Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

PEST MECVEI s!jC(rlap 1974. JANUÁR 13., VASÁRNAP Kétszáz évos az első nyilvános magyar könyvtár Ebben az évben ünnepeljük az első nyilvános magyar könyvtár, a Klimo püspök ál­tal 1774-ben alapított pécsi egyetemi könyvtár fennállásá­nak 200. évfordulóját. Az európai hírű bibliotéka szá­mos értékes kiadványt őriz, köztük ritka középkori kézira­tokat és nyomtatványokat. Eb­ben a könyvtárban található — egyebek között — a XV. iszazadi kéziratos nagykállói ■ kódex és a Velencében nyom­tatott úgynevezett pécsi mis- *sale. ' Új óvoda (Nyálon A társadalmi összefogás eredménye Az a nap, 1973. december 15-e, amikor’ Gyálon felavat­ták az új óvodát, az egész fa­lu ünnepe volt. Aki felnőtt csak tehette, ott volt az át­adáson, a gyerekekkel, a leg­kisebbekkel együít ot't szoron­gott a rendkívül gyorsan, áp­rilistól decemberig felépült, új óvoda még mészszagú falai között, gyönyörködve a Búza- kalász Tsz építőinek szép munkájában, az aprócska bú­torokban, a jól működő, mo­dern berendezésekben. Kürthy Miklós vb-titkár ün­nepi beszédében egyebek közt I azt is bejelentette, hogy az Mint együtt a két régiben wén tovább bővítik az új óvo­J dat, meghozza hacsak lehet i azonnal, ahogyan megérkezik I a jó idő. TV-FIGYELŐ Szení-Gy jjjyi Albert. Akik_ n<ré -3 voit alkalmuk találkozni a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert tanítvá­nyaival, a rövidebb-hosszabb élménybeszámolókból nem egyetlen,, de talán legfonto­sabb tanulságként meggyőző képet kaphattak a világhírű professzor egyéniségének ki­vételes szuggesztivitásáról. En­nek a varázslatos és lenyű­göző szuggesztivitásnak lehet­tünk rabjai két estén át, csü­törtökön és pénteken a kép­ernyő előtt: a hazalátogató Szent-Györgyi Albert két órán át munkájáról és életéről nyi­latkozott. Pontosabban, nem is nyilat­kozott, hantim beszélt, még­hozzá olyan egyszerűen és szemléletesen, olyan magával ragadó erővel, amely tényleg ess#'- a legnagyobbak sajátja. A legbonyolultabb tudomá­nyos problémák is világossá, közérthetővé váltak ebben a fölényes biztonságú, sokszínű előadásban, amely éppúgy nem nélkülözte a pontosságot, mint a humort, sőt az öniróniát sem. '■ Az interjúban-beszélgetés- ben elhangzottak tudományos értékelésére magától értetődő- leg nincs lehetőségünk. De hogy a két estén át sugárzott műsor élményt nyújtóan izgal­mas volt minden néző számá­ra, azt az adás utáni beszél­getéseink tapasztalataira hi­vatkozva tanúsíthatjuk. Egy nagy emberrel, korunk egyik legismertebb tudósával, egyik legnagyobb hatású humanista gondolkodójával találkozhat­tunk. , Köszönjük meg a tévének. Társadalmi munka. Nagyon látványos, tetszetős külsősé­gekkel és formai megoldások­kal jelentkezett péntek dél­után Fáy László és Pauló La­jos vitaműsora. Ügyesen fény­képezett kisfilmet láttunk, amelynek már nézőcsalogató címe is — Ki fizet? — érdek­lődést keltett; ha pénzről van szó — hiába, ilyen világban élünk — mindenki felkapja a fejét Ami azonban a dolgok vele­jét illeti, már jóval keveseb­bet nyújtott a műsor. A ri­portban fiatalok vitatkoztak a társadalmi munkáról, s ahogy az már ilyen esetekben len­ni szokott, sokféle vélemény ^hangzott el, jó is, rossz is, fon­tos és kevésbé fontos, helyes és nem egészen helyes is. A riport egyik gyengesége az volt hogy ezt a sokféle vé­leményt nem válogatta, nem értékelte. Hűvös tárgyilagos­sággal rakta egymás mellé a társadalmi munkáról vallott nézetek tarka kaleidoszkópját, ahelyett, hogy bizonyos ponto­kon egy kicsit elidőzött, szem­lélődött volna. Annál inkább, mert erre a piegállásra a vi­tatkozók jó lehetőséget adtak. Elhangzott a riportban néhány igazán fontos mondat is. A tévé azonban ezeket éppen úgy kezelte, mint az elhanya- golhatókat, s ezért a lénye­ges gondolatok belevesztek a beszélgetés tarka, néhol már majdnem kusza szövevényébe. Mindennek, az ilyenféle vá- logatásnak-órtékelésnek persze magától értetődően az a fel­tétele, hogy maguknak a ri­port készítőinek is markáns elképzelésük legyen a társa­dalmi munka mibenlétéről. A pénteki műsorból azonban ez hiányzott. A kisfilm alkotói­nak nem volt olyan koncep­ciójuk a társadalmi munkáról, amelynek alapján értékelhet- tek-válogatnattak volna. Máskülönben ugyanis nem mentek volna el közönyösen oiyan, mondatok mellett, ame­lyek a társadalmi múmiával Kapcsolatban nagy célokat, maradandó alkotásokat emle­gettek. Az emoereket nehéz arra mozgósítani, hogy — bármennyire fontos lehet is ez egyébként — társadalmi mun­kában, mondjuk, kaszálják le az űtmenti árkok széléről a füvet. De nagyon könnyű, ha jelentősebb, izgalmasabb a cél, ha mondjuk, az a fel­adat, hogy egy fürdőt épít­senek egy közösség számára. Ez esetben nem számít, hogy a munka összehasonlíthatatlanul nehezebb a fúkaszálásnál; ta­lán ez még fokozza is a lel­kesedést. Amint ezt minden szónál ékesebben bizonyítja a gyulai várfürdő, az egész Dél- Alföldnek ez a páratlan léte­sítménye — legyünk patéti- kusak és mondjuk azt, hogy kincse — a modern társadalmi munkának ez a klasszikus és talán legtöbb elméleti tanul­ságot nyújtó példája. Tekintve, hogy a társadal­mi munka gyakorlatilag min­denkit érdeklő és érintő kér­dés, érdemes lenne ezt a té­mát ismét műsorra tűzni. De alaposabb és gondosabb felké­szüléssel, utánanézve annak, tulajdonképpen mit is hozott létre és milyen tanulságokkal járt nálunk az utóbbi eszten­dőkben a valóban nagyon fon­tos társadalmi munka. Ökrös László í Nagy szükség volt Gyálon j erre az új óvodára. Annak el- | lenére, hogy a falu két öreg óvodája, a Kassai utcai és a Petőfi utcai mellé 1972-ben már épült egy új óvoda. Csak­hogy az önmagában még nem volt teljes: a tőle néhány lé­pésre tavaly épült új részleg­gel vált befejezetté, ötcsopor­tos, 173 gyereket befogadni ké­pes óvodává. Hogy ez meny­nyire jelentős eredmény és fejlődés, azt önmagában az is mutalja és bizonyítja, hogy a két régebbi óvodába mindösz- sze 88 gyerek járhatott. A két­csoportos Kassai utcaiba 58, az egycsoportos Petőfi utcaiba 30. Az új óvodába tehát pon­tosan kétszer annyi gyerek jár, mint a két régibe együtt. A szükségleteket persze, sajnos, még így sem tudták kielégíteni. Annak ellenére, hogy az új óvoda munkába állt, 410 felvételi kérelmet kel­lett visszautasítani. S ez nem is a teljes szám az óvodából kiszorult gyerekekről. Még legalább kétszáz olyan kisgye­rek van Gyálon — Kiss Ist­vánná, vezető óvónő szerint —, akiknek szülei nem kérték a felvételt, annyira reményte­lennek ítélték a helyzete'-. Óvoda helyett nagymamák vi­gyáznak ezekre a kicsikre, il­letve, ha a nagyszülők is dol­goznak vagy nem Gyálon lak­nak — a faluban sok ilyen család él —, szomszédasszony, ismerősök gondozzák napköz­ben a kicsiket. Természetesen nem ingyen. A faluban azt beszélik, még öt-nyolcszáz fo­rintokat is elkérnek ilyen napközi felügyeletért, ellátá­sért Több mint másfél millió Akkor, december 15-én, az új óvoda avatásán, természe­tesen nem a gondok álltak az előtérben. Az öröm uralkodott. De azért nem feledkeztek meg a tennivalókról sem. Dr. I Az új épületet a helyi ta- [ nács,' a Búzakalász Tsz és a lakosság, a szülők összefogá­sa hozta létre. A tanács 800 ezer forintot, a termelőszövet­kezet majdnem egymilliót, pontosan 900 ezer forintot for­dított az építésre. A szülők társadalmi munkával járultak hozzá a fontos vállalkozáshoz. Járdalapokat raktak le, ren­dezték az udvart, virágállvá­nyokat, fogasokat készítettek, rend behozták a kerítést stb. Az öttermes — tehát nem túlságosan nagy — új épület szenzációja egyébként a köz­ponti fűtés. Az óvónők talán ennek a kellemes és egyenle­tes meleget árasztó berende­zésnek örülnek a legjobban. Azért is, mert roppant prak­tikus. mert nem kell kályhák fűtésével, tisztításával bajlód­niuk, aztán azért is. mert a központi fűtés bázisa lehet a további fejlesztésnek. Szeretettel várják | Az új óvodában — a falu, a j szülők kívánságainak megfe­lelően — reggel hattól este ha­tig, vagyis 12 órán át tarta­nak a foglalkozások. Ebből a „városi nyitva tartásból” — a falusi óvodák általában jóval korábban zárnak — követke­zik az óvónők legnagyobb gondja is: kevesen vannak. Napi 8—9 órát dolgoznak a kötelező hat és fél óra helyett. Egyelőre azonban nem tehet­nek mást: nincs óvónő. Még képesítés nélküli sincs. Most azonnal fel tudnának venni például egy új óvónőt — ter­mészetesen akár képesítés nél­külit is —, ha lenne jelentke­ző. De sajnos, nincs. Ám, ha egy fiatal lánynak mégis kedve támadna a kelle­mes és kényelmes, modem gyáli óvodában dolgozni, ez­úton is biztathatjuk, sürgősen jelentkezzék. Szeretettel vár­ják. ö. L. Petőfi is respektálta A RÁCKEVEI KÖLTŐ, MŰFORDÍTÓ Lapunk pénteki számában közöltük, hogy a ráckevei Ady Gimnázium tanulói hetenként egy-egy műtárggyal ismerked­nek meg. Most Ats Károly kardját mutatták he a fiata­loknak. Ki is volt Ats Ká­roly ... RÁCKEVE bérelt pusztá­ján, Kisbankházán született 1823-ban Áts Károly költő, műfordító, népköltészeti ku­tató, a román népköltészet el­ső magyar műfordítója. A parasztszülőktől szárma­zó Áts Károlyt a ráckevei ele­mi iskola elvégzése után 1833- ban a kunszentmiklósi gim­náziumba íratták be, majd 1841-től a kecskeméti refor­mátus főiskolán tanult böl­csészetet és jogot. Diáktársai­val, köztük Jókaival megala­pította az önképző társulatot, melynek 1842-től elnöke volt. ő szerkesztette a „Calliopé”-t, a főiskola kéziratos hetilapját is. Bajza az Athénaeum 1842- es évfolyamában leközölte „Ne lopj” és „A mátkalány” című időmértékes költeményeit. 1842. JANÜÄR 12-ÉN egy színésztársulattal Petőfi is Kecskemétre érkezett. Mint Jókai írja, „Ránk, névtelen poétákra nézve már akkor Áts Károly tekintély volt, akit még Petőfi is respektált.. J Ez volt az első és egyetlen kri­tikus, akit Petőfi maga kért fel, hogy mondjon véleményt a verseiről”. A főiskola elvégzése után Ats Károly Pozsonyban jurá- tuskodott; 1844-től Pesten dol­gozott ügyvédként, 1845-ben Pest vármegye esküdtjévé választották. Az 1848—49-es eseményekből tevékenyen ki­vette a részét, mint az első paraszti származású szolga­bíró. 1849-ben egy paraszti gerillaegység parancsnoka­ként fontos katonai feladato­kat teljesített a Duna vona­lánál. Forradalmi tevékenysé­géért 6 év várfogságot kapott, melyet Jozefstadtban-. töltött el. A börtönben nyelveket ta­nult, s végül már 11 nyel­ven beszélt. 1857-TÖL JELENTEK MEG publikációi, melyekben írt a gyermekirodalomról, a mű- és népköltészetről. Legkiemel­kedőbb munkái a román nép- költészet virágairól, főleg a balladákról készített művé­szi fordításai, melyekkel úttö­rőként foglalkozott Magyar­országon. 1888-tól sötétségbe borult elméje, s utolsó éveit a pesti Schwartzer-féle idegszanató­riumban töltötte. 1894. már­cius 1-én halt meg. Holttesté: végrendelete értelmében Rác­kevén, a Károly János utca: református temető Áts-sírbolt- jában helyezték örök nyuga­lomra. Sírfelirata: „Ats Ká­roly 1823—1894. Saját hagya­tékából emeltette a községi képviselő testület.” Itt levő bronz mellszobrát fél évtized­del ezelőtt dr. Kovács József ösztönzésére az Áts-hagyaték- ból épített ráckevei középis­kola előtt felállított emlékosz­lopon helyezték el. Mészáros László Vizsgadrukk Második hete tartanak a félévi vizsgák a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen. Fel­vételünk a növénytani tanszé­ken készült, s a másodéves hallgatók drukkját örökítette meg. Gárdos Katalin felvétel« Jk felelősségről DR. KARA PÁL VR-TITKÁR — Miért éppen az államigaz­gatást választotta? A büntető­jog nyilván izgalmasabb ... — Még az egyetemen bele­csöppentem a tudományos di­ákkörök’ egyikébe, ez pedig az államigazgatási volt. Részben a társaság, részben a tanszék oktatóinak stílusa, hangneme késztetett maradásra. Éveken át tevékenykedtem ebben a diákkörben, s működtem köz­re a tanszék által kiadott anyagok összeállításában és egyéb programokban. — Jogászi feladat a vb-titikári munka? — Egyre inkább az. Különö­sen a két elődjénél jóval ha­tékonyabb új tanácstörvény szentesítése óta. Ismeretes, hogy a helyi tanácsok hozhat­nak rendeleteket, s ezek gya­korlatilag, mint minden jog­szabály a törvény erejével bír­nak. A rendeletek megfogal­mazásán kívül — úgy is mondhatnám —, a vb-titkár a törvényesség őre. — Pomáznak nem egy meg­különböztethető jellemzője van, amely meghatározza a tenni­valókat ... Nagyképűség nélkül kije­lenthetem, hogy itt jóval ne­hezebb betölteni ezt a hiva­talt, ahogy nehezebb tanácsi dolgozónak Is lenni, mint a legtöbb helyen máshol. Buda­pest közelsége, a nemzetiségek, a hatalmas üdülőterület — megannyi olyan téma, amely fővárosi színvonalú közigaz­gatást, ha úgy tetszik, szolgál­tatást igényel. Annak ellenére, hogy a személyi és dologi el­látottságunk nem egy vonat­kozásban rosszabb, mint bár­melyik tanácsnál. — Elég jogszabály segíti a munkáját? — Túlságosan is sok. A túl­szabályozottság az egyik leg­nagyobb gondja a mai köz- igazgatásnak. Az elmúlt húsz­huszonöt esztendőben hihetet­len mennyiségű joganyag je­lent meg, ezeknek tekintélyes részét felülvizsgálta, érdem­ben hatályon kívül helyezte, megváltoztatta az a jogalkotá­si mechanizmus, újabb jogsza­bálytömeg, amely 1968. óta napvilágot látott. — Vagyis: változatlanul sok a jogszabály ... — Az állampolgárok és a joggyakorlók szempontjából egyaránt. Az ügyfelek egysze­rűen képtelenek eligazodni, de még nekünk is kapaszkod­nunk kell annak eldöntésénél, hogy egy jogszabály hatályban van-e még, vagy már nincs. — Beszéljünk a bürokráciá­ról. Az ügyfelek többsége a legnyilvánvalóbban megfelleb­bezendő, s így elintézhető ese­tekben is kapitulál, egyszerűen azért, mert nem tudja, mitévő legyen ... — A mi feladatunk az or­szágos jogszabályok, a köz­ponti rendelkezések érvénye­sítése. Vannak azonban olyan kérdéskörök, amelyek vagy egyáltalán nincsenek közpon­tilag szabályozva, vagy olyan problémákat vet fel a gyakor­lati élet, amelyeket a központi jogalkotók csak általánosan, csupán kontúrjaiban szabá­lyoztak. Ennek a térnek a fel- térképezését szolgálják a tele­pülés jellegét, valamint a he­lyi sajátosságokat figyelembe vevő új tanácsrendeletek, il­letve a korábbinak újabb ren­delettel történő módosításai. — Hallhatnáuk példát? — Az elmúlt évben nálunk három esetben jelentkezett a módosítás igénye. Megemlí­tem a lakások elosztására vo­natkozó új rendeletünket. Lé­nyege ennek az, hogy ezerről ezernyolcszáz forintra emeltük azt az összeghatárt, amelyót a tanácsi lakásigénylők besoro­lásánál még figyelembe ve­szünk. Ezáltal nem egy mél­tánytalanságot szüntettünk meg. Hadd említsek egyetlen példát: adva van egy gyerekét egyedül nevelő édesanya, ke­res mondjuk kétezerkétszáz fo­rintot, ehhez jön a családi pót­lék, kap vagy nem kap volt férjétől gyermektartást — így az alapkeresetet tekintve, il­letve azt osztva kettővel: egy főre nyilvánvalóan több jut ezer forintnál. A korábbi ren­delet értelmében ez a kis csa­lád tanácsi bérlakáshoz nem juthatott volna soha. — Ügy tudom, a lakáskiuta­lásra vonatkozó rendeletet egy másik vonatkozásban is módo­sította a testület. •. — Így igaz, ugyanis a jogo­sultság megállapítását nem­csak az egy családtagra eső jövedelem, hanem a vagyoni helyzet — autó, telek — is befolyásolják. Autó és autó között azonban óriási különb­ség lehet: van, akinek csak egy öreg, ócska Opelbe van, másnak meg vadonatúj Volvó- ja. De az sem mindegy, hogy annak, aki tanácsi lakást igé­nyel, a Balaton mellett fél­milliót érő telke van, a szom­szédja viszont Pomázon ren­delkezik olyan ingatlannal, amely feltehetően még az adó­ját sem éri meg. Éppen ezért az új rendelet lehetővé teszi, hogy különös méltánylást ér­demlő esetekben a korlátozás alól a végrehajtó bizottság autó-, illetve telektulajdonos­nak is felmmentést adhat. — Pomázon tekintélyes szá­mú cigány él. Lakásgondjaik megoldása sürgető feladat. Esetükben ugyanis még az egy családtagra jutó ezer forint is... — ... illuzórikus összeg. Itt azonban két réteget kell meg­különböztetni. Az egyikbe azok tartoznak, akik beillesz­kednek a község életébe, s legalább olyan életszínvonalon élnek, mint bárki más. Igaz, ezek az emberek nem is kér­nek tanácsi lakást, legfeljebb a kedvezményes lehetőségek­kel élnek — csökkentett áron telket vásároltak a tanácstól, élvezik az OTP kamatmentes kölcsönét, és szép családi há­zakat építenek. Mondanom sem kell: a családfenntartók hosszú ideje folyamatos mun­kaviszonnyal rendelkeznek, szakmunkások vagy jó betaní­tott munkások, s természete­sen megfelelő anyagi bázisuk van. — Nagy családosok is? — Akad köztük nagy csalá­dos is. A másik réteg, és ma még ide sorolható, sajnos,' a ci­gánylakosság nagyobbik fele: egyik napról a másikra él, al­kalmi munkából vagy még ab­ból sem, nem ritkán összeüt­közésben a törvénnyel. Nyil­vánvaló, hogy ezek az embe­rek a saját erejükből nem boldogulnak. —' Segíteni kell nekik — m in- ' den szempontból. — A községi tanács, mégha nagyközségi is, érdemben se­gíteni nem tud, hiszen egy csökkentett értékű, úgyneve­zett Cs-lakásnak az ára ma már legalább kétszázezer fo­rint. Megyei támogatással azonban tudunk ilyen lakáso­kat építeni — így épült fel az elmúlt évben Pomázon a köz­ség történetében először, ti­zenkét Cs-lakás. — Tudom, az ügyeskedők fi­lozófiája : minden nagykapu mellett található egy kiska­pu. Jó értelemben hasznosít­ható-e ez a szemlélet. Véletle­nül szem- és fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Lényege az volt, hogy a második ütem­tervben elkészült hat Cs-lakás kijelölt bérlőinek nem adta még ki a lakhatási engedélye­ket, mert az Elektromos Mű­vek mind a mai napig nem vezette be a három házba a villanyt. Ki lehetne-e állítani ennek a hat nagy családnak a tél kellős közepén mégis a lakhatási engedélyeket? Van-e ilyen kiskapu-lehetősége a vb- titkárnak, aki . •. — ... aki ráadásul még az első fokú lakásügyi hatóság­nak is a vezetője, s mint ilyen, a lakásügyeket operatíve is intézi? Ez azonban nem jogi, és nem lakásügyi, hanem kizá­rólag műszaki kérdés. 1974

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom