Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

4 sJCívlap 1973. DECEMBER 30., VASÁRNAP KÉPZŐMŰVÉSZET A grafikák, festmények ked­velőinek is sajátos, mondhat­ni különleges albumokkal ked­veskedett az év végi, igen gaz­dag könyvkiadás. A Petőfi-év, líránk legna­gyobb alakja születésének 150. évfordulója tiszteletére, annak idején elsőként a Képzőmű­vészeti Alap Kiadóvállalata jelentkezett, amikor Petőfi Sándor legszebb szerelmes verseiből csokorra valót válo­gatott, s Reich Károly grafi­kusművész rajzaival album­ban, középméretű és miniatűr kötetben bocsátotta közre. Most ugyanez a kiadó PETŐFI OLVASÁSA KÖZBEN című mappájával zárja az emlékévet. Húsz rajzlapmére­tű, sajátos ihletésű tolirajzot találunk benne, Martyn Fe­renc munkáit, melynek ere­detijeit a pécsi Janus Panno­nius Múzeum őrzi. Illusztrációk-e ezek a raj­zok a költő verseihez? Ter­mészetesen azok, de egyálta­lán nem a régi, megszokott értelemben, hanem sajátos ta­lálkozásai a költőnek és a gra­Beíordultam a konyhára (Martyn Ferenc: Petőfi olvasása közben című mappájából) fikusnak. Milyen gondolato­kat, milyen érzéseket kelte­nek a ma rajzolóművészében ezek a költemények, az tük­röződik a papírlapokon, a toll nyomvonalain. S egy kicsit csapongva, ahogyan valóban a költő olvasása közben érzett korunk művésze, ahogyan ép­pen egy-egy vers megragadta, megihlette, hogy aztán ő is elmondja, kifejezze — ha le­hetséges — ugyanazt, csak más eszközökkel. Így szület­hetett meg ez a képsor, amely egyáltalán nem törekszik ar­ra, hogy a legfontosabb ver­seket, a költői „csomóponto­kat” fogalmazza rajzzá, ha­nem inkább afféle vallomás Petőfiről, egyéni, személyes hangú rajzi beszélgetés. Még­is mindebből egybeáll előt­tünk Petőfi költészetének at­moszférája, sőt maisága, szá­zadokon túlmutató volta, s talán ez a legtöbb, amit e raj­zoktól kívánhatunk. Igazat kell adnunk a map­pához kiváló és rajzonként precízen elemző bevezető ta­nulmány írójának, Csorba Győzőnek: „Ennek a sorozat­iak ott van a helye a Petőfi összes mellett. Érdemes együtt lapozná őket”. CHAGALL o csodálatos — így nevezte Louis Aragon korunk ki­emelkedő festőegyéniségét. Ta­valy Budapesten ezrek járták végig e csodálatos tárlatát. Ennek anyagából húsz fest­ményt nyújt át albumában a Corvina Kiadó, bevezetőként pedig három nyelven — fran­ciául, magyarul, németül — közölve Louis Aragon lírai esszéjét. A Corvinánál jelent meg 1966-ban is (Művészet Kis­könyvtára sorozat) Chagall- kötet, amely természeténél fogva gazdagabb képanyagú ugyan, mégis nálunk aligha­nem ez a mostani az első ilyen reprezentatív, szép kiadvány munkásságáról. S akik eleget tudnak tenni Aragon felszólí­tásának és „összetörik a szem­üveg lencséjét”, mármint a régi képi látásmódét, azok bizonyára ugyanazt a feleme­lő érzést élik át, amelyet a nagy francia költővel oly so­kan. A Nö A RENESZÁNSZBAN a címe annak a száznál több reprodukciót s félszáz szöveg­közti képet tartalmazó kötet­nek, mely ugyancsak a Cor­vinánál jelent most meg. A nő alakja mindig kedvelt forrása, tárgya volt a művé­szeteknek, akár konkrét áb­rázolásban, akár jelképes ér­telmében, talán ezzel is ma­gyarázható, hogy az utóbbi években nálunk is több kötet jelent meg e témakörből, kül­földi szerzők műveinek hazai kiadásaként. (PL: A nő az in­diai művészetben, A nő az egyiptomi művészetben stb.) E mostani kötetnek — Han­nelore Sachs tanulmányával és válogatásában — figyelem­reméltó értéke, hogy nem csupán művészettörténeti tá­jékozódásit kíván nyújtani, hanem legalább annyira mű­velődéstörténetit is. Mindenekelőtt maga a be­vezető tanulmány teszi ezt, amely megismertet a rene­szánsz kornak a nőkről alko­tott szemléletével, felfogásá­val és egyúttal az akkori nők életével, mindennapjaival. Az olvasmányosan leíró fejeze­tekben éppúgy megismerked­hetünk a korabeli leányneve­léssel, oktatással, mint a há­zasság, a családi élet körül­ményéivé] vagy az egykori di­vattal, a művészetek ápolásá­val, a közéleti tevékenységgel s ami szintén elválaszthatat­lan e kortól: a koldusok és boszorkányok, szeretők és kurtizánok világával, mint­hogy nagyon is kettős volt e kor arculata. Mindez hogyan tükröződött a festészetben: ezt mutatják be a közölt (és igen gondo­san reprodukált) képek, ame­lyek mindegyikéhez elsősor­ban művelődéstörténeti és tár­sadalomtörténeti rövid ma­gyarázat kapcsolódik, a konk­rét adatok (szerző, méret stb.) külön felsorolásán túl. A szépnek és a tanulságos­nak igen kellemes összefonó­dása ez a kötet S. B. barátja, aki elbeszéli a kö­vetkező negyedszázad esemé­nyeit, azaz saját megszállott tevékenységének történetét, hogy kiderítse a Beethoven hagyatékában talált fájdalmas hangú, mégis örömről, vágy­ról, szenvedélyről valló levél címzettjének kilétét. Theodor Wilke országról or­szágra, egyik nőtől a másikig utazik, mindazokhoz, akikben a halhatatlan kedvest véli fel­tárni. Megismerkedünk Giu- lietta Guicciardival, Bettina Brentanóval, Brunszvik Té­vézzél és Jozefinnel, Ráhel Leninnel; feltűnik Tereza Malfatti, s Jozefin Brunszvik — azaz Stackelberg grófné leányának, Minonánák (for­dítva olvasva Anonimnek) alakja. (Ez utóbbi, az író hite és adatainak logikai rendije szerint a zeneszerző-óriás ter­mészetes gyermeke volt.) Hogy kihez íródott volta­képpen a fájdalmas és gyö­nyörű levél? Ez a regény vé­gén sem derül ki. De von Wil­ke és vele együtt az olvasó utazása Beethoven életének tényei és feltételezett ese­ményei, fordulatai között — kellemesen szórakoztató s he­lyenként érdekfeszítő is. ZENEMŰVÉSZET Dallamok világhírű mesterei LISZT FERENC ÉLETE Gél György Sándor, annyi sikeres, nagy lendülettel, me­sélő kedvvel megírt műve kö­zött is kiemelkedő helyet fog­lal el Liszt Ferenc életének regénye. Nemcsak szeretettel, lelkes tisztelettel, hanem rend­kívül differenciáltan is mutat­ja be hősét. A nagy muzsikits alkotó módszerét, merész, ko­rát messze túlhaladó, modern zenéjét, pedagógiai érdemeit velejéig ismerő, értő lélekkel, ismerettel a zenetudós és író kettős elkötelezettségével és felelősségvállalásával mutat­ja be, s a tárgyi tudás és a képzelet egymást kiegészítő, pompásan összeillő színeivel ragyogtatja fel. Elhatol mu­zsikája forrásáig, amely — a művész nagyszerű és több helyen idézett — idevágó írá­sainál is ékesebben bizonyít­ja, hogy Liszt Ferenc milyen tudatosan merített a magyar nép zenei kincseiből, mint az aranymosó, aki napfényre hoz­za a víz medrében rejtőző, addig észre nem vett aranyat. De az író megismerteti ve­lünk azt a Lisztet is, aki ko­rának minden nyelvű muzsi­kusa számára tudott új uta­kat mutatni, új zenei tájakat feltárni, s új zenei nyelvet te­remteni. Azt a nyelvet, ame­lyet a késői, de a vele mint­egy kezet fogó utód, Bartók Béla beszél majd a legtökéle­tesebben és fejleszt még to­vább, beláthatatlan távlatokig. Székely Júlia élvezetes, szé­les körű népszerűségre igényt tartó regényt írt, amely a nagy zeneszerő és alkotásai iránt érzett alázatos hódola­tát sugározva nemcsak a „Halhatatlan kedves”, hanem a csodálatos alkotások meg­ismerésének vágyát is felkelti. Az életregény-sorozat e kö­tete Urai Erika szép és hatá­sos borítólapjának köntösében jelent meg. (Zeneműkiadó.) AJMAGYAR ORFEUSZ Székely Júlia új könyvének alcíme: Lavotta és Csokonai. A szöveg mennyiségi egyensú­lya azonban Lavotta javára billen. Jószerivel az ő sorsá­nak, hányattatásainak történe­te tölti ki a regény széles med­rét. Az írónő alapos tárgyis­merettel, elhitetően alakítja ki a tehetséges, „muzsikai palléro- zódásra” vágyó, de korlátokat, fegyelmet nem tűrő, idejét borissza cimborákkal elfecsér­FOTO A híre már jóval megelőzte e kötetet. Különösen tavaly Szilveszterkor, éppfen egy éve vált közismertté, hogy Gina Lollobrigida nemcsak hatvan filmfőszerep nagy művésznő­je, hanem szabad idejében fényképezik is. Mellesleg fes­teni, rajzolni, énekelni is ta­nult és a mai napig is szeret. Szóval — amint ismeretes — éppen egy, éve lépett fel ná­lunk az olasz filmszínésznő a szilveszteri tv-műsorban. s ez alkalommal készült beszélge­tés során be is mutatta a né­zőknek fotóalbumát, Itália mia címmel. Most a Corvina Kiadó — az érdeklődés igényének megfe­lelő fürgeséggel eleget téve — rakta az olvasók asztalára Az én Itáliám című kötetet, melyben immár magyar nyel­vű képszövegekkel lapozgat­hatunk a közel félszáz fény- képfelvételben. S magyarul olvashatjuk a nagy íróbarát, Alberto Moravia csevegőhan­gú, tartalmas bevezetőjét. Megjegyzendő, hogy Lollo­brigida képeivel, fotoművé- szetével — ezzel a filmművé­szettől nem is oly messze álló szenvedéllyel — már több dí­jat is nyert. S hogy nem alap­talanul, csakugyan tanúsítják az album képei, amelyek rendkívül szuggesztív látás­móddal — helyenként a derű Nszíneivel éppúgy, mint a tár­sadalmi bírálatéval — tárul elénk Gina Lollobrigida Itá­liája. Talán nem egészen túl­zott a megállapítás — a fil­mes hasonlatnál maradva —, hogy valamiképpen úgy tárul föl ez az Itália, mint Fellini Rómája, az éppen e hetekben Budapesten látható világhí­rű filmjében. A szerző-színésznő utósza­vából a kulisszatitkokat is megismerhetjük, néhány fel­vétellel illusztrálva. A képek többségét ugyanis feltűnés nélkül, arcát elváltoztatva igyekezett elkészíteni. Kár lenne persze, ha ez jelentené á2 olvasónak a kötet érdekes­ségét. Nyugodtan tekinthetjük annak, ami: sajátosan érde­kes felvillantásnak a mai Itá­lia társadalmi valóságából egy érzékenyen látó művész sze­mével. —szó— Gál György Sándor e köny­vével nagyon sokat tett azért, hogy itthon, honi földön tel­jes nagyságában megértsék és tiszteljék a halhatatlan ma­gyar zeneszerzőt, aki saját életének s hazájának, de or­szágok és népek életsorsának, fejlődésének, indulatainak és kora haladó mozgalmainak is szikrázó jelképe, nagyszerű ki­fejezője volt. A Zeneműkiadó méltó kön­tösben, Munkácsy Mihály köz­ismert festményének színes reprodukciójával ékesített bo­rítólappal új kiadásban je­lentette meg a nagy sikerű re­gényt. A HALHATATLAN KEDVES „Nem zenetörténetet — re­gényt kívántam írni.” így kez­di könyve utószavát Székely Júlia. Szándékát sikerrel va­lósította meg, mert „A halha­tatlan kedves” romantikus hangnembei) tartott, fordula­tos regény, amelyet itt-ott még a kalandosság izgalma is fűszerez. A történet kezdeté­nek dátuma: 1827. március hu- szonhatodika, Beethoven ha­lálának napja. Mozgatója pe­dig egy képzeletbeli muzsikus, Theodor von Wilke, Schubert lő zeneszerző és virtuóz alak­ját. Lavotta János az az Orfeusz lehetett volna, aki felhozta a napvilágra az elnyomás, az is­meretlenség alvilágában rejtő­ző magyar zenét. De az értő közönség hiánya — amellett tulajdon restsége, akarattalan- sága — Lavottát, a szeretett, várt és kedvelt, de kissé lené­zett hegedűs mulattató szánal­mas szerepére kárhoztatta. Kortársa és barátja, Csokonai Vitéz Mihály, a tudatos, művé­szi erejével, tehetségével oko­san gazdálkodó, korai halálra ítélt, de halhatatlan életművét mégis megalkotó zseni — aki­nek még a népdalok gyűjtésé­re is tellett idejéből —, mint 02 ösztönző lelkiismeret volt jelen mindig Lavotta lelkének hátterében. Hiába, még arra sem tudta rábírni, hogy hege­dűdarabjainak többségét pa­pírra vesse. A magyar Orfeusz a Zene­műkiadó életregény-sorozatá­nak szép kötésében, Zsoldos Vera festői hatású, stílusos bo­rítólapjával jelent meg. Barát Endre POLITIKA Két új kislexikon A lexikonok iránt ma már egyre nagyobb az érdeklődés. Ennek kielégítésére a Kossuth Könyvkiadó a napokban kettőt is megjelentetett. Az egyik a filozófiai, a másik a vallástör­téneti kislexikon. A nagy ér­deklődést mutatja, hogy a Fi­lozófiai kislexikon öt eszten­dő alatt három kiadást ért meg. A mostani, harmadik és bővített kötet több mint 30 ezer példányban került a bol­tokba. A szerkesztők a logika, az etika és az esztétika tárgykö­rébe tartozó címszavak ará­nyainál figyelembe vették, hogy ezek külön kötetben is megvásárolhatók. Ezért ezek­ről csak a filozófiához, illetve a vallástörténeti tárgyakhoz kapcsolódóan, azokkal össze­függésben olvashatunk az em­lített két kötetben. A filozófia — mint sokak ál­tal ismert — nem más, mint a társadalmi tudatformák egyi­ke, az emberi gondolkodás és megismerés legáltalánosabb törvényszerűségeinek tudomá­nya, amelyet végső soron a társadalmi-gazdasági viszo­nyok fejlettsége és ellentmon­dásai határoznak meg. Külön­böző korokban más-más filo­zófiai irányzatok érvényesül­tek, de jelentősége a múlt szá­zad óta csak nőtt, különösen, hogy Marx és Engels, majd Lenin megfogalmazta a filozó­fiai pártosság elvét, amely sze­rint az osztálytársadalomban a filozófia sem lehet pártatlan, mint ahogyan az ideológia egésze sem az: minden gondo­lati rendszer a társadalom va­lamely osztályának érdekeit, nézőpontját tükrözi, azokat szolgálja. Rengeteg a hozzá­kapcsolódó tudományág és is­meret is. A lexikon éppen ezek megismerésében segít, amikor a filozófusok rövid életrajzát, munkásságát ismerteti és kü­lönböző irányzatokat foglal össze. A címszó Abélard. Pierre Abélard (1079—1142) francia filozófusról és teológusról van szó, aki az úgynevezett umi- veráliák természetéről folyta­tott vitában a materializmus­hoz közelálló konceptualizmus eszméit képviselte. Mindjárt utána az abszolút és a relatív igazság címszó következik. De felüthetjük a könyvet bárhol, pontos magyarázatokat ka­punk kérdéseinkre. A kötet befejező címszava Zénón, az eleai ógörög filozófus, aki sze­rint a világ sokfélesége és mozgása csupán az észlelés számára van, a gondolkodás­sal felfogható lét egy és moz­dulatlan filozófiája (mint más eleaié) materialista jellegű volt. A Vallástörténeti kislexi­konnak ez a második, szintén bővített kiadása. Célja, hogy a mai modern embert eligazítsa a\ vallástörténet labirintusában és ezáltal hozzásegítse ahhoz, hogy korszerű véleményt al­kothasson a vallási jelentés­világról. A kislexikon mintegy 450 címszót és 350 utalást tar­talmaz a vallástörténet és az ateizmus története tárgyköré­ből. A kötet első címszava: abbé: a világi papok címe Francia- országban. A 84. oldalort talál­ható címszó a diaszpóra, amely görög szó és szétszóródást je­lent. S az utolsó címszó zsol­tárkönyv, vagyis héberül: Széfer tehillim, azaz dicsőíté­sek könyve. A könyveket jegyzetek egé­szítik ki. A Filozófiai kislexikonban megtalálhatjuk a kötetben sze­replő filozófusok magyar nyel­ven megjelent műveinek bib­liográfiáját. Közli a kötet a marxizmus—lenimizmus klasz- szikusainak filozófiai, illetve a filozófia szempontjából leg­fontosabb műveinek jegyzékét, majd a filozófiai irodalomban leggyakrabban előforduló ide­gen szavak, kifejezések fogal­mának magyarázatát is. A Vallástörténeti kislexikon­ban a címszavak után rövid irodalomjegyzéket adnak köz­re, főleg a magyar nyelvű és viszonylag könnyen elérhető könyvekre vonatkozóan. Gáli Sándor SZÉPIRODALOM Elvesztett szegénység Riportregény? .Az is, hi­szen a valóság kézzelfogható tényeiről szóló jelentés: mind a falusi élet gyorsan cserélő­dő tartozékainak, mind pedig a szintén sebesen változó munkafolyamatok részletes leírását tekintve. Társadalomrajz? Az is, hi­szen a típusok gazdag felso­rakoztatásával mutatja be a földhöz kötődők világát. „Lélekregény”? Az is, hi­szen vívódásaikkal, szenvedé­seikkel, örömükkel együtt — a belső monológok őszinte közvetítésével — tárulkoznak fel a bemutatásra kiválasztott maior- és falulakók. Nehéz megmondani, mi is valójában Sz. Lukács Imrének a Kossuth Kiadónál megje­lent új regénye, az Elvesztett szégénység. Riportregény is, társadalomrajz is, „lélekre­gény” is. S így, a téma meg­közelítésének sokféleségével lett — lehetett — azzá, ami: o magyar falu elmúlt negyed- századának dokumentumhű­ségű, emberségesen szép kró- rákája. Az e lap hasábjairól is több novellájából ismert író-újság­író műve egy Szolnok környé­ki falu — mag a hozzá csat­lakozó egykori major — la­kóinak sorsalakulásaiban tör- ténelemnyi időt vetít az ol­vasó elé. A kötélágak szoros­ságával sodródnak egymás mellé — tartják, de feszítik is egymást — ezek az életek: egy látszólag örökös bomlás­ban lévő, mégis mind szoro­sabban összefonódó közösség, « a Csillag krónikáját is meg- írva. lstván-apánk, az egykori szegényparaszt, aki tsz-el- nökként most emberek szá­zaival és forintok millióival gazdálkodik; Potornai Bandi, aki a cselédek gyerekeként próbálja megtanítani diák­jainak a szegénység etiká­ját; a falusi doktor, aki örö­kös konyakgőzben, hit nélkül, cél nélkül szalad a szépen szaporodó forintjai után... Itt és most élő emberek vala­mennyien: ismerősök — tí­pusok. Lényegében egy nagy pano­ráma az Elvesztett szegény­ség; a felszabadult, majd a padlássöprések idején ismét meggyötört, a termelőszövet­kezetek megalakításával, azok megerősödésével egykori sze­génységét végképp elvesztő falu sok nézőpontból végig­pásztázott krónikája. Történelem- és sorsidézés, de egyben az egykor annyira áhított, kemény munkával megszerzett jólét felvetette kérdések megfogalmazása is: mikor elég a gazdagságból; mikor kezd gyarapítás he­lyett éppen rombolni, egyéni­séget megtörni, személyisé­get önmaga ellen fordítani a sok forint? Ez a figyelmeztetés, a jövő megtervezésének emberhez méltóbb fölvetése, ez, ami Sz. Lukács Imre könyvét felfor- rósítja, együttérző aggodal­mával igazi olvasmányél­ménnyé teszi. ' Akácz László I i ( Les­póz­gá­té Az én Itáliám t Három album tollal, ecsettel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom