Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

Há&űrlap 1973. DECEMBER 31., HÉTFŐ Eiu^épa —- 1ST 4 Elődeink kedvelt olvasmá­nya volt a Százesztendős jö­vendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva mindenki jövője, aki megvásárolta a könyvet, pénz, szerelem, bol­dogság, de még politika, időjá­rás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmosolyognánk a Százesz­tendős jövendőmondó naivsá- gait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor olvasónak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak jövendő- mondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai futurológia. A kom­puterek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, va­riációk és más szükséges kel­lékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, ki­kerekedik valami a „jövendő­ből”. Már mint abból a jöven­dőből, amit a komputer — na meg az azt kezelő ember — elképzel. Másféle politikai jövendő- mondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arckife­jezést öltenek és megjövendö­lik, amit szívük szerint szeret­nének, hogy megtörténjék. Ilyenből nagyon sok található a politikusok, zsurnaliszták, kutatóintézeti alkalmazottak között. Ezek többnyire a vá­gyaikat szeretnék ténynek te­kinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendőmondásra vállalkoz­ni. Nem dolgozunk komputer­rel, s bár vágyaink valameny- nyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíteni lát­szó tényeket ismerjük és ele­mezzük, hanem az akadályo­kat, nehézségeket is. Amikor e meditáció címe­ként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világ­rész jövője a mi jövőnk is, at­tól függetleníteni magúnkat nem tudjuk, nem is lehet,' összegezzük hát a múlt eszten­dő tanulságait és próbáljunk egy kicsit előre is tekinteni: mit várhatunk az új esztendő­től. Nem jövendölésről van te­hát szó, hanem afféle hangos töprengésről. Mindenképpen aiz európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irányu­ló erőfeszítések jutnak először az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátra­levő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megal­kotására. Ma is fenntartjuk: elég lehetett volna. Helsinki­ben a nagyköveti sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése kül­ügyminiszteri szinten, jó re­ményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munkaok­mányt, amely az Ajánlások cí­met viseli és azzal a rendelte­téssel született, hogy a konfe­rencia második szakaszában, Genfben, ennek alapján ki­munkálják Európa Chartájá­nak részleteit és végső formá­ba öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konfe­rencia harmadik, magas szin­ten tartandó része emel nem­zetközi jogerőre. Erre minden lehetőség meg­volt. Genfben azonban műkö­désbe léptek különféle „fé­kek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagállamok némelyike taposott rá. Indítékuk legalább kétféle volt: egyes politikusok­nak nincs ínyükre az enyhü­lés, mert gyűlölik a szocializ­must, félnek tőle és a vele való együttműködéstől; a NA­TO katonai berkeiben pedig felborzoilódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garan­tálja?) S mindkét csoport mö­gött ott vannak a hadianyag­gyárosok, akik —» dehát ez nem szorul magyarázatra... Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavakban, Éjfélt mutat a Kreml toronyórája. ünnepi nyilatkozatokban tá­mogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez fel­tűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genf­ben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszélni a biztonság és együttműködés politikai kérdéseiről, minek a gazdasági együttműködésről, a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könnyű lesz a megállapodás,' beszéljünk csak egy dologról, az emberek és eszmék úgyne­vezett „szabad áramlásáról”. Mi természetesen erről is haj­landók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompro­misszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről te­hát mindent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróok­mányok megfogalmazását. Miután azonban harmincöt ország tanácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záró­okmányba, amiben mindenki egyetért, .elegendő egyetlen or­szág képviselőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben nóhányak magatartá-. sa indokolatlan időhúzást eredményezett. S mi lesz 1974-iben? Mint- mondottuk, jósolni nem aka­runk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. •1974-től tehát azt reméljük, hogy Genfben mindenkiben felülkerekedik a józan meg­fontolás és ez az év meghoz­za a szociálista országok kö­vetkezetes békepoldtikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer élet­belépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú bizto­sítéka lesz. Párhuzamosan Genffel, Becs is nemzetközi tárgyalá­sok színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsökken­tés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt aj­tók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztonságának a ro­vására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” pró­bálkozik, hogy a közép-euró­pai haderőcsökkentéssel egy időben megerősíti a szárnya­kon lévő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép-Európában maradt erőit, akkor határozott nemet mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétosz- latásához, tehát mit hoz e te­kintetben 1974, az a jövő tit­ka. Hasonlóképpen állunk a SALT-tárgyalásokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyver­zet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a napirenden. Az első szakaszban megállapo­dás született a védelmi raké­tarendszerekről. s ez annak idején része volt a szovjet— amerikai viszony általános javulásának. Bár e tekintet- bon történtek előrevivő lépé­sek, nem kizárt, hogy a tá­madófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosz- szabb lesz. Vasárnapi jelentések A Kelet—Nyugat közti kö­zeledés dolgában 1974-től to­vábbi előrelépést várunk. A csehszlovák—NSZK kapcsola­tok rendezése után most már hazánk és Bulgária is diplo­máciai viszonyra léphet az NSZK-valt s ezzel egy fontos folyamat tetőződik be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kap­csolatok fejlesztése a Kelet— Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mii optimisták vagyunk 1974 eseményeit illetőién. De nem feledjük, hogy a „fékeik”, az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a ta­valyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak te­kintik 1974-et. Arra is figye­lünk, hogy az Egyesült Álla­mokban Nixon ellen folyó kampány nem egyszerűen egy politikus személy szerinti kompromittálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásásáít próbálja elő­készíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szovjet—ame­rikai együttműködés, amely­nek sok ellenfele van az Egye­sült Államokban. S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja ke­resztezni a békeerők útját. S most megkérdezhetjük: nem bocsátkoztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vá­gyainknak adtunk hangot! Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla SZÁDAT egyiptomi elnök a jövő héten Szaúd-Arábiába és Szíriába utazik. RÖVID IZRAELI tartózkodás után Kairóba érkezett Ensio Siilas- vuo tábornok, a Közel-Keleten ál­lomásozó BNSZ-csoportok főpa­rancsnoka. VASÁRNAP TELJES riadóké- szültságbe helyezték az izraeli had­sereget. Noha, az izraeli katonai hatóságok, úgymond, szíriai táma­dástól tartanak, megfigyelők kap­csolatba hozzák az intézkedést az izraeli választásokkal. Nem tartják kizártnak, hogy Golda Meir kormá­nya ezzel is nyomást akar gyakorol­ni a választókra. SZÍRIA akkor kíván majd csatla­kozni a. genfi békeértekezlethez, amikor a tárgyalások az arab—iz­raeli konfliktus rendezésének ko­moly szakaszába jutnak — jelentet­te ki a Washington Rostnak adott nyilatkozatában Mohamed Zakaria Is^mail, szíriai külügyminiszter- helyettes. A KÖZEL-KELETI konfliktus rendezéséről folytatott genfi béke­értekezleten El-Magdub tábornok vezetésével résztvevő egyiptomi ka­tonai küldöttség visszaérkezett Kai­róba. AZ IZRAELI TÜZÉRSÉG szom­baton ismét lőtte Dél-Libanon terü­letét. öt falut értek találatok, lakó­házak rongálódtak meg, a lövegek komoly veszteségeket okoztak több mezőgazdasági ültetvényen. Ugyan­aznap egy izraeli felderítő gép meg­sértette a libanoni légteret. A KUWAITI belügyminiszter va­sárnap bejelentette, hogy még nem született megállapodás a Paleszti- niai Felszabadítási Szervezettel a ró­mai repülőtéri merénylők átadásá­nak időpontjáról. EGYIPTOM, SzaúcLArábia, Ku­wait, Abu Dhabi és Katar szomba­ton részvénytársaságot alapított a Szuezt Alexandriával összekötő olajvezeték felépítésének finanszíro­zására. A KÖOLAJELLATÁSI gondokról tanácskozott Stockholmban Dánia, A szocialista Kuba ifjú polgárai. Norvégia, Svédország, Izland és Finnország képviselője. SANTIAGÓBÖL származó érte­sülések szerint egyre inkább nyil­vánvalóvá válik, hogy viszály van a chilei fasiszta katonai juntán be- 1ÜL A CHILEI KATONAI JUNTA le­tartóztatta és több napon keresztül fogságban tartotta a meggyilkolt Salvador Allende chilei elnök nő­vérét. AZ ILLEGALITÁSBAN lévő chi­lei hazafias erők hozzáláttak egy egységes ellenállási szervezet alap­jainak megteremtéséhez. A KAMBODZSAI felszabadító erők vasárnap a kora hajnali órák­ban rakétával lőtték a fővárost, Phnom Penht. Az egyik rakéta az elnöki palota közelében csapódott le, súlyos anyagi károkat okozva. Találat ért továbbá egy katonai tá­bort. A felszabadító erők december 23; az úgynevezett szárazévszak- ofíenzíva kezdete óta tizedszer lőt­ték rakétával a fővárost. Folytatód­tak az összeütközések a fővárostól 20 kilométerrel délnyugatra fekvő Kompong Tuol környékén is. DEL-VIETNAM valamennyi ré­széről a hét végén súlyos harcokról érkezett jelentés. Quang Ngai tar. tományban, Saigontól 500 kilomé­terre északra heves összetűzések­re került sor a kormánycsapatok és a dél-vietnami felszabadító erők között. Súlyos harcok voltak a köz­ponti-fennsíkon, Kien Duc helység közelében is. MINT AZ ARAB-ÖBÖL és Oman felszabadításáért küzdő népi front Bejrútban közzétett nyilatkozatából kitűnik, Kabusz Bin Szaid ománi szultán csapatai külföldi zsoldosok támogatásával az elmúlt napokban átfogó támadást indítottak a haza­fiak állásai ellen Dhofar tartomány felszabadított körzeteiben. A SZOVJET—FINN földgázveze­ték építését befejezték és szombaton — egyelőre csak kipróbálásként — megindult a vezetéken a szovjet földgáz áramlása Finnországba. A gázvezetéket hivatalosan 1974. ja­nuár 9-én avatják fel és adják át rendeltetésének. Havanna: A Forradalom tore, estvéri országnak tekinti. De hasonlóan a tubái Köztársaság testvéri országnak miní- íti Panamát, amely a Csatorna feletti amc- ikai uralom ellen harcol. Nem érdektelen xtalni arra, hogy Dalin-Amerika egyik légii- - jyobb országa, Argentína a tavalyi fordul, ;• Időszakában helyreállította a diplomádéi iM'pcsolatait Kubával. Nagyon-nagyon so.; minden szól amellett, hogy ma már más sze­lek fújnak Latin-Amerikában, s az ármány­kodás és erőszak ellenére növekszik Latin- Amerika népeinek ellenállása az amerikai imperializmussal szemben. Venezuela például kb. egy esztendeje visszautasította az ameri­kai olajszerződést. De más latin-amerikai or­szágokra is utalhatnánk, amelyekre az Egye­sült Államok át szeretné hárítani gazdasági és pénzügyi nehézségeinek terhét. Áz elmúlt esztendőben vetődött fel az új amerikai ál­lamok szervezetének problémája is. Kuba tá­mogatja az újtípusú amerikai államok szer­vezetét, és hajlandó egy ilyen szervezethez tartozni, beleértve ebbe a karib-tengeri angol nyelvű országokat is. Kuba példája bizonyság arra, hogy a szo­cializmus az egyetlen lehetséges út az elma­radott, kizsákmányolt latin-amerikai népek felemelkedéséhez. Ehhez mindenekelőtt a földrész népeinek egysége szükséges. Az Egyesült Államok — látva a latin-ame­rikai fejlődés folyamatát —, ha kell, a chilei ellenforradalom minden vonatkozású támoga­tásával próbál akadályokat gördíteni, vágj megpróbálja Brazíliát felhasználni a latin- amerikai népeknek az USA-tól való függet­lenségi törekvései ellen. De a történelem ke­rekét már nem lehet visszaforgatni. A kubai 'orradalom sikerei erőt, reménységet és pél­lát adnak Latin-Amerika népeinek. Kuba gazdasági sikerei az elmúlt években Imponálóak. Az ipari termelés egy év alatt ’4 százalékkal növekedett. A bruttó termelés 1972-ben 10 százalékkal volt magasabb, mint íz pzt megelőző évben. S abban az ország- tan, ahol a forradalom győzelme előtt 700 •zer munka,nélküli volt, pia munkaerő-prob- émák vannak. A szigetországban egy eszten- lő alatt 30 ezer család költözött új lakásba, : 1975-től kezdődően évi 100 ezer lakást kí- mnnak építeni. Abban az országban, ahol ninden tartós fogyasztási cikket Amerikától tásároltak, tavaly 30 ezer hűtőgép került ki • gyárakból, s a könnyűipar termelése is re- :ordot ért el. Tavaly július 26-án, a Moncada laktanya negtámadásának 20. évfordulóján mondott leszédében Fidel Castro rámutatott, hogy: Az idealista tévedéseket, amelyeket a gaz- lasági vezetésben elkövettek, bátran ki kell ávítanunk.” Az elmúlt évben tartott szak­szervezeti kongresszuson a Kubai KP első itkára már új gazdasági elképzeléseket kör- tonalazott. Ezek közül az egyik rendkívül fi- igeiemre méltó megállapítása, hogy az erköl­csi ösztönzők mellett alkalmazni kell az anya­it ösztönzőket anélkül, hogy bármelyik sze- epét is eltúloznák. Egyben állást foglalt a légzett munka mennyisége és minősége sze- inti bérezés mellett is. Ugyanitt Fidel Castro Ajelentette, hogy a kubai forradalom új sza- :aszba lép, s ennek célja a gazdaság intenzív ejlesztése. Kuba gazdaságának fejlődésében nagy je- entősége van a Szovjetunió segítségének, s nnek döntő szerepe van abban, hogy Kuba \azdasága fejlesztésének új szakaszába lép­tetett. Ilyen értelemben, a jövőt tekintve, je- entös szerepe lesz a KGST-nek is — o szo- ialista Kuba immár több mint egy eszten- leje a szervezet tagja —, mert ily módon ki- lasználhatja a szocialista integrációban rejlő iőnyöket. Kuba — a KGST-tagországokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval való kétoldalú együttműködés révén — nemcsak legyőzte az észak-amerikai imperializmus által okozott nehézségeket, hanem sikeresen halad előre a gazdasága fejlesztésében. Mint láthatjuk, a kubai forradalom rend­kívüli mértékben megerősödött. Nagy sikere­ket ért el a szocialista gazdaság fejlődése terén is. Hozzáláttak az első ötéves terv ki­dolgozásához. A kubai példa nyomán pedig erősödik Latin-Amerika népeinek imperialis­taellenes szolidaritása és összefogása. A ku­bai példa gyümölcsözően hat Latin-Amerika népeinek felszabadítási harcára. Nagy nemzeti ünnepükön, a kubai forra­dalom győzelmének 15. évfordulóján a ma­gyar dolgozó nép testvéri üdvözletét küldi Latin-Amerika első szocialista országa népé­nek és vezetőinek, és sok sikert kíván hazá­juk további felvirágoztatásáért vívott har­cukhoz. Boros Béla Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkálin:,’),, táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Bűzt, a KKP KB első titkárát, a kubai forradalmi kormány elnökét és dr. Osvaído Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét. Kuba: a szakiéi másfél évtizede Kuba, a Karib-tenger gyöngyszeme immár 15 esztendeje Latin-Amerika szabad földje. 1959. január elsején vonult be Fidel Castro harco­sai élén Havannába. A forradalom győzelme óta a kubai nép nemcsak a szabadság tiszta levegőjét élvezi, de meg kellet birkóznia az amerikai blokádból származó nehézségekkel, a korábbi egyoldalú gazdaság következmé­nyeivel, külpolitikai elszigeteltségével stb. A kubai forradalom győzelme történelmi fordulópont az Egyesült Államok latin-ame­rikai hegemóniájának megtörésében, nem­csak Kuba, hanem a többi latin-amerikai nép vonatkozásában is. A spanyol hódoltság után Latin-Amerikára az USA tette rá a kezét, s az amerikai uralom 150 éven keresztül nehe­zedett teljes súlyával Latin-Amerika népeire. A kubai forradalom győzelmével azonban ez a 150 éves uralom 1959. január elsején meg­szakadt. Ettől a pillanattól kezdve valami új kezdődött nemcsak Kuba, hanem egész La­tin-Amerika életében. Az elmúlt évek fordulatot hoztak a szocia­lista Kuba külpolitilcai elszigeteltsége terén is. Nem érdektelen utalni arra, hogy Mexikó például az amerikaiak legerősebb nyomása el­lenére sem szakította meg diplomáciai kap­csolatát Kubával. Hogy Peruban olyan haladó rendszer jött létre, amely visszaszerezte füg­getlenségét az amerikai ITT-töl, és Kuba

Next

/
Oldalképek
Tartalom