Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

rtai «tetei <&Círlap 1973. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Pest — és még három megye Területi szavalóverseny Györ-Sopron, Komárom, Pest és Fejér megye legjobb szakszervezeti versmondói ve­télkedtek szerdán Székesfe­hérvárott, a szakszervezetek megyei tanácsa székházában. A KPVDSZ kulturális napok keretében rendezett területi szavalóversenyen megyénként három-három szavaló vett részt. Egy kötött és egy sza­badon választott költemény előadását bírálta el a zsűri. A székesfehérvári területi szava­lóversenyről az első három helyezett került a KPVDSZ- szavalóverseny országos dön­tőjébe. — Színház a gyárban. Szombaton este a Csepel Autógyár művelődési köz­pontjában szerepel a Dé­ryné Színház társulata. Az országjáró együttes az autó­gyár dolgozóinak Kálmán Imre Montmartrei ibolya című nagyoperettjét mutaja be. JÁTÉK ES MUZSIKA Ezúttal Érden és hatvan percben Játék és muzsika — a rádió- hallgatók zöme a népszerű Ki nyer ma? adás alcímeként is­meri ezt a szókapcsolást. Az Országos Filharmónia ál­tal az érdi művelődési köz­pontban rendezett ifjúsági bérleti hangversenyek közül a kedden este megtartott első koncert címe szintén ez volt. csupán a műsor ideje nőtt a rádiódéli tíz percről hatvan percre. Véletlen ez a címazo­nosság? Aligha, és ezt már Czigány György személye is jelezte, aki a sok-sok Ki nyer ma? után a hangverseny ve­zetésére is örömmel vállalko­zott. A hangverseny kalauza Hangverseny — így érthető a „muzsika"’ szó, ám mit takar a „játék”? Azt, hogy a zene­művek bemutatásán túl, szó esik a szerzőkről, zenei korok­ról, stílusokról, játékosan. — Mindez egyik módja an­nak, hogy eredményesen meg­szerettessük a muzsikát — mondta még a műsor előtt Czigány György. — Így szóra­koztató a befogadás, a megér­tés. A verseny, az izgalom, fo­kozza az élményt, ez azonban ne legyen mértéktelen, és ne tolakodjon a zene elé. A mű­sorvezető dolga, hogy ezzel egyben kedvet is teremtsen a zenével való barátkozáshoz. A muzsika élvezéséhez nem szükséges minden elméleti kérdést részletesen ismerni. A zenét előbb meg kell szeretni, aztán megérteni. Barokk hangulat A műsor főszereplőjéről, a muzsikáról szólva: az előadó, a Musica Humana kamarazene- kart és hangversenymesterét, Erdélyi Sándort nem kell be­mutatni olvasóinknak. Beveze­tőként Corelli D-dur concerto grosso-jából játszottak két té­telt — lám a hangszer megszó­laltatása is játék —, és ezzel hamisítatlan barokk hangula­tot teremtettek. Ezután Czi- gány “'György játszva szólaltat­Mire jó még a művelődési ház? Késik a megoldás Pételen Az idei év elején beszámol­tunk arról olvasóinknak, mi­lyen gondokkal küszködik a péceli művelődési ház. A földszintjén zenés vendéglő üzemel. Két kis helyiségét az MHSZ foglalja el. Itt műkö­dik a könyvtár s az elmúlt év karácsonya óta a mozi is, mi­vel épületét életveszély essé nyilvánították a szakember ék. Újabb határidő E cikkünk nyomán látogat­tunk szeptemberben újra Pé- oelre, azzal a. szándékkal, hogy megírjuk: . történt-e valami változás? A válasz csattanós volt: nemcsak, hogy nem vál­tozott semmi, de ide költözött az egészségház is, amelynek épületét tatarozzák, korszerű­sítik. Akkor felkerestük Pócsik Józsefet, a tízezer lakosú nagyközség tanácsának elnö­két, hogy választ kapjunk ar­ra: meddig tart még ez az ál­datlan helyzet a művelődési házban? A beszélgetésen jelen volt többek között Jósvai La­jos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyettese is. — Tudom, hogy nem volt szerencsés dolog, de ez volt az egyetlen megoldás. Arra viszont ígéretet tehetek, hogy október elsejéig kiköltözik az egészségház a művelődési ház­ból ... — mondotta akkor Pócsik József, a válaszát szep­tember 16-i lapunkban közöl­tük is. A beszélgetés akkor túlnőtt az egészségház ideiglenes al­bérletén, s szó került arról is, hogy a vendéglő és a művelő­dési ház társbérlete sehogy- sem egyeztethető össze. — A pécel—isaszegi ÁFÉSZ érvényes bérleti szerződéssel rendelkezik — közölte a ta­nács elnöke. Jósvai Lajos, a járási hiva­tal elnökhelyettese ennek el­lenére kijelentette: — Tenni kell valamit. Ha­táridőt szabni, hogy a vendég­lő költözzön el... Olyan javaslat is született a megbeszélésen, hogy a tanács rendbehozatja a mozi épüle­tét, és azt felajánlja vendéglő céljára az ÁFÉSZ-nak, A ta­nács ugyanakkor a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalattal — annak korábbi ígéretére hi­vatkozva — közös mozi-mű­velődési házat alakítana ki a művelődési ház jelenlegi épü­letéből. Talán december elsejére Cikkünket szeptember 16-án azzal fejeztük be, hogy né­hány hét múlva újra elláto­gatunk Pécelre. Azóta két hónap telt el. Űjabb látogatásunkkor a mű­velődési ház folyosóján vál­tozatlanul kisgyermekek és terhes anyák várakoztak ar­ra, hogy bejussanak az igaz­gatói irodában berendezett rendelőibe. Vagyis: az október elsejei határidőből nem lett semmi. Ezúttal a távollevő tanács­elnök helyett Bagó Pálné vb- titkártól kértünk felvilágosí­tást. — Hogy miért nem készült el az egészségház az ígért ha­táridőre? Közben rájöttünk arra, ha már tatarozunk, meg­oldhatnánk az egészségház korszerű fűtését is. Mivel az épület előtti országút alatt húzódik a gázvezeték, kézen­fekvő volt, hogy az olajkály­hákat , gázkonvektorokra cse­réltessük át. Ennek a techni­kai megoldása azonban ko­rántsem volt olyan egyszerű dolog, ahogyan elképzeltük. Ezért tolódik a' határidő, most azonban már bizonyos, hogy december elsejéig elköltöz­tethetjük az egészségházat a művelődési házból. Ezt megerősítette a tataro­zást végző költségvetési üzem vezetője is. És bizonyításként Bagó Pál­né a helyszínre is elkísért, hogy személyesen győződhes­sem meg arról: jól halad a munka. Az épületben valóban dol­goztak a költségvetési üzem munkásai. A gázvezeték le­ágazását még nem kötötték be a fővezetékbe. Az épület belső vakolása sok helyen egészen friss. A kövezet sincs még mindenütt lerakva. És hátra van a festés, több szak­ipari munka. A pillanatnyi kép tehát nem látszik iga­zolni a december elsejei ha­táridőt. A vendéglő nem költözik? S mert beszélgetésünk té­mája ezúttal nem az egész­ségház, hanem a művelődési ház áldatlan helyzete volt, megkérdeztem: — Született-e már döntés a vendéglő kiköltöztetése ügyé­ben? — Sajnos, a szeptemberi el­képzelést nem sikerül valóra váltanunk. Az ÁFÉSZ hallani sem akar arról, hogy kiköl­tözzön a művelődési házból. Jómagam tizenhárom eszten­deje dolgozom a péceli taná­cson, de még soha nem lát­tam azt a szerződést, amelyre az ÁFÉSZ hivatkozik. Most is kerestük, hogy ellenőrizzük a szerződés határidejét, de se­hol sem találjuk... — Ezek szerint marad min­den a régiben? — Most az a tervünk, hogv mégis csak rendbehozatjuk a mozi épületét, hogy legalább az alól a gond alól mentesít­sük a művelődési házat. A művelődési ház problé­makör, végleges megoldása tehát továbbra is késik Péce- len. December elsejéig az if­júsági klub és a zeneterem helyiségére szűkül a közmű­velődési munka ebben a Bu­dapest közeli nagyközségben Aztán december közepén megérkezik a tüdőszűrő állo­más, és január végéig megint csak nem lehet szinte semmit sem csinálni az épületben, aminek köze lenne a művelő­déshez. Prukner Pál ta meg a gyerekeket, akik meglepően sokat tudtak a barokk mesterekről. Lira és dallam Az egyik ifjú hallgató, Bíró Sándor véleménye szerint: — Sok mindent tudtam meg ma este zeneszerzőkről, köl­tőkről és zenei kifejező eszkö­zökről. Így már jobban értet­tem a nagyon szép muzsikát. Behunytam a szemem és azon­nal körülöttem vibrált a ba­rokk zene, egyszóval hatott rám. Melyek voltak ezek a mű­vek? Bach, Händel és Vivaldi alkotásai. Kísérőként jött el Molnár Pálné, aki már nagymama: — Én a romatikusokat job­ban szeretem, mint a barokk zenét. Ez utóbbi jóval nehe­zebb muzsika, sokszor mono­ton, egyhangú, a laikus számá­ra kevésbé élvezhető, ezért nagyobb előtanulmányt köve­tel. Ezt ugyan nem pótolja az ilyen műsor, de segít a cél felé. Egy másik ifjú nézőé, Ma- rofka Ágostoné a szó: — Jó volt a műsor összeál­lítása. Nagyon hatásosan il­leszkedett például az évszako­kat idéző Petőfi- és Kosztolá- nyi-versekhez Vivaldi Négy évszakából a Tél tétel. Dobák Lajos Jászai-díjas művész szépen, érzékletesen szavalta a verseket. A nyerte­sek könyvjutalmat kaptak, de mindenki gazdagabb lett egy szép és hasznos hangverseny­nyel. D. G. G. Regény; történelem, riport Az ifjúságnak és az ifjúságról 1 Sokoldalúság, a fiatalok szé­les körű érdeklődésére gon­doló témabeli és műfaji vál­tozatosság tükröződik a Móra Ferenc Könyvkiadó gazdag terméséből asztalunkra ke­rült újabb kötetekben. A történelmet eleveníti föl az ifjúságnak Balázs Sándor Viharfelhők Róma felett cí­men egy kötetben megjelent két regényes életrajzi mun­kája. A „Nagy emberek élete” című sorozat — amelyben e könyv is megjelent — egészé­ben hasznos elgondolás. Ta­pasztalatok szerint a fiatalok érdeklődése kevésbé történel­mi, mint az idősebb nem­zedékeké, s a történelmi téma legritkább a múlt idők nagy személyiségei­nek bemutatása révén kelti fel érdeklődésüket. Balázs Sándor az ókori történelem két nagy alakját vázolja fel, megrajzolva tevékenységük történelmi környezetét A Hannibál a kapuk előtt című munkájában a nagy pun had­vezér életrajza az egykori Karthágó és Róma hátteréből bontakozik ki. Megismerjük a két birodalom múltját, össze­ütközésük történelmi — ko­rukban világtörténelmi — ru­góit. Kibontakozik előttünk fokozatosan Hannibál nagy hadjárata, átkelése hadsere­gével az Alpokon Róma ellen, majd a hosszú háborúkban a két fél erőfeszítései. Másik munkájában Balázs az ókor egyik legnagyobb osz­tályharcát, a rabszolgák Spar­tacus vezette felkelését raj­zolja meg Reng a föld Itáliá­ban címmel. Nemcsak Sparta- cust. hanem még számos tör­ténelmi személyiséget ismer­hetünk meg portrészerű, ele­ven ábrázolásban. Ugyancsak a történelmet eleveníti meg Erdődy János A Vörös Lliliom városa című könyvében. Ha Balázs sze­métekről rajzolt életrajzot. Erdődy egy városról. Firenze hat évszázada pereg le előt­tünk regényes olvasmány­ként. Keretes formát válasz­tott a szerző. Jelenkori sze­replők egy-egy esti elbeszé­léséből. egykorú krónikásak szavainak fölelevenítéséből bontakoznak ki az elmúlt év­századok. a régi pártharcok, háborúk, társadalmi küzdel­mek intrikák és közben a mindennapi élet a város nö­vekedése, olyan történelmi és művelődésitörténeti személyi­ségek portréja és tevékenysé­ge, mint MaaMavellií US?*en- zo, a „Nagy” Medici és a csa­lád több emlékezetes alakja, Brunelleschi, a szobrász, Gio­vanni szerzetes, a nagy festő, ismerten Fra Angelico és má­sok ... " De nemcsak az ifjúságnak, hanem az ifjúságról is olvas­hatunk a kiadó könyveiben. Sulyok Katalin Indul a me­zőny című kötete kilenc ri- : portot tartalmaz pályakezdő j fiatalokról. Az egyik Védőnő- képző Iskolába viszi az olva­sót, megismertet e pálya lehe­tőségeivel. A másikkal belé­pünk a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetem kapuján, megismerjük a hallgatók, majd az orvosok életét, munkáját, problémáit. A harmadik, a Hittudományi Főiskola hall­gatói és végzettjei sorsába enged bepillantást. A továb­biakban különböző pályákon az „Életbe kilépő”, önálló éle­tüket kezdő fiatalok képe, gondjai, terveik bontakoznak ki előttünk. Az Olvasó ifjúság című kötet magáról az olvasás kér­déséről nyújt gondolatokban gazdag cikk- és tanulmány- anyagot. Több szerzője a ma­gyar ifjúsági regényirodalom alkotó módszereit vizsgálja. Számosán elemzik a történel­mi regény helyét, szerepét, problémáit az ifjúság olvas­mányai között. Ugyancsak több tanulmányt olvashatunk e kötetben az olvasónevefés- ről. Végül az olvasás terjedé­sét, az ifjúságnak olvasóvá való nevelését szolgáló doku­mentumokat közli a könyv, amely a nemzetközi könyvév alkalmából jelent meg, fede­lén a nemzetközi könyvévnek az UNESCO megbízásából ké­szített emblémájával. S ép­pen a könyv nemzetközi éve alkalmából e kötet azt mutat­ta, hogy az olvasás ügye mennyire nem kampánysze­rű nálunk. Ezt a munkát már hasonló gyűjtemény előzte meg öt évvel ezelőtt. Vita az ifjúsági irodalomról címmel. Ezek a viták a pécsi Jelenkor című irodalmi folyóirat kez­deményezésére bontakoztak ki. Azóta — mint a most kö­tetben összefoglalt írások is jelzik — az ifjúsági irodalom ügye szellemi életünk köz­ügyé lett. N. F. HETI FI LM JEGYZET Álljon*meg a menet Jelenet az Álljon, meg a menet című filmből. Középen a fősze­replő, a Benda Müiállyt alakító Markovich Miklós. Egy üzemben ünnepséget renu-eznaa az idős nyugdíja­sok tiszteletére, de a nagy cécóban az marad le a tévé által is közvetített esemény­ről, aki miatt az egészet ki­találták: Benda Mihály bácsi. Egyetlen bővített mondatban elmondható a Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia for­gatókönyvéből Gyarmathy Lí­via által rendezett új magyar film tartalma — de ezzel még semmit nem mondtunk arról, miről is szól ez a mű való­jában. ■ A lényeg pedig éppen eb­ben a miről?-ben, meg a megvalósítás hogyan?-jáöan rejlik. A szerzőpár — akik­nek Ismeri a szandi-mandit? és Madárkák című filmjei ma is műsoron vannak még — világosan érzékelteti ugyan­is, hogy ezzel a nem túlsá­gosan eredeti, több filmben látott alapötlettel csak alkal­mat kívánnak teremteni ahhoz, hogy arról beszéljenek, amit fontosnak és megszívlelendő­nek tartanak. Mi az, ami az Álljon meg a menetben fontos? Az, hogy az üzemben, általában a mun­kahelyeken észrevehetően megerősödött az önzés, egyé- nieskedés, _ törtetés. virágzik áz ügyeskedő' előnyszerzés gya­korlata, emberek élnek egymás mellett minden emberi kap­csolat nélkül, több brosúrával lemaradt ,.kisgórék” védelme­zik szívósan a pozícióikat, melyekben már csak a tehe­tetlenségi nyomaték tartja meg őket, s a látszateredmé­nyek néha fontosabbá válrlak, mint a valódiak. Fontos to­vábbá, hogy ebben a nem túl­ságosan szívderítő kavalkád- ban elsősorban az úgyne­vezett középnemzedék vesz részt, a fiatalok vagy ér­tetlenül és elítélően, né­zik az egészet, vagy oda se figyelnek, s,élik a maguk éle­tét. S fontos, hogy az öregek sem vesznek már részt a tu­sakodásban, ők felette állnak már ennek, a nyugdíj védett révében sütkéreznek. S ennek dacára a három nemzedék mégis összeütközik időnként egymással, s tragikomikus konfliktusokban csapódik ki az ellentét és az eltérés. Igaza van Böszörményinek és cryarníatiiynak, mikor így látja a munuanelyek légkö­rét? Sokban igaza. S miután a mit?-re sajátosan megvá­lasztom áogyaii.'-nai feleinek, ez. az igazság még eifogad- hatóbbá válik. A szerzőik stí­lusa ugyanis az a lírával át­szőtt' groteszk, amelyet már eiso filmjükben, az Ismeri a szandi-mandit?-óan is siker­rel alkalmaztak. Ez a stílus, mely éppen csak annyival tol­ja el a valóság tényleges sík­jait, hogy a fénytörés a rej­tett hibákat, hajszálrepedése­ket is feltárja, s melyoen ép­pen csak annyival kap na­gyobb hangsúlyt a rosszul si­került cselekedet, hogy torz voltán nevethessünk, nos, ez a stílus teszi az Álljon meg a menetet különösen figye­lemre méltó művé. Ahogyan az üzemi világ s mellette az öreg nyugdíjas életszférája megje­lenik, az szinte minden be­állításon ott hordja ezt a sa­játos stílusjegyet. Talán az is segít ebben, hogy Böszörményi és Gyarmathy igen alaposan ismerik a gyári világot, an­nak minden hangsúlyát, fi­guráit, légkörét, még opera­tőri, lehetőségeit is. Hosszabb elemzést érdemel­ne, ahogyan Gyarmathy Lívia megteremti ennek a filmnek a légkörét, a képi világ apró elemeiből összállítja a maga stílusát. A jól megválogatott színészek — köztük sok nem hivatásos — kifogástalanul közvetítik a rendezői szándé­kot, még stílüsukat is sike­rült összecsiszolni. Lehet, hogy a nézők egy rétege harsányabb komédiát remélve ül majd be az Álljon meg a menethez, s ezek talán kielégítetlenül jön­nek ki a moziból. De — s ez lesz a nagyobbik rész — akik megértik, mit akar mondani a film, a jó szórakozás mel­lett azt is megérzik, miért kell megállnia annak a bizo­nyos menetnek; egyszerűen azért, mert valahol valami baj van, s nem mindenki és nem mindig megy a jó irány­ba. Y—17 Sajátos figurával ismertet meg bennünket ez a Vilii Cankov által rendezett bolgár kémfilm. Y—17, akinek meg­ismerjük a családját, a mun­kakörét, a főnökét, a munka­társait, a gondjait, a laká­sát, végül mégis ismeretlen marad, mert nem tudjuk meg a nevét, sem a rangját, vagy a pontos beosztását. Már ezzel is antihőssé válik. S még inkább antihős ez a neve- sincs biztonsági szolgálati em­ber a külsejével, a megjele­nésével. a munkastílusával. Y—17 ugyanis inkább ha­sonlít egy álma tag alkoholis­tára, egy szórakozott ócskás- ra, vagy egy kialvatlanságtól szenvedő másodosztályú zseb­tolvajra, mint egy félelmetes logikájú, a technikai bűnelhá­rítás minden eszközét fölé­nyes biztonsággal kezelő, a szálakat ravaszul, mesterien bonyolító szuperhekusra. Már­pedig ebben a filmben Y—17- nek ez a szerepe. A külső eléggé meglepő, hiszen álta­lában fiatal, kisportolt, jóké­pű, pompásan öltözött, nők kedvence figurák szokták ala­kítani a rettenthetetlen detek- tíveket (lásd a klasszikussá vált Angyal esetében). Még Sime­non hőse, Maigret is gondo­zott, középkorú úriember. Y—17 viszont, a maga ko­paszságával, borotválatlansá- gával, gyűröttségével maga az ellenpólus. Mígnem a film so- rá egyszercsak rájövünk, hogy ez az ápolatlan csavargókülső — tulajdonképpen egyfajta jelmez, álcázás. S az is ki­derül, hogy hatásos, eredmé­nyes, gyanút elterelő álcázás. Márpedig a végzendő titkos munka szempontjából ez egy­általán nem közömbös. így aztán az Ivan Kondov ala­kította figura titokzatossága még csak nő ezzel a toprongy- álcával — ami persze nem akadályozza meg sem őt, sem a rendezőt, sem a többi sze­replőt, következésképpen az egész filmet, hogy kellően iz­galmas, jól bonyolított és vá­ratlan fordulatokkal teli le­gyen. S mivel a fim azzal végződik, hogy semminek sin­csen vége, minden nyitva ma­rad — remélhetjük, hogy Y—17 kalandjainak még szá­mos folytatását láthatjuk. Takács István 4 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom