Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

MOHOMiBÍKE A P.E S;T ■ M { G Y El HÍRLAP KÜ LÖNKIÁDA5A XV. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1973. DECEMBER 28., PÉNTEK Tanácsülés üllőn Járdaépítést, villanyhálózat- bővítést kértek Gyors intézkedéseit várhatók Üllőn is megtartottak az év ve az V. ötéves tervben kell utolsó tanácsülését. megvalósítani. Közülük Molnár Károly elnökhelyet­tes elmondta: az eddigi ta­nácstagi beszámolókon több mint ezer választó vett részt, 214 felszólalás hangzott el. A felszólalók közérdekű kí­vánságokat említettek a jár­daépítésre, a villanyhálózat bővítésére és a zöldségellátás­ra vonatkozóan. Szóba került a község iparosítása is. A tanácsülés egyik napiren­di pontja volt azoknak a ta­nácsi feladatoknak az ismer­tetése, amelyeket a IV., illet­a legfontosabb a 16 tan­termes iskola megépítése, de nem kevésbé jelentős feladat a gyermekintéz­mények helyeinek növelé­se, a község vízművesíté- se, a pedagóguslakás-épí tés. Korszerűsítésre szorulnak az egészségügyi rendelők, bőví­tésre a közvilágítási hálózat, s minden évben gondot kell fordítani új utak építésére, illetve a már meglevők fel­újítására. Hr már megtörtént a baleset... Az elsősegélynyújtó Az emberek jobban vigyáznak A jeges, csúszós utak sok baleset okozói lehetnek. Ért­hetően a járásszerte található vöröskeresztes elsősegélynyúj­tó helyek jelentősége is ezek­ben a hetekben, hónapokban nő meg, úgy is mondhatnánk, ilyenkor fedezzük fel létezé­süket. Mert valljuk be, s ezt látszanak igazolni a naplók gyér bejegyzései is: nyáron a legkevésbé gondolunk rájuk. Vecsés-kertekalján, a vas­útállomástól nyíló Zrínyi ut­cában évekkel ezelőtt négy-öt ház ablakában függött a vö­röskeresztes, eligazító tábla, éppen a vasútállomás közelsé­gére való tekintettel. Ma már egy sincs belőlük, sőt segély­helyre irányító jelzés sem ta­lálható. bennem ezt a tulajdonságot, előre jelzem a veszélyt. Te­lepátia? Ha a vonat nem idő­re érkezik, vagy kiindulása után lelassít, megáll, szinte minden idegszálam vibrál, szo­rongás fog el. Fél lábbal ro­hanásra 'készen állok, átsejlik bennem, noha még nem tudok bizonyosat, hogy mit és ho­gyan kell majd tennem. Csak akkor nyugszom meg, csilla­podók le végre, ha percek múltán sem hallom a kapu- csattanást. Kovács Józsefnéra, az utca megbízott elsősegélynyújtójára is csak úgy találtam rá, hogy előzőleg megkérdeztem né­hány, táblaügyben eléggé tá­jékozatlan embert. — Mi ennek az oka? — tet­tem fel a kérdést Kovács Jó- zseínénak. — Egyszerű a magyarázat: a környéken lakó emberek ál­talában már annyira ismer­nek, hogy adott esetben eliga­zító tábla nélkül is idetalál­nak, felkeresnek. Hiszen csak­nem 25 éve állok a rászorulók rendelkezésére. Elsősegély- nyújtó tanfolyamot végeztem. — A háztartási, utcai bal­esetek természetesen enyhéb- i bek.' Akkor háborodom fel na­gyon, amikor a balesetet szen­vedett ember kísérője még nagyobb pánikba esett, mint maga a sérült. Az egyébként csendesen tűrő áldozatra óha­tatlanul átragad a félelem, s olyankor egyszerre két embert kell vigasztalnom, nyugtatgat­nom, miközben magára a se­gélynyújtásra is oda keld fi­gyelnem. Érdekes tapasztalat, hogy a saját lábán ide érkező sérült általában mindig a se­gítségnyújtás után lesz rosz- szul. Idáig ugyanis a miha­marabbi biztonságba jutás kényszere űzi, fel sem mérhe­ti állapota súlyosságát. A mentőket olyankor kihívom. Ha a mentő nem szükséges, akkor is minden esetben fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez nem orvosi rendelő. Hogy mi minden történt e negyedszázadnyi idő alatt, ar­ra az esetek felvillantásával is csak hosszasan lehetne vála­szolnunk. Igazi elmondhatói Vecsés egykori és mai orvo­sai, dr. Simon Sándor, dr. Fodor Etelka, a pestlőrinci SZTK dolgozói és természete­sen az elsősegélyben részesül­tek. És tanúskodnak róla a sehol sem jegyzett dicsérő, el­ismerő szavak, valamint a ma is meglevő érmek, oklevelek. — A legtöbb baleset télen a vasútállomáson és környé­kén fordult elő, és adódik részben még ma is — nyilat­kozik Kovács Józsefné. — A halálos és súlyos kimenete- lúeket ma sem tudom meg­szokni. Ha elvégzem a men­tést, főleg ha már magam is tehetetlen vagyok, otthon mindig elfog a félelem, az ideges remegés. Pihennem kell. — A halálba, a szerencsét­lenségbe, még ha az nyilván­való is. vsohasem lehet egészen belenyugodnunk. Hosszú ideig a frontkórházban teljesítet­tem szolgálatot, belém rögző­dött, véremmé, életelememmé vált a mentés, a segíteni aka­rás. Megérzem, sőt tán a sok­éves tapasztalat fejlesztette ki Hogy mi mindent produkál­hat az élet, milyen furcsa, már-már képtelennek tűnő baleset is történhet! — Egyszer egy fiatalasszony állított be, feltűnően nyugod­tan, sőt tréfálkozva, 20 centis faszilánkkal a szemöldökében. Fát vágott, a szilánk valósá­gos nyílvesszőkén!; repült fe­léje ... Két éve, éppen betle- hemes időszakban, éjnek • ide­jén egy bundás ember zörge­tett rám. Néztem a gyér, sej­telmes fényben: álarcot lát­tam rajta. Csak az első döb­benet után derült ki, hogy a maszk tulajdonképpen nem maszk: kerékpározás közben úgy összezúzta magát a jeges, síkos úton, hogy arcán nem volt egy körömnyi ép felület sem. — Ez az év eseménytelen­nek nevezhető: mindössze hú­szán jelentkeztek elsősegély­re. Ha azt veszik alapul, hogy az ő eseteik is szokványos ese­tek voltak, akkor talán az lát­szik bizonyítottnak, hogy az emberek jobban vigyáznak magukra. Reméljük, ez nemcsak fel- tételezés. (baky) Megtárgyalta a tanácsülés a végrehajtó bizottság munká­járól készített beszámolót is. Sok szó esett arról, hogy a József Attila út végre szilárd burkolatot kapott. A változ­tatásihoz a lakosság is hozzá­járult: az egy háztulajdonos­ra eső kétezer forintba be­számítják a végzett társadal­mi munka értékét is. Üllőn még nem oldották meg a hulladékszállítást. Á tanácstagok kérdőívek­kel keresik fel a közeljö­vőben körzetük lakóit, s ha a lakosság többsége a szemétszállítás intézmé­nyes rendezését kéri, megvalósíthatják a tervet. A szállítási díj havonta laká­sonként 10 forintba kerülne, az összeget a villanyszámlával egyidejűleg szednék be. X tanácsülés utolsó napi­rendi pontja a tanácstagok in­terpellációja volt. Sok min­denről szóltak a tanácstagok, például arról is, miért nem működik a járási szolgáltató ktsz üllői gumijavító részlege. A kérdésekre Lehóczki Ká­roly vb-titkár válaszait: a ta­nácsot érintő ügyekben, mi­hamarabb intézkednek. (em) Új ügylratkczeSésí mód Január l-től a községi ta­nácsokon is bevezetik az új ügyiratkezelést, jó néhány adatlap, illetve kérdőív meg szűnik: a nagyközségi tafiá csők titkárai részére a napok­ban tartott értekezleten, me­lyet a járási hivatalban ren­deztek, főként erről esett szó. Színjátszók bemutatkozása Vendégül látták az idős embereket Rekordforgalom az üzletekben Tóth Miklós Kutyaszorító című vígjátéka mai történetet dolgoz fel. Az újjáalakult Pé­teri színjátszó csoport e darab bemutatására vállalkozott ka­rácsony első napján: délután az úttörők, este a felnőttek előtt mutatkozott be, s mind­járt hozzátehetjük, nagy si­kerrel. Csirág Róbertét Bódis Pál, feleségét Tucsni Irén, Tubái Ferdinándot Hor.nyák Mihály, Jucikát Tóbiás Lászlóné, Etu- kát Márkus Erzsébet, az ápolónőt Hornyák Edit alakí­totta. Márkus László rendező gondos munkát végzett. Szeptember óta gyakoroltak a szereplők. Tóbiásné (Paput Éva) és Hornyák Mihály ki­emelkedett a többi közül. Hor­nyák Mihály sikere annál is dicséretesebb, miivel hat hét alatt tanulta meg szerepét. A színjátszó csoport az el­következő hetekben/a járás többi községében is szeretné bemutatni a vígjátékot: várja a meghívásokat. Bizonyára másutt is sikerrel szerepel majd. Egyelőre nem döntöttek, hogy a csoport továbbra is együtt marad-e. Patronálóra, támogatásra lenne szüksége, hogy ne váljék tiszavirág-éle­tűvé. ★ A karácsony előtti napok­ban rekordforgalmat bonyolí­tottak le a járás üzletei. Talán még sohasem fogyott el any- nyi rádió, televízió, mint eb­ben az évben Monoron, Gyom­ron és Vecsésen. Sokan keres­ték a szánkót is, azt azonban már nem lehetett kapni köz­vetlen karácsony előtt egyik községben sem. A vendéglátóegységekben is sokan szórakoztak a karácso­nyi ünnepekben. A legtöbb helyen fenyőfát is felállítot­tak, s tombolát rendeztek. Gyomron, a művelődési ház­ban karácsonyi bál zajlott le, az Amfora zenekar közremű­ködésével: több mint kétszáz fiatal szórakozott jókedvűen, derűsen. A tombola fő díját Mester László és Dusek Mi­hály, a helyi labdarúgócsapat játékosai nyerték. Sok helyen rendeztek disz­nótoros vacsorát. Az étlapokra a legkülönfélébb karácsonyi specialitások is felkerültek. Vasadon a karácsony előtti napokban a helyi Kossuth Szakszövetkezet öregek nap­ját tartott, amelyen részt vett Földest István, az MSZMP já­rási bizottságának osztályve­Mutnéfalvy Adorján felvétele zetője is. (Képünkön az ün­nepség részvevői láthatók.) ★ Nem volt fennakadás a közlekedésben sem. A MÁ- VAUT több mentesítő járatot indított á két ünnepnapon, s így a zsúfoltságot minden já­ratnak sikerült elkerülnie. A monori szülőotthonban karácsony első napján egy új­szülött látta meg a napvilá­got: Nagy Imre és felesége Veronika nevű kislánya. G. J. PÉTERI, RÁKÓCZI TSZ Télen is okad tennivaló AJÁNDÉK A NYUGDÍJASOKNAK Gyámra Néhány napra hazár Rövid idő alatt népszerű lett Gyomron a ruhaipari szövet­kezet Steinmetz kapitány ut­cai háziboltja. A bolt azon­ban most rövid időre zárva tart majd: január 2-től ja­nuár 7-ig nem fogadja a ve­vőket. Szászik Károlyt, a péteri Rákóczi Tsz elnökét kérdez­tük meg, hogyan foglalkoztat­ják a termelőszövetkezeti ta­gokat a téli időszakban. — A traktorosoknak, kom- bájnosaknak folyamatos mun­kalehetőséget biztosítunk, akad dolog bőven a szerelő- műhelyekben. A téli időszak­ban összes gépünkön nagy­javítást végzünk, hogy tavasz­ra rendben, készen álljanak. Ilyenkor kerülnek sorra azok a munkák is, melyekre nyá­ron nem jut idő, például rendbe tesszük a majort, ren­dezzük a vízelvezető csatorná­kat. — Hetven nő dolgozik nyá­ron a kertészetben, őket most á savanyítóüzem és a csiszoló- üzem csomagolórészlege látja el feladattal. A savanyítóban vegyes savanyúságot készíte­nek, s előkészítik termékeink szállítását. A termelőszövetkezet veze­tősége a karácsonyi ünnepek­re meglepetéssel kedveskedett nyugdíjasainak, járadékosai­nak: 300—300 forintot adott mindegyiküknek. (vitéz) Kétmillió tojás évente A sülysáp! ÁFÉSZ kisállat­tenyésztő szakcsoportja kivá­lóan dolgozik, hegenként két­szer minden alkalommal 18— 20 ezer tojást szállít megren­delőinek. Tagjai erre az év­re kétmillió tojás szállítására kötöttek szerződést, melyből december elsejéig egymillió 900 ezret már át is adtaik. MfsOR MOZIK Monor: Fekete tollú fehér madár. Pilist Sherlock Holmes magánélete. Vecsés: Jog az ugrásra. Monori-erdö Fiatalok — új sportágakban * HA MEGSZŰNNEK A PÁLYAGONDOK... Egy idő óta keveset halla­ni Monori-erdő sportéletéről. A két-három évvel ezelőtti ki­Szerető gondoskodással Éva már mosolyog Kétéves kora óta cukor­beteg a monori gimnázium I/c. osztályának tanulója, Knul Éva, 15 éves monori kis­lány. Történetét ismeri már szinte a teljes iskola. Mégis felvették — Évának állandó felügyelet­re van szüksége — mondja az édesanyja — ezért az egész napomat itt töltöm én is, hi­szen előfordul, hogy három­szor is kell őt injekcióznom. — Nagy nehézségek árán tette le a nyolcadik osztályt. Betegsége folytán igen sokat hiányzott, s csak a pótvizsgán sikerült az általános iskolát befejeznie. Sokat töprengtünk, mi legyen vele, hová menjen? Az Ady Endre utcai iskola igazgatónője tanácsolta, Íras­suk be őt a gimnáziumba. De oda csak egészséges gyerekeket vehetnek fel! Az igazgatónő ! segített a felvételben. Sajnos, a nyáron tüdőgyulladást ka­pott a lányom, s a bal oldali arca is megbénult. Mindezek ellenére, a kórházi ápolás után az igazgató, dr. Gerő Igor György úgy döntött, felveszik őt az első osztályba. Két hónap múlva Ami azóta történt, azt bizo­nyára nem felejtik el egyha­mar az I/c. osztály tanulói és a tanári kar tagjai sem. Évát féltő, szerető gondos­kodás övezte az osztályba n. Legkedvesebb barátnője, az ül­lői Kovács Kati mindig mellet­te tartózkodott:segített neki a tanulásban, meg abban is, hogy minél előbb feltalálja magát. És két hónappal a tanév megkezdése után, a már bé­nának tűnő bal oldali arc­rész megmozdult: Éva már mosolyogni is tudott, ráncolni is tudta a homlokát. A gyógyulás ólján Kicsöngetnek. A f olyosó ha­mar megtelik a vidám diák- sereggel. Éva sarokba húzódik, tan­könyvvel a kezében: — Nagyon megszerettem ezt az iskolát. Biztos vagyok ben­ne, hogy gyógyulásomhoz az itteni környezet, a diákok, ta­nárok szerefete is hozzásegí­tett. Kovács Katinak különö­sen sokat köszönhetek, de osz­tályfőnökömnek, dr. Sahin Tóth Gyulánénak is nagy- nagy köszönet jár... Szere­tem az iskolát, el sem tudnám már nélküle képzelni az élete­met. Hálás vagyok az igazgató úrnak is, amiért felvettek. A szünidőben is Évát hetente viszik felül­vizsgálatra az Üllői úti klini­kára, ahol dr. Schuber Dezső docens és dr. Othweim Valé­ria adjunktus mindent meg­tesz gyógyulása érdekében, mert Éva még mindig beteg. A téli szünidőben sem unat­kozik, mert osztálytársai gyak­ran meglátogatják őt otthoná­ban. Féltő, szerető gondosko­dás övezi őt ezekben a na­pokban is. Gér József tűnő labdarúgó-együttes fel­bomlott, a játékosok más egyesületekben folytatták pá­lyafutásukat. A gondokat to­vább növelte a pályahiány. A nagyközségi tanács, minden' ígérete ellenére, még a mai napig sem jelölte ki az új pá­lya helyét, pedig a fiataloknak nagyon hiányzik az edzési le­hetőség. Tehetségben a monori-er- deiek sem maradnak el más községek lányai, fiai mögött. A kézilabdás lányok például ősszel 14, iskolák közötti mér­kőzést játszottak, abból 11-et megnyertek, egy döntetlenül végződött, és csak kettőt vesz­tettek el. A gólarányuk is imponáló, 100:40. A helyi sportkör vezetőinek terve az, hogy nem engedik szétszéled­ni a csapatot: rendszeres mér­kőzéseken a monori-erd ei lá­nyok még szép sikereket ér­hetnek el. Megalakult az asztalitenisz- szakosztály is. Általában ser­dülő és ifjúsági versenyzők alkotják. Jövőre a megyei és járási egyéni versenyeken már az asztaliteniszezők is elindul­nak. Kétévi szünet után Ismét megkezdődött a sportkör pat­ronálótáborának szervezése. Monori-erdőn bíznak abban, hogy előbb-utóbb a pálya­gondon is segítenek a tanács vezetői, és a helyi fiatalok új­ra bekapcsolódhatnak a járás sportéletébe. (szatti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom