Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-05 / 284. szám

PE 5» MEG 1973. DECEMBER 5., SZERDA K^Csriap Megiörf Körkép a női jég Dányon egyenjogúságról A TORZSGARDAHOZ TARTOZNAK Nélkülözhetetlen Néhány esztendeje történt, Dányon. Riportot akartam írni a Magvető Tsz-beli asszonyok­ról: hogyan élnek, mit és mennyit dolgoznak, van-e sza­vuk, munkával megalapozott tekintélyük a közös gazdaság­ban, mennyi a keresetük, mi történt a községben a második j műszak megkönnyítése érdeké- í ben, jut-e a nőknek idejük egy i kis pihenésre, szórakozásra, — egyszóval: hogy is állunk Dá­nyon a női egyenjogúsággal? A válasz — amit az egész napos vizsgálódás tapasztalatai sugalltak — így hangzott: az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét-gyakorlatát kivéve, 'szin­te nyoma sincs az egyenjogú­ságnak. A vezetőségben muta­tóba akadt egy-két asszony, az i is inkább csak a statisztika j szépítéséért. A pártszervezet soraiban szintúgy, ami nem volt csoda, hiszen errefelé az a mondás járta: „az asszony { ne politizáljon.” A közgyűlése­ken az asszonyoknak „hallgass” volt a nevük, egy joguk volt csupán: átadni az ülőhelyet az italboiti kitérő miatt késve ér­kező férfiaknak! Beszéltem olyan szőlőmunkás asszonnyal, aki kérdésemre, hogy szokott-e a férje segíteni otthon, a ház1 körül, legyintett: „Nem olyan ember az én uram, hogy asz- szonydolgokkal babráljon!” Hangjából a panasz helyett in­kább büszkeséget lehetett ki­érezni. Némi bizonytalanság — Jól emlékszem azokra az időkre, csakhogy azóta itt is változott ám a világ! — mondja , nyomatékkai Bense István, a termelőszövetkezet csúcspárttátkára. — ahogy a tsz erősödött anyagilag, úgy válto- zott-fejlődött a tagság is, s vele az asszonyok helyzete. El­bizakodni ugyan semmi okunk, de nincs az éleinek olyan te­rülete, ahol ne léptünk volna előbbre. Vegyük például a nők arányát a vezetésben. A szö­vetkezet 15 tagú vezetőségében öt nő van. Ha a hat-nyolc évvel ezelőttihez viszonyítom. hatalmas fejlődés. Ha ahhoz mérem, hogy a csaknem 370 dolgozó tagunk kétharmada nő, akkor kevés. Vagy nézzük a választott bizottságokat: nincs olyan bizottság, amelyikben egy, de inkább két asszony ne volna. Ám a bizottsági elnökök — mind férfiak. Azt hiszi, en­nek a nőkkel szembeni bizal­matlanság az oka? Tévedés: a bátortalanság, a felelősségtől való húzódozás. A nők egysze­rűen nem vállalják a bizott­sági elnöki tisztséget. Szó se róla: közgyűlési vagy fegyelmi bizottsági elnöknek lenni olyan termelőszövetkezetben, ahol szegről-végről szinte mindenki rokon — nagy felelősség és nem is mindig népszerű fel­adat! i Végszóra érkezik az elnök — Gödör János — mint maga a két lábon járó bizonyíték: Gó- dorokból is van jó néhány a faluban. Osztozva a közös gondban A legnagyobb változás a po­litikai életben történt, Nem- csalr arra gondolok, hogy a négy tsz-alapszervezet 82 tagja között ma már 15 nőt találni, hogy jutott belőlük három a 9 tagú csúcsvezetőségbe, s ket­tő az, alapszervezeti titkári székbe is, hanem a közös gon­dokban való osztozásra, a köz­életi aktivitásra is. — Lehet, hogy meglepően hangzik, mégis elmondom: a közgyűlési felszólalók többsége — nő. önmagában már ez a pozitív változás jele, de ami­nek még ennél is jobban örü­lünk, az a minőségi fordulat: egyre több a közösség gond­jait érintő hozzászólás, és mind kevesebb az egyéni pa­nasz, a jogos vagy jogtalan kí­vánság — mondja az elnök. Ekkorát fejlődött volna a közösségi szellem, a demokra­tikus iskolázottság néhány év alatt? Bizonyára fejlődött ez is, az is, ám maradjunk a realitások taiaján: az emberek hozzászoktak, hogy akkor is orvoslást találnak egyéni sé­relmeikre, gondjaikra, ha kos­néhány problémát is. Például eddig mindössze hét kisegítő kapott kitüntetést, kormány­kitüntetésben pedig még egy sem részesült. Jutalomszabad­ságot csak ritkán kapnak, és a gödöllői járásban előfordult, hogy 400 forintnál kisebb ösz- szeget adtak át kisegítőnek jutalom címén. Az sem he­lyeselhető, hogy községi szin­ten — a budai járás és Abony nagyközség kivételével — még mindig a minimális 1500 fo­rinton aluli átlagbérek is ta­lálhatók. P. V. A felszabadulás 29. évfordulóján: Sebes Imréről utcát neveznek el Vácott A város felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából Sebes Imréről, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosáról, a Pest me­gyei pártbizottság egykori tit­káráról nevezik el a Honvéd utcát Vácott. Az. utcanévadó ünnepségen — december 8-án, délelőtt 11 órakor — Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára mond ünnepi beszédet. Nemzetközi tanácskozás A munkásosztá utánpótlásotok kérdéseiről A harmadik sá válás folyamata: a munkás- fiatalok szociális, politikai, kulturális helyzete Magyaror­szágon” című vitaindító elő­adását .A főreferátum részle­tesen taglalta ifjúmunkásaink helyzetét, elsősorban a 15—20 éves korosztályon belül, ele­mezte szocialista társadal­munk vezető osztályának utánpótlását, ennek gazdasági, társadalmi, politikai, ideoló­giai, kulturális feltételeit és körülményeit. A tudományos tanácskozás a külföldi rész­vevők felszólalásaival folytat­ta munkáját. Uj vasutas fogorvos! rendelőintézet kezdte meg rendeléseit Vácott. Szolnok és Győr után vidéken ez a harmadik ilyen korszerű MÁV- rendelő, amely közel 300 ezer forintos költséggel készült. A rendelő­ben csehszlovák gyártmányú fogászati berendezés van, amely per­cenként 350—4M ezer fordulatot végez és a vlzcsöves fúró fájdalom- mentes kezelést biztosit. Képünkön: dr. Vajda Péter, a rendelő vezető fogorvosa egyik betegével. / Koppány György felvétel« Tarswly vétlenül fordulnak a téesz gaz­dasági, politikai vezetőihez, s nem a közgyűlésen rabolják el egymás idejét. Tanulnak szakmát is — A bérezéssel nálunk a l nőpolitikái párthatározat előtt j sem volt baj — folytatja Ben­se István. — Ha különbségek adódtak — vagy adódnak — a nők és a férfiak évi kereseté­ben, az két dologból adódhat: a szakképzettségből és a le­dolgozott munkanapok szá­mából. Litkey Miklósáé üzemgaz­dász — egyben a termelőszö­vetkezet nőfelelőse — könyve­lési adatokkal támasztja alá a I párttitkár szavait. Eszerint a | kevés munkanappal rendelke­zők között épp úgy akadtak évi 10 ezer forinton alul ke­reső nők és férfiak, mint a 30—35 ezer forintos kerese- j tűek kategóriájában. Hogy az utóbbiak között több a férfi, annak a traktorosok, szerelők, építőmunkások szakképzettsé­ge, illetve az állattenyésztés­ben dolgozók magas munka­nap száma a magyarázata. I — Megtört a jég a szakkép- I zésben is — újságolja Litkey I Miklósné. — Tavaly szak- munkás-tanfolyamot szervez­tünk a szőlészeti dolgozóknak. Sikeres vizsga esetén 10 szá­zalékos béremelést ígért a je­lentkezőknek a vezetőség. Kö­rülbelül harmincán végezték el a tanfoiyamot, túlnyomó- részt asszonyok. — Hol tartanak a politikai oktatással? — Az első, szerény eredmé­nyeknél — válaszol Litkey- né. — A szülők iskolája és az asszonyok művelődési köre már népszerű a nők között. A politikai oktatásba azonban pártonkívüli nőket korábban csak az irodai dolgozók közül sikerült bevonni. Tavaly tör­tént meg először, hogy fizikai dolgozó nők is bekapcsolódtak a pár (oktatásba. Ugyancsak tavaly szerveztek először a tsz-ben marxista—leninista esti középiskolát: annak is si­került megnyernünk egy-két asszonyt a fizikai munkásnők j soraiból. Változások a családban — Percek óta töröm a fe­jem',. mivel bizonyíthatnánk leginkább a nőik helyzetében végbement változást — szól közbe Bense István. — Olyan bizonyítékot kerestem, ami ar­ra..utal, hogy nemcsak a ter­melőszövetkezetben lett súlya az asszonyok szavának, hiszen a nők poljtikai-gazdasági-tár- sadalmi helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javí­tására bennünket párthatáro­zat és kormányrendelet is kö­telez, hanem szeretném érzé­keltetni a családon belül vég­bement változásokat is. Talán az országjáró kirándulások esete jó példa lesz. Nyolc-tíz évvel ezelőtt szerveztük az el­ső kirándulásokat, bérelt autó­busszal. Napokig tartott, amíg annyi részvevőt „összeagiitál- tunik”. hogy megteljen a busz. Pedig az útiköltséget a tsz fe­dezte, elemózsiát meg ki-ki hozott hazulról. Tavaly ápri­lisban aztán autóbuszt vásá­rolt a tsz a munkaerő szállí­tására. Ez a busz az idén már szűknek bizonyult az ország­járó kiránduláshoz! Másikat kellett bérelni hozzá. S mit gondol, kik jelentkeztek elsők­nek a balatoni, a Duna-ka- nyarbeli vagy a budapesti ki­rándulásra? Az asszonyok! . Ahhoz viszont, hogy eljöhesse­nek, az kellett, hogy a férfiak magukra vállalják arra a napra a ház körüli munkát, a jószágok ellátását. — A kirándulások program- , ja is más ma már, mint nyolc éwdl ezelőtt — veszi át a ' szót Litkey Miklósné. — Eleinte csak a szórakozás, az együttlét volt a fontos. Ma pe- i dig? Kulturális igényük is ■ van az embereknek. Október - ’ ben voltunk például egy buda- : pesti kiránduláson. A prog- i ram így zajlott le- indulásreg- : gél. délelőtt 3 órás városnéző I körút szakképzett idegenveze­■ tetővel, délben közös ebéd — . Ho c'7ia,fvrvrih/i1 Hirvsík’nvwfl. hanem étteremben —, utána látogatás a Magyar Nemzeti Galériában a Megyék népmű­vészete című kiállításon, este cirkuszi előadás: Nők a po­rondon. Ezek az asszonyok már nemcsak azt tudják, mer­re van Pesten az Alkalmi Aruház, hanem Kossuth La­jos szobrát és a Tudományos Akadémiát is! Gyermekkelben a kicsik A változó idők bizonyítéka az az ötvenszemélyes óvoda is — az első gyermekikért Dá­nyon! — amely három eszten­deje épült, társadalmi össze­fogással a községben. Jövőre százszemélyesre bővítik, szin­tén társadalmi összefogással. Vagy mondjam azt, hogy itt, ahol évtizedekig az utca porá­ban nőttek fel a felügyelet nélkül hagyott gyerekek, az egyik legégetőbb gond, hogy a felső tagozatosokhoz hason­lóan oldják meg az alsósok napközi otthoni elhelyezését is? Tizenöt esztendeje még ugyancsak megszólták Dányön áld divatosan öltözködött, „urizált”. Most joggal bosz- szamkodnak a lányok, asszo­nyok, hogy Pestre kell jár­niuk import tergál pulóverért, divatos cipőért, s hogy mo­dem iskolaköpenyből, tréning­ruhából sosincs elég az ÁFÉSZ vegyesiparcikk szak- üzletében. Beesteledett. A művelődési otthonban próbára gyülekez­nek a nemrég alakult termelő­szövetkezeti asszoinykórus tag­jai. A vacsora már megfőtt, a szennyes ruha várhat: majd kimossák szabad szombaton. Nyíri Éva Kedd délelőtt a Postás Mű- 1 velődési Központban három­napos nemzetközi tanácskozás kezdődött, amelyen hat szocia­lista ország szakemberei esz­mecserét folytatnak a mun­kásosztály utánpótlásáról, az ifjúmunkások politikai, társa­dalmi, kulturális helyzetéről, tágabb értelemben a munkás­sá válás folyamatáról. Dr. Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi In­tézetének igazgatóhelyettese köszöntötte a résztvevőket, majd megtartotta „A munkás­S ok minden elférhet 1 benne, az is, ami • mosit éppen nem kell, de rövidesen nagy szükség . lesz rá, s az is, ami ugyan 1 már nem jó semmire, de '• kidobni sincs szívünk. Min­den ipari, mezőgazdasági • üzem nyakában hatalmas tarsoly lóg, s jórészt rajta múlik, hogy értékes holmi­kat vagy értéktelen kacato- kat őriz-e abban. Leg­alábbis ezt bizonygatják beszélgetőtársaim, a Kerté­szeti Egyetem tangazdasá­ga szigetbecsei kerületének munkásai, s példaként említik, hogy náluk a tar­solyból húzták elő azokat a kukoricaadaptereket, ame­lyeket a négy E—512-es s a két SZK—4-es kombájnra szereltek, s amelyek segít­ségével gyorsan, fönnaka- dástól mentesen betakarít­hatták a kukoricát, nem is rossz, 40—12 mázsás átlag­termést véve le a földről. Tarsolyból núzták elő, azaz kihasználták a technikai fejlesztés kínálta lehetősé­get. S azért, hogy a lánc nyilvánvalóbb legyen, told­juk meg néhány szellmei. A Szigetbecsén is használt adaptereket a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ké­szíti, de úgy hogy . ők is a tarsolyba nyúltak-; megvá­sárolták a francia Braud cég licencét. Nem rpaguk öltek időt, pénzt, energiát a kísérletezgetésbe, annak „fölfedezésébe”, amit már másutt régen ismertek, ha­nem belenéztek a tarsoly­ba, mit lelhetnek ott. Hátukról szemük elé ka- nyarították a tartalékok tarsolyát a Nagykőrösi Ál­lami Gazdaságban is, ami­kor úgy döntöttek, hogy fölhagynak a tritikálé sze­gényes hasznot hozó terme­lésével, s helyébe kukorica kerül. Sok az állat a gazda­ságban, elkél a nagy meny- nyiségű takarmány, ám oly’ jól sikerült most az eszten­dő — kilencszáz; hektáron öt fajtát termesztettek, az átlag negyven mázsa —, hogy jut eladásra is kuko­rica. Tarsoly? Persze, hogy az! Hiszen éppen termeszt- gethették volna továbbra is a tritikálét, senki föl nem rója nekik ... L ehetőségekről szólunk, kihasznált alkalmak­ról, de — így teljes a kép — arról sem hallgatha­tunk, hogy az üzemek te­kintélyes hányadának nya­kában ugyan ott a tarsoly, de bizony csak véletlenül, nagy ritkán nyúlnak bele, s akkor sem értő, céltuda­tosan kereső, hanem kutat- gató, valamit csak találó­kézzel. Elégedetten nyug­tázhatnánk például azt a tényt, hogy az országban összesen 326 ezer hektár földterületen folytattak ön­tözéses gazdálkodást, s eb­ből több mint 15 ezer hek­tár Pest megyére jut, ám számoljunk csak: ez mind­össze gyenge öt százalék. A Duna „megyei” folyam, a kertészkedésnek hagyomá­nyai vannak a megyében, s mégis, az öntözés még mindig a tarsoly kincsei között lapul a mezőgazda- sági üzemek tekintélyes részében. Sorolhatunk más­fajta eseteket is, így a meghökkentően nagy kü­lönbségeket az egyes — azonos feltételek mellett gazdálkodó — termelőszö­vetkezetek műtrágya-fel­használása között, vagy azt, hogy megegyező tartási kö­rülmények ellenére a hízó- jószágok súlygyarapodása ugyancsak jelentős eltéré­seket mutat. Túl gyors s éppen ezért megalapozatlan válasz len­ne a mondandónkból kö­vetkező kérdésekre azt fe­lelni, hogy minden a pén­zen, a beruházási, fejlesz­tési forrásokon múlik, s ha majd a közös gazdaságok­nak több lesz a forintja, akkor a tarsolyok is sűrűb­ben nyílnak. A pénz előte­remtése gond, ez tagadha­tatlan, ám sokkal nagyobb gond annak a szemléletnek a visszaszorítása, amely összekeveri a termelési biztonságot a termelési szerkezet, az üzemi ágazati szervezet megmerevedésé­vel, amely nem akar, nem mer kockázatot vállalni. E szemlélet — vigyázzunk, nemcsak a vezetők köré­ben, legalább annyira a fejlesztésről, közgyűlésen, küldöttgyűlésen yitázó, döntő, szavazó tagság köré­ben is — a mezőgazdasági termelés • évszázados ha­gyományaiból táplálkozik, abból, hogy minden gazda­ság — ami a saját fogyasz­tásra dolgozás következmé­nye volt — termeljen mindenből egy keveset. Ma ugyan erre már nincs vál­lalkozó, ám még mindig a bátortalanság, a járatlan úttól irtózás jellemzi az üzemek sorát. V j íjon pusztán szubjek­tív okokban kereshe­tő, lelhető e tartóz­kodás magyarázata? Alig­ha. Oka ennek az a tájéko­zatlanság is, ami az új gé­pek, berendezések, vegysze­rek és tápok, termelési technológiák körül tapasz­talható, s amiért elsősor­ban mm a mezőgazdasági szakembereket, hanem az előállító ipart, a behozatalt lebonyolító külkereskedel­met, az itthon forgalmazó belkereskedelmet kell kár­hoztatni. S legalább ennyi­re oka az elhamarkodott ítélkezés is, miszerint „gyanús” bármiféle újdon­ság, ami a mezőgazdaság berkeiben történik ... Gon­doljunk csak vissza a ki­egészítő tevékenység fo­gadtatására, megítélésére, a tagadhatatlan, de számsze­rűen csekély visszaélés miatti viharokra... Az okok között azután ott ta­lálhatjuk a gazdasági sza­bályozók, ösztönzők néme­lyikét is, azaz összegeződő hatások következménye, s nem okvetlen néhány ve­zető restsége a tarsoly csukva maradása, a benne rejlő értékek kallódása. Hiábavaló noszogatás lenne egyik napról a má­sikra frontáttörést" sürget­ni ; a lassú, megalapozott haladáson a hangsúly, a fo­kozatosságon. Ezen azonban legyen ott a hangsúly, ne felejtődjék el, főként most, amikor az esztendő végére érünk, s amikor a mező- gazdasági üzemekben ké­szíteni kezdik a mérleget, a munkát értékelő, összege­ző beszámolókat. Kerüljön elő a tarsoly, nézzék meg, mit emeltek ki belőle, de még inkább azt vegyék tü­zetesen szemügyre, mi az, amihez jövőre bizalommal nyúlhatnak, ami után a tarsolyban kutatni érde­mes. Mészáros Ottó A tanácsi kisegítő dolgozók élet- és munkakörülményei- rői tárgyalt tegnap Holló Já- nos megyei titkár vezetésével a Közalkalmazottak Szakszer- vezetőnek Pest 'megyei bizott­sága. A csaknem 420 hivatal- segéd, takarító, gépkocsivezető és egyéb beosztásban dolgozó munkája jóval jelentősebb, mint létszámuk mutatja — állapította meg a megyei bi­zottság. A kisegítők gondoskodnak a tanácsok helyiségeinek kultu­rált állapotáról, továbbítják a közleményeket, szállítanak személyeket, sürgős küldemé­nyeket. Rendkívüli esetekben — föként községekben — kü­lönösen nélkülözhetetlenek, ha például tűz vagy üzemi bal­eset miatt azonnali intézke- jlést kell közvetíteni. Kisebb településeken külö­nösen fontos például a kéz­besítők informálómunkája. A lakosságot sok esetben ugyanis a kisegítők tájékoztatják a ta­nácsi rendelkezésekről, a ta­nács vezetőit és előadóit pe­dig a lakosság észrevételeiről, problémáiról. A kisegítők hatvan százalé­ka 5—20 év közötti munka- viszonnyal rendelkezik, húsz évnél régebben van munka­helyén 15 százalékuk. Ilyen betöltetlen állás jelenleg csak a megyei tanácsnál van. So­kan részesültek elismerésben, a Tanácsi munkáért kitünte­tést 88-an nyerték el. Az 1969. évhez viszonyítva mindenhol sikerült javítani az átlagbérüket. Az évenként ren­delkezésre álló soronkívüli előléptetési keret arányos ré­szét a tanácsok törekedtek az alacsony bérkategóriájú kise­gítői munkakörben dolgozók­nak juttatni. A számos kedvező tenden­cia mellett az ülés feltárt jó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom