Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
1973. NOVEMBER II., VÄSÄRNAP 5 “^iW(ip Túl az egymillión REKORDGONDOK A PINCEVÁROSBAN Zöld utat a DCM-riek! A Dunai Cement- és Mész- | műről köztudott, hogy kollektívája — ha nem is a termelésben — de jó eredményeket ért el az elmúlt években. Felépítették a 200 személyes munkásszállást, az ' ABC-áru- házat, éttermet, iskolát, óvodát, bölcsődét, klubot, sportpályát és 600 dolgozójuknak pedig lakást. Közben a termelés is emelkedett, bár a kitűzött egymillió tonnányi cementet azonban nem tudták megtermelni. A gyártási lehetőségekről 1971-ben átfogó tanulmány készült, amely megvizsgálta a felhasznált mészkő minőségét, a technológiai színvonalat, a létszámot stb. A tanulmány alapján intézkedési terv készült, amely a termelés optimális nagyságának elérését 1976-ra tűzte ki. Kevés a vagon Kőhalmi Károllyal, a DCM főkönyvelőjével ai'ról beszélgettünk, hogyan állnak most, milyen gondokkal küzdenek? — Az optimális termelés, melyet 1976-ban kell elérnünk, egymillió-kettőszázezer tonna. Tavaly a program' szerint egymillió tonnányi cementet kellett volna gyártanunk, és helyette egymillió-negyvenhétezer tonnányit készítettünk. (Itt kell megjegyezni, hogy a gyár történetében először 1972. december 3-án szállították ki az 1 milliomodik tonnát.) Idén 1 millió 20 ezer tonna cementet kell adnunk az építőiparnak, s most novemberben úgy látszik, hogy 40 ezer tonnával felülmúljuk tervünket. November 1-ig ugyanis 925 ezer tonnányi szürkéskék por került zsákokba és a silókba. A termeléssel tehát most nincsen különösebb gondunk. Annál inkább a szállítással. Húsz cementsilónk van, amelynek együttes befogadó- képessége 50 ezer tonna, s a tartályokban jelenleg 45 ezer tonnányi cementet tárolunk. Már előfordult néhányszor, hogy ha sürgősen nem kapunk vasúti kocsikat a cement elszállításához, akkor tárolókapacitás hiányában le kell állítani a termelést. Természetesem nemcsak az amúgy is fuvarozási problémákkal küszködő MÁV-tól várjuk a segítséget. A zsákgyárban és a cso- magolóban megszerveztük a második műszakot, így 20-ról 30 százalékra nőtt a papírzsákokba csomagolt cement aránya. Ez sem sokat segített. A Volán 4—5 teherautónál nem tud többet adni. Ezek az autók naponta 150 tonnányi cementet szállítanak ki a gyárból. A vasút persze, olcsóbb és jóval gazdaságosabb, hiszen a tehervonatok naponta 1000—1100 tonnányi cementet is képesek elszállítani. Legalábbis, ha van elegendő vagon. Ha folyamatosabb lenne a szállítás, valószínűleg még az 1 millió 61 ezer tonnánál is többet lennénk képesek gyártani. A MÁV Budapesti Igazgatóságának kereskedelmi vezetőjével próbáltunk megoldást keresni. A vasút részéről igazán csak se- gíteniakarást tapasztaltunk. Például: bár a külföldi vasúti kocsik késői átadása kétszeres kötbért jelent, a MÁV a Szob- nál Magyarországra üresen belépő teherkocsikat mégis hozzánk irányítja, s mi megrakjuk á Románia, illetve Jugoszlávia felé vezető fővonalakra szállítandó cementtel. Négymillióval többet És mit mond a vasút illetékese, Tóth István, a Budapesti Igazgatóság kereskedelmi osztályának vezetője? — A szállítási igény sokkal nagyobb, mint amekkora a vasút kapacitása. Eddig mégis jelentősebb fennakadás nélkül sikerült teljesíteni feladatainkat. Ez annak köszönhető, hogy naponta gazdálkodunk a kocsiparkkal. Sürgősségi, fontossági sorrend szerint szállítunk. Az igazsághoz tartozik, hogy az idén igen sok, 70 esztendős vasúti teherkocsit kellett kiselejteznünk, amelyeknek csak egy részét sikerült új kocsikkal pótolni. Mégis az eddigiek alapján az a tapasztalat, hogy a tervezettnél mintegy 4 millió tonnával több árut szállítunk az idén. „Sakkozó" vasutasok — Ismerjük a váci cementgyár gondját is. Megnyugtatásukra elmondanám, hogy operativ bizottságot szerveztünk, amely állandó kapcsolatban áll a vállalatokkal, és arra ügyel, hogy a szállítás miatt ne legyen termeléskiesés vagy leállás. Ilyen még nem is fordult elő, de hogy ez így van, ahhoz nagyon sokat kellett „sakkozniuk” a vasutasoknak. — A vállalatok — azok a cégek, amelyek részére nvers- anyagot, félkészterméket, készárut szállítunk — segíthetnének a vasúton azzal, ha mielőbb kiraknák a kocsikat. Jelenleg naponta 3—400 vagont raknak ki késve. Az egész vagonparkhoz képest ez nem nagy szám, mégis enyhítene a jelenlegi szállítási gondokon. Hogy valóban milyen nagy feladatokat kell megoldania a MÁV-nak, arra hadd mondjak néhány példát: az idén különösen jó volt a gabona-, az alma-, a cukorrépatermés, és most, hogy Ázsiából a hajók csak Afrika megkerülésével érhetik el Nyugat-Európát, megélénkült a transzszibériai vasút forgalma, s a tehervagonok mind Záhonyba érkeznek, és hazánkon keresztül áramlanak Nyugat-Európába. A szállítási igényeket növelte a tehergépjármű-selejtezés is. Cz. V. kell. És ilyen gyorsan dönteni nem könnyű dolog. A játéktéren peregnek az események, s minden fölgyorsul a kapuk előterében. Előfordul, hogy rosszul ítél a bíró. A szabályok módot adnak arra, hogy labdaejtéssel folytassa a játékot: Ezzel mégsem élnek soha a mi játékvezetőink, mert hiúnk. Pedig a közönségre, a játékosokra is jó hatással van, hogy lám, beismeri tévedését.' Kitartanak a rossz ítéletek mellett, s ha abból gól született, ők akarnak kiegyenlíteni, kezükbe veszik a mérkőzést, hibát hibára halmoznak. Riadóautón viszik őket haza. © Mennyi pénzt keres egy játékvezető? — Ha valamelyik vállalat igazgatója — sokat. Én a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat gépkocsivezetője vagyok már tizennyolc esztendeje. Ez nem bújtatott állás, soha nem is volt az. A játékvezetők díjazása a mi országunkban a legkevesebb. Egy NB I-es meccsért a vezetőbíró 140 forintot kap, a két határbíró 80—80-at. Több olyan mérkőzést vezettem a Népstadionban, amikor zsúfolásig teltek a lelátók, ezekért a meccsekért is, még ma is, háromszáz forintot fizetnek összesen. Ebből levonnak három százalékot. Mikor bemegyünk, ott az öltöző asztalán a kétszázkilencvenegy forint. Hogy néz ez a dolog ki? Itt a pénz, nesze neked száz forint, nesze neked száz forint, s nekem, a főnöknek a ki- lencvenegy ... Tehát mondjuk hatvanezer néző, egy egész katlan, és a vezetőbíró, aki mindenért felelős, kilencven- egy forint. A bírók egész más világban élnek, mint az edzők vagy a játékosok ... Ha nekem nem fizetnek egy vasat sem az FTC—Vasas mécsesért, levezetem akkor is. Mi a focit sokkal jobban szeretjük, mint a játékosok. Nekünk szenvedélyünk a bíráskodás. a szereplés ... Felemelő érzés a Népstadionban, telt ház előtt kivezetni huszonkét élsportolót, és tudni azt, hogy mindenért én vagyok a felelős. reflektorfényben vagyok. © Könnyű egy játékvezetőnek karriert csinálnia? — Nehéz. Szerencsés az, aki kijuthat külföldre. Senki sem azért lesz játékvezető. Én 1950-ben sétáltam egy barátommal a körúton. Olvastuk a Népsportot, amiben benne volt, hogy játékvezetői tanfolyam indul a Guszev utcában. Jelentkeztünk. Mikor a vizsgára került a sor, akkor tudtuk meg, hogy nem Budapest, hanem Pest megye lesz a területünk. Az első mérkőzés, amelyet vezettem, a Maglód— Váci Vasutas ifi volt. 1958-ban lettem NB I-es bíró és 1962- ben FIFA-bíró. Egy játékvezetőre mindig az alacsonyabb osztályban figyelnek föl először. Ä csapatok vezetői, szakemberek ... Sokat számít az érvényesülésnél a szimpátia, meg sok minden más, amely tulajdonképpen független attól a kilencven perctől, amit az ember végigvezet. A túl gyors kiemelésnek mindig az a hátránya, hogy lassítja a fejlődést, magasabb fokon pedig magát a karriert. Feljebb már nem tud jutni az illető, csak ameddig kiemelték. © Mi a véleménye arról, hogy ötven éven felül a játékvezető nem vezethet élvonalbeli mérkőzést? — A játékos, aki havonta zsebrevág tízezret, lemond arról, ha érzi, hogy nem megy tovább. Bennünk úgy látszik nem bíznak. Még mérkőzésenként kilencvenegy forint erejéig sem. 1962-ben született meg először a korhatár, negyvenöt év volt, és balul ütött ki, rengeteg pénzébe került ez a magyar sportnak, mert éveken át külföldi bírókat hoztunk a nagyobb rangadók levezetésére.^ Egyszer egy olasz bírónak voltam a partjelzője egy Dózsa- meccsen, Szicíliából jött és tizennégyezer forintjába került az Újpestnek, míg én levezettem volna kilencven- egyért. Ha ez a korhatár dolog nem születik meg, nem kerül erre sor. Hirtelenjében olyan élvonalbeli játékvezetőket vesztettünk el, akiket a közvetlen utánpótlás nem pótolhatott. Rádöbbentek a vezetők, módosították a korhatárt ötven évre. Az intézkedés így sem jobb. Aki rátermett és minden szempontból kiváló, közmegelégedéssel vezeti a mérkőzéseket, engedjék tovább bíráskodni. Európában sok országban van korhatár, Dél-Amerikában viszont nincs. Minden nemzetnek szuverén dolga ez... Azt hiszik, hogy a bíró nem fog lemondani arról a pár száz forintjáról, ha már nem bírja tovább? • Nehéz volt a búcsú? — Az utolsó NB I-es mécsesem a Vasas—Komló, Komlón 1970-ben. Nem akartam elhinni. A világon senki sem közölte ezt velem hivatalosan, csak mindenütt, rebesgették. A mérkőzést megelőző pénteken szereztem erről tudomást a játékvezetői bizottság elnökétől. Csak elekor jutott eszébe leülni velem egy fél órára, így is véletlenül, mert jöttem föl az elszámolási papírért, összefutottunk, behívott magához, váltott velem néhány szót. Fölkínált egy funkciót maga mellett. Mert nincs tekintélye a többi játékvezető előtt. Aranyos, jó gyerek, a szabályok a kisujjában vannak, csak éppen alig vezetett meccset életébén. Mondtam neki, hogy én nem leszek valami adminisztratív szaktekintély, ha ez az utolsó meccsem, jól van, de csak nálatok. Kérdezte, mit akarok csinálni. Megyek visz- sza oda, ahonnét elkezdtem, Pést megyébe. Meglepődött. A többiek is csodálkoztak, hogy én, a FIFA-bíró, visszamegyek a „legelőre”... Támadást kaptam a kollégáimtól — piti meccsek, piti pályán ... Mindegy ... Vasárnaponként otthon nyugodtan megebédelek, ha később van á meccs, lepihenek, aztán beülök a kocsimba, elmegyek Ceglédre, Nagykőrösre, vagy Gödöllőre, levezetem a mécsesét, negyven forintért, nagyszerűen érzem magam, jó a levegő, a testmozgás, a közösség, hétfőn frissen, kipihenve kezdem a munkát. Nekem Gödöllőn ugyanúgy futbal- . loznak, mint a milánói San Siróban... Tamás Ervin 1 millió 42 ezer mázsa szőlőt préseltek Pest megyében lesz az új ültetvények egyötöde Bevált a prognózis, beteljesedett a szőlősgazdák remény-' sége: nagy szüret volt az idén. A szőlészek, borászok közötl ismert mondás: egyik szüret sem hasonlítható össze a másikkal, mind meghozza a maga meglepetését. Annak ellenére, hogy az egyre korszerűsödő agrotechnika, agrokémia korlátok közé szorítja a véletlen érvényesülésének esélyeit Ekkora meglepetésre azonban senki sem számított! Érkezik a hír innen-onnan, hogy még a víztárolókba, betonfalú ciszternákba, sőt — akadt rá példa — úszómedencébe is került must, miután megteltek a pincék. Az utóbbi évtizedek legjobb termését takarították be az idén. Fejenként 2,3 liter Pontosan két hónapja történt, hogy a szüreti készülődésről tudakozódtunk Budafokon. A Pest megyei Pincegazdaság igazgatója, Farkas Gábor, akkor úgy spekulált, hogy az étkezési szőlőt nem számítva, mintegy 800 ezer mázsás rekordtermést hoznak a tőkék a megyében, s ennek negyedrészét ők dolgozzák föl. S most, midőn mindenütt sutba vágták a puttonyokat, időszerű megkérdezni: végtére is, milyen eredménnyel zárult a szüret? — A mustok cukorfoka némiképp elmaradt a várakozástól — válaszolja az igazgató —, kezdetben 14—15-ös volt, de később 17-re javult. A termés mennyisége azonban bőséges kárpótlást nyújtott e csalatkozásért: 1 millió 42 ezer mázsa borszőlőt szüreteltek a megyében. A préselési eredmény kitűnő, 75—77%-os, magyarán: ennyi liter must csordult egy mázsa szőlőből. A tér-' vezett 200 ezer, s a tavalyi 160 ezer mázsával szemben vés gülis 330 ezer mázsa szőlőt vásároltunk föl. Gyors számolás..., az annyi, mint 230 ezer hektó must, azaz 23 millió liter, amiből ugye az ország minden lakosára jutna két liter és három deci. Must Százhalombatta tartályaiban — Tehát a bőség okozta gondokkal a Pest megyei Pince- gazdaságnak is meg kellett birkóznia? — Lényegesen könnyebb helyzetben vagyunk sok más pincegazdaságnál, hiszen a budafoki 200 ezer hektoliteres tárolóterének — beton- és ászokhordóinak — fele a mustra várt, évek óta üres pincéket tettünk rendbe a szüret előtt — például Erdőkertesen —, de még így is segítségre szorultunk. Hordókat kaptunk a szeszipartól, must került a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat négy tízezer és egy húszezer hektoliteres alumíniumtartályába. A rekprdtermés okozta re- kordfeladatok megoldásában egyébként sem maradtak magukra a pincészetek, a szőlő- termelők. Ipari munkások, bányászok, honvédek, szovjet katonák, iskolások szedték a fürtöket a termelőszövetkezetekben — így fejeződhetett be a munka még az első fagyok előtt —, locsolóautókat, tartály- kocsikat adott a must szállításához a főváros, Nagykörös, Vác, a különböző vállalatok. Persze, igyekeztek maguk a pincemesterek, borászok is. A nyársapáti és a tápiószelei pincészetekben például a korábbi esztendőkben meglehetősen zilált állapotok közepette sikerült csak 50—60 ezer mázsa szőlőt kipréselni, az idén fönn- akadás nélkül feldolgoztak 100—100 ezer mázsát. A szüreti teendők azonban korántsem értek véget. Budafokon teljes kapacitással működik a palackozó üzem — naponta 120—130 ezer fiaskóba töltik a tavalyi bort —, kell a hely, hogy a szükségtárolókból hazaszállíthassák, lefejthessék a seprőről az újat. Illúziók nélkül Az örvendetes bőség idején az ember hajlamos lenne megfeledkezni azokról a gondokról, amelyek sajnos sokkal inkább jellemzik szőlőtermesztésünket, mint az idei, igen ^kimagasló eredmény. A szőlészet-borászat témáját józanul értékelve, egyet kell értenünk a pincegazdaság igazgatójával, aki a szüreti tapasztalatok kapcsán megemlíti: — Az idei nagyon jó tennés nem keltheti azt az illúziót, hogy máris minden rendben van! Egyre sürgetőbb az ültetvények rekonstrukciója, a szőlőtelepítés. A homoki szőlők sorsáért aggódók esztendőkkel ezelőtt megikondították a vészharangot, amelynek haragja talán Pest megyében zengett a legerősebben. Itt kezdődött leginkább a vál'tág. A szőlőültetvények jórészét kitevő kis parcellákat odahagyták gazdáik, nem szívesen bajlódtak a munkaigényes növénnyel. A gazdaságok ráfizettek a szőlészkedésre, csökkentették hát a termelési költségeket, aminek következtében tovább nőtt a ráfizetés, fogytak a szőlők. A szőlőterület nagyságát tekintve, Pest megye a második helyen áll az országban Bács- Kiskun mögött, 12,7 százalékos részesedéssel. E terület azonban — közismert tény — évről évre fogyatkozik, csupán 1973-ban 1500 hektárral apadt. S a meglévő 26 459 hektáros szőlőültetvényből félezer hektárnyi hasznavehetetlen, elhanyagolt, semmit nem terem. Sok az öreg, a századforduló idejéből való szőlő. Ezeket valóban célszerű kivágni, egyidejűleg .azonban törődni kell a csekély hozamú, de nagyobb teljesítményre képes felújításával, a korszerű művelési mód kívánalmai szerint. Tárgyilagosan megemlítjük: ez a folyamat, ha lassan is, halad a megyében. Részben ennek tudható be — mindenekelőtt, persze, a kedvező időjárásnak —, hogy a Pest megyei szőlők termésátlaga hozzávetőleg 40 százalékkal emelkedett, a tavalyi 23,8 mázsáról 40 mázsára hektáronként. Csakhogy a megye még kiugrónak mutatkozó termésátlagával is elmarad az országos átlagtól, a 14. helyen áll. Mindenesetre a tavalyi 18. helyhez képest ez is fejlődés, amiben része van a pincegazdaságnak is. Egyebek között az által, hogy a közép-magyarországi vállalat szervezetéből ez év nyarán kivált, s önállósult 'cég tagja és támogatója a megye két szőlőtermesztési társulásának; a vele szerződésben álló termelőszövetkezeteknek kedvezményesen juttat műtrágyát; szakembereik előadásokon, bemutatókon ismertetik a szőlészet-borászat legújabb módszereit. Rekonstrukció, telepítések Farkas Gábor igazgató mondja: — A hányattatott sorsú homoki szőlők jövendőjének kedvező alakulása elképzelhetetlen új ültetvények telepítése nélkül. Az ország gazdaságai előtt álló cél: húszezer hektár szőlő telepítése. Ebből Pest megyére négyezer hektár jut. Az új telepítések költségeinek felét — az idén hozott kormányhatározat alapján — az állam fedezi. A termelő- szövetkezeteknek pályázat alapján ítélik oda a támogatást. hogy a korábbi évek hibái meg ne ismétlődjenek, a pénz va1 óban oda jusson, ahol a legjobban kamatozik, s arra fordíttassék, amire szánták. Csak olyan szőlők telepítést támogatják, amelyek gépi művelésre alkalmasak és legalább 80 mázsát teremnek majd hektáronként. (Lapunkban már korábban hírt adtunk arról, bogy a pincegazdaság bizonyos szakmai és kereskedelmi föltételekkel a fennmaradó összeg felét is átvállalja.) Az új telepítések körültekintő megszervezése megkezdődött.- Talán hamarosan ismét fodros levelű tőkék sorakoznak a megye ama területein — például a gödöllői dombságon —, ahol valamikor igen jól termő szőlődkertek adták a lakosság jövedelmének tetemes részét. — Reméljük — mondja az igazgató —, hogy terveink mielőbb valóra válnak, ugrásszerűen emelkednek a termésátlagok, s nem számít majd csodának az idei rekord. Mindenesetre — ez is az idei szüret tanulságai közé tartozik —, jó lesz mielőbb új pincéket építeni. A. Z. A Budapesti Közlekedési Vállalat vágóhídi HÉV üzemegysége Szigetszentmiklós-Gyártelep állomására felvesz vonatfékezőket • Bérezés: havi 2300—2900 Ft. Téli és nyári egyenruha-ellátásról gondoskodunk. Minden dolgozó és családtagj'a autóbuszra, villamosra, a metróra és a HÉV-re szóló, díjtalan utazási igazolványt kap. Felvételre jelentkezés: Budapest 1X„ Soroksári út 60. szám alatt, az üzemegységnél. é » * * *
