Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

fókusz Djakarta! füstoszlopok _2 ______________________ tk. &i HEGYEI K^úvSap 1974. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK PÁRIZS Baloldali csúcs — hétfőn Jövő héten csúcsértekezletet tartanak a francia baloldali pártok. Az FKP, a szocialista párt és a baloldali radikáli­sok küldöttségei a három párt vezetőinek, Georges Marchais- nak, Francois Mitterrandnak és Robert Fabre-nak a vezeté­sével megvizsgálják a politi­kai helyzetet, s azt, hogy a leg­utóbbi fejlemények mennyi­ben teszik szükségessé a kö­zös program bizonyos korsze­rűsítését, módosítását. Paul Laurent, az FKP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a L’Humanité-nak adott nyi­latkozatában • hangsúlyozza, hogy az FKP nagy jelentősé­get tulajdonít a hétfői csúcs- találkozónak. A jelenlegi helyzetet nem csupán az energiaválság jel­lemzi — hangsúlyozta Paul Laurent —, hanem elsősorban az, hogy minden területen el­mélyült a nagy tőke uralmán alapuló rendszer válsága. A baloldal közös programja eb­ben a helyzetben nem vesztet­te érvényét, sőt, a mai helyzet még inkább bizonyítja irány­mutató javaslatainak helyes­ségét Természetesen azonban számításba kell vinni az újabb fejleményeket, s meg kell. ha­tározni a sürgős tennivalókat a reakciós politika visszaszo­rítására. Ezekről a kérdések­ről tárgyalnak majd a balol­dali pártok vezetői a január 21-i értekezleten. Messmer miniszterelnök kedden délután nem volt haj­landó fogadni a kommunista párt nemzetgyűlési képvise­lőinek küldöttségét, amely Ro­bert Ballanger-nek, a képvi­selőcsoport elnökének vezeté­sével azért kereste fel a mi­niszterelnökségen, hogy konk­rét javaslatokat terjesszen elő a válság következményeinek elhárítására. A kommunista képviselők — miután a miniszterelnök nem volt hajlandó fogadni' őket — nyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a széles tömegek életkö­rülményeinek súlyosbításával nem lehet megoldani a válsá­got. A gazdasági fejlődést a belső fogyasztás növelésével kellene serkenteni, s a mozgó munkabérskála bevezetésével, a minimális munkabér, a csa­1 ládi pótlék és a különböző j szocialista szolgáltatások eme- | lésével fokozni kell a széles ! néptömegek vásárló erejét Rögzíteni kell a legfontosabb ! közszükségleti cikkek árait, s | meg kell szüntetni az azokra kivetett fogyasztási adót Skyhawkok Chilének A chilei fasiszta junta hi­vatalosan bejelentette, hogy rövidesen megérkezik Chilébe az a húsz Skyhawk típusú amerikai harci gép, amelyet a junta vásárolt az Egyesült Államoktól. Brüsszeli mérleg A Közös Piac miniszteri ta­nácsának kétnapos ülésszaka csupán egyetlen fontos kérdés­ben tudott határozatot hozni s ebben is felemás módon — ál­lapítják meg Brüsszelben. Míg a miniszterek tovább halasz­tották a komoly nehézségeket okozó döntést a közös terület­fejlesztési alap kérdésében — s emiatt változatlanul nem lé­pett érvénybe technikailag például a nyugat-európai gaz­dasági és pénzügyi együttmű­ködés második szakasza, — addig sikerült valamiféle meg­egyezést kidolgozniuk az olaj­fogyasztók washingtoni érte­kezletének Nixon elnök által javasolt tervére vonatkozóan, bár a közös elvek meghatáro­zása elmaradt A Közös Piac hivatalos képviselője a meg­beszélésen Scheel bonni kül­ügyminiszter, a tanács jelen­legi elnöke, illetve Ortoli, a Közös Piac brüsszeli bizottsá­génak elnöke lesz, a kilenc tagállam szabadon dönthet, részit vesz-e egyénileg a ta­nácskozáson, azonban a Közös Piac ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyien — tehát azok is, akik eredetileg nem kaptak meghívót — ott lehessenek Washingtonban, feltéve, ha részt kívánnak venni a mun­kában. Jobert francia külügyminisz­ter újságíróknak elmondotta, Párizs egyelőre nem döntött a részvételről, s igen valószínű, hogy nem képviselteti magát az értekezleten. A francia kül­ügyminiszter több kifogást is emelt a washingtoni tervekkel szemben, s ehelyett azt ja­vasolta, hogy a termelők és a fogyasztók — beleértve a gaz­daságilag fejletlen, de olajim­portra szoruló országokat is — az ENSZ égisze alatt ren­dezzenek konferenciát. Jobert ragaszkodott ahhoz, hogy a Közös Piac megbízottai Wa­shingtonban csak a közösen kidolgozott álláspontot képvi­seljék s ezzel kapcsolatban előterjesztette a francia kor­mány ötpontos javaslatát is. Ennek egyik legfontosabb pontja, hogy Nyugat-Európa maradjon független, és csupán technikai, hosszútávú megol­dást kívánó kérdésekben mű­ködjön együtt az Egyesült Ál­lamokkal. CSAK RÖVIDEN... DMITRIJ POLJANSZKIJ, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere, az SZKP Politikai Bizottságának tagja szerdán Moszkvában fogadta Kaza- reczky Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi, miniszterhe­lyettest és megbeszélést foly­tatott vele az országaink kö­zötti mezőgazdasági együtt­működés néhány kérdéséről. BRIAN FAULKNER észak­írországi tartományi minisz­terelnök szerdán Dublinba ér­kezett, hogy tárgyalásokat folytassa Liam Casgrave-val, az ír Köztársaság kormány­főjével. ERNESTO GEISEL tábor­nok, az újonnan megválasztott brazil elnök kedden este tar­tott rádió- és televíziós beszé­dében felvázolta az új kor­mány politikáját. Leszögezte, hogy folytatják „az 1964-es forradalom” célkitűzéseinek valóraváltását, ami gyakorla­tilag a reakciós belpolitika folytatását jelenti. USA: Negyedszázaddal a nagy per után N egyedszázaddal ezelőtt kezdődött a leghosszabb politikai per Ameriká­ban. . A perre az ameri­kai történelem legsötétebb korszakában került sor, ami­kor a hidegháború dermesztő légtömegei árasztották el a vi­lágot. 1949. január 17-e volt... A per előtörténete hónapok­kal korábban kezdődött. Még 1949. július 20-án letartóztat­ták az Egyesült Államok Kom­munista Pártja országos bi­zottságának tizenkét tagját. A perbe fogottakat .az ügyész ezzel vádolta: „1945. április 1-től, vagy körülbelül ettől fogva és ezt követően folyamatosan egészen a jelen vád kibocsátásának időpont­jáig és azt beleértbe, a szóban- forgó vádlottak (a 12 vádlott neve) törvényellenesen, meg­fontolt szándékkal és tudato­san összeesküvést szőttek egymás között és az esküdtek előtt ismeretlen egyéb szemé­lyekkel, hogy az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjaként olyan társaságot, csoportot és egyesületet szervezzenek, amelynek tagjai... összeeskü­vést szőttek, hogy tudatosan és megfontolt szándékkal hir­dessék és tanítsák az Egye­sült Államok kormánya erő­szakkal való megdöntésének és megsemmisítésének szüksé­gességét". A vád azonban semmilyen tényt nem tudott annak igazolására felvonultat­ni, hogy a KP vezetői valóban az erőszak alkalma­zását hirdették. A koholt vádakat a mun­kásmozgalomba beépített hiva­tásos rendőrspiclik, renegátokT vallomásaival igyekeztek „alá­támasztani". Egy Budenz nevű renegát volt a kormány fő be­súgója. Jellemző: ez az ember, aki a kommunista pártban saj­tóvonalon tevékenykedett, s a Vatikán ell^p maró gúnnyal megírt cikkeivel szerzett hír­nevet, a bíróság előtt hithű katolikusnak mutatta magát. Budenz haladzsáját a hozzá hasonló szabású „tanúk” val­lomásai követték. A per elképesztően elfogult légkörben folyt le. Nyilvánvaló volt, hogy a pert nem csupán tizenkét em­ber ellen indították, hanem az eszmék ellen, amelyeket kép­viseltek: hogy célja, minden haladó erő és csoport megfé­lemlítése. Ennek felelt meg az ítélet: több éves súlyos börtön a vádlottakra. Akik azt hitték, hogy ezzel „lefejezték” az amerikai kommunista mozgalmat, té­vedtek. A párt túlélte üldö­zőit. A perbe fogottak nem törtek meg, s amikor szabad­lábra kerültek, ott folytatták a harcot, ahol kiestek a sorból. Gus Hall ma a KP titkára, Henry Winston, aki a börtön­ben elvesztette szeme világát, a KP elnöke. V annak más tények is, amelyekre érdemes az évfordulón figyelmeztet­ni. A hidegháború szélsőséges hívei elnézték a naptárt, győzelmeik tiszavi- rág-életűek voltak. Az Egye­sült Államok Kommunista Pártját nem sikerült illegali­tásba szorítani, sőt a párt ma tagsági igazolványokat adhat ki tagjainak, akik között sok a huszonöt évnél fiatalabb munkás. Még a tegnapi üldö­zők sorai is megbomlottak. N egyedszázaddal ezelőtt az egész amerikai burzsoá­zia a hidegháborús szovjetellenesség vágá­nyán haladt és tapsolt a per­nek. Ma még a tegnapi üldö­zők közül is sokan felismerik a reális erőviszonyokat, a szo­cialista országokkal való bé­kés egymás mellett élés elke­rülhetetlenségét, azt, hogy ez az Egyesült Államoknak is el­sőrendű érdeke. A szélsőséges vad szovjetellenesség, amely­nek például Jackson szenátor a szószólója, ma már nem többségi irányzat az amerikai uralkodó osztályon belül. S ab­ban a légkörben, amelyben erősödik a realizmus szelleme, többé nem, vagy csak nagyon nehezen lehet inkvizíciós rendszabályokat alkalmazni a haladás hívei ellen. Nem utol­sósorban ezért is üdvözlik és helyeslik az amerikai kommu­nisták is azokat az egyezmé­nyeket és megállapodásokat az USA és a Szovjetunió között, amelyek a kapcsolatoknak ezt pz új tartalmát fejezik ki. Vajda Péter 'V Kongresszusra készül a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége SZERDÁN KEGuEL Dja- kartaDan, a keddi viharos Ja- pan-euenes tüntetések során ieigyujtott épületekből meg mindig füstoszlopok emelked­tek a magasoa. Tanaka japan miniszterelnök biztonsagának szavatolásara az indonéz had- , sereg alakulatai cirkáinak a városban. A hatóságok úgy döntöttek, hogy csütörtöktől kezdve újabb utasításig be­zárják az összes djakartai tan­intézeteket. Több mint öt em­bernek tilos csoportosulni. Az indonéz fővárosban kedden el­rendelt kijárási tilalmat — amelyet egyébként a lakosság, főleg a tüntető diákság amúgy sem tartott be — szerdán reg­gel feloldották. A véres össze­tűzések során hat diák életét vesztette, további 49 megsebe­sült. TANAKA japán kormányfő, aki délkelet-ázsiai körútja so­rán hétfőn érkezett Dj akartá­ba, mindeddig ki sem mozdult az elnöki palota vendégházá- bóL Hírek szerint ma utazik haza Tokióba. A japán mi­niszterelnök öt országot érin­tő tíznapos délkelet-ázsiai kör­útját — amelynek Indonéziá­ban volt az utolsó állomása — úgyszólván végigkísérték a tüntetések. Tiltakozó tömegek fogadták őt Thaiföldön és Malaysiában is... A JAPAN MiNISZTEREL- Noejner. az volt a terve, hogy szerdán Japan djakartai nagy no vétségén taiaikoziit ja­pan ujságtroKkal és Indoné­ziában elő Japan állampolgá­rokkal. Tervéről azonban te kellett mondania. A nagykö­vetség épülete körül ugyanis szinten hatalmas tüntető tö­meg verődött össze. Tiltakoz­tak a japán gazdasági behato­lás ellen, s letépték a japán nemzeti lobogót. KELLEMETLEN meglepe- tésKent érte Japant a nagy­arányú dj akartai diáktüntetés. Az előzetes jelentősek alapján számoltak ugyan azzal, hogy tüntetésekre kerül sor, de nem hitték, hogy a diákmeg­mozdulások ilyen hatalmas méreteket öltenek. Fokozta Japán számára ■ a sokkhatást, hogy Tanaka miniszterelnök délkelet-ázsiai körútja betető­zésének tekintette a djakartai látogatást. A japán kormány azzal vigasztalja magát, hogy az indonéz diákok megnyilvá­nulása nemqsak a japán gaz­dasági behatolás ellen irá­nyul, hanem tiltakozás az in­donéz kormány általános po­litikája ellen is. Ilyen érte­lemben a djakartai diákok „felkelése” lényegesen külön­bözik attól, amit Tanaka mi­niszterelnök Thaiföld főváro­sában, Bangkokban tapasztalt. „PUSZTULJON mindenki, aki kizsákmányolja országun­kat, pusztuljanak azok az in­donézek, akik védelmezik a kizsakmány olókat !” — „Az árak leszorításáért és azért harcolunk, hogy biztosítsuk: Indonézia természeti kincsei az indonézeké!” — ilyen és hasonló jelszavakkal folytat­ták ugyanis szerdán a djakar­tai diákok tüntetéseiket. A kezdetben Japán-ellenes megmozdulások kiszélesednek, új szakaszba lépnek, s éiük legalábbis részben a kormány ellen irányul. Erre utal az a tény is, hogy szerdán mintegy ezer egyetemista és más fiatal meg akarta rohamozni a dja­kartai kormányzó hivatali székhelyét. Szuronyokkal fel­szerelt katonák Kergették szét őket. A TÜNTETŐK a város más pontjain üzletek, éttermek és gőzfürdők kapuit törték be, ablakait zúzták szét. A kar­hatalmi erők tovább folytat­ják járőrtevékenységüket a fővárosban ... A. B. T. SZÖULI közlés szerint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a déli ország­rész politikai képviselői január 21-én Panmindzsonban talál­koznak újból. Hét hét leforgá­sa alatt ez lesz a két fél har­madik értekezlete az ország - 'leges újraegyesítéséről. Ha valaki ezekben a napokban valamelyik jugoszláviai nagyüzem­ben a termelés kérdéseiről, a mun­kások életéről érdeklődik, előbb- utóbb a JKSZ (a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége) kongresszusának témájára terelődik a szó. A kong­resszust az idén tavasszal tartják, de előkészítése már hosszabb ideje fo­lyik. Megtartották a köztársasági pártkonferenciák legnagyobb részét, s a különböző szintű taggyűlések, értekezletek, megbeszélések után már elmondható, hogy a kongresz- szusi téziseket megvitatta a párttag­ság döntő többsége. S ha napjaink­ban oly sok szó esik Jugoszlávia- szerte az üzemekben, gyárakban a munkások körében ezekről a tézi­sekről, akkor annak oka, hogy ez a dokumentum rendkívüli alaposság­gal tárta fel a jugoszláv társadalom kérdéseit, és nagy- elvi bátorsággal nyúlt a párt kérdéseihez. A pártlevél Elöljáróban talán essen szó álta­lánosan ezekről a problémákról. Mint azt a jugoszláv párt megálla­pította, a kommunista szövetség szerepe a szocialista forradalom je­lenlegi szakaszában alapjában véve sikeresen, de fokozatosan és meg­lehetősen sok nehézség árán jutott kifejezésre. E nehézségeknek rend­kívül nagy teret szentelnek a tézi­sek (hasonlóan ehhez a magatartás­hoz, jugoszláviai beszélgető partne­reim gyakran mondták: a jelenlegi időszakban inkább a hibákról kell beszélni, hiszen az eredmények ál­talában véve jól érzékelhetők és közismertek). A JKSZ egyszerre küzdött az elmúlt időszakban az ad­minisztratív vezetési rryídszerek el­len és azok ellen az erők ellen, amelyek lekicsinyelték a tudatos, szervezett szocialista erők szerepét a társadalomban. A liberális jelsza­vak általában azt célozták, hogy „a kommunista szövetséget nevelő és általános irányító szervezetté fo­kozzák le, hogy a be nem avatkozás jelszavával letérítsék a mindennapi forradalmi politikai harc és társa­dalmi döntéshozatal útjáról. Hogy a vállalatokban megszüntessék a KSZ_ alapszervezeteket, vagy elsorvasszák szerepüket”. A JKSZ politikai irányvonalával szemben az ellenállás — miként azt a párt tézisei megállapították — egészen az elnökség 21. üléséig nö­vekedett. Fordulatot az úgynevezett pártlevél hozott. 1972 szeptemberé­ben tette ezt közzé a végrehajtó iroda, és személyesen Tito elnök ír­ta alá. t Jugoszláv kommunisták körében általában az a vélemény, hogy a pártlevél megfogalmazta, kifejezésre juttatta a társadalomban meglevő negatív tendenciákat, kimondta azt, amit sokan csak öntudatlanul érez­tek, és ezzel bátorítást nyújtott ezek leküzdéséhez. Mint most a kongresz- szusi tézisek kimondták, s mint ar­ról az előkészítések során sok szó esett, a kommunista szövetség egyes szervezeteinek és vezetőségeinek meg­hátrálása az olyan erők nyomása elől, amely erők érdekei a munkás- osztály érdekeivel állnak ellentét­ben, gyengítette az osztály és a párt kapcsolatait. A KSZ egyes szervezetei és fóru­mai szűk, partikuláris érdekek szó­szólóivá váltak. Ez az érdek gyak­ran szembekerült az egész munkás- osztály érdekeivel. Támadták a de­mokratikus centralizmus elvét. s megpróbálták háttérbe szorítani a pártnak mint a jugoszláv kommu­nisták egységes osztály szervezőt ének szerepét. Voltak olyan tendenciák is, amelyek ■megpróbálták mestersé­gesen megosztani a munkásosztályt, a nemzeti és köztársasági hovatar­tozás alapján. Ami pedig ezzel járt, s ezekből következett: elkerülték a nyílt eszmei-politikai harcot a mun­kás- és szocialistaellenes erőkkel. A pártlevél óta — és ezt a folyamatot elemző munkájával a kongresszus előkészítése elmélyítette — pozitív módon változott ez a tendencia. Az Ikarus példája Egy belgrádi nagyüzem, az Ika­rus (amely éppúgy autóbuszokat ké­szít, mint a ^magyarországi vállalat) példája ebből a szempontból tanul­ságos lehet. A háromezer munkást foglalkoztató üzemben négyszázöt­ven párttag van. Mint a párttitkár elmondta, az országra jellemző ten­denciát itt is tapasztalták: jelentő­sen csökkent a párttagok érdeklődé­se á közügyek iránt. „Hiába voltak összejövetelek, tanácskozások az önigazgatási szervekben, a kommu­nisták szövetségében, másutj, az emberek nem javasoltak, nem is fi­gyeltek. Ügy gondolták, mindegy. Sok tisztességes munkás kilépett a pártból.” A kilépettek száma igen nagy volt, megközelítette a taglét­szám egynegyedét. Ez természetesen nemcsak nyílt szakítás formájában történt. Akadtak, akik nyugdíjba mentek, és ezzel elbúcsúztak a párt­tól, akadtak, akik egészségi állapo­tukra hivatkoztak, voltak, akik azt mondták, nincs idejük gyűlésekre járni, papíron meg nem akarnak kommunisták maradni. De — és ez már a levél után történt — a vizs­gáló bizottság, amelyet éppen a ki­lépések okainak feltárására hoztak létre, megállapította: sokan amiatt távoztak, mert kijelentették: ha . X és Y a JKSZ-nek tagja lehet, akkor ők inkább kilépnek. — Tudja — tette hozzá a párttit­kár —, rendkívül nagy a vezetők, a pártfunkcionáriusok felelőssége. Az ő eszmei-emberi tisztaságuk képvi­seli az egész párt tisztaságát, és nagyon vigyázni kell, hogy a biza­lom ne rendüljön meg. A vezetők felelőssége — Mi történt a pártlevél • után? — Miként a mondás szól, min­denki először a saját háza előtt sö-' pörjön. Először a párt sorait ren­deztük. A hűtőgyár igazgatóját le­váltották emberi fogyatékosságai miatt. Zimonyban, ahol a legtöbb munkás lakik (ebben a belgrádi ke­rületben van az üzem is), megvizs­gálták a polgármester ügyeit. Meg­állapították, hogy éveken át a saját zsebére dolgozott. Kizártuk a kom­munisták szövetségéből, majd bíró­ság elé került. — A kilépő párttagok? — Még a párton kívül vannak, de szinte mind eljárnak megbeszélé­seinkre, reméljük, néhányat közülük ismét visszaszerzünk. Tíz új ta­gunk van, zömében fiatalok. — A pártmunkában mi a legna­gyobb változás? , — Régebben szinte szégyelltük magunkat az örökös megjegyzések miatt: maguk, kommunisták, min­denbe beleavatkoznak. Ma inkább azt mondjuk, ez a jó! Most egy munkásgyűlésen egy ember azt mondta: végre vége a hallgatásnak! Azt hiszem, ez a nagy különbség: bátrabbak * lettünk, bátrabbak le­hettünk! A kongresszus előkészítése során* ez az, ami legtöbbször szóba került. Az az eszmei-politikai akció, ame­lyet a kommunista szövetség jelen-* leg folytat. Arról van szó, miként az a köztársasági pártkonferenciá­kon többször szóba került, „a kom­munista szövetségben erősödik az osztálytörekvés. megváltozik a JKSZ munkamódszere, szociális struktúrá­ja. és fokozatosan érvényesül a mun­kásosztály vezető szerepe a társadal­mi. politikai és művelődési élet min­den területén. Ez politikai célnak nem kevés”. Kereszty András

Next

/
Oldalképek
Tartalom