Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

4 MEGYEI K^Cirtap 1973. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK TANULÓK SZABAD IDEJE Iskolán kívüli művelődés — hasznos időtöltés A harmadik gyermekszínház Hosszú éveik óta 12 társu­lattal járja a falvakat, a leg­eldugottabb településeket a Déryné Színház. Az országjá­A felnőtt dolgozók szabad idejének értelmes felhaszná­lását elősegíteni és biztosítani egyre időszerűbb, szélesebb rétegeket érintő probléma. Legalább hasonló, ha nem fontosabb jelentőségű azon­ban, hogy az iskolásoknak is hasznosan teljen ei a szabad idejé. Erősödő kapcsolatok Ezt a problémát tárgyalta meg Öcsán tartott legutóbbi ülésén a dabasi járás gyer­mek- és ifjúságvédelmi bi­zottsága is, amely megállapí­totta, hogy bár a járás egyes községeiben vannak eredmé­nyek, de általában nem min­denütt használják ki kellő mértékben az adott lehetősé­geket. Nem mindenütt meg­felelő az iskolák és a helyi közművelődési intézmények, a művelődési ház és a községi könyvtár közötti kapcsolat. Kakucson viszont a könyvtár vonatkozásában határozottan jó, csakhogy ott a községi könyvtáros és az iskola ma­gyartanára egy személy. Ócsán a könyvtárral való együttműködés segítésére újabban összekötő tanárt bí­zott meg az iskola Szakköröket várnak Az olvasás kétségkívül rendkívül hasznos időtöltés, ám sok egyéb foglalatosság is lekötheti az iskolások szabad idejét. A bizottság elsősorban a szellemi foglalkozások le­hetőségeit mérlegelte és meg­állapította, hogy ebben a köz­ségi művelődési házak több­sége nem vállalt elegendő részt. Hiányoznak például a különböző gyermekszakkörök, amelyeket főleg a nagy vaká­ció idején kellene megszer­vezni, hogy szinte napközi ott­hont nyújtsanak az iskolások­nak. Természetesen pedagó­gus vezetése mellett, ahogy már éveik óta működnek a táborfalvi és a hernádi műve­lődési házakban ilyen gyer­mekszakkörök. Erre majdnem mindenütt mód nyílna, a művelődési ház vakáció idején is nyitva van és a legtöbb anyagilag is biztosítaná az államtól kapott anyagi támogatásból a szak­körök fenntartását. Bugyin, (öcsán, Táborfalván évi 30 ezer, Dabason 40 ezer forin­tot tesz ki ez a támogatás. Helyiséggondok Másrészt azonban a művelő­dési házak belső kiképzése nem mindenütt alkalmas rá, ‘hogy szakköröknek adjon ott­hont. Hiányzik, vagy kevés bennük a megfelelő kisebb he­lyiség. Az ócsaiban pedig, amelyet a bizottság meg is te­kintet, más célra használnak fel helyiségeket. Itt működik kőpadlós, hideg teremben az általános iskola napközi ott­hona minden hónap egyik fe­lében. mert az iskola tanter­mei közül csak kéthetenként A Monori Mezőgép Vállalat Ceglédi Gyáregysége felvesz hegesztő, lakatos, esztergályos és motorszerelő szakmunkásokat. Jelentkezés: Cegléd, Külső Kátai út. tudnak helyiséget felszabadí­tani erre a célra. Amikor pe­dig nem a művelődési házban van a napközi, helyisége lab­davarró üzemmé alakul át. Aztán a gyógyszertár is dű- ledező, életveszélyessé vált épületéből már régebben a művelődési házba költözött és még jó ideig vendégeskedik benne. Nincs tehát mód rá, hogy az iskolások szabad ide­jük alatt több irányú, szerve­zett iskolán kívüli művelődés­ben részesülhessenek az ócsai művelődiési házban. Ahol kü­lönben az iskolások zenei ne­velése példamutató szép ered­ményeket ér el. Nemcsak kü­lönböző hangszereken tanít­ják játszani a gyerekeket, ha­nem énekkaruk és zenekaruk is van. Széles körű együttműködést! Természetesen a bizottság nemcsak negatívumokat talált a járásban. Az ócsai, Örkényi, újhartyáni, és hernádi általá­nos iskolák, valamint a daba­si és az ócsai gimnázium, bu­dapesti színházakba viszi rendszeresen növendékeit. A Déryné Színház és a kecske­méti Katona József Színház bérletes előadássorozatot tart Dabason, Bugyin, Táborfalván és Űjhartyánban. Ugyanezek­ben a községekben, továbbá Gyálott, meg Ócsán az Orszá­gos Filharmónia rendez ifjú­sági hangversenyeket. Időn­ként a bábszínház szintén fel­keres néhány községet. A Mo­ziüzemi Vállalat a nyári va­káció idején Dabason, Gyálott és Örkényben mutat be ifjú­sági filmsorozatot. A bizottságot — és ez ért­hető — mindez nem elégítet­te ki. Az ifjúság védelmében a szabad idő alatt szervezet­tebb iskolán kívüli művelődé­si lehetőséget tart szükséges­nek és ezért határozatában azt javasolta, hogy az iskolák kös­senek széles körű együttmű­ködési megállapodást a helyi művelődési házzal és a könyv­tárral. Sz. E. ró társulatok száma most újabbal gyarapodott. A gyer­mekszínházi előadások iránti növekvő érdeklődésnek eleget téve a színház igazgatósága az eddigi két gyermekszínház mellé megszervezte a harma­dikat is. Azt. új együttes teg­nap délelőtt tartotta első pre­mierjét: zsúfolt nézőtér előtt I. Xarnauhova és I. Brausze- vics népszerű játékát, a Mese a tűzpiros virágról című zenés darabot mutatta be. Az eredeti mesejátékot az új gyermekszínház társulata számára Tarbay Ede átdolgoz­ta, mindenben megőrizve a két szovjet szerző meséjének szellemét, s Váry Ferenc írt hozzá dallamos, kifejezően hangszerelt kísérőzenét Az előadást, sok nagy sikerű gyer­mekiprodukció rendezője, Csongrádi Mária állította színpadra. A mesejátékkal az új gyer- mekszínház rövidesen ország­járó körútra indul és Pest me­gye községeit is felkeresd. A Duna Boszporuszt idéz Ráckeve török festője Olvasóink segítsége újabb festményeket, dokumentumokat tárt fel Alig negyed éve kértem e hasábokon a Pest megyei Hír­lap olvasótáborát, hogy segít­sen az 1920-as években Rác­kevén élt és tevékenykedett török festő, Tahsin bej mun­kásságának felderítésében. A cikkre számtalan levél, útba­igazítás. segítség érkezett. E rendkívül hasznos nyomjelzé­sek után bukkantam Sándor- fy Sándor, Tilly Mária, Lesz- kovics Katalin, id. Dárdai Ist­ván, Fábry Albert, Pusztai Gyula, Mihály Gyuláné bir­tokában levő Tahsin-íeweíe/c- re, -dokumentumokra s mint­egy harminc festményre. Mindez már az életmű ma­gyarországi részletének lénye­ges feltárását jelenti. Az emlékek vize Az emlékezések egymást ki­egészítő adataiból kiderül, hogy i'ahsin betegsége és bizonyos politikai nehézségei miatt vál­lalt önkéntes emigrációt ha­zánkban. Gyógyulása, házas­sága után tért vissza Atatürk megújhódott Törökországába. 1927 táján érkezett hazájába osztrák feleségével és Dzsizmi fiával, aki szintén festő lett. A Ráckevére írott levelekből kiderül, hogy Tahsin és fia meghalt azóta. Kiderül az is, hogy őrnagyként a török hadsereg térképrajzolója volt. s visszatérését rokonának ma­gas állami rangja biztosította Sándorfy Sándor arra em­lékszik, hogy Tahsin árado­zott a Boszporuszról: „órákig néztem a vizet, mindig más”. Isztambuli, a korábbi konstan­tinápolyi tengerszoros élmé­nyét Ráckeve feltámasztotta. Itt is sokat időzött a vízpar­ton, s képei egész sorában tá­madó, cselekvő hullámokat, csöndes vízringást és a sima víztükör változatait festette. Ráckevei sorozata nosztalgi­kus emlékképek látomásait tartalmazza, melyben a Duna Boszporuszt idéz. Tengeri tá­jainak hullámtombolása Kis­faludy Károly azonos témájú s a Nemzeti Galériában lát­ható művének rokona, de a sirálytöredékek feszültsége — szinte Gorkij viharmadárda- lának hangvételével. — Ke­rnéi pasa reformtörekvéseinek társadalmi drámáját hordozza a súlyos felhőzetben. Vizuális levélváltás Eközben isztambuli és rác­kevei részleteket fest egy idő­ben párhuzamos odaadással, mecsetet, bazárnegyedet. An­gyali-szigetet. akácfát az Eöt­vös utcai Mohalek-ház kör­nyezetéből. Bármit fest. min­den akvarellje utazás Török­országba. vizuális levélváltás a hazával, s ha nem is tud Tahsin: Tengeri táj. (A rácke ebben az időben tényleges kapcsolatot találni Atatürk mozgalmának forradalmi de­mokratizmusával, helyette a Boszporusz állandó ringásának harmonikus világát közelíti Ráckeve vízi utcájának rokon látványalakzatával. Viharos partok, sziklák, hor­gonyzó és orkánba került ha­jók, bárkák jelennek meg fest­ményein Ajvazovszkij modo­rában, de párás hajnalok fé­nyeiben Turner és Egry Jó­zsef eszményei is motoznak művészetében öntudatlanul. S még valami: az isztambuli utolsó, háború és Kemál pasa előtti békeéveinek idillje. E sorozatában török Majális-t láthatunk Szinyei Merse Pál­hoz hasonló impresszioniszti- kus felfogásban és fasorban várakozó mohamedán papokat, akik díszes dereglyén érkező török méltóságot fogadnak. E témát több változatban is megfestette. Mi újság a Duna mentén? Tahsin bej festői segéd­munkát is végzett Ráckevén: szüntelenül korrigálta Tilly Mária és id. Dárdai István munkáit olyan energikusan, hogy több általuk elkezdett képet ő fejezett be. így vál­lalta ráckevei képmásolók vi­zuális továbbképzését igaz ba­rátság önzetlenségével, mely eiőrehaladást és festői örö­möket jelentett esetükben. Mindenkitől rajzi precizitást követelt. Emberségére jellem­ző. hogy asztmás ismerősének Tátrai táj-at festett, amely idegzetnyugtató pasztilla ha­tását is hordozza esztétikai ér­tékei mellett. Tahsin hálája abban is megnyilvánult, hogy később hazatérve Isztambul­ból is több levelet írt rácke­vei barátjainak, amelyekben ielezte e helv varázsát, be­számolt életéről, és érdeklő­Ady-galéria tulajdonában) Egy most előkerült régi fénykép: , Tahsin bej kisfiával dött: „mi újság van a Duna mellett?” Örvendetes, hogy egy ten­geri tája a *ráckevei gimná­zium kis Ady-galériájának tu­lajdonába került. Napkorong sárga izzása hatja át a kék harmóniában ringó csónakot, vitorláshajót és a horizonttal egybeömlő csöndes hullámfe­lületet. Eredeti tehetség hatá­rozott vonalvezetésé érződik a magabiztos szerkesztésben. Tárlatra kívánkozik A Pest megyei Hírlap szé­les olvasótáborának cselekvő szövetségével felkutatott ké­pek az ismertekkel együtt el­érik a félszázat. Mindez már felvetheti azt a gondolatot, hogy a voTt Savoyai-kastélyban ha­marosan időszerűvé válik a gyűjteményes Tahsin-kiállítás, amely értékes adalékot jelen­tene a magyar—török kultu­rális kapcsolatok fejlesztésé­ben is. Losonci Miklós 1 HETI FILMJEGYZET Régi idők focija Garas Oezső a Régi idők focija egyik jelenetében Köcsögkalapos, bajuszkás emberke mosolyog a Nyugati pályaudvar hatalmas üveg- csarnoka alatt várakozók tö­megében. Nyűtt, slampos, hosszú felöltője lobog a boká­ja körül, kilométeres, ócska salja fciliffeg a kabát alól, s míg a várakozókat kerülgeti, egy-egy közeli kép leleplezi arcának keserű vonásait, meg­tört tekintetét. Az emberek között felvillan a hírhedt já­tékosüzér, Turner Pipi kiélt arca, ott látjuk Tokicsot és Brüllt, a két hiénát, ott van­nak a Csabagyöngye SC haj­dani játékosai, ott a Cserép­kalapos Nő, ott a Vajaskenye­res lány — ott van mindenki, akivel a film korábbi képso­rain találkoztunk. Valósággal tartalomjegyzék ez az utolsó jelenet, visszaidézése a figu­ráknak, hangulatoknak, hely­zeteknek, de egyben új szituá­ció is. Mdnarik, a kopott mo- sodás, a Csabagyöngye SC ne­vű grundcsapat szervezője, menedzsere, intézője, edzője, életrehívója és lelke, hosszú, kávébarna felöltőjében bo­lyongva téved ide, s végre itt, a párizsi olimpián elsöp­rő vereséget szenvedett ma­gyar futballcsapat érkezésé­re várók között talál rá a srác­ra, a jövő focistájára. „És boldogan ettek, míg meg nem haltak” — ez a gú- nyoros-érzelmes felirat zárja a filmet, Sándor Pál új alko­tását, melyet Tóth Zsuzsa Mándy Iván novellájából írt. Ám ez a fanyar mesefordulat távolról sem andalító szándé­kú. Ebben a különös légkörű, a szürke mindennapokból né­ha a csodák világába lendülő filmben ugyanis, bár teljes polgárjoggal van jelen a me­se, a film régi, biztos eleme, mégis tragikusan igazi dolgok történnek. Minarik, a megszál­lott mosodás, végrehajtók ke­zére jut, mert minden pénzét a „csapatra” áldozza: ínség- konyháik elesettjeinek sere­gében áll sorba egy tányér le­vesért; vastag pénztárcájú játékosügynökök veszik meg a csapat legjobbjait, a csoda­kapus Vallanyt meg egyene­sen Madridba csábítják; ín­ség, nyomor, a fent és a lent világának kiáltó ellentéte riaszt a filmen. 1924-ben va­gyunk alig valamivel a világ­háború és a Tanácsköztársa­ság után, kiábrándult, illúzió­Koper A nagy lengyel csillagász születésének 500. évforduló­jára Ewa és Czeslaw Petelski lengyel rendezők nagyléleg- ze'ű, kétrészes, színes filmmel áldoztak a világról alkotott képünket alapvetően meg­változtató tudós emlékének. Nem könnyű dologra vál­lalkoztak. Kopernikusz ugyan korának egyik legműveltebb embere is volt, zseniális ma­tematikai és csillagászati ké­pességei mellett a krakkói és az olasz egyetemeken huma­nista műveltséget szerzet*, jogtudósnak és orvosnak is kiváló volt — de élete lénye­gében roppant egyhangúan, szürkén, külső események nél­kül zajlott, különösen azután, hogy hazatért tanulmánya; befejeztével, s nagybátyja, a warmiai püspök szolgálatába állott. Látványos fordulatok­ban bővelkedő filmről tehd sző sem lehető*t. °z meghami­sította volna Kopernikusz kát összezúzó, kemény világ­ban. Mikor Minarik, bolyon­gásai egyikén, betéved a Bo- dográf moziba, az előcsarnok­ban az új Chapíin-filmet hir­detik: Charlie kemény kala­pos, kis bajszos figurája az egyik legnagyobb chaplini mű, A kölyök plakátjairól néz ránk Jackie Coogan, a kö­lyök társaságában. Az utalás — akárcsak a film számos más utalása — nem véletlen: Sán­dor Pál a némafilmek világát, légkörét, technikai trükkjeit és gegjeit, sőt, figuráit is fel­használja, hogy hitelesen meg­teremthesse ezt az 1924-es vi­lágot, s azt a különös, költői- groteszk realizmust, amely Mándy Iván írói világát jel­lemzi. (Mellesleg: először si’ került ezt a világot, melyet sokan annyira filmszerűnek éreznek, valóban egyenérté­kűen visszaadni a filmen, s éppen az által, hogy Sándor nem akarta szó szerint film­re vinni minden mondatát, minden szóképét, minden ha­sonlatát, hanem az ezzel egyenrangú fiimi kifejezéstá­rat kereste meg.) Nos, egyfe­lől a mesék — Minarik, ha akarja röpül, Vallay a még el sem rúgott labdát is kivédi —, másfelől a valóság szorongató jelenségei. S e kettőből létre­jön valami más, több: az adott, és nagyonis reális kor­rajzon túlemelkedve, megér­teti velünk a rendező, hogy Minarik, s megszállott tény­kedése a csapat körül úgyszól­ván időtlen, mert itt arról van szó, hogy megalázások, kudar­cok, letörések, megsemmisü­lések árán is, kell valami, amiben hisz az ember, s amiért küzd, még, ha ez a küzdelem nem kecsegtet is eredménnyel. A Régi idők fo­cija tulajdonképpen ennek a küzdelemnek a filmje, s azt az embert mutatja meg, akit megalázni, kisemmizni lehet, de megtörni, elpusztítani nem. Minarik, a minarikok, ebből a fajtából valók, s ez a fel­emelő a sorsukban, még ak­kor is, ha széthull „a csapat”, elillan az ábránd. De mindig jön egy másik ábránd és egy másik csapat, mert az ember addig marad ember, míg akarni tud valamit. Sándor Pál filmje, s benne Garas De­zső chaplini ihletettségű Mi- narik-figurája, erre figyel­meztet bennünket. nikusz életének tényeit. Maradt a tu­dós belső fejlődésének rajza, annak nyomon követése, hogy milyen körülmények között jutott el felfedezéseihez, s hogyan bocsátotta azokat köz­re. i még itt sem volt olyan egyszerű a dolog, hisz Koper­nikusz legfontosabb nagy mű­ve, Az égitestek forgásáról, akkor hagyta el a nyomdát, mikor a nagy tudós már ha­lálos ágyán feküdt, s így éle­tében hatása sem lehetett iga­zán jelentős. Csak jóval ké­sői ' ismerik fel tanainak az egész vallásos világképet gyö­kereiben megrázó állításait. Mindezek a gátló-nehezitö té­nyezők azt eredményezik a filmben, hogy a történet sod­rása lelassul, a terjengős, tem- nótlan jelenetek ellankaszt- ják c figyelmünket, s csak '-"v felizzó csomóponton ?rezünk meg valamit a tudós és kora konfliktusából. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom