Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

ALOM ÖNÁLLÓSÁG v Az országban ma 83 város van. Ebből hat Pest megyében, b A megye lakossága meghaladja a 900 ezret. A városoké a 150 X ezret. Minden hatodik Pest megyei városlakó. Vác fönnállása $ kilencszázadik évfordulóját köszönti rövidesen. Százhatom­éi batta az 1970. évi népszámláláskor még nem volt város. Mi a $ közös, mi a különböző e települések múltjában, jelenében, jö- 5 vőjében? Számítások szerint a? évszázad végére Cegléd lakos­éi sága elérheti a 45—48, Vácé a 36—38, Gödöllőé a 30—32 ezret. § De hát hol van még az évszázad vége, a 2000. esztendő? v Csupán huszonhét év! A város attól város, hogy sokan lakják? Százhalombatta város ál­landó népessége hétezer. Érd nagy­községé 31 ezer. A város cím ado­mányozható. A város rang megsze­rezhető. A város szerepköre hosszú időszak alatt, egymással többszörös kölcsönhatásban álló tényezők nyo­mán alakul ki. Az amerikai Louis Wirth 1938-ban leírt véleménye sze­rint: „A városok nagyobb hatást gyakorolnak az ember társadalmi életére, annál, mint amit a városi lakosság aránya kifejezhetne, mert a város nemcsak a modern ember lakó- és munkahelye, hanem egy­ben a gazdasági, politikai és kul­turális életét ösztönző és ellenőrző központ is ..Város címe Pest me­gyében hat településnek van. Város rangja még nincs mindegyiknek. Szerepköre azonban mind a hatnak leírható, azaz létezik. Ezért váro­sok. NAPLÓ Arany János írja naplójába 1851 novemberében Nagy-Kőrösön: „Más­nap szállást keresve, mindjárt al­kalmam volt szétnézni az új ha­zában: sűrűn rakott házak, közöt­tük hatvan csúcsos, buzogányos te- • tejű szárazmalom; a házak na­gyobbak, kisebbek, gazdáik vagyo­na szerint. Sétahely: a Cifra-kert meg a temető .. Cifra-kert. Áll ma Is, tavasztól őszig a diákok kedvelt tanyája. Csárdája előtt benzinfaló csordák pihennek. És a város? Lakói, 26 ez­ren? A házak? A lakások több mint a fele egyszobás. Mekkora, s milyen vastag napló kellene ahhoz, hogjí lapjaira ráfér­jen egy-egy város jelene? Amit a múlttól nem választhatunk el, mert városainknak nemcsak öröme, de gondja is az örökség. Az, hogy a hatvanas évek elejéig, a szó husza­dik századi érteimében, n e m voltak városok! Csak városnak nevezett települések. Az adottságok, a lehe­tőségek korlátozottak. Az igények korlátlanok. A hat városnak ez kö­zös jellemzője. Népességük egy év­tized alatt tízezer fővel növekedett. S ez csak egyetlen adat a vaskos napló oldalairól. LÉPCSŐK Vácott a Damjanich téri élelmi­szerboltból eltávozott négy alkalma­zott — az új Naszály Áruházba mentek, jobb kereset reményével —, az üzletet ezért kényszerűen a korábbi két, műszakos nyitva tar­tásról egy műszakosra szervezték át. Emiatt viszont ugrásszerűen megnőtt a Rádi úti üzlet forgalma, rendszeresen sorban állva várakoz­nak ott a vevők ... Apróság? Természetesen. Ám egy város élete ilyen és hasonló kis ügyekből tevődik össze. Mert ki ne irigyelné a százhalombattaiakat, hogy náluk a megyei átlagnál sok­kal jobb a bölcsődei ós az óvodai ellátottság? Vagy mégsem irigylés­re méltó a helyzetük? A város la­kossága fiatal, idős ember alig akad, napközbeni felügyeletre itt nem lehet megkérni a nagyszülő­ket ... Gödöllőn 470 óvodai helyre 620 gyermeket kényszerültek fel­venni ... Szentendrén egy kiskeres­kedelmi dolgozóra több mint fél­millió forint forgalom jut... Ceglé­den, egy évtized alatt a vízvezeték­hálózat a kétszeresére bővült... Más és más lépcsőfokon áll mind­egyik város nemcsak általában, ha­nem a részjellemzőket tekintve is. A jelzők hamar elvesztik érvényes­ségüket — „Nagykőrös mezőgazda­sági város”; ma a keresők több mint a felét az ipar köti le —, a sorrendek gyorsan változnak, a sze­repkör újra meg újra kiegészül. A városok éppen ezért nem hasonlít­hatók egymáshoz, csak önmaguk le­hetőségei és azokkal összevetett cse­lekedeteik válhatnak torzítástól mentes mércévé. tanyákat otthagyók emeletes lakó­épületeit a városban? Elrugaszkodtunk a valóságtól? Nem. Pusztán előre pillantottunk, egy várható, nem mindenben kiszá­mítható útra, amelyet a városok megjárnak, s amelyet úgy kell meg­tenniük, hogy a népesség folyama­tos gyarapodásánál erőteljesebb le­gyen az infrastruktúra fejlődése. Hiszen ma — huppanjunk vissza a földre —, az is nagy ugrásnak lát­szik, ha az ötödik ötéves terv vé­gére, egyebek között egy 700 köb­méteres víztorony felépítésével, Nagykőrös lakosságának negyven százaléka vezetékes ivóvízhez jut. Ha ez a helyzet, minek akkor az álmodozás? A megyebeli városok egyik leg­nagyobb terhe, hogy évtizedeken át lakóik, vezetőik nem álmodoztak; nem tekintettek előre. Történt, ami történt, tervek nélkül, véletlensze­rűen, néhány tőkés, birtokos, vá­rosatya akaratának, érdekének meg­felelően. Tessék végigjárni Vácott az Alsóvárost, Cegléden a Törteli út messzire nyúló szalagját, Gödöl­lőn az Isasz_egd út környékét, s ak­kor képet alkothatunk arról, mi s mekkora a feladata azoknak, akik dolga tervekkel, végrehajtással, a városrendezés! DILEMMA Az angol Ebenezer Howard, ki jóhírű bírósági tudósítója volt több lapnak, de aki nevét városrendezési elképzelései tartották fenn, 1898- ban azt javasolta, állítsák meg Lon­don „elviselhetetlen” növekedését, mégpedig úgy, hogy körötte alakít­sanak ki kertvárosokat, ám az uta­zás elkerülése végett ezekben a kertvárosokban ipar is legyen ... Chicago vágóhídijainak, húsiparának világhíre évtizedeken át rendíthe­tetlen volt. S azután egyik hónap­ról a másikra elnéptelenedtek a ha­talmas kiterjedésű karámok, el­csendesedtek a feldolgozóüzemek. A gazdasági szerkezet változása afö­lött kondította meg a lélekharan­got, ami öröknek tűnt... Cegléd nem London, Vác nem Chicago. Ám a városoknak fejlődésük kü­lönböző szakaszaiban lényegében azonos dilemákkal kell szembe­nézniük. Nevezetesen: hol az a határ, ahol a még szükséges és a már felesleges városfejlesztési teen­dők választóvonala meghúzható; meddig gazdaságos s mikor válik iszonyúan költségessé az ipari tevé­kenység bővítése — pl. a nagy tá­volságról szállított anyagok, energia, yíz stb. miatt —, a meglévő üzemek fejlődése; miként különböztethetők meg az átmeneti és a hosszú távú igények; fölrajzolható-e a népesség- mozgás várható útja a város von­záskörzetében stb. Vác iparának gyors növekedése tartós munkaerőhiányt eredménye­zett. Szentendre fokozatosan kultu­rális központtá válik, de közlekedé­se, kereskedelmi hálózata csak nagy nehézségek közepette képes lebo­nyolítani a forgalmat. Nagykőrösön kimerülőben a munkaerőforrások, így csakis a műszaki fejlesztés kí­nál iparbővítési lehetőséget. Száz­halombattán — ahol nagyon sok la­kás épült — a megyei átlagnál jó­val magasabb a száz lakásra jutó lakók száma (356, a megye többi városában 318), szembetűnő a kü­lönbség az új városrész emeletes házai és a régi községmag földbe süppedt házacskái között. Gödöllőn távfűtéses lakások is épülnek, de vannak városrészek, ahová még nem jutott el a víz, házcsoportok, ahol nincs villany. Cegléden a lakosság oly’ áldozatos társadalmi munkát végzett a vízvezeték építésekor, hogy az így megtakarított 450 ezer fo­rintból további 1,5 kilométer hosz- szú vezetéket építhettek meg, de ugyanakkor a régi csövek cseréje is elkerülhetetlen. Mi tehát a fontos? A sürgős? A halaszthatatlan? Minden ? papíron szépen ható elvekhez. Gö­döllő szerepe nem azért növekszik, mert az Elnöki Tanács várossá nyil­vánította az „egyetemi falut”, ha­nem azért, mivel különböző úton, módon mintegy százezer embert tart vonzáskörzetében. Arra lehet határozatot hozni, hogy bizonyos üzemek, intézmények hová települ­jenek, arra már nem — pontosab­ban arra már nem érdemes —, hogy az emberek hol dolgozzanak, hol építkezzenek, mondjuk, Gödöl­lő helyett Verségen. Gödöllőn több mint háromezer ember telepedett le egy évtized alatt, s e községnyi nép senkitől nem várt biztatást, enge­délyt. Hiba tehát arra gondolni, hogy a jövőben a városok népesség­mozgását szabályozni lehet. Befo­lyásolni igen. KEVEREDÉS Ilyen és hasonló fogalmi — s követ­kezményükként gyakorlati — keve­redések, félreértések, félremagya­rázások és torzítások nem ritkák a várospolitikában, a városfejlesztés­ben. A párt Politikai Bizottságá­nak 1973. július 3-i határozata a vá­rosi pártbizottságok munkájának korszerűsítéséről, a várospolitikai feladatok megalapozottabbá tételé­ről nyomatékosan figyelmeztet ar­ra: a fogalmakkal sincs minden rendben. Várospolitika egyenlő városépítéSj -fejlesztés? Mert az általános értel­mezés ez. S ebből olyan hibák, mu­lasztások -származhatnak, amelyek évtizedekre szólnak. Ma városaink­nak nem az a baja, hogy általában fejletlenek, hanem az egyenetlen, a bizonyos területeken túlzott, más területeken kirívóan lassú fejlődés. Egyensúlyzavarokkal küzdenek, s ezzel bajlódva nem mindig sikerül jól kiszámítani a lépéseket. NÉPSZERŰSÉG 1970 októberében a városi párt- értekezleten fogalmazódott meg elő­ször — „hivatalos” formában — a váci művelődési központ felépítésé­nek gondolata. Ma sincs népszerűbb téma a városban, s a szavak mellé tettek sorakoznak, tekintélyes vál­lalati hozzájárulások, társadalmi munkavállalások. A váciak úgy ér­zik — joggal —, hogy ez a műve­lődési központ mások szemében is valami lesz. A városok életében azonban ezernyi olyasmit is el kell, el kellene végezni — prózai dolgo­kat, a szemétgyűjtést, az utcák takarítását, a parkok rendben tar­tását —, ami semmiféle látványos­ságot nem kínál, de ami elenged­hetetlen aihhoz, hogy a város város legyen. Ezekben a dolgokban a , tanács népszerűtlen lépésekre is kénysze­rülhetne — bírságolásra, hozzájá-1 rulás kivetésére —, de óvakodik tő­le. Inkább behuúyja a szemét. Ahogy az engedély nélküli építke­zések jó néhány esetében ugyan­csak. A vízszennyezéskor szintén. A szabálytalan állattartásnál megint. Városainkban a figyelem elsősorban arra összpontosul, ami lesz. Kevés­bé arra, ami van. Arról szívesen vitatkoznak tanácsülésén, népfront- fórumon, mi, hogyan legyen, de arról kérdésre is csak ódzkodva be­szélnek, ami van, miért olyan, ami­lyen. Holott a város arculata nem fantáziarajz, hanem mindig, min­denkor, mindenben a nyers valóság. TÁBOR A városukat szerető, érte tenni kész lokálpatrióták tábora szépen gyarapodik. Nagykőrösön egyetlen hívó szóra megmozdultak az üze­mek munkásai, az intézmények dol­gozói, s társadalmi munkában kór­házi/ laboratóriumot korszerűsítet­tek. Minden város fölsorakoztathat tiszteletet parancsoló tényeket a tár­sadalmi áldozatvállalásról. E tábor ereje azonban szervezettebb mun­kával, a feladatok jobb megválasz­Rugaszkodjunk el a valóságtól, ugorjunk át negyedszázadot. Mit vegyünk szemügyre? A Gödöllőre vezető autópályát, gyorsvasutat, a városba települt budapestiek (!) la­kónegyedeit? Cegléd városközpont­jának rekonstrukció utáni, módéra épületeit? Vác magas házait, s a környező községekbe — Kosdra, Sződligetre, Sződre, Vácdukára — kiszorult kertes családi házakat? Nagykőrösön ennek a fordítottját, a A húszas években az amerikai Raymond Unwin fogalmazta meg az' ún. alvóvárosok koncepcióját. A jó­val később idehaza kialakított listá­ra fölkerült Vác, Gödöllő, Szent­endre neve, több más település mel­lett. A listát azután vastagon áthúz­ta az élet fekete ceruzája, s piros irónnal föléje írta: önállóság. Tapasztalati úton kiderült ugyan­is, hogy egyetlen település sem iga­zodik mechanikusan alkalmazott, A városok közül a legtöbb lakás Vácott épült. Pest megye ipari központja gyors léptekkel javítja a lakosság életkörülményeit. Gábor Viktor felvétel«! Az erőmű magasba szökő kéménye folyamatosan gyarapodó, új városrészre te­kint Százhalombattán. Mészáros Lőrinc, Kossuth. Táncsics városából, a mezővárosból egyre Inkább ipari település alakul <ki; Cegléden napjainkban. Is három új üzemet hoznak létre. Az egyetemi faluból város lett. Gödöllő ipara Is jelentős, de még Inkább tudo­mányos szerepköre. Az agráregyetemen nagy értékű rekonstrukciót valósítottak meg. Képünkön az egyetem új központi épülete. tásával megsokszorozható. Mert, sajnos, nem ritkaság, hogy a né­hány hete épített parkot nehéz munkagépek dúlják fel, a járdala­pokat kábelfektető munkások törik össze, az elsimított úttestet trakto­rok, vontaitok dagasztják járhatat­lanra. S az sem, hogy amire a ta­nács egyik szakigazgatási szerve, a népfront, az-ifjúsági szövetség se­gítségével mozgósít, arra a tanács másik szakigazgatási szerve rövid idő múlva azt mondja, útban van, akadályozza ezt meg azt, tehát fe­lesleges, megszüntetendő... A várost szeretni több, mint ér­zelem. Értelmi kötődés is. UTAK Megyebeli hat városunk egy évti­zed alatt tízezer lakossal gyarapo­dott, a lakásállomány 7812 új ott­honnal bővült. Az új lakások döntő többsége korszerű, komfortos. A városi életforma azonban nem au­tomatikus függvénye a modem la­kásoknak, városban lakni és városi módon élni két dolog. A városok holnapját alakító vá­rospolitikának éppen ezért több úton kell járni. Nem elégedhet meg az új létesítmények emelésével, a korszerűsítésre fordított milliók megszerzésével, legalább ekkora fontosságot adjon a szemléleti kér­déseknek, a tudati tényezőknek. An­nak, hogy a lakosság minden tekin­tetben élhessen a demokratizmus kínálta lehetőségekkel, s tudatilag is birtokba vegye azt, ami formai­lag az övé régen, a várost, városát. Minden hatodik Pest megyei város­lakó. Szívós munkával el kell jutni oda, hogy e városlakók — és a töb­biek, akik a jövendőben csatlakoz­nak hozzájuk — várost lakhassa­nak, a városban városi módra él­jenek. M. O. X« «« «««««««««««««<«««<« «««< «« «« «« «« «« «« «« «<«< «««« «« «« «« «« «« «« «« «« «« «« «« «««« < , 1 MINDEN HATODIK' ?/> »»»» »» »» »» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»» »» »» »» »» »» »» »» »Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom