Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-30 / 304. szám
* äJtCtES kMítIop 1973. DECEMBER 30., VASÁRNAP A hét krónikája Körülhatárolt derűlátás Elhamarkodott „Európa-év”—Háborgó hazudozók — Az olaj ellentmondásai — Genf: mozdulás a holtpontról — Izrael: egy szájból hideg és meleg — Kuwaiti abszurdum Az esztendő utolsó napjai általában már az év első diplomáciai mérlegének felállítását hozzák: így volt ez most is. A sort az amerikai külügyminiszter nyitotta meg, aki washingtoni sajtóértekezletén megpróbálta áttekinteni az USA szempontjából az 1973-as évet. A legfontosabb kijelentése a kelet—nyugati enyhülési politika távlataira vonatkozott, amelyeket „körülhatárolt derűlátással” tudott és akart felrajzolni. A szovjet—amerikai hadászati fegyverek korlátozásáról már évek óta tartó tárgyalások most folyó második szakaszának lezárását már nem ígérte határozottan a jövő esztendőre, pedig ezt a szovjet—amerikai csúcstalálkozón kilátásba helyezték. Kissinger elismerte, hogy elhamarkodottan hirdették meg Washingtonban 1973-at „európai évnek”, amelynek során az Egyesült Államok és nyugateurópai (NATO-beli, közös piacbeli) szövetségeseinek viszonyát új alapokra helyezik. E kapcsolatok szempontjából az amerikai külügyminiszter a most véget érő évet inkább csalódást keltőnek nevezffe: E sorok írójában felidéző- dik a brüsszeli NATO-ülés emléke: a folyosókon egy magas rangú személyiség szűk körben azon háborgott, hogy „soha ennyit még nem hazudtak egymásnak a részvevők egyetlen miniszteri tanácsülésen sem...” S példaként egy amerikai igényt, s egy nyugateurópai választ idézett: az USA már évek óta sürgeti partnereit, hogy vállaljanak nagyobb részt a fegyverkezés terheiből, most a NATO-ban az úgynevezett Európa-csoport azt bizonygatta, hogy száz- és százmilliókkal (dollárban!) többet fordít a NATO létalapját jelentő fegyverkezési hajszára ... Az említett személyiség hevesen kifakadt: „összehordanak mindent, ami a réHétfő: A PFSZ átvette Ku- wattban a római repülőtéri tö- meg mészárlás tetteseit — Long Borét a kambodzsai Lón Nol- rezsim új miniszterelnöke. Kedd: Az arab olajtermelő országok enyhítettek az olaj- embargón — Meghalt Iszmet Inönü volt török állam- és kormányfő. Szerda: Nixon elnök Kissinger jelenlétében megbeszélést folytatott Dobrinyin szovjet nagykövettel — Sikeresen leszállt a Szojuz—13. Csütörtök: Egyiptomi—izraeli katonai tárgyalások Genfben — Le Dúc Tho elutazott Párizsból. Péntek: Venezuela 81 százalékkal emelte az olaj árát — Tokiói bejelentés a japán külügyminiszter pekingi útjáról. Szombat: A spanyol miniszterelnök kijelölésével foglalkozott a koronatanács Madridban — Chilei—svéd diplomáciai feszültség. gén elfogadott, már javában megvalósuló tervekben benne van, s újdonságként, új áldozatvállalásként tüntetik fel!” Persze, egyhamar készen volt az ellenvetés: „És az Egyesült Államok? Hogyan segítette, hogyan segíti Nyugat- Európát, például az olajválságban?” Az 1973-as esztendő nemzetközi mérlegében kétségkívül rendkívüli tétel az úgynevezett „olajháború”: az olajtermelő országok — és nemcsak az arab országok! — most alkalmazták először az olajfegyvert a legfejlettebb tőkésországok ellen. Megnövelték a bevételüket. hiszen emelték az olajárakat, de ezen felül első ízben mutatták meg erejüket és bizonyos egységüket is. (Azt ma még persze nem tudjuk lemérni, hogy mennyiben sikerült az olajtermelőknek meg- otztaniuk a tőkés tábort, miként tudtak annak egyik részére támaszkodni a másik ellenében, vagy hogy egészen pontosan mi volt az USA szerepe az egészben? Mert míg egyfelől Kissinger kesereg az Anatollj Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete (jobbról) december 2«-án találkozott Richard Nixonnal, az Egyesült Államok elnökével és tárgyalást folytattak a közel-keleti kérdésről. A megbeszélésen részt vett Henry A. Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere is. Katonák viszik Ismét Inönii volt elnök zászlóval leborított koporsóját a december 28-i temetésen Ankarában, a Kemal Atatürk-mauzo- leum felé. arab olajembargó miatt, másfelől éppen «»az USA-nak kedvez a nyugat-európai országok olajgondok miatt riadt magatartása, más kérdésekben tanúsított visszakozása...) Világos, hogy az olajproblémát átviszi a tőkés világ a jövő évre is. Mint ahogyan az 1973-as mérlegben a közel-keleti kérdés is olyan tételként szerepel, mint amely még nem értékelhető igazán: legfeljebb azt lehet csak megállapítani, hogy a 101-es kilométerkőnél, majd pedig Genfben a béke- konferenciával, illetve az egyiptomi—izraeli katonai tárgyalásokkal a probléma tulajdonképpen elmozdult a holtpontról — a rendezés irányába. (Az amerikai külügyminiszter említett sajtóértekezletén hangoztatta, hogy a genfi értekezlet első szakaszában a Szovjetunió hozzájárult a pozitív légkör kialakításához, és olyan konstruktív s!ze- repet játszott, amelyet az értekezlet minden részvevője elismert.) A Genfben lehetséges továbbhaladás attól függ, hogy milyen álláspontra helyezkedik az izraeli kormány, illetve hogy egyáltalán milyen izraeli kormány képviselői foglalnak majd helyet januárban a tárgyalóasztal mellett? Hétfőn szólítják az urnák elé Izrael választópolgárait, most kerül sorra az a törvényhozási választás, amelyet már októberben meg kellett volna tartani, de a háború alkalmat adott az elhalasztásra. Illúzióikban ringatná magát az, aki gyökeres politikai változást várna most Izraelben, de az is bizonyos, hogy a szavazatok megoszlása jelzéssel szolgálhat a közvélemény alakulásáról. A választások játékszabályai — s ezt ne feledjük — lehetővé teszik, hogy valaki egy szájból fújjon hideget s meleget, hogy egy párt vagy egy politikai személyiség egyszerre tűnjék „héjának” és „galambnak”, hogy a háború és a béke hívei külön-külön rásza- vazzanak. Golda Meir miniszterelnök és Dajan hadügyminiszter egyformán hirdetheti békés szándékait, hivatkozva a tényre, hogy Izrael küldöttei megjelentek Genfben, és — az expanziós célok további szolgálatát, hiszen a katonai alkudozásokban csakúgy, mint a Szuezi-csatoma mellett kialakult tűzpárbajokban a „kemény kéz” politikája mutatkozott meg. A héten rendkívüli érdeklődést váltott ki az a fordulat, amely a római repülőtéren az előző héten végrehajtott szörnyű tömegmészárlás tetteseinek sorsában következett be. A kuwaiti kormány kiadta a terroristákat a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek! Jogilag példa nélküli az eset: ha Kuwait a palesztin nép képviselőjének is tekinti Arafat szervezetét, a palesztin állam kormányának még nem ismerte eL Egy állam hatóságai így nem egy másik államnak, hanem csak egy szervezetnek szolgáltattak ki bűntetteseket. Politikailag azonban még több „robbanóanyag” rejlik talán a terroristák kiadásában: a Palesztin Felszabadítási Szervezet kezébe bizonyítékok kerülhetnek a terroristák mögött állók kilétéről, céljairól. Pálfy József A béke dialektikája Irta: Pethő Tibor, az Országos Béketanács alalnöke /É népek olyant békét akarnak, amely s—f-m- megbízható és végérvényes, olyan í—^ C békét, amely legyőzi a hidegháború tehetetlenségi erejét és minden területen kiszélesíti a párbeszédet. A békemozgalom negyedszázada az emberiséget közelebb segítette ehhez a célhoz, s olyan helyzetet teremtett, amelyben már a kormányok is a békés egymás mellett élés alapján rendezik át az államközi kapcsolatokat. Csaknem két hónapja immár, hogy véget ért minden idők legnagyobbszabású békemegmozdulása, a béke erőinek moszkvai világkongresszusa. A két hónap eseményei igazolták a kongresszuson elhangzott megállapításokat, azt többi között, hogy csakis a tömegek szüntelen aktivitása, új és új mozgalmak elindítása, a nemzetközi közvélemény mozgósítása biztosíthatja az elért eredményeket. S^gemcsak a résztvevők, de úgy vélem, ( Jf'H az egész világközvélemény számára iß U nagy iskola volt a kongresszus, hiszen az immár hazaérkezett delegátusok megkezdték a tapasztalatok népszerűsítését s a közösen elfogadott akciók lefordítását a hélyi nyelvekre és viszonyokra. Ismétlem, a háború elhárításának és a világot átfogó, új békeszervezet felépítésének vágyában teljes volt az egység. Másképpen jelentkeztek azonban a feladatok attól függően, hogy a delegátusok honnan, milyen szemszögből tekintették a kérdéseket. A világ kétségtelenül egy és oszthatatlan, de a világ képe bizonyos értelemben más, ha Latin-Amerikából, ha Afrikából, ha Európából vagy Délke- let-Ázsiából nézzük, és ismét más Moszkvából vagy Washingtonból. A világkongresszuson a földgömbnek végül is kialakult a „gömbformája’’. Olyan értelemben is, hogy a földet nemcsak a béke megőrzése tekintetében kell egységként felfogni, hanem a még fennálló igazságtalanságok, nyomorúságok, erőszakosságok, jogtip- rások hasonlóképpen egységes szemléletet követelnek. , /a béke új dimenziója az egyetemesség. -—ML Száznegyvenhárom ország és száz- \^y C húsz nemzetközi szervezet küldötteinek nézetei kaptak hangot a plénu- mon és a bizottsági üléstermekben. Azonos és ellentétes vélemények, más-más alapról kiinduló értékelések, vélt vagy valóságos ellentmondások. A nézetek közeledésének folyamatát nagyban elősegítette Leonyíd Brezs- nyev átfogó külpolitikai elemzése, amely foglalkozott a kor minden kérdésével. A felszólalók szinte kivétel nélkül kapcsolódtak az SZKP főtitkárának megállapításaihoz, amerikaiak, nyugat-európaiak, harmadik világbeli küldöttek általában és egészében elfogadták a helyzetértékelést. A békedimenzióhoz tartozik a jövő. Nem akarok túl nagy szavakat használni, de a moszkvai kongresszus már a jövőt, ezt a megváltozott világot tükrözte, mintha Wells időgépén előre ugrottunk volna legalább egy évtizedet. Az emberiség képviseltette magát a ma gondjaival, ellentéteivel, de ugyanakkor a holnap reménységével. Egymás mellett ültek itt szovjet és amerikai delegátusok, tőkések és munkások, katolikusok és buddhisták, arabok és izraeliek, feketék és fehérek, szélsőséges „baloldaliak”, és akik régóta ellenfelei a szocializmus eszmerendszerének és azzal talán ma sem rokonszenveznek. És mind-mind a legteljesebb szabadsággal fejtették ki véleményüket, elmondták aggályaikat, kételyeiket éppúgy, mint utópista nézeteiket a világkormányról, valamint reális elképzeléseiket a hatalmi erőviszonyokról és a világ stratégiai helyzetéről. ~z emberiség teljes színképe tükröző- fi dött a kongresszusi palotában. Meg- lépőén széles volt az amerikai, az angol, a francia, a nyugatnémet és az indiai képviselet. Az ENSZ hivatalosan is delegáltatta magát s csak a közel-keleti válság akadályozta meg a világszervezet főtitkárát abban, hogy személyesen is részt vegyen a nagy találkozón. Magától értetődő, hogy 1100 nemzeti és 120 nemzetközi szervezet küldöttei a nézetek teljes változatosságát képviselték. Első ízben jelentek meg olyan világot átfogó szervezetek delegátusai, mint a Háborús Veteránok Nemzetközi Szövetsége, az ENSZ Társaságok Világszövetsége vagy a világ föderalistáinak szervezete, amelyek természetesen a saját végrehajtó bizottságaik által megfogalmazott álláspontot vallották. A tizennégy bizottságban mégis sikerült kialakítani a konszenzust, az egyetértést, ami két dolgot jelentett. Egyrészt a legfőbb célokban és tennivalókban egészséges kompromisszumot, másrészt mindannak tételes felsorolását, amiben egyes küldöttségek különvéleményt hangoztattak. ,M nemzetközi békemozgalom és benne , iü- a magyar békemozgalom feladatait CC. és jövő tennivalóit a Vili. magyar békekongresszus, illetve a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa részletesen meghatározta. Tevékenységünk, mind a hazai, mind a nemzetközi élet fő csomópontjaiban fokozódni fog, aktivitásunk növekszik. Persze, ez nem jelent egyszerűen valamilyen fajta mennyiségi növekedést, hanem a munka jelentős minőségi átalakítását. A békés egymás mellett élés politikájának kibontakozása elsősorban Európában, illetve a két világhatalom között azt is jelenti, hogy a béke-világmozgalomnak mélyrehatóan elemeznie kell eddigi tevékenységét és az új helyzetből származó követelményeket. A világméretű antiimperialista küzdelem is összehasonlíthatatlanul bonyolultabb akkor, amikor a harc és az együttműködés elemei igen változatos formákban és ellentmondásosan jelentkeznek a nemzetközi életben. Bizonyos kérdésekben ugyanis a fejlett tőkés országokat partnereinknek tekintjük, a világpolitika más kérdéseiben ellenfeleinknek, az ideológiában pedig engesztelhetetlen ellenségeinknek. E hármas követelményrendszer az eddiginél jóval magasabb politikai iskolázottságot igényel, az eszmei szilárdság mellett a gyakorlati cselekvésben nagyfokú rugalmasságot. A harc és az együttműlcödés dialektikája helyenkint és az időtől változóan más tartalmi töltést nyer, és éppen a béke- világmozgalomban, ahol a politikai, társadalmi, világnézeti, faji különbségek és nézetek minden árnyalata képviselteti magát, rendkívül érzékenyen jelentkeznek a problémák, amelyeknek egyeztetése, rendszerbe foglalása az eddigiektől eltérő új megközelítéseket feltételez. Az elkövetkező időszakban, amelynek keretében ünnepeljük meg a békemozgalom negyedszázados fennállását, éppen ezeknek a kérdéseknek a tisztázása kerül a mozgalom \ tevékenységének középpontjába. /t/ta már általánosan elfogadott igaz- jwK ság, hogy a hazai békemunkában f (l- szorosan kapcsolódni kell a szocialista építés általános nemzeti feladataihoz. Nincs és nem is lehet egymástól független politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális építőmunka és a másik oldalon béke- agitáció. A Hazafias Népfront keretében folytatott békemunka csak akkor lehet hatékony, ha az szervesen összefonódik a napi tennivalókkal, illetve a magyar békemozgalom nemzetközi tekintélye elsősorban éppen a hazai szocialista építés eredményeiből táplálkozik. Mennél sikeresebben épül nálunk az új társadalom, annál hatékonyabb lesz az Országos Béketanács nemzetközi tevékenysége. Mindebből egyenesen következik, hogy a magyar békemozgalom hazai munkájának középpontjában az egészséges közszellem és közgondolkodás fejlesztése, erősítése áll, természetesen a békemozgalom sajátos eszközeivel. Annak még szélesebb körű tudatosítása, hogy a nemzetközi és hazai politika kölcsönös függőségi rendszerben áll egymással, hogy a szocialista nemzeti egység, a szocialista hazafiság és a szocialista demokrácia további kibontakoztatása, a nyugodt, kiegyensúlyozott belpolitikai légkör egyrészt függvénye az enyhülésért folytatott erőteljes küzdelemnek, másrészt nem jelentéktelen módon vissza is hat a békeerők világot átfogó harcára. Az elmúlt év az egész emberiség jövőjét tekintve nagyhorderejű új folyamatokat indított meg. Az új esztendőben mindnyájunk feladata lesz az elért eredmények tartósítása s a határozott előre lépés n<tgy és nemes céljaink megvalósítására. ^-jegyzeteim között lapozgatva felidézem a f B nemegyszer hajnalig tartó hosszú viták során elhangzott állásfoglalásokat: az egyik — emlékezetes — meghatározás így szólt: a békés egymás mellett élés azt jelenti, hogy olyan irányban indulunk el, ami biztosíthatja az elet és az alkotás győzelmét az őrültségek felett, a remény és a megértés győzelmét az éhínség és a betegségek felett, a becsületesség és az igazság győzelmét a képmutatás, a csalárdság és a hazugság felett. meg tjei ^doggaSztási -S^zöuethezeteb, óibe rebben gazdag, boldog áj esztendőt bívánn ab az egész tagságnab ilamennui vásárlóin bnab eS valamenniji vaSarloju (
