Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

4 ““stMíriap 1974. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET Nyílhegy és arany öv Jelenet a Nyílhegy és arany öv című filmből Nemrég egy színes történel­mi film, A vörös tulipánok völgye kapcsán mondottam: a Szovjetunió nemzetiségi film­stúdiói egyre több meglepetés­sel szolgálnak, egyre több Ki­váló filmet készítenek. Most egy újabb bemutató csak to­vább erősíti ezt a véleményt. A kazah filmstúdióban Szul­tán Hodzsikov által rendezett kétrészes, színes, szélesvásznú film, a Nyílhegy és aranyöv, egyike a legérdekesebb törté­nelmi filmeknek, amelyeket az utóbbi időben láthattunk. Nyilvánvaló, hogy maga a téma is érdekes, egzotikus, hi­szen a 16—17. századi félno­mád népek sztyeppéi küzdel­mei, melyekből csak lassan és sok áldozattal formálódnak ki a nemzetiséggé alakulás első eredményei, már önmagukban is színesek, érdekfeszítőek. Mindehhez még hozzájárul egy néprajzilag igen sajátos világ viseleti, szokásbeli, s — mint éppen a filmben oly kitűnő példáját tapasztalhatjuk — ze­nei megelevenítése. Ennyi is elég lenne a néző érdeklődésé­nek felkeltésére és lekötésére, de a Nyílhegy és aranyöv en­nél sokkal többet nyújt. Mi ez a több? Elsősorban a hasonló, nagy terjedelmű fil­meknél általában szokatlan fordulatos mese, lendületes cselekményvezetés és a kimun­kált jellemek. Sokszor kell a kétrészes történelmi filmeket a terjengősség, a lassúság, a körülményeskedés hibájában elmarasztalni. Ez a film siker­rel kerüli el e buktatókat. Ta­lán amiatt is, hogy szerzői vi­lágosan felismerték: egy eny- nyire sajátos világban játszódó történet sem képes önmagá­ban, egzotikumával hatni, ha nincs a történet jól felépítve, s ha nincsen kellő sodrása, fe­szültsége a filmnek, a cselek­ményből pedig hiányoznak a mozgatók, a jól megformált figurák. A szép Kiz-Zsibek és szerelmese, Tulegen, meg a féltékeny és erőszakos vezér, Bekezsan közti vetélkedés, amely végül is tragikusra for­dul, s a szerelmi vonal köré egyenlő fontossággal felépített „külső” események — a szom­szédos népekkel folytatott küz­delmek — ugyanakkor valami­féle balladai hangvétellel szó­lalnak meg a filmben, és ez a sajátos előadásmód szerencsés módon a népi mesék, mondák világához közelíti az alkotást. S ez nem a szerzők kitalálása: ismert, hogy a film alapja egy több száz éves kazah legenda, amely valóságos sztyeppéi Ró­meó és Júlia történetet dolgoz fel. Elefántkirály f Kétségtelen: a természetről, az állatokról, életükről készült filmek mindig nagy közönség- sikerre számíthatnak. Vala­hogy úgy vagyunk ezekkel a művekkel, hogy segítségükkel járjuk be azokat a tájakat, vi­lágrészeket, helyszíneket, aho­vá valószínűleg soha az élet­ben nem juthatunk el, de így, a film segítségével, mégiscsak láthatunk belőlük valamit. Is­meretterjesztés? Az is, nyil­ván. Szórakozás? Az is. Uta­záspótszer? Az is. Az effajta filmek aztán né­ha ennél többet akarnak nyúj­tani, s gyakran ebben követ­nek el hibát. Ha a természet­rajzi filmekben a látható vi­lág képviselői — különböző állatok, egyéb élőlények — o rendező jóvoltából elkezdenek „emberül” viselkedni, abból igen gyakran felemás ered­mény születik. Legutóbb a ki­tűnő Homoki Nagy István Plú­tó és Puck című filmje jelen­tette e megoldás kudarcát. A másik módszer, a doku­mentatív jellegű bemutatás, általában kevesebb buktatót rejt. Talán azért, mert itt meg lehet hagyni a természetet a maga mivoltában, sztorisítás, beavatkozás nélkül. A rendező persze így is beleavatkozhat — és bele is avatkozik — az anyagba, elsősorban a szer­kesztés, a film felépítése ré­vén, no meg azzal, hogy egy­általán mit vesz filmre, mit figyel meg a természet millió jelensége közül. Az amerikai rendező-opera­tőr, Simon Trevor, az utóbbi módszert választva forgatott filmet Afrikában az elefántok­ról. Volt hozzá ideje, türelme — no és pénze és egészen ki­tűnő technikai felszerelése —, hogy hosszú ideig nyomon kö­vesse ezeket a meglehetősen zárkózott életet élő állatokat. Trevor persze van annyira jó szakértő és annyira jó fil­mes, hogy észrevegye azt a nyüzsgő állatvilágot is, mely az elefántok körül él, részint éppen az elefántokhoz kap­csolva életét. Ezek a képsorok — amellett, hogy néha egyene­sen bravúrosak — szervesen illeszkednek a film egészébe. Ugyanakkor nem akarnak va­lamiféle erőltetett állatfilm- sztorivá összeállni. Ennek a filmnek a kötőanyaga a tudo­mányosan hiteles, úgyszólván tankönyv pontosságú, ám igen élvezetes stílusban előadott kísérőszöveg. Egyike a legsike­rültebbeknek, amit valaha is hallhattunk hasonló filmekben. Mint ahogyan maga a film is az egyik legjobb állat-doku- mentumfilm, amelyet az utób­bi időben láthattunk. Talán lesznek, akiket kiábrándít a gügyögő állatmesékből, vagy az idilli dzsungelélet tévhitei­ből — de ezt a hamis tudatot oszlató erényt még csak újabb dicsérő szóval kell fogadnunk. Takács István Sikeres est volt A napokban Budakeszin a művelődési házban nyugdíjas­összejövetelt tartottak. A hu­szonévesek és a hatvan-het­venesek jól érezték magukat együtt. Az egybegyűlteknek filmet is vetítettek, a szünet­ben pedig sramlizenére tánc­ra perdült idős és fiatal egy­aránt. Sikeres est volt! Molnár Lajos Budakeszi ★ Tápiószecsön a szakmaközi bizottság a nagyiközség társa­dalmi szervezeteivel karöltve találkozót rendezett a 70 éven felülietk részére a Damjanich Művelődési Házban. A község távoli pontjain lakp időseket a tsz gépkocsija szállította a helyszínre, majd haza is. A műsorban úttörők köszöntöt­ték a vendégeket, üdvözlő be­szédet Török Sándor tanács­elnök mondott, majd a helyi ÁFÉSZ népi együttesének mű­sora következett, és végül bál, melyhez a Rozmaring zenekar szolgáltatta a talpalávalót. Ofella Sándor Tápiószecső ★ Érden, az ország legnagyobb községében csupán egyetlen területi házi gondozónő látja el az idős, magányos öregeket. Emberfeletti munka! Kérjük tehát az illetékesektől, hogy az idős emberek életének még szebbé tételében nyújtsanak segítséget. Gondozónőnk ossza meg még valakivel sok-sok feladatát, melyekkel egyedül oly nehéz megbirkóznia. Ádám László Érd Rossz napom volt Természetesen nem panasz­kodni akarok. Ami történt, szinte szóra sem érdemes, de engem bosszant. Egy mondat­ban: nem kaptam meg a ked­venc lapomat, a Pest megyei Hírlapot. Hallom az ellenve­tést: „Ezért kell lármázni”? De hisz én nem is lármázok. Országos lapokat is járatok, rádióm is van, meg tévém, tu­dom, mi történik a nagyvilág­ban. Nem maradtam le sem­miről. Azazhogy... Tudom, hogy itt óvatosan kell fogal­maznom és csak a saját ne­vemben beszélhetek. Nos, én az országos lapot olvasom, a megyeivel meg beszélgetek. Igenis, beszélgetek. Amikor kezembe veszem a lapot, lá­tom azokat, akik írták, hall­gatom őket, ha egyetértek velük, akkor bólintok, ha nem értek egyet, akkor megrázom az üstökömet. Ritkán, de van ilyesmi is. És most nincs, akivel be­szélgessek, nincs aki szólna hozzám és nincs akihez szól­hatnék. Már harmadszor bal­lagok ki a kapuhoz. Hátha mégis-... nézem az utcát, ta­lán a szél, vagy valamelyik szomszéd kölcsönvette. De nem, nincs. A kézbesítő nem hozta. Garaguly Ferenc. Érd-parkvárots, Kádár u. 120.-k Ha csak Garaguly Ferenc lenne az egyetlen, aki rendszertelenül jut a napi sajtóhoz, nem közöl­tük volna rövidítve érdekes leve­lét. Sa jnos azonban, más-más hangszerelésben, de egyre jönnek a hasonló panaszok. Választ is ad rá a posta, ígér is, csak tartós javulás nincsen. Háromnyelvű karácsony Emlékezetes ünnepséggel köszöntötték Túrán a kará­csonyt. Ä Bartók Béla Mű­velődési Házban a szovjet déli hadseregcsopórt művész- együttese adott sikeres mű­sort. Másnap a KISZ gödöl­lői járási bizottsága ifjúsá­gi szolidaritási találkozót tar­tott, amelyen a járás ifjú­ságának képviseletében részt vettek a péceli és az aszódi gimnázium, az aszódi nagy­községi tanács, az ikladi te­rületi, valamint a Kistarcsai Fésűsfonógyár KlSZ-szerve- zetének tagjai. A szolidaritási esten fellépett a túrái ifjúsá­gi és úttörő irodalmi színpad. A tartalmas, nagy tetszéssel fogadott műsor végén hogodi Katalin, a KISZ gödöllői já­rási bizottságának titkára ol­vasta fel azt a tiltakozó táv­iratot, amelyet a fiatalok az Országos Béketanácshoz juttat­tak el, s amelyben a chilei fasiszta diktatúra ellen emel­ték fel szavukat. Takács Pál, Túra Vödrökkel, kancsókkal Gödöllőn, a HÉV palotakerti centrumában az állomás és a környező épületek rövidébb- hosszabb ideig tulajdonképp egész éven át vízszegénység­ben szenvednek. Itt áll a HÉV-nek egy emeletes, nyolc­lakásos épülete, egy fényező­műhelye, munkásszállója, szol­gálati lakások, irodák, ame­lyekben sokan élnek és dol­goznak. Groteszk képet nyújt, amint az itt lakók vödrökkel két. Az otthonosabbá vált KISZ-teremben minden ked­den ifjúsági klub működik. Van ezenkívül irodalmi szín­padunk és tánctermünk. A fel­újítás révén a művelődési házban a fiatalok és az idő­sebbek egyaránt az eddiginél kellemesebben szórakozhatnak. Gergely Margit Kartal Ünnepség volt a mi utcánkban Termelőszövetkezetünk já- rulékosai-nyugdíjasai számá­ra karácsonyi ünnepséget ren­deztünk. Meghívtuk az idő­közben elhunyt tagok özve­gyeit is. Több mint száz em­ber gyűlt össze, hogy meg­hallgassa Varga Mihálynak, a szövetkezeti ellenőrző bizobt­darabját 550 forintért.. A fel­szerelésre viszont csak most került sor, s ezért most derült ki, hogy az egyik csap selejt, öntési hibás. Bár a blokk, ami­vel a vételt igazolni tudnám, még megvan, az üzletbe még­TV-FIGYELO Aranykor után Sajnáljuk, ne sajnáljuk, tény, hogy egyelőre csakugyan elmúlt a televíziós szilveszterek arany­kora. Nem most, nem ma kez­dődött ennek a csöndes elmú­lásnak a folyamata, de talán most tetőzött. Most vált igazán világossá, hogy az a néhány esztendő, amikor a közönség és a műsor közreműködői szá­mára egyaránt „nagy nemzeti ügy” volt a szilveszteri mű­sor, csakugyan a múlté. Az óév búcsúztatására most már a televízió sem készült olyan nagy apparátussal és a közön­ség sem olyan várakozó izga­lommal, mint eddig. Csöndes, szerény televíziós szilvesztert láttunk, nagy izgalmak és iga­zi meglepetések nélkül. Ezt a visszaesést, ezt az el­múlást a maga módján már az is szemléletesen kifejezte, hogy túlságosan sokat időzött a mű­sor a tévé környékén, sok volt a „háztáji humor”, amely hu­mor volt ugyan, elsősorban természetesen a bennfentesek számára, de nem válhatott és nem is vált igazán közérdekű­vé. Hogy mégsem volt unalmas a műsor, azt néhány igazi re­meklés képviselte. Olyan szá­mok, mint a Sakkozók, Alfon­zé és Gera Zoltán tömör tré­fája, Radványi Ervin A nagy buli című jelenete, amelyben az aktualitást és a szellemes­séget együtt üdvözölhettük. A legrokonszenvesebb azon­ban mégiscsak az volt, ebben az esztendőt búcsúztató kaba­réban, hogy jő néhány szám határozottan és félreérthetet­lenül képviselte a produktivi­tás elvét; 1973 utolsó kabaré­jának ez volt a leglényegesebb mondanivalója. Vagyis az, hogy ne a kudarcok magyá- rázataival törődjünk, hanem csak a teljesítmények tényle­ges értékével, akár építkezés­ről, akár fociról van szó. Ezt a mondanivalót Molnár György és Palásthy György Riadó a Pitypang Szállóban című je­lenete és Hofi Géza — egyéb­ként talán túlságosan „közvet­len” műsora hordozta-képvi- selte a legjobban. Egyebet voltaképpen nem is emelhetünk ki a kissé szürke, sőt néhány egészen gyenge számot tartalmazó szilveszteri búcsúból. Ügy látszik, akár­csak a labdarúgás, a szilvesz­teri műsor sem nemzeti ügy többé. Most már csak egysze- -űen kabaréügy. De azért jövőre lehetne sok­kal színvonalasabb. ság elnökének a Köszöntőjét, majd gyönyörködjön a gödöllői Törők Ignác gimnázium ta­nulóinak műsorában. Minden meghívottnak 200 forintot és a szövetkezet által termeit cikkekből 150 forint értékű ajándékot nyújtottunk áit. A Szilasmenti Tsz aznap délelőtti közgyűlésén a tagok elfogadták az elnökség előter­jesztését. Ennek értelmében január 1-től a járadékosok ha­vi 600 forintig, a nyugdíjasok havi. 800 forintig kapnak rend­szeresen nyugdíjkiegószítést. Megszavaztak a továbbiakban számukra évi egy mázsa ta­karmánygabonát, amiért nem kell fizetniük, és háztáji föld­jeik megművelését — a szán­tás-vetést, termék- és tüzelő- szállítást — évi 450 forint ér­tékben a tsz vállalja. Pupek Márton Kerepes Mit tehetnék? Múlt év augusztusában két lengőcsapot vásároltam a kis- kunlaeházi ÁFÉSZ-üzletben, sem mentem vissza, hiszen azótia, hogy a csapot megvá­sároltam, már sok idő elmúlt. Mégis úgy gondolom, talán van valami mód a megoldásra. Lukácsi Sándor Ráckeve, Ady Endre u. 44. ★ Mivel a lengőesap használatra alkalmatlan s a rejtett hibát vásár­láskor nem lehetett felíedezaii, ez­ért reklamálása jogos. Különösen akkor, ha a vásárlást blokkjával is igazolni tudja. Ha eluta­sítják, a KERMI-hez fordulhat sza­vatossági igényének érvényesítésé­ért, az áru kicserélése iránti ké­relmével. Hol az író ? A múltkoriban írtaik arról, hogy a tejtermékek között író is forgalomba kerül. Azóta mindennap keresem, de Gö­döllőn nem tudnak róla. Már régebben is foglalkoztatott az a gondolat, hogy vajon mit csinál a tejipar a vajgyártás e kitűnő melléktermékével? Jó lenne, ha félliteres zacs­kóban hoznák forgalomba, mert akkor még a gyanú le­hetősége is megszűnne annak, hogy tejfölként mérik ki. Péchy Elemér Gödöllő Szerkesztői üzenetek M. I. Gödöllő. Nyugdíjpa­naszát az Országos Nyugdíj­intézethez tettük át kivizsgá­lásra. A válasz beérkezte után az ügyre visszatérünk. T. Gy. Dunakeszi. Munka­társunk a helyszínen foglal­kozott bejelentésével. Cs. M. Vác. A Deákvár-ven- déglő átépítésével külön cikk­ben foglalkozunk. Illetékesek válaszolnak kancsókkal járnak a Tompa Mihály utcai vízcsaphoz ví­zért a nagy forgalmú 3-as úton át. Csiba József Gödöllő Valamit — valamiért Ez a mondat segítette a kar- taliakat abban a munkában, amelyet az elmúlt hónapok során végeztek. Közel 150 éves a művelődési otthon és egy új, modem építésére még hosszabb ideig nincs mód. A régi épületet mindenképpen korszerűsíteni kellett. A köz­ségi tanács 30 ezer forintot adott a renoválásra. Nem nagy pénz, mégis ennek az összeg­nek egyharmadát költötték el, mert a munkák oroszlánrészét a társadalmi munkások vállal­ták. Pedig volt elég tennivaló. Minden helyiség olajlábazatot kapott, újrafestették a falakat, lemázolták az ajtókat-ablako- kat. A megmaradt pénzből be­rendezést vettek. Rádiót, olaj­kályhát, asztalokat és széke­Fegyelmit indítottak November 29-én lapjuk „Postabontás” című rovatá­ban közölték Biró Józsefné verőcei lakos levelét, amely­ből sajnálatunkra megálla­pítottuk, hogy a 192. sz. ve­rőcei boltunkban egész liba árában csonkolt libát kapott. A cikk megjelente után a fenti ügyet azonnal kivizsgál­tuk i és annak eredményéről az alábbiakat közöljük: Biró Józsefnél személyesen felke­restük, kárát megtérítjük, a tévesen számoló dolgozó ellen fegyelmi eljárást indítottunk. Vác és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat Sütemény, lapáttal Fenti cím alatt november 10-én olvasói levél jelent meg a Pest megyei Hírlap „Postabontás” című rovatában. A bejelentés nyomán az üz­let vezetőjét írásban' figyel­meztettük az értékesítéssel kapcsolatos higiénés szabá­lyok betartására, azonkívül a kiszolgálók oktatása is meg­történt. Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat Korábban se December 13-4 keltezéssel válaszolt a Volán 20-as szá­mú vállalat a lap november 15-i számában megjelent fenti című írásra. A megtartott vizs­gálat szerint nem tartják va­lószínűnek, hogy október 29-én a 2100/772. sz. járat 6.10 óra helyett öt perccel koráb­ban indult volna. Kimaradó járatokról sem tudnak. Elő­fordult azonban, hogy egyes távolsági járatok akár az út­viszonyok, akár műszaki hi­ba miatt késve közlekedtek. Ezeket a járatokat — mivel késésről van szó — nem tekin­tik járatkimaradásnak. Eredményes új esztendőt kívánunk A KERESKEDELEM ÉS A VENDÉGLÁTÓIPAR MUNKATÁRSAINAK SZÖVETKEZETEK V w KÖZÖS VÁLLALATA

Next

/
Oldalképek
Tartalom