Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

1974. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK 5 Ki«' <t/Círíap Negyed éve Pomázon szeptember óta tart nyitva a Pest megyei Szol­gáltató és Csomagoló Vállalat ruhatisztító felvevőhelye. Az üz­let havi forgalma átlag 20 ezer forint. Teljesen kielégíti a he­lyi lakosság és a közületek tisztítási igényét. ílltes János felvétele Csínosodnak a gyermekcipők Miben a hiba? Kiben --------------------------------— Eg y áruház, a szerviz és a vásárló Minőségi átvétel nélkül Az idén 500 ezer párral te­tézik a tavalyi teljesítményt, s a tervek szerint 4,6 millió pár lábbelit készítenek a Duna Cipőgyárban. Egyebek között lényegesen több harisnya­csizmát és fröccsöntött po- lyair talpú divatcipőt gyártanak majd. A gyár modelltermének pol­cain sorakozó újdonságok kö­zött nemcsak az esztétikus, új vonalú felinőttcipők keltik fel a figyelmet, hanem a csinos, több színkombinációban készült gyermek topánok is, amelyek sorozatgyártását — remélhetőleg — nemsokára megkezdik. A gödöllői ÁFÉSZ áruház vas- és műszaki osztályán kü­lönösen az ajándékozási szezon táján rendkívül nagy a forga­lom. Egy ember ül csak nyu­godtan, háttal az eladótérnek s konyákig egy televízióban matat. Jenei Gábor tv-műsze- rész orvosolja heti egy napon a beteg masinákat. Miért itt? És az új gépeket?! December közepéig Vankó Albert vas-műszaki osztályve­zető szerint 120 magyar és mintegy 30 NDK-televíziót ad­tak el. Szerencséjük volt, egyetlen gépet sem hoztak vissza. — Megelőzésül dolgoztuk ki a GELKÁ-val azt a rendszert — nemcsak nálunk, hanem országosan —, hogy a gyárból, nagykereskedelemből átvett gépeket, mielőtt a vevő elé tennénk, műszakilag átvizsgál­juk — és sajnos, nagyon gyak­ran javítjuk. Arrébb fiatal házaspár Ve­nus tv-t próbál, de a hang be- rezonál. A gépet csalódottan otthagyják. — Ha rossz a szállítmány, küldjék vissza, ne fogadják el — közlik véleményüket az el­adóval. — Maguknak kell felelőssé­get vállalni és eldönteni, hogy mit tesznek elénk — dohog Matus Géza gödöllői vásárló. — így van ez — kapcsolódik a beszélgetésbe Herdovics László áruházigazgató. — A vevő velünk áll kapcsolatban, ránk haragszik, holott a hiba eredője nem itt keresendő. Azért van a gyári meo, hogy megakadályozza az esetleges hibás szériadarabok kiadását, de a meós is a gyártó vállalat embere, néha engedékenyebb. Ezután kapunk választ arra, miért ül a szerelő a pult mö­gött. Nagy forgalmú üzletben lehetetlen a kereskedőnek minden darabot egyenként a szállításkor átvizsgálnia. A nagykereskedelmi vállalatok­nál szintén nincs minden egyes gépre kiterjedő minőségi átvé­tel, ott is csak — hasonló okokból — szúrópróbaszerű ellenőrzést tartanak. Az eladáskor sok vita kelet­kezik abból, ha bontott dobozt tesznek a vevő elé. Szerintük csak az a tv, rádió, magnó le­het jó, amely még eredeti gyári pecsételésű. 1 Az originál dobozba vetett hit — Nem szeretnék hitelrontó lenni — így az osztályvezető —, de én nem a szállítást, ha­nem magát a gyári szerelő- szalagot okolom a hibákért. Ma már sokkal jobb a hely­zet. A bosszantó az, hogy a hi­bák főleg gondatlanságból származók: gyakran felülete­sen forrasztják az ellenálláso­kat és mást, ezért működés közben feszültség keletkezik. Az elektroncsövek minőségén is volna javítanivaló. Ha rangsorolni lehet, melyik híradástechnikai cikk okozza a legtöbb gondot — a magnó vezet. Mindenki most javíttatja Gödöllőn az áruháztól öt lépésire található a GELKA- szerviz, a jó humorúak sze­rint nem véletlenül. Hurta László indulás óta áll a szer­viz élén. Tudomásuk szerint közel ötezer televízió van most a városban, de ez a szám december utolsó napjaiban ug­rásszerűen megnőtt. — Sok minden hozzájárul, hogy az újonnan vásárolt gé­pek rövid idő után hozzánk kerülnek. Ellentétben a keres­kedőkkel, véleményem szerint inkább gyakori gondatlan szál­lítást jelez a javításkor talált elpattant csövek sokasága. — A másik, még nagyobb probléma a raktározás. Alig van rendes, zárt-fűtött raktár, a dobozok kinn állnak valami tető alatt. A fagy, a nedvesség érzékenyen befolyásolja a mi­nőséget Télen legalább egy napig száraz melegben, hasz­nálat nélkül kellene szoktatni” a rádiót-televíziót. ­— Szervizünkbe év végén több mint 900 bejelentés érke­zett. Elég későn jutott az em­berek eszébe, hogy a hetek óta néma rádiót-tévét megcsinál­tassa. Az átlagos javítási idő 3,1 nap: Műszerészeink bírták az iramot, azonban még a mi nagyvállalatunk is gyakran anyaghiánnyal küzd. Újfajta kapcsolat A múltban gyakran megtör­tént, hogy a kereskedelem és a szerviz vitázott, kinek kell a vevőt „kiszolgálni”? Ki cserél­je a hibás gépeket, kinek kell javítani. Ma már megtalálták a közös álláspontot, rájöttek, hogy nem a készüléktulajdo­nosok ellen, hanem az érde­kükben keli összefogni, mert azt kívánja saját érdekük is. Harmadiknak új módon kap­csolódott be a gyártó vállalat, a Videoton. Átalánydíjas szer­ződést kötött 1973 szeptembe­rében a GELKÁ-val. Ennek értelmében az új típusú jót­állási jeggyel ellátott tv-ket átalánydíjas rendszerben ja­vítják. Húsz éve még kevés gondot okoztak a tartós fogyasztási cikkek, mert közülük a rádión kívül a legtöbbet csak hírből ismertük. Azóta hétköznapivá vált a magnetofon, a televízió és a frizsider. De a GELKÁ-t, a tranzisztort, és a garanciát új alapszavaink közé soroltuk. Előbb-utóbb s talán már nem kell húsz évet várni, a gyárt­mányok minőségi javulása is sok, ma még közkeletű fogal­mat, bosszúságot feledésbe küld. Komáromi Magda M élyen Tisztelt Tanár Űr! Igen Tisztelt Főnök Űr! Tisztelt Igazgató Űr! Mi­niszter Űr! Az egy furcsa dolog, és nines rendjén, hogy ön rendelkezik velem, a sorsom felett, holott én is egy egyén vagyok, a legegyedibb, meg­ismételhetetlen jelenség e földön, jogom van boldognak lenni, és Ön ezt nem segíti elő, sőt! Persze erre ön azt mondhatja, hogy nem anarchiában élünk, mint a fenevadak, hanem szervezett társadalomban és ön elöljárómul és bírámul van kijelölve, bizonyos kiválasztás folytán. Dehát éppen ez a kiválasztás az, amit én kétségbe vonok. Mert minden kivá­lasztásnak elvei vannak, és semmi okom ar­ra, hogy elismerjek olyan elvet, amelyet nem én állapítok meg, hiszen miért volnék én ke­vésbé mérce, mint bárki más? Erre meg Ön azt mondhatja, hogy az én mércém csak egyéni mérce, nem úgymond demokratikus, vagyishát össztársadalmi. Több érve önnek már nincs — ez meg gyatra. Mert mi az a demokratikus, össztársadalmi? Szólam, amely a középszert takarja. A legáltalánosabbat, amely a kiemelkedőt lehúzza magához, avagy kirekeszti, megnyomorítja, a szabvány Prok- rusztez ágyába gyömöszöli. Es mi az a szab­vány? Konzervatív sablon, kérem, amelynek mellékes, hogy mi mutat előre és ml hátra. A mai középszer kolonca. Vegyük csak önt, Tanár Űr. Mélyein Tisz­telt. ön. bemagolja azt, amit másokkal be akar magoltatnl, mert az ön mércéje, ha már megdolgozott a magolásért, akkor az, hogy kiki tudjon megverejtékezni érte, hogy ugyanúgy betanulja ugyanazt, no jó, még hozzá, amivel bővül a tanmenet. De, Tanár Ür, Mélyen Tisztelt, én játszani szeretnék az élettel, kóstolni és élni, és nem felmondani, hogy négyféle vérmérséklet van, már az ókor óta, pedig nem igaz, ahány ember, any- nyiféle keverék. Meg azt sem akarom fel­mondani, hogy mi az ötszög sinus képlete, mert kérem, ha nekem arra valaha is szük­ségem lesz, előveszek egy könyvet, amelyet azért találtak ki ugyancsak már az ókorban, hogy elő lehessen venni, ha kell. Az a gya­núm, hogy ráadásul és főként ön tulajdon­képpen nem is annyira oktató, mint rendel­kező egyed, aki megkívánja, hogy ceruzája hegyén legyen a boldogságom és boldogtalan­ságom és úgy lessem önt, mint szerelmes a szerelmesét, vagy mint áldozat a hóhérát, szo­rongó és várakozó félelemmel — egyes, ötös ... mintha cézári mozdulattal le- vagy felfelé fordítaná hüvelykujját. És ön, Főnök Űr, tisztelettel mondom, kér­dem, vajon természetes jósággal adja-e át tudását, tapasztalatát, avagy be akar engem idomítani, hogy úgy tegyek, viselkedjek, amint önnek érdeke megkívánja? Legyen őszinte, legalább ennenmagához: ugyanígy bánna velem, ha én az Ön főnökének len­nék mondjuk a fia? Ön azt mondja, legyek szorgalmas. Ám vajon Ön szorgalmas-e? Ha az lenne, nem is lehetne főnök többé, mert ugyebár egy főnöknek arra kell a sok idő, energia, hogy szimatolja a széljárást, komp­romisszumokat keressen, barátkozzon, hogy olyan kezet mosson, aki Önnek is mos kezet, ön, kimondom magyarán, a mások hátán áll, azért magas és ráadásul meg is veti a háta­kat, amelyeken áll, mert görnyedtek. Az Ön mércéje, hogy izeg-e, mozog-e az a háttu­lajdonos, vagy szorgalmatosán lemossa ma­gáról egyéni jellegét és úgy viselkedik, aho­gyan az önnek kellemes ... nem, ez egysze­rűsítés, ahogyan ön azt elvárja, vagyis szab­ványosan. Kellően félve, kellően készen a pi- maszikodásra, kellően a szolgálatra és kellően GOMBO PÁL: ...ZAT Piszkozat arra, hogyha magasabbra jelölné kegye, hát ő is tudjon néhány háton állni, mert a gúla biztonságos egyensúlyi helyzetet biztosít a fe- lüllevőnek. Igazgató Űr! Találkozunk a folyosón, én hordozom lelkemet, vágyaimat, értelmemet és mit csinálok, mit csinálhatok, mikor ön, aki egyetlen mozdulatával lesújthat, vagy fel­emelhet, csak egy rajongó mosolyt és egy tiszteletteljes köszönést vár tőlem? Hát mo­solygok, köszönök, tisztelettel teljesen. És Ön bemegy a szobájába, amely előtt van ám egy előszoba, dologi és személyi kellékekkel és... nos, kimondom, rabszolgaéletet él. ön, Tisztelt Igazgató Űr, egy diplomata törpe­méretben, egy egyensúlyozóművész, tiszte­lettel tegyen mondva, Ön már olyan magasan van, hogy folyton fél, hogy leesik a kötélről, ön fél a számoktól és fél az emberektől, fenn és lenn, de ön talán büszke rá, hogy megta­nult együttélni ezzel a félelemmel és egyen­súlyozni kiemelt gázsiért. Ha beszélnék ön­nel egyszer csakúgy, az életről, hát ön cso­dálkozna, hogy mim,indent nem tud — már nem tud! Mert elfelejtette! — elengedni sem tudja magát és gúnyosan mosolyogna, ha azt mon­danám Önnek, hogy hit, meg öröm, meg esz­me, meg ilyenek, mert ön egy realista és ha terheli az egyensúlyozó botot egy emberke, akinek arca van, Ön ugyebár tepöccinti. Miniszter Ür! ön olyan magasan van, hogy önről már semmit sem tudok, csak azt, hogy Ön a hatalom. És mint ilyen személytelen. Ön egyszer megszorította a kezem és azt mondta nekem, hogy „igen, ez érdekes”, de nem figyelt oda, és amikor továbbment, egyik társamnak is megszorította a kezét, ő is vá­laszolt valami kérdésére és neki is azt mond­ta, „igen, ez érdekes”. Milyen tehet személy­telen hatalomnak tenni és nem érezni, hogy akinek a kezét szorítja, abban forró szív do­bog és szeretne okosakat tenni, a legjobban, a legigazabban élni és semmitől sem félni, csak örülni, hogy bíznak benne és szeretik és megértik? ön olyan, mint egy tábornok — tessék a rést betömni, mondja, tízezer embert oda, aztán előre százezret, és áttörni, és benyomulni, veszteség persze lesz, lista­szám, de az csak emberanyag. Anyag, mon­dom. Az ön számára, persze nem az egész ember anyag, csak a vágyak, hitek, képessé­gek, törekvések, persze az sem mind hulljon hullává, csak ami lefaragandó a hatalom szempontjából. TISZTAZAT Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Ön­höz, hogy szíveskedjék módot adni rossz osz­tályzatom kijavítására, továbbá tekintettel arra, hogy megnősültem és feleségem ál­dott állapotban van, legalább havi 100,—, azaz egyszáz forint fizetésemelést adni, és mivel most végeztem el a képesítő tanfolya­mot, engem csoportvezetővé kinevezni, végül meg akarom Önnek köszönni, hogy bizalmá­val tüntetett ki és megbízott a vállalat igaz­gatásával. Biztosítom tiszteletteljes hálámról és köszönöm a nyugdíjazásom alkalmával ki­fejezett elismerő kitüntetést. őszinte híve Egy Egyed

Next

/
Oldalképek
Tartalom