Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

um. JANUÁR 13., VASÁRNAP fCS? át te ^/Círhap * Érdek — nézőpontok Profilváltás, tanulópénzzel Ha van nyelvünkben olyan fogalom, amelynek megérté­séhez nem szorulunk az értel­mező szótár magyarázatára, bízvást ilyen szó: az érdek. Nincs olyan felnőtt állam­polgár, aki ne tudná — pil­lanatok alatt — megmagya­rázni: mi a saját érdeke. Tár­sadalmunk mai fejlettségi fo­kán azonban az érdek fogal­ma — és tartalma — három kategóriára oszlik: saját — pontosabban —, egyéni, cso­port és össznépi —, vagyis tár­sadalmi — érdekre. B három­féle érdek egyszer egybeesik, másszor ellentétbe kerül. Az ellentétes érdekek összehan­golása napjainkban egyike legfontosabb társadalmi-poli­tikai feladatainknak. Am e feladat olykor nehéz próba elé állít bennünket. Ez történt például az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT váci Tv-Képcső- és Alkatrész- gyárában. Egy ellentétes, kél azonos érdek Varga Elek főkönyvelő, Szúnyog József igazgatási osztályvezető és Molnár Nán­dor üzemvezető — beszélgető partnereim — kétszeresen is kiveszik részüket a dolgozók, a gyár és a népgazdaság ér­dekeinek összeegyeztetéséből: úgyis, mint gazdasági vezetők, s úgyis, mint a vállalati gaz­dálkodás és a vállalati élet kérdései tanfolyamok propa­gandistái. „Kerekasztal-kon- ferenciánk” vezetője, Hor­váth János, az üzemi pártbi­zottság titkára felvázolja az alapképletet: — Ebben a gyárban, ahol több mint tíz éven át tv-kép- csöveket készítettünk, a het­venes évekre gazdaságtalan­ná vált a termelés. A ráfize­tés közvetlen hatását a gyár dolgozói nem érezték meg, mert maga a nagyvállalat nye­reségesen működött, tehát „kihúzott bennünket a csá­vából”. Még nyereségrészese­dést is kaptunk. Világos, hogy ezt az állapotot nem lehetett sokáig fenntartani, ellenke­zett a népgazdaság érdeké­vel; felmerült tehát a kér­dés: bezárják-e a váci gyá­rat — vagy alakítsák át pro­filját más, gazdaságosabb termékek gyártására? A nagy- vállalat vezetősége és a Gaz­dasági Bizottság az utóbbi mellett döntött,, s úgy határo­zott; tv-képcsövek helyett fénycsöveket, fénycsőfojtókat és az izzólámpák bizonyos fajtáit kell gyártanunk. És itt került egymással ellentét­be az egyéni és a vállalati érdek, amely utóbbi ez eset- be.i megegyezett a népgazda­ság érdekeivel. Érthető: a dolgozók érde­ke az volt, hogy — mivel a gazdaságtalan termelés anya­gi következményeit nem ők, hanem a nagyvállalat1 viselte — konzerválják az addigi helyzetet. Féltek az új tech­nológiától és nem utolsósor­ban attól, hogy átmenetileg csökken majd a keresetük. A GB-határozatot természe­tesen végrehajtották. 1972- ben — megfelelő üzemát­rendezések után — megérke­zett Pestről az első fénycső­gyártósor, tavaly a második, s most szerelik a harmadi­kat; a negyedik gyártósor te­lepítési határideje december 31. Megoldás — emberséggel — A profilváltozás, persze, nemcsak olyan átrendezést igé­nyelt, hogy a képcsőraktára­kat átalakítottuk fénycsőgyár­tó üzemekké — a dolgozókat is át kellett helyezni —, foly­tatja a történetet Szúnyog Jó­zsef. — És itt kapott fontos szerepet az emberség, a gon­dos. aprólékos politikai meg­győzés. A gyár gazdasági, párt- és szakszervezeti testü­letéinek képviselőiből társa­dalmi bizottságokat alakítot­tunk amelynek tagjai egyéni­leg beszélgettek valamennyi, az áthelyezésben Közvetlenül vagy közvetve érintett dolgo­zóval. Feltétlenül ennek kö­szönhető, hogy a mintegy 120 főből csupán 4—5 nem vállal­ta az új munkakört, inkább kilépett. E beszélgetések szük­ségességét az érdekellentétek esetleges anyagi kihatásain túlmenően, lélektani problé­mák is indokolták. Ennek megértéséhez két dolgot kell elmondanom. Az egyik: új képcsöveket már nem gyár­tunk. de 1975-ig szerződéses kötelezettségünk van a GEL- KÁ-tól visszavásárolt, bizo­nyos használt képcsőtípusok felújítására. Nos. azok az em­berek, akik hosszú évekig kép­csövet gyártottak, szívesebben dolgoznának a regeneráló üzemben, mint a fénycsőgyár­tóban. A másik: volt a raktá­runkban még 50 ezer képcső­ballon. Szerencsés véletlen folytán sikerült megrendelést szerezni rá Indiától, így 1972- ben még ezt az ötvenezer kép­csövet legyártottuk. Ebből olyan álhír kapott lábra a gyárban, hogy megmarad a képcső profil, sőt, 73-ban már 100 ezres szériát gyártunk In­diának. Ezt a nosztalgiát kel­lett a meggyőzés eszközével, okosan, türelmesen leküzde- nünk. Kezdés új munkásokkal A teljes igazsághoz hozzá­tartozik, hogy különböző szin­tű, fontos döntések elhúzódá­sa miatt mind az áthelyezé­sekkel, mind pedig a fénycső­gyártás betanításával megkés­tek. Közrejátszott ebben az indiai export is, amely olyan embereket kötött le, akiknek már ekkor fel kellett volna készülniük a fénycsőgyártásra. A tervezettnél tovább foglal­kozik a gyár a villanyégők spiráljának készítésével is, mert az új üzem nem készült el időre. Így állt elő az a kü­lönös helyzet, hogy a fénycső gyártására végül is nagyszámú gyakorlatlan, új munkaerőt kellett felvenni. Holott a GB a profilváltozással kapcsolatos döntését éppen arra alapozta, hogy itt megfelelő számban rendelkezésre áll a vákumtech- nikában jártas munkásgárda. Az arány pedig jelenleg két­harmad-egy harmad az új mun­kaerők javára. Az árbevételi terv dönt Varga Elek veszi át a szót: A fénycsőgyártás csoport- munkával, csoportelszámolás­sal történik. Ha tehát egy gyakorlatlanabb munkás va­lamit elront, az egész csoport látja kárát. A gyakorlatlanság eredménye az lett, hogy a ta­valyi termelési és árbevételi tervet nem tudtuk teljesíteni, a dolgozóknak viszont — ha meg akartuk tartani őket —, biztosítanunk kellett a koráb­bi átlagkeresetüket. Tipikus példája annak az esetnek, ami­kor az egyéni érdek a társa­dalmi érdek fölé kerekedik. Molnár Nándor üzemvezető az érdekellentétek újabb pél­dáját hozza elő: — A vezetőknek — műve­zetőktől fölfelé — 1973-ra ki­tűzött prémium összegének tavaly csupán 15 százalékát fizették ki. Logikus, hogyha nem teljesítjük a feltételeket — a tervet —, nincs mit kö­vetelni. Igen ám, de a gyár dolgozóinak túlnyomó többsé­ge nem a fénycsőgyárban, ha­nem más üzemekben dolgozik, s o tervet teljesítette. Ezek az emberek úgy érzik, a kisebb­ség miatt, igazságtalanul rö­vidítik meg őket. Ismét csak az egyéni és a csoport, illetve társadalmi érdek ütközésének lehetünk tanúi. Nekünk pe­dig meg kell értetnünk, hogy az árbevételi terv nem telje­sítése egyformán sújtja a gyár valamennyi dolgozóját, sőt, kihat a vállalat eredményeire is. Nem több, hanem jobb tanfolyam 400 JELENTKEZŐT VÁRNAK A TSZ-EKBŐL A mezőgazdaság fejlődése, a növénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben alkalmazott korszerű technika egyre több hozzáértő szakembert igényel. Az országos statisztika szerint három éve 3000, tavaly pedig már 6000 termelőszövetkezeti vezető gyarapította ismereteit a különféle tanfolyamokon. Sajnálatos tény azonban, hogy Pest megyében csupán közepes — a szakszövetkezetetek és a társulások részéről minimális — az érdeklődés. Kevesen je­lentkeznek a kertészeti, az ál­lattenyésztési és a gépesítési témájú előadás-sorozatokra. Pest megyében a Ceglédi mezőgazdasági szakközépisko­lát bízták meg a továbbképzés megszervezésével. És mit ígér az iskola az ér­deklődőknek? Mindenekelőtt: nem a tan­folyamok számának, hanem színvonalának emelését. A kü­lönféle intenzív, magas fokon gépesített termesztési rendszerek ta­pasztalatairól az ezeket összefogó gazdasá­gok képviselői számolnak be. A tervek szerint az 1974-es tanév különböző tanfolyamain országosan 6 és fél ezer —* kö­zülük mintegy 400 Pest me­gyei — szakember továbbkép­zésére kerül sor. Megyénkből eddig csupán másfél száz je­lentkezési lap érkezett Cegléd­re a gazdaságokból. Az illeté­kesek felhívtáK a termelőszö­vetkezeti elnökök, személyze­ti vezetők figyelmét arra, hogy a beiskolázás nem zárult le, további jelentkezéseket még egyes tanfolyamok kezdete előtt tíz nappal is elfogadják — bízva abban, hogy az orszá­gos eredmények összehason­lításakor nem kerülünk az ér­dektelen, a lemaradó megyék közé. - ’ A. Z. Bekötő utakhoz Előre gyártott útelcmek A lábatlan! vasbetongyár­ban, egyelőre kísérleti jelleg­gel, olyan betonelemek gyár­tását kezdték meg, amelyek­kel meggyorsíthatják az utak építését. Három méter széles, egy méter hosszú vasbeton táblákat készítenek, s ezeket az előre elkészített kavics­vagy földágyon kis kapcsoló- elemekkel lehet szorosan ösz- szeilleszteni. Főutak, autópá­lyák építésére nem alkalmas ez a módszer, de a nagy súlyú és lassú járművek közlekedé­séhez szükséges bekötő utak kialakítására igen célszerűek az előre gyártott elemek. Az előre gyártott vasbeton táb­láknak nagy hasznát vehetik az épülő lakótelepeken is, ahol a végleges utak hiányá­ban a munkagépek gyakran tengelyig süllyednek a sár­ban. A betonlap ugyanis fel­szedhető és újra felhasználha­tó. Három azonos érdek 1973 — a profilváltozás éve — sok gonddal-bajjal telt el a váci képcsőgyárban. A tanu­lópénzt elég drágán kellett megfizetni. Most azonban elő­re kell nézni, új tervek, új célok felé. És folytatni a meg­kezdett rendcsinálást: a „búj­tatott státuszok” felülvizsgá­latát, s az improduktív létszám, az úgynevezett „belső mun­kanélküliség” felszámolását. Ezt kívánja az egyéni, a cso­port és a népgazdasági érdek. Nyíri Éva Szakrajzőrán aa önt ntami 1 <rk a MüM 204. sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézetben, Vácott. Fonalrekord A Pamutfonóipari Vállalat váci gyáregységében múlt év­ben 15 százalékkal növekedett a fonaltermelés. Ezzel a gyár fennállása óta először elérték az évi 800 tonnát. „A magyar és a nemzetközi békemozgalom jubileumi éve mindnyájunkat kötelez!” Az Országos Béketanács főtitkárának nyilatkozata Jubileumi évet kezd a magyar békemozgalom; ne­gyedszázada alakult meg az Országos Béketanács. Ugyancsak megalakulásának 25. évfordulójához érke­zett a Béke-világtanács is, Budapesten sor került a VIII. magyar békekongresszusra, Fw^zkvában pedig megrendezték a történelem legnagyobb szabású béke­demonstrációját, a békeerők világkongresszusát. A jubileumi év kezdetén Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára nyilatkozott lapunknak a magyar békemozgalom külföldi és hazai feladatairól: Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar békemozgalom tevékenyen vett részt az elmúlt időszak­ban a béke megteremtésében, megszilárdításában. A múlt évben például a magyar béke­mozgalom nevében 48 küldött­ség utazott külföldre, 38 kül­döttséget fogadtunk. Részt vettünk szinte a világ vala­mennyi pontján rendezett re­gionális értekezleteken, kétol­dalú tárgyalásokon, a moszk­vai találkozón. — Nemzetközi téren milyen feladatok vár­nak az idén a magyar bé­kemozgalomra? — Az eddiginél szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatunkat a Béke-világ tanáccsal és min­den olyan nemzeti és nemzet­közi szervezettel, mely kí­vánja a békét, s tenni is akar érte. Januárban, a vietnami egyezmény évfordulóján Pá­rizsban nemzetközi tanácsko­zást tartanak. Célja a nem­zetközi közvélemény emlékez- tetése arra, hogy a kialakuló béke idején sem szabad meg­feledkeznünk Vietnamról. A közeljövőben a Béke-világta­nács ismét összehívja Helsin­kiben a nemzetközi bíróságot a chilei katonai junta gyil­kosságsorozatainak elítélésére. E hónap végén az NSZK-ban nemzetközi konferencia érté­keli a jelenlegi görögországi helyzetet. Február 5—6-án konferenciát rendeznek az arab népek szolidaritására. A jubileumi év kiemelkedő ese­ménye a Szófiában február 13—19 között tartandó BVT- ülés, amely számbaveszi 25 éves munkáját, megszabja a közeljövő feladatait. Ez alka­lommal újjáválasztják a Bé- ke-világtanácsot is. — Milyen tervek ké­szültek a hazai béke­mozgalom további sikeres munkája érdekében? — Az Országos Béketanács tagja a Nemzetközi Koordiná­ciós Bizottságnak, amely soron következő feladatául a chilei terror leleplezését tűzte ki cé­lul. Mi ezt teljes mértékben támogatjuk. — Az Országos Béketanács jubileumát méltóképpen kí­vánjuk ünnepelni. Ifjúsági irodalmi és rajzpályázatot hir­fl detünk, amelynek tárgya a béke. Nemzetközi hangver­senyt rendezünk a békemoz­galom támogatására. Értelmi­ségi nagygyűlésre kerül sor a Zeneakadémián, s erre meg­hívjuk a magyar békemozga­lom alapító tagjait is. Több kiadványt tervezünk, bélyeg­sort adunk ki a békéről. A jubileumi évben először adjuk kollektívánknak — üzemi, ál­lami gazdasági, termelőszövet­kezeti. intézményi, iskolai cso­portoknak — a Békemozgalo­mért kitüntető jelvényt. Május '9-i kezdettel ismét megren­dezzük a hagyományos béke és barátság hónapot — záróak­tusa a párizsi egyezmény év­fordulója lesz. Békemozgalmi munkánkat tudományosabban, magasabb színvonalon kíván- vánjuk végezni. Ennek érde­kében újjászervezzük az OBT tudományos bizottságát. — Az Országos Béke­tanács, a magyar bé­kemozgalom tehát a jubi­leumi esztendőt az eddi­gieknél magasabb színvo­nalú. tartalmasabb munká­val ünnepli. — Kilencvennyolc ország 236 nemzetközi, illetve nem­zeti békeszervezetével állunk jelenleg kaocsolatban. Sza­vunk, tekintélyünk van a vi­lág békemozgalmában — ez kötelez is bennünket. Meg­győződésem, hogy a békeszere­tő magyar emberek szívesen vesznek részt közös munkánk­ban, a világbéke megteremté­sében — mondotta befejezésül Sebestyén Nándorné. Erdélyi György Huszonöt éves törvény TAiákkorunk kedves-szo- morkás olvasmánya volt Móra Ferenc „Kalci nált szóda” című elbeszélé­se; talán a legmaradandóbb bepillantást engedte az egykor-volt kisinasok életé­be, döbbenetes kiszolgálta­tottságukra. A vasárnapi iskola padjában szundikáló, az inassorból csupán a ro­botot, a cselédmunkát, a kizsákmányolást ismerő apróka gyerkőcök úgy tes­tesítették meg a maga való­ságában az inaskodást, mint a keservek és nehéz­ségek gyötrő, keserű kor­szakát. Jót nevetnének a ma ina­sai — bocsánat, hiszen a kifejezés is régen a múlté, a szakmunkástanulók —, ha valaki a tizenöt, tizenhat éves fiúkat, lányokat arról faggatná; ugyan takarítot­tak-e a mesternek s meg- pofozza-e őket reggelente a mestemé? Huszonöt esz­tendő s egy éppen negyed- százados törvény emlékez­tet csupán a múltra, rög­zítve a szocialista államban a társadalmi igényeknek megfelelően a szakmunkás- tanulók mai jogait és kö­telességeit. A z 1949. évi IV. törvény „az iparos- és keres- kedőtcnulókról” — úgy fog­lalja össze céljait: a múlt­ban a szakmunkásszükség­letet jórészt a kisiparban képzett tanoncokból. segé­dekből elégítették ki... a tanonci jogszabályokat oly­módon kellett módosítani, hogy a nagyipar átvehesse a képzést, összehangol;ák az iskolákat a tanműhe­lyekkel, s a fiatalok megfe­lelő szociális védelmet kap­janak. Mindezek mellett a magyar munkásság legjobb utánpótlási bázisává kellett formálni a szakmunkáskép­zést, biztosítva megfelelő színvonalát, megadva — először a magyar ipari munkásság történetében — a tanulás, képzés, a mű­velt és öntudatos emberré válás lehetőségeit az inasok százezres táborának. A törvény alaptétele, hogy tanulót csakis tanuló- szerződés alapján lehet fog­lalkoztam; a fiú, leány személyiségjogai, kedve, hajlama perdöntő, legha- marább 14 éves korában, az általános iskola elvégzése után kezdheti meg szak­munkástanulmányait, orvo­si bizonyítvány birtokában, tehát testi és szellemi al­kalmassági vizsgálatok után. í^sakis ott liehet tanulót ^ foglalkoztatni, ahol „erkölcse, testi épsége, egészsége nincs veszélyez­tetve”. Munkája, képzése differenciált, kizárólag a szakmájához tartozó tevé­kenységgel foglalkoztatha­tó. Napi nyolc órát dolgoz­hat, de ebben a pontosan szabályozott idejű elméleti képzésnek is benne kell lennie. A „Kalcinált szóda” kis- inasa meghökkenne, olvas­va a törvényben, hogy sem testi fenyítést nem kaphat a tanuló, sem a „háztartá­si vagy mezei munkáknál” nem foglalkoztatható. Tan­könyvét, tanszereit a mun­káltatója vásárolja, fizet­ségét is pontosan szabá­lyozza a törvény. Az elmúlt negyedszázad azután még tovább fejlesz­tette a törvényt, igazolva az élet követelményeihez. Sorolni is hosszú, hányféle ösztöndíjjuttatás segíti a fiatalokat, mennyi új kollé­gium, szakmunkástanuló­otthon, korszerű tanműhely épült a számukra; milyen sokféle üdülési, sportolási lehetőség között válogat­hatnak. Akik ma — évente több tízezren a szakmun­kásképzést választják to­vábbi tanulásuk formájául, igen könnyen eljutnak az érettségiig is, folytathatják tanulmányaikat gimná­ziumban vagy szakközépis­kolában. TVfa már alighanem csak L 1 kevesen ismerik a IV. törvényt. Olyan természe­tesnek veszik, fogadják le­hetőségeiket, mint a tiszta diákszállásokat, a modem tanműhelyeket, az oktatás legkorszerűbb módszereit. S ez így jó. A törvény Írott szövegét a törvénytár őrzi. Szellemét, igazát a gyakor­lat — az élet táplálja. Várkonyi Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom