Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

\ 4 ”\Kíi'lstv 1973. NOVEMBER 11., VASARNAP Zeneoktatás Dunavarsányban Megszűnt egy „fehér folt” Találkozás két év után Eredményes negyedszázad- „Pest megye fejlett zeneásko- . lai hálózatával, körzeti jelle­gű zeneiskoláival és kihelye­zett osztályaival, növendék­létszámával és tanárellátott­ságával is élen jár az ország , többi megyéi előtt. Úgyszin­tén első helyen állunk a fa­lusi zeneiskolák létesítésében is. Törlesztésre váró adósság a ráckevei és a dabasi já­rás, ahol még nem indult meg az állami zeneoktatás. A fia­talok zenei nevelését a mű­velődési házaik zenetanfolya­mai vagy a zeneoktatói mun­kaközösségek végzik.” — E sorokat olvashattuk nemrég a megyei zenei szakfelügyelői jelentésben. Az idei tanév kezdetén azonban már öröm­mel adtunk hírt az egyik adósság felszámolásáról: Du­navarsányban kihelyezett ze­neiskolai osztályt létesítettek, s ezzel a ráckevei járás is bekapcsolódhatott az állami zeneoktatás vérkeringésébe. Amikor két évvel ezelőtt Dunavarsányban jártunk, na­gyon panaszkodott a művelő­dési ház és a zenetanfolyam lelkes vezetője, Könözsi Lász­ló. Valóban elszomorító volt hallani, milyen nehéz körül­mények között szervezi a köz­ségben a zeneoktatást. Az új zeneiskolai osztály létesítése így számunkra is örömteli hír volt, kellemes várakozással ke­restük meg ismét Könözsi Lászlót. Tan'olyamhúl kihelyezett osztály r — Milyen változást jelent a kihelyezett osztály az eddigi tanfolyammal szemben? — Az állami zeneiskola négy tanszakot vett át. két fő és két mellék tanszakot: a hegedű, gordonka, .szolfézs és a kama­razene oktatását. A zongora és a harmonika tanítása idén to­vábbra is tanfolyam rendszerű maradt, de a jövő évben való­színűleg a zongora tanszak is átkerül a zeneiskolához. Ez­által számos problémánk meg­oldódott, így elsősorban a köz­ponti szakmai irányítás és el­lenőrzés, a tanárok továbbkép­zése, a növendékek szereplési lehetőségei, szakfelügyelet, tandíjcsökkenés — hogy csak a legfontosabbakat említsem. A tanárok továbbképzésére például igen kedvező lehető­séget nyújt a zeneiskola: a tanfolyamokat a zeneakadé­mián. hospitálási lehetőséget a fővárosi zeneiskolákban vagy a zeneakadémia „fiatal te­hetségek iskolájában”. Megyei és országos versenyeken :r Á növendékek részt vehet­nek a megyei és az országos versenyeken, amelyeket min­dig zeneiskolai meghallgatá­sok előznek meg. A feladatok, lehetőségek ösztönzően hat­nak a növendékekre; a többi iiakola növendékeit hallgatni, tudásukat összemérni, erejük, tehetségük reális felmérését teszi lehetővé. Szakfelügyele­tet eddig szinte alig kap­tunk, akikor is csak hosszas utánjárással. Most ez is bizto­sítva látszik Balogh András személyében, aki a váci zene­iskola hegedűtanszak vezető tanéra, s igen lelkes, ambició­zus pedagógus. Szereti az újí­tásokat. s kérte a kollégákat, hogy javaslataikkal, elképze­léseikkel keressék meg. ö maga is bevezetett már új módszereket iskolájában: a kezdő hegedűsök csoportos előképzését. Ez a gondolat engem is foglalkoztat. — Hogyan vette át a zene­iskola a művelődési ház tan­folyamát? — A kihelyezett osztály az érdi anyaiskolához tartozik. A zeneiskola vezetői a múlt év végén meghallgatták a növendékeket, és elégedettek voltak produkcióikkal Min­den növendéket átvettek. Ösz- szel az évnyitón is jelen volt többek között a zeneiskola igazgatója. Pásztor Mihályné, valamint két igazgatóhelyet­tes, Lukács Mária és Gál An­dor. 3eimi?a!ó óra vonó okkal, kamarazenekarral — Kamarazenekart is alapí­tott ifjú növendékeiből Könö­zsi László néhány évvel ezelőtt, ám az együttes fejlődését meg­kötötték va mostoha körülmé­nyek. Bizonyára a tanításhoz hasonlóan a zenekar munká­jában is fejlődést hoz a zene­iskolai tanítás... — Valóban komoly remé­nyünk lehet erre is. Az anya­iskola nagy gondot fordít a kamarazene-oktatásra is, s ilyen téren is biztosítja a fejlődéshez szükséges tapasz­talatcserét. Így az idei tan­évben alkalmam nyílik arra, hogy a vonós-kamarazenekar­ral bemutató órát tartsak a körzeti zeneiskolai tanárok ré­szére. Amikor a zeneiskola ve­zetősége meghallgatta a nö­vendékeket, a kamarazenekar is bemutatta tudományát, nem kaptunk rossz kritikát. Én, őszintén szólva, nem tudom magunkat elhelyezni, eredmé­nyeinket lemérni, hiszen ed­dig nem volt alkalmam meg­hallgatni se a váci, se az abo- nyi zeneiskola hasonló jellegű kamaraegyüttesét, pedig jó lenne velük közös szereplésen megismerkedni. Bizonyára a jövőben erre is adódik alka­lom. Versenyen se tudtunk eddig részt venni, mert nem tartoztunk sehová. Szereplé­seinket öntevékenyen próbál­tuk megszervezni, ami elég nehéz volt. Keltős funkcióban Most az állami zeneiskola tanára, de továbbra is ő a művelődési ház igazgatója. A kettős funkció bizonyára ren­geteg munkával jár. — Az új zeneiskolai osz­tályban én tanítom a hegedűt, a gordonkát, a kamarazenét, sőt még a szolfézst is. A már említett ifjúsági zenekar mel­lett felnőtt kamaraegyütte­sünk is működik, a „Pro Mu- sica”, amelynek hangverse­nyeiről a Pest megyei Hírlap több alkalommal is megem­lékezett. De a művelődési ház is számtalan feladatot nyújt még a zenei nevelésen kívül. Ezeknek is eleget kell ten­nem, különben azzal vádolná­nak, hogy nekem csak a zene fontos. A művelődési házban működik még könyvtár, szín­játszócsoport, • képzőművész­kor, kertbarátok klubja, bé­lyeggyűjtőklub, KISZ-klub és német nyelvtanfolyam — en­nél többet, sajnos, nem tu­dok felmutatni. Ügy hiszem, mondani se kell, hogy bőven adnak munkát a felsoroltak. — Hogyan bírja erővel, energiával? — Bizony elég nehezen. Szinte mindennaposak a napi 12—14 órás elfoglaltságok. Űj hangszereket vásároltak — Ha a két funkció között választania kellene, melyiktől válna meg? — Az igazgatói széktől, hi­szen zenepedagógus vagyok, a zeáei nevelésit érzem első­rendű hivatásomnak. De min­denesetre nagyon aggódnék, hogy az utódom is szívügyének tekintené-e a zenét, nehogy rombadőljön mindaz, amit hoszú évek fáradságos mun­kájával megteremtettünk. Sze­rencsére tárgyi feltételeink jók, az épületet nagyrészt sa­ját erőnkből helyreállítottuk, a tantermeket rendbehoztuk, idén új hangszereket is vásá­rolhattunk. Jelenleg még egy jó zongora hiányzik, de ez is szerepel a művelődési ház jö­vő évi költségvetésében. — Tervei? — Első és legfontosabb cé­lom most a bizonyítás, az idei tanévben szeretném meg­mutatni, hogy méltóak va­gyunk a bizalomra, megérde­meljük a törődést. • Hogyan dicsérik? — Nagyon köszönjük, játék­vezető sporttárs, a működését. Ennyit szoktak mondani. • Hogyan szidják? — Nem szidnak. Feljelente­nek. 0 A szabálykönyv csaknem kétszáz oldalas. Külön fejezet­ben foglalkoznak a nem min­dennapi esetekkel. A bíró te­hát mindenre megtalálhatja a kielégítő megoldást. Mégis ke­vés a jó játékvezető. Miért? — A szabályokat a könyv­ből megtanulni nem elég. Az alkalmazásnál dől el minden. A legtöbben túlságosan me­revek. És ott merevnek len­ni, ahol mindenki fut, pilla­natonként változtatja a he­lyét, nem lehet. A szabályok szellemét kell a zöld gyepre vinni, nem véteni az írottak ellen, de a játék ellen sem. Ehhez pedig ismerni kell ma­gát a játékot, fortélyait. Em­bertelen játékvezető az, aki mereven ragaszkodik az írott szabályhoz, öntelt, egyedüli úr akar lenni a pályán. • Ügy mondják, Lo Bello ilyen bíró ... Mégis világhírű. — A Lo Bello nagyon jó játékvezető. A publikum elő­ítéletei külsőségeken alapsza­nak. Az ő magatartása alapter­mészetéből fakad. Azt hiszik az emberek, hogy császárként bí­ráskodik a pályán. Mint ná­lunk a Zsolt István. Egyike a legjobb magyar bíróknak. Mégis, idehaza birkózni kel­lett neki a mérkőzésekkel, mert a közönség ráfogta, hogy beképzelt és fölényfes. Talán a mozdulatai, a tartása, a ke- szegsége miatt. Pedig én kö­zelről ismerem őt, és tudom, hogy ez nem igaz. 0 Hogyan bíráskodhat a játékvezető a szabályok szel­lemében? TV-FIGYELŐ Szülés znnízeum Ezúttal Rajnai Gábor szí­nészi pályájával, művészeté­vel ismerkedhettünk a Szí­nészmúzeum csütörtök esti adásában. Az adott lehetősé­geken belül sikeres összeállí­tás volt Bános Tiboré. Azért az adott lehetőségeken belül — s ez az egyébként jó soro­zat gyengéje —, mert Rajnai művészetével, mint korábban Jávor és Rózsahegyi művésze­tével is jobbára csak a régi filmkockák alapján alkotha­tott képet a műsor nézője, Rajnai igazi művészi sikereit elsősorban a színpadon érte el — e sikerekről azonban már csak a kortársak és szem­tanúk emlékidézése, valamint régi fényképek segítségével kaphattunk képet. Kortárs és bizonyságtevő Az emlékidézés napja volt a csütörtök este. A Rajnai-' emlékműsor után a korábbi Ki mit tud? vetélkedők ma már profi művészei emlékez­tek pályájuk indulására, majd pedig a nyolcvanesztendős Komlós Aladár életútját kí­sérhettük végig figyelemmel a Kortárs és bizonyságtevő cí­mű portréfilmben. Mindhárom program sikeresnek mondható a maga nemében, így, egy­mást követően azonban már fárasztónak bizonyult a sok emlékidézés. Nyitott könyv Ezúttal Fehér Klára: Miből csinálják az elefántot? című kötetéből kaptunk igen sike­res ízelítőt a Nyitott könyv című program keretében. Groteszk, humoreszk, mini­komédia és tréfás karcolat váltotta egymást pergő gyor­sasággal napjaink visszássá­gairól. Az alig lélegzetvétel­nyi írásokban az írónő maró gúnnyal állítja pellengérre a csökönyös butaságot, az úr- hatnómságot, a bürokráciát, a kispolgári magatartást, s teszi mindezt úgy, hogy mindvégig együtt bosszankodunk s együtt nevetünk vele. (Soós Gábor) — Leírták, hogy ha a. kéz megy a labdához — tizen­egyes. A bírónak el kell tud­ni döntenie, hogy a labda ment a kézhez vagy a kéz a labdához. A szándékosságot. Ha nem emberséges, mérkő­zéseket, egész évi munkát te­het tönkre egy ítéletével. Nem köteles alkalmazni a bíró az előnyszabályt. A játékvezetés magasiskolája, művészete vi­szont az előnyszabály. Ha jó­kor használja, nem tördeli szét a meccset, engedi a já­tékot, és az akciók egészén máshogy néznek ki. Felfogás kérdése: játszani engedni, vagy fütyörészni. A pályán nem huszonkét csirkefogó van, hanem huszonkét sport­ember. És még egy: a játék­vezető, aki semmivel sem kü­lönb náluk. 0 Milyen a rossz formában levő játékvezető? — Nincs esetleg kellően felkészülve a meccsre, össze­veszik a feleségével, fölül a vonatra, nem kap ülőhelyet, amikor megérkezik, már nem az az ember,, mint amilyen­nek lennie kell. Olyan mér­kőzést kap, ami szikrázik; Rengeteg sok a szabálytalan­ság, rengeteg sok a lesállás, mert az egyik csapat lesre játszik, így. kellemetlen hely­zetbe hozza a játékvezetőt meg a határbírót, a lesek megítélése a legnehezebb, és ez a feszült légkör átcsap a nézőtérre is, összeroppant ja a bírót. A vezetőnek persze füg­getlenítenie kell magát a kül­ső körülményektől. De ho­gyan? Mikor körbeállják. Be­ordítanak. Hadonásznak. S ha a játékvezető ideges lesz, el­árult már mindent, nem tud- jp. megnyugtató módon meg­hozni a döntéseit. Azt ^szok­tam mondani: a pályán csak az történhet, amit a bíró meg­í'ppen negyedszázad telt el azóta, hogy a 385/ 1948-as számú kormány- rendelet a filmszakma tár­sadalmi tulajdonba vételé­nek keretében megterem­tette a lehetőséget a mozi­hálózat államosítására. Ez ma már csak történelem — a fiataloknak. Akik viszont végigcsinálták ezt a ne­gyedszázadot, jól tudják: sokkal több történt akkor egy rendelet végrehajtásá­nál. Üj úton indult el a magyar filmgyártás s új. a régebbinél lényegesen je­lentősebb feladat várt a mozihálózatra: tevékeny részvállalás — elterjedtsé­génél és a tömegekre gya­korolt hatásánál fogva — az emberek tudatának for­málásából. Az államosítás esztende­jében még csak száztizen- két mozi működött Pest megyében: hetvenhatban normál, harminchatban pe­dig keskeny filmeket vetí­tettek. Számuk 1954-re már száznegyvennyolcra emel­kedett. Igaz, hozzá kell tenni azt is — s nem az ünneprontás kedvéért —, hogy ezeknek a moziknak a nagy része akkor még igen kezdetleges körülmé­nyek között, nem egy eset­ben csak szükségmegoldás­ként — de évente milliók előtt! — végezte igen fon­tos népművelő feladatát. Jogos a kérdés: mi tör­tént azóta? A mozik száma lényegesen nem változott. Jelenleg — nem számítva az éppen átalakítás alatt álló filmszínházakat — száznegyvenöt mozit üze­meltet a Pest megyei Mozi- Üzemi Vállalat. Hozzá kell tenni, hogy ezeken kívül társadalmi kezelésben is működnek még filmszínhá­zak a művelődési házak­ban, intézményekben és üzemekben is. enged. Nem szabad engedni, hogy idáig jusson egy mér­kőzés. 0 Egy-egy meccsre hogyan készül fel a játékvezető? — Hétről hétre, ugye, leve­zet egyet. Nos, az előző héten vezetett mérkőzést a hét első napjain vissza pergeti. Ilyen­kor döbben rá arra, mikor ítélt rosszul. Aztán megkapja a következő megbízást. Elmegy edzésre. S miután megismeri a két csapatat, már tudja, kivel kell határozottan, kivel sport- baráti módon foglalkoznia. A játékvezető nemcsak ítélkezik, hanem nevel is. Van néhány ember a pályán, aki nem tud magán uralkodni. Meglátni azt, aki fölhevült. Nem elég le­fújni, oda kell menni, beszél­ni a fejével. Nem elharapni a torkát, csak mondani néhány szót, hogy érezze a hangomon — velem nem lehet kukoricáz- ni. Kiállítani könnyű egy já­tékost. Bent tartani nehezebb. A játékvezető azt is rögtön érzi, ha egy hátvéd úgy akar tekintélyt szerezni magának, hogy odatart a szélsőjének, és kiteszi a r alakra. Ha nem fi­gyelmezteti az első percben, később erre már nem lesz módja. Vannak olyan pillana­tok, melyek kínálják a bíró­nak, hogy most cselekedjen. Elszalasztják, s később azon a meccsen mindennel foglalkoz­nak majd, csak a labdával nem. És ezért ki felelős? A játékvezető. 0 Milyen a játékvezető vi­szonya a kilencven perc alatt az őt körülvevő emberekhez? — A legnehezebb ellenfél a néző. Ö az egyedüli, aki pénzt ad és nem kap. A pénzéért pe- d'g azt kiabál be nekem, amit akar. Meg kell érteni a kis- padon ülőket is. Mikor kínló­dik a csapatuk. Idegesek, uta­A változás akkor szem- betűnő, ha figyelembe vesszük, hogy a hetvenhá- rom normálfilmes mozi közül egy kivételével ma már valamennyi alkalmas szélesvásznú filmek vetíté­sére is. A hetvenkét kes- kenyfilmes mozi közül pe­dig negyvenkettőben vetí­tenek ma már szélesvásznú filmeket. A változás másik jele: jelentősen korszerűsödött a mozik gépparkja. Ennek következtében a mai kép- és hangminőség összeha­sonlíthatatlanul jobb, mint volt egy negyedszázaddal ezelőtt. Maguk az épületek is kicsinosodtak, korszerű­södtek, modernebb, kényel­mesebb lett belső berende­zésük, jobb akusztikájuk. A mozi negyedszázad óta közművelődésünk szerves része, milliók nevelője. Az elmúlt esztendőben a száz­hatvanegy bemutatott fil­met 3 282 000 ember nézte meg Pest megye mozijai­ban. Tovább erősödött a filmklubmozgalom, amely­nek keretében a filmművé­szet legjelesebb alkotásai­val ismerkedhettek meg a részvevők. Változatlanul népszerűek az ifjúsági elő­adások, amelyek célja az iskolák irodalmi, történel­mi és nevelési célkitűzései­nek kiteljesítése a film­művészet eszközeivel. És sorolhatnánk még hosszan azokat a kezdeményezése­ket, amelyek tovább szé­lesítik a mozik és a köz­művelés kapcsolatát. Az elmúlt negyedszázad nem múlt el tehát — e te­kintetben sem — ered­ménytelenül. A további fel­adat: a film és a mozi az elkövetkező esztendőkben is milliók tanítója, nevelő­je kell hogy legyen. Prukner Pál sításokat adnak. Ök dolgoz­nak. Fizetségért elvállalják, hogy néhány emberrel gólokat rúgafcnak. És a sorozatos ku­darcot könnyebb a híróra fog­ni. így vannak vele sokszor a játékosok is. És a játékveze­tő nem egyedül vezeti a mér­kőzést. Azt hárman vezetik. A különbség annyi, hogy a két határbíró csak segít, nem ítélkezik. Nehéz helyzetbe hozhatják a pattjelzők a ve­zető bírót. Éppen ezért a meccs előtt néhány szót vált> a játékvezető a. határbíróival,' melyben fölkéri őket arra, hogy fiúk, ma én vagyok a főnök, én vagyok mindenért a felelős, megkérlek benneteket, hogy úgy segítsetek, hogy jö­vő héten vagy azután ti lesz­tek a főnökök, és én segítlek titeket. A partjelzőnek nincs más dolga, mint az utolsó előtti védőjátékosra helyez­kedni. Ha ezt betartja, a les­állásoknál szinte nem tud hi­bázni. Ha nem tartja be, és előrefut, vagy lemarad, koc­kázatos hinni a zászlójának. Azonban a játékvezető kény­telen rá támaszkodni, míg észre nem veszi, hogy soroza­tosan rosszat jelez, hiszen egész más szögből látja a lab­dát. S mire fölfedezi, és a partbíróra helyezkedik, fe­lülbírálni, kicsúszik a kézéből a mérkőzés. Mert két-három rossz lesítélet, és összeborult a világ! A mezeseken ellenőrök jegyzik véleményüket a játék- vezetésről. Az ellenőrök idős kollégák, akik nem mindig el­lenőriznek jól. Néhányan hiú­ságból mennek ki a pályára, nyakkendősen leülnek, és in­nen ezt, onnan amazt súgnak nekik. A jó ellenőr mozog, sétál, több oldalról nézi meg a bíró munkáját. Mert min­den szemlélet kérdése, ki hon­nan nézi. Az ellenőr feladata pedig, hogy fölfedje a hibá­kat, segítse azok lenyesegeté- sében a bírót, nem pedig, hogy elfűrészeíje a karrierjét. 0 Hogyan kell egy mérkő­zést levezetni? — Az ember körülbelül húsz méterről kíséri a labdát Nem marad le, mert akkor nem meggyőző az ítélete, nem fut a támadás elé, mert ak­kor zavarja a játékot, és be- léakad a labda. A pillanat század része alatt döntenie Azonnali felvételre keresünk hurkoló-, fonó- és szövőüzemünkbe női szakmunkásokat és betanított munkásokat, valamint — rövid betanítási idővel - 8 általánost végzett, 1ő éven felüli lányokat gépes munkahelyekre. KELENFÖLDI TEXTILGYAR 1502 Budapest XI., Budafoki út 111—113., Munkaerágazdálkodás. Tel.: 450-160, 177-es mellékállomás. J * t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom