányzat. Ennek a mennyiségnek gazda­ságos továbbítására szolgál a Barátság-vezeték második sza­kasza. Faragó András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom