Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-17 / 13. szám
1974. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK fi« M£C tC^flVfdP Állami támogatás a hús- és zoldségprogramlwz Az élelmiszergazdaság elmúlt évi eredményeiről és a hitelpolitika időszerű kérdéseiről tartott szerdán sajtótájékoztatót Dr. Páles György, a Magyar Nemzeti Bank elnök- helyettese a MUOSZ székházában. Mint elmondotta, á mező- gazdaság sikeres évet zárt. Az eredményeket jelzi, hogy 1973- ban Hét és fél milliárd forint volt a szövetkezetek bevétele, két és . fél milliárddal több, mint egy évvel korábban. A tsz-ek bruttó jövedelme 2 milliárd forinttal, 7 százalékkal haladta meg az 1972. évit. A szövetkezetek és állami gazdaságok 1968-ban összesen 6 milliárd, 1973-ban már 13 és fél milliárfl forint rövidlejáratú hitelt vettek igénybe, ami a korszerű agrártechnika növekvő térhódítását bizonyítja. Az élelmiszergazdaság hatékonyságának fokozására a Nemzeti Bank idén szélesebb körben nyújt hitelt a mezőgazdasági üzemeknek a beruházásokhoz. Támogatja a szocialista országokban gyártott mezőgazdasági gépek vásárlását, ezzel az eredetileg tervezettnél több gép beszerzésére ösztönzi a szövetkezeteket, állami gazdaságokat. Hitelt nyújt azoknak az újévieknek az építéséhez, amelyekben bármely külföldi piacon jól értékesíthető cikkeket állítanak elő. így egyebek között a hízott szarvasmarhával, a tejes és a pecsenyebáránnyal foglalkozó mezőgazda- sági üzemek kaphatnak támogatásit. Az MNB a központi programoknak megfelelően hitelpolitikájában támogatja a nagyüzemi zöldségfejlesztést, a jól felszerelt, korszerű üzemek kialakítását. A húsprogram megvalósításának elősegítésére pedig a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztését, elsősorban a telepek rekonstrukcióját, bővítését és az olcsóbb technológiák bevezetését ösztönzi. A mezőgazdaság továbbfejlődése érdekében a magas műszaki színvonalat igénylő zárt termelési rendszerek további elterjedését is elősegíti a Nemzeti Bank. Ezek a termelési rendszerek többnyire tőkésországokban gyártott gépi berendezéseket , igényelnek, ezért mintegy 30 millió dollárnyi hitelkeretet irányoztak elő 1974-re. A gazdálkodás rendje a tét A termelőszövetkezetek belső ellenőrzéséről A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa utóbbi értekezletén — amelyet a tsz-szö- vetségi titkárok és elnökök részvételével tartottak meg — Szabó István, a TOT elnöke egyebek között beszámolt a szövetkezetek belső ellenőrzéséről. Mint mondotta: számottevően fejlődött az ellenőrzés rendszere, javult hatékonysága. A tsz-ek ellenőrző bizottságai a gazdálkodás egészére ki* terjedő vizsgálatai során mind határozottabban fellépnek a visszásságok ellen. Hasonló tapasztalatokról tájékoztatta lapunkat dr. Kecskeméti Lajos, a Budajpest környéki Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára is, a szövetség hatókörébe tartozó — szentendrei, budai, dabasi és ráckevei járásbeli — gazdaságok ellenőrző bizottságának munkájáról szólva. Bizottságok feladata — A termelőszövetkezetek belső ellenőrzése nem új keletű fogalom, egyidős a szövetkezeti mozgalommal, tartalmában azonban sokat formálódott. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével, a megváltozott felügyeleti ellenőrzés, a szövetkezeti vezetők megnövekedett vállalkozási kedve új feladatok elé állította a termelőszövetkezetek ön- kormányzatát a belső ellenőrzés terén is. Ha e teendő szóba kerül, általában a számviteli és célgazdálkodási tevékenység vizsgálatát értik rajta,' holott nem egyszerűsíthető le erre az egy, bár fontos terüPest megyében fi foglalkoztatottság aránya jobb az országos átlagnál Tanácskozás a megyei munkaerőhelyzetről Pest megye munkaerőhelyzete viszonylag gyakran téma a megyei párt- és tanácsi testületi üléseken,1 és nem véletlenül. A megye már elhelyezkedésénél fogva is Sajátos helyzetben van. Az elmúlt évek nagyarányú modern „népvándorlása” mindenekelőtt Pest megyét érintette és a fővárosi munkaerő számottevő százaléka Pest megyei lakos. A megye gazdasági fejlődését, a gazdaság struktúrájának változását az ötéves tervek alapján megvalósuló nagy ipari üzemek, a már meglevő, illetve a megyébe települt ipari vállalatoknál végrehajtott fejlesztések, rekonstrukciók, valamint az élelmiszer-gazdaságban végbement és folyamatban levő koncentráció és szakosítás határozzák meg. Mindezek közvetlenül érintik a munkaerőhelyzetet, azt döntően befolyásolják. Éppen*' ezért Buda István munkaügyi minisztériumi államtitkárnak tegnap délelőtt a Pest megyei Tanácson tett látogatása alkalmával ismét ez volt a téma. Tartalékok a távol eső községekben A Munkaügyi Minisztérium és Pest megye vezetői között rendszeres a munkakapcsolat. Első ízben fordult azonban elő, hogy a megye, illetve a szakterület illetékes vezetői a nagyobb átfogó témakörben kötetlen beszélgetésként vitatták meg „az időszerű témát. A beszélgetéshez, vitához jo alapul szolgált a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának írásos összefoglalója, amely ismét csak azt dokumentálhatta, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt Pest megyében a foglalkoztatottak száma és ez kedvezően hatott a lakosság életszínvonalának alakulására. Jellemző, hogy 1960-ban a munkaképes korú népességen belül , 68 százalék volt az aktív keresők aránya, 1972 végére viszont ez a szám 77,8 százalékra változott, és meghaladja az országos átlagot. A munkaképes korú férfiaknál a foglalkoztatottság teljesnek mondható. Magas a munkaképes aktív kereső nők aránya is, 65 százalékon felüli, mégsem lehet azt mondani, hogy a nők foglalkoztatása Pest megye minden részén megoldott lenne. Az agglomerációs övezetben és az iparilag fejlett területeken is, nem mindenütt áll rendelkezésre elegendő számú, a nők részére is alkalmas munkahely. A helyi foglalkoztatási lehetőségekkel nem rendelkező, a fővárostól távol eső községekben is található munkaerő- tartalék. Ez olyan rész volt a tájékoztatóban, amelyhez úgyszólván a beszélgetésben részt vevők mindegyikének volt hozzáfűznivalója. Szóbeli kiegészítőjében dr. Rév János, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője ismét kitért rá. i Dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára a női munkaerő-tartalék és általában a felszabaduló munkaerő, például a mező- gazdaságból a nagyarányú korszerűsödés által szabaddá váló munkaerő társadalmilag hasznos foglalkoztatásának szükségességét hangsúlyozta, lehetőségeit elemezte. Ismét bebizonyosodott, hogy ma már nem lehet úgy szólni a nők foglalkoztatásáról, a nők bérezési problémáiról, hogy ne kerülne óhatatlanul előtérbe a nők szakképzettsége, illetve ennek hiánya. Kevés a nők között a szakmunkás — állapította meg a többi között dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke , kevés Pest megyében is. Bejáró tanulók Ehhez kapcsolódva viszont szólni kellett a szakmunkás- képzés megyei helyzetéről. ’ A továbbtanuló fiatalok aránya szintén meghaladja az országos szintet: 87,1 százalék; az iskolát befejezők közel fele szakmunkásképzésben kíván részt venni. Elgondolkoztató viszont, hogy a továbbtanulók mintegy fele fővárosi iskolákba iratkozott be. Jórészt kényszerűségből. Néhány fontos szakmában ugyanis, így például a vegyiparban nem folyik szakmunkásképzés Pest megyében. Eredményekről, gondokról egyaránt esett szó a tegnapi megbeszélésen. Az utóbbi években jó néhány, a munkaerőhelyzet feszültségeit oldó jelenséget lehetett érzékelni, amint erről dr. Bíró Ferenc és dr. Mondok Pál nyomatékosan szólt. Fokozatosan csökkent a nem kívánatos munkaerő-vándorlás és állandósult a Budapestre naponta bejárók száma is. Ugyanakkor a kívánatosnál lassabban csökkent egy-egy üzemen belül az improduktív munkaerők száma, s miként a kedvező jelenségek sem csupán az anyagiakkal magyarázhatók, nem magyarázhatók azzal kizárólagosan a kedvezőtlenek sem. Ahol gyakorlattá vált Számos példa igazolja Pest megyében is, hogy az ilyen fogalmak, mint munkafegyelem, üzemi demokrácia, munkáskollektíva, munkaverseny, üzem- és munkaszervezés, ott ahol ezeket pontosan értik, s mindennapi gyakorlattá változtatják, közvetlen anyagi erővé is válik és kedvezően hat a gyár, az üzem egész életére. Részletesen elemezte ezek szerepét Buda István államtitkár. Az eredményekre, gondokra Pest megyei példák kínálkoztak. /Néhány üzem életébe, gondjaiba engedett betekintést Gabányi Lajosnak, az MSZMP Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztály- vezetőjének hozzászólása. Dr. Békési László, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese a többi között a megyei tanács és a járási hivatalok munkaügyi dolgozóinak problémáiról beszélt. A továbbiakban Buda István aktuális gazi daságpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. ★ A délután folyamán Buda István államtitkár, dr. Bíró Ferenc, dr. Békési László és dr. Rév János társaságában a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában tett látogatást. D. G. embert, akinek ez munkakörével is összeegyeztethető, kérje a területi szövetség revizori csoportjának segítségét. Az már az ellenőrző bizottság teendője, hogy a revizor megállapításait, 3 föltárt hiányosságokat a szövetkezet tulajdonosainak, tagságának tudomására hozza, javasolja, s ellenőrizze a visszásságok okozóinak felelősségre vonását, gondoskodjék a gazdálkodás rendjének megteremtéséről. A. Z. Kádár-kötet Jugoszláviában — Tito-kötet Magyarországon Jugoszláviában a belgrádi Komuniszt és az újvidéki Fórum könyvkiadó gondozásában szerb-horvát nyelven megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára 1957 és 1972 közötti beszédeinek és cikkeinek válogatott gyűjteménye „A szocialista Magyarország politikája” címmel. ' A Kossuth Könyvkiadó megjelentette Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnöke válogatott beszédeinek gyűjteményét. A kötet Tito 1969 és 1973 közötti legfontosabb beszédeit tartalmazza. letre — mondja a tsz-szövet- ség titkára. Említett beszámolójában a TOT elnöke is kifejtette: szigorodnak a belső ellenőrzés iránti követelmények, mindinkább a szervezeti és működési kérdések átfogó elemzése kerül előtérbe. Dr. Kecskeméti Lajos ehhez hozzáteszi: — A szövetkezeti élet szabályainak betartása, a gazdálkodás az anyagi javajf kezelése és elosztása, az aliammal szemben fennálló kötelezettsége teljesítése fölött is a közgyűlés által választott ellenőrző bizottságok hivatottak őrködni. S erre csak ez a testület képes, amelynek tagjai a gazdaság életét élik, állandóan figyelemmel kísérik a szövetkezeti tevékenység minden részterületét. Tehát az alapvető elv: a szövetkezeti belső ellenőrzés az ellenőrző bizottságok feladata. A mi tapasztalatunk az, hogy e bizottságok s maguk a gazdaságok vezetői is arra törekednek: minél kevesebb rendellenesség forduljon elő gazdálkodásukban a közös vagyon kezelésében, védjék a társadalmi tulajdont Segít a revizori csoport — A szövetkezetek ellenőrző bizottságai általában élnek lehetőségeikkel — mondja a titkár —, azonban azt is meg kell említeni, hogy nem minden esetben tudják-kéoesek jo iáikat teljességgel gyakorolni, kötelességeiket elvégezni. — Miért? — Egyrészt, mert tevékenységük társadalmi jellegű, másrészt, az ellenőrző bizottság tagjainak szakképesítése nem terjed ki valamennyi gaziál- kodási területre. Ilyen esetben a bizottságok munkájuk teljes körű elvégzéséhez kötelesek külső szakértők segítségét igénybe venni, miként ezt a jogszabályok is előírják. E szakértők munkája által válik teljesebbé a bizottságok tevékenysége. Az ellenőrzés jellege továbbra sem változik, megállapításai csakis a szövetkezet tagjainak tájékoztatására szolgálnak, a titkosságot jogszabályok szavatolják. A külső szakértői munkára egyébként bármilyen területen dolgozó, megfelelő szakképzettségű szakembert felkérhetnek. — Nem ró külön gondot a bizottságokra a megfelelő, megbízható szakember kiválasztása? Föltételezzük, nincs kellő ismeretségük ... — E gondtól mentesítette a területi szövetség tagszövetke- zéteit a revizori hálózat megszervezésével. S a gazdaságok szívesen igénybe veszik eme szolgáltatásunkat, A vizsgáló revizort a legnagyobb mértékben segítik munkája során — a könyvelés bizonylatain túlmenően személyes információkkal is. A területi szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek. négy-öt gazdaság kivételével, máris igénybe vették revíziós szolgáltatásunkat. Hangsúlyozom: a területi szövetség mellett működő revizori csoport nem felügyeleti ellenőrzést lát el, hanem a szövetkezetek önkormányzatát támogatja a belső ellenőrzéshez nyújtott segítségével. A tagság tudomásával Ha tehát a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottság nem tud bevonni a vizsgálandó szakterület ellenőrzésébe olyan, a gazdaságban dolgozó, s megfelelő képzettségű szakÁ szervezés értéke \ p^y számítógépes szer- ■ vező intézet igazgatójától hallottam: „Az asztalfióknak nem készítünk szervezési modelleket. Olyan munkának érdemes nekifogni, amelyre igény van, amelyet meg is valósítanak a vállalatok. A pusztán tudományos modell csak elméleti szépség, a tudós gyönyörködhet benne, de a gyakorlati szakemberek fütyülnek rá. A szervezési modellt használhatósága minősíti”. Az idézett gondolatok egy sor ellentmondást rejtenek, ezek bemutatására vállalkozunk most. Kezdjük a „történelemmel”: a munka- és üzem- szervezési párthatározatot követően a vállalatok igyekeztek kapcsolatot találni a szervező intézetekkel. A váci FORTE Fotokémiai Vállalat a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági Intézetét bízta meg egy termelésirányítási módszer kialakításával. A Váci Kötöttárugyár a Könnyűipari Szervezési Intézettől várta gazdálkodásának korszerűsítését. Míg a Taurus Gumiipari Vállalat egy svájci céggel kötött szerződést, az Egyesült Izzóban pedig hazai erőkkel törekedtek a számítógépes programozásra való áttérésre. A modelleket kidolgozták, s aztán már el is hangzottak az első bírálatok: a: FORTE vezetői drágállták, s kevésbé gyakorlatiasnak találták az intézet szakembereinek munkáját. Nem tartották kielégítőnek a szervezési programot a váci Híradás- technikai Anyagok Gyárában, s a Könnyűipari Gépellátó Vállalat váci gyárában sem. Az időbeni visz- szatekintés bizonyítja, hogy a gazdasági egységek és a tudományos intézetek nem könnyen találták meg egymás érdekeit. "t’rdemes az ellentmon- dásokat először az érdekviszonyok tükrében vizsgálni. A tudományos intézmények, szervező intézetek érdeke, hogy nagy apparátussal, komplex, drága terveket készítsenek, hiszen a nyereségérdekeltség itt is szempont. A vállalatok, a gyárak nem az egész szervezetet felforgató, a régi módszereket teljesen elvető programokat várnak, hanem azt, hogy a legégetőbb hibákat tárják fel, s orvosolják — kis apparátussal, részletekbe menően, olcsón. Ez az első érdekösszeütközés okozza, hogy a szervezési modellek ma még kevésbé gazdaságosak: a kiadás, s a megvalósulás utáni eredmény alig van arányban egymással ! Folytassuk az ellentmond dások bemutatását: a tudományos szakemberek a kor legújabb, legmodernebb elveit, módszereit akarják programjaikba bedolgozni. Sok szervező így nyilatkozik: „Nem is a mai\udomány eredményeit kell fehasznál- nunk, hanem a holnap vívmányaira következtetni, hogy a szervezési programok ne avuljanak el meg-, valósításuk pillanatában”. A gyárban egészen másképp vélekednek: adott a munkáslétszám, a technika, a fejlesztés lehetősége, a kooperáció, az anyagellátás, meghatározottak az árak — e zárt világban keressék a tartalékokat a szervezők, gyors, gyakorlatias módszereket szolgáltassanak, ugyanis az elméletieskedés- sel semmire sem mennek a termelés irányításában. A kétféle nézet érthető, s mint minden szélsőség az igazságnak csak egy-egy fontos részletét ragadja meg: az apró toldozás-fol- tozás csak ideig-óráig hat, tartós sikereket nem eredményez — a gyakorlatban nem használható tudományos módszer — legyen az a legszebb — értéket nem teremt. Véleményünk szerint ez esetben a kétféle szélsőség szintézise közelíti meg a legjobban az igazságot: a gyakorlat legmagasabb színvonalán készülje-, nek a legkorszerűbb eszközöket, módszereket hasznosító modellek! Tj’gy másik példával is •*-* szemléltetjük a gyakorlat meghatározó fontosságát: A fiatal szervezési szakember elment az egyik Pest megyei építőanyag-ipari gyárba. Heteken át vizsgálta a vállalat technológiáját, gazdálkodását, együttműködési formáit stb. A gyakorlati kutatás után arra a gondolatra jutott, hogy a termelékenységet jelentősen növelni lehetne, ha az égetőtálcákra több terméket helyeznének. A munkahelyén aztán a legkorszerűbb matematikai módszerekkel kidolgozta; milyen a legelőnyösebb elhelyezési mód. A modell elkészült, elvitte a gyárba, s ott meglepődve mondták neki: ezeket az égetőtálcákat már évek óta nem használják. A modern matematika tehát csődöt mondott, a gyakorlat nem ismerése miatt. Az ellentmondások szemléltetése után térjünk'visz- sza cikkünk alaphangot adó gondolataihoz: „Az asztalfióknak nem készítünk szervezési modelleket”. Jól hangzó mondat, de a lényeget valahogy elrejti. Az asztalfiók valóban nem érdemli meg, hogy „eltevés- re” szellemi munkát pazaroljanak. Ám ha az asztalfiók a „szintet”, a szellemi értéket jelenti, akkor már érdemes ilyen terveket készíteni, hogy a gyakorlatot húzzuk fel minél jobban a tudomány szintjére. „Olyan munkának érdemes nekifogni, amelyre igény van, amelyet meg^is valósítanak a vállalatok.” Ez a gondolat is jól tükrözi a prakti- cizmust, s valószínűleg kedvében jár a gyakorlat szakembereinek: csakhogy a tudománynak kell az igényt felkeltenie a jobbra, a korszerűbbre. A szervezési modellt a modern használhatóság, az elmélet és a gyakorlat színvonalas egysége minősíti, csak így lehet és érdemes beszélni a szervezési modell értékéről. F. P. Hódít a korszerű agrotechnika Egyidős a mozgalommal
