Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

égy évtized - a köz szolgálatában Kátyú a járdán Vácott, a Lenin út 36. számú emeletes sarokházba tavaly gázt vezettek. Tel­törték a járdaszél és a fal töve közötti aszfaltot, el­helyezték a szükséges csö­vet, majd nagyjából bete­mették a mintegy másfél méteres szakaszt. Nagy a gyalogosforga­lom, jött az esőzés: a laza föld mindjobban besüp­pedt. Ma már 30—ÍO centi- méteres mélységű szaka­sza is van. Elképzelhető, hogy mind­jobban bosszantja az em­bereket ez az elhanyagolt járdafelület. A gyermek- kocsikat tengelytörés ve­szélye fenyegeti, az esti sötétedés után figyelmet­lenül arra haladók hajla­mosakká válnak a bokafi­camra. az idősebbek egy- egy kiadósabb elterülésre. Mindez a város forgal­mas útvonalán, ahol órán­ként százak haladnak el a nap minden szakaszában. A kulturált városképhez hoz­zá tartozik az ilyen ve­szélyt rejtő bosszúság mi­előbbi megszüntetése is. (Papp) XVIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1974. JANUÁR 5., SZOMBAT A KEVESEBB IS — SOK Készülnek az új váci rendelőintézet tervei HELYESBÍTÉS Január 4-i, pénteki lapunk­ban A járműjavító gyártele­pén hidegek a lakások cím­mel tudósítónk arról írt, hogy a lakások október 15-e, a hi­vatalos fűtési szezon kezdete óta hidegek. A cikkben fog­laltak nem fedik a valósá­got. A harmadik ötéves terv idő­szakában épült fel Vácott az új 476 ágyas kórház, nem csu­pán a városnak, hanem kör­nyékének is megteremtve az úgynevezett progresszív be­tegellátási rendszer alapját. Jelentős értékkel gyarapodott hát a város, ezért ott az egész­ségügy a negyedik ötéves terv­ben az összfejlesztésből érthe­tő módon kisebb arányban ré­szesedik. Ám több tíz millió forin­tot Jelent ez a „kisebb arány” is. A kórház mellett üzembe helyezés előtt áll az új vér­adóállomás. Ugyancsak ott épül a 174 ágyas elmepavi­lon, az idén az első negyedév­ben adják át rendeltetésének. A már teljesített tervek között szerepel az 1971-ben felépült Földvári téri új gyógyszertár, s ugyancsak a Földvári téren épül, megközelítőleg másfél millió forintos költséggel, or­vosi és gyermekorvosi rende­lő: a tervek szerint az ősszel avatják. Közismert, hogy Vácott megfelelő üzemi orvosi rende­lők segítik a gyógyító munkát, s ezt az összképet erősítették a Taurus Vállalat gyárában, a Kötöttárugyárban és a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében újonnan ki­alakított üzemi orvosi rende­lők. Teljesült a negyedik ötéves tervnek az idősek helyzetét javító elképzelése is: a belvá­rosban, az Eötvös utcában működik az öregek napközi otthona, huszonkét idős embernek nyújt napközben ellátást, szórakozási, művelődési lehetőséget. A tervidőszak hátralévő ré­szére maradt a Fogtechnikai Vállalat huszonöt dolgozót foglalkoztató láb oratóriumá­nak felépítése, és időközben kiteljesedett a városi tanács MER T MEGÉRDEMLIK. Ardai József ajándéka bölcsődei programja. A ne­gyedik ötéves tervben, az ere­deti elképzelések szerint, egy 40 személyes bölcsőde tervdo­kumentációját kellett volna elkészíteni, ezzel szemben kettőé ké­szült el, és mindkettőnek kijelölték, biztosították már a helyét is, a Földvári téri, illetve a Deákvári lakótelepen. Ugyan­csak megtették az első lépést a szakorvosi rendelőintézeti gondok enyhítésére. Jelenleg a központi szakorvosi rende­lőintézet 28 munkahelyes, s a város és vonzáskörzetének la­kosságát, mintegy nyolcvan­ezer embert lát el. Érthető tehát, hogy a ren­delkezésre álló terület szűk, bővítéssel nem lehet enyhíte­ni a gondokat. A negyedik öt­éves terv kialakításakor egy­értelműen úgy látszott: ebben a tervidőszakban a tanács csu­pán a tervezési költségeket tudja biztosítani, az építke­zésre a következő tervidőszak­ban kerülhet sor. Már készül­nek Is az új, 30—.32 munkahe­lyes központi rendelőintézet tervei. Új év — saját busz Háztól házig Gyorsan és pontosan A dolgozókért, a jobb mun­kakörülményekért mind több és több intézkedés születik or­szágszerte, s örömünkre szol­gál, hogy járásunkban is egy­re több kis és nagyüzemben követik a jó példákat. Az Országos Ere- és Ás­ványbányák dunántúli vezető­sége úgy határozott, hogy alig másfél száz dolgozót számláló zebegényi üzemének buszt vásárol, a bejárók szállításá­ra. Ezzel — a szociális létesít­mények fejlesztése és a nagy­arányú gépesítés után — újabb nagy lépést tettek elő­re a munkakörülmények j aví- tásában. A dolgozók többsége ugyan­is a környező községekből jár az üzembe. Eddig Szobtól a MÁVAUT ■ szerződéses . járatá­val oldották meg szállításu­kat, de a többszöri átszállás rendkívül kényelmetlenné tet­te az utazást nyáron is, de té­len még inkább. 1974 január elsejétől, az új autóbusz be­állításával azonban megoldód­tak a nehézségek: mindenki gyorsan és pontosan utazhat munkahelyére, mondhatnánk — háztól házig. P. M. Piaci jelentés A pénteki piacon a burgo­nyát az őstermelők 6, a tarka­babot 24—26, a fehéret 16—18, forintért kínálták. A zöldség 12, a sárgarépa 5—6, a retek 6, a karalábé 4—5, a cékla 4—5 forintba került kilónként a termelőszövetkezeti árudák­ban. A fejes káposztát kilón­ként 2,80-ért, a kelkáposztát 5, a savanyított káposztát a téeszesek 7, az őstermelők 10 forintért mérték. A vörös­hagyma kilójáért 8, a fok­hagymáért 30 forintot kértek. A váchartyáni Alkotmány Tsz árudájában már mérik a dug- hagymát, a nagyobb 8, az ap­róbb 12 forintba kerül. Láttunk spenótot, 12 forin­tért adták kilóját, a petrezse­lyem csomójáért 1,50-et, a póréhagyma darabjáért 50 fil­lért kértek. A közismert Tóth bácsinál megjelentek a primőrök. A friss, fehér karalábé darabját 3,50-ért, a szép, beérett para­dicsom kilóját 30 forintért kí­nálta. A sampinyon gomba kilóját 60 forintért mérte. Az alma 4—12, a körte 8— 11 forintba került kilónként, fajtájától és nagyságától füg­gően. A héjas dióért 20, a dió­bélért 50 forintot kértek. Volt gesztenye 22 és naspolya 9 fo­rintért. A kukoricaliszt és ku­koricakása literjét 8 forintért kínálták. Láttunk szilvalek­várt, 20 forintot kért érte á tulajdonosa. Kár, hogy pené­szes volt. Hoztak az 'őstermelők füs­tölt szalonnát ős tepertőt. Az előbbiért 40, az utóbbiért 25 forintot kértek. A tojás nagy­ságától függően, 1,80 és 2,30- ért kelt el. Túróból és tejfölből nagy volt a kínálat, kilóját, illetve literét 30 forintért kínálták. A halászok portékájukat — nagyságtól függően — 8, 12, 16 forintért mérték. Horgászokat toboroznak A Dunai Sporthorgász Egyesület vezetősége több éves, szívós munkával és nem kis anyagi ráfordítással elérte, hogy a város déli határában fekvő ligeti tó a helyi horgá­szok k.edvelt tanyája lett. Tavaly is folytatták a kör­nyék rendezését, a víz tisztí­tását. Egyidejűleg mintegy 50 ezer forint értékű hal-után­pótlást eresztettek a vízbe. Idén is 20 ezer forintot fordí­tanak a halállomány szaporí­tására. Készülnek az év eleji köz­gyűlésre, egyidejűleg toboroz­zák az új tagokat. Mint a vezetőségi tagok el­mondták, tisztogattak a tagság sorában is: kizárták azokat, akik állandóan megszegték a szabályokat, botrányt okoztak a horgásztanyán, elmaradták a tagdíjfizetéssel, következés­képp 1974-re, korlátozott számban elfogadnak új jelent­kezőket. Az írásbeli jelentke­zést Gyergyai Miklós címére (Vác, Tavasz utca 16.) kell el­küldeni. Az új tagok 200 fo­rint belépési díjat fizetnek, az évi tagdíj 250 forint. Pezsgő­és virág tolvaj ok Néhány héttel ezelőtt ad­tunk hírt arról, hogy december közepén, a Széchenyi utcai MÁV-telepen megnyílt a Sa­sad Tsz és az Utasellátó közös, korszerű virágüzlete. Most rendőri hír kapcsán írunk ismét a boltról, melyei éjszakai tolvajok látogattak meg: a nyomok szerint cipő­vel berúgták a hatmilliméte­res, hatalmas üvegtáblát. Az egyik kirakatba, újévi dekorációként kitettek egy üveg pezsgőt, hozzá való po­harakkal, s azt célozták meg a garázda rongálok. Az üveg betörése után nemcsak az italt vitték el, elemeitek több cse­rép virágot is. Ágh István tsz-elnök a be­törés hírére Vácra érkezett, és intézkedett a kárfelvételről. A rendőrség nyomozást indított a tettes kézrekerítésére. (P.) Egy közepes nagyságú terem felét foglalja el az a hatal­mas asztal, amelyen egyelőre még nagy összevisszaság ural­kodik a játék méretű, de az igazihoz megszólalásig hason­lító házak, gyárak és középü­letek között, és a sok méter hosszúságú vasúti sínek sin­csenek a végleges helyükön. — Majd akkor kerül min­den a helyére, ha végleges formájában elkészül a terep­asztal — mondja dr. Vári Re- zsőné, a váci hallássérültek kisegítő iskolájának igazga­tója. — Csodálatos — ámultam el, és arra gondoltam, ha én ezzel egyszer kedvemre, el­játszhatnék. — Mikor vásá­rolták? — Nem vásároltuk, kaptuk — mosolygott. — Az egyik kis tanítvány, Ardai Zsuzsika édesapja ajándékozta ezt a több mint húszezer forint ér­tékű játékot az intézetnek. — Ki ez a gazdag ember, aki ilyen bőkezű mecénás? — Ardai József egyáltalán nem gazdag. Ügy tudjuk, se­gédmunkás az egyik pesti üzemben. — Akkor miért...? — Ezt talán tőle kellene megkérdeznie. ★ A Viola utca az Üllői útról nyílik. A 4. szám alatti öreg, egyemeletes épület szoba- konyhás lakásában laknak Ar- daiék. Kora este van, együtt a család. Sőt... Eggyel töb­ben is vannak. Zsuzsika vitte haza a szünidőre egyik kis állami gondozott barátnőjét Vácról: Bogdán Margitka né­hány napig a család kedves, meghitt légkörét érzi Ardaiék- nál. Ardai József, a „mecénás”, magas, vékony arcú ember. Ajándékozó elhatározásának okáról kérdezem. — Tudja, nem akartam, hogy tönkremenjen. Látja, ki­csi ez a lakás nagyon, ez a szerény bútor is alig fér ben­ne. Az én kincseim fent vol­tak a padláson. Ott akartam terepasztalt készíteni számuk­ra, de nem alkalmas a hely. Azután olyan nagy asztalt próbáltam tervezni, amelyet napközben, mint a fregolit felhúzhattam volna a meny- nyezet alá. Az sem ment. Ak­kor gondoltam az intézetre. Ott van a legjobb helyen. — Akkor arról is hallott, hogy ott milyen célt szolgál? — Hogyne. Tumann Imre igazgatóhelyettes, aki maga is lelkes modellező, elmondta, hogy azok a gyerekek játsz­hatnak vele, akik szorgalmuk­kal, magaviseletükkel kiér­demlik. A modellvasút értéke megsokszorozódott. Nagyszerű nevelőeszköz a tanárok kezé­ben. — Nem sajnálja? /— Erről ne beszéljünk. Csak annyit mondok, a hobbyboltot is messze elkerülöm, hogy ne lássak olyasmit. — Mióta gyűjtötte, s főleg miből tett szert a szép felsze­relésre? — Hosszú évek 'kellettek, míg megvásárolhattam a moz­donyokat, kocsikat s a renge­teg épületet, melyek összeállí­tásán általában éjfélig dolgoz­tam. Miből? Különpénzek- bői, jutalmakból. Sokat túl­óráztam is érte. — Most mivel tölti szabad idejét? — Könyvtárba járok. Sokat olvasok^Havi három forintból. — Csak a vasútmodellezés érdekelte? — Építettem hajót és repü­lőt is. Kéthavonta eljárok a Közlekedési Múzeumba, ott mindig lát az ember valami újat. — Hol dolgozik? — A Taurus Gumiipari Vál­lalatnál. Segédmunkás vagyok. — Ha nagyobb lakásuk len­ne? — Jaj, ne cukkolja — ne­vetett a felesége. — Esetleg ha háromszobás lenne! De az sohasem lesz. Még kétszobás sem. Sok pénz az egyszerre. — Zsuzsika hány éves? — Tizenkettő lesz. Harma­dikba jár, és igen szépen fej­lődik Vácon. Nagyon örülünk. Azok a tanárok, nevelők az intézetben minden elismerést megérdemelnek. — A kincseimet is azért adtam nekik — tette hozzá nagyon halkan. (bognár) ElhússúzMták Hiszel János igazgatót Baráti, meghitt ünnepségen búcsúztatták Kiszel Jánost, nyugdíjba menő igazgatójukat a minap a Duna menti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat Híradó utcai központjában. Megelőzően az Országos Vízügyi Hivatal el­nökhelyettese megköszönte fáradságát, munkáját ß víz­ügyi szolgálat nevében. Kö­szöntötte az egyre terebélye­sedő, megerősödött vállalat létrehozóját, a megvalósítás sok buktatóján keresztüli lel­kes szervezőjét. ★ Hosszú volt az út a vác- alsóvárosi szülői háztól egy fontos, nagy vállalat igazgatói székéig. Az öreg Kiszelék még az első világháború előtt, a nyomor és a munkanélküli­ség elől kivándorolták Ameri­kába — sok ezer más magyar családdal együtt — a jobb megélhetés reményéiben. Ott született János fiuk, akii ötéves volt, amikor 1921-ben, szüleivel együtt, visszatért Magyarországra. Iskoláinak el­végzése után ipari tanulónak ment, négy évtizeddel ezelőtt szerzett segédlevelet a bádo­gos-szerelői szakmában. Így került először kapcsolatba a Váci Vízmű Vállalattal. ★ A felszabadulás fordulatot jelentett a Kiszel család éle­tében Is. Kiszel János az új­jáépítek sorába jelentkezett, részt vett a város vízvezeték­hálózatának helyreállításában. 1949 tavaszáig állt a városi közmű szolgálatában. Utána a kommunista párt megbízáséból, közigazgatási pályára lépett: segítette a de­mokratikus államapparátus szervezését a városban, a já­rásban. 1952. szeptember else­jén a Vác Városi Tanács el­nöke lett. Állandóan tanult: pártiskola, közigazgatási tan­folyam, tanácsakadémia követ­te egymást. A váci vezető pártapparát'usnak is tagja volt évekig. 1962-bem, egészségi o!kok miatt, munkakört kellett vál­toztatnia. ★ Bulkai Pál főmérnök bú­csúztató beszédében a vízmű­veknél eltöltött 12 esztendőről beszélt. A kezdeti Váci Vízmű, később a környező községekre is kiterjedő Duna menti Viz­es Csatornamű, majd a még nagyobb területű Dunakanyar Vízmű, s a mai formában lét­rehozott Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ve­zetésében minden körülmé­nyek között megőrizte a csa­ládias, őszinte emberi kapcso­latot. Nyugodt deirű, optimis­ta életfelfogás jellemezte ve­zetői stílusát. S az eredmények: vizet kap­tak az új lakótelepek, üzembe helyezték a verőcei vízmü­vet, termálkutat fúrtak, új derítőtelep épült, megkezdő­dött a Vác környéki községek vízmüveinek építése. ★ 1960-ban, mint tanácselnök, kormánykitüntetést kapott. Igazgatói működése idején négyszer megkapta A vízügy kiváló dolgozója elismerést. Elismerő irat szól árvízvédel­mi tevékenységéről. Okleve­lek, köszönősorok a társadal­mi munkáiról. Segített, ahol tudott. Ál­lást adott képzőművészeknek, támogatta Zebegényben a Szu­nyt Múzeum korszerűsítését. Ezt is megköszönte Dániel Kornél igazgató a búcsúztató ünnepségen. Az ajándéktárgyakat már a Damjanich téri otthon őrzi: festmények, pohárkészlet. S a falon Lipovniczky László ak- varellje — a termálkút fúrá­sáról készült — bizonyítja, hogy az eltelt négy évtized, a köz szolgálatában végzett munka maradandó alkotások­kal gazdagította a városképet. Papp Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom