Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

Huszonöt éves a KGST Végletek N e dicsérjük a közép­utat — mert annak sok veszedelme bajba sodorhatja a rajta járót —, ám miért vessük el azt, ami igaz, ami helyes: az egész­séges arányokat? Azt mondja a Híradástechnikai Anyagok Gyára szakszerve­zeti bizottságának titká­ra, hogy az üzemi, munka­helyi demokratizmus fej­lesztése érdekében tett erő­feszítések eredménnyel jár­tak, de ez csak a kezdet. Most a bonyolultabb, ahogy azt manapság emlegetni szokás, a finomabb felada­tok kerültek előtérbe, így a többi között a társadalmi szervezetek titkárainak — pártszervezet, szakszerve­zet, ifjúsági szövetség — együttműködése után a tes­tületek tevékenységének összehangolása, azután an­nak napirendre tűzése, mi­ként fejleszthető a tájékoz­tatás, mert eddig jószerint az csupán a tanácskozások megtartására szorítkozott. Néhány sorba belefér mindez, a valóságban azon­ban tényleg bonyolult fel­adatokról van szó, arról, hogy a végletek helyett egészséges arányok alakul­janak ki. Elvben, a gyakorlattól el­szakítva, nem nehéz cá­folni a végletességet. Ám már sokkal nehezebb azok­nak a módszereknek a meglelése, amelyek elősegí­tik, hogy érdemi vita bon­takozzék ki, azaz a párbe­széd valóban párbeszéd, eszmecsere legyen. Vajon ott tisztelik az üzemi, mun­kahelyi demokratizmust, ahol mindig és mindenről a legszélesebb közvéle­ményt kérdezik? Vajon mi értelme lett volna összehív­ni a munkásokat, a cso­portvezetőket, üzemvezető­ket a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalat váci gyárá­ban, s tudakolni tőlük, va­jon elvállalják-e annak a szerkezetnek az előállítását, amelyet a szovjet automata szövőgépekhez készítenek, s amelynek — a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat több más, hasonló terméké­vel együtt — fontos szerep jut a magyar—szovjet tex­tilipari gépgyártási koope­rációban? S emmi értelme nem lett volna az ilyesfajta ta­nácskozásnak; formá­lis demokratizmus ez. nem több. nincs szükség rá. A gyárvezetés, helyesen, úgy ítélte meg: a nagyvállala­ton belüli feladatok elosz­tásának nem lehetnek bírái, mert Vácról nem képesek meglátni minden indokot, érvet. A megadott teendők végrehajtásának hogyanjá­ról. a megoldások miként­jéről azonban nemcsak, hogy lehet, hanem kell is beszélni, véleményt kérni. S aligha pusztán azért, hogy a munkahelyi demok­rácián ne essék csorba, ha­nem azért is, mert a fel­adat így válik közössé, az egész kollektívát érdeklő­vé. s mert a vélemények, észrevételek alapján kiala­kítható az ésszerű út. A termelési eredmények iga­zolják, hogy ez volt a jó módszer. Vannak azonban, s nem is kevesen, akik nem sze­retnek vitatkozni, megindo­kolni a tervezett vagy már megtett intézkedéseket, akik úgy gondolják, hogy a hatalom — o vezető beosz­tás — egyben környezetük­ben a legokosabbá teszi őket, amit tehát ők mon­danak, csinálnak, az a leg­jobb, azon nem lehet vita. S tény, hogy példákra is hi­vatkozhatnak az így gon­dolkodók, „hallgatag mun­kásokra”, akik csak ültek, nem szóltak semmit az elő­terjesztésről. A példákat, eseteket kissé megkaparva azonban szembetűnik, hogy áttekinthetetlen adathal­mazt zúdítottak a hallga­tóság nyakába, olyan mű­szaki megoldások szakmai tolvajnyelven megfogalma­zott részletezését, amilyene­ket a technológiai osztályon is csak a legjobbak értenek meg „tolmács” nélkül... Csoda, hogy hallgattak a munkások, ha úgy érezték, ez nekik magas? H asznos fölidézni egy mondatot, amelyet több mint tizenöt esz­tendeje fogalmaztak meg. A párt Központi Bizottsá­ga 1958. október 16-i hatá­rozata a munkásosztállyal kapcsolatos egyes felada­tokról kimondotta: „Min­den párt-, állami és gazda­sági vezető köteles a mun­kások tömegeivel személyi kapcsolatait tovább javíta­ni”. S aligha tévedünk, ha a köteles-re tesszük a hang­súlyt, arra, hogy nemcsak a személyi kapcsolatok ja­vítása, hanem az üzemi, munkahelyi demokratizmus fejlesztése — nem egy he­lyen megteremtése! — úgy­szintén kötelessége ezeknek a vezetőknek. A kettő nem választható el. Nincs de­mokratikus légkör ott, ahol hiányoznak a személyi kap­csolatok, s a jó személyi kapcsolatok erősítik, gazda­gítják a demokratizmust. Egyszerű igazságok ezek, fölismerésükhöz, gyakorlá­sukhoz nincs szükség vas­tag könyvek elolvasására, tanfolyamok anyagának el­sajátítására. Pusztán arról van szó, hogy a vezetők­nek — az elhamarkodott, elsietett általánosítások he­lyett — jobban meg kell is­merniük a munkások ér­deklődését. tudását, mert ez nem azonos a tíz vagy öt évvel ezelőttivel, hanem jó­val nagyobb, tágabb annál. Aki úgy érzi, hogy neki nincs mit tanácskoznia a munkásokkal — mert azok „úgysem értik” azt. amiről ő beszélne —, nincs mit ta­nulnia. okulnia a munkások véleményéből, észrevételei-; bői, az legfőbb vezetői kö­telességét rúgja fel. S aki legfőbb kötelességét nem teljesíti, vajon eleget te­het-e a többinek? Mert ho­gyan rakja a falat az, aki nem nézi, alapozott-e? Mészáros Ottó Negyedszázaddal ezelőtt, 1949. január 5-én ült össze Moszkvában Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió képviselőinek ér­tekezlete, amely szem előtt tartva a szocialista országok közötti kölcsönös segítséget a népgazdaság fejlesztésében, a lakosság anyagi és kulturális jólétének emelése céljából, a szocializmus építése és az egyenjogúság alapján létrehoz­ta a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsát. Képünkön: a KGST moszkvai székháza lát­ható. (Évfordulós cikkünk a 2. oldalon.) PEST MEGYEI YILÄC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ M$ZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XVUI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ÁRAI FORINT 1974. JANTJÄR 6., VASARNAP CHILE Sütőipari sztrájk Santiagóban Alacsony bérük megemelé­séért szombaton sztrájkba lép­tek a sütőipari dolgozók San­tiagóban. Szeptember 11-e, va­gyis a katonai junta hatalom­ra jutása óta Chilében ez a második sztrájk. November közepén a metróépítkezés dolgozói szüntették meg a munkát, és követeltek maga­sabb béreket. A chilei belső ellenállási mozgalom azt az utasítást kapta az ellenállás politikai vezetőségétől, hogy a jelenle­gi körülmények között tar­tózkodjék a fegyveres akciók­tól. A chilei fasiszta junta pol­gári személyekből halálbri­gádokat alakított a chilei nép megfélemlítésére, a foglyok kínzására és a Népi Egység híveinek meggyilkolására, hangsúlyozza a Chilei Kom­munista Párt most közzétett nyilatkozata. DEL-VIETNAM DIFK-sujtóértekezlet n fogolycsere folytatásáról Vo Dong Giang ezredes, a | dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságaj DIFK-tagozatának helyettes \ vezetője szombaton sajtóérte- t kezletet tartott Saigonban és ezen óvatos derűlátással nyi- j latkozott arról, hogy január [ 23-ig a Hold-újév napjáig befejezik több mint négyezer polgári és katonai fogoly ki­cserélését. A fogolycsere folytatásáról pénteken elvi megállapodás született a kétoldalú katonai vegyes bizottságban. Az akció lebonyolításának részleteit most dolgozza ki a kétoldalú testület illetékes albizottsága. Giang ezredes sajtóértekez­letén azt is közölte, hogy Dél- Vietnam felszabadított terüle­tének fővárosát a nemzeti megbékélés és egyetértés or­szágos tanácsának megalaku­lása után fogják kijelölni. A tanács, amelynek megalakítá­sát a Vietnamról szóló párizsi megállapodás írja elő, három összetevőből — a DIFK, a saigoni kormányzat és a sem­leges erők képviselőiből fog állni. Megalakítását mindeddig a saigoni félnek a Párizs kör­nyéki politikai tárgyalásokoh tanúsított obstruktiv magatar­tása akadályozta. Kairói vélemények a csapatszétválasztási tárgyalásokról Kairói értesülések szerint Genfben az egyiptomi—izrae­li katonai munkabizottság ülé­sein jelentős haladást értek el, a hírforrások azonban nem közölnek részleteket az állás, pontok közeledéséről, az eset­leges megállapodási formula körvonalairól. Az A1 Ahram szombati kommentárjából ar­ra lehet következtetni, hogy Egyiptom számára alapvető kérdés a csapatszétválasztás és a megszállt területek teljes kiürítésének összekapcsolása. „A csapatszétválasztásról kö­tendő megállapodásnak garan­tálnia kell, hogy a szemben­álló erők elkülönítése és az ENSZ-csapatok közbeiktatása nem vezet a helyzet befa­gyasztásához, azaz garantálnia kell a Biztonsági Tanács 242. számú határozatának végre­hajtását — írja a tekintélyes kairói lap. Egyiptom tehát ah­hoz a feltételhez köti a csa­patszétválasztást, hogy Izrael egyúttal vállaljon kötelezett­séget a megszállt Sinai-félszi- get teljes kiürítésére. Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter szombaton Wa­shingtonban újabb eszmecse­rére ült össze Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter­rel. A két politikus először mintegy 50 perces négyszem­közti találkozón tekintette át a csapatvisszavonással kap­csolatos izraeli terveket, majd tanácsadóik bevonásával foly­tatták megbeszélésüket. Távhívás, új telefontulajdonosok Átadták a ceglédi automata teleíoaközpontot Hitellel segített a Pest megyei Tanács Tegnap délelőtt a ceglédi postán üzembe helyezték az új Crossbar automata táv­beszélő központot. Az ünnepé­lyes átadáson megjelent Horn Dezső, a közlekedés- és pos­taügyi miniszter helyettese, a posta vezérigazgatója, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Cegléd ország- gyűlési képviselője, Bessenyei Miklós, a Postásak Szakszer­vezetének főtitkára, Iklódy Gábor miniszteri biztos, a BHG vezérigazgatója, Kovács István, az SZMT megyei tit­kára, valamint részt vettek a ceglédi járás és Cegléd város párt- és államigazgatási ve­zetőd is. Nagy Be kíné, a Budapest- Vidéki Postaigazgatóság veze­tője arról a gyors ütemű ipari és mezőgazdasági fejlődésről beszélt, amely a felszabadulás óta Cegléden végbement. Több vállalat, szövetkezet jött lét­re, így rohamosan megnőtt a korszerűbb hírközlés igénye. Cegléden a régi, kézi kapcso­lású központ, amelynek kapa­citása még az ezer vonalat sem érte el, elavultnak és kevésnek bizonyult. — A posta vezetősége úgy döntött, a régi berendezés he­lyett korszerű, nagyobb befo­gadóképességű Crossbar auto­mata távbeszélő központot lé­tesít Cegléden. Ehhez a meg­levő postaépületet is át kel­lett alakítani. Mivel a beru­házási költség meghaladta a harmincmillió forintot, és ez az összeg nem állt teljes, egé­szében a posta rendelkezésére, a Pest megyei Tanács hitel formájában járult hozzá a költségekhez. így indulhatott meg 1971_ben a munka — idézte fel a kezdeti lépéseket Nagy Béláné. A gyártást és szerelést a BHG végezte a Helyközi Táv­beszélő Igazgatóság szakembe­reinek közreműködésével. Az új központ távhívásra, kétezer állomás bekapcsolására alkal­mas. A postaigazgatóság te­rületén Pest megyében Ceg­léd a második város, amelyet bekapcsoltak a távhívó rend­szerbe, vagyis interurbán-elő- jegyzés nélkül közvetlenül tár­csázhatják a távolsági szá­mot, megelőztek ezzel több megyeszékhelyet is. Az új központot 1150 állo­mással helyezték üzembe, de megvan a lehetősége a to­vábbi bővítésnek. Még az idén korszerűsítik a meglevő hálózatot, és több száz állo­másit kapcsolnak be. A továb­biakban a légvezetékes háló­zat megszüntetése a cél, az új lakótelepeken folytatódik a korszerű hálózatépítés. Ez­után tehát a ceglédi telefon- előfizetők közvetlen tárcsá­zással hívhatják fel a fővárosi telefontulajdonosokat, illetve az országban mindazokat a telefontulajdonosokat, akiknek készülékét már bekapcsolták az országos távhívó rendszer­be. A központ — belülről Nagykőrös, Nagykáta, Ma­nor és Abony postahivatala olyan berendezést kapott, melynek segítségével Cegléden keresztül bekapcsolódhatnak az országos távhívó hálózatba. Az új központ átadásával javultak a munkafeltételek, és jobb lesz a közvetített hang minősége, kisebb a hibalehe­tőség, kevesebb a bosszúság. Iklódy Gábor, a BHG ve­zérigazgatója a gyár nevében mondott köszönetét a postá­soknak a hasznos együttmű­ködésért, a városi tanácsnak azért a segítségért, amelyet a Cegléden dolgozó szerelőknek nyújtott. Kürti András Cegléd város tanácselnöke köszönetét fejezte ki a megyei támoga­tásért és a postaigazgatóság segítségéért, majd emlékpla­ketteket adott át a munkában élen járóknak. Az ünnepség után a meghívottak megtekin­tették az elnémuló régi és a munkába állított új telefon- központot. Tamasi Tamás Az első telefonbeszélgetés; a hivő Horn Dezső. Mellette Nagy Béláné, Iklódy Gábor és dr. Mondok Pál. Koppány György felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom