Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-17 / 13. szám
PEST HECTEI <cJtírlap 1974. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Pest megyei amatőrök nemzetközi környezetben Megkérdezték a munkásokat A Gondolat Kiadó új sorozata * A Gondolat Könyvkiadó ebben az évben népszerű, elsősorban munkásoknak szólő is- meretterjesztp könyvsorozatot szándékozik indítani. Az egyes témák megiratásánál, a válogatásnál az általános iskolát, illetve a szakmunkásképzőt végzett olvasók ismereteit veszik figyelembe. A tervezés időszakában felmerült a kérdés: melyek azok a témák, amelyek legjobban érdeklik a munkásokat, a sorozat maj-da- ífi vásárlóit? A kiadó vezetői ennek érdekében felkérték a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének piackutató csoportját, hogy készítsen felmérést egy nagyüzemben. Ennek során a Csepel Vas- és Fómművekben 400 embertől kértek részletes véleményt, betanított, segéd- és szakmunkástól, csoport-, brigád- és művezetőtől. A felmérés során — mintegy mellékesen ■— számos örvendetes adat birtokába jutottak. Kiderült például, hogy a megkérdezettek 30 százaléka rendszeresen olvas, és az alig vagy egyáltalán nem olvasók száma a 10 százalékot sem teszi ki. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a megkérdezett 400 emberből mindössze 57-nek van odahaza 50 kötetesnél kisebb könyvtára, a leggyakoribb a 100—200 kötet közötti házikönyvtár, s több mint 70 ember négyszáznál több könyvet őriz otthonában. Jellemző adatok ezek, ismételten alátámasztják azt a megfigyelést,. hogy az utóbbi néhány évben a könyvek iránt korábban még sohasem tapasztalt érdeklődés mutatkozik hazánkban. A felmérés allkalmul szolgált bizonyos íziésvizsgálatra is. Kitűnt, hogy a munkások között nagy az érdeklődés a természettudományos, műszaki, földrajzi témák iránt, de kevésbé népszerűek körükben a társadalomtudományokkal, a történelemmel, a művészetekkel foglalkozó művek. A megkérdezettek 64 százalékát csak természettudományos témák érdeklik, 20 százalékúk kifejezetten társadalomtudományi műveket forgat, s csupán 16 százalékot tesz ki azoknak a száma, akiket mindkét tudományág érdekel. ______________j.___ He ti, film jegyzet Volt egyszer egy vadnyugat Jelszó: A puszták angyala Hogyan válik egy nyugati kémbanda eszközévé néhány -viszonylag gyanútlan ember, miként aktivizálódnak hosszú évtizedek után is volt háborús bűnösök és kollaboránsak, milyen apróságokra is figyelnie kell a kémelhárításnak — erről szól Igor Gosztyev rendező filmje. Az utóbbi időben több olyan szovjet filmet mutattak be filmszínházaink, amelyekben hasonló kérdések álltaik a középpontban. Nem lehet véletlen, hogy számos A korszerű műveltség megteremtéséért Lenin a művészetről, irodalomról Nagy élmény Lenint olvasni, újraolvasni pedig igen hasznos dolog, mert minden sora útmutató, hiszen minden írása korának tükörképe, és egyben a mához is szól. Most, halálának 50. évfordulójához közeledve, újraolvastam a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent válogatást, amely Leninnek azokat a cikkeit, leveleit és egyéb írásait, illetve kisebb-nagyobb munkáinak olyan részleteit tartalmazza, amelyek megvilágítják a nagy forradalmár gondolkodónak az irodalomhoz és a művészethez való viszonyát. Napjainkban, amikor a szocialista gazdasági építőmunkával egy időben előtérbe került a kulturális-ideológiai munka és általában a tömegkulturális feladat, szükséges a marxizmus—leninizmus tanulmányozása, mert sok kérdésre választ kapunk a klasszikus művekből. Hogyan lehetne az eddiginél jobban, behatóbban foglalkozni a tömegek kulturális nevelésével? Ügy, hogy az eddiginél szélesebb rétegekkel ismertetjük meg ä szocialista kultúra vívmányait. természetesen miközben a múlt legértékesebb, mához szóló eredményeit is a társadalom közkincsévé tesszük. Az a feladat, hogy hazánkban is milliók sajátítsák él mindazt, „ami az emberi gondolkozás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt”. Lenin szavai ezek, aki a szocialista kultúrát mindig az egyetemes kultúra összefüggésében, továbbfejlesztéseként értelmezte. „Ha nem értjük meg világosan — mondotta —, hogy a proletárkultúrát csak akkor lehet építeni, ha pontosan ismerjük az emberiség egész fejlődése által létrehozott kultúrát, csak úgy, ha ezt a kultúrát átdolgozzuk — ha ezt nem értjük meg, nem is fogjuk ezt a feladatot megoldani.” A magyar munkásosztály és pártja megértette ezt a kapcsolatot, s mindent megtesz, hogy a kultúrát, a művészetet minél szélesebb körben élvezzék, mert a milliók által elsajátított kultúra az életet teszi szebbé, teljesebbé. A kultúra fejlődése, persze, még a mi körülményeink között sem egyenletes, azok körében sem, akik magukat marxistának vallják. Lenin még 1923-ban rámutatott arra, hogy „nemegyszer figyelhetjük meg itt azt a rendkívül érdekes jelenséget, hogy a társadalmi életben megtett óriási ugrás együtt jár az egészen kis változtatásokkal szemben tanúsított hihetetlen bátortalansággal”. Ez a je- jelenseg nálunk sem ismeretlen, kulturális területen sem. Vannak országunkban szép számmal olyan szakemberek, párttagok, akik képesek irányítani egy erőmű felépítését, egy város vagy akár egy megye életét. megbirkóznak tíz-tizenöt ezer holdas tsz vagy állami gazdaság sokoldalú szakismereteket követelő munkájával — ugyanakkor lakásukat avult ízlésű bútorokkal rendezik be. színházban szívesebben nézik meg a tingli-tanglit, s pamutgombolyaggal játszó porcelán macska a szobadíszük. Lenin az idézett megjegyzésével a korszerű ízlésre, a korszérű műveltségre, illetve annak elsajátítására buzdított. A partos irodalom elvét Lenin már 1905-ben megfogalmazta. „Mi a lényege ennek az elvnek, a pártos irodalom elvének?” — tette fel a kérdést, majd így válaszolt rá: „Az, hogy a szocialista proletariátus számára az irodalom nem lehet egyes személyek vagy csoportok nyerészkedésének eszköze, sőt egyáltalán nem lehet a proletariátus közös ügyétől független magánügy. Le a pártatlan írókkal! Le az irodalmi übermenschekkel! Az irodalmi munka legyen része az egyetemes proletár munkának...” Máshol az írókkal kapcsolatos véleményét így fogalmazta meg: ..... a mi forradalmunk rendkívül bonyolult jelenség, közvetlen végrehajtóinak és részvevőinek tömegében sok olyan szociális elem van, aki ugyancsak1 nyilvánvalóan nem értette meg azt, ami történt, ugyancsak elzárkózott a tulajdonképpeni történelmi feladatok elől, amelyek elé az események menete állította. És ha igazán nagy művésszel van dolgunk, a forradalomnak legalább egyik-másik lényeges oldalát tükröznie kellett alkotásaiban.” S maga mindent megtett, hogy az írók közel kerüljenek az élethez, a valósághoz. A könyvből kitűnik, hogy milyen szívósan és milyen nagy lelkiismeretességgel kísérte figyelemmel Gorkij irodalmi munkásságát. Mennyi jó és hasznos tanácsot adott Gorkijnak, és tanult is tőle. Ez levelezésükből pontosan kitűnik. Első levelét Gorkijnak 1907. augusz-^, tus 14-én küldte, aki akkor az olasz- • országi Capri szigetén tartózkodott, hívta Gorkijt, hogy látogasson Stuttgartba, ahol tanácskozásra gyűltek az orosz forradalmárok. Lenin és Gorkij levélváltásai sok éven át tartottak. Az utolsó levél 1921. december 6-án keltezett. Arra kérte Lenin az írót, hogy írjon Bemard Shaw- nak, és keresse fel Wellst, aki akkor Amerikában tartózkodott, és kérje fel őket: vegyenek részt az éhezők megsegítésére indított gyűjtésben. , A forradalom győzelme után, amikor minden erejét az új, szocialista állam megteremtése, a polgár- háború győzelmes befejezése. az éhínség megszüntetése kötötte le, akkor is mindig figyelemmel kísérte a kulturális és az irodalmi tevékenységet. Erről tanúskodik sok levele, jegyzete, amelyeket Luna- cSarszkíjhoz írt, aki abban az időben a közoktatási népbiztos volt. Befejezésül hadd idézzük Leninnek Naplójegyzetek című írását, amelyet 1923. január 2-án vetett papírra, amikor már nagyon beteg volt. Ez az írása szinte végrendeletnek hat: „A fő politikai kérdés itt a városnak a faluhoz való viszonya — ez a kérdés egész forradalmunk szempontjából döntő jelentőségű... a hatalmon levő munkásosztály egyik fő feladata, hogy megteremtse az érintkezést a városi munkások és a falu dolgozói között, megteremtse közöttük a baráti viszonynak azt a formáját, amely könnyen megteremthető. Ennek érdekében a gyári munkásokból (a pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek és egyéb szervezeteknek) nagyszámú olyan egyesületet kell alakítaniuk, melyek azt a célt tűznék maguk elé, hogy rendszeresen segítsék a falut kulturális fejlődésében.” ’ Időszerűek és nélkülözhetetlenek Lenin írásai, megjegyzései, és igen érdekes olvasmányok is mindenkinek, de főleg azoknak, akiket érdekel a művészet és az irodalom, s akik a szocialista kultúra terjesztésén és megszilárdításán munkálkodnak. * Több mint ötven esztendő telt el azóta, de a tanítás ma sem vesztett jelentőségéből. Az MSZMP Lenin szellemében, az ő útmutatásai alapján szervezte meg hazánkban a kulturális munkát, a falu és a város összefogását. A kulturális munka fő célja a szocialista nevelés. Ennek rendelnek alá mindent: az ismeretterjesztést, az iskolai nevelés kiegészítését, a szakmunkásképzést, hogy végeredményében az emberek ismeretei lépést tartsanak a tudomány óriási fejlődésével. Gáli Sándor ilyen alkotás készül a szovjet műtermekben, Nyilván egy valós veszély tükröződik ezekben a művekben: az az aknamunka, amelyet néhány nyugati hatalom hírszerzői folytatnak a szocialista Országok ellen, s amely aknamunkáról a közönség legtöbbször nem is nagyon szerez tudomást, mert a vele kapcsolatos biztonsági intézkedések, az elhárítás módszerei nem is tartoznak a nagy nyilvánosságra. Ami nem jelenti, persze, azt, hogy ez a harc nem kemény, kíméletlen, és hogy nincs tele állandó veszélyekkel. Ez az új film a diverzánsok és az elhárítás küzdelmének látványos oldalát állítja előtérbe. Kissé talán túl köny- nyedén is. S a könnyű kéz több ponton oda vezet, hogy nem érezzük elég komolynak a konfliktust, nem érzékeljük eléggé a feszültséget. Amikor a fűm véget ér, úgy ülünk tovább a székünkben, mintha várnánk a történet folytatását, hiszen jószerivel semmi sem oldódott meg. Nos, lehet, hogy ez a furcsa lezárás éppen ezt, a későbbi fiimfolyta- tatást kívánja előlegezni. * Éva és Adám Nem lehet azt mondani, hogy nem életből ellesett kérdéseket feszeget ez az NDK- film, melyet Horst E. Brandt rendezett. Az idősödő, a házi munkában az élettől, a fejlődéstől meglehetősen elmaradt orvosfeleség és a fiatal asszisztensnőjével viszonyt kezdő, majd Összeházasodó neves fogász férj konfliktusaihoz ha- sonlóakról naponta hallhatunk. Azt is tudjuk, hogy esy bizonyos fejlődési fáziseltolódás ,a dolgozó férj és a nem dolgozó feleség közt elég gyakori lehel;. Ezekről a kérdésekről — noha mg már nem jelentik társadalmunk legégetőbb problémáit — lehet érdekes filmalkotást is csinálni. Ez a film azonban megmarad a téma úgyszólván dokumentációs felrajzolásánál, és miután elmondja a leggyakoribb variációt, adós marad a művészi mondanivalóval, a művészi igazsággal és általánosítással. Takács István Napjaink legnagyobb lehetősége az ember; társadalmunk milliós létszámmá sürgeti, gyarapítja a múltban csak kiváló Személyiségekben testesülő alkotóerőt. A szabad idő, a pihenésre szánt második napszak felhasználásával egyre többen érik el az alkotás szintjét a képzőművészetben is. ök az amatőrök,, akik fokozott koncentrációval nemcsak sajátos képi felderítést végeznek, hanem igazi alkotókká válhatnak. Árról tanúskodik az Ernst Múzeumban bemutatott első nemzetközi amatőr képzőművészjeti kiállítás, hogy nemcsak nálunk, hanem lengyel, bolgár, csehszlovák barátainknál is megsokasodott a munkásfestők száma, s ez a folyamat fokozódik az NDK- ban és Romániában is. Ez az első felismerés, amely a tárlat látogatóját felvillanyozza. A másik eszme már a kérdés erejével zúdul ránk: milyen szerepet töltünk be mi magyarok a magas értékrendet képviselő nemzetközi mezőnyben? Nincs szégyenkezni valónk, hiszen Balázs János és a névtelenségből élvonalba jutott Németh Miklós révén a legjobb képeket küldtük a tárlatra a bolgár Tanjo Tanév és a lengyel Stanislav Korpa eseményt jelentő ipűwei mellett. (Az azíonban már érthetetlen, hogy a katalógus képanyagából hiányoznak, pedig ők reprezentálhatnák igazán festészetünk e fontos tartalékhadseregének teljesítményét.) , Örvendetes, hogy a szentendrei Vajda Lajos amatőr stúdió révén Pest megye is képviselteti magát a rangos nemzetközi mezőny t>en: Aknay János, Oláh Mátyás, Matyófalvi Gábor és Holdas György közreműködésével. Érdekes, hogy ezen a festményeken és szobrokon Korniss Dezső, de főleg Deim Pál lendítő hatása érződik mintegy érzékeltetve azt a tényt, hogy a szentendrei műhely olyan alkotó egység, ahol hivatásosak - és amatőrök ugyanazt a folyamatot hangolják, építik magukban. Bizonyos zavar mutatkozik a mi anyagunk kiválasztásában, hiszen amilyen jó mozzanat a m&nori Szemök György szobrának elhelyezése, ugyanannyira hiányzik a galgamá- csai Úudás Juli művészete, s kimaradtak az érdi, gödöllői amatőrök is, pedig jól egészíthették volna ki a csepeli munkásotthon képzőművész szakkörének színvonalas kollekcióját. így az az érzésünk, hogy többen vagyunk, mint amennyit a kiállítfs megmutatott értékeinkből. Másutt is találkozunk ugyanis a megyében útkereső amatőrökkel. A Közgazdaságtudományi Egyetem is újít. A klubhelyiségében alkalmazottjának műveit nézik a'diákok, Brenner László akvarelljeit, aki ruhatári dolgozó és festő egy személyben. Megható, ahogy a tárlat vendégkönyvében az egyetemi hallgatók indokolt elismeréssel bíztatják további művészi munkára azt a munkásfestőt, aki Szentendrét, Dunakanyart, zebegényi tájat fest szabad idejében. Átvehetnék ezt a gyakorlatot ~ felsőoktatásunk intézményei, hiszen egy-egy kiállítás — mint legutóbb Lit- key György bemutatkozása a gödöllői Agrártudományi Egyetemen — jól szolgálja az esztétikai nevelést. ' A januári tárlatok változatos programjában találkozunk az Iparművészeti Főiskola friss diplomásaival, akik a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai galériájában vonultatják fel bátran korszerű elképzeléseiket a plakát további lehetőségeiről. Meghökkentő lapjaik műgondja szoros, ezért fejlődésük is biztosított, utal hajdani iskolájuk mesteravató alaposságára. Szparták Volkov lepkeszárnyakból ragyogóan összeállított képsorozata a Bolgár Kultúra kiállítóhelyiségében látható. A holdösvényt, patakot, őszi sétányt, Balkánhegységet, Fekete-tengert páratlan módon rakosgatja, könnyed pillangók színes szárnyaival fest. Drégely László kamaratárlata a Helikon Galériában most nyílt meg. A vegyes technika leleményességével készült alkotások jelzik, hogy a kitűnő díszlettervező jó festő is egyúttal, aki elmélyült művekkel tiszteleg a hajdan és nemrég még Szentendrén alkotó Vajda Lajos és Koydor Béla emlékének. * Ágh Ajkelin Lajos legújabb festményeit a mélytengerek világa és a Budapesten nemrég bemutatott litván borostyánkiállítás ihlette. Ö az a művész, aki gazdag változatokban képes beszámolni megrendüléseiről. Régebben barlangok ragadták meg, most a tenger és a borostyán, de a kép indítója mindig az élmény, melyet elmélyült variációkkal hitelesít, g kettős lelkiismeretesség szerzi a Ferencvárosi Pincetárlaton bemutatott műveinek jogos sikerét. E hasonló megközelítés még nagyobb intellektuális erővel jelentkezik a Stúdió tárlatán, ahol Radóczy Gyarmathy Gábor színes rézkarcokban gondolkodik a Myron fogantatásé Diszkoszvetőről, Jobbágylakodalomról, Bartók világáról, Kopernikusz távlatairól. A pozrymi főiskolán végzett fiatal grafikus olyan befejezetlen kiindulási pontról indít, melynek rajzi véglegesítése korunk problémáihoz kapcsolódik: minden mű, minden gesztus szolgálatot teljesít. Hangütése tiszta és eredeti, forrósa a forma, a jövő és a gondolkodás megőrzött tisztelete. Losonci Miklós PÁRIZS Nagydíjas magyar hanglemezek A Francia Hanglemez-Akadémia két ’ Hungaroton-lemezt tüntetett ki nagydíjjal: Liszt Ferenc Szent Erzsébet Legenda című oratóriumának felvételét, Ferencsik János vezényletével, valamint a Ra- jeczky Benjámin összeállításában megjelent magyar nép- költészeti lemezt. Ugyancsak nagydíjjal tüntette ki a francia Hanglemez- Akadémia azt a lemézt is, melyet a Decca hanglemez-vállalat készített, s amelyen a magyar filmharmónikus zenekar Doráti Antal vezényletével Haydn egyik szimfóniáját játssza. Charles Bronson, a Volt egyszer egy vadnyugat főszereplője. hatjuk: a műfaj magához hasonlítja a még oly kitűnő színészeket is. Hehry Fonda, Charles Bronson vagy Claudia Cardinale és társaik pontosan azt és úgy játsszák, mintha névtelen színészekre bízták volna az általuk megtestesített figurákat. Szerencsére ők karakteresebb egyéniségek, s így valamivel többet is nyújtanak, mint a hasonló filmek átlaga. Leone rendező néha gúnyoros fintorokkal jelzi: maga sem egészen azonosul ezzel a stílussal. A film ezekkel együtt is nem több a megszokott vadnyugati törté'netelAiél, ráadásul legalább fél órával bosz- szabb is, mint kellene. Ennek dacára le tud kötni, s közönségsikerre számíthat. A western ugyanis, még, középszerű alkotásaival is, mindmáig képes vonzani. Ezt tudomásul nem venni lehet, de letagadni nem. S miért is kellene? Tűrhető színvonalú szórakoztató filmekre is szükség van, s ezekről úgy sem hiszi senki, hogy a filmművészet csúcsát jelentik. Vagy ha igen, akkor a hiba nem e filmekben van. A western, úgy látszik, halhatatlan. Annyi modern fiimim|vésze- ti kísérlet, annyi új üt, any- nyi, a legnagyobb emberi érzéseket, indulatokat, szenvedélyeket boncolgató, megrázó, felkavaró, vitára késztető alkotás után is, a vadnyugati történeteknek még mindig van vonzásuk. Nem, nem elsősorban a kalandosságuk miatt, bár kétségtelen, hogy a gyakran rop- ipant unalmas új kísérletek, a „lelkizésbe” fúló beszédmániás filmek vagy a mély értelmű képi szimibólumhaland zsák után felüdülésnek hat egy film, amelynek van eleje és vége, van cselekménye és annak vannak fordulatai. Szóval, nem a kalandosság itt az igazi ok, \ Akkor hát mi? Talán éppen ez, a mese. Az, hogy az agyonbonyolított világ helyett egy alapsémákra leegyszerűsített képletet kapunk, amelyben a jók jók, a gonoszak gonoszak, a jók küzdenek az igazságért, a gonoszak küzdenek az igazság ellen, s ha sok viszontagságon és ármányon kell is áttörniük a jóknak, míg céljukat elérik, megmentik a bús özvegyet, megvédelmezik az árvákat, igazságot tesznek. Magam is kissé komolytalanabb hangon beszélek mindezekről, mintha szégyellni kellene, ha az ember szívesen néz meg egy westernt. Holott erről szó sincs. Csak éppen azt szeretném elkerülni, hogy valaki is túlságosan komolyan vegye ezeket a modern meséket. Ez az új, kétrészes, színes, sztárokkal teletűzdelt amerikai—olasz western, a Volt egyszer egy vadnyugat is, ilyen film. Alkotórészei egy sereg hasonló filmből ismertek, akárcsak hősei. Újdonság benne leginkább az, hogy lát-