Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI PEST MEGYEI XVII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM Áll A 1 FOIUXT 1973. DECEMBER 31., HÉTFŐ VIL/<C PROLETÁRJAI KHSOUETEKI Életünk néhány címszóba Is belefér: anyagi, szil- lemi gyarapodás, gazdagabb életkörülmények. P<sst megyében 1973-ban — mint már évek óta — az országban a legmagasabbak között volt az egy lakosra jutó ipari beruházások összege. Megkezdte próbaüzemét a Dunamenti Hőerőmű Vállalat 215 megawattos új gépegysége, szolgálatba állt a Dunai Kőolajipari Vállalat finomítósorának több termelő részlege. Az ipar csak egyike mindennapjaink alkotóelemeinek. Mellette legalább olyan fontosak az iij kereskedelmi, szolgáltatási és oktatási intézméBOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! hiszen a társadalom kötelékeiből senki nem szabadulhat, akkor pedig úgyis mindegy. Tetszik, nem tetszik, csinálni kell. Ám éppen a mindegy szó az, ami miatt akadjunk fenn a köznapi érvelés logikáján. Mert nem mindegy, dolgát, kötelességét, feladatát, munkáját ki hogyan látja el, keresi, kutatja-e egyéni és közös kapcsait, vagy legyint azokra, s megy a saját orra, a saját érdeke után. Megtanulni azt, hogy csakis a közös meg az egyéni terv egyensúlya, egészséges aránya hozhat boldogulást, feladataink legnehezebbje. Hajlamosaik vagyunk ugyanis arra, hogy terveink, feladataink fontolgatásakor úgy kezdjük az okoskodást: nekem ez jó, nekem ez rossz. Miért véljük a társadalmi méretekben való gondolkodást másokra áthárítható kötelezettségnek, s ugyanakkor a társadalmi méretű eredmények megcsapolását a magunk jogának? Kötelezettségek és jogok egyensúlya ugyanúgy nem választható el, mint közös és egyéni terveké, feladatoké. Társadalmunk éppen ezért szocialista, mert minden állampolgárra szétméri a jogokat és a kötelezettségeket, mindenkit részeltet a hatalomból és a szolgálatból. Ezt: általában senki nem vitatja, de a kötelességek — a jogok — nem általában, hanem nagyonis kézzelfogható formában öltenek testet. Olyan nyers, köznapi dolgokban, hogyha jobban akarunk élni, akkor jobban kell dolgoznunk. Vannak, akik már-már röstellik kimondani ezt az igazságot, azt tartva, közhely, mindenki tudja. Igaz! Ám ha tudja mindenki, miért nem tartja be? G azdagodtunk 1973-ban? De még mi mindennel! Lehettünk volna eniraél gazdagabbak is? De még mennyire! Csak éppen mert szem elől tévesztjük sűrűn az egyensúlyt szavak és tettek, közös meg egyéni tervek, cselekedetek között, ennek árát meg kell fizetnünk. Az például, hogy. a megye iparában a termelésnövekedés korábbiaknál kisebb részét fedezte a termelékenység emelkedése, közrejátszik a termelői árak alakulásaiban, A termelői árak részben befolyásolják a fogyasztói árcédulákon szereplő összeget... az árnövekedés mérsékli a jövedelmek vásárló- értékét, s végül az állampolgár úgy érzi, hogy életszínvonala nem javult különösebben. Csak éppen a befejező gondolatig nem jut el. Addig, hogy a folyamat elején is ő állt, az ő tevékenységének következménye a lehetőségek kihasználatlansága. A jövő évi népgazdasági terv az egy főre jutó reáljövedelem 5—5,5 százalékos növekedését irányozza elő, azaz gyorsabb emelkedést tart kívánatosnak, mint ami 1973-ban végbement. Ennek azonban nélkülözhetetlen feltétele, hogy az ipari termelés 5,5—6, az ipari termelékenység 5—5,5, míg a mezőgazdasági termelés 2—2,5 százalékkal bővüljön. S ha furcsán hangzik is, de ugyanúgy felétele, hogy — terveinknek megfelelően — a Nagykőrösi Konzervgyár ötmillió dolláros tőkés exportot bonyolítson le, hogy a megye termelőszövetkezeteiben, a többi között az abo- nyi Ságvári Termelőszövetkezetben jószágok kerüljenek az elkészült szakosított telepekre. S korántsem végletesség, ha folytatjuk a gondolatmenetet, egészen odáig, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének, az egy főre jutó reáljövedelem emelkedésének feltétele az is, hogy az ideinél még többet tegyen dolga maradéktalan teljesítéséért a Mechanikai Művekben Tóth András lakatos, az Egyesült Izzó Tv Képcső- és Alkatrészgyárában, Vácott, Simon hajosné anyagvételező, a Csepel Autógyárban a vezérigazgató, a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál a pártbizottság titkára. Mert egyensúlyt teremteni, tartani csakis így lehet. B izonyára akadnak, akik ilyesmi olvasásakor, hallatán legyintenek, úgy vélvén* ez „agitáció”, s nekik elegük van belőle. Éppen a legyintés az, ami nem férhet össze közgondolkodásukkal, a közömbösség, a belenyugvás, a fül bedugaszolása, a szem csukva tartása. Akik megpróbálnak ezen a módon élni, dolgozni, csak hiszik, hogy függetlenítették magukat a köz gondjaitól, a társadalmi cselekvés mindent összefogó folyamatának erejétől. Lehet apasztani táborukat? Minden bizonnyal igen, de csak úgy, ha világossá tesszük — tényekkel, s nem szavakkal — az egyensúly alkotóelemeit, ha megértetjük, elfogadtatjuk a teljes szívvel végzett munka jelentőségét, fontosságát. S természetesen, ha magunk is ehhez igazodunk. A család biztonságot, kiegyensúlyozott haladást remél 1974-től. Nem feledhetjük: a nagy család reménye is ugyanez. nyék. Ilyen tekintetben Is sokat hozott 1973. Két szolgáltatőház épült fel, új ABC-áruházak sorában foglal helyet Vácott a Naszály, s az iskolák esetében pedig elég arra utalni, hogy hódít a legújabb módi, a könnyűszerkezet. Ennek segítségével a megye remélhetően fokozatosan elkerül arról az utolsó helyről, amelyet a tízezer lakosra jutó tantermek száma és állapota alapján elfoglal. 1974-ben ugyanis a tanácsok költségvetése és fejlesztési alapja nagyobb, mint'1973-ban volt. Gábor Viktor fotomontázsa E sztendő végén mindenki okosabb, mint a kezdetén. Miért, hogyan? Talán mert rájön a számvetést készítő ember, mit kellett volna másként csinálnia. S e volna szócska okosodásunk nyitja. Erőt merítünk az eredményekből, tamilunk a hibákból. Ha tanulunk. Mert olykor csupán fogadkozunk. Nemcsak erényeink, tévedéseink is jellemezhetnek bennünket. Csak éppen nehéz beismerni azokat. Gondolkodásunk értékének, minőségének mércéje, hogy szemibenézünik-e melléfogásainkkal. Ünneprontó szavak lennének, hiszen az óesztendő búcsúztatásához, az új köszöntéséhez víg mondatok illenek? Örömünk éppen akkor lehet zavartalan, ha a gondokat sem rakjuk más zsebébe. A társadalom, a gazdaság gondjait pedig mindannyiunknak vállalni kell. S erre éppen az eredmények, a haladás, a gyarapodás tényei köteleznek. E kettős tükörbe nézve sem kell kisebbnek látni mindazt, ami 1973-ban végbement. Végülis a tervezettnél gyorsabban, hat-hét százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem, s ebben része volt annak, hogy Pest megye ipara ráz országos átlagot meghaladó mértékben bővítette termelését — több mint hét százalékkal —, hogy a megye mezőgazdaságában a szántóföldi növények termésátlaga tovább emelkedett, így például 21 százalékkal több búza került a felvásárló kereskedelemhez, mint tavaly. Ide tartozik az is, hogy a megye lakosságának bér és bér jellegű bevételei mintegy tizenegy százalékkal haladják meg az 1972-es összeget, azaz jobban dolgoztunk, jobban kerestünk, könnyebben éltünk. Ilyen egyszerű lenne mindez? A summázó tények mindig egyszerűek, a részletek beleolvadnak a nagy egészbe. Idézzük fel azokat a tetteket, amelyekből kikerekédett az egész? Lehetetlen feladatra vállalkoznánk. Mert joggal követelne magának helyet e föltdézés- ben a Dunai Kőolajipari Vállalat, ahol az év folyamán a különböző kőolajszármazékok termelése 25—40 százalékkal növekedett, azután Nagykőrös város, ahol a már elkészült gázvezetékek után most láttak neki a Szolnoki úton, a Barcsai utcában a csövek lefektetésének, s már ötszáz otthonban nyújt kényelmet az algyői mezőkről érkező földgáz. S miért maradna ki Vác és Cegléd, ahol végső formát ölt az egyenként 174 ágyas elmegyógyászati pavilon, Nagykáta, amely modem szolgáltatóházzal gyarapodott, Gyömrő nagyközség, ahol — Mendével együtt — 1973-ban 142 építési engedélyt adtak ki a családi fészket rákoknak? A mennyire jogos a gazdag példatárból bármit kiemelni, annyira igazságtalannak tűnik érintetlenül hagyni ott valamit. Végső soron ugyanis valamennyi városnak, községnek az a fontos, amit gyarapodásként a magáénak tudhat, amivel több lett, s amivel Ű974-ben több lehet. Baj, hiba ez? Aligha. Természetes kísérője a mindennapoknak. Gödöllő például joggal örülhet annak, hogy a nyolctantermes könnyűszerkezetes megoldással épülő iskola befejezéséhez a központi források 12 millió forintot juttatnak jövőre, o dunaha- rasztiak meg annak, hogy a nagyközségben tizenöt kilométernyi vízvezeték készül el. Így jó néhány hasábon, sőt, újságoldalon át sorolhatnánk, mi minden állt szolgálatba 1973- ban, s mi vár megvalósításra 1974-ben. S ez utóbbihoz óhatatlanul kapcsolódik az, amit Gáspár Sándor, a párt Politikai ‘Bizottságának tagja, Pest megye országgyűlési képviselője mondott a parlament téli ülésszakán, az 1974. évi terv és költségvetés vitájában. „Reális terveink valóra váltása — állapította meg — a társadalom egészének és minden egyes dolgozónak egyéni érdeke is. Mély meggyőződésünk, hogy a dolgozókon nem fog múlni a terv teljesítése. A dolgozók nagy többsége eddig is arra törekedett, hogy teljesítse, sőt túlteljesítse azt, ami reá hárul. Erőfeszítéseiket nemcsak a javuló anyagi ösztönzés, hanem a szocialista erkölcs iránytűje is vezeti.” K anyarodjunk vissza kezdő mondatainkhoz, közülük is ahhoz, hogy a társadalom, a gazdaság gondjait mindany- nyiunknak vállalnia kell. Ez az óév búcsúztatásakor nem tűnik különösebb tehernek, EGYENSÚLY Mészáros Ottó
