Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

4 PEST Alton KMú^ap 1974. JANUÄR 26., SZOMBAT Madách — kéziratban így élt... Madách tollvonásai a címlapon.----------5 /íf/w «^2 OK T^-­tAO? < #4*cJ.y>7J~~ *&/ »* •» ^^*>«-»*1 ^ ^ V Ztf -d-á/ A párizsi szín soraiból. ’ülönös érzéssel veszi kézbe az ember azt a dísztelenül egyszerű kötetet, amely mélykék, kemény kötésén sem­miféle feliratot nem visel, s lapjain sincs egyetlen nyom­tatott betű, jelzés, a szokásos kolofon, kiadó feltüntetése. Csak a kötet gerincén olvasható nyomdai, aranyozott szöveg: Madách Imre: Az ember tragédiája. A lapokon magának a költőnek a tollából származó — autográf — egyetlen kéziratának hasonmása és Arany János­nak jól megkülönböztethető javításai. Olyan az egész, mintha — kis pacáival, áthúzásaival, javítgatásaival — most nyújtot­ta volna át a költő. Az olvasó, aki kézbe veszi e fakszimile ki­adást, szinte hasonló élményben részesül, mintha az eredetit forgatná, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kézirat­tára őriz, aranyozott bőrkötésben. A nagy művet ily stílusos formában kibocsátó Akadémiai Kiadó a kötethez külön kis füzetkét mellékel, amelyben Hor­váth Károly fűz ismertetést a fakszimile kiadáshoz. Felhívja rá a figyelmet, hogy e kézirat világosan eloszlat számos ko­rábbi tévhitet és bizonyítja: a Tragédia minden lényeges pon­ton Madách műve és Arany gondos, művészi szerkesztő mun­kája csak költőibbé tette az itt-ott darabos szöveget, de a mondanivalót nem befolyásolta. Eloszlatja egyebek között azt az időnként felbukkanó balhiedelmet is, miszerint a Tragédia végszava (Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!) nem Madách kezétől és szándékából származna. Az ember tragédiája első kiadásának szolgált alapjául e kézirat — Arany János javításaival együtt —, amelyét most kezünkben tarthatunk. Érdekessége ezért, hogy helyenként el­tér az ismert kiadásoktól, mivel az első megjelenés után Szász Károly megjegyzéseket fűzött a darabhoz, s maga Madách is több sort megváltoztatott S végül hadd említsük itt meg azt a megjegyzést is, ame­lyet Arany János írt a kézirat végére és később csupán a nyomdai szedés miatt kellett kihúznia: Ex leone leonem! Ez annyit tesz: Oroszlánról az oroszlánt!, s az „Ex ungue leonem” (Körméről az oroszlánt) latin közmondást alakította így át Arany, jelezve, hogy a Tragédia már nem „oroszlánkörmöket” mutat, ami a kezdő tehetség jele, hanem kiforrott, kész alko­tót. A nagy mű évszázados pályafutása szükségtelenné tesz ehhez bármiféle kommentárt is. Napjainkban mint­ha valamiféle megújult érdek­lődés mutatkozna meg az egyetemes művelődéstörténet — a művészet- és tudomány- történet — kiemelkedő alakja, Leonardo da Vinci iránt. Eh­hez még sajátosan hozzá is já­rult (vagy éppen ebből indult ki?) a televízió most futó soro­zata. így hát bizonyára külö­nös érdeklődésre tarthat szá­mot, elsősorban a fiatalabbak körében, a Móra Könyvkiadó ismert sorozatának legújabb kötete: így élt Leonardo da Vinci. A Karátson Gábor munkája­ként megszületett kötet, a so­rozat hagyományának megfe­lelően, ezúttal is színes, olvas­mányos tanulmány keretében mutatja be a reneszánsz tudós és művész portréját, aki — mint ismeretes — korának rendkí­vül sokoldalú alakja volt, hi­szen a képzőművészet mellett foglalkozott természettudo­mánnyal, biológiával, techni­kával, haditudománnyal, zené­vel, filozófiával. E közvetlen hangú kis munka segít eliga­zodni e bonyolult életút labi­rintusában, s egyben közelebb hozza — a mintegy száz kép révén is — alkotásait. A kötet bevezetőjében Makkai László segít még inkább megérteni Leonardo „titkát”, amely élet­művének sokoldalúságából eredően a ma emberét is jog­gal izgatja. Ám ez életmű be- fejezetlensége legalább ennyi­re izgató megsejtéseivel és elő- remutatásaival. Ezúttal is gazdag ismeret- anyagot közöl érdekesen e kedvelt sorozat új darabja. Semmelweis - romantika nélkül S. B. Benedek István, az ismert orvos-író nagy feladatra, he­lyesebben nagy tettre vállal­kozott, amikor hozzáfogott könyvéhez, amely most a Gon­dolat kiadásában jelent meg Semmelweis és kora címmel. „Az anyák megmentője” alak­ját megtisztította minden misztifikációtól, romantikus érzelgősségtől. Ezt az önma­gáról, személyéről hallgató nagy felfedezőt, akit az em­berszeretet, a szenvedő és százezerszámra pusztuló asz- szonyok s szülötteik — meg­mentésének vágya, s minde­nekelőtt a meg nem veszte­gethető orvosi lelkiismeret hajtott —, nem a regényes­ség, hanem a tények világítá­sában mutatja meg. A szerző az élet, az emberi természet ismeretében nem­csak Semmelweis pályatár­sainak magatartását elemzi, hanem azokat a hatalmi-poli- tikai-társadalmi tényezőket is, amelyek az orvos- és tu­dós-kollégák ilyen, vagy amo­lyan magatartását meghatá­rozták. Így megérthető és hi­hető az a szomorú és Sem­A legifjabb olvasóknak Általában nem könnyű feladat tíz éven aluliaknak írni. Örvendetes és kü­lönösen tiszteletreméltó tehát, ha figyel­mük lekötésén túl, az olvasásra nevelés mellett, még olyan ismereteket, érzelmi anyagot sikerül közvetíteni számukra, amelynek élményei serdültebb, sőt fel­nőtt korukban is tovább élnek valami­lyen formában. Tlyen mű Kasszil—Poljanovszkij Nem mese -*• ez, Gorka! című kötete, amely most Rab Zsuzsa fordításában. Zsoldos Vera rajzaival jelent meg a Móra Könyvkiadónál. A történet főszereplője, a címbeli Gorka, valójában létező személy volt, teljes nevén Gorka Lozgacsov. Afféle csodagyerekként em­legették, mivel már hároméves korában tu­dott olvasni, ötévesen már újságcikkeket ol­vasott fel a szaratovi bérkocsisoknak. Így fi­gyeltek fel rá a lapoknál, s fogadta örökbe a Jelizarov család. Mindez talán nem is lenne olyan különösen érdekes, ha a történethez nem tartozna hozzá az a fontos mozzanat, hogy e családban hallott Gorka igen gyakran a külföldön élő Vologya bácsiról, akivel az­tán később személyesen is megismerkedik, sőt gyakran együtt van. E Vologya bácsi pedig nem más, mint Lenin, aki Gorkát, nővére fo­gadott fiát időnként beviszi kremlbeli dolgo­zószobájába. több gyűlésre is. az ellene inté­zett merénylet napján pedig a kisfiú az egyetlen, aki meglátogathatja. Regényesen szép, igaz történet tárul fel a kötet lapjairól: mese is, meg nem is. A színes eseményláncolat a hat éven felüliek élményt alapító olvasmánya lehet, de — mi tagadás — szívesen lapozzák majd azok a felnőttek is, akik gyermekeiknek olvasnak föl belőle. ★ F itván írónő nagysikerű meseregényét je- -*-* lentette most meg ugyancsak a Móra Könyvkiadó, az uzsgorodi Kárpáti Kiadóval együttműködésben. Kazys Saja: Kik laknak a nagybőgőben című — talán szokatlan mű­fajú — meseregénye remek képzelettel és természetismerettel, de légióként mély humá­nummal írt mű, amely számos mulatságos és kedves kalandot beszél el az egrincekről. Jobbak a jóknál Amint arról már beszámoltunk, a megye mintegy másfél száz művelődési intézménye közül tíz nevez -, be a második alkalommal rendezett, kiváló művei-ö dési ház címért folyó versengésbe, amely az elmúl esztendő végén zárult. A résztvevők közül kettőt — £ Csepel Autó és a bagi művelődési központ — már be­mutattunk. Ezúttal újabb négy intézmény kéteszten- dős munkájáról kívánunk számot adni. A bűvös százezer Az abonyi Petőfi Művelő­dési Ház két évvel ezelőtt — a benevezéskor — éppen csak megfelelt a községi művelődé­si háztól megkívánt minimá­lis követelményeknek. Mond­ták is sokan, akik tudomást szereztek nevezéséről, ugyan mit akarnak egy országos ver­senyben? Hogy mit akartak az abo- nyia-k, azt beszédesen bebizo­nyították az elmúlt két esz­tendő alatt. A korszerűtlen, rossz állapotban lévő épület helyett ma már kulturált, ott­honos intézmény várja a mű­velődni, szórakozni vágyó abonyiakat. Az éppen csak vegetáló vagy névleg műkö­dő tartós művelődési közös­ségek megerősödtek, tartal­mi munkájuk kiteljesedett, sőt, több új művelődési for­ma — fazekas- és foto-batik szakkör, valamint Röpülj pá­va kör — is meghonosodott. A változásban — az intéz­mény értő vezetése mellett — nagy része volt a nagyközsé­gi tanácsnak. A korábbi évek­ben negyvenezer forinttal tá­mogatták évente a művelődési ház munkáját, a benevezés napjától kezdve azonban — hogy még eredményesebb le­hessen az intézmény tevé­kenysége — ezt az összeget évi kilencvenháromezer fo­rintra emelték. Ugyanakkor jelentős összeget biztosítottak az épület felújítására is. Vál­lalták továbbá a művelődési ház meghívóinak és kiadvá­nyainak stencilezését (így je­lenhetett meg például havon­ta a- ifjúsági klub újságja, a PIK), a szervezéshez szüksé­ges gépkocsi biztosítását (a helyben működő klubok mel­lett két tanyai klubot is pat­ronál a művelődési ház). A művelődési háznak azon­ban nem csupán a nagyközsé­gi tanáccsal sikerült ilyen jó kapcsolatot kialakítani. Együttműködési szerződést kötöttek a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságával, a József Attila Termelőszövet­kezettel, az ÁFÉSZ-szel, az Egyesült Ruházati Szövetke­zettel, a PEVDI szőnyegszö­vő üzemével, a Nagykőrösi Konzervgyár abonyi telepé­vel, a Mechanikai Művekkel és két iskolával is. Az együtt­működési szerződések legfőbb haszna: közönségbázist terem­tenek a művelődési ház gaz­dag programjaihoz. Az eredmény: a verseny első esztendejében már több mint hatvanezer látogatója volt a Petőfi Művelődési Ház­nak, tavaly pedig már elér­ték az eddi í bűvösnek hitt százezer látogatót is! Nagy változások A gyomrai Petőfi Művelő­dési Házról esztendeje — a verseny félidejében —, még úgy számoltunk be, hogy ke­vés az esélyük a kiváló cím elnyerésére. Akkor az intéz­mény igazgatója felháboro­dottan tiltakozott szerkesztő­ségünkben, s arra hivatkozott a többi között, hogy a ver­seny első fél esztendejében még tatarozták az épületet, s elsősorban ezért akadozott a munka. S ígérte, a verseny végére ott lesznek ők is a leg­jobbak között. E sorok írója két évtized óta ismeri Furuglyás Gézát, a gyömrői művelődési ház igazgatóját, s nem volt kétsé­ge affelől, hogy amit ígér, azt valóra is váltja. Bizonyság rá az a nagy arányú változás. amely azóta Gyomron bekö­vetkezett. Ügy gondolom, egyetlen példa is elegendő en­nek bizonyítására. 1972 elején még csak hét tartós művelő­dési közösség — klub, művé­I szeti csoport, szakkör, tan­folyam — működött a műve­lődési házban. Ma viszont < már tizenöt! Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az intézmény lá­togatóinak száma megkétsze­reződött. A felújított, korsze­rű, ízlésesen berendezett épü­letbe ma már szívesen járnak a gyömrőiek. Gazdag progra­mok között válogathatnak nemcsak azok, akik szórakoz­ni akarnak, hanem azok is, akiket a tanulás, az önműve­lés szándéka visz oda. Visszaesés után A váci Madách Imre Műve­lődési Központ — bár korsze­rűtlen — egyike a megye leg­jelentősebb közművelődési in­tézményeinek. A művelődési központ a hét minden napján általában reggel kilenctől es­te tízig áll a város művelődni és szórakozni vágyó lakossá­gának rendelkezésére. Prog­ramja sokszínű: klubok, mű­vészeti csoportok, szakkörök és tanfolyamok várják az ér­deklődőket, köztük a külföl­dön is elismert Vox Humana énekkar- Munkások, diákok, értelmiségiek és alkalmazot­tak egyaránt részt vesznek a különböző művelődési formák rendezvényein. A versenyt — mindennek el­lenére — visszaeséssel kezd­ték. A pályázatra benevező igazgató ugyanis csakhamar megvált a művelődési köpont- tól, s a helyébe új került. Ez a tény, mint minden változás, problémákat hozott, időleges színvonalcsökkenéshez, visz- szaeséshez vezetett. Még így is negyedmillió ember fordult meg a verseny első esztende­jében az épületben, igaz, ezek közül nyolcvanötezren a saját kezelésű mozi előadásait láto­gatták. Az 1973-as esztendő azonban már a felfelé ívelés éve volt. A művelődési központ egyre inkább betöltötte hivatását, jóllehet, régen túlnőtte már a szűkös kereteket. Közös fenntartás A dunakeszi József Attila Művelődési Központban szin­tén „lépésváltás” történt a verseny időszakában, ha nem is személyi csere formájában. A benevezéskor még csupán a MÁV Járműjavító Üzemi Vál­lalat dolgozóinak művelődé­sét, szórakozását szolgálta, s üzemi művelődési központ­ként működött. Fél esztendő óta azonban már közös taná­csi és szakszervezeti fenntar­tású intézmény, amely terüle­ti feladatokat is ellát. Korábbi fenntartói, az üze­mi szakszervezeti bizottság és a Vasutas Szakszervezet min­dent megtettek annak érdeké­ben, hogy az intézmény ered­ményesen szerepelhessen a két esztendőn át tartó ver­senyben- Új szárnnyal bővítet­ték az épületet, ezzel is növel­ve a művelődési központ te­vékenységének lehetőségeit. Talán a lépésváltás tette, vagy éppen az azt megelőző hosszadalmas huzavona — az intézmény tartalmi munkája nem tudta teljességgel követ­ni a megnövekedett lehetősé­geket. Ennek ellenére is a jól működő intézmények közé tartozik. Prukncr Pál Újságíró-iskola A MUOSZ és a nemzetközi újságíró szervezet vezetése alatt álló nemzetközi újságíró- iskola megnyitotta 17. tanfolya­mát. amelyen Ghana, Irak, Banglades, India és az EAK tizenhat fiatal újságírója vesz részt. A vendégeket a MUOSZ nevében Gábor Pál megbízott főtitkár üdvözölte. melweis sorsára nézve meg­határozó, sőt, végzetes közöm­bösség, amellyel vitathatatlan írdemű orvosok — mint a bécsi Rokitansky, Hebra és Skoda — egyéni érdekeik, ér­vényesülésük miatt felhagy­lak Semmelweis korszakos ielentőségű felfedezésének pártolásával. S ezt tették a Bécsben tekintélyes pozíciót elnyert magyar orvosok is. Nemcsak felmérhetetlen je­lentőségű felfedezés elisme­rését és gyakorlati alkalmazá­sát hátráltatták ezzel, hanem nők és újszülöttek tömegeit dobták oda a halálnak. Az író nagyon határozottan tisztázza Semmelweis felfe­dezésének lényegét is. Mi ter­jedt el erről a köztudatban? Nem több, minthogy a bon­coló orvosok maguk vitték be a hullamérget kezükkel a va­júdó nők méhébe. De eddig a konzekvenciáig néhány an­gol és amerikai orvos is elju­tott. Holott „sem Holmes, sem a többi előfutár egyetlen szóval sem utalt a „bomló, szerves anyag” kórokozó je­lenségére, márpedig Semmel­weis életműve ennek az alap­vető fertőzési forrásnak a fel­fedezésében áll”. Pestre való hazatérésének, azaz fogadtatásának szép le­gendája helyett is a tényeket sorakoztatja fel az író. Bi­zony, nem tárt kebellel várta őt a honi orvostársadalom. Szerzett ugyan néhány jóba­rátot, de a Rókus Kórház — a róla elnevezett mai Pest megyei Kórház — szülészeti osztályára ingyenes orvos­ként vették fel és kinevezése után (amelyet nem a magyar illetékeseknek, har em a bécsi Thun gróf, közoktatásügyi mi­niszternek köszönhetett) is ke­serves küzdelmet kellett foly­tatnia a bűzös levegőjű szü­lőszobák tisztaságáért, a gyer­mekágyi lázat terjesztő szeny- nyezett fehérnemű megfele­lő mosásáért, s nem utolsó­sorban meg kellett vívnia harcát a korlátolt vagy irigy kollégákkal és névtelen tá­madókkal. Benedek István, mint orvos és mint író végtelen gonddal és felelősségérzettel, a forrás­munkák, kortársak, családta­gok emlékezéseinek alapján próbál hőse életének kérdője­leire, homályos pontjaira vá­laszt adni. Ugyanilyen módon kísérli meg felfedezni a halá­lát övező rejtélyeket. Köny­vének utolsó szakaszában a halál után következő dermedt közönyről, az egysoros nek­rológról ír, s a közöny felte­hető okait elemzi. Végül — megnyugtató zá­róakkordként - Semmelweis tanának diadalmas „feltáma­dásáról” tájékoztat hitelesen. A Gondolat Könyvkiadónál megjelent „Semmelweis és ko­ra” nemcsak jelentős és fon­tos írás, hanem érdekes, sőt, izgalmas olvasmány is. A kö­zti harmincíves könyv ízléses borító- és kötéstervét B. Solti Marianne készítette. Baját Endre Gorka és Votogya bácsi: azaz Lenin, nővére foga­dott fiával. Hogy kik ezek? Az írónő fantáziájában szü­letett, láthatatlan, mégis rokonszenves lények, akiket varázsszemüveggel lehet szemügyre venni. Az persze megint külön érdekesség, hogy miként is készül ez a varázsszemüveg. Mindez már a meseregény lapjairól derül ki, melynek e magyar kiadását Hegedűs István látványos illusztrációi gazdagítanak. ★ C még továbbra is a legkisebbeknél ma- radva, Csukás István: A téli tücsök me­séi és Alekszej Tolsztoj: A kérkedő nyúl cí­mű kötetét kell megemlítenünk. Az előbbi ugyancsak meseregény, melyben egy kis tü­csök idézi egy szép nyár emlékeit. Az utóbbi — Rab Zsuzsa fordításában, Hincz Gyula rajzaival — a gazdag orosz mesekincs leg­szebb állattörténeteiből nyújt át néhány fel­dolgozást a nagy orosz regényíró tollából. Egyben mintegy példázva, hogy a kicsinyek­nek írni, lehet a legnagyobbak feladata is. (E könyvek nézegetésénél külön jóleső öröm volt regisztrálni, hogy művelődési po­litikánk milyen sokat áldoz a gyermekek ol­vasóvá nevelése érdekében E gazdagon il­lusztrált, színes képanyagú, ízléses kivitele­zésű és kötésű kötetek ugyanis rendkívül ol­csón — 10-től 22 forintos áron — kerülnek forgalomba.) —szó— Művelődési házak a kiváló címért K

Next

/
Oldalképek
Tartalom