Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

1974. JANUAR 26., SZOMBAT res» NEC cJCívlap Aczél György találkozott a magyarországi nemzetiségi szövetségek vezetőivel Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken találkozott a ma­gyarországi nemzetiségi szö­vetségek vezetőivel. A találko­zón megvitatták a közelmúlt­ban megrendezett nemzetiségi szövetségi kongresszusok ta­pasztalatait és eszmecserét folytattak a nemzetiségi politi- tika időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Mán- dics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének, Réger Antal, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének és Szilágyi Péter, a Magyarorszá­gi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Jelen volt Garamvölgyi József mű­velődésügyi miniszterhelyettes is. Jelentős feladat a nehéziparban a rakodás gépesítése A hazai ipariban — a fel­mérések szerint — a munká­sok 13,7 százaléka anyagmoz­gató­A nehéziparban ennél Is nagyobb az arány, 16 szá­zalék. A fejlett ipari országokiban vi­szont a munkásoknak mind­össze 5—7 százaléka foglalko­zik ezzel a tevékenységgel. A Nehézipari minisztérium ve­zetőinek értekezlete ezért kü­lönösen nagy figyelmet szen­tel a műszaki-fejlesztési fő­osztály előterjesztésének, amely az ágazat anyagmozga­tási és rakodásgépesítési hely­zetéről, a fejlesztés lehetősé­geiről adott képet A vizsgálatok szerint a ne­héziparban a nagy tömegű egyszerű mozgatást viszonylag kielégítően gépesítették. Jóval kevesebb történt azonban a kisebb volume­nű vagy súlyú anyagok rö­vid távú mozgatásának gépesítésében. A fejlesztésben is elsősorban a jelentős fizikai erőkifejtést igénylő műveletek számának csökkentését, gépesítését kell szorgalmazni. Lezárult kísérletek Ä piros futószalag megindul Gépesített paradicsomtermesztés Tárnokon Hamarosan a melegágyak oltalmában szunnyad a nyár piros ígérete: vetik a paradi­csomot a tárnoki termelőszö­vetkezet hajtatóházaiban, hogy tavaszra jól megerősödött pa­lántákat ültessen Meri ebben a gazdaságban a palántázástól a betakarításig, sőt, a légyártásig úgyszólván minden munkát géppel végez­nek. A zöldségtermesztés köztu­domásúan a legmunkaigénye­sebb mezőgazdasági teendők közé tartozik, s ismert tény, hogy a nagyüzemi gazdasá­gokban mind kevesebb kétke­zi munkás akad. A járható út tehát a gépesítés. A megye termelőszövetkezeteit, a kon- ki a gép. | zervipart, s a különböző in­tézményeket képviselő szak­emberek néhány napja rende­zett tanácskozásán — amely­ről lapunkban is hírt adtunk — a már megoldott feladatok közé sorolták a paradicsom­termesztés gépesítését, elisme­réssel adózva az úttörőknek, köztük a tárnokiaknak. Kedvezmény és együttműködés A termelés kísérleti sza­kaszáról, s jövendőjéről Lovas Gézát, a három község — Tárnok, Sóskút, Pusztazámor — közös gazdaságának elnö­két kérdeztük. Mindenekelőtt a kezdetről, az indítékokról! — A paradicsom termeszté­se termelőszövetkezetünkben hosszú ideig szünetelt. Ámbár kedvező természeti adottsá­goknak nem voltunk szűkében, munkaerőnek azonban már igen. Ezért örömmel üdvözöltük az 1971. évi kormányhatároza­tot, amely jelentős kedvezményt nyújt a korszerű esszközökkel és módszerekkel dolgozó zöld­ségtermesztő gazdaságoknak. Együttműködési szerződést kö­töttünk a Soroksári Vörös Ok- ttóber, a Tompái Kossuth és a Dányi Magvető Tsz-el, s kül­földi tapasztalatok felhaszná­lásával kialakítottuk a kon- zervparadicsom termesztés ha­zai rendszerét, magyar gyárt­mányú gépekkel. 1972-ben sze­reztük be a Mezőgazdasági Fejlesztési Intézet által terve­zett, s a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyárban készített paradicsomtermesztő és -be­takarító géprendszert, amely­nek idénybeli teliesítménve 120 hektár. Az első évet kí­sérleti esztendőnek tekintet­tük. így 1972-ben csak 30 hek­táron termesztettünk paradi­csomot. — Akkoriban szakmai fó­rumokon gyakorta emleget­ték, hogy nem volt felhőtlen ez a kísérleti év, a különben jó konstrukciójú gépeket Milliárdokat védenek a dunai gátak KÖVIZIG-TÁJÉKOZTATÓ A MEGYEI TANÁCSON A Pest megyei Tanács osz­tályvezetőinek, a járási hiva­talok és a városi tanácsok el­nökeinek tegnap tartott ér­tekezletén Polgár István, a Középdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság vezetője ismertette az árvíz- és belvízvédekezés idő­szerű feladatait. Bevezetőjében elmondotta, hogy az igazgatóság tevékeny­sége Pest megyére, valamint Bács, Heves, Nógrád megyék területeinek egy részére terjed ki. A KÖVIZIG csupán Pest megyében a IV. ötéves terv idején 400 millió forintot költ az állami fővédművek fejlesztésére, korszerűsítésére és fenntaotá- sára. Ezenkívül a megyei víz­társulatok támogatására 77 millió forintot fordítanak, a megyei tanács pedig 100 mil­lió forintot tervezett a vízká­rok elhárítására. Az igazgató­ság árvízvédelmi fővonalának hossza a Dunán 124 kilomé­ter, a Zagyván 78, az Ipolyon 20 kilométer. Csupán a dunai gátak mintegy 30 milliárd fo­rint értékű társadalmi vagyont védenek. Pest megyében négy, össze­sen 1737 négyzetkilométer te­rületű belvízrendszer van. Az esetleges belvizek elvezetésére épült csatornahálózat jelen­leg 14 nap alatt képes felada­tát teljesíteni. A tervezett újabb csator­naépítésekkel ez idő 7—9 napra csökken majd. A dombvidéki vízkárelhárí­tás eredményességének egyik fontos kritériuma, a gyors hid- rometeorológiai értékelés, az adatok időbeni továbbítása. Ezért a Zagyva vízgyűjtő te­rületén 40 millió forint költ­séggel vízgazdálkodási távmé­rő és távjelző rendszert épí­tenek, valamint az idén meg­kezdik a Zagyva jobbágyi fe­letti mederrendezését. Jövőre fejezik be a Galga-patak med­rének rendezését. gyártási hibák miatt elég sok­szor kellett javítgatni. — A betakarítógép üzem- biztonsága valóban nem volt megfelelő, sok gondunk volt vele. Éppen ezért 1973-ban is csak 30 hektáron termesztet­tünk paradicsomot. Ekkor már — a gyár közreműködése ré­vén — betakarító kombájnja­ink szinte kifogástalanul mű­ködtek. Előszüretből a piacra Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a gépesítés feltétele a célszerű fajtaválasztás. A kö­vetelmény ez esetben: egy idő­ben érjen be szinte a teljes termés. A szakember véle­ménye szerint azonban az augusztusi kombájnolás előtt feltétlenül indokolt a kézi elő- szedés, mert akad azért előbb pirosodó bogyó, ami túlérne a gépi betakarítás idejére. Az „előszüretelt” paradicsomot nem dolgozzák föl lének, ha­nem a piacra kerül. Mint a Tárnok Tsz elnöke elmondot­ta, a gazdaságban tavaly hét fajtát termesztettek. Táblái­kon — a fajták különböző „te- nyészideje” révén — egymás­tól eltérő időben következik be a „tömegérés”. Az érési sor­rendben palántázott paradi­csomtáblákat nevezték el piros futószalagnak. A megnyújtott szedési idényben ilymódon nem torlódik a munka. De mit hozott tavaly ez a piros futó­szalag? A gépgyárral közösen Lovas Géza: — A 30 hektá­ron mintegy 8750 mázsa pa­radicsomot szedtünk le és ér­tékesítettünk. Ez megfelel 291 mázsa hektáronkénti átlag­termésnek. Ha azonban szá­mításba vesszük a jégverés ál­tal elpusztított mennyiséget is, az össztermés 11 ezer 940 má­zsa, ami már 398 termésátlag­nak felel meg. A fajták közül kitűnőnek bizonyult a Ventu­ra PS, amely 510 mázsa és a Pető Mec, amely 490 mázsa — ténylegesen leszedett és érté­kesített — termést adott. Igen jó fajta a Chico Grande. — Az idei tervek? — Termelőszövetkezetünk 1974-ben mintegy 80 hektáron kíván kombájn-paradicsomot termeszteni. Palántanevelő te­lepünket fóliasátorral egészít­jük ki, s a szezon meghosszab­bítása érdekében a palántázás mellett a termő terület egy­negyedén vetjük el a magot. A termesztés módszereit igyek­szünk továbbfejleszteni, fino­mítani, s a gépgyárral közö­sen tovább tökéletesíteni a kombájnokat. A célunk, hogy megfelelő áron, jó minőségű termék jusson a fogyasztónak. A. Z. Tavasz előtt tavasz Százhalombattán Rövidesen átadj'ák a temperált vizű halgazdaságot Százhalombattán, a Duna- menti Hőerőmű szomszédságá­ban négy évvel ezelőtt kezd­ték meg a temperált vizű hal­szaporító gazdaság építését. A 27 hektárnyi területen 55 halastó, egy három hektáros víztároló, irodaház, valamint tanfolya­mok számára oktatóépület ké­szül. A csaknem százmillió forintos beruházásnak több mint a felét a FAO, az ENSZ világélelmezési szervezete fe­dezte azzal a céllal, hogy a gazdaságban évente 15 külföl­di szakembert képeznek há­romhónapos tanfolyamokon. Hazánk első ilyen típusú üzemében, mint a gazdaság neve is jelzi, a víz hőmérsék­letének szabályozásával te­remtik meg a legkedvezőbb körülményeket a halivadékok neveléséhez. A Dunamenti Hő­erőműtől kapott meleg vízzel és gőzzel a halak ívási idejét 2—3 héttel előbbre hozzák, S ezzel függetlenítik az időjá­rástól a szaporítási folyama­tot. Így mire a természetes ta­vasz beköszönt, már néhány hetes előnevelt halivadékot szállítanak Százhalombattá­ról a továbbnevelő gazdasá­gokba. A tervek szerint a gaz­daságot tavasszal adják át rendeltetésének. Pórtélét - gondokkal Különleges helyzetben a vasutas alapszervezetek TEKERCSELŐK Tavaly nyáron történt, a bu­dai járás egyik nagyKözségé- ben. A pártbizottság titkára egymás után sorolta az 1973/ 74-es évre tervezett partokta­tás adatait: a községi alap­szervezetben ez lesz, a hely­beli üzemnél az, a pedagógu­soknál valláskritikai tanfo­lyam, az ÁFESZ-nál a válla­lati gazdálkodás kérdései, majd eljutunk a MÁV-alap- szervezethez, s a pb-titkár azt mondja: ,,A vasutasoknál idén nem lesz pártoktatás, csak szakszervezeti." Látva, hogy nem értem, megmagyarázta: az alapszervezet kis létszámú, tagjainak többsége marxista— leninista esti középiskolát, né­hány pedig esti egyetemet végzett, annak az egy-kettő­nek, aki alapfokon tanulna, nem érdemes pártoktatást szervezni. Egy-kettőnek csak­ugyan nem érdemes, mondom, de hát vannak ott pártonkívü- liek is. „Vannak” — mondja vonakodva —, „de olyan szét­szórtan, messze dolgoznak egy­mástól, hogy összehozni őket egy-egy előadásra, szinte le­hetetlen.” Szakszervezeti okta­tásra könnyebb? — kérdez­tem. Kis csend után a pártbi­zottság titkára ezt mondta: „Arra sem könnyebb. De ha arról morzsolódnak le, ha a szakszervezeti oktatás fullad be félidőben, kisebb baj, mint ha a pártoktatás.” A szolgálat nehézségei Néhány hete egy másik nagyközségben jártam, ezúttal a dabasi járásban. Itt a párt­építés volt a beszélgetés témá­ja. Igényes, alapos tagnevelő munka folyik az alapszerveze­tekben, pontosabban a párt­csoportokban, mert a nagyobb létszámú szervezeteknél végre ezt is sikerült elérni. És a kis létszámúakban ? — kérdeztem. „Ilyen egy van, a MÁV-alap- szervezet, nos, ott évek óta stagnál a pártépítés.” Az ok: Az aszódi Vegyesipari Szövetkezet túrái részlegében már szinte hagyománya van a kismotorok tekercselésének. Ugyanis a szövetkezet néhány esztendeje bérmunkában dolgo­zik az ikladi Ipari Műszergyámak. A kismo torok a Hajdúsági Iparművek háztartási gé­peibe kerülnek. Gárdos Katalin felvétele a távolságok, s a szolgálat ne­hézségei. Az alapszervezet tagjainak munkaterülete leg­alább harminc kilométerre terjed ki, még a rendszeres szervezeti életet is csak nehéz­ségek árán tudják biztosítani. Harmadik példám színhelye a gödöllői járás egyik községe. Az itteni vasútállomáson mindössze három kommunista dolgozik, ez a létszám nem­hogy önálló alapszervezethez, de még pártcsoporthoz sem elég. A három kommunista vasutas tehát a községi párl- alapszervezet tagja. Ebből az­tán számos probléma adódik. Olyan például, hogy a szolgá­lati rend miatt ritkán jutnak el a taggyűlésekre, pártna­pokra. Oktatásban nem tud­nak részt venni, pártmunkát rendszertelenül, alkalomsze­rűen végeznek. Azonos mun­kakörben lévén — mindhár­man váltókezelők —, a he­lyettesítésük megoldhatatlan, több váltókezelő nincs, ők hárman váltják egymást. Ezt az alapszervezet titkára sorol­ja, azt viszont a három kom­munista vasutas, hogy nyolc év alatt — amióta odatartoz­nak —, még egyszer sem esett szó a taggyűléseken a vasút, a MÁV-állomás életéről, gazda­sági munkájáról, a vasutas dolgozókat érintő problémák­ról. A MÁV Budapesti Igazgató­ságának pártbizottsága jól is­meri ezeket a gondokat, sőt, ennél még többet is. Az igaz­gatóság szakmai irányító jog­köre nyolc megyére terjed — köztük Pest megyére is — a pártbizottság csupán koordiná­ciós feladatot láthat el a vas­utas pártbizottságok, csúcsve­zetőségek és alapszervezetek között, azt is csak gazdaság- politikai kérdésekben. Pest megyében vasutas pártbizott­ság nincs, csúcsvezetőség is csak három — Vácott, Szobán és Cegléden —. továbbá 15 ön­álló vasutas alapszervezet. A pártszervezetek súlya, je­lentősége, munkája különböző. Azokon a forgalmi csomópon­tokon — például Vácott —, ahol nagy létszámú alapszer­vezetek működnek, élükön csúcsvezetőséggel, a kommu­nista kollektívák nem csupán a vasútnál töltik be politikai vezető, mozgósító szerepüket, de hatással vannak a telepü­lés politikai életére is. Nem mondható el ugyanez azokról a szolgálati főnöksé­gekről — falusi kis állomá­sokról —, amelyeknél az össz- dolgozólétszám is alacsony, s ha van egyáltalán önálló pártszervezet, az is több, szomszédos vasútállomás, megálló kommunistáit egye­síti. A pártépítés akadályai Csakhogy ami a térképen „szomszédos”, az a valóságban 20—30 kilométert is jelenthet! Ráadásul, ezek az állomások, megállók külön-külön, önálló szakmai irányítás alatt mű­ködnek, mindegyiknek van főnöksége. Többnyire három­négy szakmai főnökség össze­hangolt, operatív intézkedésére van szükség ahhoz, hogy a kö­zös alapszervezet tagjai eljut­hassanak egy-egy pártrendez­vényre ! A munkahelyek szétszórtsá­ga, a vasútnál általános, havi 210 óra munkaidő — ami a létszámgondok s a pihenő le­váltó hiánya miatt olykor 240 órára is felmehet —, a 12 óra szolgálat — 24 óra szabad idő forgásrendszer kötöttsége ki­hat az alapszervezetek párt­építő tevékenységére is. Kü­lönösen most, amikor megnőt­tek a szakmai-politikai-erkölcsi követelmények a tagfelvételü­ket kérőkkel szemben. Jellem­ző példa erre a mendei MÁV- alapszervezet esete. Ehhez a pártszervezethez tartoztak a mendein kívül a gyömrői, a maglódi és a sülysápi munka­helyek kommunistái is, össze­sen nyolcán. Teltek az évek, a párttagok elérték a nyugdíj- korhatárt, s mivel legtöbbjük nem is ott lakott, ahol a mun­kahelye volt, kiváltak az alap­szervezetből. Mikor már csak ketten maradtak, a járási pártbizottság kénytelen volt megszüntetni a pártszerveze­tet. A MÁV-pártszervezetek lét­rehozásában éppúgy a területi elv érvényesül, mint bármely más alapszervezetnél. Ez pe­dig számos problémát okoz, hiszen a vasúti munkahelyek szakmai határai gyakran el­térnek a közigazgatási hatá­roktól. Nagykőrös például közigazgatásilag Pest megye ceglédi járásához tartozik, vasútigazgatási szempontból pedig a MÁV Szegedi Igazga­tóságához. A rákos—hatvani vasútvonalon csak Isaszegen, Gödöllőn, Aszódon és Hatvan­ban működik önálló vasutas­pártszervezet. A közbeeső megállóhelyek kommunistái vagy ezek valamelyikéhez, vagy a községi alapszervezet­hez tartoznak. A szobi MÁV- állomás alapszervezete nem­csak a helyben dolgozókat, hanem a sturovói MÁV-kiren- deltség kommunistáit is ma­gába foglalja. Itt kell még csak körültekintően megvá­lasztani a pártrendezvények időpontját, hiszen a kiren­deltség dolgozói — államközi szerződésünk értelmében — naponta egyszer léphetnek ki, illetve be a határon! A legésszerűbb megoldást A munkahelyi és a közigaz­gatási határok — s vele a ha­táskörök — eltérése a jövőben még fokozódhat, hiszen a vas­útnál egy-két éven belül napi­rendre kerül a szakmai körze­tesítés, miáltal több kisebb szolgálati főnökség — állomás, megállóhely — közös szakmai irányítás alá kerül. Jó lenne erre felkészülni: idejében fel­mérni a pártszervezetek hely­zetét, önállóságuk perspektí­váit, a területi elv alkalmazá­sának előnyeit és hát­rányait, s hovatartozá­suk szempontjából a legész- szerűbb megoldást választani! Nyiri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom