Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

1974. JANUAR 20., VASÁRNAP z&eHap 5 Mich Gyula hatvanadik születésnapján A Viharsarok földjéről, Bé­késcsabáról érkezett Buda­pestre a 30-as évek elején. A fővárosban is viharzó elkesere­dés fogadta a proletárság so­raiban: a munkanélküliség, a válság következtében minden addiginál sötétebb nyomor ne­hezedett rájuk. A fiatal szabó­segéd — Kulich Gyula —, aki már inaskorában a békéscsa­bai munkásotthon állandó lá­togatója volt, egy kicsiny, kietlen, józsefvárosi szabómű­helyben nagy nehezein kapott munkát, és szinte törvénysze­rű volt, hogy hamar megtalál­ja az utat az ifjúmunkás­mozgalomhoz. Sztrájkok, tün­tetések részvevőjévé, szervező­jévé, vezetőjévé vált, majd tagja lett a Szociáldemokrata Párt által alapított Országos Ifjúsági Bizottságnak. A bi­zottságban — és az egész szo­ciáldemokrata ifjúsági moz­galomban — ebben az időben évről évre erősödött. a KMP befolyása, olyannyira, hogy a rendőri és csendőri szervek­hez mind több és több jelentés futott be a „fenyegető kom­munista veszélyről”. Igazolja a mozgalom ilyen irányú fejlődését Kulich Gyu­la útja is. 1938-ban már az OIB titkára, és ugyanabban az évben a KMP vezetőségébe is beválasztják. Hamarosan kapcsolatot te­remtett a felvidéki munkás- mozgalommal. Kapcsolatot lé­tesített a KMP Külföldi Bizott­ságával is, amelynek Zürich­ben számolt be az 1939-es ha­zai helyzetről. Ott felelősség- teljes megbízatást kapott: ve­gye fel a kapcsolatot Schön- herz Zoltánnal. Akkor már a Rózsa Ferenc által irányított kommunista szervezetekkel is szoros összeköttetésben állt. A pártmunka 1939 nyarán erőteljes lendületet vett. A nemzetközi összefogás révén, számtalan olyan kiadvány, in­formáció jutott az országba, amelyekre a KMP csoportjai után évek óta nyomozó rend­őri és csendőri szervek felfi­gyeltek. 1940 tavaszán több száz kommunista és baloldali társával együtt Kulich Gyulát is letartóztatták. Mivel a hír­hedt Sombor-Schweinitzer Jó­zsef vezetésével működő poli­tikai rendőrségnek már tudo­mása volt az OIB-nak é KMP- vel tartott kapcsolatairól, Ku- lichot és több társát emberte­len kínzásoknak, vallatások­nak vetették alá. Kulich Gyulát nyolcévi fegyházra ítélték. Az ítéletet e felkiáltással fogadta: „Nem él már ez a rendszer nyolc évig!” Látnoki szavak voltak, ám a felszabadulás előtt a szegedi Csillagbörtönből a váci fegy- házba, onnan pedig a dachaui koncentrációs táborba szállí­tották és ott meggyilkolták... Ha köztünk volna, hatvana­dik születésnapját ünnepel­nénk. Bizonyosan sokat tett volna ezért a társadalomért, amelyért ifjú korától kezdve oly következetesen küzdött. K. V. Négyezer ember pénztárosa }, zw* ' r V; MUNKÁK .rí MINDENNAPOK----------------- Hegedűs Lász­| Amikor | iónéval, a — péceli 1. szá­mú önkiszolgáló bolt még jéghideg öltözőjében kucorog­tunk, nem hittem, hogy való­ban elégedett az életével. Azt sem: ha más munkát kínálná­nak neki, akkor sem fogadná el, akkor is pénztáros marad­na. Hegedűs Lászlóné igyeke­zett a pénztárba. Hét órakor mindenképpen nyitnia kellett. Mindig sok a vásárló. De kü­lönösen szombaton, amikor Pécelen piac van. Ilyenkor odagyűlik az asszonynép. Zöld- séget-gyümölcsöt a piacon ke­resnek, de kenyérért, fűszerért ide jönnek az üzletbe. Nyitás után jó ideig nem tudtunk beszélgetni. A bolt­vezető, Zsíros István kis ládi- kából adta át az indítótokét. Máris ott álltak előtte a vá­sárlók, legalább harmincán. Megjött a 7.10-es vonat is, amely az éjszakai műszak be­járókat hozza. Mielőtt haza­mennének, bevásárolnak, ir­galmatlan kupacok a kosarak­ban, olyik asszony kettőt is fog. Már illatozik a friss ke­nyér, betölti a boltot a szaga. Férfi hozza megrakott ko­sárral, hátulról hajol hozzá: — Szevasz Anya! Hegedűsné férje is közeláll a szakmához. Árukihordó a Gödöllői Sütőüzem péceli pék­ségében. Ez az önkiszolgáló biztosan protekciós, szép ke­nyeret kap. | A kora reggeli | elválás után itt „randevúz- _ nak”. Messzire laknak a falu 1 központjától, még busz sem I jön, hogy behozná őket. Sze- I rencsére, a tízéves Ilonka és a hatéves Laci otthon reggel . nagyjából már ellátják magu­kat. A kislány iskola után gyakran beszalad az édesany­jához. Különben napközben a nagymamánál tartózkodik. Nagy berregéssel teherautó áll meg, svájcisapkás férfiak özönlenek be. Nem sokat vá­logatnak, egyenesen a félde- cis üvegekhez mennek. Fel­markolnak hármat-négyet, fi­zetnek és távoznak. Ekkorra kis csend követke­zik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs vásárló. Mintha nyug­díjastalálkozó lenne, csupa idős csiszeg-csoszog; tej, ke­nyér, aprólék, parizeres cso­magok, húsz-harminc forin­tos tételek. — Anyám mindig engem küldött a boltba, azt mond­ta, ügyes vagyok, meséli He­gedűs Lászlóné. Az általános iskola elvégzése után ebbe az üzletbe jöttem tanulónak. Fel­szabadultam, kérték, marad­jak itt. Maradtam. Egyszer elvittek három hónapra más­hová boltvezető-helyettesnek, de visszakértem magam. Hat­vanegyben lett az üzlet a szö­vetkezeté. Tizenegy éve egy­folytában pénztáros vagyok. Ezt már úgy megszerettem, hogy nekem játék, akkor is, ha oda sem figyelek. Ügy ér­Ekés János felvétele tem a nemfigyelést, hogy na­gyon tuáj.n mar az áranat. — Egy kicsit nehéz játék, nem? — Hát ami a kosarakat il- j leti, az biztos. Sok mázsát meg­emeltem már.------------------------- Pécel tíz­| Ez az üzlet | ezerfönyi------- — lakosából mi ntegy négyezret lát el. Na­ponta átlagban megfordul leg­alább ezernégyszáz ember, itt­hagynak 35—^40 ezer forintot. — Mint két cementzsák, olyan a két karom délután háromra. Itt a hajtásban ész­re sem veszem, hogy elfárad a testem-lelkem. — Rang pénztárosnak len­ni? — Nem úgy, ahogy gondol­ja. Inkább becsülés. De ez a sok ember, a sok kérdés, a sok figyelés. Bejönnek, én vagyok a legközelebb az ajtóhoz, tő­lem kérdik, megjött-e már a csirke, ván-e déligyümölcs, rendszerint nincs, van-e ez, az. Közben számolok, pénzt ve­szek el, visszaadok. Beírok a vásárlási könyvecskébe, ez ÁFÉSZ-bolt, a tagok hozzák ,a kiskönyvet. Minden tétel számít, mert év végén ez után kapnak visszatérítést, lelkiis­meretesen kell vezetni. Néha zúg már a fejem. Aztán ott­hon kiborulok, éppen ott, ahol nem kellene. — Aha. Tehát mégsem fe­nékig tejföl Dénztárosnak len­ni, van ennél jobb munkakör is. Erre csodálkozik. Egy szi- dolosüveg és két Rama mar­garin elszámolása között meg­áll a keze. — Tényleg van, de én ezt nem mondtam. Azért adják a fizetést, hogy valamit csinál­jak érte. Elsodornak mellőle. Nem kívánhatom, ha tizenöten vár­nak blokkolásra, hogy közben társalogjon. A boltvezetővel megfúrtak, ott találhatók, egymástól 300 méterre, a köz­ség Szob felőli bejáratánál, a tsz-major mellett. Az egyik 240, a másik 180 liter vizet ad percenként — gondot okoz, hogy az utóbbi nitrát ártalma igen magas. — A kivitelezők még az idén felvonulnak, mihelyt engedi az idő. Így minden esélyünk megvan arra, hogy 1975-ben már lesz jó ivóvíz a faluban. ★ A tanácsházával szemben lévő szövetkezeti étterem, pontosabban a szobi ÁFÉSZ 6. számú kisvendéglője csábí­tásának nem tudunk ellen­állni. Wurlitzer, tiszta abrosz, gyors pincér. Ám a már falun is honos zenegép a love sto- ry-t, a választékos modorú, zenekedvelő pincér pedig spe­cialitásukat a mikolai hús­levest, eperlevéllel ajánlja. Utóbbit mi is ajánljuk — min­denkinek, aki erre jár, azzal a kiegészítéssel, hogy az eper­levél: tészta. Ilyen jó ízű hús­levest, amelyben hús is van, ötharmincért nem lehet kap­ni sehol az országban. Kifizetődő egyesülés Perőcsény latyakos útjain hajtani nem gépkocsivezető­álom. Tetejében a tsz-iroda előtt, ahová éppen igyek­szünk, a sár fogságába esik a négy, helyben forgó kerék. De nincs idő kétségbeesésre, már itt is egy Zetor — szilár­dabb talajra vontatja a Vol­gát. A tavaly márciusban egye­sült tésai Béke és a perőcsé­ny. Április 4., közös nevükön Petőfi termelőszövetkezet köz­pontját megirigyelhetné nem egy külkereskedelmi vállalat. Az elnök pazarul berende­zett szobájában beszélgetünk az első kurta esztendőről Zechner Ernő főmezőgazdász- szal és Bárányt Erzsébet fő­könyvelővel. — Az egyesülést több szem­pont indokolta — emlékezik vissza a főmezőgazdász —, a vezetési gondok mellett első­sorban a szarvasmarhaex­port: a szerződéskötéshez ugyanis legalább kétvagonnyi szarvasmarha szükséges, már­pedig nem mindegy, hogy hu­szonhat, vagy harminchat fo­rintért értékesítjük az élő ál­lat kilóját. Az egyesülés első évében kilencven darab, ét­lap öt és fél mázsás marhát exportáltunk. És még egy fon­tos ok: közös növényvédelmi rendszert alakítottunk ki, a tésaiaknak korábban ehhez nem voltak eszközeik. A járás legkisebb faluja, a mindössze négyszáz lelket számláló Tésa termelőszövet­kezete a taglétszám és a va­gyon egyharmadával szállt be a közösbe. Ennek megfelelően négy tésait választottak be a tizenegy tagú vezetőségbe, köztük elnöknek Kovács Vil­most. A tésaiak korábban több nyereséghez jutottak, a perőcsényiek ezzel szemben inkább beruháztak: faiskolát, gépjavító műhelyt, irodahá­zat. — Akad simítanivaló, két­ségtelenül fellelhető még az enyém-tied szemlélet, eltelik egy kevés idő, amíg minden tagunk belátja, hogy a nagy­üzemi gazdálkodásban nem le­het elaprózni a dolgokat. Baranyi Erzsébet főköny­velő már tud előzetest mon­dani a februári zárszámadás­ról. Eszerint a tervezett nye­reséget 600 ezer forinttal túl­teljesítették, s már most biz­tosra vehető, hogy a tagok egy munkanapra eső jövedel­me is több lesz két-három fo­rinttal a tervezett 110,20 fo­rintnál. — Idén — veszi vissza a fő­mezőgazdász a szót — a te­hénállomány teljes egészében Perőcsényre települ, ahol újabb nyolcvan férőhelyes te­hénistállót építünk. A szaporí­tóanyag telepünk viszont Té- sára, az Ipoly partjára költö- •zik, ott inkább van felesleges munkaerő. Létrehozunk egy részleget, amely saját terme­lésű nyárfáinkat fogja feldol­gozni. A vidék jellegéből kö­vetkezik, hogy a növény- és állattenyésztés mellett tovább­ra is fő profilja marad a Pe­tőfi Tsz-nek a bogyósok ter­mesztése. Annál is inkább, hi­szen tízéves szerződés köti a dunakeszi Hűtőipari Válla­lathoz. Előbb közvélemény-kutatás Kemencére úgy indultunk, mint a váci járás északi csücskének szolgáltató köz­pontjába. Baráth Endre, a vá­ci járási pártbizottság első tit­kára mondotta: északon kizá­rólag a kemencéi Vegyesipari Szövetkezet foglalkozik lakos­sági szolgáltatással. A távlati tervek szerint a tsz-ek is be­kapcsolódnak majd ebbe a munkába, de amíg ez megva­lósul, addig minden a kemen- ceieken múlik. A Vegyesipari Szövetkezet új, kétszintes épületsora ki­emelkedik a környék házai kö­zül. A homlokzaton hatalmas betűk hirdetik: az OKISZ el­nökségének vándorzászlajával kitüntetett szövetkezet. — Szövetkezetünk az egyik leggazdaságosabban működő szövetkezet Pest megyében — mondja Bedros János elnök. Az elmúlt évben 25 milliós tervünket tíz százalékkal túl­teljesítettük, nyereségünk öt­millió forint. Építőiparral, fa­ipari munkákkal foglalkozunk, bérmunkában dolgozunk az Egyesült Izzónak, de legfon­tosabb tevékenységünk a la­kossági javítószolgáltatás. Ta­valy Kemencén négy tanter­mes iskolát, párt- és KISZ- székházat építettünk, Berne- cebarátin pedig orvosi lakást és egészségházat adtunk át. Belső berendezéseket gyártunk az OTP-nek, nemrég készült el a budapesti Szovjet Kultúra Házában a Bajkál étterem és a teaház faburkolata, idén a zánkai úttörő- és a Kilián- telepi KISZ-táborba bútoro­kat, szekrényeket, heverőket szállítunk. Ami a szolgáltatást illeti: a cipőjavítástól a motorkerék­pár-felújításig mindent vállal­nak. Az elmúlt esztendő vé­gén szerződést kötöttek a RAMOVILL-al, s azóta az import és hazai háztartási gé­pek, elektroakusztikai beren­dezések garanciális javítását is a kemencei szövetkezet vég­zi. Gépkocsival járják a járást, és a javításra beadott készü­lékeket tíz községből Kemen­cére szállítják. Újabban az ÁFÉSZ boltjaiban is felveszik a javításra váró gépeket, de az apró hibákat a helyszínen or­vosolják. — Vasipari és faipari mun­kákat is végzünk, sőt a vízve­zetékszerelés is ránk hárul — mondja Bedros János. — Több cipész- és fodrászrészlegünk található a járásban. Persze, ami a férfi- és női fodrászain­kat illeti, elég sok problémánk van. Például nemrég nyitot­tunk Vámosmikolán fodrász­üzletet. Kezdetben ketten két műszakban dolgoztak, aztán egy nap, egy hónappal ezelőtt, az egyik dolgozónk kilépett, ugyanis a helyi tanácstól kis­ipari működési engedélyt ka­pott. Félreértés ne essék, nem a konkurrenciától félünk, csupán azt szeretnénk, ha a helyi tanácsokkal együttmű­ködhetnénk. Most Vámosmi­kolán egy műszakban tart nyitva a fodrászüzlet, a forga­lom is számottevően csökkent. Korábban Szobon történt ha­sonló eset. — Milyen terveik vannak a lakossági szolgáltatás fejleszté­sére? — Mielőtt egy-egy új szol­gáltatást bevezetünk, közvéle­ménykutatást tartunk; mit várnak tőlünk a környékbe­liek. A legújabb profilunk a MEKALOR-kályhák garanciá­lis javítása lesz. Egyik szak­munkásunk éppen most uta­zott el a Mechanikai Művek­hez, hogy kéthetes tanfolya­mon ismerkedjék meg az ott készülő kályhák szerkezetével, gyártásával. — Elmondhatom — szól vé­gezetül az elnök —, hogy né­hány év múlva sikerül a szol­gáltatásban még meglevő fe­hér foltokat felszámolnunk. Tiszta forrás Reméltük, bár igazán cse­kély volt a valószínűsége, hogy Kemencén betoppanunk a népi együttes próbájára. De hát ember tervez ... tetejébe Kalácska Lászlónét, az együt­tes vezetőjét és egyben lelkét nem találtuk a munkahelyén, az iskolában — Szobra utazott. így azután Illés Lajos vb- titkár — aki egyre csak a ke­mencei és a bernecebaráti köz­ségi közös tanács gondjaira te­relné a szót —, és Simon La­josáé kultúrotthon-igazgató ad tájékoztatót a patinás palóc népi együttes jelenéről. A repertoár változatlan: az Aratóünnepség és a Lakodal­mas. Mindkét népi játékban a helyi hagyományokat, népszo­kásokat állította színpadra Kalácska Lászlóné, akiről úgy hírlik, jelenleg is fáradhatat­lanul gyűjtöget. A kétheten­ként megtartott próbákra többnyire meghívnak egy-egy öreget, akit „végkimerülésig” meséltetnek, énekeltetnek. Világos az együttes prog­ramja, úgy is mondhatnánk, ars poétikája: a feledésbe me­rült szokásokat, amelyeket a fiatalok jóformán már hírből sem ismernek, igyekeznek fel­eleveníteni — mi tagadás, nem éppen eszményi körülmé­nyek között. Igaz, táncruhákat vásárolt a húsz főnyi együttes­nek a tanács, s az elmúlt év­ben Miskolcon és Verőcén is felléptek, de baj van az után­pótlással — a fiatalok nem­igen jönnek az együttesbe. A látszólag meddőségre ítélt folklór tiszta forrást azonban semmi nem zavarja meg: be­neveztek és lázasan készülnek a Szóljatok szép szavak má­sodik fordulójára. Könnyen meglehet, hogy egy sikeres te­levíziós szereplés után a köz­ségüket szerető fiatalok közül többen kérik majd felvételü­ket a kemencei népi együttes­be. Árokszállási Éva Kertész Pőter járom a raktárakat. Az üzlet­ben az eladóteret tavaly 25 négyzetméterrel kibővítették, ami 15 százalékos forgalom- emelkedést hozott. Nemsoká­ra beállítják a második mire­litpultot. Másik büszkeségük a fedett udvari raktár. Ugyan­akkor dühösek, mert ötszáz rekeszben 3 ezer üveg várja, hogy elszállítsák, eltorlaszol ez a mennyiség minden he­lyet. A boltban a tanulókkal együtt tízen dolgoznak. A pénztárosok éppen a nehéz fizikai munkára és a nagy anyagi felelősségre való te­kintettel néhány éve boltve­zetői besorolást kaptak. Hege- düsné alapfizetése 1400 forint, ennek az összegnek a 65 szá­zaléka mindenkor fix összeg. A továbbiakban a bolt dolgo­zói minden millió forintos forgalom után 14 300 forintot osztanak fel tízük között ju­talékként. így lesz a fizetése 2700 forint. Az engedélyezett számolási eltérés a napi húsz forintot sem haladhatja meg. Ha meghaladja, akkor már jegyzőkönyvet kell felvenni. — Nálunk ilyen még nem volt — jelenti ki. A legfonto­sabb, hogy az ember ismerje az ármozgást. Tudni kell, hogy melyik cikknél hol ta­lálni az árát, különböző üve­geknek mennyi a betéti díja. Nem lehet sokat gondolkod­Férjével együtt hatezer forintot keresnek és négyen élnek belőle. Köz­ben kétszobás házat építettek, mert két gyerekkel már nem tudtak albérletben, vagy a szülők nyakán élni tovább. — Hanem tudja mi fáj ne­künk, vidékieknek? A meg­különböztetés a szakmában. Példa rá a szabad szombat. Tudomásunk szerint a fővá­rosban már április egytől be­vezetik az üzletekben. Pest megyében, mint az országban mindenütt máshol, csak július elsejétől. Ha viszont nyitva tartásról van szó, akkor mi ugyanúgy tartunk nyitva, mint Budapesten, s nem úgy, mint, mondjuk, Kecelen, vagy Nyíradonyban. Zárva tartás­nál, fizetésbesorolásnál me- gintcsak a hátrányosabb vidé­ki szabályok vonatkoznak ránk. Elharangozták a delet, át­menetileg kiürült az üzlet. A tanulólányok kihordják a kasszából a sok visszavett üres üveget, feltöltik a patronos- kosarat. Hegedűsné is végre felállhat egy kicsit, rendez­kedik maga körül. Pénzt szor­tíroz már előre, hogy amikor háromkor átadja a műszakot, gyorsabban végezzen. — Eseménytelen, örökösen ugyanaz, amit csinálok. Nem, számolhatok be kalandokról, ilyenek az üzletben nem tör- ténnek. Több száz kilót eme­lek naponta és számolok, szá­molok vég nélkül. Este pedig háziasszony vagyok, akárcsak más. Híres embernek érdeke­sebb lett volna a mondaniva­lója a munkájáról. De, ha hoz­zám ragaszkodott, nekem csak ennyiből áll az életem... Komáromi Magda Vízmű Bahason A dabasi ivóvíztársulat át­adta a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak üze­meltetésre a Dunavölgyi Víz­gazdálkodási Társulat által készített vízmüvet. A négy éve kezdődött munka során Dabason hatvan kilométer hosszú csőhálózatot, 270 köz­kutat, 192 föld alatti tűzcsa­pot, egy ötszáz köbméteres víztornyot és hat csőkutat épí­tettek. A vízmű 27 millió fo­rintba került, megépítéséhez a lakosság 750 ezer forint érté­kű társadalmi munkával já­rult hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom