Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

i« «« «« «« «« «« «« ««<««<«<«««« «« «« «««««« «««« <<■;

1 AJÁNDÉKOK 1

KARÁCSONY, 1973

S

i okesztendös, szép szokás nálunk, hogy a karácsonyokon mesébe illőn hatalmas fenyőfát állítanak föl a Parlament kupolacsarnokában. A tündércsillogású fához több ezer kisdobost — úttörőt hívnak meg az ország minden vidéké- v tői. E gesztussal nem is az Országház kapuja,

g hanem az ország szíve tárul ki apró honfitársaink $ előtt. A felnőtt Magyarország rámosolyog az ünnep » örömétől izgatott gyermekregimentre s e mosoly mö- g gött az a józan fölismerés is ott van, hogy a kis ven- v dégek közül nem egy a Tisztelt Ház tagjává lesz maj- g dán... Az ország maga-magát örvendezteti meg a $ gyermekek ámuló, boldog vidámságával. A- népet, v amely voltaképpen oda tehetné ez ország karácsonyit fája alá elmúlt esztendei szép álmainak, sok fáradal- v mának, bőséges eredményeinek ajándékcsomagjait is. v Egy év hosszú idő. A napok alatt sok minden ke- v resztül hullhatott az emberi emlékezet rostáján. Mert g nincs esztendő, amin ne hagyna nyomot természeti csalj Pás, baleset, vagy éppen olyan emberek halála, aki- két közel éreztünk a szívünkhöz .. . A nép mernóriája g — akárcsak a fák évgyűrűje — emlékezik a társada- v lom sorsának nehéz pillanataira, de nem feledi a jó v termések, a sikeres erőfeszítések örömét sem.

5 Az ünnep gondolatokat dajkáló csöndje ezért je- v lenti valamelyest egész éves tevékenységünk számba- v vételének alkalmát is. Kicsit játszva, kicsit komolyan S föltehetjük magunknak a kérdést: mit tettünk ebben az v évben az ország fenyőfája alá?

5 Ha a nagy társadalmi realitások mérlegén latol- g gátjuk ezeket, akkor is a családhoz kell gondolatban Z visszatérnünk. Ebben az évben több figyelmet, gon- v dodkodást kapott a család mint más évikben. A figye- g lem jele, az az országszerte tapasztalható igyekezet, ~ ahogyan a nő- és if jiXságpolitikax határozatokból eredő v feladatokkal foglalkoznak. Az, hogy további kedvez- g ményekkel segítik a munkáscsaládokat az önálló ott- Z hon megteremtésében. A családot szolgálja végső fo- $ kon az a rendelkezés is, mely az év közepétől csökken- g tette bizonyos állami és társadalmi szervek dolgozóinak v munkaidejét... A családok gondján könnyítő jelentős v határozat alapján 1974. január 1-től évi 1660 millió fo- g rinttal növelik a szociálpolitikai juttatások értékét.

$ Nagy dolgok ezek?

y A jövő is igent bólint majd a kérdésre. Határkö- J vei egy megfontolt, az adottságokkal józanul számoló g építő tevékenységnek.

g Az a szólás-mondás járta valaha, hogy a tájékoZ zatlan ember nem lát túl a faluja tornyán. Talán va- v lahogy így volna mai ez a gondolat: vajmi keveset g tud a világról, aki nem néz túl a karácsonyfa csúcsán Z díszelgő üveggömbök csillogásán.

V

Az is az idei karácsonyhoz tartozik: a minap hal- $ lottam olyan panaszt, hogy valaki motorkerékpárt sze- v retett volna vásárolni karácsonyra a fiának s — anya- S gi okokból — kikötött egy rendes kerékpárnál.

V r

? Banat ez? Nem öröm, de miért volna bánat?! $ Hisz minden kirakatban lát az ember valamit, amire 5 már nem futja a pénzéből.( De volt-e olyan karácsony v országunk történetében, amikor a mostaninál többen 5 tudtak valami ajándékkal kedveskedni annak, akit v szeretnek? Aligha volt.

V

~ _ Pedig a Icarácsony, amely a hagyomány szerint

Z békességet hozott a jóakaratú embereknek, nem is az $ ajándéktól karácsony. Ennek az ünnepnek a báját, g hangulatát a békesség adja meg. Társadalmi méretben $; pedig a bizalom és a biztonság. Bizalom az ünnep után 5 következő napok tartalmában és értelmében. Es a be- g csületes munka, a becsületes élet biztonsága... Jó, ha Z erre is gondolunk, amikor érezzük az ünnepi kalács 5 izét és a földíszített fenyő illatát. Hiszen ennek azün- v nepnek mai varázsát nem annyira a hozzá fűződő ke- $ gyes történetek adják, hanem az az emberi jóság, szor- J galom és becsület, amely a másik ember számára örö- g möt, békességet és ünnepet teremt.

$ Nagy Ernő

A PEST MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE

Gyermekáldás

Édesanyák a családról

Pest megyében is minden iskolában és óvodában megrendezték a kicsik karácsonyi klubdélután- jait. Fotóriporterünk, CArdos Katalin — szaknyeiven — az úgynevezett nagylátószögü lencsével készítette a lenti felvételt Budaörsön, az 1-es számú óvodában, a gyermekek összejövetelén.

A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának szülészetén „telt ház” van. A folyosón feltűnik a ros- leadásig rakott tálalókocsi: itt az ebédidő. A fehér ruhás nővér önmagának dirigál: „Egyeskének húsleves grízgaluskával és tökfőzelék feltéttel.”

Én „ketteskével” vonulok be egy kis beszélgetésre a főorvosi szobába. „Ketteske” — S. F.-né, péceli — december 16-án hozta világra ötödik gyermekét.

— A negyedik fiút — jegyzi meg —, pedig a gyerekek kislányt szerettek volna. „Élős babát” — azt mondta a hároméves lányom.

S. F.-né férje kazánfűtő a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban, ömaga ugyanott yolt ki varr ónő.

— Miért csak volt?

— D un aharaszti ról költöztünk Pécelre, ott tudtunk házat venni. Akkor két gyermekünk volt. Hatvanhétben jött a rendelet a hároméves gyermekgondozási szabadságról, s vele a harmadik gyerek. Még le sem telt a szabadságom, megszületett a kislány. Három fiú után teljesült a vágyunk, végre egy kislányunk is lett. Augusztusban betöltötte a három évet, s én decemberre vártam a következő gyereket. A gyárban nagyon rendesek voltak: marad jak betegállományban a szülésig, azt mondták. Nem volt ebben semmi táppénzcsalás, hiszen a lábaimat eléggé megviselte az öt terhesség.

— Most ki vigyáz a gyerekekre?

— A férjem és az édesanyám, aki mellettünk lakik. Amelyik pedig rakoncátlanko- dik, azt Marcsi ráncba szedi. Marcsi — a kislány — a bandavezér. A fiúk imádják, még a „bűneit” is magukra vállalják, nehogy kikapjon. Marcsi viszont időnként végigveri őket.

— A karácsonyt már otthon tölti?

— Nagyon remélem! A cukrot már megvettem, a karácsonyfát a férjem veszi, s a legszebb ajándék az „élős baba” lesz a gyerekeknek.

— Három gyermeket akartak ■— öt született. Nem fél egy kicsit?

^'» »» »» »» »» »» »» »»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» »»>».

1 i

| TÁSNÁD! VARGA ÉVA: I

A V

A V

! GYERTYAFÉNYBEN

A V»

A V

A v

A V

í Fenyőágon gyertya lobban, $

í vissztérő gyermekkorban $

A V

£ kérdem, kutatom varázsát, v

Ä megbüvölve nézve lángját. 3

$ v

í v

£ v

$ Kamasz-öröm, csomag zizzen, g

g angyalhaj fehérjét hittem, 5

Ä — átfonja az egész évet, 5

2 apám, anyám meg csak nézett... g

£ v

£ Háború lett akna vágott $

X részekre egy volt világot, í

1 s gyertyafénynél arra vágytam: g

S Élhessek a szabadságban! $

ä $

X V

2 Aranydió apró gömbje S

$ előttem ragyog örökre, §

2 s két gyermekem tenyerébe g

X költözik a fénylő béke. g

X I

X Most, hogy felnőtt fejjel állok, g

$ csillagszórós tüzvirágok g

í piros lángja, glóriája $

X borul védőn éjszakámra. $

X X

X g

.« «« «« «« «« «« «« «« «««««««« •< «« «« «« «« «««« «« «V

♦

— A gyerekektől nem félek, az AB-tőd annál jobban. Mindenesetre többet már nem akarok. Ennyit — egy kl.s lemondással, beosztással fel tudunk nevelni, csak egészségünk legyen. A gyerekek nincsenek elkényeztetve, a kisebbek zokszó nélkül viselik a nagyobbaktól örökölt holmit, amit tudnak, segítenek, a kertet meg majd feljavítjuk édesanyámmal, hogy megteremjen benne a legszükségesebb.

Általános szokás

Kartalon a második világháború előtt 583 lakás volt; számuk mostanáig 1250-re növekedett. A régi

otthonok legtöbbje az elmúlt években újjáépült. A lakóházak 60 százalékában van fürdőszoba.

Ebben a községben a háromgyermekes család nem elérendő példakép, „modell” — hanem általános szokás. De nem ritkaság a négy, öt gyerek sem. A nagycsaládosok legtöbbje éppúgy saját, újonnan épült házában lakik, mint másutt az egy-két gyerekesek. A Mártírok útján lakó K. I. három gyermeke éppen olyan gondozott, jólöltözött, mint a Tankó gyerekek. Az előbbiek édesapja az egyik fővárosi építőipari vállalat parkettása, az utóbbiaké körzeti orvos.

— Ebben a községben nem- csali a nagy családnak vannak hagyományai, hanem a gyermekekhez való ragaszkodásnak is — mondja az egyik egészségügyi dolgozó. — Tizenhét év alatt — amióta itt dolgozom — innen még állandó állami gondozásba nem adtak gyereket, átmeneti gondozásból is ritkán. 1957-ben nyolc csecsemő és két 3 /éven aluli kisgyerek halt meg: tavaly kettő, idén — december 12-ig — egy sem ...

C. J.-né — ugyancsak a kartali tanács tisztviselőnője — lánykorában fél tucat gyerekről álmodozott.

— Aztán megszületett az első, és elment a kedvem a hat gyerektől. Nehéz szülés volt, azt hittem, sosem fogom elfelejteni. Tévedtem. Három év múlva, mikor jött a második, már nem is gondoltam az első szülésire. Két évvel később született a harmadik. Most 12, 14 és 17 évesek. De néni is adnám őket semmi kincsért!

Valaki maradjon utánunk

Folytatás. Valaki maradjon utánunk, ha elmegyünk. Aki jó szívvel gondol ránk, aki emleget bennünket. Ez a vágy egy idős az emberiséggel. A biológia fajfenntartó ösztönnek, a köznyelv szülői szeretetnek nevezi.

Az előbbi szakszerűbb, az utóbbi szebb.

Az anyák tudják: őket kell megkérdezni.

Nyíri Éva ,

bál”: nekem egy testvérem van, a párom egyetlen gyerek. Talán éppen ezért van, hogy az első perctől kezdve több gyereket akartunk — mondja Sz. J.-né, a kartali községi tanács tisztviselőnője. — Húgommal együtt, már kislánykorunkban irigyeltük a nagy családokat. Apánk elesett a második világháborúban, s olyan rossz volt, hogy csak anyámmal hármasban álltuk körül a karácsonyfát.

— Tudja, én még ismertem a dédnagymamámat is: 91 évig élt. Nagyszüleim is 86— 88 évet értek meg. Békés, nyugodt természetű emberek voltak, s ilyen békés, harmonikus családra vágytam én is. Szép otthonra, ahol a nagy asztalt sok gyerek üli körül. Teljesedett a vágyam: megvan a szép otthon és a négy gyerek is. Két nagyfiú — 18 és 20 évesek — és két kislány: 7 és 10 évesek. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az édesanyám nélkül nem vállalhattam volna négy gyermeket. Együtt lakunk, ő segített mindenben.

Az elnéptelenedett tanácsházán munkaidő után beszélgetünk. Az utcai ablakon egyszer csak kopogtatnak.

Két ijedt arcú, szöszke kislány leskelődik befelé: mi történhetett anyuval, hol késik?

Törvényeink, rendele- teink tucatjai, országos és helyi intézkedések segítik, támogatják a többgyermekes családokat. Ám az erkölcsi megbecsülés valahogy lemaradt a szociális intézkedések ütemétől. A szűkebb környezet tisztelet, elismerés helyett olykor inkább szánja, sőt megszólja a sokgyermekes anyát. Mintha a kettőnél több gyermek kizárólag a tudatlanság vagy a véletlen „műve” lehetne.

— A férjem is, én is karta- liak vagyunk, s hogy úgy monHiam kiríttunk, a. SÓTírhatják e szereket — csak az én körzetemből körülbelül száz asszony élt e lehetőséggel.

Beteljesült

kívánsáa

Ketteskével a főorvosiban

Amiben qazdaq volt a falu

aluliak száma és 465 ezerrel nőtt a 60-on fölülieké. A gyakorlat nyelvén pedig azt, hogy például termelőszövetkezeteinkben hovatovább több a nyugdíjas, mint az aktív dolgozó.

Az eltartók és eltartottak aránya sem családi probléma csupán, sokkal több annál: a társadalom fennmaradását, fejlődését — az utánpótlást érinti.

A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben közzétett adatai szerint az ország lakossága most, október 1-én tízmillió 443 ezer volt. Az élve születések száma az év első kilenc hónapjában 118 ezer 878, a halálozásoké 91 792. Az ország természetes szaporodása tehát — az első háromnegyed évben — 27 086 fő.

Kevés. Egyben azt jelzi, hogy beléptünk az elöregedő nemzetek sorába. Beléptünk — és mindjárt az élre kerültünk, a 14—15 ezrelékes születési arányszámunkkal.

Mit jelent az elöregedés? A statisztika nyelvére fordítva azt, hogy 1965-től 1973-ig 440 ezerrel csökkent a 15 éven

Kartalt harminc évvel ezelőtt „kincstári optimizmussal” sem lehetett módos j falunak nevezni. A lakosság zömének sorsa a falut fojtogató nagybirtokos, „Sósberger uraság” kegyétől függött. A többiek vehették a vándorbotot, s ha szerencséjük volt, kikötöttek valamelyik építőipari vállalkozónál.

Ennek ellenére Kartalon hírből sem ismerték az egykét. Négy-öt gyerek volt a legkevesebb, aki enni kért.

— Ha van haladó • hagyomány, amely tiszteletet érdemel, akkor a kartaliak ragaszkodása a nagy családhoz, feltétlenül az — mondja dr. Tankó Géza, a község fiatal körzeti orvosa. — Itt akkor is gazdag volt a gyermekáldás, amikor minden egyébben szűkölködtek az emberek. Persze, magas volt a halálozási arány is. Most viszont — minimális. S még ennyi sem lenne, ha nem volnának fejlődési rendellenességben szenvedő kicsinyek, életképtelen koraszülöttek.

— Milyen a koraszülések

aránya? I

— Körülbelül annyi, mint az országos átlag. Legfőbb okát a művi vetélésekben látom. Ezért is örülök annyira a tudatos családtervezésnek, a nem kívánt gyermekáldás megelőzésének. örülök, hogy egyre többen értik meg: az orvosilag ellenőrzött megelőzés védi, óvja az anya és a később szívesen vállalt gyermek egészségét. Október elsejétől — amióta körzeti orvosok is fel>>»» »»»»»»»»»»»» »»»» »»