Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

1973. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK 3 »»ES» HEG JOBB ELLÁTÁS Félidő múltán a monori járásban Több üzlet,színvonalasabb Tizenkét Kereskedelempolitikánk egyik sarkköve a lakosság áruszükségletének választéko­sabb, kulturáltabb és maga­sabb színvonalon való kielégí­tése, a korszerűtlen kereske­delmi egységek'felváltása na­gyobb bevásárlási központok­kal, kisáruházakkal. E célok folyamatosan valósulnak meg az országban, a megyében, így Cegléden is. 722 millió forint Először tekintsük át a mai helyzetet: a városban 12 álla­mi vállalat, egy ÁFÉSZ, négy mezőgazdasági szövetkezet, két ipari szövetkezet, vala­mint 69 magánkereskedő gon­doskodik a lakosság ellátásá­ról. Ezenkívül jelentős a kis- árutermelők szabadpiaci ér­tékesítése is. Rögtön írjuk le a város vezetőinek vélemé­nyét: a kiskereskedelmi forga­lom az elmúlt években dina­mikusan fejlődött. E megálla­pítást tényekkel támasztjuk alá: 1970-hez viszonyítva az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem forgalma 111, il­letve 134 százalékkal növe­kedett. Az állami és a szövet­kezeti kereskedelemben a for­galomnövekedés elsősorban a színvonalasabb árukínálat és a különböző szolgáltatások bevezetésének az eredménye. Az ellátási feladat bonyolult­ságát még égy számmal iga­zoljuk: a ceglédi áruforgalom tavaly csaknem 722 millió fo­rint volt. Sok minden kell a jó ellá­táshoz, új boltok, korszerűvé tett régi üzletek, modern ki­szolgálási formák, hatékony kereskedelmi munka- és üzemszervezés. Megállapít­hatjuk. hogy ma több bolt áll a fogyasztók rendelkezésére, mint korábban, de az áruforga­lom növekedésének * ütemét az éladó- és raktárterületek nö- vekedé-e nem követte megfe­lelő mértékben. Elmaradt beruházások sa. .Végezetül pedig fogal­mazzunk meg néhány megál­lapítást az iparcikk-kereske­delemről. A forgalom növeke­dése — a piaci igényekhez ru­galmasan alkalmazkodó hite­lezési feltételek ellenére — lassú, a kétéves összehasonlí­tó index itt csak 116 százalé­kot mutat. Ennek oka a többi’ között a híradástechnikai esz­közöknél jelentkező telített­Jugoszláviai, NDK-beli, ro­mán és francia nőküldöttség tartózkodik hazánkban — mint már jelentettük —, a Magyar Nők Országos Taná­csának vendégeként. A küldöttek tegnap a budai járásba látogattak Vándor Ve­rának, az. Országos Nőtanács osztályvezetőjének társaságá­ban. Novak Béla, az MSZMP budai járási bizottságának eltő titkára tájékoztatta a ven­dégeket a járás életéről, kü­ség. valamint a szilárd tüzelő­anyagok iránti csökkenő ke­reslet. Mégis, a szakemberek véleménye szerint a háztartá­si villamos és hőelektromos, híradástechnikai készülékek, vasáru, jármű, tüzelő- és épí­tőanyag, bútor, mezőgazdasá­gi szerek forgalmazásánál cél­szerű a város kereskedelmi központ jellegének fejlesztése. F. P. Ionosén azokról az intézkedé­sekről, széles társadalmi mé­retű összefogásokról, ame­lyekkel a dolgozó nők helyze­tén — napközi otthonok, óvo­dák építésével, bővítésével stb. — segítettek az eddigiek­ben. A vendégek Novak Bélának és Nagy J. Tibornénak, a Pest megyei pártbizottság nőrefe­rensének kíséretében megte­kintették a pilisvörösvári kor­szerűen fölszerelt, új óvodát is. Közeledünk az 1975-ös év­hez, mikor részletesen meg­vonhatjuk p negyedik ötéves terv eredményeinek mérlegét. A félidő elmúltával érdemes Bevezetőben annyit leszö­gezhetünk, az ipari fejlődés a monori járásban dinamikus­nak mondható. Az ipari beru­házások területén a III. ötéves tervhez viszonyítva „aláter­veztek”; 74 millió forint he­lyett csupán 52 milliót. Vi­szont — s ez nagy eredmény — sok előre nem tervezett be­ruházással gazdagodott a mo­nori járás, szám szerint tizen­két új gyáregység, telep mű­ködik Pest megyének ezen a területén. Az új üzemekben korszerű berendezések, mo­dern gépek segítik a dolgozók munkáját. A gyömrői Ruha­ipari Szövetkezet új üzemré­szére, a Mezőgép Tröszt monori üzemcsarnokára, a maglódi Vasipari Vállalat, a Pest megyei Vegyi és Divat­cikkipari Vállalat gyömrői vegyiüzemére büszkék lehet­nek a járásiak. A legnagyobb perspektíva előtt a PEVDI- üzem áll, hiszen műgyantáit sok országban ismerik, egyre több megrendelő érdeklődik irántuk. A járásba települt ti­zenkét üzem együttes beruhá­zási összege több mint hatvan­millió forint. A már régóta itt termelő gyárak, vállalatok, szövetkezetek korszerűsítése is hatvanmillióba került. A ne­gyedik ötéves tervben nem szerepelt előzetesen a PEVDI- beruházás nagy része, az Építő Ktsz és a vecsési kőolajtelep költségei sem. Mindent össze­vetve, jelentős többletfejlesz­tés jellemzi az eddig eltelt időt. Lesz-e Üllőn iskola? A monori járásban a ne­gyedik ötéves tervben a taná­csi beruházásokra majdnem kétszázmillió forint, a mezőgaz­daságra 272,5 millió, míg az iparra a már említett 52 mil­lió fordítható. A legsürgősebb tennivalók között szerepelt a lakáskérdés megoldása, a szennyvíz elvezetése, iskolák, óvodák, orvosi rendelők építé­se. A tanács idén csaknem 80 millió forintért épít a mono­ri járásban. Megkezdődött hat csökkent értékű lakás falai­nak felhúzása. A lakás terv- száma 3150, eddig megépült: 1890. Rövidesen ez a két szám jellemzi a magánlakás-építke­zést. Lakásépítő szövetkezetek majdnem száz lakást építenek ebben az esztendőben. Erede­tileg Üllőn, Súlyán és Vecsé- sen épült volna tanterem, gond mutatkozik azonban az üllói iskola építésénél, ugyanis erre a célra 14 millió forint áll rendelkezésre, de húsz kellene. Az óvodák férőhelyé­nek számát az előzetes tervek szerint négyszázzal kellett volna növelni, az eredmény biztató, hiszen az esztendő végéig már ötszázzal több kis­gyerekre vigyáznak óvónők. Közismert, mekkora társadal­mi összefogás hozta meg a si­kert: üzemek, vállalatok, szü­lők áldozatkész munkájának köszönhető, hogy kereken százzal több a tervezettnél az óvodai férőhelyek száma. Eddig tizenöt kilométer jár­da és 3,5 kilométer út készült el a régi sártenger, földutak helyén. A még be nem fejezett beruházások közül kiemelkedő Vecsésen és Monoron a szennyvízcsatorna építése — mely kereken ötvenmillió fo­rintba kerül — és az ivóvíz­társulat építkezése Monoron, Gyomron és Üllőn. Az előre nem tervezett költségekből kö­rülbelül húszmillió forinton növelték az óvodai férőhelye­ket, tornaterem épült, felújí­tották a meleg vizű strandot és az MHSZ-székházat. A já­rás termelőszövetkezetei, üze­mei az eltelt három esztendő­ben mintegy nyolcmillió fo­rintot ajánlottak fel a közsé­gek szépítésére, fejlesztésére. A monori járásban három esz­tendőre körülbelül 23 millió forint társadalmi munkára számítottak, s valóban dicsé­retes és az összefogás szép példája az eredmény: több mint .53 millió ... A tanácsi beruházások körül mi okoz gondot? Elsősorban a már említett 124 lakás sorsa, hiszen az építkezés csak jövő évben kezdődik, így félő, hogy befejezése áthúzódik a követ­kező tervidőszakra. A szakor­vosi rendelőintézet tető alá hozása sem lesz a legkönnyebb feladat, hiszen mindössze 15 millió forint van erre a célra. Gépesített kukorica­betakarítás A mezőgazdaságban inkább az új gépek vásárlása kapott hangsúlyt: a teljes összegből 66 százalékot fordítanak az ál­lami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek korszerűsítésére, modernizálására, az eddig kéz­zel végzett munkák gépesíté­sére. Erre a több mint 270 milliós költségvetésből 138 milliót használtak fel. Üllőn megépült a 314 férőhelyes te­henészeti telep, Péterin és Ve­csésen egy-egy savanyítóüzem, Maglódon a termelőszövetke­zet gondozásában szerviz. A monori Kossuth Termelőszö­vetkezet és a maglódi szövet­kezet kukoricabetakarító gép­sort vett, négy tsz társulásá­ban szárítóüzem működik és Üllőn 440 férőhelyes növen- dékmarha-istálló épült. Álta­lános tapasztalat, hogy a járás taezőgazdasági szakemberei kicsit óvatosak voltak a beru­házás tervezésében (bizonyít­ja, ezt az is, hogy a harmadik ötéves tervhez viszonyítva nem növelték az összeget erre a tervidőszakra), így a végösz- szeg 1975-re minden bizony- nyál — az elképzelésekhez ké­pest — emelkedni fog. Erősödő tendencia a kukoricatermesz­tés gépesítése, szárítók építé­se, a kertészetben pedig a pri­mőrök termesztése és a fél­késztermékek előállítása, a saját feldolgozás fokozása. T. E. A Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet gödöllői köz­pontjában évente számos hazai és kölföldi mezőgazdasági gépet vizsgálnak meg tartós­ság és célszerűség szempontjából. A héten Lengyelországból ér­kezett három Super-Bizon típusú kombájn, amelyeknek rövi­desen megkezdődik a műszaki nyúzópróbája. Koppány György felvétel« Nyúzópróba Kegy neszét nikiilÉttei a budai járásban Túl az egymilliárdon Tucat felesleges levél.* ...Budakalászró! mégis várunk egyet Cegléden a kereskedelmi há­lózatfejlesztés az anyagi lehe­tőségeik hiánya miatt jelentő­sen mérséklődött. Így a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban példáiul nem valósul meg a Malom téri, a belső Rákó­czi úti ÁBC-áruház, a Körösi vfci élelmiszerbolt. Ezzel szem­ben a tervidőszakban felépült kis áruház, Barátság pince, gázcseretelep, TÜZÉP stb. a kereskedelmi ellátás színvo­nalát jelentősen növeli. Az el­maradt beruházásokról azon­ban nem lehet lemondani. így van ez az élelmiszer­ellátással is. Tény, hogy az élelmiszer-forgalom a város­ban a legdinamikusabban fej­lődő kereskedelmi szakterü­let, két év alatt a növekedés 135 százalékos. Az elért for­galomnövekedés azt igazolja, hogy a korszerű kiszolgálási formák bevezetésével és a nagyobb választékkal sikerült atz ellátás színvonalát javíta­ni. Viszont a boltok számának és alapterületének minimális növekedése — a lakossági jö- védeimek és igények foko­zódását figyelembe véve — már most is, de a tervidőszak végére különösen az ellátást nehezíteni fogja. Ezért az 1975-ig meg nem valósuló ÁBC-áruházak és élelmiszer­boltok felépítése továbbra is indokolt, különösen a korsze­rűtlen pavilonok és vegyes boltok csökkentése érdekében. Kevesebb iparcikket vesznek Cegléden a lakosság ruhá­zati igényeit a város kiskeres­kedelme megfelelő színvona­lon elégíti ki, eltekintve egyes cikkek átmeneti és időszakos hiányos kínálatától. A város centrum jellege miatt továbbra is indokolt a Rákóczi úti ru­házati szakbolt tető alá hozá­Az emberiség veszélyben van, írják tanulmányaikban a tudósok, akik kiszámították, hogy a technika rohamos fejlődésével hogyan szeny- nyeződik a levegő, hogyan károso­dik a környezet. A technika, az ipar fejlődése, a mezőgazdaság gépesíté­se, a vegyszerek használata, a mű­anyaggyártás elterjedése, a közle­kedés korszerűsítése az emberiség javát szolgálja. Ugyanakkor kormo­sak, füstösek, olaj- és benzinsza- gúak a városok, a községek utcái. S mi lesz 2000-re? Hiszen a techni­kai forradalom korát éljük. Gátját kellene vetni a fejlődésnek, a roha­mos változásnak? Ez lenne-e a módja az emberiség féltésének, megvédésének? Számos cikkünkben mondtuk el véleményünket: nem ez a járható út, nem is ezt járjuk. Újsághírek adják tudtul: a világ nagyhatalmai jelentős egyezménye­ket írnak alá, a környezetvédele­mért folyik a harc, az emberiség egészére veszélyes, a nukleáris és más fegyverek gyártásának beszün­tetéséért, amelyek puszta létükkel is fenyegetik a föld lakosságát... Mindez válasz az aggályokra: meg­óvják, egészen bizonyos, hogy meg­óvják a veszélyektől az emberisé­get. De a tudósok figyelmeztetése is jogos, figyelni kell rá. A városokból hétvégeken me­nekülnek az emberek. Kevés az autóbusz, amely elszállíthatná a tiszta levegőre vágyókat. A HÉV- és vonatszerelvények zsúfolásig tel­tek. Az autók karavánja csak lépés­ben haladhat, az utak, még a kor­szerű autópályák sem képesek köny- nyűszerrel lebonyolítani a forgal­mat. A francia Riviérán egy kilo­méteres szakaszt háromnegyed óra alatt tettünk meg autónkkal, nyolc sorban zsúfolódtak a dugóba szo­rult autósok, hogy péntek délután elérjék a fővárosból kivezető úton az autósztrádát. S ugyanígy itthon: a szabad szom­batokon Nagymaros, Zebegény, vagy Szentendre, Leányfalu, s a másik Duna-ág: Ráckeve, Dömsöd felé vi­vő utak, megtelnek a fővárosból, más városokból szabadba igyekvők­kel. Nyáron a Balaton, ősszel a Bükk, a Mátra ígér megkönnyebbü­lést, felfrissülést a városi zsúfolt­ság, a rossz levegő után. Ugyaneze­ket a sorokat írhatnánk le bármely fejlett vagy fejlődő ország újságjai­ban. Azzal a különbséggel, hogy a szocialista országok a kezdeménye­zők, a sürgetők a környezetvéde­lemért folyó, és egyre több intéz­kedést szorgalmazó küzdelemben. Kormányszinten szabályozzák a ha­zai gyárak, üzemek jogait, köteles­ségeit, miképpen védjék a szeny- nyeződéstől a Duna, a Tisza vizét, az egészséges ivóvizet, a Balaton halállományát. Szigorú szabályok határozzák meg, hol égethető mű­anyag, hol gyűjthető az ipari sze­mét ... Jogok, kötelességek. Nagy és kis üzemekre, városi és községi taná­csokra egyaránt érvényesek. Levélhalmaz fekszik szerkesz­tőségi asztalomon. Látszólag semmi közük az eddig leírtakhoz Nem az emberiségről szólnak, csupán né­hány száz emberről. Nem világi, de még csak országos gondot sem fog­lalnak magukba. Egyetlen község­ről: Budakalászról szólnak; egy sze­métgyűjtőről, a műanyag szabály­talan égetéséről, a községi tanács elmaradt intézkedéséről. A téma csupán annyi: Budakalász és Pomáz között, a Dunakanyarban, a HÉV-töltés árkában néhány esz­tendővel ezelőtt szemetet raktak le, s a hulladékot ott elégették. A leg­több hulladékot a budakalászi gyá­rak hordták össze. PVC-t, s más műanyagot is égettek — és égetnek a mai napig is. A tanács pénz hiá­nyában őrt sem állított a telepre, ezért a guberálást sem tudták meg­akadályozni. Mindezt 250—300 mé­terre a lakóházaktól, s még köze­lebb a hétvégi pihenőházakhoz. Az ott élő szentistvántelepiek szóltak, panaszkodtak emiatt. Hiába. ' A szemét ma is gyűlik. Ez év jú­liusának derekán Kiss Ernő László nyugdíjas, látván a tanács mulasz­tását, levelet írt az Egészségügyi Minisztériumba. Néhány sorban, érthetően fogalmazta meg a ténye­ket. Ez a néhány sor azután ván­dorútra indult. Foglalkozott vele a Pest megyei Tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztálya, a Köz­egészségügyi és Járványügyi Állo­más szentendrei járási felügyelősé­ge, a megyei KÖJÁL. Valamennyi levélen és válasz­levélen feltüntették: „A budakalá­szi szemétteleppel kapcsolatos pa­naszok”. „Kiss Ernő László nyugdí­jas panasza...” A csodálatos az, hogy senki nem cáfolja Kiss Ernő László állításait. Senki sem tagad­ja, hogy az ott élők egészségét ve­szélyezteti az ipari hulladék égeté­se. Hivatkoznak az 1/1973/1. 9., a levegő tisztaságának védelméről szóló MT_rendeletre, amely előírja, hogy hulladékot csak az e célra al­kalmas berendezésben szabad el­égetni, ennek hiányában szakszerű megsemmisítéséről, elhelyezéséről kell «gondoskodni. A budakalászi nagyközségi tanács már nem az el­ső levelet, felszólítást kapja, hogy intézkedjék. A KÖJÁL október 15- én kelt levele ugyan megállapítja, hogy némi intézkedés történt, de a szemét nem tűnt el, hiába takarták be tízezer forintos költséggel, jelen­leg is ellenőrzés nélkül égetik — ez nem megoldás, végleges, határozott cselekvést sürget. (A legutóbbi le­vél két napja kelt, a KÖJÁL szigo­rú figyelmeztetését tartalmazza.) Kiss Ernő László nyugdíjas, ahe­lyett, hogy élvezné megérdemelt pihenését, októberben , sem nyugo­dott. Üjabb levelet írt a szent - istvántelepiek nevében. Immár a televízióhoz fordult: segítsenek! A televízió átküldi a panaszt az il­letékesekhez, és félő, hogy kezdő­dik minden elölről... A közösség érdekéért aggódó nyugdíjas haragjában azt vágja oda: valaha egy falusi kisbiró 24 óra alatt rendet teremtett volna. Tilta­kozni akarok, a kisbíró mit sem tö­rődött volna néhány száz lakos ér­dekével, egészségével, ha a tőkés­nek épp másképp kívánta volna a haszna. Aztán mégsem tiltakozom, mert Kiss Ernő. Lászlónak alapjá­ban igaza van. A kisbíró, a hatal­mon levők érdekében, minden esz­közzel, 24 óra alatt intézkedett vol­na. Ma hatalmon azok a választók vannak, akiknek érdekében hóna­pok óta elmulasztanak cselekedni az illetékesek. Mert nem az Egész­ségügyi Minisztériumhoz, nem a megyei tanács szakigazgatási szer­véhez, vagy a megyei KÖJÁL-hoz tartozik az ügy, hanem a budakalá­szi nagyközségi tanácshoz, amely­nek joga és kötelessége önállóan, felszólítás nélkül intézkedni. De ha önállóan nem intézkedik, miért nem hallja meg hónapok óta a jo­gos felszólításokat? Miért nem ér­zi magára nézve kötelezőnek a Mi­nisztertanács idevonatkozó rendele­tét? Tengerben a csepp, a nagy­világ dolgaiban Budakalász kicsiny ügy. Mégis, egy része annak, és so­raimat is azért vetem papírra: se­hol ne károsodjon a lakosok egész­sége, ne legyen függvénye sem a hanyagságnak, sem a bürokráciá­nak, sem az értelmetlenségnek, sem azok közömbösségének, akik a technika fejlődését csak a gyári ér­dekek szempontjából nézik és kép­telenek összefüggéseket látni, az érdekek összehangolásával csele­kedni. Tucat levél az asztalomon. Vala­mennyi felesleges; ezek nélkül is intézkedhettek volna. Mégis sürgő­sen várunk egy újabb levelet a nagyközségi tanács elnökétől, amely­ben értesíti a lakosságot, hogy a gyáraknak megtiltotta a szemét la­kóhelyközeiben való tárolását, a műanyag nyíltszíni égetését, meg­büntette a rendelet megszegőit, s megszűnt a füst, a bűz a környé­ken. Aztán remélhetően így tesznek más tanácsok, gyárak is a környe­zet védelmében: megszüntetik a solymári izotóptemetőt, a tököli ál- lathulladék-f eldolgozó levegőszeny- nyezését, Dunakeszin az újpesti bőr­gyár, Mogyoródon az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, Kisiar- csőn pedig a gumigyár hulladék­gyűjtését. Sági Ágnes ( 1 i y bepillantani egy járás eddigi eredményeibe — összevetni azokat a tervben kitűzött cé­lokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom