Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
»74. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK rtsi Ute kMíi°!op II van a borifákban? Munka! Munkaerőhiány és üzemszervezés De kevés a munkaerő Hárommillió fakanál - exportra. Mi van a borítékban? Bér, fizetés, illetmény, prémium, jutalom. Mi van a borítékon kívül? Utazási hozzájárulás, üzemi étkezés, üdülés, gyári bölcsőde-óvoda. Ilyen fogalmak kapcsolódnak először a postai papírta- sakhoz, olyannyira, hogy egészen más gondolatot is ki lehet fejezni a segítségével: „vastagabb borítékot” vitt haza — nőtt a jövedelme. Nos, mi van a borítékban? „Elsősorban munka! Hiszen a levél borítására használatos négyszögletes tasakot is elő kell állítani. A borítékba zárt munkáról érdeklődtünk a Papíripari Vállalat szentendrei gyárában. Osztályrészünk: 44 tasak Betyárul nő hazánkban a borítékigény, többet levelez- getnek a vállalatok, az intézmények, s az irányítószám kényelmetlenségeit kibírva, a lakosság is. Borítékba kerülnek a meghívók, sőt az utóbbi időben a táviratok zöld, ablakos tasakban hozzák gyorsan- lassabban a hírt. Már a közüzemi díjbeszedő is előállt azzal az ötlettel, hogy ablakos borítékban szeretné kiküldeni a számlákat. A szervezés is borítékigényt szül, egy-egy jó terv kapcsán a szervező intézetek előrenyomtatott tasako- kat kértek, ötvenezres tételekben. E tényt hogyan igazolják a számok: Szentendrén készül a borítékok túlnyomó többsége, s itt 1972-ben 1836 tonna postai tasakot, levélpapírt gyártottak, 1973-ban pedig 1800 tonnáit. Ez csökkenést mutat. Csakhogy jó ideje nem fordult elő az, hogy síma borítékból importra szorultunk: száz tonna, 40 millió darab postai tasakot vásároltunk külföldről. — Amíg csak mondja az ember, hogy nem lesz elég boríték, nem nagyon figyelnek a vészmadárra. Pedig, mi, szentendreiek már három éve hajtogatjuk egyfolytában... — meséli Varga Ferenc, a PIV szentendrei gyárának főmérnöke. Mielőtt rátérnénk, hogy természetesen nem volt céltalan és eredménytelen ez a vészmadárkodás, e rész csattanójaként a számok erejével szemléltetjük, mekkora is a növekvő borítékigény: egymillió darab postai tasák 2,5 tonna súlyú, 1800 tonna készül Szentendrén, vagyis kereken 440 millió (!) darab... Évente 44 szentendrei boríték jut minden lakosunkra, negyvennégyszer levelezhet a csecsemő, s az írásba belefáradt öregember. Akkor mennyi juthat az erejük teljében levőkre? 1 Nos a vészmadárkodás nem volt hiábavaló. — Igaz — mondja a főmérnök — megkaptuk a harmadik nagy teljesítményű gépet, s már letettük a voksot, hogy egy negyedik gépet is rendel a PIV ez év nyarára. Szónoki kérdésünkre: mi van a borítékban? — már feleltünk: munka. Sok munka, most ezt bizonyítjuk! Szentendrén júliustól 110—130 százalék jött ki. Ez a jó eredmény természetesen nem gondoktól mentes: a szentendrei géppark — az újaktól eltekintve — elavult, az 1930—36—42-es gépek javíthatatlanok, le kell cserélni azokat. Ilyen körülmények között is lehet többet adni, több munkával, s íme a számszerű igazolás: 1972 decemberében 150 tonna borítékot készítettek, tíz hónappal később 162 tonnát. A „borítékolt" lépés — Nehéz a nők éjszakai műszakját megszervezni — így a főmérnök. — A két új, nagy teljesítményű gép három műszakban megy, a harmadikat is így akarjuk dolgoztatni, de a negyedikre már nem lesz elegendő ember, ha nem változik a munkaerőhelyzetünk. Pedig 2400 forint körüli a nők keresete, mégsem állnak a gyárkapu előtt sorba: „én is az új gépen, három műszakban szeretnék dolgozni” ... A boríték ilyen gondokkal tarkított munkát zár magába. A vállalat, a gyár vezetőinek mindig előre kell gondolniuk, ha csak egy gépvásárlás erejéig is, de tudniuk kell a következő lépést, hogy — sakknyelven — „borítékolni” tudják. Hányféle boríték zárja magába a munkát: Szentendrén 250 féle termék készül, huszonhárom alakú, méretű, papírminőségű, ötszínű, nyomással ellátott vagy anélküli, bélelt, ablakos. S e sokféle postai tasakból még többet készíthetnének, ha jobban kihasználhatnák a műszakszámot, ez minimi i 15 százalékos többletet jelentene. Nem filléres érték — Tíz nő jönne át három műszakra, s ez öt gép három műszakját eredményezné — érvel a főmérnök. Sőt még többet, mert egy új gép két műszakban négy régi gépet helyettesít. De, ha nem tudok két műszakban menni vele, mert nincs munkásom, hogyan fizessük vissza a hitelt 1981- re? Igaz is: mennyire gazdaságos munka a borítékkészítés? Az egyik legrosszabb üzlet — kapom a feleletet Varga Fe- renctől — csak népgazdasági érdekre hivatkozva lehet fejleszteni. A tízfilléres borítékot 5 fillérért kellene előállítani, de Szentendrén 5,1 alá nem tudnak jutni. És egy évben 300 millió az olcsó boríték, ezért a szentendreiek szempontjából érthető, hogy azt szeretnék: a vevő kérjen jobb minőségű tasakot, mert az drágább, s nyereségesebb is. A vevők azonban bizonyára másképpen gondolkodnak... — Hát igen, a hatékonyabb munka hozhatng jobb eredményeket. Harminc dolgozóra lenne szükségünk, méghozzá olyanokra, mint a kártyában a Yoker: sokféle munkafázist tudjanak. Enélkül hatékonyságról nehéz beszélni, hiszen csak 45—48-an dolgoznak három műszakban, a többi zömmel egyben. Ha szabadságon vannak, egy műszakban sem megy a gép — érvel a főmérnök. * A boríték filléres cikk, de egy vállalat, egy gyár életében sok millió forint értékű! A nyereség fele Szentendrén 150—180-an foglalkoznak borítékkészítéssel. A borítékrészleg a gyár 60 millió forintos nyereségéből mintegy 26—28 millió forintot hoz, az összeg csaknem felét. Ezért nem filléres értékű munkafeladat ez Szentendrén. Nem mindegy, hány műszakban mennek a masinák, szor- gosak-e a ragasztók, a dobozolok, időben kész-e a papír- alapanyag. Azt a bizonyos 15 százalékos többletet kell kibáreális tartalékaiknyászniuk ból. A borítékban tehát nagyon sok fogalom lakozik: munka,' hatékonyság, termelékenység, nyereség, műszaki fejlesztés,! szervezés, munkaerőhelyzet, ’ bérezés — mindez testet ölt a levél borítására használatos négyszögletes tasakban. Végezetül stílszerűen nem kívánhatok mást a szentendrei gyár 1 dolgozóinak, s az olvasóknak, mint hogy kevesebb tartalmatlan levelet kapjanak, s az év folyamán mindegyikük vastagabb borítékot vigyen haza .. J Fóti Péter Szolidaritás Chilei szolidaritási gyűlés volt újév napján a SZOT rózsád omlbi üdülőjében: a hazánkban tartózkodó népes olasz vendégsereg, az Olasz Általános Munkásszövetség képviselői felemelték tiltakozó szavukat a Chilében dühöngő fasiszta terror ellen. Nemzetközi méretűvé szélesedett az esemény, mert részt vettek a találkozón a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottságának képvselői és — szintén a magyar szak- szervezetek vendégeként hazánkban tartózkodó — jugoszláv vendégek is. Otít volt az összejövetelen Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke és Rostás István, a szolidaritási bizottság chilei akcióbizottságának elnöke, valamint e bizottság chilei tagjai. Ktsz legnagyobb gondja az állandó munkaerőhiány. Jelenleg mintegy 120 dolgozójuk van, de ennél jóval többnek is tudnának munkát biztosítani. A munkaerőhiány késztette a szövetkezet vezetőit, hogy technológiai újításokat vezessenek be. A jövő év első hónapjában új gépet állítanak üzembe. A csapológép két nagy szakértelmet kívánó nehéz műveletet végez majd eL Kezeléséhez nem lesz szükség szakemberre, betanított munkások, nők is dolgozhatnak rajta. A pomázi szövetkezet évente 1500 köbméter gyertyánMegkezdődnek az egység; ülések MUNKÁSŐRÖK ÉVZÁRÓJA A közeli napokban megkezdődnek a munkásőrök hagyományos, ünnepélyes egységgyűlései. A tanácskozásokon a parancsnokok beszámolnak az elmúlt év kiképzési és szolgálati eredményeiről, a végzett munkáról és megjelölik a további feladatokat. Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egységek legjobbjai a „kiváló munkásőr’’, illetve „kiváló parancsnok” jelvényt, az 5—10— 15 év óta szolgálatot teljesítők Tanácskoznak a szocialista brigádok Megkezdődött a szocialista brigádok tanácskozása a Pest megyei fogyasztási szövetkezetekben. A sülysápi, az aszódi és az érdi ÁFÉSZ vezetősége az elsők között hívta össze a rangos kollektívákat. E megbeszélések célja a tapasztalatok kölcsönös kicserélésén túl az, hogy miképpen segíthetnék Mederszabályozás rönköt dolgoz fel. Nyereségűiji előreláthatólag idén is meg* haladja majd a 15 százalékot. A szövetkezet fejlődése szembetűnő. Nemcsak azért, mert egyetlen esztendő alatt, mintegy 3 millióval emelkedik a termelési értékük és 1974. évi tervük már 16 millió forint lesz. Szociális létesítményeiket is folyamatosan bővítik. Az utóbbi éveikben építettek fürdőt és a műhelyekben porelszívókat szereltek fel. Hamarosan új üzemházat építenek, korszerű munkakörülményeket teremtenek dolgozóiknak, a pomázi fakanálgyártóknak. A. É. A fakanál filléres áru, a legnagyobb háztartásban is évtizedekre elegendő belőle egy tucatnyi. Éppen ezért meglepő hogy a pomázi Fatömegcikkipari Ktsz idei éves tervét, a 13 millió forintot fallMnalak gyártására alapozta. Az elmúlt esztendőben 2 és fél millió, idén 3 millió darabot szállítanak Nyugat-N émetor szagba, Hollandiába és Angliába. A nyugati partnerek még ennél többet is átvennének, de a po- máziak kapacitás hiánya miatt nem tudják a rendelést elfogadni. A pomázi Fatőmegcikkipari pedig a munkásőr emlékjelvényt, illetőleg a szolgálati érdemérmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmegbízatásukat a munkásőrségben, többen leszerelnek vagy tartalék- állományba kerülnek. Helyükre fiatalok lépnek, s ők az egységgyűléseken tesznek ünnepélyes fogadalmat arra, hogy mindenkor becsülettel teljesítik a nép hatalmának, az ország rendjének védelmében rájuk háruló kötelezettségeket. hatékonyabban a gazdálkodást 1974-ben. A szövetkezeti kereskedelemben ma már 300 csoportot, összesen 2000 embert foglal magába a brigádmozgalom. Száznegyven munkacsoport 1100 taggal már korábban megszerezte a megtisztelő címet, illetve a különböző fokozatokat. A péceli, az albertir- sai, az üllői, a túrái, az aszódi, a kiskunlacházi és a gödöllői szövetkezeteknél dolgozók több mint 25 százaléka szocialista brigádtag. Közhiedelem Szabályozzák és szélesítik a gödöllői járásban az Aranyos-patak medrét. A munkálatok során az új patakvonal mentén számos fát kellett kivágni. Ezek jelentős részét Domony község lakói termelik ki, és szállítják el a vízügyi szakemberekkel való megegyezés alapján. Gárdos Katalin felvétel« T íz megkérdezett ember közül legalább nyolc azt állítja, hogy a kis pékségekben jobb kenyeret sütnek, mint a nagyokban, az úgynevezett — vidéki méretű — kenyérgyárakban. Közhiedelem, s mint sok más, ez sem igaz. A szakemberek már évek óta tudják, a vásárlók most kezdenek rájönni, hogy a korszerű, alagútkemencékben sülit kenyér finomabb, szemre is tetszetősebb, minit a régi pékségeik öreg, lapátos kemencéinek terméke. A közhiedelem azonban makacs valami, ha egyszer gyökeret vert az emberek gondolatai között, nehéz kigyomlálni onnan. Közhiedelem volt például, hogy az üzemben tisztított, mosott ruha soha nem lesz olyan, mint amit otthon vettek kezelésbe. A Nagykőrösön megnyitott tisztítószalon heteken át leste, várta a megrendelőket, akik bizony nagyon gyéren érkeztek, mert ugye... Aztán lassan híre ment, tisztességgel dolgoznak a szalonban, az átadott ruha nem megy tönkre, nem lesz foltos, gyűrött... Ma annyi a dolguk, hogy csak győzzék. Egy közhiedelemmel kevesebb, legalábbis Nagykőrösön, legalábbis tisztítás-, mosatás- ügyben. Visszatérve a kenyérhez: o megyei tanács I. számú sütőipari vállalatának igazgatója elmondja, a félig megépített út még nem vezet sehová. Hasonlata arra utal, hogy a korszerű körülmények között sütött, jó kenyeret korszerűen kellene szállítani, tárolni, így lenne teljes „az út”, így lehetne a közhiedelmet végérvényesen leszerelni. Nem ritka eset ugyanis, hogy a rossz szállítóeszközök, a szakszerűtlen tárolás miatt szalonnás lesz a kenyér, elválik a bél a héjtól, megreped, összetöredezik, ellapul. S amiről már végképp nem tehet a kenyértésztát kisütő pék, a szállítómunkás: az üzletvezető óvatos, nem akar bajlódni a megmaradt áruval, ezért kevesebbet rendel, zárás előtt egy-két órával az üzletben, de olykor az egész községben nincs kenyér. K özhiedelem, hogy „az ipar meg a kereskedelem” kapcsolata rossz. Ezek a kapcsolatok ugyanis nem általában létemek az ipar és a kereskedelem között — ezért hamis a közhiedelem —, hanem nagyon is konkrétan, egy- egy tevékenységi körben, személyekre kimutathatóan. Mert akad-e olyan vásárló, aki ne venné észre az egyik meg a másik üzlet árukínálata közötti, sűrűn hatalmas különbségeket? Az egyik helyen jó kereskedő van, a másikon pedig egy ember, akinek éppen az az állása, hogy a pult mögött van ... Érden például a környező településekre, Diósdra, Százhalombattára, Tárnokra is kiterjedő hírt, rangot vívott ki magának a pékség, pedig csak annyit tesznek, hogy becsülettel kidolgozzák a tésztát, megsütik a kenyeret. Mégis hosszú sorokban zarándokolnak ide az emberek, hogy ebből a kenyérből vegyenek, ehessenek. Az előbb említett — Vácott székelő — sütőipari vállalatnak is van már néhány ilyen üzeme, azaz mindem nütt akadnak, akik szembe- szállnak a közhiedelemmel. S persze, nem szavakkal, hanem nagyon is kézzelfoghatóan, tényekkel. Ebben az esetben szép és jó kenyérrel. Vajon nem ott van a baj, hogy a közhiedelmek cáfolatát — s most ne is tágítsuk a kört, maradjunk csak a lakosság ellátásánál, ne vizsgálódjunk más, hálás példákat ugyancsak kínáló területeken — rábízzuk a szavaikra, ahelyett, hogy cselekedetkövekkel a forrásokat tömnénk el? Mert a közhiedelmek születésénél ott bábáskodik az emberi korlátoltsák, a felületesség, az elhamarkodott, azaz felelőtlen általánosítás, ám bábája a mulasztás, az ösz- szevisszaság, a szervezetlenség, a rosszul végzett munka is! Mindezek együtt világraihozói a tévhiteknek, hamis ítélkezéseknek, ösz- szefoglalóan a közhiedelmeknek. Elég-e akkor, ha csupán a szubjektív tényezőket kárhoztatjuk, ha arra biztatjuk, neveljük, kérleljük az embereket, hogy lássanak tovább az orruknál, ne siessék el az ítélkezést, ne legyenek felületesek? Nem elég. A rra legalább ugyanakkora szükség van, hogy a tények átrendeződjenek; a változás minden szónál ékesebb, meggyőzőbb bizonyíték! Mert a vevőnek elsősorban nem az mond sokat, hogy — megint csak , visszakanyarodva kezdő példánkhoz — az I. számú sütőipari vállalat 1970-ben még 2,2 millió forint veszteséggel dolgozott, most pedig hasonló összegű nyereséget ér el, hanem az, hogy a cég' tizennégy szakboltjában, az általa ellátott üzletek százaiban nagyobb a választék, frissebb, jobb a kenyér. Lépve még egyet: az nem segít a közhiedelmek eloszlatásában, ha újabb meg újabb nyilatkozatok bizonygatják az ipar és a kereskedelem közötti kapcsolatok javítását, de lendít az ügyön az úgynevezett közvetlen beszerzés bővítése — amit a megyei iparcikk-, valamint ruházati kiskereskedelmi vállalat is alkalmaz —, a közös piackutatás megszervezése, amiben a kereskedelmi vállalatokkal összefogva például a Nagykőrösi Konzervgyár ért el jelentős sikereket. A közhiedelem: torz tükör. Ám gondoljunk arra, hogy mégis csak tükör, ha túlzó, némely vonást megmásító is. Ebből a tükörből nézve dolgainkat, nem okvetlen azokon kell elverni a port, akik elénk tartják e torzító üveget. Hanem azokon ugyanúgy, akik elfelejtik, hogy a tükröket csiszolják... Mészáros Ottó
