Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1973. DECEMBER 2., VASÁRNAP A gondok ellenére Jobb a megyei átlagnál a város közellátása Az MSZMP váci végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója, Révay János számolt be a vállalat váci tevékeny­ségéről. A 21 éve alakult vállalat egyenletes fejlődését mutatja, hogy forgalma 1952-ben, a megalakulás évében 142 millió 600 ezer forint volt, ebben az évben pedig meghaladja a 715 milliót. 1952-ben 91 volt, ebben az esztendőben 168 üz­letük van ellátási területü­kön: Vácott és Gödöllőn s a két járásban, összesen 16 köz- igazgatási egységben. A váci boltok forgalma 1961-hez viszonyítva, amióta a vállalat már csak élelmiszereket áru­sít, duplájára, ezzel szemben az árusítóhelyek alapterülete mindössze 31 százalékkal nőtt. Vácott jelenleg 45 üzletet tartanak fenn, a negyvénöt- ből 16 új, korszerű bolt, má­sik tizenhatot jelentős költség­gel korszerűsítettek. Révay János igazgató jelen­tésében elmondta: az év ele­jén kiegyensúlyozottnak ígér­kezett az ellátás, de az egyen­súlyt az év első felében a 6záj- és körömfájás járvány befolyásolta kedvezőtlenül, amely a húsellátásban okozott nehézségeket. A város zöldségcllátását a vállalat sem tartja kielé­gítőnek. A zöldségárak magasabbak a tavalyinál, mégsem javult a válasz- ) ték. A vállalat vezetőinek | véleménye szerint a sza- j badpiac jelentősége a ' zöldségellátásban az idén csökkent. Kapcsolatot kerestek a fővárosi ZÖLDÉRT Vállalat­tal, s a jövőben a környék­beli termelőszövetkezetekkel is megfelelő kapcsolat kiala­kítására törekednek, ezért kü­lön értékesítési osztályt hoztak létre, melynek jó munkája előfeltétele a kiegyensúlyozott ellátásnak. Az elkövetkező évek ter­veiben több új kisáruház épí­tése szerepel. 1975 végéig te­tő alá kerül a régi 10-es he­lyén épülő ABC-áruház, s bő­víteni kívánják a deákvári ABC-t. E kettő 2 ezer 687 négyzetméter területnövekedést jelent. Az ötödik ötéves terv előzetes hálózatfejlesztési ter­vében Vácott 3 ezer 46 négy­zetméterrel szeretnék növel-! ni a boltok alapterületét, pél­dául a Földvári téren és a DCM-teleppel szomszédos KISZ-lakótelepen I960—1000 négyzetméteres, a felsőváros­ban, a vízmű közelében és a kórház környékén egy-egy 523 négyzetméteres ABC-kis- áruház építését tervezik. Miskai Ferenc, a hajógyár igazgatója aziránt érdek­lődött, miért nem vezetik be Vácott is a kiskonté- neres szállítást? Kovács Károlyné, a deák­vári iskola Igazgatója az után­pótlással foglalkozott. Megkér­dezte, a vállalat jelenlegi, százhetvenöt tanulójából hány a helybeli? Másik kérdése az volt, hogy miért módosították egyműszakosra a Damjanich téri bolt nyitva tartását? A változtatás miatt a Rádi úti új bolt forgalma sokszorosá­ra nőtt, s állandósult a sor- banállás. Dr. Kollár Lajos, a Szőnyi Tibor Kórház igazga­tója a KÖJÁL-lal tartott kap­csolatról érdeklődött. Szintai Márton, a 204. számú Szakmunkásképző Intézet igazgatójának kér­dése az volt, miért szün­tették meg a Mártírok úti tejboltot, s miért nem nagyobb a diabetikus ké­szítmények választéka az árusításukra kijelölt bol­tokban? Sticzai Jenő, a párt megyei bizottságának munkatársa a vállalat szolgáltatásai felől ér­deklődött. Pálmai László, a városi pártbizottság titkára a peremterületek jobb ellátását szorgalmazta, s egy közelmúlt­ban végzett NEB-vizsgálat ta­pasztalatait említette meg: sok helyen nem megfelelő a dol­gozók öltözködési és tisztálko­dási lehetősége. Hrozina Jó­zsef, a DCM munkása, a deák­vári ellátás hiányosságaival foglalkozott. Révay János igazgató vála­szában elmondta: amikor a kereskedelemben bevezették a kiskonténeres szállítást, ők is azonnal igényeltek, a Pest—Ko­márom—Nógrád megyei FÜSZÉRT Vállalatnak azonban ‘nincs a konténe­rek szállítására alkalmas autója. j Ezért nincs hát konténeres ; árusítás Vácott, éppen ott, ahol — az MHD váci gyáregy­ségében — a konténereket gyártják. Kovács Károlyné kérdésre elmondta: mindössze negyven váci tanulója van a vállalat- nk, a Damjanich téri üzletet pedig azért kellett egyműsza­kosra átállítani, mert az üzlet négy alkalmazottja a kedve­zőbb anyagi lehetőségeket biz­tosító Vác és Vidéke ÁFÉSZ új áruházába ment dolgozni. Dr. Kollár Lajosnak válaszol, va, kifejtette: jó a kapcsolat a KÖJÁL és a vállalat között. Az utóbbi években nem volt rá példa, hogy a köz­egészségügyi szabályok megsértése miatt akár át­menetileg is bezártak vol­na üzletet, de tudják, hogy az üzletek tisztasága még hagy kívánnivalót maga után. A Mártírok úti tej boltot azért kellett bezárni, mert annak te­rületével bővítették a volt Meinl-féle üzletet, amely azonban már úgy is kicsi. A NEB-vizsgálat megállapítá­saival egyetértett, tudják, hogy akad olyan üzletük is, amely ben még egy öltözőszekrény­nek sem tudnak helyet szorí­tani. A vita során sok jogos pa­nasz hangzott el. A vb-ta- gok felvetették, hogy hét végeken kevés a hús, nem megfelelő a vágott és elő­hűtött baromfi választéka, az esti órákban sokszor hiánycikk a tej és a ke­nyér, kicsi a készételek választéka. A megyei tanács kereskedel­mi osztályának jelenlevő he­lyettes vezetője megígérte, hogy tárgyalnak a PENO- MAH-hal a heti háromszori hús- és felvágottszállításról, i Kifejtette, hogy Vácott az em- | lített hibák ellenére is az át- I lagos megyeinél magasabb I színvonalú a közellátós, ami a város jellege és a járás hatá­sa miatt indokolt. B. II. Kedves vendégeinket a régi szeretettel, a régi ízekkel várjuk a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat Maros vendéglőjében, Nagymaroson! KULDOTTERTEKEZLET Javult es új vonásokkal gazdagodott a KISZ-okíatás munkamódszere A DCM-ben tartotta kül­döttértekezletét a KISZ Vác városi bizottsága, ott, ahol az ifjúság összefogása, a „Zöld út” tette lehetővé, hogy az or­szág akkoriban legnagyobb ce­mentgyára ezelőtt 10 eszten­dővel termelni kezdjen. Kevesen voltak jelen az akkori KISZ-tagok közül, s akik ott voltak, azok sem tagjai már a Kom­munista Ifjúsági Szövet­ségnek, ám egy ilyen nagy tettet a későbbi korosztá­lyok sem felejtenek el egy­könnyen. De azt is tudják, hogy ma el­sősorban nem a látványos tet­teket, a rohammunkákat, ha­nem a hozzáértő, a technika fejlődésével lépést tartó és ki­tartó munkát várják el a fia­taloktól az életben mindenütt. Az a tudat, hogy több a munkás hétköznap, mint az ünnep, s hogy mindkettőnek megvan a sajátos romantiká­ja, megadta a küldöttértekez­let hangulatát. Ilyen „hétköznapi”, tehát hosszan tartó és szívóssá­got igénylő tennivaló egye­bek között az is, amelyről Nagy Sándor, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára szóbeli kiegészítőjében be­szélt: az iskolai KISZ- szervezetek új szervezeti formára átállása. Hasonló feladat lesz a szerve­zetek tagnevelő tevékenysé­gének javítása is, mert a na­gyon fontos tagnevelés ered­ménye több helyen nem áll arányban az adott lehetősé­gekkel. Szerencsére, a város üzemeiben, intézményeiben egyre kevesebb a helytelen módszer, gyakorlat: a legtöbb helyen rendszerré vált, hogy a belépő fiatalokkal elbeszél­getnek, segítik beilleszkedé­süket a munkahelyükön, s be­kapcsolódásukat a KISZ éle­tébe is, például az Egyesült Izzóban, a HAGY-ban és a gumigyárban. Persze, a megoldásra váró feladatokon túl nagyon sok figyelemre méltó eredményről is szólt a beszámoló jelentés, s azok többsége szintén kevés lát­ványossággal született, megvalósításuk hosszas és következetes munkát igé­nyelt. Abban viszont, hogy a két­éves ciklus végén elkönyvel­hetők lettek, jelentős szerepet játszott, nagy segítséget nyúj­tott az MSZMP Vác városi bizottsága is. Vác város ifjú- í ságának nevelésében az álla- I mi és társadalmi szervezetek együttesen közreműködtek, és a jövőben még hathatósabb lesz közreműködésük. A város fiataljainak élet- és munkakörülményei javításá­ban is hasonló gondoskodá­sukról számolhatott be Nagy Sándor: a vállalatok 1973. évi kollektív szerződésmódosításai is tükrözik anyagi és erkölcsi megbecsülésüket. A fiatalok egyik legna­gyobb, a családalapítással együtt járó gondját eny­hítette a létrejött Ifjúsági Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet, mely eddig 78 lakást adott át, s 1975- ig még körülbelül 150— 200-at épít. Egyes vállalatok kamatmen­tes kölcsönökkel is segítik if­jú dolgozóikat, például a For­te- és a kötöttárugyár, Nagyra értékelhető az a segítség is, amelyet a városi tanács nyújt, hiszen az állami bér- és taná­csi értékesítésű lakásoknak nem az előírás szerinti 20 százalékát, hanem egyharma- dát juttatja az ifjú házasok­nak. A küldöttértekezletnek ké­szült írásos jelentésben sze­repeit, de a vitában felszóla­lók is elmondották, hogy ör­vendetes a változás a propa­gandisták munkamódszeré­ben. Az aktuális témák il­lusztrálása, jobb megértése érdekében egyre több vetélke­dőt, filmvetítést iktatnak be. Jó a KISZ-oktatás színvonala a hajógyárban, a gumigyár­ban, az Izzóban s a fonógyár­ban. Nem kielégítő azonban, vagy egyáltalán nem folyt KISZ-oktatás a sütőiparnál, a FÜSZÉRT-nél, a tejüzemben, a MÁV-állomáson, a MÁ- VAUT-nál, a Vendéglátóipari Vállalatnál és a nyomdában. A küldöttek és a meghí­vottak egyaránt jóleső örömmel értesültek arról is, hogy a gyakori kom­munista műszakok ered­ményeként, Vác KISZ- szervezeíei a vietnami alapra 48 ezer, a VIT­alapra 80 ezer forintot fi­zettek be, s 30 ezer fo­rinttal járultak hozzá a Hámán Kató Általános Is­kola felújításához is. Ezenkívül a középiskolai KISZ-szervezetek tagjai az új művelődési központ építésére szervezett nyári építőtáborban dicséretes szorgalommal, 12 héten át, 22 400 munkaórát tel­jesítettek. A küldöttértekezleten több mint húszán kértek szót, s mondták el véleményüket az elmúlt két év ifjúsági munká­járól, tettek értékes felaján­lást, vagy jó javaslatokkal já­rultak hozzá az elkövetkező időszak tartalmasabbá tételé­hez. B. J. Elhunyt Udvarhelyi László A fővárosi Korányi-kórház­ban, életének 55. évében el­hunyt Udvarhelyi László, a Budapestvidéki Postaigazgató­ság oktatótisztje, a váci főpos­tahivatal pártszervezetének titkára. Bár legutóbb már Bu­dapesten volt a munkahelye, párttitkárként Vácott dolgo­zott. Halála mély részvétet keltett. Lakóhelyén, Dunake­szin temetik, később közölt időben. ÜZEMI FOGADÓÓRA. Dr. Monori Balázs, a v><osi tanács végrehajtó bizottságának tit­kára, december 3-án, délután fél kettőtől a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységé­nek szakszervezeti irodájában tart fogadóórát. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Áfra Tamás, ked­den dr. Bénik Gyula, szerdán dr. Pap Miklós, csütörtökön dr. Kovács Pál, pénteken dr. Bea Mátyás, szombaton és vasár­nap dr. Gosztonyi Jenő tart éjszakai orvosi ügyeletet Vá­cott, a Köztársaság úti rende­lőben (telefon: 11—199). A beosztás hét közben meg­változhat. A budai műteremben apró kalapácsütések nyomán száll a faforgács Antal József szob­rászművész keze alól. Körül, az aprócska helyiségben, szob­rok, szobortervek, dombormű­vek, díszes faragású kép- és tükörkeretek, aranytól csillogó antik, barokk szobrocskák, csillárok, gyertyatartók, stílu­sos ládikák, tégelyek s mellet­tük, körülöttük vésők, fűrészek, kések, gyaluk: a faszobrászat nélkülözhetetlen kellékei. Ismerni a fa „lelkét” — S ezek csak a kéziszer­számok — mondja Antal Jó­zsef, miközben vezet fel az emeleti műhelybe, ahol ugyan­csak elcsodálkozom a pompá­san felszerelt kis üzem, a vil­lannyal hajtható fűrészgép, körfűrész, csiszolók, eszterga­pad láttán. Nagyobb méretű fű­részek, kész sablonok a fala­kon, félig kész darabok a mun- kapa lökön, vaskos deszkák, rönkök a falak mentén. — Műterem? Műhely? Üzem? Miben áll hát a faszob­rász munkája? — kérdem. — Rendkívül összetett — fe­leli, miközben újra lemegyünk a földszinti helyiségbe. — Ma­gam faszobrásznak tanultam, de tanulásomat gyakorlati munkával kezdtem, 1925-ben szabadultam, s míg egy műbú­torgyárban dolgoztam, elvé­geztem a volt Székesfővárosi Iparrajziskola szinte minden tagozatát, s csak azután, 1932- ben mentem a Képzőművésze­ti Főiskolára, ahol Szentgyör- qyi István mellett tanultam, s lettem tanársegéd. Rajz- és mintázókészség, anyagismeret, mesterségbeli tudás és művé­szi készség, de valamiféle ösz­tön is kell ahhoz, hogy az em­berből jó szobrász, s a fa „lel­kének” ismerete, hogy jó fa­szobrász váljék. MUTEREMSAROK Látogatás Antal József szobrászműrésznél — Melyek nevezetesebb mű­vei? — A Testnevelési Főiskolán áll Gerelyhajító című alkotá­som, Debrecenben a Csokonai Színházban neoklasszikus Mel- pomené-m, Ásotthalmán Bedő Albert mellszobra, az Állat­kertben Flamingó-szobrom, de jelentős munkát végeztem a pesti Vigadó szobrainak res­taurálásával is. — És Vácott? Szinte nevetve monja: — Oly sokáig éltem Dunake­szin és Vácott, hogy nem jutott időm kedves városom díszíté­sére. Csak a Gombás-patak hídjának emléktábláját min­táztam meg, s egy Petőfi-szob- rot készítettem ajándékba, a városnak. Inkább tárlatlátogaró E? — Milyen emlékei fűződnek Váchoz? — Nagyon kedves emlékek. 1946-ban, mint régi munkás- mozgalmi embert, engem vá­lasztottak meg Vácott városi párttitkárnak, majd a Forte­gyárban voltam párttitkár és üzemellenőr. Közben munkás- művészképző iskolát indítot­tam és vezettem: sok tehetsé­ges, kedves tanítványom volt, akikre ma is nagy szeretettel emlékezem. Sok barátot sze­reztem a váci művészek között — folytatja elérzékenyülve, s fájdalmas sóhajjal említi az elmentek, Lipovniczky László, Peukert Károly, Végh Dezső nevét. — Min dolgozik most. — Az ÁRTEX megrendelése alapján, iparművészeti tárgya­kat készítek feleségemmel, munkatársaimmal együtt, kül­földi értékesítésre. Egyedi ki­vitelezésű, saját terveim és rajzaim ^lapján, kézzel fara­gott keretek, asztali és fali lámpák, fali karok, iparművé­szeti restaurálások kerülnek ki a műteremből. — Kiállításokon nem szere­pel? — Az utóbbi években any- nyira lekötnek megbízásaim, hogy nem jut időm kiállításra dolgoznom, bár 1933-tól majd minden kiállításon megjelent egy-egy művem. Most inkább tárlatlátogató vagyok. Ha csak tehetem, a váci művészeti se­regszemlékre mindig kime­gyek. S csendes derűvel teszi hoz­zá: — Mert a szívem most is visszahúz fiatal éveim kedves városába. Végh Ferenc * ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom