Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-30 / 24. szám
a 1974. JANUAR 30., SZERDA PEST MEG %btCú*Sap 3 A HATÁROZAT NYOMÁN Ankét a népesedéspolitikáról Amit h ózza teszünk A társadalom erőforrásainak legfontosabbja kétségtelenül 02 eleven munka — vagy, ahogy köznapibban emlegetik, az élő munka —, az a minél ésszerűbb tevékenység, amelynek során a munkaerő, vagyis az ember, új értéket állít elő. A papírízű tételek könnyen elsajátíthatók; ez is ilyen. Gyakorlati alkalmazásuk már mérce, mely a gazdaság részeit vagy éppen egészét minősíti. Nyers Rezső, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i ülésén megállapította: „A termelés fokozása elsősorban a nettó termelés növelését igényli tőlünk, vagyis azt a hányadot, amelyben a társadalmi tiszta jövedelem és a bérekre fordítható értékrész testesül meg. A ráfordításoknak pedig lassabban kell növekedniük a termelésnél. Gazdaságpolitikánk szempontjából — még inkább, mint eddig — a nettó termelésnek van nagyobb jelentősége a bruttó termeléssel szemben”. Észrevétlen pazarlás Nemzetközi síimpozion „A tudományos-műszaki forradalom és a társadalmi haladás” címmel nemzetközi tudományos szimpozion kezdődött kedden Moszkvában. A szimpozionon, amelynek színhelye a KGST-titkárság nagy konferenciaterme, Oszt- rovszki Györgynek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesének vezetésével'többi mint harminc főből álló magyar delegáció vesz részt. A magyar küldöttség a tanácskozás különféle szekcióiban hat előadást tart. Az ötnapos szimpozion első előadója Dzsermen Gvisianyi, a szovjet Tudományos és Műszaki Állami Bizottság elnök- helyettese referátuma után olvasták fel Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyetteséinek, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottsága elnökének előadását a tudományos-műszaki forradalom marxi elméletéről. Képzeljen el, kedves olvasó, egy gyárat, amely alapvető közszükségleti cikket állít elő, s amelynek immár hosszú ideje — nincs főmérnöke. Ilyen gyár a Ceglédi Cipőipari Vállalat, az egyetlen az országban, amely kizárólag gyermekcipőket készít. Mit tehet ilyen helyzetben a gyár gazdasági és pártvezetése? Azt, amit a ceglédiek: miközben fáradhatatlanul kutat szakmailag, politikailag, erkölcsileg alkalmas főmérnök után, addig is megpróbálja betölteni azt az űrt, amit a vezető szakember hiánya okoz az üzemben. A fentiek ismeretében bizonyára nem szorul bővebb magyarázatra 02 üzem kommunistáinak, az alapszervezet vezetőségének a szokottnál is nagyobb felelőssége az üzem- es munkaszervezésben, s a technológia korszerűsítésében. A szakmai tudásért — Már az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december elsejei — az üzem- és munkaszervezésről, valamint a munkaverseny-mozgalom fejlesztéséről szóló — határozata után az az álláspont alakult ki a pártszervezetben, hogy minden további intézkedés előfeltétele: a dolgozók szakmai ismerete színvonalának emelése — mondja Varga Fe- rencné, a vállalat pártalap- szervezetének titkára. — Annál is inkább, mert erre az időre esett az új, ragasztott technológia bevezetése, s a hagyományos technológia módosítása. 1972-ben — éppen ezért — megkezdtük az üzemben a szakmai oktatást. A következő évben elkészült a vállalat üzem- és munkaszervezési terve, amit taggyűlésen vitattunk meg. A vita tanulsága ismét csak oda vezetett, hogy még többet kell tennünk a szakmai színvonal emeléséért, és a Dolgozz Hibátlanul munkamódszer feltételeinek megteremtéséért. \ pártszervezet politikai feladattervét ennek megfelelően állítottuk össze. Ami ezután következett, példa nélkül áll a vállalat történetében: tavaly külön szaktan- folyamot szerveztek a betanított dolgozóknak, s külön a szakmunkásoknak, s ezen a vállalat dolgozóinak 98 százaléka vett részt, csak a hosz- szabb ideig betegeskedők maradtak ki az oktatásból.^ Az elméleti oktatásban a műszaki csoportvezetőn, a művezetőn és az üzem technikusán kívül részt vett a vállalat nyugdíjas szaktanácsadó főmérnöke is. a teljes technológia gyakorlati ■ bemutatására pedig a legképzettebb szakmunkásokat kérték fel. Még azt is demonstrálták a dolgozóknak, milyen káros minőségi következményekkel járhat, ha egy-egy — jelentéktelennek tűnő — műveletet „elspórolnak” a technológiai előírásokból. A kormány népesedéspolitikai határozatának végrehajtásáról országos tanácskozást rendezett kedden a Szakszervezetek Országos Tanácsa a SZOT székházában. A tanácskozáson megjelent Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Ben- csik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes. Dr. Zsögön Éva egészségügyi miniszterhelyettes bevezető előadásában többek között a tudatos családtervezésről beszélt. Elmondotta többek között, hogy egészségügyi szempontból a nem kívánt terhesség megelőzése előnyösebb a művi megszakításnál. Mint ismeretes, most már könnyebben hozzáférhetők a korszerű fogamzásgátló gyógyszerek. A könnyítés eredményeként pél— A szaktanfolyamok hasznát most kezdjük |,lefölözni”: érezhetően javult a termelés színvonala, a termékek minősége. Feltárni a hibákat A politikai feladatterv másik — fontos — célkitűzését így summázták: 1973 legyen a DH-munkamádszer előkészítésének, a szükséges feltételek megteremtésének éve. Megalakították a DH koordinációs bizottságot, s annak minőségi és technológiai szakcsoportjait. Novemberben részletes írásos tájékoztatót adtak ki a DH- rendszer céljáról, lényegéről, konkrétan meghatározva benne a társadalmi szervek mozgósító-felvilágosító feladatait. Ezt követően felhívást tettek közzé, kérve a dolgozókat a csatlakozásra. Végül brigádértekezletektől a termelési tanácskozásokig, minden szinten, fórumon ismertették a tennivalókat. Ez év január elsejétől aztán a 21-es aljakészítő üzemrészben és a hozzá tartozó, 31- es tüzödében — vagyis, ahol a ragasztott technológiát alkalmazzák — o gyakorlatban is bevezették a DH-munka- módszert. A DH-szakcsoportok rendszeresen elemzik a meo- szervek napi jelentése alapján vezetett hibahatár-megállapító jegyzékeket, s az eredményeket az üzemben elhelyezett DH-híradón ismertetik. — Ezzel persze, a kommunisták felelőssége nem ért véget — mondja Varga Fe- rencné. — A párttagoknak erkölcsi kötelességükké tettük a jó minőségű, gondos munkát, a példamutatást. A KISZ-szer vezet védnökséget vállalt a DH-munkamódszer felett. A pártvezetőség egyrészt — a politikai feladattervnek megfelelően — rendszeresen figyelemmel kíséri az üzemrészekre meghatározott tennivalók végrehajtását, másrészt — a munkaterv szerint előírt időben — beszámoltatja a gazdasági vezetést. Az anyagellátás zavarai Nos, a múlt novemberi beszámoltatásnál kiderült, hogy túl sok a zökkenő az anyag- ellátásban. Decemberben már az ütemes termelés is akadozott, január elején pedig maga a nagy reményekre jogosító kezdeményezés: a DH-munkamódszer került veszélybe. A hónap első felében a különböző üzemrészek összesen egy hetet álltak anyaghiány miatt. Ráadásul nem is akármilyen anyag hiányzott: a legkisebbek számára készülő, úgynevezett „induló” cipőkhöz szükséges fehér bőr. — Képzelje el a helyzetünket: kisvállalat vagyunk, amúgy sem tudunk versenyezni a nagyvállalatok szociális vívmányaival, előnyös lehetőségeivel, mi lesz, ha itt hagynak bennünket az emberek, dáuil Infecundinból 1973 novemberében 107 ezer dobozzal fogyott, 23 ezer dobozzal több, mint egy évvel korábban. Duschek Lajosné, a SZOT titkára a népesedéspolitikai határozatokból adódó szak- szervezeti feladatokról szólt. Hangsúlyozta, hogy a SZOT elnöksége kiemelt fontosságú feladatnak tartja az ötödik ötéves népgazdasági terv előkészítésében és a végrehajtásban való részvételt. Egyebek közit figyelemmé1! kíséri a családok jövedelemsziníjét növelő anyagi juttatások rendszerét, a lakásépítési és elosztási rendszer továbbfejlesztését, az anyák, a gyermekek fokozott egészségvédelmét szolgáló munkavédelmi szabályok kidolgozását. mert az állásidőben nem keresnek?! S ráadásul itt már nemcsak az ütemes tervteljesítés forog kockán, hanem a DH-rendszer sikere is. A pártszervezet nevében levelet írtunk a Bőripari Vállalat pártbizottságának. Válaszképpen — meghívás érkezett. A KISZ-szervezet és a szakszervezeti bizottság titkárával elmentünk a Bőripari Vállalathoz. Az ottani pártbizottság összehozott bennünket az Újpesti Bőrgyár vezetőivel. Elmondtuk, hogy a népesedéspolitikai párthatározat és a kormányrendelet ránk azt a feladatot rója, hogy még több, még jobb minőségű gyermekcipőt készítsünk. Nem protekciót, kivételezést kértünk, csak o szállítási ütem, a határidők betartását, hogy zavartalanul termelhessünk. A gyár kommunistái megértették gondjainkat, s másnap megkaptuk az első, 1500 négyzet- méteres szállítmányt, hozzá az ígéretet: minden héten kapunk ezentúl anyagot. A Ceglédi Cipőipari Vállalat pártszervezetében 37 kommunista dolgozik. A szó igazi értelmében: dolgozik a pártért, az üzemért, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítéséért. Nyíri Éva Kedden, a Vasas székházban tartották ágazati tanácskozásukat a kohó- és gépipar újítói és feltalálói. A tanácskozáson megjelent Herczeg Károly, a SZOT titkára, Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villa- mosipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Olajos József, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke és Tasná- di Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke is. Gácsi Miklós kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár, az újítómozgalom negyedszázados eredményeit méltatva elmondotta, hogy a kohó- és gépipari vállalatok dolgozói az elmúlt 25 évben csaknem félmillió újítást és 2500 találmányt nyújtottak be és ezek gazdasági eredménye 12 milliárd forint. A továbbiakban rámutatott, hogy az 1972. novemberi központi bizottsági határozat nagy jelentőséget tulajdonít az újítási tevékenységnek. A Miniszter- tanács határozata értelmében a minisztériumoknak, ' így a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak is fokozni kell a felügyelete alá tartozó vállalatok újítómozgalmának elvi irányító tevékenységét. A tanácskozáson Méhes Lajos, a szakszervezet főtitkára beszélt az újítómozgalomban az utóbbi években tapasztalható elbizonytalanodásról. EnHosszú időn ét szinte észrevétlen maradt az eleven munka pazarlása, mert volt elegendő munkavállaló, s ráadásul jóval olcsóbban, mintha gép, berendezés látott volna el bizonyos tevékenységeket. A megye ipari üzemeiben — ritka kivételtől eltekintve —, csak akkor kezdődött meg a jelentősebb korszerűsítés, amikor a munkaerőhiány már félreérthetetlenül megmutatkozott. Az eleven munka észszerű felhasználásának gyakorlata azonban még ma sem általános, nem jellemző. Ennek árát nem az üzemek, hanem a társadalom fizeti. Az extenzív gazdálkodás adott időszakban elkerülhetetlen volt, s a népgazdaság nagy értékeit teremtette meg. Ugyanakkor létrehozott súlyos terheket is. Az eleven munka pazarlása a legsúlyosabb teher, hordozása a társadalom , másutt nagyszerűen kamatoztatható erejét köti le. Egy csomagoló-, kartonbam- kógép, hunt amilyeneket például az írószer-, az élelmiszer- iparban használnak a megyében, nyolc-tizenkét munkást helyettesít, de vannak gépsorok, amelyek nyolcvan-száz ember munkáiét végzik el. Egy programvezérlésű marógép, amilyeneket például a Mechanikai Laboratórium működtet, egy hasonló eszterga, ahni- lyet o Szerszámqénivari Művek Fejlesztési Intézetében. Halásztelken alkottak, hét-tíz nagy gyakorlatú betanított, vagy szakmunkást tesz fölöslegessé. azaz másutt alkalmazhatóvá. Kettős körben Nosza, pattanjon az erkölcsi korholás ostora: miért nem alkalmazzák ezeket a gépeket, berendezéseket széles körben az üzemek? Idegesítő leegyszerűsítése az adott állapotoknak, amikor a nek egyik okát abban látja, hogy a vállalatok nem eléggé öntevékenyek. ' Méhes Lajos kifejtette, hogy menet közben irányelvek közrebocsátásával segíteni kell a vállalati szerveket az eligazodásban. Fontos feladat a tapasztalatcsere szervezése és a mozgalom irányításával összefüggő kérdésekben. A kiváló vállalat, az MT— SZOT vándorzászló adományozásánál jobban figyelembe kell venni az újítómozgalomban elért eredményeket: A vezetők munkájának értékelésében legyen fontos kritérium, hogy mennyit tesznek az újítómozgalom gazdasági és politikai céljainak megvalósításáértEzután a tanácskozáson résztvevő újítók hozzászólásai következtek, a tanácsi vállalatok küldöttei pedig külön szekcióban folytatták munkájukat Délután 4 órakor az újítómozgalomban kimagaslóan tevékenykedő aktivistáknak kitüntetéseket adtak át. A továbbiakban a tanácskozás résztvevői elfogadták a kohó- és gépipari újítók és feltalálók állásfoglalását, amelyet az újítók, feltalálók negyedik országos tanácskozása elé terjesztenek, majd megválasztották az országos tanácskozásra az ágazat küldötteit. feltételektől függetlenül mindenfajta elvi lehetőség hasznosítását az üzemeken, a vállalatokon kérik számon. Az ipari egységek mozgási szabadsága, választási lehetősége korántsem akkora, mint azt a felületes ítélkezés véli, sőt, hangoztatja. A gondok kettős körben helyezhetők el. Az egyik kör azt öleli át, ami valóban a vállalatok rovására írható — csupán a szemléltetésért említve: a- anyagpazarlás —, a másik viszont azt, ami a múltbeli és jelenlegi ágazati szerkezetből, ösztönzési, irányítási rendszerből származik, kedvezőtlen hatásként. Azoknak a gondoknak a jelentős része ugyanis, amelyekkel ma szembe kell nézni, az ötvenes és a hatvanas években hozott döntések következménye. Levert léc Azt például, hogy a Dunai Cement- és Mészműben gyakorlatilag csak az üzemelés megkezdése után tíz évvel kerülhetett napirendre az eleven munka ésszerűbb, hatékonyabb felhasználása — azaz a „papírlétszám” felülvizsgálása, csökkentése, új, a viszonyoknak jobban megfelelő bérezés bevezetése —, elsősorban nem gyári mulasztások okozták, bár ezekben sem szűkölködtek, hanem a meghatározott technikai és technológiai lehetőségek. Amikről az ötvenes években döntöttek, s ezeknek a döntéseknek a korrekciója 155 millió forintba került. . . Hasonlattal élve: a magasugró előtt bármilven mérce állhat, nem a mércétől, hanem az ugrótól függ, mire képes, mennyit teljesít. Semmi értelme fölrakni a lécet, odaállítani a bírókat, hangszórókon át tájékoztatni a közönséget, hogy a léc most ilyen és ilyen magasságon áll, ha kimondatlanul úgyis tudja mindenki, hogy az ugró a lécet leveri. . . Mert sérült, mert csupán az alapozó edzésnél tart, esetleg edzésmódszere elavult, a nekifutás helye göröngyös. . . Márpedig ezt a „játékot” csinálja jónéhány vállalat, gyár. Kétségtelenül jelentős fejlesztést hajtott végre a Váci Kötöttárugyár, amikor először Vámosmikolán, majd a Nóg- rád megyei Kazáron, azután a Szolnok megyei Jászapátiban telephelyeket szerzett. Átmenetileg ezek a telephelyek enyhítettek a termelési gondokon — ami a munkaerőhiány következtében tűnt elodázhatat- lannak —, de az eleven munka hatékonyságát semmivel sem javították. Azaz továbbra is fönnállt a korszerűsítés kötelezettsége, először a váci, központi gyárban, majd utána a telephelyeken. Az már az élő munka javítását hozta magával, hogy Vácott mintegy 30 millió forint fejében nagytermelékenységű kelmetermelő gépeket, berendezéseket állítottak szolgálatba, s további nyolcmillióval a mutatós ja- quard anyagok festésének, kikészítésének technikai, technológiai körülményeit tökéletesítették. Es ugyancsak ebben az irányban hatott a vá- mosmikolai teleohely termelési körülményeinek javítása. Ehhez azonban pénz kellett, ^aiát feii“sz+ési alap, s még inkább hitel. A vállalatok c»7onban egyikben sem dúskálhatnak. Megadható-e a fölmentés az eleven munka ésszerűbb föl- használásának kötelezettsége akár a társadalomnak, akár egy-egy vállalatnak? Fock Jenő, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke 1973. március 21-én az országgyűlésen a kormány kétesztendei tevékenységéről beszámolva, megállapította: „Társadalmi termelésünk hatékonysága a legutóbbi két évben tovább nőtt, bár ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és a mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét.” Nincs tehát fölmentés e kötelezettség alól, de e kötelezettség fontossága még mindig nem élvezi a kellő figyelmet, sem a gazdasági, Sem a politikai tevékenységben. A gyárak, vállalatok pártszervezeteinek, pártbizottságainak túlnyomó része beéri azzal, hogy pusztán a termelési feladatok teljesítését, a nyereség alakulását vizsgálja, tartja számon, s ha jó a nyereség,- akikor „jól dolgozott” az üzem. Függetlenül attól, hogy az eleven munka hatékonysága romlott. Mert nem ritka eset ez. Akiknek mindegy Hazánkban, nemzetközi ősz- szehasonlítások szerint, rendkívül magas a termelést közvetve szolgálók aránya. A megyében — a minisztériumi iparban — száz munkás közül 57 végez csupán alaptevékenységet, 43 viszont kisegítő! S ha azt is figyelembe vesszük, hogy az 57 munkás idejéből mennyi megy el termelésen kívüli tényleges vagy fölösleges feladatokra — szerszámvételezés, anyagtovábbítás, rajzkeresés, a munkafegyelmet sértő „tevékenységekről” mo6t nem szólva — akkor világos kép áll előttünk a kérdés jelentőségéről, a feladat nagyságáról. A munkásnak teljesen mindegy, hogy udvart seper- tetnek vele, órákig várakoztatják a rakodásnál, ültetik az álló szerelőszalag mellett, mert éppen hiányzik valami. Kevésbé fogja fel, hogy neki sem teljesen mindegy — mert a pocsékba ment idő visszahat a gyár jövedelmezőségére, tehát az ő keresetére is —, de tény: az eleven munka észszerűbb hasznosítása, a vele való takarékosság nem a munkások dolga, kötelezettsége, hanem a vezetésé. A vezetés feladata — elsőrendű, minden másnál fontosabb feladata — olyan termelési feltételek, körülmények kialakítása, amelyek nemcsak lehetővé teszik, hanem megkövetelik az eleven munka hatásosságát, amelyek nem tűrik a pazarlást. Ma még ezek a termelési feltételek és körülmények a gyárak, a vállalatok többségénél még papíron sem léteznek. Az üzem- és munkaszervezési intézkedési tervek egyik legnagyobb gyengéje éppen az, hogy míg az eszközhatékonyság növelését túlértékelik — bár természetesen az eszközhatékonyságnak jelentős szerepe van az eleven munka termelékenységének javításában —, alig fordítanak figyelmet az élőmunka fölhasználására. Mintha két külön dologról lenne szó, s most csak az egyikre van erő. Mészáros Ottó- (A cilkik befejező részét lapunk következő számában közöljük.) Budai járás Megyei tanácstagi csoport ülése Tegnap Budapesten tanácskozott a megyei tanácstagok budai járási csoportja. Az ülésen jelen volt Bánáti Gézává, a 21-es, budaörsi választókerület országgyűlési képviselője is. Varga Ferenc, a járási hivatal elnöke számolt be a járás községeinek tavalyi fejlesztési eredményeiről, illetve a negyedik ötéves terv időarányos teljesítéséről. K BSZ-védnöks ég a DH-munkamódszer felett •• üzemi kommunisták a technológia korszerűsítéséért Nem eléggé öntevékenyek a vállalatok A kohó- és gépipár újítóinak és feltalálóinak tanácskozása
