Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

2 ‘•"kMíriap 1974. JANUÄR 30., SZERDA 0 Harminc kilométer Äz európai tő kés országok kommunista pártjainak nyilatkozatai Óriás! lelkesedéssel köszönt&tte a kubai főváros lakossága Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát. (Folytatás az 1. oldalról) Terjedelmes rész elemzi a nyilatkozatban az Európai Gazdasági Közösség helyzetét, leszögezve: a nyugat-európai gazdasági integrációt a nagy­tőke irányítja af saját hasznára. A népek küzdenek az ellen, hogy politikai uniót hozzanak létre ilyen alapokon. Ezzel kapcsolatban a nyilat­kozat megállapítja: a közös piaci országok eltérő helyzeté­nek megfelelően az egyes kommunista pártok nem min­denben azonosan ítélik meg az EGK-val kapcsolatos teendő­ket. Egyetértenek azonban ab­ban, hogy a monopolista gaz­dasági integráció politikájára lehetséges és szükséges közös választ adni. Szuezi íront A második szakasz nyitánya Hétfőn befejeződött a szuezi fronton szembenálló erők szétválasztásának első szakasza: a Kairó—Szuez or­szágúitól délre a csatorna nyu­gati partján fekvő területekről kivonult izraeli egységeket hat órára ENSZ-csapatok vál­tották fel, majd az egyiptomi alakulatok léptek helyükbe. Kedden megkezdődött a második szakasz, amelynek keretében Izrael folytatta csa­patkivonásait a nyugati part többi körzetéből, ugyanakkor Egyiptom is visszavonja a ke­leti parton tartózkodó egysé­gek egy részét. A második lépcsőben végrehajtott csa­patmozgások a tervek szerint február 21-én érnek véget, ek­korra az utolsó izraeli katona is elhagyja a Szuezi-csatoma nyugati partját. Kedden ismét összecsapások zajlottak le a Golan-fennsí- kon a tűzszüneti vonal men­tén állomásozó izraeli és Szí­riái erők 'között. A front észa­ki szakaszán Szíriái erők egy motorizált izraeli alakulattal ütköztek meg. Damaszkuszi hivatalos közlés szerint egy izraeli páncélozott terepjárót legénységével együtt megsem­misítettek. Abdel Kader Hatem egyipto­mi miniszterelnök-helyettes, tájékoztatási miniszter ked- ken fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Kai­róban tartózkodó küldöttsé­gét, amelyet Alekszej Sityi­kov, a Szövetségi Tanács el­nöke vezet. Hatem kijelentet­te: az egyiptomi nép sohasem felejti el azt a baráti támoga­tást, amelyben a Szovjetunió részesítette gazdasági, politi­kai és katonai téren. Vonatko­zik ez kiváltképpen az októ­beri háborúra, amikor a szov­jet fegyverek meghatározó szerepet játszottak az egyipto­mi népnek az izraeli agresszió elleni küzdelmében — mondta az alelnök. A küldöttség a nap folyamán találkozott Hafez Ghanemmel, az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával. Bonn Mogyar-^SZK megbeszélések Kedd délelőtt folytatódtak Bonnban a magyar—nyugatné­met megbeszélések, dr. Biró József külkereskedelmi mi­niszter a nyugatnémet külügy­minisztériumban Hans-Georg Sachs külügyi államtitkárral tárgyalt kereskedelempolitikai kérdésekről. Délután Biró József Jo séf Érti szövetségi élelmezés­földművelés- és erdőgazdaság miniszterrel találkozott. Tito Baecábsm Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök kedden be­fejezte ötnapos hivatalos in­diai látogatását, és Daccába utazott. Tito elnök Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szonnyal és több más indiai vezetővel megbeszéléseket folytatott a kétoldalú kapcso­latok fejlesztéséről és a jelen­legi nemzetközi helyzetről. Joszip Broz Tito és Indira Gandhi kedden az el nem kö­telezett országok vezetőinek mielőbbi találkozóját javasol­ta. A jugoszláv elnök kedden ötnapos látogatásra Banglades fővárosába, Daccába érkezett. A jugoszláv államfőt Mud- zsibur Rahman sejk, Bangla­des miniszterelnöke fogadta. Diplomáciai körök szerint Tito és Rahman sejk elsősor­ban a kőolajellátással, az el nem kötelezett országok hely­zetével és a Bangladesnek nyújtott jugoszláv segéllyel kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. Jugoszlávia tavaly 90 millió dollár összegben hosszú lejáratú, alacsony kamatláb mellett nyújtott hitelt bocsá­tott Banglades rendelkezésére. CIPRUS TŰZSZÜNET? —Havannai telexjelentésünk— Sokat utaztam a világban. Sok nép érzelenmyilvánításának vol­tam tanúja. De mondhatom, hogy életemben nem láttam ahhoz ha­sonlót, amit akkor tapasztaltam, amikor a Jósé Marti repülőtérről Havannába vezető úton nyitott gépkocsiban haladtak végig a szovjet és a kubai vezetőik. Majd egymillió ember vonult ki Leonyid Iljics Brezsnyev fogadására — Ku­ba lakosságának egynyolcad ré­sze! Az egyik nyugati televíziós tár­saság tudósítója felkiáltott mellet­tem : „Elképesztő í Honnan ez a rendkívüli lelkesedés ?” NYUGATI KOLLÉGÁM sza­vain elgondolkodva, önkénte­lenül éreztem, hogy ez a har­minc kilométer roppant távol­ságokat jelképezett. Az az óra pedig, amíg az autóoszlop a repülőtérről a rezidencia felé tartott — egy nagyszerű tör­ténelem éveit, évtizedeit tö­mörítetté magában. E lenyűgöző harminc kilo­méter nemcsak azt a tízezer kilométeres légiutat foglalta magába, amelyen az IL—62 a szovjet nép és kommunista párt küldöttét kubai földre hozta, hanem azt a több millió kilométert is, amit a szovjet repülőgépek akkor tettek meg, amikor Moszkva és Havanna között kiépítették a barátság légihídját. E HARMINC KILOMÉTER­BE beletartozik annak az 1700 hajóútnak a hossza is, amelye­ket 1973-ban tettek meg a 12 millió tonna rakományt Ku­bába szállító szovjet hajók, s azok is, amelyeket napjainkban tesznek meg azért, hogy eljut­tassák kubai barátainknak mindazt, amire a köztársaság gazdaságának szüksége vari. Mindenekelőtt azonban — minden különbözősége mellett — a két állam útjának közös jellegét szimbolizálta ez a har­minc kilométer: a világ első szocialista országának és a nyugati félteke első szocialista országának közös útját. A Jó­sé Marti repülőtéren a szovjet vendég tiszteletére eldördült tüzérségi össztűzben az Auró­rának, az emberiség történeté­ben új kor hajnalát meghirde­tő lövegeit hallottam. E DÍSZLÖVÉSEKBEN hal­latszottak azok a fegyverlövé­sek is, amelyek alig több mint 20 éve dördültek el, amikor a kubai hazafiak kis csoportja megostromolta a Moncada erő­döt. És hallatszottak annak a 82 hősnek a lövései, akik a Granma kétárbocosról, a „ku­bai Auróráról” partraszállva Batista csapatai ellen harcol­tak és győztek. A KUBAI NÉP — Fidel Castro szavaival élve — tudja, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, az interven­ció és az imperialista blokád ellen először helytálló szovjet nép, a fasizmus ellen húsz­millió áldozatot követelő győ­zedelmes harc, és anélkül az ország nélkül, amely hihetet­len erőfeszítések árán fejlesz­tette ki gazdaságát, lehetetlen lett volna olyan nemzetközi erőviszonyok létrehozása, ame­lyek kedvező helyzetet terem­tettek a népek nemzeti felsza­badításáért vívott harcához. Mindezt foglalta magába az a harminc kilométer — az a lelkesedés, amely előtt oly ta­nácstalan volt nyugati kollé­gám. Genrih Borovik, az APN különtudósítója A vasárnap elhunyt Grivasz tábornokot ma temetik el a szigetország déli részén fekvő Limasszol kikötővárosban. — jelentette be Nicosiában az BOKA közleménye. Értesülések szerint a szerve­zet új vezetője hétfőn tűzszü­netre hívta fel az illegális mozgalom harcosait azután, hogy Makariosz elnök am­nesztiát helyezett kilátásba az EOKA tagjai számára. Az új vezető személyéről egyelő­re nincsenek pontos értesülé­sek, de nicosiai politikai kö­rökben úgy tudják, hogy Gri­vasz a görög hadsereg volt tisztjét, Georgiosz Karuszoszt nevezte ki utódául. A 47 éves Karuszosz őrnagy 1964-ben Grivasz oldalán részt vett ^ ciprusi törökök ellen végre­hajtott terrorakciókban. Az 1967-es görög katonai puccs után eltávolították a hadse­regből, 1972-ben titokban el­hagyta Görögországot, s ismét csatlakozott Cipruson Grivasz illegális mozgalmához. BECS A 18. plenáris ülés Kedden ismét plenáris ülést tartott Bécsben a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver­zet csökkentéséről tárgyaló értekezlet. A 18. plenáris ülés rövid ideig tartott, mert ezúttal egy felszólaló volt: dr. Radoslav Klein nagy­követ, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányá­nak álláspontját. Utal a nyilatkozat az euró­pai tőkés államok és az Egye­sült Államok ellentéteinek ki­éleződésére, megállapítva, hogy Amerika még inkább igyekszik növelni nyomását. Az úgynevezett Nixon—Kis­singer tervvel meg akarja hó­dítani az európai piacokat, új életre akarja kelteni az Atlanti Szerződést, a nyugat-európai országokra kívánja áthárítani saját katonai kiadásait. Ez a törekvés nyilvánul meg a je­lenlegi energiaválság során is. A nyilatkozat következő ré­sze a legsürgősebb tennivaló­kat összegezi. Meg kell védeni a dolgozók életszínvonalát, harcolni kell az infláció ellen, biztosítani kell a foglalkozta­tottságot, javítani a szociális helyzetet. A bevándorolt mun­kásokat védelmezni kell az el­bocsátásokkal szemben és egyenlő feltételeket kell te­remteni számukra. Őrködni kell a demokratikus szabad­ságjogok felett, véget kell vet­ni a kommunisták elleni meg­különböztetéseknek, a társa­dalom életének minden terüle­tén biztosítani kell a szabad­ságot és a demokráciát. A nyilatkozat állást foglal Észak-írország dolgozó népé­nek a demokratikus jogokért vívott harca mellett, támo­gatja az ír nép önrendelkezési jogát. Követeli az európai fa­siszta rendszerek felszámolá­sát. Az európai tőkés országok­ban gyökeres demokratikus változásokra van szükség, amelyek célja, hogy véget ves­senek a monopóliumok hatal­mának, demokratizálják a po­litikai, gazdasági és társadal­mi életet. Államosítani kell a gazdaság legfontosabb ágaza­tait, ki kell terjeszteni az ál­lami szektort, a szakszerveze­tek és a dolgozók ellenőrzése alá kell helyezni az üzemeket. A nemzetközi jellegű fel­adatok első sorában az ame­rikai imperializmus hatalmi törekvései elleni küzdelem sze­repel. A pártok követelik, hogy a legrövidebb időn belül s a leg­magasabb szinten rendezzék meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kö­vetkező szakaszát, amely meg­teremti a kollektív' biztonsági rendszer és a normális európai együttműködés alapjait. Foly­tatni kell az enyhülési politi­kát, meg kell nyitni a katonai tömbök felszámolásának táv­latát. A Szovjetunió, a szocia­lista országok kezdeményezé­seinek eredményeként ma mindenre kedvező lehetőség nyílik. A nyilatkozat sürgeti, hogy a Földközi-tenger legyen a béke övezete. Kinyilvánítja a kom­munista pártok szolidaritását az arab népek harcával, köve­teli a megszállt arab területek kiürítésére vonatkozó ENSZ- határozatok azonnali végre­hajtását, a palesztin arab nép jogainak elismerését s a tér­ség minden népe törvényes jogainak tiszteletben tartását. Állástfoglal amellett, hogy minden nép szabadon rendel­kezhessen természeti kincsei­vel. Támogatja a nemzeti fel­szabadító mozgalmakat és a pártok szolidaritását nyilvá­nítja Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa népével, felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a Thieu- rendszer az Egyesült Államok támogatásával nyíltan meg­szegi a béke helyreállítására vonatkozó párizsi szerződést­A kapitalizmus válságából csak a szocializmus jelent ki­vezető utat — szögezi le a nyilatkozat, utalva arra, hogy az októberi forradalom, az első szocialista állam létrejötte óta a világ ezen az úton halad. Az egyes országokban a szocializ­mus megteremtésének lehető­sége a konkrét feltételeknek megfelelően alakul, s minden párt teljesen függetlenül dol­gozza ki elképzeléseit a társa­dalom demokratikus és szo­cialista átalakítására. A nyilatkozat harmadik fő része — abból kiindulva, hogy ma igen nagy lehetőségek vannak a nyugat-európai tő­késországok társadalmának demokratikus átalakítására — a munkásosztály összefogásá­nak, a demokratikus egység megteremtésének kérdésével foglalkozik. Leszögezi: rend­kívül nagy jelentősége van a tőkésországok kommunista pártjai együttműködése kibő­vítésének. A pártok állást foglaltak a demokratikus, haladó és béke­szerető erők széles körű egy­ségének megteremtése mel­lett, hangsúlyozva, hogy ez a kommunista pártok tartós po­litikája, s azt minden ország­ban a helyi feltételeknek meg­felelően keli megvalósítani. Ma a cél a demokrácia kifej­lesztése, a társadalom átalakí­tása, holnap a szocializmus építése. Élesen elítélik a pártok az antikommunista, szovjetelle­nes előítéleteket, amelyekkel meg akarják bontani a de­mokratikus erők egységét. Ki­fejezésre juttatják, hogy ke­resik a közös akciók, az együttműködés lehetőségét és módjait a szocialista és a ke­resztény erőkkel, függetlenül a fennálló nézeteltérésektől, megítélésbeli különbségektől. A kommunista pártok készek a párbeszédre és az együttmű­ködésre. Tudatában vannak annak, hogy a szocializmus vonzóereje növekszik. A pár­tok megoldást nyújtanak a dolgozók, a népek előtt álló problémákra. A nyilatkozat befejező része a következőképpen hangzik: „Az európai tőkésországok kommunista pártjai konferen­ciájuk befejeztével felhívással fordulnak a munkásmozgalom minden politikai alakulatához, minden demokratikus erőhöz. Azt javasolják nekik, hogy közösen határozzák meg a napjaink égető kérdéseire adandó közös választ és kése­delem nélkül valósítsák meg azt. A jelenlegi válságra való te­kintettel azt javasolták, hogy indítsanak közös akciókat a néptömegek életfeltételei és munkája védelmében, a nem­zetközi monopóliumok végze­tes tevékenysége ellen, és tá­madóan fellépve nyissák meg azoknak az új megoldásoknak útját, amelyek Európa e része népeinek, munkásainak érde­keit szolgálják. Javasolják, hogy közös akciókkal akadá­lyozzák meg az enyhülés el­lenfeleinek, a tömbpolitika hí­veinek kísérleteit, amelyek ar­ra irányulnak, hogy Nyugat- Európában nukleáris fegyver­kezést valósítanak meg. A kö­zös akcióknak elő kell segíte­niük, hogy az európai bizton­ság ügye előbbre jusson. Az európai tőkésországok kommunista pártjai készek ar­ra, hogy ebben a szellemben vitassák meg a kérdéseket azokkal a más munkás és de­mokratikus erőkkel, amelyek ugyancsak készek arra, hogy kialakítsák Nyugat-Európa új arculatát. Az európai tőkésországok kommunistái akcióra, szövet­ség megteremtésére hívják fel a legszélesebb társadalmi ré­tegeket, minden munkás- és demokratikus szervezetet, ar­ra szólítják őket, hogy együtt adjanak új lendületet a közös harcnak. Ez a felhívás külön erővel szól annak a sok mil­lió fiatalnak, aki nem ismeri el a tőke törvényei által uralt igazságtalan rendszereket, s aki bátran veti be magát a küzdelembe. A monopóliumok Európájával állítsuk szembe a munkások Európáját, indítsuk el Nyu- gat-Európát a biztonság és az együttműködés útján, védjük meg népeink jogát arra, hogy szabadon dönthessenek jövő­jükről, járuljunk hozzá a megfelelő eszközökkel a tár­sadalmi és emberi haladásért, a szocializmusért vívott álta­lános harchoz. Ez nagy fel­adat, de a munkásosztály, a néptömegek, az ifjúság, a ha­ladó erők kezdeményező ereje képes arra, hogy Európa e ré­szében megvalósítsa ezt a célt. A kommunisták készen áll­nak arra, hogy a haladás, a demokrácia, a béke összes erőivel együtt elérjék ezt, a célt” Chiléről Az európai tőkésországok kommunista pártjainak brüsz- szeli értekezletén nyilatkoza­tot fogadtak el a chilei hely­zetről. A pártok ismét kifeje­zésre juttatják, hogy határo­zottan elítélik a chilei fasiszta katonai puccsot, amely meg­döntötte a Népi Egység erői­nek törvényes kormányát. A részt vevő pártok tisztelettel adóznak Salvador Allende el­nök és a chilei szabadság és demokrácia védelmében hősi halált halt valamennyi de­mokrata emléke előtt. Súlyos felelősség terheli az amerikai imperializmust és azokat az erőket, amelyek Chi­lében a fasiszta reakció bűn­társaivá lettek — hangoztatja a nyilatkozat. Az európai tőkés, országok kommunista pártjai kifejezés­re juttatták aktív szolidaritá­sukat a Népi Egység pártjai­val, és mindazokkal a demok­ratikus' erőkkel, amelyek ma nehéz körülmények között har­colnak a diktatúra ellen, a demokráciáért, Chile szabad­ságáért. Felhívják a munkásokat, a demokratákat, az antifasisztá­kat, hogy mindent tegyenek meg Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára és a többi harcos kommunista, szocialista és demokrata meg­mentéséért. akiknek életét a junta fenyegeti. Bizalmunkat nyilvánítjuk a chilei néo iránt, amely egye­síti erejét, hogy vereséget mérjen a juntára — győze­lemre vigye a demokráciát és a szabadságot — fejeződik be a nyilatkozat. Az energiahelyzetről Brüsszelben közzétették an. nak a nyilatkozatnak szöve­gét, amelyet az európai tőkés­országok kommunista pártjai fogadtak el az energiaproblé­mákról. Válságba jutott az az ener­getikai politika, amelyet a nagy, főként amerikai olajtár­saságok és a nyugat-európai kormányok éveken át folytat­tak. Az európai tőkésországok kormányai az olajtrösztökkel egyetértésben be akarják csap­ni a népeket. Azt állítják, hogy energiaválság van, hol­ott a valóságban nincs hiány az energiaforrásokban. Azt is szeretnék, ha a népek elfelej­tenék, hogy az őket sújtó ne­hézségek — az infláció, az életszínvonal süllyedése, a munkanélküliség növekedése — nem az elmúlt hónapokból származnak, hanem már évek óta fennállnak. A nyugat-európai monopó­liumok és kormányok el akar­ják titkolni a népek elől, hogv a dolgozókra háruló súlyos ne­hézségekért az ő politikájukat terheli a felelősség. A jelenlegi események meg­világítják a nyersolajvállala­tok szerepét. Profithajszájuk állandó fenyegetést jelent a mi népeink és a fejlődő országok népei számára. Támogatjuk a munkások, a dolgozó tömegek harcát az olajtrösztök árdrágí- tási politikája ellen, támogat­juk harcukat azért, hogy csökkentsék a nagyvállalatok profitját, enyhítsék azokat a súlyos adókat, amelyek az olajipari termékeket terhelik. Követeljük, hogy Nyugat- Európában helyezzék ellenőr­zés alá, vagy államosítsák az olajmonopóliumokat. Az ilyen intézkedések Nyugat-Európa minden országa számára meg- könnyítenék az összehangolt energetikai politika elfogadá­sát. Ezt a politikát a szén, a gáz, a villamos energia, a nyersolaj és a nukleáris ener- ~’a tervszerű felhasználására, az energia új formáinak feltá- -ására. az olajtermelő orszá­gikkal az egyenlőség alapján 'étrehozott együttműködés bá­zisára kell felépíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom